Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-18 / 65. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 március 18. Mezőtúr kommunistái egyetértenek a párthatározattal, s harcolnak megvalósításáért Több mint háromszáz kommu­nista — a város minden dolgozó rétegének képviselője — gyűlt ösz­sze a mezőtúri pártbizottság aktiva- ülésére. A Központi Vezetőség már­ciusi határozata alapján Vadász István elvtárs, a városi pártbizottság első titkára ismertette a párt-végrehajtóbizott­ság beszámolóját. A referátum főkérdése a további fejlődés útjának mérlegelése volt, az eddig elért eredmények, az el­követett hibák elemzése alapján, szem előtt tartva mindazt, amit a márciusi határozat tennivalóként a pártszervezetek elé tűzött. Va­dász elvtárs beszámolójában hang­súlyozta a pártbizottság felelőssé­gét, azt, hogy az utóbbi időkben keveset törődtek a termelőszövet­kezetekkel. nem fordítottak arra gcndot. hogy a még egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok közelebb kerüljenek azokhoz. Aláhúzta a gépállomás gazdasági és politikai jelentőségét, rámutat­va, hogy milyen nagy a jelentő­sége a falu szocialista átalakításá­ban. Az állami gazdaság tennivalói­val is foglalkozott, kiemelve azt. hogy nem elég, ha kitűzött terveit teljesíti, mert feladata nem csu­pán a termelés, hanem mindenek­előtt a példamutató termelés, a dolgozó parasztságnak nyújtott ter­melési segítség, a fejlett agrotech­nikai módszerek szerint. E téren a Bánhalmi Állami Gazdaságban is akad javítanivalói A begyűjtési fegyelem problémá­ját néhány számadattal bizonyí­totta, majd a gabonatermelés, a ho­zam emelése fontosságáról szólott, a politikai, a gyenge gazdasági munkát bírálta. Nem folyt eléggé megfelelő talajmunka, s nem volt tisztázott a helyes vetésforgó, nem volt elvtársias mindig a gépállo­más és a tsz-ek kapcsolata. A beszámoló után igen sok elv­társ kért szót, tett javaslatot, s bírált bátran, a közös cél, a jobb munka érdekében; Tuzson Menyhért elvtárs, a Béke tsz párttitkára konkrét példákkal bizonyította, hogy a helyi tanácsszervek több esetben inkább a kuláknak segítet­tek, mint a tsz-parasztoknak. s hogy az igazságszolgáltatás szervei sem mindig jártak el helyesen, ök a tagosított tsz-területen le akarták bontani a kuláktanyákat, azonban ezt a tanács nem engedélyezte. Ha a kártevők ellen feljelentést tet­tek, kiderült, hogy nem nekik, ha­nem az osztályellenségnek adtak igazat; A mezőgazdasági versenyértéke­lés fontos lendítője a munkának >— állapította meg a párttitkár elv- társ. — Mégsem mozgósít nálunk, mert tájékozatlanságból nem a va­lóságnak megfelelő eredményeket írja ki a tanács a táblára, s emiatt sok a kedvetlenség. Helyes lenne, ha többet törődnének mindezekkel, jobb lenne a hangulat; Businé elvtársnő — a Törő Pál tsz tagja — több megbecsülést kért a dolgozó nők számára. Elmondotta, hogy a tsz-ben nincsenek tekintet­tel a sokgyermekes anyákra. Olyan munkát kapnak, amely mellett a családot nem képesek ellátni. Pe­dig csak munkaszervezés kérdése az, hogy az öt-hatgyermekes anyák például a baromfitenyésztésben dolgozzanak; Sok asszony jönne dolgozni, ha körültekintőbb lenne e téren a vezetés; Csete Lajos elvtárs, a Petőfi tsz elnöke a rizstermeléssel kapcsolatban szó­lott. Arról beszélt, hogy a pénzügyi szervek többet törődtek az egyéni rizstermelőkkel, mint a tsz-ekkel, s hogy ez néhány esetben nem az állampolgári kötelesség pontos tel­jesítését, hanem az állam becsapá­sát vonta maga után. mert a rizst nem adták be szerződés szerint, ha­nem az fekete utakon elszivárgóit. Elmondta azt is, hogy a helyi mezőgazdasági osztály olyan terme­lési tervet hagyott jóvá. mely nem viszi előre az állattenyésztést. A sertéstenyésztésnél például 7-es fia- lási átlagot terveztek, s félév alatt ezt 5.5-re teljesítették. Ha a terv­nek nincs húzó hatása — mondta Csete elvtárs —. akkor ne várjunk nyomában' komoly eredményeket, Befejezésül arról beszélt, hogy a Petőfi tsz eléggé messze esik a várostól. Kövesút nincs, amely könnyebbé tenné a tagok számára a közlekedést, öt éve kérik a be­kötőutat — hiába. Intézkedést kér a tagság nevében a kérdés meg­oldására. Buzi Zsigmond elvtárs, a Szabad Nép tsz párttitkára a Szolnokmegyei Néplapot bírálta többek között. Hibáztatta azért, mert több esetben a valóságnak meg nem felelő dolgokat közölt az ő tsz-ük életéből, s ezek a „tények" nem a helyszínen szerzett tapasz­talatok, az újságírók látogatása nyomán, hanem közvetett módon kerültek a lapba. Elmondotta a párttitkár elvtárs, hogy az olyan kritika, mely kipellengérez, amikor segítségre volna szükség, árt a ter­melőszövetkezeti mozgalomnak. A legjobban az fáj a Szabad Nép tsz tagjainak, hogy az elmúlt nyáron a Néplap cikket közölt a tsz és a gépállomás kapcsolatáról, s ezzel az, aki a helyzetet ismeri, nem ért egyet. Több elvtárs elmondotta, hogy néhány üzemi, tanács vezető a po­litikai megbízhatóság fölé helyezi a szakmai tudást, s a szövőgyár, a téglagyár, s a könyvtárból elküld­ték a munkások, s a dolgozó pa­rasztok gyermekeit, s helyettük osztályidegen elemek kerültek oda. Takács Sándor elvtárs, a Haladás tsz párttitkára arra kérte a párt-végrehajtóbizott­ságot, hogy törődjék többet a tsz pártszervezetek munkájával, ne elégedjen meg a tennivalók ismer­tetésével, hanem ellenőrizze is azok végrehajtását. A tsz eredményei­ről szólva, elmondotta a pártaktíva résztvevőinek, hogy az elmúlt hó­napban tizenegy új tagot vettek fel, s hogy további meggyőző agitációs munkát folytatnak új tagok szer­vezése érdekében. Az aktívaülésen újra és újra visszatérő probléma volt az, hogy nincs a rizstelepek felszántásához annyira szükséges lánctalpas trak­tor, s nagyon kevés a mezőtúri ta­lajhoz való nehézborona. A tsz- vezetők felvetették azt, hogy in­tézkedjék a városi párt-végrehajtó­bizottság aziránt, hogy az ország más, homokos vidékeiről —, a rossz elosztás következtében oda- küldött gépeket — figyelembevéve megyénk talajviszonyait, s Mező­túr, Karcag, Kunhegyes nagy rizs­telepeit — hozzák át, adják ide. Az aktívaülésen résztvett Zsem­lye Ferenc elvtárs, a megyei ta­nács végrehajtóbizottságának el­nökhelyettese is. Az értekezleten igen sokan felszólaltak. Több tsz- elnök és párttitkár örömmel jelen­tette, hogy ^megkezdték a tavaszi munkát, hozzáláttak a vetéshez. A Központi Vezetőség határozatának az a legjobb, legpártszerűbb értel­mezése, ha a termelőszövetkezeti tagok, egyéniek, mindenki, aki dol­gozni tud, egy akarattal, lendület­tel munkához lát. A cél világos, a feladatok tisztázottak. Tetteket vár Mezőtúrtól is a megye népe; r Ez történt a nagyvilágban ^ Eisenhower sajtóértekezletéről Washington (TASZSZ) Eisenho­wer, az Egyesült Államok elnöke március tizenhatodikán sajtóérte­kezletet tartott. Hírügynökségi je­lentések szerint Eisenhower a tudó­sítók kérdéseire válaszolva kijelen­tette, hogy hadműveletek megindu­lása esetén az Egyesült Államok katonai célpontok ellen taktikai atomfegyvert alkalmaz. Az Egyesült Államok elnöke kijelentette, nem lát indokot arra, hogy az atomfegy­vert ne használják; Sajtókörökben felhívják a figyel­met arra, hogy az Egyesült Álla­mok elnökének ez a nyilatkozata olyan időpontban történt, amikor az ENSZ. leszerelési albizottságá­ban Londonban folynak a tárgya­lások. A londoni tárgyalások részt­vevőinek az a feladata, hogy új erőfeszítéseket tegyenek a fegyver­zet és a fegyeres erők csökkentése, valamint az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták eltil­tása kérdésében kötendő megegye­zés elérésére; Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPÍTÉS-t! Párizs (MTI). A Tribune Des Nations egy brüsszeli levélben be­számol az Insoc elnevezésű belga intézet által rendezőit közvéle- ménykutatásokról. Az első kérdés így hangzott: „A nemzetközi feszültség csökkentése és a béke megszilárdítása érdeké­ben az ön véleménye szerint tár­gyalást kellene-e kezdeniök a nyu­gati hatalmaknak a Kelettel?” A válaszokból kitűnt, hogy a megkér­dezettek 62.72 százaléka a tárgya­lások szükségessége mellett állt ki, lj.75 százalékának nem volt véle­ménye és mindössze 20.53 százalék ellenezte a kelet-nyugati tárgyalá­sokat. A belga közvélemény állásfog­lalása tehát világos — írja a Tri­bune Des Nations — Belgiumban minden társadalmi osztály, foglal­kozási ág és nyelvterület többségé­ben amellett száll síkra, hogy te­remtsenek kapcsolatokat a Szov­jetunióval. * New York (TASZSZ). Mint amerikai sajtójelenetésekböl meg­ítélhető, az Egyesült Államok part­nerei az északatlanti tömbön belül igen elégedetlenek az amerikai dik­tátum miatt, amely a háború és a béke legfontosabb kérdéseiben a jogfosztott csatlósok színvonalára süllyeszti őket. Amint például Cal­lender, a Newyork Times párizsi tudósítója közli, az Északatlanti Szövetség tagállamait nyugtala­nítja, hogy az Egyesült Államok nem tanácskozott velük, amikor ki­dolgozta politikáját két alapvető­fontosságú kérdésben, mégpedig az atompolitika és Tajvan kérdésében; Peking (Uj Kína). Manilái sajtó­jelentések szerint a Fülöp-szigetek kormánya kedden elfogadta az ázsiai-afrikai értekezletre szóló meghívást. Az erről szóló értesí­tést Carlos Carcia, a Fülöp-szige­tek külügyminisztere küldötte el Indonézia manilai követének. * Montevideo (TASZSZ.) A chilei kcnmányt nyugtalanítja Angliának az a szándéka, hogy atomkísérle­teket végez a déli-sark térségében. Amint a La Náción című chilei lap közli, mikor jelentések érkez­tek Chilébe arról, hogy Anglia ex­pedíciót szándékozik a déli sarkra küldeni azzal a céllal, hogy ott atomfegyverkísérleteket végezzen, a chilei külügyminisztérium utasítot­ta londoni nagykövetét, kérjen to­vábbi tájékoztatást az angol kor­mány vonatkozó szándékairól. ÜGYNÖK A KÖTÉLEN Irtai K. S | AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK | központi felderítő hivatala egyre nehezebb körülmények között végai áldatlan munkáját. A Szov­jetunióba és a népi demokratikus országokba küldött ügynökök a vártnál jóval hosszabb ideig ma­radnak ott, ha nem is éppen úgy és azon a helyen, amint eltervez­ték, viszont a fáradságos, kémke­dés helyett legalább idegnyugtató magány jut osztályrészükül. Az amerikai diplomatáknak azonban ez sehogy nem tetszik, hiszen — amint a Washington Fost megírta — „a központi felderítő hivatal legfőbb funkciója, hogy katonai és diplomáciai infor­mációkat gyűjtsön az Egyesült Államok politikáját meghatározó magasállású személyiségek számá­ra.“ Ilyen szempontból pedig a Részlet a „Holt lelkek” c. regényéből. (Devecse- rlné Guthy Erzsébet for­dítása.1 A/fost leírást illenék * adni az irodai he­lyiségekről, amelyeken hőseink áthaladtak, de a szerző rettentően fél min­den hivataltól. Még ha úgy esett is, hogy ragyo­góan tiszta irodákban kel­lett megfordulnia, ahol fényezett padlók és asz­talok voltak, mindig igye­kezett onnan r- szeré­nyen, szemlesütve — mentői hamarább kijutni, így hát egyáltalán nem tudja, hogyan fejlődik és virágzik ott minden, Hőseink sokféle iratot, okmányt láttak, lehajtott fejeket, széles tarkókat, frakkokat, vidéki szabású kabátokat, sőt valami egyszerű, világosszürke zekét is, amelynek vise­lője, oldalra hajlott fejét csaknem a papírra fek­tetve, szorgalmasan és fürgén másolt valami jegyzőkönyvet, pörrel szerzett földekről vagy birtokról, téves átírásról, melyet valamely békés földesúr kaparintott meg és miközben folyt ellene a bírósági eljárás, nyuga­lomban végigélte rajta az életét, megszedte magát, gazdaggá tette gyerme­keit is, unokáit is — a törvény védelme alatt. A hivatalszobában olykor rövid, rekedt kiáltások hangzottak: „Fedoszej Fe- doszejevics, kérem a 368, számú ügyiratotl” — „Ön mindig elrakja valahová a kincstári tintatartó du­góját!” Néha méltóságo- sabban, parancsolóbban hangzott a kiáltás, bizo­nyára valami főnöktől származott: „Nesze! Ezt másold le! Különben le- húzatom a csizmádat és egy hétig maradsz ide­bent étlen-szomjan!" A tollak zajos percegése úgy hangzott, mint amikor száraz rozsét szállító sze­kerek haladnak az erdő­ben, rőfnyi vastagságú avarrétegen. GOGOL: Találkozás a bürokráciával Csicsikov és Manyilov az első asztalhoz ment, amelynél két fiatal hiva­talnok ült; megkérdez­ték: — Szíveskedjenek meg­mondani, kihez kell itt fordulni adásvételi szer­ződések ügyében? — Miért, mi tetszik? — kérdezte mindkét hiva­talnok. — Kérvényt kell be­nyújtanom. — Mit tetszett vásá­rolni? — Előbb azt szeretném tudni, hol van az adás­vételi szerződések asz­tala, itt, vagy máshol. — Előbb tessék meg­mondani, mit vásárolt és mennyiért, akkor meg­mondjuk, hol, máskép nem, sicsikov mindjárt látta, hoöy a hiva­talnokok egyszerűen csak kíváncsiak, mint minden fiatal hivatalnok és sze­retnék mind magukat, mind hivatali állásukat mennél fontosabbnak, te­kintélyesebbnek feltün­tetni, — Hallgassanak ide, kedves barátaim — mondta Csicsikov — én nagyon jól tudom, hogy minden adásvételi ügyet, tekintet nélkül a vétel­árra, ugyanegy helyen szoktak intézni, hát ké­rem, mutassák meg azt a bizonyos asztalt, ha pedig nem tudnak útbaigazíta­ni bennünket, majd más­hoz fordulunk felvilágo­sításért. A hivatalnokok erre nem válaszoltak, hanem egyikük csak az ujjával bökött a szoba túlsó szög­lete felé, ahol öreg hiva­talnok ült az íróasztalnál és okmányokat rendezge­tett. Csicsikov és Manyi­lov az asztalok között egyenesen odament. Az öreg mélyen el volt me­rülve munkájába. — Szabad tudnom — for­dult hozzá Csicsikov és meghajolt — itt intézik az adásvételi szerződések ügyét? Az öreg feltekintett és kimérten mondta: — Nem itt intézik. — Hát hol? — A szerződések expe­díciójában. — És hol van a szerző­dések expedíciója? — Iván Antonovicsnál. — És hol található Iván Antonovics? Az öreg a szoba másik szöglete felé bökött az ujjával. Csicsikov és Ma­nyilov odament Iván An- tonovicshoz. Iván Anto­novics már odaérkezésük előtt félszemmel hátra­sandított és látta őket. de ugyanabban a pillanatban még mélyebben beleme­rült az írásba. — Szabad tudnom — fordult hozzá Csicsikov és meghajolt — itt van az adásvételi szerződések asztala? Iván Antonovics mlnt­* ha nem is hallotta volna a kérdést, belete­metkezett irataiba és egy szót sem felelt. Mindjárt meglátszott, hogy ez már érettkorú, tapasztalt em­ber. nem aj éle fecsegő, fontoskodó mitugrász. Nyilvánvalóan jóval túl volt már a negyvenen. Fejét sűrű fekete haj bo­rította, arcának egész kö­zépső része előreugrott és orrban csúcsosodott ki, szóval olyan volt, amilyet a diákotthonokban kö­csögpofának szokás ne­vezni. — Szabad tudnom, itt hitelesítik a szerződése­ket? — ismételte meg kérdését Csicsikov. — Itt — felelte Iván Antonovics, köcsögképét hátrafordítva, aztán megint nekilátott az írás­nak, k ~ Az én ügyem a kö­vetkező: az itteni kerület több földbirtokosától job­bágyokat vásároltam át­telepítésre. A szerződés megvan, csak hitelesíteni kell. — Jelen vannak az el­adók? Némelyik jelen van. a többitől meghatalmazá­som van. r— A kérvényt elhozta? — El. Nagyon szeret­ném, ha... Ugyanis