Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

ESZTENDŐ k m i m K i ne ismerné a párt által 1945 tavaszán kiadott, a munkásosztály segítségével már élő valósággá vélt jelszót „A föld azé, aki megműveli.* Megyénkben is többemre rúg azoknak a volt nincstelenek­nek a száma, kiknek a föld­osztással kezdődött sorsuk jobbrafordulása. A dolgozó pa­rasztok a volt nagybirtokok felosztásától kezdve állandóan érezték a munkásosztály test­véri segítségét. Hogy rengett a budapesti utca 1946-ban, mi­lyen impozáns látványt nyúj­tott, legyőzhetetlen erőt sugár­zott a munkásosztály tízezrei­nek egységes kiállása a pa­rasztság mellett: „Földet vis­sza nem adunk!’1 Mennyi segítő tett, mily ösz- szeforrott erő tanúskodik arról hogy a munkás-paraszt szövet­vég vezető ereje a munkásosz­tály. A jó pénz megteremtése a gépállomások százainak fel­szerelése, a falu ipari cikkek­kel való egyre javuló ellátása a patronázs-mozgalom kifejlő­dése, mind-mind erről tanús kodik. Ennek a szövetségnek az erejét szilárdítják az állam- polgári kötelességüket becsü­lettel teljesítő dolgozó parasz­tok. E szövetség kialakítása fette tehetővé, hogy élni tud­tunk a felszabadulás átta nyújtott lehetőségekkel, döntő részben ennek köszönhetjül eredményeinket A Központ Vezetőség márciusi határozata alapján éppen ezért e szövet ség megszilárdítását egyik leg fontosabb feladatnak tekintjük Ok kétszeresen lettek szabadok A boldog 10 eszi n- dőt megelőző években a dolgozókat általíno- san sújtó terhek mel­lett kétszeresen szen­vedtek a nők. Keve­sebb bért kaptak a gyárban, mint mun­kás, több pofont a ku- láknál, mint cseléd és kisebb darab szalon­nát. „Finom” lenézés­re, egyhelyben topo- gásra voltak ítélve ak­kor is, ha mérnök vagy tanítónő vált belőlük. Érthető hát, ha olyan nagyon gyorsan, olyan erősen, szinte kézzel­foghatóan megérezték 1945-ben az új élet le­vegőjében a szabadság örömét. Hiszen kétsze­resen szabadultak fel. Mint nők és mint em­berek, S ettől kezdve az élet olyan távlatai nyíltak meg előttük, amelyekről talán ál­modni sem mertek az­előtt. Ma már nem elé­gednek meg a ház­tartás, a gyermek- nevelés problémáinak megoldásával. Élnek a lehetőségekkel, tanul­nak, szakmát is és gyermeknevelést is. S helyt kérnek és kap­nak az élet minden te­rületén. A végtelen­ségig lehetne ezt bizo­nyítani csak a mi me­gyénk területéről vett példákkal. Már lassan egészen megszokjuk például, hogy tanácstagjaink között olyan sok nő van. De ők, a nők min­dig újból és újból bol­dogok, ha ez eszükbe jut, Mert nem feledik a múltat. Elmékeznek mint a karcagiak sze­retett Csabai nénije, aki tizenöt élő gyer­mek édesanyja: „Az urammal együtt napi 20 órát dolgoztunk a múltban, s mégis mi­lyen keservesen nevel­tük gyermekeinket. Is­koláztatásukról álmod­ni sem mertünk.“ Ma Csabai néni gyermekei között négy egyetemi hallgató, egy üzemigazgató van. Ű maga pedig Karcag vá­ros tanácstagja. Rövid élettörténeté­ben egy nemzet asszo­nyainak megváltozott élete sűrűsödik. Sr/ymáié legít&e. Évszázadokon át sok vér folyt ebben az országban a földért Tíz évvel ezelőtt a Szovjetunió hős harcosai áldozták életüket érte. — 1945-ben a volt zsellérek, kispa- rasztok véglegesen birtokukba vet­ték a földet, s a Szovjetunió se­gítségével, a párt vezetésével el­indultak a szabad élet útján. A földbirtokosok maradványai, majd a kulákság elleni harcokban, a megszerzett föld megtartásáért fo­lyó küzdelmekben a dolgozó pa­rasztság is felzárkózott a párt mö­gé. Hét évvel ezelőtt pedig elin­dult a jólétet, felemelkedést biz­tosító nagyüzemi, szövetkezeti gaz­dálkodás útján: Ma már sok ezer dolgozó pa­raszt család tagja Szolnok megyé­ben is a termelőszövetkezeteknek. A szövetkezeti parasztok erősítik kapcsolataikat az egyéni gazdák­SZOLNOK — 1955 kai. Gépekkel, vetőmaggal, szak­tanáccsal segítik őket, hogy a tíz év­vel ezelőtt megszerzett szabad élet építését ők is könnyebben végez­hessék. Szép példáját mutatja en­nek a cserkeszőllői termelési bi­zottság tevékenysége. A Vas Zol­tán termelőszövetkezet tagjai a ter­melési bizottságban éppoly gonddal intézik az egyéni gazdák ügyeit, mintha saját szövetkezetükről len­ne szó. Hiszen a ma még egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztok­ból lesznek a szövetkezet tagjai. Cserkeszőllő az együttműködés folytán a kunszentmártoni járás községeinek felszabadulási verse­nyében az elsők között van. Az egyéni gazdák gyakran ellátogat­nak a tsz-be, s az utóbbi napokban hárman felvételüket kérték, Kuliúrforradalmunk Pusztamonostoron a fel zabadulás óta 600 személyes kulturház, 250 embert befogadó mozi épült. És az a község, ahol a múltban legjobb esetben kalandáriumot olvastak, ma több mint 600 kötetes könyvtárral rendelkezik, amelynek 450 olva­sója van. 10 évvel ezelőtt 4 rádió volt, ma 160 és több mint 300 az újság előfizetők száma. A községben 4 kulturcsoport is működik. A 63 éves Szentgyörgyi János bácsi és a 62 éves Lengyel néni csaknem elfelejtett népéne­kekre, táncokra tanítja a fiatalokat és maga is beáll a táncosok közé. | Pusztamonostoron az új élet tala­ján kivirágzóit, a tudást, szépséget i szolgáló kultúra. JMniha csak tegnap történt volna, úgy él a tagok emlékezetében az a késő délutáni nap, ami­kor 1950 őszén a szovjet kárpátukrajnai kolhozok követei meglátogatták a falu népét. A vendégek váratlanul érkeztek. — Még a mai napig sem tudom, hogy történ­hetett, de félóra alatt az egfjsz falu megtudta, hogy vendégeink vannak. Az emberek letették szerszá­maikat és jöttek tizes- huszas csoportokban a DÉFOSZ helyisége elé. Gojsza bácsi így emléke­zik vissza a magyar és a szovjet emberek őszinte barátságának egy szép megnyilvánulására. A asovjet kárpátuk­rajnai küldöttek abban az időben a legjobbkor ér­keztek, mert Gojsza Já­nossal, a volt vöröskato- naval az élen, pár héttel azelőtt, augusztus 20-án akta le a jászapáti más­félezer holdas AV:otmány tsz alapját néhány dolgo­zó paraszt. Újat kezdtek, s már az elßö lépéseket is könnyebben tették, _ mert a szovjet küldöttektől sok hasznos tanácsot kaptak. Elavult termelési formák­kal akkor szakítottak elő­IkMtóntmk édzö mftdMjdifitokai szőr. Akkor kezdődött az a nagy változás, hogy az állattenyésztésben, a tehe­nészetben bevezették az egyedi takarmányozást, megteremtették a mester­séges borjúnevelés alap­feltételeit. — Három nagyon fon­tos tanácsot azonnal a gyakorlatban próbáltunk ki. Méghozzá igen jó eredménnyel — emléke­zett vissza az öt évvel ez­előtti időre Gojsza elv­társ. — Régen a zabot csak tisztán vetették a jászsági gazdák, s általá­ban 6—7 mázsás termést adott holdanként. A szov­jet elvtársak szóvátették, hogy próbálják meg árpá­val keverni. Náluk ez a módszer igen jól bevált. Úgy is történt, s azóta évről évre zab- és árpake­veréket vetnek. Ilymódon 20—22 mázsás termést ta­karítanak be holdanként a régi 6—7 mázsával szem­ben, A. kukoricatermés átlaga is 15—16 mázsa kö­zött mozgott. Az Alkot­mány tsz-ben 1950 óta hibrid magot vetnek, biz­tosítják a gondos növény- ápolást s nem ritka a 25-= 30 mázsás termés sem. A tagoknak tavaly is 6 kilo­gramm kukorica jutott minden munkaegységre. Azelőtt a vetőmagot úgy vetették el, ahogy a gép­ből kijött, A szovjet elv­társak látogatása óta más a helyzet. Csak gondosan kitisztított és előcsirázla- tott vetőmag kerül a föld­be. Jó eredménnyel alkal­mazzák évről évre a ke­nyérgabonafélék fej-, il­letve felültrágyázását. — Ezek a módszerek termé­szetesen a közös gazdaság erősödését szolgálják. Mosolyogva mondta az öreg Gojsza János, hogy mit jelentett az Alkot­mány tsz tagjainak a szovjet elvtársak okos, ba­ráti tanácsa. „Ruhával és élelemmel sohasem va­gyunk megszorulva, még most is 50 mázsa csövts- kukorica nyomja padlá­som. így van ez vala­mennyi szorgalmas tagtár­samnál." Alig telt el öt esztendő a szovjet elvtársak és a jászapáti dolgozó parasz­tok találkozója óta. Mvdri elvtárs, ß szövetkezet ag- ronómusa, aki megírta a tsz történetéi, írása végén ezeket a sorokat rótta pa­pírra: ' „A szovjet példa nyomán sok új eljárás ho­nosodott meg, bár föld­jeink széttagoltsága fékezi az új módszerek széleskö­rű alkalmazását, mégis hatalmas eredményeink vannak. S ezt legjobban a tagok élete tükrözi. Az elmúlt évben minden csa­lád vágott hízót, néhol hármat is, ruhából nincs hiány, sokan házat, új bútort vásároltak. Évről évre jobban élünk”. Amikor a jászsági em­ber csordultig van szere­tettel, akkor barátait, test­véreit egyszerű, de szív- bőlfakadó mondattal üd­vözli. így kezdte annak­idején üdvözlését Gojsza elvtárs a szovjet vendé­gek előtt. S aki 11 évvel ezelőtt szüleivel együtt maga is más tarlójának volt a nyomorultja, s aki­nek ma az a legnagyobb boldogsága, hogy egyenes derékkal jár a szövetkeze­tt gazda édesapja — az újságíró, aki ezeket a so­rokat leírta, a jászapátiak forró szivével együtt mondja: szabadságunk él­tetői, drága szovjet embe­rek, köszöntünk édes mindnyájatokat. SZEKULITY PÉTER „Minden hatalom a dolgozó népé!" Rákosi Mátyás elvtárs 1959 Vili. 17-én a parlament elé terjesztette a dolgozó nép Alkotmányát Űj gyárak épültek: a Jászberényi Aprítógépgyár, a lózejrvár A kénen a Tiszamenti Vegyiművek Szolnoki Cellu egy része. A dolgozók választott küldötteik útján gyakoroljak a hatalmat. Tgy szavaztak a dolgozók az első tanácsválaszt áskor. i „A legfőbb érték — av. ember.“ Most, április 4-éu adják át rendel­tetésének az új, modem megyei rendelőintézetet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom