Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-09 / 134. szám
2 SZOLNOKMEGVE1 NÉPLAP 1555 június 9, II Fegyvernek) Gépállomás pártszervezetének munkájáról Éppen pártvezetőségi ülés volt, amikor megérkeztünk a Fegyverme- ki Gépállomásra. Az elvtársaik a so- ronlevő feladatokról tárgyaltaik, arról, hogyan kell tartalmas politikai munkával segítetiiök a gépállomás munkáját. Az ilyen típusú pártvezeitőségi ülések megszokottak a gépállomáson. Először a pártvezetőség, utána az egész párttagság megvitatja rendszeresen a tennivalókat. Ennek köszönhető elsősorban, hogy komoly, élénk pártélet van a gépállomáson, s a kommunisták valóban élenjárnak a termelő és politikai felvilágosító munkában egyaránt. A pártvezetőség most minden erejét, a Központi Vezetőség márciusi határozata szellemében, a termelőszövetkezetek terméshozamának emelésére fordítja. Ennek egyik leghathatósabb módszere: megértetni a szövetkezetekkel a gépi munka alkalmazásának előnyeit. Ez pedig nem minden esetben könnyű. Egyes szövetkezetekben még mindig húzódoznak a gépi munkától. A fegyvernek! Vörös Csillag TSZ-bein például azt mondták: nem lehet a kukoricát géppel olyan megbízhatóan megka- pálni, mint kézierővel. A pártvezetőség elhatározta: szemléltetően győzi meg ennek ellenkezőjéről a szövetkezet tagságát, sőt az elnököt is, aki szintén hasonlóan vélekedett. Azóta új elnök van. Az egyik kommunista traktoros, Szekeres László elvtárs vállalta, ho<gy megkapál gépével egy holdat a tez- ben, s persze ha kérik, akkor többet is. S annak ellenére, hegy a vetés egyenetlen, még az egyenes sorok sincsenek meg, gyönyörűen megkapálta a kukoricát. Persze vannak másfajta érveik is a gépállomás kommunistáinak. Elmondják, hogy a kuncsorbai Vörös Október TSZ-ben, ahol alkalmazzék a gépierőt, már harmadszorra kapálnak, s a kukorica igen szép. ök már tavaly is géppel kapáltattak, s kukorica termésátlaguk 5 mázsával lett több, mint például az Új Élet TSZ-ben, ahol nem vették igénybe a gépet. — Egyébként itt most sem vonták le a tanulságot a tavalyi tapasztalatokból: jóformán semmi gépi munkára nem kötöttek szerződést. Ennek „köszönhetik’“, hogy először kanálnak még csak, ami különösen ilyen csapadékszegény időben édeskevés. Azzal élveinek, hogy a gépállomás elviszi a pénzüket. De bizony ennek az érvnek sincsen létlehetősége, mert amíg a gépállomás 24 forintért húzat meg egy holdat, addig lófogattal ez 45 forintba kerül. S egyáltalán nem másodrendű, hogy amíg a gép naponta 25 — 30 holdat megkapál, — addig kézi erővel legfeljebb 4—5 holddal végezhetnek naponta. Ugyanakkor, amíg a gép dolgozik, a munkaerőt lehet másutt hasznosítani. A párt vezetőség figyelemmel kíséri a kihelyezett agronómusek munkáját is, s igyekszik őket segíteni. A fegyvemeki Kossuth TSZ is azok közé tartozott, amelyek ’tavaszra egyáltalán nem szerződtek gépi növényápolásra. A tszmek 273 hold kalászosa van, mégis csak 100 holdra kért tarlóhántást. Arra hivatkoznak, hogy van elég munkaerő náluk. A pártbizottság titkára személyesen beszélt erről a problémáról az agromómussal. Felhívta figyelmét, hogy a gépi munka által felszabadult kézi erő segítségével a szövetkezet kibővíthetné kertészetét, hiszen erre területe igen alkalmas s a kertészet komoly jövedelmi forrást jelent. A tarlóhántás jelentőségéről is beszéltek, nedvesség-megőrző, gyomtalanító szerepéről. Az agrenómus még az aznapi küzgyűlésen felvettte ezt. Ezután történt, hogy a szövetkezet még 178 hold tarlóhántásra kötött szerződést. Az egyenletes, tervszerű munka, feltétele annak, hogy időiben készüljünk fel az előttünk álló feladatokra. A gépállomás pártvezetősége így is tesz. ezért nem igen kerül sor munkájában kapkodásra. Már most törődnek az aratás-csép- lés megfelelő biztosításéval. Mindenekelőtt arra volt gondjuk, hogy minden ara tógépen és kombájnon legalább egy kommunista dolgozzék majd. Ezenkívül javaslatukra a traktorosok az idén szociabsta megőrzésre veszik át a gépet, tehát felelősek érte az egész idény alatt, s ahogyan megkapják, ugyanúgy kell visszaadniok. Az elmúlt esztendőben előfordult, hogy egyes szövetkezeti munkacsapatvezetők — néha még brigád vezetők is — ártottak a gépállomás jóhírének. Amikor a gépnek valami baja történt, nyomban kijelentették: rosz- szul javították meg a gépállomáson. Az többnyire fel sem merült, hogy esetleg rossz volt az etetés, vagy valami más okozta a hibát. Ennek elkerülése végett most a gépek átvételénél ott voltak a munkacsapat-vezetők és brigádvezetők is. A traktorosok ugyanis már tudják, melyik gépen, melyik területein dolgoznak majd. A gépek átvétele után egy hét állt rendelkezésükre, hogy a „magúit szájaíze“1 szerint javítsanak, simítsanak rajtuk. Nem is igein volt olyan traktoros, aki ne talált volna valami kiis igazítást gépén. A kampánymunkák idején a kommunistáik hosszabb ideig nem mehetnek be a gépállomás központjába. Ezért nem egyszer hetekig nem tudnak semmit a párt- szervezet, a gépállomás belső életéről. Az ilyen elszakadás azárt is veszélyes, mert egyrészről elvesztik a dojgozók felelősségérzetüket a kollektívával szemben, másrészt úgy érzik, nem törődnek velük. A Fegyvemeki Gépállomás pártbizottsága nagyon komolyan veszi ezt a problémát. A pártvezetőság minden tagjának van egy területe, amelyet rendszeresen látogat s külön az egyes területek kommunistái számára még a taggyűlésit, pártbizalmi értekezletet is megtartja. Csak egy példát arra, hogy milyen nagy ennek a jelentősége. Legutóbb a pártbizottság titkára, Kunkó elvtárs a Pusztapócson dolgozó elvtársaiknak tartotta meg a taggyűlést. Az elvtárs-ak a beszámoló utón egy sor kérdést tettek még M, érdekelte őket minden. A pártszervezet munkája, a teirmeilési eredmények. Ugyanakkor elmondták, hogy nem megfelelő az üzemanyag kiírás, emiatt a traktorosok nem tudják, mennyi a megtakarításuk. Emberben is hiány volt. Mikor Kurkó elvtáns visszajött a központba, első dolga volt beszámolni ezekről az igazgatónak, aki azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. A Fegy vernek! Gépállomás arról híres, -hogy ha huszonnégy dolgozó jár élen, abból többnyire huszonkettő kommunista. Nem kétséges, hogy a pártszervezet széleskörű, gondos munkájának eredménye ez. 3Cu <J)ál, „a mare&tta hadaezír, a mhamak kaié” Emlékezés a szabadságharc ezredesére. Tiszafüred szülőitjére üireden mindenki a szabadságharc honvéd-táibomoka- ként emlegeti, pedig a had-seregben csak az ezredes! rangig jutott el a tápióbics-kei, s a komáromi csaták hőse. De akát a nép szívébe zár, s kinek nemzedékek őrzik emlékét, annak több elismerés is jut osztályrészül, mint a Két újabb, csupán a nép emlékezetében levő csillagpár zubbonya gallérján. Nyolcvannyolc esztendővel ezelőtt, 1867-ben halt meg, s halála után három évtizeddel emlékművet emelt a község lakossága sírja fölé. Ma meg már a kis város fiúgyermekeinek nevelésében lett példává élete, alakja: a tiszafüredi általános fiúiskola Kis Pál nevét viseli néhány év óta. Az 1848-as forradalmat, s a szabadságharcot vezető társadalmi réteg szülöttje volt. Ismerősei, barátai „marcona’“ embernek mondják, ki szigorú pontossággal tartott rendet seregében, családi otthonában, magánéletében e-gy-aránt. S csak akik egészen közelről ismerték, közöttük talán elsősorban életének hű társa, felesége, Bemáth Mária, csak azok tudták, hogy e szigorúság és keményszavú követelés mögött az emberek boldogsága érdeké-ben való rend megteremtésének szándéka rejtőzött mindenkor. szabadságharc első hónapjaiban a bihari nemzetőrök parancsnoka. Először 1843 szeptemberében, majd decemberében Damjanich oldalán tűnt ki bátorságával. A következő esztendő feb- ntárjában meg az aradi ostromsereg parancsnoka lesz. (Ebben az ostromlásban vett részt a szalon- tai nemzetőrökkel Arany János is nyác vagy tíz héten át.) Nevét a honvédsereg harcainak történetébe április 4-én írta be hősi tettével a tápió-bicskei ütközetben, amikor a kilencedik zászlóalj élén Föld- váry Károly ezredessel, a gyilkos tűzben egymás kezét fogva, ha- láltmegvetéssel rohantak a híd elfoglalására. s ezzel a kezdetben szerencsétlen kimenetelűnek ígérkező csata sorsát teljesen megfordították. Barátja, Zalár József költő, (ki a „Föl a vörös toliakkal!" c. harcbahívó verset írta ez- idötájt), „a rohamok mesterének" nevezi egyik versében. S válóban, április 26-án is a Komárom alatt vívott nehéz ütközetben az ő dandárja kelt át először a Dunán, s m-ár hajnalra elfoglalta a fontos erősséget jelen-tő homokhegyet, s ezzel biztosította a csata győzedelmes kimenetelét. A szabadságharc bukása Péter- várad parancsnokaként éri. Haynau rémuralma idején bujdosni kényszerül, majd az önkényuralom éveiben szülőfalujába tér haza. (Háza a mai járási tanács épülete volt.) z országra nehéz idők következtek, „német nyelven igazgatott, kormányzott, zaklatott, sanyargatott osztrák tartomány lettünk" — írta Kossuth ekkoriban. De a katonás, keményszavú férfi nem tudott nyugodni ezekben az években sem! Egész Füreden ismert volt szófcimondása, bátor magatartása. Titokban gyakorta összejött barátaival. Zalár így emlékszik vissza később ezekre az összejövetelekre a Tisza-Füred és Vidéke újságnak írott „Emlékezés Tiszafüredre’“ című versében: „Emlékszem, óh emlékszem még Az elnyomás szörnyű terhét! :: 3 Legelőször is kit látok? ■ Hát hiszen az hős Kis Pál ott, A marcona hadvezér, Mestere a rohamoknak. Ahol cifrán káromkodnak, Most. is övé a babér. Ott valának, ott volt mind, mind, De nem mondom el egyenkint, Hosszú volna a sora, Nagy keservök szóba tö~t ki, De rabláncuk azt is csörgl, Megvirrad még valaha!" f /! titkos Tlsza-parti összejöve- * ' telekről meg így emlékezik a vers, eleven, színes képekkel festve Füred a környékének hangulatát. (Kétségtelen, e vers hangulatába már van valami a későbbi korok „sírva-vigadó“ dzsentris, fehérasztal melletti magyarkodásából is, de a hangulatot Zalár vetíti bele. A verset ugyanis már Kis Pál halála után, 1883-ban írta visszaemlékezésként, amikor már ő maga megyei hivatalt viselt): „Ki, ki most a nagy Tiszára, Hol a füzes s a víz árja ölelkezve enyeleg! S fecskekönnyű csónakokban Megkerüljük olyan gyorsan, Mint a szél a szigetet, Mikor partot érünk újra, Már a halász akkor húzza Nyársra a legszebb halat. Kész hamar a rozsé lángján, Nem is marad a bor árván, Csengenek a poharak. Cseng a szó is, majd beszélve. Majd szavalva, majd zenélve Hon s Szabadság értetek! S a hatalom cselédsége Hallgatódzik, de szívébe Megrendül, s elténfereg. is Pál, s barátai az 1850. és 60-as években -bízni tanították a bukásban elalélt nemzetet. A fürediek me-g köréje gyűltek s várták, hogy egyiszer újra fegyvert foghattak. — Bécs s a németek ugyancsak rátelepedtek e hazára S a lassan-lassan őszbe boruló Kis Pál meg csak élt magányosan, feleségét is időközben eltemetve. Az önkényuralom szorításénak valamelyes enyhülését még megérte, de a szégyenteljes kiegyezést már nem, 1867-ben meghalt. A füred-i temetőben temették el. Emlékének megőrzését a leghűbb sáfár; maga a nép emlékezete vállalta. Ma is szeretettel emlékeznek a hős „tábornokra" a fürediek .A fiúiskola úttörői, pajtás- családjai s nevelői tudatosan ápolják emlékét. Megyénk oktatói és nevelői munkájában méltán vált lelkesítő példává hősi élete és Ue- gendáshírű bátorsága a felnövő fiatalok és nevelők számára. Császtvai István, Jászberény, A Szovjetunió kormányának jegyzéke a /Vémet Szövetségi Köztársaság kormányához Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió párizsi nagykövetsége június 7-én eljuttatta a Német Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövetségéhez a szovjet kormány jegyzékét a Német Szövetségi Köztársaság (Nyu- gat-Németország) kormányához. Az alábbiakban közöljük a jegyzék szövegét: „A Szovjetunió kormányának van szerencséje az alábbiakat tudomására hozni a Német Szövetségi Köztársaság kormányának: A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy a béke és az európai biztonság érdekei, valamint a szovjet nép és a német nép nemzeti érdekei szükségessé teszik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezését. A történelem tapasztalatai arra tanítanak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása döntő mértékben függ attól, hogy normális, jó viszony álljon fenn a szovjet nép és a német nép között. Másfelől, ha nincs meg a jó viszony a két nép között, ez csak nyugtalanságot okozhat Európában és csak fokozhatja az általános nemzetközi feszültséget. Ez a helyzet csak a nemzetközi feszültség fenntartásában érdekelt agresszív erők számára előnyös. Viszont annak, aki a béke fenntartását és megszilárdítását kívánja, kívánnia kell a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezését is. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezéséhez mindenekelőtt a Szovjetunió népeinek és Németország népeinek fűződnek érdekei. Ismeretes, hogy azokban az években, amikor népeink közötti baráti kapcsolatok és együttműködés állt lenn, ebből mind a két ország nagy hasznot húzott. Ezzel szemben az ellenséges viszony és a múltban a népeink között dúlt háborúk mérhetetlen nyomort, nélkülözéseket és szenvedéseket zúdítottak népeinkre. Az utóbbi két világháborúban éppen a szovjet nép és a német nép hozta a legnagyobb áldozatokat. A Szovjetunió és Németország népeinek emberveszteségei ezekben a háborúkban milliókra rúgtak és együttvéve többszörösen felülmúlták a háborúkban részvett összes többi állam veszteségeit. Romba- dőlt városok, felégetett falvak, mindkét nép óriási értékeinek megsemmisülése: ilyen következményekkel jártak az államaink között dúlt háborúk; A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja felhívni a Német Szövetségi Köztársaság kormányának figyelmét arra, hogy bizonyos államok agresz- szív körei jelenleg olyan terveket forralnak, hogy szembeállítják egymással a Szovjetuniót és Nyugat-Németorszá- got, megakadályozzák az államaink viszonyának mcgjavulá- sát, Ha megvalósulnak ezeknek az agresszív köröknek a tervei, ez csak új háborúra vezethetne, amely Németország területét elkerülhetetlenül a harcok és rombolások színterévé változtatná. Egy ilyen. Németország területén lezajló háború, a legújabb tömegpusztító eszközök használata mellett, még súlyosabb és pusztítóbb következményekkel járna, mint valamennyi múltbéli háború. Nem lehet megengedni, hogy az események ilyen úton fejlődjenek. A fenyegető veszély elhárítható, ha államaink között helyreáll a normális, a kölcsönös bizalom és a békés együttműködésen alapuló viszony. Ami a szovjet államot illeti: minden rossz ellenére, amit az elmúlt háborúban okoztak neki, sohasem vezette bosszú érzete a német néppel szemben. Ezt bizonyítja az az álláspont, amelyet a Szovjetunió a német nép alapvető nemzeti érdekeivel összhangban a német kérdés megoldását illetően a háború utáni időszakban elfoglalt, valamint azok a kölcsönös jó kapcsolatok, amelyek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között jöttek létre és amelyek az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás szilárd alapján fejlődnek; A szovjet kormány abból indul ki, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság normális viszonyának megteremtése és fejlesztése elősegítené az egész Németországra vonatkozó rendezetlen kérdések megoldását és ilymódon előmozdítaná a német nép fő, általános nemzeti kérdésének megoldását: a demokratikus német állam egységének helyreállítását. Mindez azt bizonyítja, hogy országaink viszonyának rendezése teljes mértékben megegyezik nemcsak Németország és a Szovjetunió nemzeti érdekeivel, hanem minden európai állam békéje és biztonsága megszilárdításának érdekeivel is; A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak is, hogy szilárdabb kapcsolatok jöjjenek létre a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között kereskedelmi téren is. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja emlékeztetni arra, hogy a Szovjetunió és Németország a múltban széleskörű, kölcsönösen előnyös kereskedelmet folytatott egymással és az áruforgalom időnként elérte mind a Szovjetunió, mind Németország egész külkereskedelmi forgalmának egyötöd részét. A Szovjetunió jelenleg széleskörű kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kereskedelem korlátozott és r.em szilárd jellegű. Viszont ha létrejött a normális viszony a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között, akkor megvannak az előfeltételek a széleskörű áruforgalom kifejlesztéséhez és a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok megteremtéséhez is. A Szovjetunió nagyfejlettségű iparral és fejlődő mezőgazdasággal rendelkezik; lehetségesnek tartja, hogy jelentős mértékben növelje kereskedelmének színvonalát a nyugatnémetországi cégekkel, ami feltétlenül nagyjelentőségű, különösen olyan körülmények között, amikor bizonyos országokban növekszik a gazdasági bizonytalanság. Országaink viszonyának rendezésében nagy szerepet játszhatnak a kulturális kapcsolatok. Mint ismeretes, a Szovjetunió népeinek és Németország népeinek tudományos, kulturális és technikai kapcsolatai régi hagyományokra tekinthetnek vissza. E kapcsolatok fenntartása gazdagítaná mindkét nép szellemi életét, kedvező hatást gyakorolna az európai kultúra általános fejlődésére. Természetes, hogy e hagyományok ápolása elősegítheti és kell is hogy elősegítse a két ország tudományos, kulturális és technikai együttműködésének fejlődését. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy az úgynevezett nyugatnémetországi megszállási szabályzat hatálytalanítása — ez a szabályzat korlátozza Nyugat-Német- ország külpolitikai kapcsolatait —■ valamint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által kiadott törvény a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről és a köztük való békés viszony helyre- állításáról, most megteremti a szükséges feltételeket a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezéséhez és közvetlen kapcsolatainak létrehozásához. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány javasolja a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, létesítsenek közvetlen diplomáciai és kereskedelmi, valamint kulturális kapcsolatokat a két ország közölt. A Szovjetunió kormánya kívánatosnak tartja, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a két ország államférfiai között és ezért örömmel üdvözölhetné ha a legközelebbi időben Moszkvába utazna Konrad Adenauer úr, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja és más megbízottak, akiket a Német Szövetségi Köztársaság kormánya szükségesnek tartana Moszkvába küldeni, hogy megvitassák a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok megteremtésének kérdését és megvizsgálják az ezzel összefüggő kérdéseket. 1955. június 7.“ (MTI) Időjárásjjolentés Várható időjárás csütörtök estig: változó felhőzet, főként ma többfelé még eső, zivatar. Mérsékelt, időnként élénkebb északnyugati, később ismét délnyugatira forduló szél. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik, a nappali felmelegedés keleten gyengül, nyugaton kissé fokozódik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 13—16, legmagasabb nappali hőmérséklet csü- ‘ törtökön 24—27 fok között (MTU