na­gyon sietek.., Nem le­hetne az ügyet például még ma elintézni? — Még ma! Azt már nem. Ma nem lehet — felelt Iván Antonovics. Előbb ki kell deríteni, nincs-e valami akadály. — Egyébként, ami az ügy mielőbbi elintézését illeti... Iván Crigorje- vies, az elnök, nekem jó­barátom .. i — A dolog nem csupán Iván Grigorjevicstől függ — jegyezte meg Iván An­tonovics mogorván. —! Vannak itt mások is.;« Csicsikov megértette a furfangos célzást és meg­nyugtatta Iván Antonovi- csot, mondván: — A többi sem károso­dik; magam is hivatal­nok voltam, ismerem a szokásokat.. s — Menjenek Iván Gri gorjevicshez — mondta Iván Antonovics, most már valamivel barátsá­gosabb hangon — adja ki ő a rendeletet a meg­felelő közegnek, nálunk a dolog nem fog fennaka­dást szenvedni. sicsikov kivett a zsebéből egy bank­jegyet és letette Iván An­tonovics elé, aki azt egy­általán nem vette észre, ügy, hogy azonnal rá is tett egy könyvet. Csicsi­kov szerette volna fel­hívni rá a figyelmét, megmutatni neki, de Iván Antonovics fejének egy mozdulatával értésére ad­ta, hogy nincs szükség a figyelmeztetésre. ergejer vádlottak padján csücsülő kémből nem sok haszon származik, | MIT LEHETNE | hát tenni? A magasállású személyiségeknek se-* gítségére siettek a katonai terve-* zők. Az amerikai kém*technika leg-* újabb vívmányának mostanában azt a különleges berendezést tekirw tik, amelynek segítségével repülő-* gépről fel lehet szedni a bajiba került ügynököket. John Thomas Downey amerikai pilóta, a központi felderítő hivatal egyik ügynöke így írja le a széllé« m<es készüléket: „Egy forgó dobra hosszú kötelet tekernek. A kötél végéihez horgot erősítenek. Az ügynök a földön a horoghoz erősíti magát, a dob fo-» rogni kezd és felhúzza az ügynököt a repülőgépre.“ Egyszóval ez valami horgászat« féle, azzal a különbséggel, hogy az ügynök-halacska nem a tengerben úszkál, hanem a szárazföldön gub­baszt és epedve várja, mikor kerül horogra és 1 ebben fed a felhők közé. AZ UJDOXSAGOtI kipróbáW ták az Egyesült Államok terüle­tén. A próba fényesen sikerült, Aztán John Downeyt a japáni Acugi-ba küldték, s ott egy na­gyobb kémcsoportot oktatott. Rö­viddel később a központi felderítő hivatal helyi szervezetének főnöke Szöulba küldte Downeyt, hogy az ottani viszonyok között is trénin­get vegyen. A liszinmanista laká­jok biztosítottak minden feltételt a készülék kipróbálásához, még katonákat is rendeltek ki kísérleti nyúlnak. A szerencsétlenek kétség- beesetten kapaszkodtak a horogba, de végül, ha halálrémülten is, sze­rencsésen kikötöttek a repülőgé­pen. Végül aztán Downey a főnökség álltai jóváhagyott útiterv szerint Északkelet-Kínába repült, hogy fel­szedjen egy ügynököt, aki érte­süléseket gyűjtött „az Egyesült Ál­lamok politikáját meghatározó ma­gas állású személyiségek részére.” A siker biztosnak ígérkezett. És mégis úgy fordultak az események, hogy John Thomas Downey biz­tosítékképpen írásban adta a kí­nai nyomozó szerveknek az iigy- nök-halászó készülék szerkezetének és működésének részletes leírását. Ebből azt a következtetést vonhat­juk le, hogy a készülék a Kínai Népköztársaság területén kevésbé válik be, mint az Egyesült Álla­mokban, vagy Dél-Koreában, |A VILÁG közvéleménye érdek­lődéssel várja, milyen technikai csodával lepi meg legközelebb az amerikai tervezők, diplomaták és kémek szoros együttműködése? PÁRT HÍR Közöljük, hogy a Magyar Ta­nácsköztársaság megalakulásának 36. évfordulóján, március 21-cn, hétfőn este 6 órakor ünnepi elő­adást tartunk a Pártoktatás Háza földszinti nagytermében, melyre mindenkit szeretettel várunk. ELŐADÓ: Csáki István elv­társ, a Megyei Pártbizottság tit­kára. BUSI LAJOSNÉ. PH. vez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom