Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

Snohuknugyd

MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Ara SO fillér 1955. június 11., -szombat

VII. évfolyam. 136. szám

MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL:

Színes sorok a Szovjetunió életéből (4. o.)

A Járműjavító dolgozói a dekád ten-ek teljesítéséért (5, Lgétmapos iinnepscngek lesznek a Traktoros Nap alkalmával (5. o.)

3657 dolgozó páraszt lépett be ebben az évben a megy termelőszövetkezeteibe (5. o.)

Heti rádióműsor (6. o.)

o.)

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének

és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól

Hegedűs Audrás ehtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség 1955, június 7-84 ülésén

Tisztelt Központi Vezetőség!

— A munkásosztály hatalomra kerülése óta társadalmunkban, népgazdaságunkban és ezen belül a mezőgazdaságban is mélyreható változás következett be. Történelmi jelentőségű az a tény. hogy a mezőgazdaságban szocialista szektor alakult ki, amelyhez szántóterületünknek már egyharmada tartozik. Megindult és — a kulákság. valamint más ellenséges elemek minden mesterkedése ellenére 1— ellenállhatatlan erővel halad a szocialista mezőgazdaság kialakítása, ami megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági termelőerők gyors kifejlődéséhez és kizsákmányolástól mentes, szabad életet, jólétet biztosít a dolgozó parasztságnak.

— Pártunk és kormányunk a

gyorsan fejlődő szocialista nehéziparra támaszkodva, népünk élelmiszerekkel való jobb ellátása, népgazdaságunk fejlesztése érdekében nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Az 1953. decemberi határozat intézkedéseinek megvalósítása

nyomán a mezőgazdasági termelés

sok ágazatában, kiváltképpen a kukorica- és zöldségtermelésben, a sertés- es baromfitenyésztésben erőteljes fejlődés indult meg.

— A mezőgazdaság egészséges fejlődését azonban hátráltatták és sok tekintetben megakasztották a pártunkban és államapparátusunkban föveszéllyé vált népellenes. jobboldali nézetek, amelyek egyaránt kárt okoztak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés általános fellendítésében.

— Pártunk Központi Vezetőségének márciusi és áprilisi határozata döntő csapást mért ezekre a népellenes nézetekre, nyomatékosan aláhúzta, hogy csak a lenini hármas jelszó következetes alkalmazásával — a szegényparasztságra támaszkodva, szilárd szövetségben a középparasztsággal, harcolva a kulákság ellen — lehet megvalósítani a munkás-paraszt szövetség megerősítését.

— A párt és a munkásosztály azonban nem tudná megszilárdítani befolyását a középparasztság között, ha a szegény-parasztságra

támaszkodva nem folytatna következetes, mindennapi harcot a ku- lákságnak á dolgozó parasztokra gyakorolt befolyása megsemmisítéséért. A jobboldali nézetek — figyelmen kívül hagyva az osztályharc éleződését — gyengítették a kulákság elleni harcot és lehetőséget adtak a kulákság politikai befolyásának megnövekedésére és gazdagodására is. Most az a tennivalónk. hogy elsősorban politikai munkával leplezzük, elszigeteljük, s határozott gazdasági intézkedésekkel visszaszorítsuk a kuláksá- got; ez egyik legfontosabb előfeltétele a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok sikeres megoldásának.

— Pártunknak és kormányunknak a helyes lenini politikát követve a faluban két egymástól elválaszthatatlan, egymással egységet alkotó feladatot kell megoldania: győzelemre kell vinnie a mezőgazdaság szocialista átszervezés sének ügy-ét és ezzel egyidőben fel kell lendítenie a mezőgazdasági termelést.

Legfőbb feladat falun a mezőgazdaság szocialista

átszervezése

— Tisztelt Elvtársak! Pártunk előtt a falun népi demokráciánk fejlődésének mostani szakaszában legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a dolgozó parasztok kisüzemi gazdaságainak egyesítése, az önkéntesség alapján, szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba. E feladat sikeres végrehajtása ad lehetőséget a mezőgazdaságban a munka termelékenységének gyors növekedésére és arra. hogy rhegszünjék az az ellentmondás, amely a gyorsan fejlődő szocialista ipar és az egyhelyben topogó mezőgazdaság között fennáll.

— A termelőszövetkezeti mozgalom megfelelő ütemű fejlődéséhez, pártunk III. Kongresszusa határozatának megvalósításához mindenekelőtt arra van szükség, hogy — végrehajtva a Központi Vezetőség márciusi cs áprilisi határozatait, — szétzúzzuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését akadályozó, mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs által képviselt káros jobboldali nézeteket. Elsősorban azokkal a nézetekkel kell szembeszállnunk, amelyek szerint a kis- és középparaszti gazdaságok a maguk módján szintén a szocializmus irányába fejlődnek és a népi demokrácia viszonyai között tömegesen és évről évre képesek rendszeresen bővített újratermelésre. Ezek a nézetek a termelőszövetkezeti mozgalom ellen irányultak és hirdetőik — szemben a kongresszus határozatával — a mezőgazdaság szocialista átszervezésének látszólagos elnapolását, ténylegesen azonban a napirendről való teljes levételét szorgalmazták;

— A kisárutermelés fejlődéstörvényeinek meghamisítása, a kis- és középparaszti gazdaság termelési lehetőségeinek túlértékelése antimarxista álláspont. A kis- é« középparaszti gazdaság ierme- I enin megállapította, a proletárdiktatúra viszonyai között is napról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad a kizsákmányolás és a spekuláció különböző formáinak újjáéledésére, sőt erősödésére;

— A kis- és középparaszti gazdaságok természetesen fejlődhetnek a szocializmus irányába, de nem automatikusan és nem a kisárutermelés keretei között, ahogy azt mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs és mások állították, hanem a párt és a kormány tudatos, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikai, gazdasási és szervezőmunkája eredményeképpen olymodon hosv az önkéntesség elve alapján fokozatosan szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba egyesülnek;

— Pártunk é? kormányunknak a

mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében nagyarányú politikai és gazdasági szervezőmunkát kell végeznie, hogy fokozatosan gyorsítva a termelőszövetkezetek fejlesztésének ütemét,. 1960-ra a termelőszövetkezetek szántóterülete az ország szántóterületének a többségét tegye ki.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen helyes útja az, amelyet Lenin dolgzott ki szövetkezeti tervében és amelyet Sztálin fejlesztett tovább. Ezen az úton győzött — a világon először — a Szovjetunióban a szocializmus és létrejöt a világ legfejlettebb és leggépesítettebb szocialista, nagyüzemi mezőgazdasága.

— A lenini utat követve, nem szabad megismételnünk azokat a hibákat, amelyeket 1953 júniusa előtt számos esetben elkövettünk és mindenképpen biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése egyik legfontosabb elvének, az önkéntességnek a betartását. A kényszer és erőszak útján létrehozott szövetkezetek a gyakorlatban csak hátrányt jelentenek.

— Pártunk és kormányunk nemcsak, hogy kényszert nem alkalmaz a szövetkezetek szervezésénél, hanem továbbra is segíti az egyénileg gazdálkodó parasztokat abban, hogy növelhessék termelésüket és biztosítja, hogy szorgalmas munkájuk számukra megfelelően gyümölcsözzék és nem túri, hogy bárki is — elferdítve pártunk politikáját — e tekintetben zavart keltsen a dolgozó parasztság soraiban.

— Az önkéntesség elvének azonban semmiféle köze nincs ahhoz az „elmélethez’“, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezése minden különösebb erőfeszítés nélkül; automatikusan megy vegbe. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csakis a párt és a népi demokratikus állam céltudatos, politikai és gazdasági szervezőmunkájával jöhet létre. Enélkül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaságban.

— A szocializmus győzelmét a falun megkönnyíti, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával hazánkban is kialakult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős formája, amilyen a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti össze a népi demokratikus állam általános és a dolgozó parasztság egyéni érdekeit. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, politikai, társadalmi én gazdasági szempontból egyaránt a továbbiakban is összehasonlíthatatlanul nagyobb segítséget és támogatást kell, hogy kapjanak, mint a szövetkezetek egyszerűbb típusai, vagy a különféle társulások.

— Az egyénileg gazdálkodó dol- gazó parasztság egy része azonban nem egyszerre választja a régitől leginkább eltérő, legfejlettebb szövetkezeti tormát, hanem kezdetben olyan átmeneti” megoldásokat tesz magáévá, amelyek kevésbbé térnek el a számára megszokott, régi gazdálkodástól. Pártunk és kormányunk ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében a szövetkezésnek egyszerűbb formáit is segíti. Továbbra is támogatni kívánjuk a gyakorlatban bevált I. típusú termelőszövetkezeti csoportokat, \-alamint a különböző terme- tési társulásokat, amelyek elsősorban a földművesszövetkezetek keretében alakultak és működnek. Sőt, még a legfejlettebb típusú szövetkezetben is fent kell tartanunk a szövetkezésnek azokat a vonásait, amelyek — mint a földjáradék fizetése, a bevitt állatok és felszerelések értéke egyrészének az alapszabály szerinti visszatérítése — könnyebbé és érthetőbbé, éppen ezért elfogadhatóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, köztük a középparasztok számára is.

— A termelőszövetkezetek növekedése és az új termelőszövetkezetek alakulása már ez év őszén elkerülhetetlenül napirendre tűzi / a belépő dolgozó parasztok földjének összevonását olyan táblákba, amelyeken nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó parasztok nagyobb számban termelőszövetkezetekbe lépnek

ott egész községre kiterjedő föld- rendezés, illetve tagosítás nélkül az új és megnövekedett termelőszövetkezetek földjei szétszórt kis parcellákban maradnának és így a szövetkezés előnyeit nem lehetne kihasználni;

— Pártunk és kormányunk tudatában van annak, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a tagosítás az egyik legbonyolultabb feladat, mert átmenetileg óhatatlanul érinti az egyénileg dolgozó parasztok egy részét. Arra kell törekednünk, hogy a földek összevonása minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és azok feltétlenül kártalanítást kapjanak. A földek összevonása legkevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot — a dolog természeténél fogva — a termelőszövetkezeti községekben érint és ott egyben elkerülhető a tagosítás megismétlése is. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél előnyös szövetkezeti községek alakítása.— Egyidejűleg a termelőszövetkezeti községekben éppúgy, mint másutt, továbbra is meg kell akadályoznunk. hogy a kulákok a szövetkezetekbe beléphessenek.

— Bármennyire fontos is a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében végzett felvilágosító munka, egyidőben átgondolt gazdasági szerez egymagában nem elég. Ezzel vező tevékenységet kell folytatni azért, hogy az áttérés a kisüzemi gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra, zökkenőmentesen menjen végbe és minél gyorsabban kibontakozhassék a nagyüzemi termelés főlénye és előnye. Teljesen elégtelen és helytelen az, hogy egyes párt- és állami szerveink nagyobb erőfeszítéseket tesznek új termelőszövetkezetek létrehozására, vagy megnövelésére, mint a megalakult termelőszövetkezeteknek erős, jövedelmező gazdaságokká való fejlesztésére. Célszerű lenne, ha párt- és állami szerveink az olyan községekben, amelyekben megvan a lehetőség a szövetkezetek gyorsabb fejlesztésére, kidolgoznák, s a dolgozó parasztokkal ismertetnék azokat a gazdasági Intézkedéseket, amelyeket a szövetkezetek fejlesztésével együtt végre kell hajtani, s amelyek révén ezek a szövetkezeti gazdaságok gyorsan túljutnak a kezdet nehézségein és már az első gazdasági évben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

— Átgondolt és tervszerű politikai, gazdasági és szervezőmunkával — a kommunisták példamutatásával és helytállásával — el kell tehát érnünk, hogy gazdaságilag megalapozva ez év őszén újra számszerűleg is növekedjék a szövetkezeti mozgalom. A továbbiakban pedig biztosítanunk kell. hogy ez a növekedés egyre nagyobb ütemű legyen.

— Pártunk és kormányunk előtt most a legfontosabb feladat úgy fejleszteni a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat és állami gazdaságokat, hogy azok megfeleljenek a mezőgazdaság szocialista átépítésében rájuk váró feladatoknak. A termelőszövetkezeteket olyan szocialista nagyüzemekké kell fejleszteni, amelyek nagy terméshozamaikkal, a munka magas termelékenységével, a tagok számára megfelelő jövedelmet tudnak biztosítani és ily- módon vonzóvá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság előtt. A gépállomásoknak, mint a népi demokratikus állam előretolt falusi bástyáinak biztosítaniok kell a termelőszövetkezetekben a munkák mind fokozottabb gépesítésével a terméshozamok, valamint a munka termelékenységének növekedését és ezzel gazdasági, politikai és szervezeti szempontból is döntő hatást kell gyakorolnak a termelőszövetkezetek megszilárdítására, fejlesztésére. Az állami gazdaságokat — az eredeti célkitűzésnek megfelelően — magasszínvonalú árutermelő gazdaságokká kell tenni, amelyet-: minőségi vetőmagvak termelésével és tenyészállatok növelésével motorjaivá válnak az egész mezőgazda- sági termelés fellendítésének és* jól szervezett magas színvonalon álló gépesített szocialista gazdálkodásukkal iskolapéldái a szocialista mezőgazdálkodásnak. Pártunknak és kormányzatunknak mindent el kell követni ezért, hogy a mező- gazdaság egész szocialista szektora megszilárduljon és így el tudja látni a ráháruló feladatokat;

— A termelőszövetkezetek az elmúlt évben jelentősen erősödtek, nőtt a termelékenység, javult a munkafegyelem, fejlődött a közös gazdaság, növekedett a tagság jövedelme. A gyakorlat már nálunk is bebizonyította, hogy a szövetkezeti gazdaságokban a gépállomások segítségével a munka termelékenyebb, mint az egyéni gazdaságokban és így a termelőszövetkezeti tagok jövedelme is — azonos meny- nyiségű mynka után — jóval nagyobb, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké.

— Nem lehetünk azonban megelégedve a termelőszövetkezetekben az egységnyi szántóterületre jutó átlagos hozamok alakulásával, pedig a szövetkezetek szervezésével az egyik legfontosabb cél éppen az, hogy gyorsan megnöveljük a mezőgazdaság összhozamát.

— A termelőszövetkezetekben, figvelembevéve természeti adottságaikat, olyan talajművelési rendszert kell meghonosítani, amelyik mélyíti és gazdagítja a termőtalajt. Nemcsak fenntartani, hanem fokozni kell a talaj termőképességét, mindenekelőtt az istállótrágya hlyes kezelésével és felhasználásával. Emellett termelőszövetkezeteinket egyre fokozottabb mértékben fogjuk ellátni műtrágyával, mert ez év őszén megkezdi a termelést a Sajóvölgyi Műtrágyagyár és bővül a péti gyár termelése is. Termelőszövetkezeti vezetőinknek meg kell ta- nulniok a. nagyobb műtrágyaadagok helyes alkalmazását, ami a termésátlagok emelésének fontos eszköze. Nagyobb műtrágyamennyiségek használata azonban csak akkor járhat megfelelő eredménnyel és akkor segíthet magasabb színvonalra emelni egész mezőgazdasági termelésünket. ha ez együttjár az istálló- trágyák kezelésének és felhasználásának gyors és gyökeres megjavításával. Véget kell vetnünk annak a tűrhetetlen helyzetnek, ami különösen a tiszántúli termelőszövetkezeteket jellemzi, hogy az Istállótrágya rossz kezelésével és annak hanyag felhasználásával évente száz- és százmillió forint kár éri a termelőszövetkezeteket. Feltétlenül biztosítani kell a megfelelő vetőmagot és olyan minőségi törzsállományt a közös állattenyésztésben, amellyel magas hozamokat lehet elérni;

— Gyorsabban fejlődne termelőszövetkezeti mozgalmunk, ha pontosabban betartanák az alapszabályt és különösen annak a háztáji gazdaság méreteire vonatkozó intézkedéseit. Pártunk és kormányunk a termelőszövetkezeti tagokat segítette abban, hogy háztáji gazdaságukat az alapszabályban megszabott keretek között fejleszthessék: tehénvásárláshoz hitelt

adott, elengedte a tej beadási kötelezettséget a háztáji tehén után. A továbbiakban is az a célunk, hogy minden termelőszövetkezeti tagnak legyen legalább egy tehene, egy vagy két hízott sertése és megfelelő baromfiállománya.

— A közös gazdaság elhanyagolása, a megszabottnál nagyobb méretű háztáji gazdaság azonban káros a tagságra, mert bomlasztja a termelőszövetkezeti gazdálkodást, megfosztja a szövetkezeti tagokat azoktól az előnyöktől, amelyek a közös gazdálkodással járnak.

— A járási tanácsoknak és a járási pártbizottságoknak biztosíta- niök kell, hogy' a termelőszövetkezetek tagsága az alapszabályt ebben a tekintetben is tiszteletben tartsa és a megengedettnél nagyobb háztáji földet és állatállományt beadja a közös gazdaságba;

— A termelőszövetkezeti gazdaságok megerősítésének, a tagság jövedelme növekedésének alapja a növénytermelés, az állatenyésztés fejlesztése, az átlagtermések és hozamok fokozása. Erre alapozva, a termelőszövetkezetek jövedelműket tovább növelhetik azzal, ha felhasználva a szövetkezet előnyeit, beadási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó termékeiket feldolgozott állapotban értékesítik. Államunk segíti a termelöszövet(Folytatása a 2-Uk oldalon)

4

t