Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-18 / 41. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGY EI TAN ÁCS LAPJA VI!. évfolyam, 4L szám Ara SO fillér 1955. február 18., péntek MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Évtizedek önfeláldozó harca. (2. old.) Varsó a béke fővárosa. (2. old.) Tiszámén ti Vegyiművekben a Szabó műszak jár az élen. (3. old.) A Néplap cikkei nyomán. (3. old.) Hírek, sporthírek. (4. old.) A tavaszi munkák feladatairól és a termelőszövetkezetek megerősítésének kérdéséről tárgyaltak megyénk mezőgazdaságának élenjáró dolgozói A Magyar Dolgozók Pártja szolnokmegyel vég- rehajtóbizottsága és a megyei tanács végre­hajtóbizottsága február 17-én a szolnoki Szigligeti Színházban a megye mezőgazdasági élenjáró dolgo­zóinak részvételével értekezletet tartott. A tanácsko­záson megjelent és felszólalt Dobi István, az Elnöki Tanács és a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke. Délelőtt 10 óra után néhány perccel Horváth Imre, a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságá­nak vezetője nyitotta meg az értekezletet. Bevezető­jében arról beszélt, hogy ezalkalommal a tavaszi munkák feladatait, ezen belül a gabona- és a takar­mánynövények termelésének, az állattenyésztésnek, főleg a szarvasmarhatenyésztésnek, valamint az ipari­Dobi István: és exportnövények termelésének feladatait és a ter­melőszövetkezet fejlesztésének és megszilárdításának kérdéseit tárgyalják meg. Az értekezleten Csáki Ist­ván, a Magyar Dolgozók Pártja megyei végrehajtó­bizottságának titkára tartott beszámolót. A déli szü­net után elsőként Dobi István szólalt fel. Beszédét és Csáki István beszámolóját kivonatosan az aláb­biakban ismertetjük. Csáki István elvtárs beszámolóját számos hozzá­szólás követte, majd a tanácskozás végén Dávid Ferenc elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság első' titkára foglalta össze a tennivalókat. A felszóla­lásokat és a zárszót lapunk következő számában is­mertetjük, A tanácskozás a késő délutáni órákban ért véget, Szolnok megye példaadása a% egész ország szövetkezeti mozgalmára jó hatassat volna Tisztelt Értekezlet, Elvtársak! Szolnok megye dolgozó paraszt­sága a legelsők között élt azzal a lehetőséggel, hogy közös gazdasá­got szervezzen, magasabbrendű. nagyüzemi jellegű termelőszövet­- kezeteket, ahol jól ki lehet hasz­- nélni a gépeket, hasznosítani a nagyüzemi munkaszervezési mód­szereket és változtatni lehet azon a régi keserves falusi életformán, amelyet apáink, nagyapáink éltek. Minden kezdet nehéz és a Szolnok- megyei termelőszövetkezeteknek sem volt könnyű az indulás a kö­zös gazdaság útién. Szerte az or­szágban elég szép számban vannak olyan szövetkezetek és vannak Szolnok megyében is, — bár kisebb mértékben, — amelyekről azt lehet mondani, hogy egyenesben vannak. Ter­melési eredményeiket, gazda­ságuk állapotát és egész szö­vetkezeti életük rendjét példa­képül lehet említeni, nemcsak más szövetkezetek felé, hanem az egyénileg dolgozó kisbir­tokos parasztság felé is. A jó szövetkezetek példájára tá­maszkodva fogjuk meghódítani a szocialista mezőgazdaságnak az egyénileg dolgozó parasztságot. A pártnak és a hatóságoknak azonban nem lehet okuk arra, hogy elnézéssel szemléljék, hogy egyik­másik szövetkezet vezetősége és tagsága, pártszervezete álmosan, mondhatnám érdektelenül szemléli a nehézségek, a bajok gyülekezé­sét és nem ragadja meg két kéz­zel, szövetkezeti taghoz illő öntu­dattal, szocialista lelkesedéssel a munkát. Néhány héttel ezelőtt megláto­gattam a jászkiséri Kossuth ter­melőszövetkezetet. Beszélgettem az elnökkel és a szövetkezet több tag­jával. A jászkiséri Kossuth tsz. mint az elvtársak többsége való­színűleg tudja, középparaszlok és agrárproletárok társulása. Tellát olyan szövetkezet, amilyen típusnál megszoktuk, hogy rendszerint ne­hézségekbe és sok munkába kerül a szorosan összeforrott, a bajban és örömben mindig együttérző kollektíva kialakítása. Annál na­gyobb volt az örömöm, amikor Jászkiséren ennek az ellenkezőjét találtam. Azt mondják, náluk ez a legelső naptól kezdve így volt és alighanem ebben van a jó ered­ményük magyarázata. Ha egy induló szövetkezet tag­sága azzal az erős cllialánwás- sal szövetkezik, hogy felhasz­nálja a lehetőségeket, amelye­ket az állam a szövetkezeteken keresztül minden dolgozó pa­rasztnak rendelkezésére bocsát és az első naptól fogva erős, nagyüzemi mezőgazdasagi egy­ség megerősítésére szenteli minden összefogott értelmét és munkaerejét, a siker nem ma­radhat el. A jászkiséri Kossuth tsz jól indí­tott. A vezetők és a tagok egy aka­raton voltak, amikor gazdaságukat szervezték és később sem támad­tak zavarok a tagság között. — Ugyanazzal az elnökkel dolgoznak, akivel elindultak. Jászkisért azért emeltem ki, mert a Kossuth tsz ugyanolyan termé­szeti adottságok között gazdálko­dik, mint a kunszentmártoni Zalka Máté, mint a turkevei, karcagi termelőszövetkezetek, vagy mint a jászkiséri Táncsics tsz, ahol nem olyan megnyugtató a helyzet, mint a Kossuth tsz-nél. Elvtársak, itt Szolnok megyé­ben nem kétszeres, de sokszo­ros gonddal és erőfeszítéssel keli törekednie minden szövet­kezetnek, minden párt. tanácsi és állami funkcionáriusnak, hogy bebizonyítsák a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségét. Szolnok megyéiben már országos - hírű szövetkezeti' városok, falvak vannak, nagykáterjedésű földterü­lettel. Rendelkezésükre állnak a gépek. Annyi műtrágyát, növény­védőszert kapnak, amennyire szük­ségük van. . Minden adottságuk megvan, hogy az állam segítségé­vel mimtagazdaságekká fejlesszék ezeket a szövetkezeteket. Magas terméseredményeik népgazdasági jelentősége alig volna kisebb mint amit jóhírük növekedése jelentene politikailag az egész országban a szövetkezeti és egyénüeg gazdál­kodó parasztok körében. Szolnok megye jő példaadása az egész ország szövetkezeti mozgalmára jó hatással volna és a jó termelési eredmények ebben a megyében is clhallgat­tatnák a szocializmus ellensé­geit, akikkel még bőven talál­kozunk. A tapasztalatok szerint a szövet­kezeti sikerek egyik fontos erő­forrása a vezetők és a tagolt jó viszonya egymáshoz és a szövetke­zethez, a közgyűlés tekintélye az ügyek intézésében,. A szövetkezeti demokrácián keresztül kell. fejlőd­nie a tsz-he z való ragaszkodásnak, szeretetnek a tsz-tagokiban. Minél több a figyelem a közös gazdálko­dás iránt, minél nagyobb szorga­lommal és a parasztember hagyo­mányos lelkiismeretességével gon­dozzák a szövetkezeti földeket, látják el az állatokat, annál szebb, magasabb lesz a gazdasági év vé­gén a részesedés. Mikor a paraszt- ember hagyományos lelkiismere­tességét mondom, arra akarok sze­retettel és barátsággal figyelmez­tetni mindenkit, hogy a gép sok terhet levesz a szö­vetkezeti tagság válláról. De vannak munkák amiket csak kézlevővel tudunk elvégezni és az ilyen munkát a szövetkezet­ben a tagoknak és családtag­jaiknak kell végrehajtaniok. Ha a munka szerit, akkor nincs hajnal, vagy alkonyat, nincs ünnep és nincs szórako­zás. — Annyi a munkaidő, amennyi a napba belefér. Ez olyan törvénye a parasztélet­nek, amit nőm is kell figyelmébe ajánlani senkinek, ha szeretjük a földet, növényeinket, állatainkat, a szántásnak-vatésnek és az aratás­nak örömét és földművelő foglal­kozásunkat. A szövetkezeti tagnak nem a háztáj hanem a szövetkezet a gazdasága, a közös vagyon, a kö­zös növénytermelés, a közös állat- tenyésztés. Az alapszabály lehető­séget nyújt, hogy a tsz-tagok bizo­nyos meghatározott — és minden ’ószándékú parasztember tanúsít­hatja, hogy nem szűkmarkúan meghatározott — keretok között háztáji gazdálkodást folytathassa­nak. Minden egészséges szövetke­zetben a jövedelemnek jóval na­gyobb része a közös gazdálkodás­ból származik és a háztáji gazda­ságok nem lépik túl az alapszabá­lyokban megengedett kereteket, nem gátolják a tagot abban, hogy munkaereje legnagyobb részét a közös jövedelem növelésére for­dítsa. A gépállomások munkájáról szólva, ebben a megyében is hallunk jót is. rosszat is. A párt és a kormány ismeri a hiányosságokat, a szük­ségleteket és egvre több gépet küld a mezőgazdaságba. A génállomások vezetői, dolgo­zói keressék a legszorosabb kapcsolatot a szövetkezetekkel és a szövetkezetek járjanak kezükre hogy az ilyen kapcso­latok mindenütt kialakuljanak. A szövetkezetek és a gépállomás politikailag és gazdaságilag együtt, egymás munkáját kiegészítve szol­gálja a mezőgazdaság fejlesztését, a párt és a kormányhatározatok végrehajtását, a szocializmus építé­sét a faluban. A gépállomási szak­emberek segítsék a szövetkezete­ket és a szövetkezetek követeljék meg a jó munkát a gépállomások­tól. Dobi István nagy tapssal foga­dott beszéde után kiosztotta a tanácskozáson résztvett kiváló ter­melőszövetkezeti vezetőknek, «zak- nmberekinek. tsz tagoknak a Föld­művelésügyi Minisztérium 10.000 forintos pénzjutalmát. már kint vannak a helyszínen és megkezdték az elmúlt évről hátra­maradt mélyszántás befejezését. Állami gazdaságainkban, termelő- szövetkezeteink jórészében a tava­szi vetőmagvak kitisztított állapot­ban várják a vetés idejét. Különö­sen fontos, hogy most már — a gépállomások gépeinek kijavítása után — megtörténjen a termelő- szövetkezetek kisgépeinek, munka­eszközeinek rendbehozása- Egyes termelőszövetkezetekben szükséges, hogy meggyorsítsuk a vetőmagvak kitisztítását, hogy amint az idő al­kalmassá válik, a tavaszi kalászo­sok és más korai vetésű növények azonnal földbe kerüljenek. A szövetkezetekben és az egyéni parasztgazdaságokban, mintegy 240 ezer kát. hold búzavetésünk van. Ha ezen elvégezzük az ápolási munkát, akkor búzatábláinkról kát. holdanként 100—150 kg-mal több termést könnyen betakaríthatunk. Ez a megyében mintegy 360 ezer mázsával több .gabonát jelent. A tavaszi munkára való felkészülés közé tartozik, a mintegy 8000 kát. hold tavaszi búza kötelező elve­tése is. A tavaszi kalászosok vetésével, az őszi kalászosok ápolásával egy­is. Az előző évek tapasztalata az, hogy nincs eiég törekvés, kellő megértés, a fejlettebb termelési módszerek alkalmazása iránt. A kukcricatermelés fokozásához na­gyon jól bevált a fészkes és négy­zetes ültetés. Ennek során jobb ta- lajmumkáf tudunk biztosítani. Ez a módszer különösen termelőszö­vetkezeteinkben fontos, mert a sok munka közepette leginkább a ku­korica kapálása szokott háttérbe szorulni. Ugyanakkor gépállomá­saink már rendelkeznek olyan gép­parkkal, hogy a kapásnövények sorközi művelését szövetkezeteink nagy részében el tudják végezni. Szólnunk kell azokról a növény- féleségekről, amelyek szerződéseit alapján kerülnek termelésre. Ilye­nek a cukorrépa, dohány, olajos- magvak. A szerződések megkötése lassan halad. Pedig az ország ellá­tása és a mezőgazdasági termények exportja is követeli, hogy az álla­mi tervekben előirányzott mennyi­séget megtermeljük. Ha a termelő­szövetkezetben a gépierőt ígónybe- vesszük, akkor feltétlenül jut erő a cukorrépa, a dohány megműve­léséhez is. Ezek a növények nem­csak munkaigényesek, hanem nagy jövedelmet is biztosítanak a tér­időben fel kell készülni a kapás- _ növények vetésére és művelésére melóknak a szövetkezetekben. Gyorsítsuk meg a rizstelepek építését Elv társak! A tavaszi munkára való felkészüléshez tartozik Szol­nok megyében az is, hogy az im­már széles körben meghonosodott rizstermelés feltételeit megteremt­sük. Ezévi öntözött területünk a tangazdaságok és kutatóintézetek kivételével közéi 44 ezer kát. hold lesz. A rizstelepek gépimunkája nagyrészben elkészült. Ezért elis­merés jár a Vízügyi Igazgatóság és a Mezőgazdasági Vízépítő Vál­lalt dolgozóinak. A kézi munká­latok azonban vontatottan halad­nak, Mezőtúron például csak 15 szá­zalékig készültek el. A mezőgazdasági termelés sok­oldalú, sok lehetőséget magáiban hordozó munka. Tangazdaságaink, kutatóintézeteink szívesem segítik a falut, a termelés feladatainak megoldásában; Csak a gépáílomá- sdk vonalán több mint kétszáz szakember dolgozik megyénkben, akiknek nagyrésze fáradhatatlanul segíti a szövetkezeteket, a dolgozó parasz tokát. Elismerés jár az olyan szakembereknek, mint Kasza Béla, Nátuly László és a többi lelkes elvtársinak. A szarvasmarhalenyésztés fejlesztéséért térnünk nagyabb számban a hizla­lásra. Az állattenyésztés ágazatai kö­zül a legsürgősebb intézkedéseket a szarvasmarha tenyésztésben kell megtennünk. A szarvasmarha állo­mány sem a termelőszövetkezetek­ben, sem az egyéni gazdaságokban nem emelkedett, sőt egyes terüle­teken esőikként, kiest a legsürgő­sebb tennivaló az állattenyésztés­ben és különösein a saarvasmarha- tenyésztésben az átteíeltetés bizto­sítása, az állatok -kondíciójának megőrzése. Nagy gondot kell for­dítani a borjúszaporulat emelésére és a növendékálíatok felnevelésére. Csáki István: ,4a egész évi munka sikere függ attól, milyen felkészültséggel és időben kezdjük azí meg Tisztelt akti va-ü lés, kedves elv­társak! A Megyed Párt-végrehai főbizott­ság, a megyei tanács végrehajtó­bizottsága azzal a célkitűzéssel hívta össze Szolnok megye mező- gazdasági termelésének lelkes akti­vistáit — a járások, városok, közsé­gek, gépállomások, állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek párl­és gazdasági vezetőit, hogy most a gazdasági év elején egységes fron­tot teremtsünk a mezőgazdasági termelés 1955. évi, a múlt évinél kétségtelenül nagyobb feladatainak végrehajtása érdekében. fi tavaszi kalászosok vetésével, az észtek ápolásával egyidftben fel kell készülni a kapásnövények vetésére és művelésére Mint minden esztendőben, az egészévi munka sikere függ attól, milyen feltészültséggél és időben kezdjük-e azt meg. Gépállomá­saink gépei ki vannak javítva. Több járás területén a traktorok A növénytermelés ezévi fel ada­tainak végrehajtásával együtt szól­nunk kell állattenyésztésünk jelen­legi helyzetéről. Az állattenyész­tésben sem értünk el a múlt esz­tendőben olyan eredményt, mint amilyenre lehetőségeink lettek volna. A sertéstenyésztés az az ág, ahol leggyorsabban lehet nagy- mennyiségű hús- és zsírtermelést biztosítani; következésképpen az ország ellátásának és a jövedelme­zőség gyors fokozásának is jelentős eszköze. Mindenekelőtt a tenyész­tés munkáját kell megjavítani. — Tervszerű gondos ápolással a sza­porodást kell biztosítani és rá kell A falu politikai életének kialakításáról Csáki elvtárs beszámolójának további részében megállapította, hogy mezőgazdasági termelőszövet­kezeteinkben nem csekély feladat adódik a takarékosság, a közös va­gyon védelme és gyarapítása terü­letén, Majd így folytatla: A mezőgazdaság fejlesztéséért mindennap újra és újra meg kell vívni a küzdelmet. Ez nehéz, szí­vós, de szép munka. Pártunk’ és dolgozó népünk teljes megbecsü­lését élvezik azok az elvtársak, akik szorgalmasan és becsületesen helytállnak ebtori a munkáiban. A harc súlya a falun van, az álla­mi gazdaságokon, a gépállomáso­kon, a szövetkezeteken,. a mezőn. A falu politikai életének megerő­sítése napirendi feladat. Növelnünk kell az állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben, a gépállo­másokon is a jólképzett, a felada­tokat ismerő elvtársak számát. A falun most olyan erőik bontakoznak ki a Hazafias Népfront mozgalom­mal, a termelési bizottságokkal, a falusi olvasókörökkel, amelyet ha falusi pártszervezeteink jó] irányí­tanak és összekapcsolnak a falusi lömegsaervezetek: a DISZ, MNDSZ munkájával, akkor megvan az a lelkes gárda, az a mag, amely kész és képes a pártszervezetek vezctó-i sével a falu erejét', a mezőgazda- ság fejlesztésének sokoldalú fel­adataira mozgósítani. Továbbra is alapvető feladat; a termelőszövetkezetek megszilárdítása, fejlesztése A falu élete most azért is sok­oldalú. mart a termelés általános fellendítése mellett a szövetkezeti gondolat is egyre jobban foglal­koztatja a falu népét. A termelő­szövetkezeti mozgalom hat eszten­dő kemény munkájának eredmé­nyeként minden községben gyö­keret vert. Az elmúlt év sok vi­szontagságai és nehézségei elle­nére szövetkezeteink gazdaságilag, politikailag erősödtek, és mind na­gyobb tekintélyt szereznek a falu dolgozói előtt. 1954. év végén Szolnok megyé­ben 167 mezőgazdasági termelő- szövetkezet és 127 I-es és 1 Les típusú szövetkezeti csoport műkö­dött, amelyben több mint 25.000 család, mintegy 30.000 tsz tag, 264.848 hold földön a nagyüzemi gazdálkodás útját járja. Az olyan termelőszövetkezet, mint a kuncsorbai Vörös Október, a mezőtúri Béke. a tiszaszentImrei Fehér Imre, a kunhegyesi Vörös Október, a jászkiséri Kossuth, a jászteleki Tolbuchin tsz nemcsak a község de a járás, a megye (Folytatása a 3-;k oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom