Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-22 / 94. szám

ELŐRE A LENINI ? A volgamenti Szimbirszk (ma Uljanovszk) városban született 1870 április 22-én, 85 esztendővel ezelőtt Vlagyimir Iljics tenin,_ a dolgozó emberiség lánglelkű vezére, a világ első szocialista államának megalapítója. Egész életében fáradhatatlanul harcolt a né­pek jobb életéért s halála után művei élnek és éltetik a jelenkor küz­delmeit. Tanításaiból nemcsak útmutatást, hanem bátorítást, bizako­dást is merítünk, hiszen nála jobbban senki nem bízott a végső győ­zelemben. „Jobban harcolunk — hirdette —, mint apáink. Gyerme­keink még jobban fognak harcolni és győzni fognak. A munkásosztály nem -pusztul el, hanem no, erősödik, megszilárdul, tömörül, felvilá­gosodik és megedződik a harcban" Velünk van mindig, nemcsak ezekben a napokban, amikor róla emlékezünk. Velünk van műveiben, tanításaiban, őt követjük ha épí­tünk, ha tanítunk, ha alkotunk. A világ kommunista pártjai az ő út­mutatásai alapján vezetik győzelemről-győzelemre a munkásosztály, a dolgozók szabadságának ügyét. Lenin és Sztálin tanításával építette fel a szovjet nép a világ első szocialista államát s építi ma a kom­munizmust T anulmányozni műveit, annak alapján dolgozni, egyet jelent: hűnek lenni a marxizmushoz, a szocializmus építésének tu­dományához. Tanításainak halhatatlanságát igazságuk biztosítja. Saját életünk, szabadságunk 10 esztendejének építése is őt igazolja, Minél bívebbek vagyunk hozzá, annál hívebbek vagyunk népünkhöz. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI' TANÁCS LAPJA VII. évfolyam, 94. szám Ara 50 fillér ________ 1955, április 22. péntek A% országgy Az országgyűlés csütörtökön folytatta az 1955. évi költségvetés és az 1954. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentés tárgyalását. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, Házi Árpád, az ÁEK elnöke: csütörtöki ülése Elsőnek Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Kcz- pont elnöke beszélt az 1954, évi költségvetés végre- hajtásáról. Kemény és következetes harcot a társadalmi tulajdon fosztogatói ellen Házi Árpád többek között arról beszélt, hogy a termelési folya­matban megmutatkozó hibáik meg­szüntetésében döntő feladat hárul a műszaki dolgozóikra és szin­tén nagy feladat hárul a fő­könyvelőkre. —- A pénzügymi­nisztériumnak és a bankszerveze- tefcneik nagy aktivitást kell tanu- sítandok a forint útján való ellen­őrzésben. Nemcsak a pénzügymi­nisztériumot, hanem népgazdasá­gunk egész ellenőrzési szervezetét — beleértve az Állami Ellenőrző Központot is —■ felelősség terheli azért, mert nem éltek megfelelően azokkal az eszközökkel, amelyek­kel eredményesen harcolhattak volna a pazarló gazdálkodás, a gazdasági eredményekkel szembeni Éközömibösség ellen. — Az Állami Ellenőrző Köz­pontnak keményen és eredménye­sen kell fellépnie az állami fegye­lem megszilárdításáért, a termelés és a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a pa­zarlás megszüntetéséért, a társa­dalmi tulajdon megvédéséért, az állami és a gazdasági apparátus egyszerűsítéséért és olcsóbbá téte­léért. — Az elmúlt évben rendkívüli mértékben elharapódzott a társa­dalmi tulajdon fosztogatása is. En­nek egyik alapvető cka, hogy a gazdasági és egyéb szerveinkbe mind nagyobb számban hatoltak be és az éberség hiánya, az ellen­őrzés elmulasztása, a pazarlással szembeni liberalizmus láttán mind jobban felbátorodtak a társadalmi rendszerünkkel szemben ellenséges, deklasszált, reakciós elemek — mondotta, s példákkal érzékeltette a reakciós elemek okozta kárte­vést. Ezután így folytatta: — A társadalmi tulajdon foszto­gatói ellen kemény és következetes harcot kell folytatnia a vezetés­nek. Meg kell szilárdítani az el­lenőrzést és el kell szigetelnie s> burzsoá maradványokat. Meg kell akadályozni, hogy beférkőzhesse­nek olyan helyekre, ahol módjuk nyílik a népvagyon fosztogatására. Ebben a harcban a vezetőknek a dolgozók alulról jövő ellenőrzésére kell támaszkodniok. A dolgozók többsége ma már éberen, a jó gazda szemével őrködik a társa­dalmi tulajdon felett és felhívja a vezetők figyelmét a népvagyon fosztogatóira. De nemcsak a társa­dalmi tulajdon védelmében, hanem az egész állami munka megjavítá­sában nagy segítséget nyújtanak a dolgozók a vezetők számára. Ezt a segítséget sokan nem becsülik meg eléggé. 1 — Az 1955. év a Magyar Nép- köztársaság második ötéves terve előkészítésének éve. Ennek szem- előtt tartásával kell végrehajtani az évi költségvetésünket is. — A párt és a kormány az el­múlt évbein fontos határozatokat hozott az állami és a gazdasági munka egyszerűsítéséről, olcsóbbá, jobbá tételéről. E határozatok tel­jesítéséiben történtek kezdeti lépé­sek, de távolról sem annyi, ameny- nyi szükséges és lehetséges volt. Mindenki egyetért abban, hogy az apparátust és munkáját egyszerű­síteni kell, de meg kell mondani, hogy amikor a végrehajtásra ke­rül a sox-, ezt a legtöbb vezető mástól és más területen várja. — A végrehajtott intézkedések nyomán a népgazdaság sok terüle­tén javult ugyan az utolsó félév­ben a termelők és a nemtermelők számaránya, de voltak népgazda­ságunknak olyan területei is, ahol a nemtermelők számaránya növe­kedett. Ha az állami és gazdasági veze­tés él a kedvező feltételekkel, okul a múlt hibáiból és javítja munká­ját, akkor az 1955. évi termelési tervünket és ennek alapján költ­ségvetésünket maradéktalanul tel­jesíteni tudjuk, sőt új tartalékom kát, jelentős erőforrásokat tárha­tunk fél szocialista építésünk szá­mára. Az ő tanításait követve valósította meg pártunk megbonthatat­lan, szilárd egységét a néppel. „Csak az győz és tartja meg a hatal­mat, aki hisz a népben, aki megfürdik a nép eleven alkotásainak for­rásában.” Soha egyetlen párt, egyetlen vezető sem törődött annyit a nép gondjaival, gondolataival, alkotó erejével, mint a kommunista párt, mint Lenin. S a nép Leninnek is nagy-nagy szeretettel felelt a szeretetre, nagy-nagy bizalommal a bizalomra. A Putyilov-gyárban tett látogatása után írja róla az egyik munkás: „Valahogy váratlanul, a népből, a negyvenezres tömegből emelkedett a szószékre.., nem tudom, lehet-e szavakat találni, melyek visszaadnák azt a nagy hatást, azt a különös erőt, mellyel mindenkit lenyűgözött, aki hallgatta ... Amit Iljics mondott, az magával ragadott és gyújtott. Megszűnt a féle­lem, elment a fáradtság. És úgy tűnt fel, mintha nem egyedül Iljics beszélne, hanem mind a negyvenezer munkás, ki ülve, ki állva, ki ágaskodva mondaná el legbensőbb gondolatait. Úgy tűnt fel, mintha minden, ami a munkásokban volt, megszólalna Iljics hangján.” L enin dolgozta ki a pártról, a proletariátus vezető szervezeté­ről szóló tanítást. Meggyőző erővel bizonyította, hogy a párt ereje, egysége, a győzelem feltétele, enélkül nincsen forradalom, nincs szocializmus! „Csak azért — mondotta az intervenció leverése után —, mert a párt résen volt, mert a párt szigorúan fegyelmezett volt és mert a párt tekintélye minden igazgatási ágat és intézményt egyesített és mert a Központi Bizottság kiadta jelszóra tízek, százak, ezrek és végeredményben milliók mint egy ember vonultak fel és csakis azért, mert hihetetlen áldozatokat hoztak: csakis azért történ­hetett meg ez a csoda, amely megtörtént.” A mi munkánk sikere is ebben van. Csakis azért tudta pártunk népünket a szabadság útjára vinni, mert éberen őrködött partunk tisztaságán, mert nem tévesztette el szem elől Lenin szavait: „Az elvi politika pedig az egyetlen helyes politika". Ez az elvhűség vezérli par­tunkat, amikor a nehézipart tartja fejlődésünk, további eredmé­nyeink alapkövének, N agy figyelmet szenteli a népgazdasági terveknek. „Nem lehet dolgozni, ha nincsen tervünk, mely hosszabb időszakra szól és komoly sikerre számít” — írta s óva intette a munkásosztályt attól is, hogy azt higgye, a sültgalamb egyszerűen a szájába repülhet. Harc, komoly harc kell az eredményhez. Le kell sújtani mindenre és mindenkire, aki gátolja, akadályozza a munkát, aki a más bőrén akar élősköcLni. „Pontosan és lelkiismeretesen kezeld a pénzt — írta — takarékosan gazdálkodj, ne lustálkodj, na lopj, a munkában a leg­szigorúbb fegyelmet tartsd: — ezek a jelszavak, melyeket joggal ne­vettek ki a forradalmi proletárok akkor, amikor a burzsoázia, mint a kizsákmányoló osztály ilyen jelszavakkal leplezte uralmát, most a bur­zsoázia megdöntése után, a pillanat aktuális és főjelszavai lettek." Az egyik papírgyári munkás mondta a mi pártunk márciusi ha­tározatával kapcsolatban: „Mintha odahívtak volna: ülj le, együtt csi­náljuk a határozatot. Ez gondoltam, mikor olvastam, Pedig hát nem voltam ott.” E gész pártunkat így veszi körül a magyar dolgozó nép. Ért­hető is ez. A márciusi határozat világosan leszögezi, mit kell tennünk a nép érdekeiért. Megmutatja a felemelkedés útját, ezért érezzük úgy mindnyájan, hogy ott voltunk, amikor kimondták: harcba kell indulni a magasabb termelékenységért, az önköltség csökkenté­séért, a fegyelemért. S ott is voltunk. A párt minden lépése a népet szolgálja, tehát a nép legbensőbb, ki sem mondott kívánságait való­sítja meg. S ez a lenini út! S lenini út az is, amikor pártunk ismételten figyelmeztet ben­nünket a munkás-paraszt szövetség Jelentőségére, arra, hogy a pa­raszti felemelkedés egyetlen biztos útja a nagyüzemi mezőgazdaság, Lenin többízben elmondotta azt is, hogy a mezőgazdaság fejlesztésé­nek is a szilárd, fejlődő nehézipar az alapja, csak így lehet: ,,., .át­ülni a paraszti, girhes pórgebéről, a tönkrement paraszti országra sza­bott takarékoskodás gebéjéről arra a paripára, melyet a proletariátus akar, melyet lehetetlen nem akarnia.“ A szövetkezeti elv meghonosí­tását tartotta annak a végső lépésnek, amely a szocializmus felépíté­séhez szükséges, A mi ütünk — a lenini út, S hogy nem térünk le róla, arra biztosíték szilárd, egységes pártunk, s annak, a marxiz­must, a leninizmust hűségesen megvalósító vezetői! Mafolcsi János, a Központi Vezetőség titkára: X mezőgazdaság fejlesztése — a nehézipar fejlesztése mellett — hazánk szocialista építésének egyik fő kérdése Mafolcsi János elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének titkára emelkedett szólásra. A földműve­lésügyi tárca költségvetéséhez szólt. A beterjesztett 1955. évi állami költségvetésből kitűnik — mondot­ta, — hogy pártunk politikájának megfelelően kormányunk a szocia­lista ipar fejlesztése mellett az idén la jelentős összegek felhasználásá­val akarja előmozdítani a mezőgaz­dasági termelés fejlesztését. Dolgozó népünk azt várja, hogy 1955-ben tovább haladjunk a mező- gazdaság fejlesztésének útján, s a határozatban lévő célkitűzéseknek megfelelően több kenyeret, húst, te­jet, tojást termeljünk, mert népünk életszínvonala további emelésének, szocialista iparunk fejlesztésének ez elengedhetetlen előfeltétele. Éppen ezért a mezőgazdaság fejlesztése változatlanul pártunk politikájának középpontjában áll, s az a nehéz­ipar fejlesztése mellett hazánk szo­cialista építésének ma is egyik fő kérdése. Most, a jobboldali elhajlás által emelt akadályok elhárítása után erőinket a falun újra az 1953. de­cemberi határozat végrehajtására összpontosíthatjuk, amely — mond­hatjuk — a termelőszövetkezeti mozgalom .fejlesztésére vonatkozó határozatokkal együtt továbbra is pártunk, kormányunk falusi pro- grammját képezi. Ezután Matolcsi János rámutatott arra, hogy a gépek mennyiségének növelése mellett a kohó- és gépipari minisztériumnak, valamint az ipar mérnökeinek és munkásainak állan­dóan törekedniük kell a gépek tö­kéletesítésére, a teljesítőképesség fokozására, illetve a minőség javí­tására, amely ma még gyakran ki­fogásolható. Mezőgazdaságunknak a következő években a termelőszövet­kezetek további növekedésével még több gépre lesz szüksége. Ez ismétel­ten kidomborítja nehéziparunk fej­lesztésének fontosságát. Azok, akik a nehézipart akarták háttérbe szo­rítani, lényegében a mezőgazdasá­got is meg akarták fosztani a ve- rejtéfces paraszti munkát könnyeb­bé tevő, több és olcsóbb termelést elősegítő fejlett technikától. Népi demokratikus államunk se­gítsége és iparunk szerepe azonban nem korlátozódik csak a gépesítés­re, hanem kiterjed a mezőgazdasá­gi teimelés fejlesztéséhez szükséges összes anyagi, technikai feltételek megteremtésére- Külön ki kell emel­ni azt a sokszázmilldó beruházást, amelyet állami gazdaságaink, gép­állomásaink, termelőszövetkezeteink megfelelő gazdasági épületék, istál­lók, magtárak, gépszínek és javító- műhelyek létesítéséhez kaptak és kapnak. Ä nagy állami támogatás és a jobb munka kedvezően érezteti ha­tását a mezőgazdaságban, de a ter­melési színvonal egészében tavaly még nem emelkedett a kívánt mér­tékben Az elmúlt évben a talajerő pótlása folytán sok növény, átlag­termése ugyan jóval meghaladta az előző évben elért átlagokat, de a fejlett mezőgazdasági országokhoz, különösen a Szovjetunióhoz képest még most is igen alacsony színvo­nalon és drágán termelünk. Most tavasszal különösen nagy gondot kell fordítani főleg a kuko­rica négyzetes — fészkes vetésére, a műtrágya fokozottabb használa­tára, valamint a jó növényápolásra, mert e területen, a burgonya-, ku­korica-termelésben igen nagy lehe­tőségek vannak a hozamok növe­lésére. Pártunk III. kongresszusa és a Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata is rámutatott, hogy mezőgaz­daságunk nagy elmaradottsága vég­legesen akkor szüntethető meg és dolgozó parasztságunk felemelkedé­sét is úgy tudjuk biztosítani, ha a mezőgazdaságban is a gépesített nagyüzemi termelésre térünk át, ha a kis- és középparaszti gazdaságok tömegei önkéntesen, saját meggyő­ződésük alapján termeilőszövetke- zeti gazdaságokba egyesülnek. — Ezért támogatta pártunk és kormányunk eddig is nagyobb mér­tékben a termelőszövetkezeti gazda­ságokat és ezért fog a jövőben is — amint ezt a költségvetés bizonyítja — még nagyobb politikai és gazda­sági segítséget adni, hogy fiatal ter­melőszövetkezeteink gyorsan meg­szilárduljanak, virágzóvá, jövedel­mezővé váljanak. — Mindez nem azt jelenti, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakí­tásáért folytatott munka közepette megfeledkezhetnénk a mezőgazda­ság nagyrészét kitevő, több mint egymillió kis- és középparaszti gaz­daságról. Ellenkezőleg, mint azt pártunk márciusi határozata ki­mondja, kormányunknak, s a mező- gazdaságot irányító szerveknek to- vábra is minden támogatást meg kell adni egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztságunknak termelése növeléséhez, s a kis gazdaságokban rejlő lehetőségek kihasználásához. Fontos feltétele ez a mezőgazdaság fejlesztésére hozott 1953. évi decem­beri határozat végrehajtásának. A kulákok korlátozásából, a kis- parasztság fokozottabb védelméből és az egész dolgozó parasztság ter­meléséhez adott nagy állami támo­gatásból egyénileg gazdálkodó pa­rasztságunk láthatja, hogy pártunk, munkásosztályunk a szocializmus építésében szilárdan támaszkodik a termelőszövetkezetek mellett a falu k i s paras zts á gár a, szegén ypar asztsá - gára és a középparasztsággal még jobban erősíti a szövetség szoros szálait. Ehhez hozzátartozik az is, hogy dolgozó parasztságunk lelkiis­meretesen teljesítse állampolgári kötelezettségét a beszolgáltatásban és az adófizetésben egyaránt. A Földművelésügyi Minisztériumnak és a tanácsoknak elő kell segíteniök, hogy a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséért folyó harcban .összeková- csolódjék az egyénileg gazdálkodó parasztok és a termelőszövetkezeti parasztok tábora és kapcsolatuk napról-napra erősödjék. Végül a Földművelésügyi Minisz­térium feladatairól szólt, hangsú­lyozva, hogy a minisztérium mun­kájának központjába kell állítani a térni elősző vetkezetek megerősítését s áUáSni vonalon kell Vezetnie a falu szocialista átalakítására irá­nyuló szervező munkát. — A termelőszövetkezeteik szer­vezeti, ^gazdasági megerősítéséhez, s a mezőgazdasági termelés fejleszté­séhez ez a költségvetés a szükséges anyagi eszközöket biztosítja — fe­jezte be szavait — se feladat meg­valósítása állami és gazdasági szer­veink valamint pártszervezeteink jó munkájától függ. így az országgyű­lés elé terjesztett 1955. évi állami költségvetést helyeslem és elfoga­dom, (Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom