Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

2

sZOLNOKMEGEEi NÉPLAP

1955 június 11.

A mezőgazdasúg szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól

(Folytatás az 1. oldalról.)

kezeteket abban, hogy saját terményeik feldolgozására kisebb segédüzemeket létesítsenek. Meg kell

azonban akadályoznunk azt. hogy a termelőszövetkezetek olyan segédüzemeket létesítsenek, amelyek nem mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel, vagy másoktól felvásárolt termékek feldolgozására rendezkednek be. Ez a termelőszövetkezetek figyelmét és erejét elvonja legfontosabb feladatunktól a mezőgazdasági termeléstől.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő szerepük van a gépállomásoknak

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő szerepük van a gépállomásoknak.

— Munkásosztályunk, népi államunk erőfeszítésének eredményeként a gépállomások gépállománya jelentősen megnőtt, ez tette lehetővé. hogy 1954-ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére már több mint ötmillió normál hold értékű munkát végeztek. Lényegesen növekedett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál végzett munka mennyisége, ami 1954-ben az előző évinek közel két és félszeresére emelkedett.

— Javult a gépi munka minősége is. az előrehaladás mégsem kielégítő és a gépállomások munkája még mindig főként ebből a szempontból fogyatékos. Ez az oka annak is, hogy a gépi munka termésnövelő hatása még nem jelentkezik a kívánt mértékben a termelőszövetkezetek terméseredményeiben. A gépállomás munkáját csak akkor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszövetkezetek termésátlagai jóval meghaladják azokat a terméseredményeket, amelyeket a szövetkezeti tagok előzőleg mint egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok elértek. Ez a terméstöbblet a génállomás munkájának igazi fokmérője;

«— A párt és tanácsi szervek, a gépállomások vezetői és szakemberei nagyon sok helyen idegenkednek a munkaigényes termelési folyamatok gépesítésétől, mert ezek nagyobb szervezőmunkát igényelnek. Ez magyarázza azt. hogy míg javulás van az egyszerű, alapvető talajmunkák, a szántás, a vetés, a tarlóhántás gépesítésében, addig nagy az elmaradás a gépi növényápolásban, a gépi aratásban és különböző más munkák gépesítésében. Pedig jelentősen növelni a munka termelékenységét és gyorsabban, határozottabban érvényre juttatni mindazokat az előnyöket, amelyek a szocialista gazdálkodásban rejlenek, csak a munkaigényes mezőgazdasági munkák gyorsütemű gépesítésével lehet.

— A gépállomás nemcsak az általa végzett gépi munkáért felel, hanem a termelőszövetkezetekhez beosztott mezőgazdászok utján felelős a termelőszövetkezetek egész gazdálkodásáért is. Gondoskodni kell arról, hogy a gépállomások traktorosai ne véletlenül odasodródott emberek legyenek, hanem a gépet szerető, tehetséges dolgozók, akik élethivatásuknak tekintik a traktoros munkát. A gépállomásokon mindenekelőtt a gépi munka minőségét kell megjavítani, hogy ennek kedvező hatása végre a termelőszövetkezetek növekvő termésátlagainak számában is kifejezésre jusson. '

Az Állami Gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése

gazdaságokban a legfontosabb felA mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az állami gazdaságok szerepét és jelentőségét is. Az állami gazdaságok egyre inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk hárul.

— Szerepük különösen fontos a kenyérgabona, a húsáru termelésben és jelentősen növekedett a tejtermelésben is. Kenyérgabona termelésünknek tizennyolc egész nyolc tized százalékát, vágó árutermelésünk huszonhat egész három tized százalékát, marhahús árutermelésünk huszonhárom egész három tized százalékát, a tejtermelésnek huszonegy egész egy tized százalékát ma már az állami gazdaságok szolgáltatják.

— Az állami gazdaságok a részükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem használják ki. Munkájuk legfőbb hiányossága. hogy nagyon drágán termelnek, termékeik önköltsége magas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami

adat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszteségmentessé tétele,

— Az állami gazdaságokban olyan mozgalmat kell szervezni, amely a legszigorúbb takarékos sági elvek érvényesítése, s a szocialista tulajdon szigorú védelme mellett, minden helyi adottság kihasználásával nyereségessé teszi a gazdálkodást.

;— Az állami gazdaságok az önköltséget csak akkor tudják csökkenteni, ha lényegesen megemelik az átlagterméseket és az állattenyésztés hozamait. E cél érdeké' ben az állami gazdaságokban — még gyorsabban mint a termelőszövetkezetekben — a termelésben át talánossá kell tenni mindazt az eredményt, amit a mezőgazdasági tudomány és az élenjáró gyakorlat elért. Az állami gazdaságok minisztériumának főfeladata ezeknek az élenjáró módszereknek a bevezetése és elterjesztése a termelésben.

.ább 50 kg-mal, országosan mintegy másfél millió mázsával több kenyérgabonát jelentene. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kenyérgiabonatermés betakarítása nem egyszerű termelési folyamat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat, amely nagy erőfeszítést követel nemcsak a dolgozó parasztság részéről, hanem a mezőgazdaságot irányító párt- és állami szervek részéről is. össznépi feladat ez, mely— Az állami gazdaságokban nem lehet csökkenteni az önköltséget, ha nem növeljük a mezőgazdasági munkák gépesítését. A magas önköltség egyik fő oka, hogy nem sikerült még áttörnünk azt az ellenállást, ami az állami gazdaságok vezetőinek és szakembereinek egy részénél — részben hozzá nem értésből, részben az újtól való idegenkedés miatt — a gépesítés ellen megnyilvánul. Haladéktalanul fel kell számolnunk azt a nagyfokú munkaerőpazarlást, amely a munkák alacsonyfokú gépesítése miatt, az állami gazdaságokban még ma is szinte általánosnak mondható.

— Az állami gazdaságokban gondoskodni kell arról, hogy a társadalmi tulajdon védelme biztosítva legyen és legszigorúbban kell eljárni nemcsak azokkal szemben, akik lopnak és fosztogatnak, hanem azok ellen is, akik eltűrik az állami vagyon megkárosítását és csáki szalmájának nézik az állam tulajdonát, kezdve a termelési igazgatóságoktól a minisztériumi vezetőkig.

— Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítése érdekében, a vezetők és az alkalmazottak közül et kell távolítani az oda befurakodott ellenséges elemeket, volt hivatásos (ludovikás) katonatiszteket, nagybirtokosokat, nagybérlőket, ku- lákokat. őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményebben fellépünk az ellenséges elemekkel szemben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a régi szakembereket, akik a felszabadulás óta jó munkájukkal bizonyították be népi demokráciánkhoz való hűségüket. Nem szabad megengednünk, hogy az ellenséges elemek elleni harc érintse és zavarja munkájukban ezeket a becsületes szakembereket.

— A szocialista munkaverseny á mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik legfőbb mozgató ereje, előrehaladásunk egyik legfőbb hajtóereje. Az élenjáró mező- gazdasági dolgozók tízezreinek gyakorlati eredményei mutatják meg leginkább azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel a mezőgazdasági termelés fellendítésében rendelkezünk.

— A mezőgazdaság szocialista szektora élenjáró dolgozóinak tízezrei jelentik számunkra a legnagyobb erőt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó harcban. ők a haladás, a szocializmus zászlóvivői a mezőgazdaságban, ezért pártunknak és kormányunknak teljes erejével támogatnia keli őket.

neik jó végrehajtásával sokezer vagon gabonával többet nyerhetünk. A mezőgazdaság szocialista szektorában különös gonddal kell foglalkozni a gépi aratás helyes megszervezésével. Már jó előre szembe kell szállni a gépelienes nézetekkel,

amelyek az elmúlt évben sek helyen akadályozták az aratógépek és kombájnok jó kihasználását. Ez nagy szemveszteséget okozott, amit a folyó évben el kell kerülnünk.

Növeljük a takarmánynövények, mindenekelőtt a kukorica termésátlagát

A mezőgazdasági termelésben elsősorban a kenyérgabonatermelést kell fejlesztenünk

— Tisztelt Elvtársik!

— Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló munkával egyidejűleg komoly erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdasági termelés fellendítésére, továbbfejlesztve azokat az eredményeket, amelyeket az 1953. decemberi határozat végrehajtásában elértünk. Erőinket mindenekelőtt a legfontosabb kérdések megoldására kell összpontosítani: a kenyérgabona, a takarmánytermelés és a kertészet fejlesztésére, valamint a saarvasm-a-rhatenyésztés fellendítésére.

— A mezőgazdasági termelés fellendítése sorcnikövetlkező feladatainak kitűzésénél népünk állandóan növekvő igényeiből kell kiindulnunk. A dolgozó nép életszínvonalának emelésével — a bérből és fizetésből élők számának jelentős növekedésével — mind nagyobb lesz a kenyérgabonaszükséglet is. Ezért a mezőgazdasági termelésben legfontosabb feladatunk a kenyérgabonatermelés olyan arányú fejlesztése, hogy még kedvezőtlen időjárás mellett is behozatal nélkül, zavartalanul elégíthessük ki a lakosság szükségletét mindazokból az élelmiszerekből, amelyeket kenyérgabonából nyerünk, sőt megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk.

— Az. előző években ezt a nagy feladatot nem tudtuk megoldani. Ezért fordulhatott elő, hogy bár országunk kiválóan alkalmas jóminő- ségű . kenyérgabona termelésére,

mégis ebben a gazdasági évben a lakosság zavartalan ellátásához jelentős behozatalra volt szükség. Ez súlyos terhet rótt népgazdaságunkra.

— Megengedhetetlen az, ami az elmúlt év őszén is történt, hogy míg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok teljesítették kenyérgabona vetéstervüket, addig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 89.3 százalékra teljesítették, ami több mint 200 000 katasztrális hold kenyérgabona vetésterület kiesését jelentette.

—• Lehet-e csodálkozni a kialakult helyzeten akkor, amikor az elmúlt évben a kenyérgabona termelés fontosságát lebecsülő hamis nézetek kaptak lábra és még a Szabad Népiben is olyan cikkeket lehetett olvasni — itt elsősorban Fehér Lajos elvtárs cikkére gondolok, — amelyek kétségbe vonták a kenyér- gabona termelés fejlesztésének jelentőségét.

— A dolgozók bőséges kenyérellátásához szükséges kenyérgabona vetésterülete a következő években nem lehet kevesebb a határozatban javasolt 3,3—3,4 millió katasztrális holdnál. A vetésterv teljesítéséért már ez év őszén az illetékes helyi pártszervak és a tanácsok vezetőit, valamint a földművelésügyi minisztert és az állami gazdaságok miniszterét személyükben kell felelőssé tenni,

— Egyidejűleg meg kell adnunk azt s jogot a községi tanácsok elnökeinek, hogy a község kenyérgabona vetéstervét egyénekre bontsák és a beadási könyvben, mint kötelezettséget írják elő. Azokkal a termelőikkel szemben, akik kötele- zettségüknék' nem tesznek eleget, még az ősz folymán el kell járni és meg kell venni tőlük a kenyérga- bcnabeadással kapcsolatos összes juttatásokat és kedvezményeket.

— Egyszersmindenkorra meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy kenyérgabona termésátlagaink alakulása szinte teljes mértékben az időjárás függvénye legyen. Az élenjáró termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy korszerű agrotechnikai módszerek idejében való alkalmazásával — minden különösebb anyagi befektetés nélkül — elérhető az 1953. decemberi határozatban előírt 1—1,5 mázsás termésátlag növelés.

—i A tudósoknak és a kutatóknak az eddiginél sokkal nagyobb gendot kell fordítanick a kenyérgabona termelés fejlesztésére, mind a kutatásiban, mind a legjobb módszerek széleskörű elterjesztésében.

—■ Közvetlenül előttünk álló feladat az aratás-csóplés időben és veszteségmentesen való elvégzése és ezzel kenyérgabona ellátásunk biztosítása a következő évre. A betakarítási szemveszteségek leszorítása katasztrális holdanként leg

— Kenyérellátásunk mellett legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk dolgozó népünk bőséges ellátását állati termékekkel; hússal, tejjel, tojással, stb. Bár a hús és más állati termékek fogyasztása az 1938. évihez viszonyítva jelentőben növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind magasabb igényekhez képest az ellátás megfelelő lenne.

— Mi az oka ennek?

— Állatállományunk számszerűleg elérte, sőt túl is haladta a fel- szabadulás előtti menyiséget. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képes, termelőképességét azonban még távolról sem használjuk ki, főleg azért, mert nem termelünk megfelelő mennyiségű és értékű takarmányt.

— Ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele. Tákarmányszükségle- tünk biztostiásának nem lehet módja a vetésterületek növelése, mert többi növényeink területét sem csökkenthetjük. Az a feladatunk, hogy a mostani takarmámyveíéste- rületeken a helyileg megtermelhető legértékesebb, legtöbb tápanyagot adó takarmánynövényeket termeljük, azok termésátlagait felemeljük és így teremtsünk szilárd alapot az állati termékek termelésének jelentős fokozásához.

— A takarmánynövényeink közül a kukorica és a lucerna legértékesebb, ezért más, kevésbé értékes takarmánynövények rovására elsősorban ezek vetés térni letét kell növelni és fokozni termésátlagukat.

—- A kukorica termésátlagai az elmúlt évtizedekben alig növeiked tök, pedig úgyszólván nincs még egy olyan növényünk, amelynek termésátlagát úgy fokozhatnánk, mint a kukoricáét. Ennek a legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy azonos termelési viszonyok mellett, a jól és rosszul termelő gazdaságok kukorica-termésátlagai között 25—30 másás, sőt egyes esetkben még ennél is nagyobb a különbség.

—- Mit kell tennünk a nagy átlagterméseik eléréséhez a kukoricatermelésben?

—• Mindenekelőtt országosan alkalmaznunk kell mindazokat az agrotechnikai eljárásokat, amelyekkel biztosítani lehet a magas kukoricatermést; őszi trágyázás, őszi mélyszántás, jó vetőmag, legalább háromszori kapálás és nyári gazo- ló-kapálás a kukorica idejében való törése és a szár haladéktalan fel- használása silótakarmány készítésére.

—i Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a fejlettebb termelési eljárások alkalmazásával még további nagy lehetőségek vannak a kukoricatermelés fokozására: Ilyen elsősorban a kukorica négyzetes - fészkes vetése, mely lehetővé teszi a gépesített növényápolást és ezzel a munka termelékenységét mintegy kétszeresére fokozhatjuk. A múlt évben a Baranya megye mohácsi járásában lévő bolyi állami gazdaságiban a négyzetesen vetett kukorica 27.3 mázsás átlagtermést hozott, a sorosan vetett kukorica 15,2 mázsájával szemben, egyidejűleg a négyzetesen művelt kukorica önköltsége ebben a gazda-ágban alig érte el a soros művelésű kukorica önköltségének felét.

—• A fajtahetenózis kukoricavetőmag használatával már igen sok termelőszövetkezet és állami gazdaság éri el jó eredményt és a jövő évben már 500—600 ezer katasztrá- lis hold bevetéséhez szükséges vetőmaggal rendelkezünk. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az egyszerű hete ráz is kukoricavetőmag használata 10—15 százalékkal növeli a termést.

— Ennél nagyobb hasznot hajt«' hat és 25 százalékos terméstöbb-' letet jelenthet a beltenyésztésís hibridkukorica, amelynek előállítására nagyjelentőségű munka folyik a Martonvásári Növénytermelési Kutató Intézetben. Ez az intézet állította elő a kiváló termőképességű M—5-ös beltenyésztéses hibridkukorica vetőmagot, amelyből 1957-re már 100.000 katasztrális hold vetéséhez elegendő vetőmagot szaporíthatunk el.

— A kukoricatermelés mellett, a szálastakarmány növények közül a legnagyobb figyelmet a lucerna termelésére kell fordítanunk. A szálastakarmányck vetésterületén belül e növény vetésterületi arányát kell elősorban növelnünk és sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a betakarítási veszteségek csökkentésére is.

— A takarmánytermelés, elsősorban a kukorica-termelés növelésére támaszkodva minden lehetőségünk megvan arra, hogy továbbfejlesz- szük állatállományunkat és növeljük az állattenyésztés hozamát minden fontos állattenyésztési ágban. Az 1953 decemberi határozat megje’enése óta a növénytermeléshez hasonlóan állattenyészetünk több fontos ágában is jelentő.; eredményt értünk el. Sertés- és baromfiállományunk — dolgozó parasztságunk állattenyésztési kedvének növekedése folytán — a határozatban előírtaknak megfelelő, n alakult s nőtt lóállományunk is.

Nagy lépéssel kell előrehaladnunk a tehénállomány fejlesztése terén

■— Nincs azonban megfelelő előrehaladás — sőt visszaesés tapasztalható — az állattenyésztés legfontosabb ágában, a szarvasmarha- tenyésztésbíin. Különösén rossz a szarvasma-rhaátlományon belül a tehenek aránya: a tehén és előhasd üsző az össZ-állcmánynak mindössze 45.7 százaléka.

— A tehénállmány csökkenésében szerepet játszik az is, hogy a mezőgazdaságot irányító szervek: a Földművelésügyi Minisztérium, elsősorban az állattenyésztésért felelős miniszterhelyettes, Magyar! András elvtárs, a megyei tanácsok és a mezőgazdasági igazgatóságok, valamint a megyei pártbizottságok nem foglalkoztak és még ma sem foglalkoznak kielégítően a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével. — Egyes megyékben olyan káros begyűjtési és felvásárlási gyakorlat alakult ki, hogy a begyűjtési, illetve a felvásárlási terveket a szarvas- marhaállomány, különösen a tehénállomány rovására igyekeznek teljesíteni. Mindezekért súlyos felelősség terheli a Begyűjtési és Élelmiszeripari Minisztériumot — személy szerint Mihályi Lászlót, az Adatforgalmi Igazgatóság vezetőjét, — valamint e két minisztérium vidéki begyűjtő- és felvásárló szerveinek vezetőit, akik a

könnyebb ellenállás irányában haladva, ilymódon akarták pótolni a sertésbe-gyüjtésbe-n mutatkozó elmaradást,

— A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében mindenekelőtt ezen a tűrhetetlen helyzeten kell változtatnunk. Meg kell óvnunk a tehénállományt. Ezért a húsbeadási terveket más állattenyésztési ágak, elsősorban a sertésbeadás, a nagyobb ökörkiváigás, a tinó és bika- n-övendékállomány magasabb súlyra való hízla'ása, általában a vágósúly növelése révén kel biztosítanunk.-— Az üszőnevelés elősegítése érdekében a határozati javaslat intézkedéseket tartalmaz olyan üszőnevelési szerződéses akció megindítására, amely a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztokat fokozottan érdekeltté teszi az üszőnevelésban. E célt szolgálja az a javaslat is, ho-gy az eddig egy éves koriban adott 400 Ft-os üszőnevelési adókedvezményt a jövőben féléves kortól kezdve Írjuk az üszőtartók javára és azt 600 forintra emeljük.

— A húsbeadási tervek maradéktalan teljesítésének biztosítása — a tervezettnél nagyobb állat(Folytatása a 3. oldalon*)

t