Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

A föld azé lett, aki megműveli. Három és félmillió koldus kezdett ekkor új, szép életet. SZABAD Ök hozták el számunkra a szabadságot, a győzelem katonái. Tíz minden alkotásában emlékezünk hősiességükre. ev Traktorokat küldött a munkásosztály a dolgozó parasztságnak, gép állomások épültek. Nagyszerű alkotás a mezőtúri gépállomás. Százával alakultak a termelőszövetkezetek. Az öcsödi Szabadság tsz tagjai összefogott erővel rizstelepet építettek. MUNKÁS - legnagjycM gyámunk igaAgatái táéké&ed Mink lettünk a gyárak gaz­dái. birtokosai a földnek és Cgyik januári napon, munka *-J után, Kacsmári Laci odalépett Rágó Lászlóihoz: — Párttitkár elvtárs ... Mondani szeretnék valamit. Ragó ránézett a hosszú, kissé esetlen fiúra: ■ — Mondjad Laci. Kacsmári láthatólag viaskodott önmagával, a 41-es mozdony kere­két markolta, mintha kapaszkod­nék. — Én csak azt akarom mondani, hogy... Szóval, tudja: amikör mint iparitanuló levizsgáztam, mindjárt behívtak katonának. Tulajdonkép­pen csak 2 hónapja dolgozom, mint mozdonylakatcs. Mióta idekerültem a Fűtőházhoz. Ragó bólintott. — Tudom. Persze nem könnyű a mozdonyszerelés, dehát majd bele­jösz. — De én ... Én nem maradok itt — tört ki a fiú. A másik kutatva nézett rá’ — Mi bajod? — Szép elvtárs mellett nem lehet dolgozni. Nem magyaráz meg sem­mit, csak gorombáskodik. Ragó tudta, hiszen ő is Szép Mi­hály brigádjába tartozott. Már nem egyszer beszólt is erről a brigádve­zetővel, de az csak indulatoskodolt: ..Akármit is beszélsz, én nem kín- lódok kezdőkkel”, Ragó most mégfogta a fiú karját: — Hát először is, ne anyátlankod­Egyszerű történet jál, már leszerelt katona vagy. Má­sodszor meg várjál holnapig. Jó? A hosszú legény szájaszögletém bátortalan kis mosoly rajzolódott: — Jó, Laci bácsi. M ásnap éppen bélkifizetés volt. Szép, a borítékkal a kezében, indulatosan lépett Ragó elé: — Tessék, nézd meg: Több mint 100 forinttal kevesebbet kaptam, mint a múlt hónapban. A Kacsmár miatt, ö húzta le a teljesítményün­ket. Hát vedd tudomásul, hogy töb­bet ezzel a fiúval nem dolgozom! A párttitkár vékony arca megke­ményedett: — Nem dolgozol vele’ — Nem! Ragó nyugodt maradt: — Rendben van. Kacsmár és én kilépünk a brigádból. Ott állt mellettük a brigád egy másik tagja, Kass István. Megfogta Ragó karját: — Én is veled tartok. Szép gúnyosan felrántotla a sze­möldökét: — Tessék! Majd. meglátjuk, hogy mire mentek. így alakult meg a Ragó brigád. * Aznap, mikor különváltak, Ra­gó azt mondta Kacsmámak: — Idefigyelj Laci. Kass meg én be akarjuk bizonyítani, hogy belő­led jó szakmunkás lesz. Mj bízunk' benned. A Ragó brigád február havi át­lagteljesítménye 111 százalék volt, Szépeké 127. De Kacsmár László egyéni teljesítménye már megha­ladta a 100 százalékot. Aztán megtörténtek az április 4-i felajánlások. Amikor a Ragó brigád beírta, hogy egy 324-es mozdony futószerkezetének javítását 12 he­lyett 10 nap alatt elvégzi, a párttit­kár ránézett Lacira: — Ugye megcsináljuk? A fiú kormos, olajos arcából elő- villantak a fehér fogak: — Meg! S a brigád beváltotta fogadalmát. Nem 10, hanem 9 nap alatt végezte el a javítást. Amikor befejezték a munkát Ragó kedélyesen hátbavág- ta a hosszú legényt. — Na, most eredj, vedd meg ma­gadnak az új ruhát, hogy az.április 4-i felvonuláson megakadjon rajtad a lányck szeme. A múlt hónapban a Ragó brigád 123 százalékra teljesítette a tervét, — Szép Mihály ék 99-re. És Szép Mihály a minap oda­ment Pápai művezetőhöz: — Pápai elvtárs, ha most a fiata­lok levizsgáznak, adjon mellém is belőlük ... Hadd kínlódjak velük... Tóth Kornél. Régen volt már — pontosan 32 évvel ezelőtt — hogy egy élet­erős fiatalember felvételre jelentkezett a Petőházi Cukorgyárban Nagynehezen sikerült, dolgozhatott. Ekkor még ez is sokat jelentett. Míg- a 'kampány meg nem kezdődött, a karbantartással foglalkozott. Mikor ősszel megérkezett az új termésű répa, a cukorfőzők közé került a fiatal munkás, így történt ez hosszú időn át, egyik évben úgy, mint a másik­ban. Közben elsajátította a szakmát, —< megismerte az üzemet, az embereket, — s megismerték őt'is A felszabadulás után, mikor újra megindult a gyár, a harcos, ügyes munkást a gyári pártszervezet élére állították. Másfél évig az üzem kommunistáival együtt dolgozott a szocialista termelés megte­remtéséért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért. Sikerrel. 1949-ben néhányhetes pártiako!a után mint rátermett vezetőt a Sar- kadi Cukorgyár élére nevezték, ki. Két éve került városunkba. Most iibt ül előttem a Szolnoki Cukorgyár igazgatói irodájában Kar László elvtárs. Hajába már ezüstszínű szálak vegyülnek, csak tekintete, mozgása eleven még, mint 32 évvel ezelőtt. Az életéről kér­dezem s a gyárról, munkájáról beszél. Hatalmas üzem ez az ország legnagyobb cukorgyára. Üzemépü­leteivel, raktáraival, lakótelepeivel a hozzátartozó 12.000 holdas gaz­dasággal egy kisebbfajta várossal felér. Nagy gond, felelősség, ennyi dolgozó, ilyen hatalmas érték felett rendelkezni s csak olyan, ember képes erre, akinek élete a munka, s minden ügye a munkásosztály hatalmának megerősítése.. »V, munkánk nem hizlal többé sem tőkést, sem földbirtokost, ha­nem önmagunknak boldogulá­sát szolgálja. A mi fiaink, lá­nyaink tanulnak az egyeteme­ken, esténként mi töltjük meg a színházakat és minket üdít, barnít a Balaton vize, napja. A rendőr, a katona nem elle­nünk, hanem értünk vigyáz a rendre és a hazára. És ha mindezt elsoroljuk, mindjárt azt is hozzá kell ten­nünk: Elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük. A hős orosz proletariátusnak, amely 1917-ben kitűzte a lenini zászlót a Téli Palotára. Mert a mi szabadságunk története ak­kor kezdődött. Folytatódott az intervenciósok elleni diadalmas harcokkal, a sztálini ötéves ter­vek, a szocializmus győzelmével és beteljesedett 1945 április 4- én, amikor a Szovjet Hadsereg kiverte hazánkból az utolsó fa­siszta rablót. E sok véráldozat, 200 millió ember megfeszített munkája nyomán létrehozott diadalmas erő, felhalmozott tudás nélkül ma nem lehetnénk szabadok és nem építhetnénk az új hazát. Köszönjük a szabadságunkért hullatott vért, a szocializmus építésének tudományát, azt a sok-sok segítséget, amit az el­múlt 10 évben kaptunk. Köszönjük és Ígérjük: mindig méltóak leszünk az áldozatok­ra, a barátságra és hívek a szo­cializmus nagy ügyéhez. — 1945 Volt szegénypara«ztból tanácselnök Móricz Zsigmond, a kritikai realizmus egyik legnagyobb képviselő­je, a falvak népének nyomorával együttérző magyar író, de sokszor leírta, mint vesznek el az örökös robot és a nincstelenség inaová- nvában a vezetésre hi­vatott munkás- és pa­raszttehetségek tízez­rei. Forradalmár köl­tőink pedig lángoló sza­vakkal hirdették, hogy csak a nép hivatott ve­zetésre. Petőfi Sándor, Ady Endre, József At­tila álmait tízesztendős szabadságunk valóra- váltotta. Az államigaz­gatás sok körültekin­tést igénylő beosztá­saiba is ezreket, tízez­reket küldött saját vé­réből a dolgozó nép. Szentesi László egy kilencgyermekes kar­cagi napszámos, zsellér- ember fiaként látta meg a napvilágot. Ahogy felcseperedett, úgy lett részese a sze­gényember sanyarú életének. Nagyon sze­retett tanulni, de csak hat elemit végezhetett, mert olyan nagy úr volt a szükség, hogy még a 12 éves Szentesi László keresete is kel­lett a családnak. Mire megérte a felszabadu­lást, nagyon jól ismerte a szegényparasztok küzdelmes életét. Tagja lett a MA- DISZ-nak, 1945-től pe­dig a párt soraiban küzdött új, szabad ha­zánk megteremtéséért. 1946-ban és 47-ben Bu­dapesten dolgozott a csepeli vasúti összekö- tőhid építésénél. 1948- ban újból visszakerült Karcagra és az akkori közigazgatás pénzügyi osztályán dolgozott. Ebben az időben pótol­ta a régi rend mulasz­tásait és fáradhatatla­nul tanult. Államigaz­gatási iskolát . végzett, öt évvel ezelőtt a kar­cagi tanács végrehajtó­bizottságának titkára lett. 1953-ban tanácsel­nöknek választották. A volt napszámosember­ben azóta is saját veze­tőjüket szeretik és tisz­telik a szövetkezeti vá­ros dolgozói. Valóság, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó né­pé. ■tsz olncMmlyettese mindössze 23 éves. A fiatalok - legjobbjai, — a DISZ-be tömörülve, — a párt út­mutatása nyomón tevékenyen ki­veszik részüket országunk építésé­ből. A Vegyiművek „ifjúsági mű­szak“-ja például rendszeresen túl­teljesíti 'tervét. Tudják, hogy pár­tunk, népünk, elsősorban 5 értük küzd, s ezt a harcot áágítik. Boldog fiatalok „3{.fÍLáy, miénk az élet” — mennyi örömmel és bizalommal szárnyalt a dal 1945 tavaszán. .Az elmuilt 10. óv bizonyította, meny­nyire így van ez. Az ifjúság helyt kapott életünk vezető helyein, megnyílt előtte a fiejlődés útja. Csak egy példát említsünk meg: Gulyás István, a közel hétezer hol­das kunszentmártoni Zalka Máté SZOLNOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom