Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-13 / 61. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 március 13­Kommunistákhoz méltóan harcolunk NEMZETKÖZI SZEMLE a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásáért Mi, az építőipar dolgozói öröm­mel, lelkesedéssel üdvözöljük a Központi Vezetőség határozatát. Azok a hibák, hiányosságok, ame­lyeket megállapít, az építőipar vo­nalán is teljes mértékben megvan­nak. Bízunk benne, hogy a határozat nyomán végre befejeződik nálunk a már lassan egy éve húzódó átszervezés, amelynek következményeként több megbízható munkáskádert helyez- gettek ide-oda, nem egyszer meg nem érdemelten alacsonyabb mun­kakörbe. A jobboldali elhajlást akikor ta­pasztaltuk, amikor egyesek úgyne­vezett „nélkülözhetetlen” jelzővel ruháztak fel olyan régi embereket, akik a szakmához nem értenek. — Odsáig ment ez, hogy például a 62-es tröszt igazgatója Üveges elvtárs egy volt horthysta bűnt' ' nyomo­zót olyan megbízatással .átott el, amellyel bizonyos mértékig a 62/1. Építőipari Vállalat vezetője fölé helyezte; Meg Leli mondani, hogy ugyanakkor ennek az embernek semmi műszaki képzettsége nem volt. A Központi Vezetőség határozata alapján most megtárgyaltuk legközvet­lenebb feladatainkat. Mindnyájunk meggyőződése, hogy elsősorban a laza munkafegyelem ellen kell fellépnünk. Természete­sen ehhez szükséges, hogy az eddi­gi helytelen szellem megváltoz­zon. Ne tartsák a vezetők népsze­rűtlen feladatnak az olyan dolgozók megfegyebnezését, akik sorozatosan vétenek a munkafegyelem ellen. A piactéri építkezésen fordult elő, hogy Juhász Sándor építésvezető el- bocsáj tóttá Herczeg Ferencné segéd­munkást, mert több ízben részegen jelent meg munkahelyén. A tröszt igazgatósága visszavette Herczeg- nét, anélkül, hogy az építésvezető­vel beszélt volna. Meg is „hálálta" Herczegné ezt azzal, hogy legköze­lebb pallót lopott. Gondolta, itt mindent lehet. Hasonló volt a hely­zet a törökszentmiklósi építkezésen Földi Jánosné esetében, Az ilyesmi aztán azt vonja maga után, hogy meglazul a többi mun­kás fegyelme is. Egyrészt mert lát­ják a liberalizmust, másrészt mert nincsen előttük tekintélye közvet­len felettesüknek. A vezetők tekintélyének lejáratá­sa „eredményezi" aztán az olyan jelenségeket, ami szintén a piactéri lakásépítkezésen fordult elő, ahol Szarka János főgépész — közvetlen felettese megkérdezése nélkül — leszereltette az egyik brunn-darut, ami komoly károkat okozott. Ahhoz pedig, hogy a dolgozók életszínvonala emeléséért sikeresen harcolhassunk, hogy több lakást — és olcsóbban — építhessünk a dol­gozóknak, szükségünk van a veze­tők tekintélyére, amely nélkül nem lehet a szilárd munkafegyelmet megvalósítani. A mi trösztünknél kialakult még egy igen helytelen nézet. Csökken­teni kell a gépesítést az építőipar­ban — mondják egyesek — mert drága a kölcsönbérleti díj. Ezzel persze azt a helytelen, a szocializ­mus építésére káros nézetet támo­gatták, amely lebecsüli a nehézipar fejlesztését. Gépek nélkül nem tud­juk biztosítani a termelékenység megfelelő emelkedését, amelynek fontosságára a Központi Vezetőség A Szovjetunióból jövet március 14-én, hétfőn 13 óra 50 perckor utazik keresztül Szolnokon a Sves- nyikov szovjet népi ének- és tánc- együttes, amely a barátság hónapja alatt hazánkban szerepel. Az együt­test Szolnokon ünnepélyesen fogad­ják. ___ ______ * A Magyar-Szovjet Társaság szol- nohmegyei pedagógusszakosztálya és a Természettudományi Isme­retterjesztő Társulat irodalmi szak­osztálya március 16-án, szerdán délután klubestet tart. Ezen Alek- szej Tolsztojról emlékeznek meg, halálának 10. évfordulója alkalmá­ból. Előadó: Szurmai Ernő. ■* Jövő vasárnap a Magyar-Szovjet Társaság szolnokmegyei pedagógiai szakosztálya és a szolnoki „Varga Katalin” állami általános leánygim­názium orosz zenei estet rendez. A hanglemezesten a legkiválóbb orosz zeneszerzők müvei szerepelnek, ne­ves szovjet művészek tolmácsolá­sában. * A megyében nagy sikerük van az eddig megtartott élménybeszá­molóknak. Jásztelken például több mint háromszázötven dolgozó pa­raszt vett részt az előadáson. Abád- szalókon őszi Sándor, az MSZT or­szágos központja szervezési osztá­lyának vezetője tartott élménybe­számolót kazahsztáni útjáról. A be­Beriin (ADN). Adenauer Keresz­tény Demokrata Uniója rendszabá­lyokkal fenyegette meg a koalíció valamennyi képviselőjét, aki alá­írja a német Szociáldemokrata Pártnak a Saar-egyezmény ellen irányuló alkotmányjogi panaszát. A CDU—CSU kifejezetten hangoz­tatja, hogy komoly következményei lesznek annak, ha a koalíciós partnerek támogatják a szociálde­olyan határozottan felhívta figyel­münket. A Központi Vezetőség határozatát újból és újból alaposan át kell tanulmányoznunk, hogy tisztán lássuk feladatainkat. A határozat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a felszabadulási ver­senyben méltóbban álljuik meg he­lyünket. Munkánk minden területén kom­munistákhoz méltóan harcolunk a határozat végrehajtásáért. — Jobb eredményekkel teszünk mellette hi­sz.ámoló után sokán tettek fel kér­dést. A kérdések legtöbbje a gép­állomások és a kolhozok viszonyára, a kolhozok terméseredményeire, az idős kolhoztagok helyzetére vonat­kozott. ______ * A barátság hónapja keretében több helyen tartanak, mezőgazda- sági ankétokat, amelyeken agronó- niusok, a gépállomások, termelőszö­vetkezetek vezetői, legjobb dolgo­zói és meghívott kiváló dolgozó pa­rasztok vesznek részt. Ilyen ankét március 17-én Kunszentmártonban, 24-én Szolnokon és 27-én Karcagon lesz. * A szolnoki Járműjavítóban, a Pa­pírgyárban és a Cukorgyárban meg­rendezik az élenjáró technika nap­ját. Ezalkalommal a szovjet tech­nika fejlődéséről tartanak előadáso­kat. A turkevei gépállomáson szin­tén megtartják az élenjáró technika napját. * Március 28-án Szolnokon a Ma­gyar-Szovjet Társaság városi szer­vezetének és a városi tanács okta­tási osztályának rendezésében opera-est lesz, amelyen kiváló mű­vészek szerepelnek, így Simándi József Kossuth-díjas, Mátyás Júlia és Csinády Dóra. Az operaestet szintén a barátság hónapja kereté­ben rendezik. mekrata alkotmányjogi panaszt. Ez a koalíció megszegését jelen­tené. Mommer szociáldemokrata szö­vetségi gyűlési képviselő ugyanis levélben hívta fel a CDU, az FDF, a DP és a BHE ötven képviselő­jét, hogy írja alá a Német Szo­ciáldemokrata Párt javaslatát. E javaslat értelmében elhalasztanák a párizsi szerződések életbelépteté­sét. tét. TARJÁNI JÓZSEF főépítésvezető, Szolnokmegyei Építő Vállalat. I MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG HÓNAPJÁNAK HÍREI Zavar a nyugatnémet kormánykoalícióban a szociáldemokrata javaslat miatt BESZÉL8ETÉS fl KŰHYVTÁRBflH A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPI HETÉN N incsen rajta semmi különös. Szőke, las- súbeszédű fiatalember, ta­lán kissé esetlen is, de lehet, hogy csak a ruhá­zata miatt látszik ilyen­nek: a vattakabát és a gumicsizma medvejárá­súvá teszi az embereket. Ha az utcán találkozom vele, legfeljebb arra gon­dolok, egy építőmunkás a sok közül. Most azonban, hogy a megyei könyvtár olvasó­termében szemben ülök vele, érdekessé és izgal­massá válik. Mert nin­csen annál izgalmasabb téma, mint újból és újból felfedezni, rádöbbenni, honnét indultunk el és hol tartunk. Azt kérdezi tőlem: — Tudja az elvtárs, mit olvastam azelőtt? Választ sem vári — Ponyvát. Big Bilit, lovaglást a