Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-18 / 41. szám

2

8ZOLNOK.MEGXE1 NÉPLAP

1055 február1 18.

Évtizedek önfeláldozó harca

Ölommérgezést kapott a bányában, ahová üldözői elől menekült. Féllábon járta a táncot, s féllában vívja a harcot is, de egész szívvel.

Hát az ő szájálból egy már bebizonyosodott fogadalomként hatott rám: „Utolsó leheletemig hű harcosa leszek a pártnak, népemnek, a békének’“,

Nehéz kiválasztani, kit említsek következőként. Talán Bárány Imrét, aki azt mondta: „Tíz évre ítéltek bennünket, de nem rettentünk vissza. Folytattuk a harcot. Mert igaz ügyért harcolni — s a mienk a legigazabb — nagyon jó dolog. De a harchoz fegyelem kell. Rend és fegyelem nélkül nem lehet sem forradalmat kivívni, sem békét, szocializmust építeni“’,

Akik velem hallották a fiatalok» azt hiszem mind — magunkban hogy ne tudja senki, csak a szívünk, megfogadtuk: még szentebb lesz ezentúl nekünk a pártfegyelem. Mert erről beszélt Bárány Imre, de azt nem mondta, „elfelejtette“’ mondani, hogy nemcsak elítélték, hanem ült is hét hosszú esztendőt a börtönben, elzárva napsugártól, kedvesétől. Nem beszélt a kínzásokról, a verésről, természetesnek tartotta, hogy a pártért, az ügyért ilyen áldozatokat is kellett hozni a múltban. Nem beszélt, mert saját életét akkor is kevesebbre tartotta a nép szabadságánál, s mert most arról akart szólni, amiről úgy gondolta a szabadságot erősíti.

Ssikora Lajos hetvenöt esztendős. A tiszaföldvári földműves- szövetkezetben dolgozik. Ha azt mondom, nem öreg ember, nem túloztam. A szemei kékek, mint a felhőtlen ég. A tartása egyenes, a mozgása fürge. A szarvai — igaz szavak.

— Nagyon nagy dolog, s légy rá mindig büszke, hogy elmondhatod: párttag vagy. De hia azt mondják rád, hogy kommunista, mert úgy élsz, úgy cselekszel, akkor elérted a legnagyobbat az életben“’. S a hetvenöt esztendős Szikona szájából sem hallatszott jelzőként, hanem cselekvő kívánságként, amivel befejezte beszédét: „Éljen a béke!'“ Szikora bácsiról ma is beszélik, hogy nagyon tetszett a lányoknak. Ha lehet, a szeme akkor még kékebb volt, s ha lehet, a tartása még délcegebb. S az is tetszett a lányoknak, hogy olyan fáradhatatlan. Képes volt gyalog, vagy kerékpáron járni Pestre, — csákhogy „lássa” a fővárost. Csak kevesen tudják, hogy a főváros szépségéből mindössze egy kis kávékimérést látott ilyenkor, ahol félig volt szabad meginni kávéját, s bármilyen éhes volt, a zsemlye fel# is ott kellett hagynia. Mert ez volt a megbeszélt jel, amiről az

Berlin (MTI). Ollenhauer, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke a párt parlamenti csoportjának ülésén elutasította Adenauer legújabban kifejezett szándékát, hogy az esetben is végrehajtja a párizsi szerződéseket, ha Francia- ország nem ratifikálja azokat. Az úgynevezett „üres szék politikájának'’ teljesen áttekinthetetlen, de mindenesetre igen veszélyes követ„Adenauer, eladtad a

Berlin (MTI). A bonni kormánykoalícióban résztvevő pártok képviselői — Adenauer kancellár, — Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke, Oberlaender áttelepítésügyi miniszter és Hellwege, a Szövetségi Tanács ügyeinek minisztere — szerdán este Hamburgban ezerkétsaáz egyenruhás és hétszázötven titkosrendőr fedezete alatt tartott gyűlésén válaszoltak a párizsi szerződéseket elutasító majma- framkfurti kiáltványra,

Nincs nehezebb feladat mint leírni. elmondani azt, amiről úgy érzi az ember, hogy szétfeszíti a mellét, elfátyolozza a szemét — s egész emberi lényét alázatossággal, tisztelettel tölti meg.

Tudom, hogy tudósítást kellene írnom, egy megbeszélésről, egy baráti találkozóról, az előadásról, a felszólalásokról. Valahogy így: „A párt szolnoki járási bizottsága megbeszélést tartott az idős kommunistákkal, régi és jelenlegi tapasztalatairól. Beszámolt nékik, tanácsot kért és adott. Az előadó Tóth Imre elvtárs volt, a járási bizottság első titkára. Többek között elmondotta, *» Ezután felszólaltak ..

De lehet-e így írni emberekről, akik közül a legtöbbnek hófehér a haja, s ragyogó tiszta a szeme, mint a legtisztább lelkiismeret?

Amit mondtak az is nagyszerű volt. Boldog vagyok, hogy hallhattam. De ahogy mondták, az volt az. amit leírni majdnem lehetetlen.

Ment mi. akik ennek a kornak boldog szülöttei vagyunk, oly sokszor mondottuk, hallottuk: Éljen a párt! Éljen a béke! Szívünkből mondtuk-e s velünk a többiek?

Igaz szívünkből, őszintén. — De mondtuk-e olyan megrázóan, mint a közel hetven esztendős Dorkota Lajos?

Hogy ki Dorkota Lajos? Az 5 Haja is fehér már. De a szemében nagyon okos, nagyon mély emberi érzések csillognak. Valamikor — nekünk nagyon régen — fiatal, jóképű legényként járta az utcákat.

Házról-házra, lakésról-lakásra. A szociáldemokrata párt tagja volt, harcosa egy tiszta ügynek. Rendőrrel a nyoméban, de ment, hogy elvigyen egy újságot, hogy meggyőzzön egy embert: szabad lesz a nép, csak harcolni kel érte. Aztán egy napon megjelent a neve az újságban, hogy kizárták a szociáldemokrata pártból.

Ugyanabban az újságban jelent meg, amelynek terjesztője volt előtte, a Népszavában. Az akkor áruló szocdem vezérek így adták tudtára a kormánynak, kit tartanak rájuk — mármint a kormányra nézve —• veszedelmesnek. Dorkota ezután került a kommunisták közé. Ma a tiszaföldvári Lenin tsz párttitkára. Fáradhatatlan harcos.

Mindenütt ott van, ahol tenni lehet valamit, valami hasznosat;

A megbeszélés után mellettem táncolt. A szeme olyan fényes volt, ahogyan csak a könnytől lehet. —

Csárdást táncolt, s közben el-elin- dult a szeméből egy-egy könnycsepp. Mankói egy távolabbi asztalhoz támaszkodtak. Azt hiszem még nem mondtam: Dorkota elvtársnak hiányzik az egyik lába. — 'ez volt a megbeszélt jel, amiről az Remete Ibolya.

•ntitimttfMNmHmiiiimiHtittiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiniimiiiiiiiiiiiniiiMiiHimiiiiiiiMiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiihiiiiiiiiiuU

összekötő élvtárs, aki a röpcédulákat adta a lányok kedvencének, megismerte. S aztán sietett vissza, hogy eljuttassa a párt szavát azokhoz, akiket illet, s ebben nem akadályozta sem hó, sem fagy, sem eső, sem tűző napsugár.

Róla az jutott akkor eszembe; mennyivel kevesebbet kíván tőlünk ma a párt, s milyen sokszor nem teszünk eleget ennek a kevésnek sem.

Rajzanak a képek melyiket válasszam? Azt-e, amikor az egyik kommunista elkezdte: „Azt mondták a börtönben, a Susa elárult. Pedig Busát is, Tiszát is verték, de ők nem szóltak egy szót sem. Igaz én nem is hittem róluk“’. S miközben ezt mondta, szeretettel nézett Susa elvtársra, aki szintén ott ült és Tisza elvtársra. — Vagy azt-e, aki azt mondta: „Tiszaföld- vár régi harcos község“’. S erre innen is, onnan is odákdáltották: „Itt ültem le az első hónapokat“. Vagy: „Itt csattant rajtam az első gumibot!” S volt aki azt: „Itt lettem én szövetkezeti tag, s itt harcolok most is”,

Talán most már leírhatom azt is, hogy ezek az elvtársak, hogyan beszéltek a mai feladatokról. Ilyen emberek tanácsait megfogadni, hasznos is és szent kötelesség is. Szinte mindnyájan különböző szavakkal, különböző temperamentummal, de szívből — három dologról beszéltek. — Mint legfonto- sabbról: a párt tisztaságáról, a párttagság szentségéről. Tisza elvtárs elmondta, hogy hosszú hónapok végtelenül szeretetteljes munkájával vittek közelebb egy-egy embert a párthoz, neveltek belőle párttagot, kommunistát. S hozzátette: „Az így nevelt ember, aztán nem is tántorodott meg, nem ismerte a „népszerűtlen“’ feladatot.“

A másik a pártfegyelem volt, amely a párt ütőképességének egyik legfőbb biztosítéka. S végül, s ezt nem is kellett volna külön szavakba önteniök: a párthúség- ről, amelynek táplálója a nép, a haza szeretete.

Befejezem. Aragomnak, a nagy francia kommunista írónak szavaival: .. lehet valaki igazi kommunista és — mivel lehet ezl legjobban bizonyítani, mint életével? .,. Néhány perc alatt be lehet lépni a pártba, de hosszú ideig tarthat az, amíg valaki valóban kommunistává válik. A kommunista ember, munkás, paraszt, értelmiségi az az ember, aki egyszer olyan tisztán látta a világot, hogy elfeledni nem tudja már és akinek a számára semmi sem ér többet ennél a tisztságnál, sem közvetlen érdekei, sem saját élete“’,

Ollenhauer elutasította Adenauer új külpolitikai terveit

kezményei lennének a német nép és Európa számára, — mondotta, majd hozzáfűzte: „A Szociáldemokrata Párt a leghatározottabban szembehelyezkedik azzal a tervvel is, hogy a párizsi szerződések bukása esetén Nyugat-Németországot Bonn és Washington kétoldalú katonai szerződése keretében fegyverezzék fel’“,

német Saar-vidéket!

Adenauer és koalíciós partnerei gyalázkodva támadták az újraíelfogy vérzés ellen és a német újraegyesítésért küzdő nyugatnémetországi népi mozgalmat. A gyűlés résztvevői közül sokan bíráló és gúnyos megjegyzéseket tettek a szónokok beszédei közben. Leggyakrabban ez a közbekiáltás hangzott el: „Adenauer, eladtad a német Saar-vidéket“’.

A rendőrség kétszázötven személyt „rendzavarás“’ miatt kiutasított a gyúlésterembőL

Ttfbb mint 2000 nyugat-német evangélikus lelkész tiltakozik a párizsi szerződések ellen

Berlin (MTI). Nyugat-Német- országban két hét alatt több mint 2000 evangélikus lelkész írta aid. a párizsi szerződések elutasítását követelő majna-frankfurti kiáltványt.

Deckmann tanár, a rajnavidéki evangélikus egyházkerület vezetője hitszónoklatában kijelentette, hogy a keresztény felekezetek lelkészeinek, ha nem akarják hitelüket a hívőknél elveszteni, el kell itélniök az amerikai és német militaristák úgynevezett erőpolitikájáti

A szabad, ossznémet vá'asztásokért

Berlin (MTI.) A Német Demokratikus Köztársaság demokratikus-antifasiszta pártjainak és tö- megszervezeteinek tömbje legutóbbi ülésén meghallgatta és részletesen megvitatta Georg Handke külügyi államtiitkár beszámolóját V. M. Molotov szovjet külügyminiszternek a Szovjetunió Legfelső Tanácsában tartott beszédéről és a Legfelső Tanács nyilatkozatáról. A demokratikus-antifasiszta pártok és tömegszervezetek tömbje egyhangúlag hozott határozatéban kijelentette: fenntartás nélkül támogatja a Szovjetunió javaslatát. hogy a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Né- metcrszág képviselődnek bevonásával tartsanak néevhatalmi értekezletet a még 1955-ben végrehajtandó szabad, ossznémet választások kérdésében.

TU1 inden elképzelést, a legbátrabbak fantáziáját is felülmúlta az az építkezés, melyre a tízéves Varsó tekint vissza. 1948 és 1954 között Varsó lakosainak száma újabb 350 ezerrel nőtt. 1948 óta 75 ezer új lakás épült fel, 48 ezret kitataroztak. Varsó 22 kerületében lüktető élet, munka folyik. 160 ezer gyermek tanul Varsó új, modern iskoláiban.

Mégis mindennél kedvesebb, drágább ajándék talán a varsói népszámára az Óváros újjáépítése.

Amikor 1945-ben a lengyel népi kormány elhatározta, hogy Varsó újjáépül, a város történelmi múltja is elősegítette ezt az elhatározást.

Varsó legrégibb városrészének, az óvárosnak az újjáépítése, a város építése általános tervével összhangban történt. Lakótelep, mely ugyanakkor megőrzi a városrész régi jellegét, tereivel, szűk utcáival és az egyes házak építészeti stílusával. Az építők megtisztították a régi épületeket mindattól, amit a kapitalista építkezés rontott rajtuk, ragasztott hozzájuk. Visszaállították a régi műemlékeket, a régi formák maximális fenntartása mellett arra törekedtek, hogy a lakások el legyenek látva mindazzal, amit az új élet megkövetel: világosak, kényelmesek legyenek. Fürdőszobás, központifűté- ses lakások épültek a XVII. századi stílusban újjáépült kis házacskákban.

A z Óváros gazdagon el van lát^ va iskolákkal, napköziekkel. A városrész régi strukturális tervének a lehető legteljesebb megőrzése mellett a lehetőségnek megfelelően parkosítják is. A kávéházak, szórakozóhelyek sűrű hálózata nemcsak a lakosság szükségleteit, de a turisták nagyszámú látogatását is számbaveszi. Az üzletek, szórakozóhelyek belső berendezése teljes öszhangban van a városrész stílusával, külső formáival. Az óváros központi tere északi részén Varsó

Varsój a béke fővárosa

Részlet Szokolay Katalin egyetem tanársegéd fővárosát” c. tanulmányából.

„Egy egész nemzet építi

Történeti Múzeuma áll, amelyben

a város történetével, gazdasági és politikai fejlődésével ismerkedik meg a látogató. A keleti oldalon helyezkedik el a Mic- kiewicz- és Slowacki-Múzeum. Itt rendezkedett be a Művészettörténeti Társulat. Az Óváros tehát Varsó lüktető kulturális életének lesz egyik fontos központja. A városrész nyugalmát biztosítja a Kelet-Nyugat sugárút, mely elvonja a közlekedést ebből a városrészből. A házak tövében, az udvarokban, ez Óváros egyik legérdekesebb emléke, a városfal és a védőbástyák tövében elültetett zöld növényzet, ligetek, virágok teszik üdévé ezt a patinás városrészt. Az Óvárost a tervek szerint hatalmas park fogja összekötni a Visztulával.

1farsó Óvárosa épületeinek a

~ helyreállítása és újjáépítése, architekturális visszaállítása igen nagy munkát, körültekintést és alapos előmunkálatokat igényelt. A feladat az volt, hogy a városrész és az egyes épületek XVII—XVIII. századbeli jellemzőit rekonstruálják.

A munka már 1945-ben elkezdődött. Először megfelelő védelmi munkákat kellett elvégezni ahhoz, hogy a megmaradt épületrészek és házak ne pusztuljanak tovább. Ezzel párhuzamosan megindultak az előkészületek az Óváros újjáépítése tervének elkészítésére,

Művészettörténészek, archeológusok nagy csoportja végzett kutatásokat a romok területén. Szorgalmas munkával gyűjtöttek össze minden anyagot, minden képet, forrásmunkát, a város struktúrájára vonatkozóan. Munkájukat igen megnehezítette az, hogy a két világháború között nagyon kevés tudományos munka született, melyek valami fényt derítenének az

óváros építészeti múltjára, struktúrájára. A legnagyobb segítséget a romoktól nyerték. Az egyes megmaradt falrészek, portálék segítségével, hosszú tanulmányozások után, hozzákonstruálták az épületek többi részeit. A történészek és művészettörténészek előtanulmányai, szakképzettségük pótolták a hiányzó adatokat. A munkát a Főváros Várostervező Hivatala vezette a szakemberek széles körének bevonásával,

A romok eltakarítása is nagy szakértelmet igényelt. 1950- len indult meg az általános támadás az Óváros romeltakarítása terén. A munkásbrigádok szakemberek segítségével és irányítása alatt végezeték ezt a munkát. A munkásság előadásokon ismerkedett meg az Óváros műemlékeinek az értékével és az újjáépítés feladataival. Az Óvárost építő munkásság felelőssége teljes tudatában dolgozott és a rendkívüli feladatot szinte teljesen hibátlanul végezte el. Számos esetben maguk a munkások hívták fel a szakemberek figyelmét egy-egy újonnan feltárt értékes épületrészre, műemiék- elemre. A romeltakarítás közben számos olyan elem került napvilágra, amely lehetővé tette a városrész XVII—XVIII. századbeli architektúrájának rekonstruálását.

Az összegyűjtött anyagok birtokában indult meg az Óváros első részeinek újjáépítése. Az építés mozgósította az építészek, művészettörténészek, ipar- és képzőművészek, kőfaragók egész sorát. Az építkezésen a munkásság a legmagasabb szakértelemmel és gondossá ■ "l végezte munkáját.

~j\Jem teljes néay év alatt újjáépült a történelmi Óváros, amely ma egyik legszebb része Varsónak és szervesen beletartozik a

szépségében ma már világosan kirajzolódó lengyel fővárosba. Késő reneszánsz- és barokk-stílusban épült házai 8—9 méter szélesek, egy-két emeletesek, általában három ablakuk néz az utcára. A házak utcai frontját domborművek, freskók díszítik. Kapukiképzésük, ablakrámáik a régi történelmi Varsóra emlékeztetik a látogatót. Egy külön nehézség volt az építésnél a házak festése. A régi Óváros minden háza más és más színűre volt festve. Ahhoz, hogy a városrész visszanyerje régi patináját, vegyileg meg kellett vizsgálni a régi házak festékanyagát és csak a megfelelő festékanyag előállításával lehetett a házak kifestéséhez hozzáfogni.

Az Óváros legszebb része, a Főtér (Rynek Staromiejszki) négy- szögletes tér, amelyet a körülvevő keskeny, színes házacskák történelmi varázzsal töltenek el. A házak visszanyerték eredeti díszeiket, a XVII—XVIII. század építkezési stílusának legszebb példáival találjuk itt magunkat szembe. Ott, ahol nem sikerült az épület eredeti stílusát feltárni, a teret jellemző, általános stílusának megfelelő épületeket emeltek. Ezek a házak is pontosan beleillenek a tér építészeti egységébe.

Az Óváros felépítésével nagy^ szerű vizsgát tettek Varsó építői, a varsói dolgozók, az egész lengyel nép. Mind Varsó épí tése, mind az Óváros építése, nemcsak az építészek, a kőművesek •ügye. Bennük lüktet ebben az egész nép munkalendülete, életkedve. Varsó, de az egész ország dolgozói résztvettek ebben a munkában, kezdve a romeltakarítástól, a tervezésen keresztül, az ’építésnek egészen az utolsó szakaszáig. Ha történelme folyamán a lengyel név a magáénak érezte a várost, akkor most az építkezésen keresztül vette azt teljesen a tulajdonába. Egv testté vált Lengyelország népe forrón szeretett fővárosával

Kínai szakszervezeti küldöttség járt a Szovjetunióban

Moszkva (TASZSZ.) Néhány hőnapig a Szovjetunióban tartózkodott a kínai szakszervezett küldöttség, amelyet annak idején a Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa hívott meg.

A kínai szakszervezetek képviselői, élükön Tung Szinggel, a Kírnai Országos Szakszervezeti Szövetség titkárával, tanulmányozták a szovjet dolgozók életét és a szovjet szaikszátvezetek munkáját, résztvettek Moszkvában a szovjetkínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéskötés évfordulója alkalmából rendezett esteken.

Az olaaz parasztok tiltakoztak az új földbérleti „reform* ellen

Róma (MTI). Az olasz parasz*

tok között nagy felháborodást kel- tett a kormánynak az a legutóbbi elhatározása, hogy végleg sutba dobja a földbérletek reformjára vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház még 1950-ben elfogadott és helyette a parasztok ér- dekeit súlyosan sértő új törvényja* vaslatot terjeszt elő.

Toscanaban, Emíliában és az ország más részein gyűléseken, határozatokban tiltakoztak a parasztok a kormány fenti terve ellen s az 1950. évi törvény végrehajtását követelték. Sok kereszténydemokrata helyi szervezet vezetői — kommunista és szocialista helyi vezetőkkel együtt — olyan határozati javaslatokat írtak alá, amelyek felhívják a Keresztény Demokrata Párt országos vezetőinek figyelmét a parasztok egyöntetű tiltakozására és a nagybirtokosok érdekeit szolgáló új földbérleti „reform” elvetését követelik..

E kérdéssel kapcsolatban több

kereszténydemokrata képviselő ts nyugtalanságát fejezte ki és közölte, hogy ellenzi a kormánynak ezt a tervét. A kormánynak számolnia kell azzal, hogy a parlamentben nagy nehézségekbe fog ütközni e törvényjavaslat elfogadtatása.

5169 békealáírás W ienerneustadtban

Becs (MTI). A 36 ezer lakosú

Wienerneustadtban szerdáig 5169 ember írta alá a Béke-Világtanács irodájának bécsi felhívását az atomháború ellem Wienerneustadt a háború alatt at osztrák városok közül a legtöbbet szenvedett az amerikai bombatáma- áásoktól: 4000 háza közül csak 18 maradt meg teljesen épségben.

Felhívjuk az állami vállalatok, közületek figyelmét, — hogy a Néplapon keresztül történő hirdetéseik díjánál 25%-os kedvezményt kapnak,

ha legalább egy negyedéves szerződést kötnek apróhirdetésre. Apró- hirdetést mindenütt az Állami Hirdető Vállalat kirende^ségeinél kell feladni. Kivételt képeznek azok a helyek, ahol az Állami Hirdető Vállalatnak nincsenek kirendeltségei. (Ebben az esetben közvetlenül a Néplap Kiadóhivatalához küldjék apróhirdetéseiket. — Szolnok, Irodaház, fsz, 3.)

Ajtók, ablakok

kaphatók a

IÜZÉP

építőanyag telepein