Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-24 / 70. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 március 24. A jászapáti járás kommunistái is egyemberként tettek hitet a márciusi határozat mellett A jászapáti járási pártaktíva is megtárgyalta a Központi Vezetőség márciusi határozatát, s az azzal kapcsolatos tennivalókat. Csillik András elvtárs, a járási pártbizottság első titkára tartotta a beszámolót. Megjelent és felszólalt Nagy István elvtárs a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja. Csillik elvtárs az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek önköltségcsökkentésévéi foglalkozva megemlítette, hogy tavaly a gépállomások túlteljesítették éves tervüket, jó munkát is végeztek, de az üzemanyagelőirányzatot nem tartották be, nem takarékoskodtak megfelelően. A termelőszövetkezetekre nézve főleg az állattenyésztésben lévő hibákra mutatott rá a beszámoló. Megjelölte a helyes utat is: azokban a tsz-ékben, melyekben nagy gonddal válogatták ki a tenyészállatokat, mit például a jászapáti Alkotmány tsz-ben, a jó szakmai irányításnak meg is van az eredménye. Az egyedi takarmányozás befejezése után a 4.5 literes fe- jési átlag csaknem tíz literre emelkedett. A beszámolót ólénk vita követte. Tóth G. József, Jászalsószent- györgy tanácselnöke arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban először a kommunisták, s a vezető pozícióban lévők mutassanak példát, s akkor őket követve egyember- ként, egész szívvel állnak dolgozóink az előttünk álló nagy feladatok megoldásához. Béres Béla jászdózsai ált. iskolai igazgató a szocialista tulajdon fokozott védelméről szólt. Hangsúlyozta, hogy fel kell számolni a munkafegyelem terén tapasztalható mindenfajta liberalizmust. A Központi Vezetőség márciusi határozata óta megváltozott a mi tsz-ünk élete is, — mondotta Csajégi János, a jászkiséri Táncsics tsz elnöke. — Azóta már tíz új tagot — köztük középparasztot is — vettünk fel." (Ez a szám már 16-ra emelkedett, — Szelik.) Szerinte a Néplapnak nagyobb segítséget kellene adnia a tsz-mozga- lom fejlesztéséhez. Káldi Katalin járási DISZ titkár azt fejtegette, hogy az ifjúság jó munkával, pártunk tömeg befolyásának növelésével nyújt segítséget a határozat végrehajtásához. Nagy István elvtárs, a megyei párt-végrehaj tóbizottság tagja többek között a következőket mondotta:- ,,Most azt kiáll világosan látni, hogy jólétünk növelésének alapja a szorgalmas munka, a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a társadalmi tulajdon fokozott védelme és a munkafegyelem megszilárdítása. Főfeladatunk mindezek mellett a mezőgazdaság fejlesztésére összpontosítani erőnket.“ Felszólalásra jelentkezett harminc elvtárs. A véleményüket kifejték valamennyien hitet tettek a KV. útmutatása mellett. Nagy István ágit. prop. o. v. a jászapáti járási pártbizottság. A PARTOKTATAS HÍREI A pártmunka kérdéseiről, az új szervezeti szabályzatról zóló kongresszusi útmutatások, a Központi Vezetőség legutóbbi határozatának tanulmányozása pártoktatásunknak jelentős eseménye. A kongresszusi tanfolyamok hallgatói Lenin és Sztálin a pártról szóló tanításai mellett a pértmunka olyan fontos kérdéseit ismerik meg, mint a pártegység erősítésével, a bírálat-önibírálat fejlesztésével. a kommunista fegyelem megszilárdításával, a pártszervezetek feladataival kapcsolatos problémák. E kérdések alapos tanulmányozása, gyakorlati megvalósítása komoly hozzájárulás lesz a pártmunka színvonalának további emeléséhez. A jászberényi járási pártbizottság megértette • a pártról szóló anyag tanulmányozásának jelentőségét. Ezt bizonyítja többek között az, hogy e témakör konferenciáit, szemináriumait a legfontosabb területeken a végrehajtóbizottság tagjai vezetik. így pl. a jászárokszáliási Táncsics tsz-ben Árvái elvtárs első titkár, a jászteleké Alkotmány tsz-ben Csató elvtárs titkár, a jászfény- szarui Lenin tsz-ban Holló elvtárs, a jónoshidai Dimitrov tsz-ben Sipos elvtárs, a járási tanács elnöke vezet szemináriumot. A VB valamennyi tagját hasonlóan bevonták ebbe a munkába, Ez a módszer igen hasznosnak bizonyul. Azokon a területeken, ahol a VB tagjai vezetik a foglalkozásokat, a vezetők rendszeresen tanulnak, s a vitában is aktívan részt vesznek. Ugyanakkor újabb hallgatók is bekapcsolódnak a pártmunfca kérdéseinek tanulmányozásába, olyan területekről, ahol nem szerveztek pártoktatást. így pl. általános jelenség az, hogy az I. típusú tsz-ek vezetői a III-as típusú tsz-ek kongresszusi tanfolyamaira járnak el. Ez egyben a tsz-ek közötti kapcsolat erősítése és a tapasztalatok kicserélése szempontjából is jelentős. • A Központi Vezetőség határozata nyomán járási, városi végrebajtóbizoftságatak többet foglalkoznak a pártoktatás tartalmi kérdéseivel. Karcagon eddig hét propagandistát számoltattak be v égreh a j tóbizottság i ülésen a kongresszusi anyagok feldolgozásának eddigi tapasztalatairól. Egy-egy értékelésre meghívták az illetékes pártszervezet vezetőségét is. A propagandisták munkájának értékelését rendszeressé tették. Elsősorban annak a propagandistának a munkáját tűzik napirendre, akinek tanfolyamán problémák mutatkoznak. Az eddigi beszámoltatások hasznosnak bizonyultak és legtöbb esetben meghozták a kívánt eredményt. Király elvtárs, a Béke tsz propagandistája eléggé tanácstalanul állt szemináriumának problémáival szemben. Több kísérlete kudarcot vallott. ■— Hallgatóinak nagyrésze távolmaradt a foglalkozásokról, egyrésze pedig igen hiányosan készült fel. A VB ülésen több jó javaslatot, módszert adtak az elvtársaiknak, melyeket többé- kevésbé sikerült is eredményeslein alkalmazni. Ma a 15 hallgató rendszeresen résztvesz a foglalkozásokon, s a tanultakat alaposan megvitatják. A Központi Vezetőség propa- gandamunkáról szóló januári határozata nyomán javulás tapasztalható a vezetők tanulásában. Akadnak azonban még olyan vezetők, akik továbbra ás másodrendű kérdésként kezelik elméleti képzésüket. Jászberényben pl. a politikai gazdaságtan I. évfolyamán ebben az oktatási évben csak egy konferenciát tartottak meg, miután a második konferenciát ötödszörre sem sikerült megtartani (egy hallgató jelent meg.) Ezen a tanfolyamon tanulna Keresztúri Péter elvtárs, a Fémnyamó és Lemezárugyár személyzeti előadója és Vigh Tibor elvtárs, akik egyszer sem mentek öl a konferenciára. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata ismételten aláhúzza az elméleti képzés szükségességét. Ezt minden egyes vezetőnek meg kell érteni, A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata L. A. Govorov, a Szovjetunió marsallja emlékének megörökítéséről Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Minisztertanácsa elhatározta 1. L. A. Govorovnak, a Szovjetunió marsalljánaik emlékét megörökítik azzal, hogy Moszkvában szobrot állítanak neíki. 