prérin, lövöl­dözést, meg detektívhis- tóriákat. — És mi maradt meg belőle? Legyint: — Semmi. Az ember csak olvasott, olvasott.. -. De várjon csak. Akkor volt valami hatása. Sok­szor ültem azon gondol­kodva, hogy milyen jó lenne a szegénységből va­lami hőstettel megszaba­dulni. Megmenteni va­lami szép, szőke, gazdag örökösnőt, elvenni felesé­gül ...De még odáig sem jutottam, hogy szakmát tanuljak. Apámmal jár­tam napszámba. — És hogyan hagyta el a ponyvát? — Egy katonatiszt 1948- ban ideadta olvasni a „Volokalamszki ország- út”-at. Háromszor olvas­tam el egymásután. — És? — Akkor volt a nagy áradás. Talán még emlék­szik rá. A Tisza Tivadari- nál r— elmosolyodik — „Ott, ahol a kis Túr siet beléje, mint gyermek anyja kebelére" — el akarta nyelni az egész vi­lágot. Még azt a nagy fát is láttam, amely alatt Pe­tőfi ezt a verset írta. A A egigazitja az előtte •* fekvő Jókai- és Mó- ricz-kötetet: — Tivadarinál én is ott voltam a gátépítkezésen. Nehéz volt, de mikor a nyolc órai munkaidő le­telt, ott maradtam to­vább is, mert.-.-. Zavartan keresi a sza­vakat: — -.-..mert akkor érez­tem először életemben, hogy i -.. hogy nem va­gyok egyedül Hirtelen megkérdezi: — Olvasta a „Voloka­lamszki országút”-at? — Olvastam. — Van benne egy rész, amikor a zászlóaljparancs­nok megkérdezi a kato­náitól, tudják-e, mi a haza? Hát én ott Tivada­rinál éreztem először, hogy amikor a vízzel bir­kózunk, a hazáért harco­lunk. Azóta megjártam Sztálinvárost, Tatabányát, sok építkezésnél vettem részt mint vasbetonsze­relő, de mindig arra em­lékszem, amit a zászlóalj­parancsnok mondott: a haza mi vagyunk. — Mikor lett vasbeton­szerelő? — 1949-ben mentem el átképzésnek. — És őszintén: milyen munkás? — Brigádban vagyok, Átlagteljesítményünk 180 —190 százalék. Legtöbbje könyvolvasó ember. -., őst már egészen fel­enged, nyugodtan beszél: — Tudja, én nagyon sok könyvet olvasok, de nem minden könyvre em­lékezem. Amelyiket nem felejtettem el, azok kap­csolatban vannak az éle* temmel. Volt idő, amikor nem dicsekedhettem az­zal, hogy jó munkás va­gyok. Baj volt a munka- fegyelemmel, jó volt, ha a nyolcból hét órát kidol­goztam. 1951-ben olvas­tam Iljinnek a „Nagy futószalag” című regé­nyét.. Tudja, amelyikben a traktorgyárról van szó, s arról, hogy milyen nagy erőfeszítésbe is került a traktorgyártás megindí­tása. Hát azóta nincsen velem baj. — És a könyveken kí­vül még mit szeret? — Amióta sokat olva­sok, azóta szerettem meg a mozit, a színházat. Min­den új darabot megnézek Szolnokon, még Pestre is elmentem színházba; Feláll búcsúzkodni: — Mennem kell, sötéte­dik, kerékpárral járok be Szandaszöllősről, ott la­kom. Tudja, kicsi van nálunk. Kezet fogunk. Elmegy. Most veszem észre, hogy eddig még a nevét sem írtam le. Czinege Ferenc­nek hívják, a Szolnokme­gyei Segédipari Vállalat­nál dolgozik. A könyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója. Egy munkás. A párt, a munkásosztály nevelte. És hogy új emberré vált, abban segített a szovjet könyvi TÓTH KORNÉL Ha valami közös vonást keres­nénk az elmúlt hét külpolitikai ese­ményeiben, úgy elég könnyen meg­találhatjuk: az állandóan meglévő hol alacsonyabb, hol magasabb szinten érvényesülő imperialista el­lentétek szinte tapintható kiélező­désében. Dulles délkelet-ázsiai kör­útját követően hirtelen magasra szökött Indokínával kapcsolatban a francia — amerikai marakodás; a Közép-Keleten, amikor az arab ál­lamok többsége egyre határozottab­ban száll szembe Washington és London elképzeléseivel, a felszín alatt új angol—amerikai versengés körvonalai bontakoznak ki és egész nyilvánvaló a francia uralkodó kö­rök ideges féltékenysége a török— iraki szerződés tető alá hozása miatt. Ugyanakkor a Saar-kérdés Eris almája miatt a hivatalos fran­cia-nyugatnémet viszony fagypont alá süllyedt, Angliában pedig a Bevan személye körüli harcban fel­fakadt a munkáspárt immár több mint két év óta érlelődő válsága, s ez a válság végső elemzésiben túl­mutat az angol munkáspárt politi­kai keretein. Helytelen lenne az ellentéteknek ebből a soktüzű izzásiából a reális­nál többet következtetni. Legalább olyan helytelen lenne azonban, ha egyszerűen elsiklanánk felettük. Vendroux javaslata A francia-nyugatnémet ellentétek központjában ma a Saar-kérdés áll. Ez az ellentét valóságos, s az is bizonyos, hogy a washingtoni és londoni külügyminisztérium urai hi­deglelősen borzongatlak össze a Saar-probléma hallatára, mégis azt kell mondanunk, hogy az igazi el­lentét ennél mélyebben fekszik. Oka: a német militarizmus feltá­masztásának veszélye. Közismert, hegy az utóbbi hóna­pokban jelentősen megnőtt a tö­megellenállás Franciaországban a párizsi szerződésekkel szemben. Ez természetesen nem maradhat hatás nélkül/— sem a nemzetgyűlés tag­jaira, sem a köztársasági tanács szenátoraira. A Saar-kérdésben el­hangzott nyugatnémet kijelentések pedig csak olajat öntöttek a tűzre. A Bundestag február 25-i gyűlésén — mint isme .-etes — Adenauer an­gol és amerikai Ígéretekre hivat­kozva kijelentette, hogy a Saar- egyezmény ratifikálása után az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia idejétmúltnak tekinti majd azokat a biztosítékokat, amelyeket 1947-ben adott Franciaországnak ar­ra, hogy a béketárgyalásokon támo­gatja Franciaországnak a Saar-vi- dékre vonatkozó követelését. Könnyű elképzelni, milyen hatást váltottak ki ezek Franciaországiban. A ratifikálási vita előtt álló köz- társasági tanács tagjainak már úgy­is főtt a fejük, hogyan húzhatnák el a döntést. Most azután a Saar- probléma kiéleződése megadta a le­hetőséget, legalább is kibúvót nyújt azoknak is, akik osztály- és párt­megkötöttségük következtében nem akarnak, vagy nem mernek nyíltan a párizsi és londoni szerződések egésze ellen szavazni. • Jacques Vendroux De Gaulle tá­bornok sógora, köztársasági szocia­lista képviselő „sürgős megvitatás” céljából a hét elején határozati ja­vaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elnöksége elé. A javaslat felkéri a kormányt, hogy „függessze fel a párizsi egyezmények ratifikációs vitáját mindaddig, amíg az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia kormánya félreérthetetlenül nem cáfolja meg a Franciaországgal szembeni amerikai és angol szán­dékok német értelmezését abban a tekintetben, hogy a Saar-kérdést miként rendezik majd a békeszer­ződés aláírásakor”. Ezzel csaknem egyidőben a köztársasági tanács ipari bizottsága egyhangúlag mó­dosító javaslatot fogadott el arról, hogy a párizsi és londoni háborús szerződések ismét kerüljenek vissza a nemzetgyűlés elé és második ol­vasásban kezdődjék újra a ratifi­kációs vita. Mindez ismét kérdésessé tette az egyszer már elintézettnek tekintett párizsi szerződéseik ügyét. Nem tud­ni persze, hegy a nemzetgyűlés és a köztársasági tanács burzsoá több­sége él-e, majd az említett módsze­rekkel. Nem érdemes jósolgatni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a köztársasági tanács tagjai — köz­tük nagyon sok polgármester, vagy a polgármesterektől függő személy — az általános franciországi han­gulat hatása alatt és a közelgő já­rási és megyei választásokra való tekintettel nagyon szívesen lépne rá erre az útra. „A német felfegyverzés hívei né­hány nappal ezelőtt még úgy vél­ték — írja az említettekkel össze­függésben az Observateur című pá­rizsi polgári hetilap —, hogy zse­bükben van a ratifikáció. Most azonban úgy látszik, a dolog még egyáltalán nincs elintézve." A munkáspárt válsága Az angol munkáspárt több mint két év óta érlelődő belső válsága a végső kirobbanás előtt áll, amit pe­dig könnyen a párt kettészakadása követhet. A válság gyökere a jobb­oldali pártvezetés és a munkáspárti tömegek egyre áthidalhatatlanabb ellentétében rejlik. Bevannak, az úgynevezett balszárny vezetőjének a pártvezetőséggel folytatott harca ennek csupán megnyilvánulási for­mája. Ez az ellentét a múlt év őszén a scarbcrcuighi konferencia idején a német kérdésben mutatkozott meg a legélesebben, amikor a pártveze­tés már csak nyilt csalással tudott minimális szótöbbséget biztosítani a remiid tarizálást támogató javas­latának. A jelenlegi ellentétek a hidrogénbomba kérdésében csaptak a felszínre. Mint ismeretes, nem­régiben a kormány fegyverkezési programmjának alsóházi vitája so­rán körülbelül hetven munkáspárti képviselő — köztük Bevan — a munkáspárt hivatalos határozati ja­vaslatánál tartózkodott a szavazás­tól. A pártvezetőiég javaslata lé­nyegében támogatta az angliai hid- rogénbemba gyártásáról hozott kor­mányhatározatot. A munkáspárti tömegek követelé­sének látszólagos kielégítésére —* és ezzel Bevan elszigetelésére — a pártvezetés most új manőverbe kez­dett. Március 7-én határozati javas­latot terjesztettek elő a parlament­ben. Ebben felhívták az angol kor­mányt, kezdjen haladéktalanul tár­gyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányával, hogy megszervezzék a három kor­mányfő találkozóját „a nemzetközi feszültség enyhítése és az ENSZ közbejöttével végrehajtandó haté- kony leszerelés előkészítése céljá- ból.” A határozati javaslat megtévesztő szándéka világos, hiszen az alappro­blémát jelentő német kérdésről hallgat, s az „általános leszerelés- rőV‘ szóló kijelentései nyilvánva­lóan demagógok, ha a pártvezetés idézett alsóházi állásfoglalására gondolunk. A javaslattal párhuza­mosan a párt parlamenti vezetősége Bevarrnak a pártból való kizárásét indítványozta. A párt jobboldali irányítói nyilván úgy vélik, hogy március 7-i javaslatukkal „kifog­ják a szelet” Bevan vitorláiból, s Bevant meg tudják fosztani a mun­káspárti tömegele jelentős részének támogatásától. Semmi valószínűsége sincs azon­ban annak, hogy Attlee Morrison és Gaitskell bármiféle trükkel meg tudja szüntetni a tényleges, a mun­káspárti tömegeik lelkében már meglévő pártszakadást. Ez történt a nagyvilágban Londont (TASZSZ.) Az angol pa­cifista szervezetek egy csoportja március 10-én tömeggyűlést rende­zett Londonban, tiltakozásul az an­gol kormánynak a hidrogénbomba gyártására vonatkozó határozata és az atomháború előkészítése ellen. A gyűlés résztvevőd levelet küld­tek Churchillnek, amelyben követe­lik: Le kell mondani a hidrogén- és az atomfegyver alkalmazásáról. Ez az első lépés a lefegyverzéshez vezető úton. Berlin (TASZSZ.) A Német De­mokratikus Köztársaság Miniszter- tanácsa március Xű-én ülést tar­tott. Az ülésen mezőgazdasági kér­désekkel foglalkoztak. Otto Grote­wohl, a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke beszédet mondott. Grotewohl hangsúlyozta, hogy a Némát Demokratikus Köz­társaság minden intézkedést meg­tesz a mezőgazdaság további fejlő­dése biztosítására, a köztársaság vadamennyi dolgozója anyagi hely­zetének javítsára. A Miniszterta­nács Grotewohl javaslatára egész sor határozott intézkedést jelölt meg a mezőgazdaság további fej­lesztése- céljából. *—1 A LÉGIERŐ Baráti Kör ve­zetősége értesíti tagjait, hogy 1955. március 13-án délelőtt 9 órakor a Madách-u. 1. szám alatti klubhelyi­ség megnyílik. Minden tagunkat szeretetel várunk. — Mérkőzésekre jegyelővétel 9—11 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom