Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-18 / 65. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 március 18. Mezőtúr kommunistái egyetértenek a párthatározattal, s harcolnak megvalósításáért Több mint háromszáz kommunista — a város minden dolgozó rétegének képviselője — gyűlt öszsze a mezőtúri pártbizottság aktiva- ülésére. A Központi Vezetőség márciusi határozata alapján Vadász István elvtárs, a városi pártbizottság első titkára ismertette a párt-végrehajtóbizottság beszámolóját. A referátum főkérdése a további fejlődés útjának mérlegelése volt, az eddig elért eredmények, az elkövetett hibák elemzése alapján, szem előtt tartva mindazt, amit a márciusi határozat tennivalóként a pártszervezetek elé tűzött. Vadász elvtárs beszámolójában hangsúlyozta a pártbizottság felelősségét, azt, hogy az utóbbi időkben keveset törődtek a termelőszövetkezetekkel. nem fordítottak arra gcndot. hogy a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közelebb kerüljenek azokhoz. Aláhúzta a gépállomás gazdasági és politikai jelentőségét, rámutatva, hogy milyen nagy a jelentősége a falu szocialista átalakításában. Az állami gazdaság tennivalóival is foglalkozott, kiemelve azt. hogy nem elég, ha kitűzött terveit teljesíti, mert feladata nem csupán a termelés, hanem mindenekelőtt a példamutató termelés, a dolgozó parasztságnak nyújtott termelési segítség, a fejlett agrotechnikai módszerek szerint. E téren a Bánhalmi Állami Gazdaságban is akad javítanivalói A begyűjtési fegyelem problémáját néhány számadattal bizonyította, majd a gabonatermelés, a hozam emelése fontosságáról szólott, a politikai, a gyenge gazdasági munkát bírálta. Nem folyt eléggé megfelelő talajmunka, s nem volt tisztázott a helyes vetésforgó, nem volt elvtársias mindig a gépállomás és a tsz-ek kapcsolata. A beszámoló után igen sok elvtárs kért szót, tett javaslatot, s bírált bátran, a közös cél, a jobb munka érdekében; Tuzson Menyhért elvtárs, a Béke tsz párttitkára konkrét példákkal bizonyította, hogy a helyi tanácsszervek több esetben inkább a kuláknak segítettek, mint a tsz-parasztoknak. s hogy az igazságszolgáltatás szervei sem mindig jártak el helyesen, ök a tagosított tsz-területen le akarták bontani a kuláktanyákat, azonban ezt a tanács nem engedélyezte. Ha a kártevők ellen feljelentést tettek, kiderült, hogy nem nekik, hanem az osztályellenségnek adtak igazat; A mezőgazdasági versenyértékelés fontos lendítője a munkának >— állapította meg a párttitkár elv- társ. — Mégsem mozgósít nálunk, mert tájékozatlanságból nem a valóságnak megfelelő eredményeket írja ki a tanács a táblára, s emiatt sok a kedvetlenség. Helyes lenne, ha többet törődnének mindezekkel, jobb lenne a hangulat; Businé elvtársnő — a Törő Pál tsz tagja — több megbecsülést kért a dolgozó nők számára. Elmondotta, hogy a tsz-ben nincsenek tekintettel a sokgyermekes anyákra. Olyan munkát kapnak, amely mellett a családot nem képesek ellátni. Pedig csak munkaszervezés kérdése az, hogy az öt-hatgyermekes anyák például a baromfitenyésztésben dolgozzanak; Sok asszony jönne dolgozni, ha körültekintőbb lenne e téren a vezetés; Csete Lajos elvtárs, a Petőfi tsz elnöke a rizstermeléssel kapcsolatban szólott. Arról beszélt, hogy a pénzügyi szervek többet törődtek az egyéni rizstermelőkkel, mint a tsz-ekkel, s hogy ez néhány esetben nem az állampolgári kötelesség pontos teljesítését, hanem az állam becsapását vonta maga után. mert a rizst nem adták be szerződés szerint, hanem az fekete utakon elszivárgóit. Elmondta azt is, hogy a helyi mezőgazdasági osztály olyan termelési tervet hagyott jóvá. mely nem viszi előre az állattenyésztést. A sertéstenyésztésnél például 7-es fia- lási átlagot terveztek, s félév alatt ezt 5.5-re teljesítették. Ha a tervnek nincs húzó hatása — mondta Csete elvtárs —. akkor ne várjunk nyomában' komoly eredményeket, Befejezésül arról beszélt, hogy a Petőfi tsz eléggé messze esik a várostól. Kövesút nincs, amely könnyebbé tenné a tagok számára a közlekedést, öt éve kérik a bekötőutat — hiába. Intézkedést kér a tagság nevében a kérdés megoldására. Buzi Zsigmond elvtárs, a Szabad Nép tsz párttitkára a Szolnokmegyei Néplapot bírálta többek között. Hibáztatta azért, mert több esetben a valóságnak meg nem felelő dolgokat közölt az ő tsz-ük életéből, s ezek a „tények" nem a helyszínen szerzett tapasztalatok, az újságírók látogatása nyomán, hanem közvetett módon kerültek a lapba. Elmondotta a párttitkár elvtárs, hogy az olyan kritika, mely kipellengérez, amikor segítségre volna szükség, árt a termelőszövetkezeti mozgalomnak. A legjobban az fáj a Szabad Nép tsz tagjainak, hogy az elmúlt nyáron a Néplap cikket közölt a tsz és a gépállomás kapcsolatáról, s ezzel az, aki a helyzetet ismeri, nem ért egyet. Több elvtárs elmondotta, hogy néhány üzemi, tanács vezető a politikai megbízhatóság fölé helyezi a szakmai tudást, s a szövőgyár, a téglagyár, s a könyvtárból elküldték a munkások, s a dolgozó parasztok gyermekeit, s helyettük osztályidegen elemek kerültek oda. Takács Sándor elvtárs, a Haladás tsz párttitkára arra kérte a párt-végrehajtóbizottságot, hogy törődjék többet a tsz pártszervezetek munkájával, ne elégedjen meg a tennivalók ismertetésével, hanem ellenőrizze is azok végrehajtását. A tsz eredményeiről szólva, elmondotta a pártaktíva résztvevőinek, hogy az elmúlt hónapban tizenegy új tagot vettek fel, s hogy további meggyőző agitációs munkát folytatnak új tagok szervezése érdekében. Az aktívaülésen újra és újra visszatérő probléma volt az, hogy nincs a rizstelepek felszántásához annyira szükséges lánctalpas traktor, s nagyon kevés a mezőtúri talajhoz való nehézborona. A tsz- vezetők felvetették azt, hogy intézkedjék a városi párt-végrehajtóbizottság aziránt, hogy az ország más, homokos vidékeiről —, a rossz elosztás következtében oda- küldött gépeket — figyelembevéve megyénk talajviszonyait, s Mezőtúr, Karcag, Kunhegyes nagy rizstelepeit — hozzák át, adják ide. Az aktívaülésen résztvett Zsemlye Ferenc elvtárs, a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnökhelyettese is. Az értekezleten igen sokan felszólaltak. Több tsz- elnök és párttitkár örömmel jelentette, hogy ^megkezdték a tavaszi munkát, hozzáláttak a vetéshez. A Központi Vezetőség határozatának az a legjobb, legpártszerűbb értelmezése, ha a termelőszövetkezeti tagok, egyéniek, mindenki, aki dolgozni tud, egy akarattal, lendülettel munkához lát. A cél világos, a feladatok tisztázottak. Tetteket vár Mezőtúrtól is a megye népe; r Ez történt a nagyvilágban ^ Eisenhower sajtóértekezletéről Washington (TASZSZ) Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke március tizenhatodikán sajtóértekezletet tartott. Hírügynökségi jelentések szerint Eisenhower a tudósítók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy hadműveletek megindulása esetén az Egyesült Államok katonai célpontok ellen taktikai atomfegyvert alkalmaz. Az Egyesült Államok elnöke kijelentette, nem lát indokot arra, hogy az atomfegyvert ne használják; Sajtókörökben felhívják a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok elnökének ez a nyilatkozata olyan időpontban történt, amikor az ENSZ. leszerelési albizottságában Londonban folynak a tárgyalások. A londoni tárgyalások résztvevőinek az a feladata, hogy új erőfeszítéseket tegyenek a fegyverzet és a fegyeres erők csökkentése, valamint az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltása kérdésében kötendő megegyezés elérésére; Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPÍTÉS-t! Párizs (MTI). A Tribune Des Nations egy brüsszeli levélben beszámol az Insoc elnevezésű belga intézet által rendezőit közvéle- ménykutatásokról. Az első kérdés így hangzott: „A nemzetközi feszültség csökkentése és a béke megszilárdítása érdekében az ön véleménye szerint tárgyalást kellene-e kezdeniök a nyugati hatalmaknak a Kelettel?” A válaszokból kitűnt, hogy a megkérdezettek 62.72 százaléka a tárgyalások szükségessége mellett állt ki, lj.75 százalékának nem volt véleménye és mindössze 20.53 százalék ellenezte a kelet-nyugati tárgyalásokat. A belga közvélemény állásfoglalása tehát világos — írja a Tribune Des Nations — Belgiumban minden társadalmi osztály, foglalkozási ág és nyelvterület többségében amellett száll síkra, hogy teremtsenek kapcsolatokat a Szovjetunióval. * New York (TASZSZ). Mint amerikai sajtójelenetésekböl megítélhető, az Egyesült Államok partnerei az északatlanti tömbön belül igen elégedetlenek az amerikai diktátum miatt, amely a háború és a béke legfontosabb kérdéseiben a jogfosztott csatlósok színvonalára süllyeszti őket. Amint például Callender, a Newyork Times párizsi tudósítója közli, az Északatlanti Szövetség tagállamait nyugtalanítja, hogy az Egyesült Államok nem tanácskozott velük, amikor kidolgozta politikáját két alapvetőfontosságú kérdésben, mégpedig az atompolitika és Tajvan kérdésében; Peking (Uj Kína). Manilái sajtójelentések szerint a Fülöp-szigetek kormánya kedden elfogadta az ázsiai-afrikai értekezletre szóló meghívást. Az erről szóló értesítést Carlos Carcia, a Fülöp-szigetek külügyminisztere küldötte el Indonézia manilai követének. * Montevideo (TASZSZ.) A chilei kcnmányt nyugtalanítja Angliának az a szándéka, hogy atomkísérleteket végez a déli-sark térségében. Amint a La Náción című chilei lap közli, mikor jelentések érkeztek Chilébe arról, hogy Anglia expedíciót szándékozik a déli sarkra küldeni azzal a céllal, hogy ott atomfegyverkísérleteket végezzen, a chilei külügyminisztérium utasította londoni nagykövetét, kérjen további tájékoztatást az angol kormány vonatkozó szándékairól. ÜGYNÖK A KÖTÉLEN Irtai K. S | AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK | központi felderítő hivatala egyre nehezebb körülmények között végai áldatlan munkáját. A Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba küldött ügynökök a vártnál jóval hosszabb ideig maradnak ott, ha nem is éppen úgy és azon a helyen, amint eltervezték, viszont a fáradságos, kémkedés helyett legalább idegnyugtató magány jut osztályrészükül. Az amerikai diplomatáknak azonban ez sehogy nem tetszik, hiszen — amint a Washington Fost megírta — „a központi felderítő hivatal legfőbb funkciója, hogy katonai és diplomáciai információkat gyűjtsön az Egyesült Államok politikáját meghatározó magasállású személyiségek számára.“ Ilyen szempontból pedig a Részlet a „Holt lelkek” c. regényéből. (Devecse- rlné Guthy Erzsébet fordítása.1 A/fost leírást illenék * adni az irodai helyiségekről, amelyeken hőseink áthaladtak, de a szerző rettentően fél minden hivataltól. Még ha úgy esett is, hogy ragyogóan tiszta irodákban kellett megfordulnia, ahol fényezett padlók és asztalok voltak, mindig igyekezett onnan r- szerényen, szemlesütve — mentői hamarább kijutni, így hát egyáltalán nem tudja, hogyan fejlődik és virágzik ott minden, Hőseink sokféle iratot, okmányt láttak, lehajtott fejeket, széles tarkókat, frakkokat, vidéki szabású kabátokat, sőt valami egyszerű, világosszürke zekét is, amelynek viselője, oldalra hajlott fejét csaknem a papírra fektetve, szorgalmasan és fürgén másolt valami jegyzőkönyvet, pörrel szerzett földekről vagy birtokról, téves átírásról, melyet valamely békés földesúr kaparintott meg és miközben folyt ellene a bírósági eljárás, nyugalomban végigélte rajta az életét, megszedte magát, gazdaggá tette gyermekeit is, unokáit is — a törvény védelme alatt. A hivatalszobában olykor rövid, rekedt kiáltások hangzottak: „Fedoszej Fe- doszejevics, kérem a 368, számú ügyiratotl” — „Ön mindig elrakja valahová a kincstári tintatartó dugóját!” Néha méltóságo- sabban, parancsolóbban hangzott a kiáltás, bizonyára valami főnöktől származott: „Nesze! Ezt másold le! Különben le- húzatom a csizmádat és egy hétig maradsz idebent étlen-szomjan!" A tollak zajos percegése úgy hangzott, mint amikor száraz rozsét szállító szekerek haladnak az erdőben, rőfnyi vastagságú avarrétegen. GOGOL: Találkozás a bürokráciával Csicsikov és Manyilov az első asztalhoz ment, amelynél két fiatal hivatalnok ült; megkérdezték: — Szíveskedjenek megmondani, kihez kell itt fordulni adásvételi szerződések ügyében? — Miért, mi tetszik? — kérdezte mindkét hivatalnok. — Kérvényt kell benyújtanom. — Mit tetszett vásárolni? — Előbb azt szeretném tudni, hol van az adásvételi szerződések asztala, itt, vagy máshol. — Előbb tessék megmondani, mit vásárolt és mennyiért, akkor megmondjuk, hol, máskép nem, sicsikov mindjárt látta, hoöy a hivatalnokok egyszerűen csak kíváncsiak, mint minden fiatal hivatalnok és szeretnék mind magukat, mind hivatali állásukat mennél fontosabbnak, tekintélyesebbnek feltüntetni, — Hallgassanak ide, kedves barátaim — mondta Csicsikov — én nagyon jól tudom, hogy minden adásvételi ügyet, tekintet nélkül a vételárra, ugyanegy helyen szoktak intézni, hát kérem, mutassák meg azt a bizonyos asztalt, ha pedig nem tudnak útbaigazítani bennünket, majd máshoz fordulunk felvilágosításért. A hivatalnokok erre nem válaszoltak, hanem egyikük csak az ujjával bökött a szoba túlsó szöglete felé, ahol öreg hivatalnok ült az íróasztalnál és okmányokat rendezgetett. Csicsikov és Manyilov az asztalok között egyenesen odament. Az öreg mélyen el volt merülve munkájába. — Szabad tudnom — fordult hozzá Csicsikov és meghajolt — itt intézik az adásvételi szerződések ügyét? Az öreg feltekintett és kimérten mondta: — Nem itt intézik. — Hát hol? — A szerződések expedíciójában. — És hol van a szerződések expedíciója? — Iván Antonovicsnál. — És hol található Iván Antonovics? Az öreg a szoba másik szöglete felé bökött az ujjával. Csicsikov és Manyilov odament Iván An- tonovicshoz. Iván Antonovics már odaérkezésük előtt félszemmel hátrasandított és látta őket. de ugyanabban a pillanatban még mélyebben belemerült az írásba. — Szabad tudnom — fordult hozzá Csicsikov és meghajolt — itt van az adásvételi szerződések asztala? Iván Antonovics mlnt* ha nem is hallotta volna a kérdést, beletemetkezett irataiba és egy szót sem felelt. Mindjárt meglátszott, hogy ez már érettkorú, tapasztalt ember. nem aj éle fecsegő, fontoskodó mitugrász. Nyilvánvalóan jóval túl volt már a negyvenen. Fejét sűrű fekete haj borította, arcának egész középső része előreugrott és orrban csúcsosodott ki, szóval olyan volt, amilyet a diákotthonokban köcsögpofának szokás nevezni. — Szabad tudnom, itt hitelesítik a szerződéseket? — ismételte meg kérdését Csicsikov. — Itt — felelte Iván Antonovics, köcsögképét hátrafordítva, aztán megint nekilátott az írásnak, k ~ Az én ügyem a következő: az itteni kerület több földbirtokosától jobbágyokat vásároltam áttelepítésre. A szerződés megvan, csak hitelesíteni kell. — Jelen vannak az eladók? Némelyik jelen van. a többitől meghatalmazásom van. r— A kérvényt elhozta? — El. Nagyon szeretném, ha... Ugyanis nagyon sietek.., Nem lehetne az ügyet például még ma elintézni? — Még ma! Azt már nem. Ma nem lehet — felelt Iván Antonovics. Előbb ki kell deríteni, nincs-e valami akadály. — Egyébként, ami az ügy mielőbbi elintézését illeti... Iván Crigorje- vies, az elnök, nekem jóbarátom .. i — A dolog nem csupán Iván Grigorjevicstől függ — jegyezte meg Iván Antonovics mogorván. —! Vannak itt mások is.;« Csicsikov megértette a furfangos célzást és megnyugtatta Iván Antonovi- csot, mondván: — A többi sem károsodik; magam is hivatalnok voltam, ismerem a szokásokat.. s — Menjenek Iván Gri gorjevicshez — mondta Iván Antonovics, most már valamivel barátságosabb hangon — adja ki ő a rendeletet a megfelelő közegnek, nálunk a dolog nem fog fennakadást szenvedni. sicsikov kivett a zsebéből egy bankjegyet és letette Iván Antonovics elé, aki azt egyáltalán nem vette észre, ügy, hogy azonnal rá is tett egy könyvet. Csicsikov szerette volna felhívni rá a figyelmét, megmutatni neki, de Iván Antonovics fejének egy mozdulatával értésére adta, hogy nincs szükség a figyelmeztetésre. ergejer vádlottak padján csücsülő kémből nem sok haszon származik, | MIT LEHETNE | hát tenni? A magasállású személyiségeknek se-* gítségére siettek a katonai terve-* zők. Az amerikai kém*technika leg-* újabb vívmányának mostanában azt a különleges berendezést tekirw tik, amelynek segítségével repülő-* gépről fel lehet szedni a bajiba került ügynököket. John Thomas Downey amerikai pilóta, a központi felderítő hivatal egyik ügynöke így írja le a széllé« m<es készüléket: „Egy forgó dobra hosszú kötelet tekernek. A kötél végéihez horgot erősítenek. Az ügynök a földön a horoghoz erősíti magát, a dob fo-» rogni kezd és felhúzza az ügynököt a repülőgépre.“ Egyszóval ez valami horgászat« féle, azzal a különbséggel, hogy az ügynök-halacska nem a tengerben úszkál, hanem a szárazföldön gubbaszt és epedve várja, mikor kerül horogra és 1 ebben fed a felhők közé. AZ UJDOXSAGOtI kipróbáW ták az Egyesült Államok területén. A próba fényesen sikerült, Aztán John Downeyt a japáni Acugi-ba küldték, s ott egy nagyobb kémcsoportot oktatott. Röviddel később a központi felderítő hivatal helyi szervezetének főnöke Szöulba küldte Downeyt, hogy az ottani viszonyok között is tréninget vegyen. A liszinmanista lakájok biztosítottak minden feltételt a készülék kipróbálásához, még katonákat is rendeltek ki kísérleti nyúlnak. A szerencsétlenek kétség- beesetten kapaszkodtak a horogba, de végül, ha halálrémülten is, szerencsésen kikötöttek a repülőgépen. Végül aztán Downey a főnökség álltai jóváhagyott útiterv szerint Északkelet-Kínába repült, hogy felszedjen egy ügynököt, aki értesüléseket gyűjtött „az Egyesült Államok politikáját meghatározó magas állású személyiségek részére.” A siker biztosnak ígérkezett. És mégis úgy fordultak az események, hogy John Thomas Downey biztosítékképpen írásban adta a kínai nyomozó szerveknek az iigy- nök-halászó készülék szerkezetének és működésének részletes leírását. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a készülék a Kínai Népköztársaság területén kevésbé válik be, mint az Egyesült Államokban, vagy Dél-Koreában, |A VILÁG közvéleménye érdeklődéssel várja, milyen technikai csodával lepi meg legközelebb az amerikai tervezők, diplomaták és kémek szoros együttműködése? PÁRT HÍR Közöljük, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 36. évfordulóján, március 21-cn, hétfőn este 6 órakor ünnepi előadást tartunk a Pártoktatás Háza földszinti nagytermében, melyre mindenkit szeretettel várunk. ELŐADÓ: Csáki István elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára. BUSI LAJOSNÉ. PH. vez.