2. A szovjet hadsereg Tüzérségi Rádiótechnikai Akadémiáját L. A. Govorovról, a Szovjetunió marsa.il- jiáról nevezik el. 3. Emléktáblát helyeznek el: az M. V. Frunze Katonai Akadémia épületén és a K. J. Vorosilov Hadifőiskola épületén. E helyeken szerezte l*tonai képzettségét L. A. Govorov, a Szovjetunió marsallja. Churchill a jaltai iratokról London (MTI). Az angol alsóházban ismét több kérdést intéztek Churchillhez a jaltai iratok közzétételéről. Churchill többi között kijelentette: az Egyesült Államok kormánya múlt nyáron közölte az angol külügyminisztériummal, hogy közzé akarja tenni a máltai, jaltai és postdami konferenciák iratait. Eden —folytatta Churchill —teljes jóváhagyásommal azt válaszolta, hogy általános okokból rosszaljuk fontos nemzetközi megbeszélésekre vonatkozó okiratok közzétételét röviddel az események után. 1955 január 12-én Eden azt mondta Dullesnak, hogy 'ha nem is javasolja a közzététel tervének elejtését, de azt tartja, a nyiivánosságrahozatal jelenleg a legnagyobb mértékben nem kívánatos. Március 12-én közölte velünk az Egyesült Államok kormánya, hogy elhatározta, nem teszi közzé az iratokat. Március 15- én közölte velünk: nem állhat többé ellent a közzétételnek és 24 óra múlva ez tényleg meg is történt. •— Most azt fontoljuk meg, közzéte- gyük-e saját jelentéseinket a jaltai konferencia teljes üléseiről és a külügyminszterek találkozóiról, — amelyek bizonyos pontokban eltérnek az amerikai jelentésektől, A Közel-Kelet az új puskaporos hordó „ha azelőtt |a Balkánt tekintették puskaporos hordónak, ezt a szerepet ma a Közel-Kelet vette át’* ~ írja egyik cikkében a Journal de Geneve című svájci polgári lap, majd így folytatja: „A török-iraki szerződés élénk reakciót keltett a már amúgy is labilis vidékein”. A cikkíró a dolog elevenére tapintott: valóban, mióta ez év elején életbeléptették a törökiraki paktumot, igen komoly mértékben kiélesedett a közelkeleti politikai helyzet. Dehát az események sorozata nem itt kezdődött. Az előbbiekben már szó esett arról, hogy az imperialisták agresszív tevékenységének sarkalatos pontja agresszív blokkok összekapcsolása. Ez a próbálkozás már esztendőkkel ezelőtt megindult a Közel-Keleten is. 1948-ban Anglia tett kísérleteket egy úgynevezett „'közelkeleti parancsnokság létrehozására, amely katonai szövetség formájában egyesítette volna a Szovjetunió délnyugati határait övező államokat Jón mormogva indult az udvarba. Beszélni akart még egyszer a bojárral, meg akarta kérni szépen, világosítsa fel ezt a buta fejét, mert lám, semmiképpen sem tudta megérteni, hogy nem bir megszabadulni az adósságától, attól, amibe most három éve keveredett, amikor két húszast vett kölcsön az udvartól, meg egy véka kukoricát, hogy a telet valahogyan átvészelhessék. Agyában, mint a rovásos boton, ott áll bevésve: hány napot dolgozott a bojárnak, hány hold földet szántott fel, kapált meg, kaszált és aratott le. Végtelen vetések nyúlnak el a szeme előtt; i s Mint a rab, úgy húzta az igát, ő is, a felesége is, a lánya is, s lám, mi haszna belőle? Nem tehetett egymásra két lejt, mert az adószedő már ragasztotta is ajtajára az adóhivatal sárga céduláját. Újra számadást csinált magában: ha jól meggondolja, inkább még kapni kellene, mint adni. S mégis, mikor a bojár előveszi a naplókönyvét s elkezd számit- gatni a papíron — egészen máskép jön ki a dolog. Ma reggel is: számolnak ők, amit számolnak — a bojár, meg a tiszttartó — s kihozzák, hogy tartozik még két hold meg szántásával, egy hold kapálással) s harminc napszámmal. — No, megértette, Ion bá? *— Megértettem;si ^ így van? — így. ! amikor hazaért, újból utánaszámolt, úgy öregesen, ahogy már az agya forogni szokott, s akkor látta, hogy biza nem úgy van! ALEXÁNDRU VLAHUTA: ELSZÁMOLÁS Alexandra Vlahuta (1858—1919) a klasszikus román irodalom kimagasló egyénisége. Életművének legjellemzőbb vonásai a lángoló hazaszeretet, éles, bíráló magatartás a burzsoá földesúri osztállyal szemben, s az a törekvés, hogy írásaival hozzájáruljon kora társadalmi és politikai helyzetének megváltoztatásához, átalakításához. Az itt kővetkező novella „Élősdiek“ című kötetéből való. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) DÉ r—- Menj, ember és állj jobban a sarkodra, ne engedd, hogy telebeszéljék a fejed. Mi az ördög, mi részegesek nem vagyunk, éhes szájat nem kell betömnünk, egy leány a háznál s az is férfiszámba megy — miért nem látunk hát semmit a munkánkból?..-. Gondolj arra, hogy holnap lejár a határidő, jönnek az adóért r— s nincs egy lyukas vasad sem. Elárverezik még a hamut is a tűzhelyről. Szegény Dumana meddő lett a gyengeségtől, úgy kiállnak a csontjai, hogy kilyukasztják a bőrét; ma reggel is a házfedélből téptem, hogy egy marék szalmát vethessek neki. Mivel tartjuk majd egész télen át? Visszafordulna Ion, visz- szafordulna a kapuból, ha nem dobolnának agyában ezek a szavak. Pilinkélni kezd az első hó, ritka, széltől kavart pelyhei olyanok, mintha fehér virágokat szórnának a magasból. Úgy tűnik, alszik az egész falu. Néha-néha cgy-egy tehénbőgés visszhangzik át elnyújtva, szinte gyászosan, a völgy szomorú némaságán. „Próba —» szerencse... lesz, ami lesz!" S íme, ott áll újra Ion bá, akárcsak reggel, mozdulatlanul az ajtó mellett; zavarban van, süvegét ide-oda for* gatja, nem tudja, hogy kezdje el. s— Na, mi a baj? — Hát mi lenne, nagyságos úr. megint csak azzal az elszámolással..-. Elhallgat s szemét a kucsmájára csüg- geszti. A bojár kemény, kegyetlen tekintete meg- dermesztetle benne a vért. — Hogy-hogy? Félrebeszélsz? Nem értelek. — Csókolom a kezét, nagyságos úr, ne tessék rám haragudni, de látja, mi nem tudunk írni-ol- vasni, legyen olyan jó, számítsa ki mégegyszer azt az adósságot... mert... hát... szegény ember vagyok ... és isten ellen való vétek. -.« — Úgy?!..-. Hát jól van. S a bojár feláll és megrántja hevesen a fonatos zsinórt, mely ott lóg az ágy fölött. A szobalány ijedten lép bi s— Menj, hívd be Cos- tachit. A bojár zsebredugott kézzel, dühösen sétál föl- alá. Ion lehajtott fejjel ide-oda forgatja kucsmáját s összeadja magában, mennyi munkát végzett s mennyi pénzt kapott érte... Súlyos, nyomasztó a csend, nyugtalansággal telített. Az ispán mészáros-alakja megjelenik az ajtókeretben Hallod, még mindig nem érti, Vidd az irodába és értesd meg vele végre. Costachi int a fejével Ionnak, hogy kövesse. S irodában megkérdi: mit akarsz? — de nem hagy időt a válaszra; abban a pillanatban már szájon is vágja, hogy elönti a vér. Majd néhány percig tartó „elszámolás" után a szolga kivonszolja az udvarból, mint egy zsákot, s a kapun át utána hajítja a kucsmáját. Szegény Ion pedig tántorogva, mint az italtól megszédült ember, hajadonfőit, megtépázott hajjal, mellén feltépett és vérrel borított ingével megindult előbb a falu felé — de félúton meggondolta magát, visszafordult és elvánszorgott haza. Safta kővémeredt, amikor meglátta. Mariuca hangos zokogásban tört ki. r— Hát veled mi történt, Ion? — Hiszen láthatod, anyjuk . -. i A bojár elszámolása — pusztítaná el a fentvaló, hogy elpusztítaná! Jf ésö este. A faggyú11 gyertya pislákoló fényénél mindhárman letelepednek a kicsi, kerek, alacsony asztalkő köré. Szemük fénytelen, vány- nyadt arcukon félsz és kétségbeesés. Alig mernek egymásra pillantani. Safta sóhajtva háromfelé tör egy darab hideg, nyúlós puliszkát. Az asztal közepén agyagtál, a fenekén kevés fokhagymalé. De egyikük sem nyúl hozzá, egyikük sem szól egy szót sem. A kéményben sivit a szél. Kint szünet nélkül esik a hő. A tehén az udvaron fel-fel- bőg az éhségtől. S a kapuban vonít a kutya, gyászosan és kietlenül, (Fordította: Kiss Jenő) Törökországtól Pakisztánig. A tervet nem sikerül valóraválfani, egyrészt az arab tömbök nemzeti érzülete miatt, másrészt mert az Egyesült Államok Szívesebben vette volna, hogy az ő égisze alatt valósuljon meg a terv, | az amerikaiak | térnyeréséért vívott harca egyre élesedett, sikerül növelniök befolyásukat egyes kormányoknál s végül 1954 áprilisában az agresszív közelkeleti blokk kiindulópontja is festet öltött a török- pakisztáni katonai paktum formájában. A cél most már az volt, hogy e paktum mellé felsorakoztassák a Törökországtól Pakisztánig terjedő arab államokat. Hanem eredmény alig született. A nagyobb arab országokat — mint Egyiptomot, vagy Szaud-Arabiát — bántotta, hogy az amerikai tiszt köz- legényi szerepet szánt nekik abban az ármádiában, amelyben Törökország lett az őrmester. Ehhez járult még a tömegek imperialistaellemes nyomása a kormányokra, | CSUPÁN 1955-BEN j sikerül elérni, hogy I-rakot — amelynek minden arab ország közül a legbaloldalibb a kormánya — a török—iraki paktum formájában csatlakoztassák a török—pakisztáni egyezményhez. S bár Washingtonban ezen felbuzdulva már kidolgozták a további „ütemtervet'*, hirtelen meglepő dolog történt. Március 6-án Egyiptom, Szíria és Szaud-Arábia kormánya nyilatkozatot adott ki, bejelentvén, hogy a három ország Egyiptom javaslatára szövetséget köt egymással. A szerződés összehangolja a három ország katonai és gazdasági erejét s egyben — mint szövege kimondja — „Arra kötelezi az aláíró országokat, hogy ne csatlakozzanak semmilyen más paktumhoz”. A megegyezéshez rövidesen Jemen is csatlakozott. Az amerikai és angol diplomácia erre vad tevékenységbe kezdett. Nyilatkozatiban fejezték ki, hogy ellenzik az egyiptemi-sziriai-szaud- arábiai szövetséget, sőt Szíriához — amely helyzeténél fogva fontos szerepet töltött volna he a török-iraki- pakisztáni paktumban erélyes hangú jegyzékeket intéztek. Szíria kormánya azonban visszautasította a fenyegetőzést. | a nyugati | diplomácia most azon mesterkedik, hogy az általa kreált agresszív tömbbe mennél hamarább bevonja Iránt, Libanont és Jordániát, s hogy legalább így mentse ami menthető. Ez természetes megbontja az arab országok táborát, a felszínrekerült ellentétek azonban mindenekelőtt az agresszív tervéltnek ártana. A Közel-Keleten tovább folyik a küzdelem, amely azt mutatja, hogy a szabadságszerető népeket egyre nehezebb agresszív blokkokba kényszeríteni. (MTI). Postás dolgozók figyelem! Felhívjuk azoknak a figyelmét, akik a Szol- nokmegyei Néplap előfizetést gyűjtő versenyében résztvesznek, hogy eddig elért összeredmé- nyüket legkésőbb április 1-ig közöljék, mert adat nélkül versenyt értékelni nem tudunk.
