Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-18 / 14. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 január 18Mezőtúron az újvárosi tanácstagok tudják kötelességüket Az úgynevezett „újváros“1 Mezőtúr legnagyobb lakóterülete. Az elmúlt rendszerben igen kevés szociális és kulturális juttatásban részesült s éppen ezért, rr.ivel a város lakosságának legszegényebbje élt itt. Arról, hogy a város urai hajdan hogyan gondoskodtak az „újváros“ közel nyolcezer lakosáról, szemléltetően beszél az a tény, hogy a különben is nagy területen fekvő lakónegyednek csak egy csurgó-csepegő artézi-kútja volt. Az asszonyok, gyerekek félnapokat álltak a kút előtt sorban, míg egykét kanna, vagv veder vízihez hozzájutották. A felszabadulás óta eltelt tíz év alatt igen sokat fejlődött az „újváros.“ A meglévő rr ellett még egy jó bővizű kuta fúrtak, s ennek a vizét a távolabbi részekre is elvezették. így — a vízellátás nehéz körülményeihez viszonyítva — a városrész ivóvíz-ellátása biztosítottnak mondható. Az első tanácsválasztás óta jelentős hosszúságú járdával látták el a városrészt, villanyt, közvilágítást kapott s orvosi rendelő is szolgálja már itt a dolgozók egészségvédel- rrét. Máról-holnapra azonban nem megy minden s a várospolitikai kérdések megoldása terén még igen sok a tennivaló. — Tisztában vannak ezzel a nemrég megválasztott új tanácstagok is. Ezért Molnár János és Palánki István kezdeményezésére az „újváros“ tanácstagjai egyik társuk lakásán összejöttek, hogy bűzösen beszéljek meg, mit kell (enni a közeljövőben a lakosság érdekében. Nerr.t távoli tervekről volt itt szó, hanem olyanokról, amelyeket gyorsan s nagyobb nehézségek leküzdése nélkül meg lehet valósítani. Minden jelenlévő tanácstag elmondotta, mit kémek az ő válasz- tókerüeltének lakosai. Ezeket a kérdéseket aztán alaposan megvitatták, s mindjárt meg is határozták a sürgősségi és fontossági sorrendet annak figyelembevételével, hogy a megvalósításhoz milyen és mennyi helyi lehetőség áll rendelkezésre. Pető Sándor tanácstag a társadalmi munka jelentőségére mutatott rá. Elmondotta, hogy a társadalmi munkával készült létesítmény értéke megsokszorozódik, hiszen a munkában resztvettek azt magukénak érzik, s jobban vigyáznak épségére és maradandóságára. A társadalmi munka tehát közösségi érzésre nevel. A megbeszélés során elhatározták, hol, melyik választókerületben milyen mértékben kell a járdákat megjavítani, hol van szükség új járdára, parkosításra, játszótérre, autóbusz-megállóra, hol kell elkeríteni a kutakat, hogy ezáltal megszüntessék az áldatlan állapotot: a kutaknál történő állatitatást. Megállapodtak abban is, hogy minden választókerületet felmérnek, s meghatározzák, hány csemetefa szükséges az utcák mentének fásításához. A lakókat bevonják a fák gondozásába és őrzésébe. A fák fokozott védelme érdekében a minden évben fellépő amerikai szövőlepke ellen úgy harcolnak, hogy permetező brigádokat szerveznek, s ezek ut- cáról-utcára, házról-házra járva irtják majd a lombpusztító kártevőket. Rácz Mihály azt vetette fel, hogy nine* a városrésznek megfelelő helyisége. Egyben bírálta a Hazafias Népfront helyi bizottságát, mivel az „újváros“-ban nem törekedett gazdakör létrehozására, holott a városrész termelőszövetkezeti tagjai, dolgozó parasztjai ezt már több esetben kérték. Molnár Mihály elmondotta, hogy van lehetőség kultúrház, vagy gazdakör létrehozására, A gazdasági iskolánál sok kihasználatlan romos gazdasági épület van. Ezek lebontásával biztosítani lehetne az építkezéshez szükséges fontosabb anyagokat. Javasolta: a kultúrhá- zat, vagy gazdakört úgy építsék meg, hogy filmvetítésre is alkalmas legyen. — Nekünk most az a kötelességünk, — fejezte be végül — hegy választóinkkal megbeszéljük, ki, milyen segítséget ad közülük az építkezéshez, az anyagszállításhoz. Egyszóval társadalmi mimikát kell szerveznünk. / Salánki István arról beszélt, hogy az állatállomány jobb legelőjének biztosítása érdekében az „újváros“ iskolájának úttörő csapata a tavasz folyamán a közlegelőkön (övfsielnl- lést végez majd. Az „újváros“1 tanácstagjainak megbeszélése igen értékes volt. Nemcsak azért, mert ^városrész lakói tudomást szerezve róla, látják, hogy az általuk megválasztott tanácstagok szívükön viselik az „.újváros“ érdekeit, hanem azért is, mert a város ezévi községpoli- tiikai terve a lakosság kéréseinek és javaslatainak figyelembevételével készül, s egy-egy terület tanácstagjainak alapos vitájával tisztább, kerekebb formában kerülnek már a javaslatok a tervet készítőkhöz, s nagyobb a biztosíték arra nézve is, hogy hiánytlanul megvalósulnak. Török Imre VB titkár, Mezőtúr, Tanács,' „<A kis 'Izabellának nem kel leit Dúlna me/jlialnia” Der Stern megrázó riportja féléves Izabella Mager nem ^ él többé. Ennek a bam- bergi gyermeknek szomorú sorsát ábrázolja az egyik nyugatnémet képesújság, a Der Stem december 16-i számában. A cikk címe a következő: „Mivel szegény volt... egy fiatal anyának el kellett veszítenie házát és gyermekét...“ Izabella apja és anyja nagy áldozatok árán egy kis szükséglakást építettek a Regnitz partján. — Ugyanis többé nem tartózkodhattak abban a bérkaszámyában, melynek két szobájában eddig lakni kényszerültek, mivel „A szociális lakás- építési miniszter rendeleté ellenére 11-en laktak egy 30 négyzetméteres helyiségben.“ Milyen boldog volt a 23 éves Irgard Mager, amikor végül elkészült a szükséglakás. Számára és két gyermeke számára ez végre friss levegőt, nyugalmat és egy kevés boldogságot jelentett. A Mager-család azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a bonni urakat nem érdekli a nyugatnémet polgárok százezreinek gondja és nyomora. Egy napon a bambergi városi tanács rendeletére egy munkáscsoport jelent meg a Mager- család otthonában és rendőrségi őrizet mellett nekikezdtek a házacska lebontásának. Magerné ebben az időben éppen a városban volt. Csak a féléves Izabella és a még nem.' egészen kétéves Wolfgang tartózkodtak a házban.“ A lap így folytatja: r-JL ház a fejükre omlott. Csak ^ az utolsó pillanatban vonszolta ki egy rendőr a gyermekeket a leomló házfalak közül. Amikor az anya hazatért, romok előtt állt. A gyermekeket egy otthonban helyezték el. Négy nappal később a kisebb meghalt, a nagyobbik súlyos beteg lett. „A nyomorúságos életmód következménye“ — állították az orvosok. E szavak mögött az a megrázó tény húzódik meg, hogy a kis Izabella '— anyja karjából kiragadva — nem volt olyan erős, mint amilyen egy hathónapos gyermek általában. Halála egyenes következménye a bambergi városi tanács rendelkezésének. C-A Der Stern cikke a Mager- eset ábrázolásával arra szolgált, hogy leleplezze a bonni kormánynak és szerveinek politikáját. Ez a fontos és szükséges. Éppenúgy szükséges, hogy kipellengérezzék ezeket a módszereket és támadásokat intézzenek a gyilkos rendszer ellen. Egy bizonyos: a kis Izabellának nem.' kellett volna meghalnia. Áldozata lett egy rendszernek, amelyben a dolgozó ember semmit sem ér, áldozata lett egy politikának, amely a párizsi háborús szerződések megvalósításával az egész népet hasonló sorsra akarja juttatni. Ez ellen harcolnak a német hazafiak milliói. Nem lehet pihenésük, amíg harcukat siker nem koronázza.“ EMLÉKEZZETEK RANK! (A fasizmus elleni harc mártírjainak utolsó leveleiből) Európa országai 1955-ben sorra ünnepük a fasiszta járom alól való felszabadulásuk 10. évfordulóját. Tíz éve, hogy Európa városaiban sorra elhalt a barbár náci csizmák kopogása és az emberek megkezdték újra békés életüket. A fasizmus elleni közös harcnak nincs megrázóbb dokumentuma annál a sok száz és ezer levélnél, amelyet a fasiszta haláltáborokban, börtönökben, kivégzőhelyeken haláluk előtt írtak ennek a küzdelemnek mártírjai. Néhány szemelvényt közlünk ezekből a levelekből, az Országos Béketanács kiadványa alapján, amelyeknek olvasása erőt ad a magyar békeharcosoknak az ismét fenyegető új háború elleni küzdelemben. ERIKA VON BROCKDORF, á német légügyi minisztérium tisztviselője volt és 1942-ben férjével együtt letartóztatták, 1943 május 13-án lefejezték. Halála előtt írt leveléből idézünk: „ j -.. Kedves férjem, Cay, most búcsút mondok neked. A fájdalomban nem.’ maradt más barátunk, csak a bátorság és a gyors halál. Utoljára köszöntelek, kedvesem. Most, e végső órán még egyszer elmondom neked, hogy tenélküled semmit se ér az életem, s te műved, hogy értelmet és tartalmat találtam. S most ez a segítségem.'. Gondolj rám néha, de ne légy szomorú. Derűs és nagyon nyugodt vagyok. Vigasztalódom, mert tudom, hogy szükségem/ van rá. Minden jót és szebb jövőt kíván neked a te Erikád.“ HENRI FERTET 16 év« francia közép- Iskolai tanuló számos rajtaütésben és sza- botászcselekményben vett részt. A német katonai törvényszék halálra ítélte s 1943 szeptember 16-án kivégezte. Utolsó levelében szüleitől búcsúzik. „.,. Hazámért halok meg. Azt akarom, hogy Franciaország szabad, a franciáik boldogok legyenek. Nem kívánom, hogy a büszke Franciaország legyen a világ első nemzete, hanem/, hogy dolgozzék, munkálkodjék Franciaország és őrizze meg a becsületét. Apukám, imádkozz, kérlek. Gondold meg, hogy ha meghalok, javamra válik. Miféle halál lehetne ennél tisztesebb nekem? Hazámért önként vállalom a halált. Hamarosan mind a négyen találkozunk az égben. Mi az a száz év? Anyám.1, emlékezz! E bosszúállóknak új védelmezőik támadnak s haláluk után ezeknek is követőik lesznek. Isten hozzátok, szólít a halál. Nem akarok szemkendőt, se azt, hegy odakössenek a cölöphöz. Csókollak mindannyiótokat! Mégis nehéz dolog meghalni. Ezer csók! Éljen Franciaország! Egy tizenhat éves halálraítélt. H. Fertet. Bocsánat a hibákért, helyeisírásért, nincs idő átolvasni. Feladó: Henri Fertet, az égben, a Jóistennél.“ LJUBA SEVCOVA, a Fagyejev regényébői is ismert krasznodoni „Ifjú Gárda” tagja volt. A hős fiatalok szabotázs cselekményeket és rajtaütéseket hajtottak végre a német megszállók ellen. Árulás következtében Sevcovát letrtóztatták, meg- kínozták és 1943 február 7-én agyonlőtték. Halála után egy héttel a Vörös Hadsereg felszabadította Krasznodont. (Ez az üzenet néhány árával Ljuba kivégzése előtt kelt.) Isten veled, anyukám, Ljubka lányodat' leteszik a nedves földbe. PATAKI ISTVÁN a vasmunkások ifjúsági titkára volt. 1944-ben a fegyveres felkelés egyik fő szervezője. Hosszú kínzások után a sopronkőhidai 'egyház udvarán végezték ki 1944 december 24-én két társával, Kreutz Fáberttel és Pesti Barnabással együtt. ^Szüleihez szól utolső levele. Kedveseim/! Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok. Mindig mondtam, hogy nem leszek én öregebb 30 évesnél, de Ti nem akartátok nekem elhinni. Halálra ítéltek. Utolsó gondolatom Ti voltatok. Margitkám.', Tőled külön búcsút veszek. Húgom vagy, de egy kicsit mindig példaképem is voltál. Haladj megkezdett utadon és összeszorított fogakkal küzdj, verekedj életed céljáért, mert érdemes. Most is azt mondom, hogy érdemes volt. Anyám, ne sírj! Sok keserű órát! okoztam Neked, de most bocsáss I meg nekem, gondolj szeretettel I A szöv et kormánynak a német kérdésről közzétett nyilatkozaténak visszhangja A német közvélemény nagy érdeklődést tanúsít a szovjet kormány nyilatkozata iránt (TASZSZ.) A szovjet kormánynak a német kérdésről közzétett nyilatkozata a berlini demokratikus sajtó figyelmének középpontjában van. A lapok nagybetűs címekkel, első oldaton közük a nyilatkozat teljes szövetgét. A Szovjet kormány nyilatkozata valamennyi vasárnapi nyugatber- üni lap főtémája. A Welt am Sonntag teljes szöveggel közü a szovjet kormánynak a nyilatkozat végén levont következtetéseit. Ugyanez a lap bonni jelentésében többi közt ezt írja: „A szövetségi kormány álláspontja még nem alakult ki a szovjet javaslat tekintetében. A szovjet nyilatkozatot gondosan tanulmányozzák. A szövetségi kancellárt azonnal tájékoztattak. Politikai körökben hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió elsőíz- ben fordult közvetlenül a Szövetségi Köztársasághoz ...“ A Telegráf című lap szintén első oldalon, nagybetűs címmel közölte a szovjet kormány nyilatkozatát. „Moszkva új megnyilatkozása a német kérdésben“ — ezzel a címmel vezette be a Der Tag a szovjet kormány nyilatkozatának részletes Ismertetését. Ugyanezen lap elégedetlen a nyilatkozattal, mert a párizsi egyezmények ellen irányul. Az Associated Press bonni tudósítójának jelentése szerint Fritz Heine, a Német Szociáldemokrata Párt sajtó- és propaganda szolgálatának vezetője rámutatott, hogy a szovjet kormány nyilatkozata újból bizonyítja, hogy a nyugati hatalmaknak a Nyugat-Német ország újrfelfegyverzéséről szóló egyezmény ratifikálása előtt kell tár- gyalniok az oroszokkal. „Heine kijelentette — közü a tudósító, — hogy a Nyugat-Német- országhoz fűződő kapcsolatok rendezéséről szóló javaslatot gondosan tanúim'ányozni kell.“ Aggodalom Washingtonban Mint az amerikai és külföldi hír- ügynökségek jelentéseiből kitűnik, a szovjet kormánynak a német kérdésben kiadott nyilatkozata az Egyesült Államok kormányköreiben nyilvánvaló aggodalmat keltett, mert attól tartanak, hogy a nyilatkozat nagy hatással lesz a nyugateurópai közvéleményre. Az amerikai külügyminisztérium, hogy ezt megakadályozza, és megpróbálja csökkenteni a szovjet javaslat jelentőségét, szóvivőjén keresztül már január 15-én sietett megadni a hivatalos nyugati propaganda alaphangját. Suydam a külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Moszkva javaslata „csupán megismétlése annak, amit egy ideje már hangoztat.“ Az Egyesült Államok álláspontja — mondotta Suydam — továbbra is az, hogy a szovjettel folytatandó fiadra, aki úgy vágyott a szeretetre. Tőletek kaptam a legtöbbet. Köszönöm, hogy szerettetek és féltettetek. Emika kis húgom.', gondolj majd az életben arra, hogy volt egy bátyád, aki Téged nagyon szeretett és aki meghalt egy eszméért, mert érdemes volt érte meghalni. Lacikám. Igyekezz enyhíteni a többiekkel azt a fájdalmat, am.it halálommal okoztam. Apám, öreg fiú! Tudom, hogy nagyon szerettél és fáj Neked, hogy elmegyek. Vigasztaljon az a tudat hogy olyan családod van, akikért érdemes élni és dolgozni. Tedd meg értük ezután is és dolgozz értük, szeressétek egymást, mert az életnek tartalmat csak a szeretet ad. Bocsássatok meg nekem, hogy bölcselkedem. de higyjétek el, így értem, jól esik nekem.’ ezt Veletek utoljára közölni és azt érzem, hogy közietek vagyok és beszélgetünk. Mindenkitől búcsút veszek, hisz névszerint nem tudnék mindenkit felsorolni. Drága Anyám, Apám és Húgaim, forró szeretettel ölel benneteket * Pista.“ Ezekből a levelekből a szabadság althatatlan szeretete sugárzik. Nagy- erőt jelentenek számiunkra is a mártírok utolsó szavai, mert azt példázzák, amit a nagy német író. Thomas Mann e levelek olasz kiadásához írt előszavában így mondott: „Soha egyetlen eszmét sem sikerült elpusztítani, amelyért tiszta szívek küzdöttek, szenvedtek és meghaltak. tárgyalásokra reménytkeltőbb kilá- tások nyílnak majd, ha a párizsi egyezmények ratifikálása megtöri tént. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviselője ezzel kapcsolatban elhallgatta, hogv a szovjet kormány nyilatkozata hangsúlyozza: az ilyenfajta állításoknak nincs semmiféle alapjuk. Angol kommentárok A Sunday Times diplomáciai szemleírója azt írja, hogy „A Szovjetunió megpróbálja megakadályozni a Nyugat-Németország újra- felfegyverzését aláíró párizsi egyezmények megvalósítását, ezért minden eddiginél közelebb került ahhoz, hogy valóban szabad összné- met választásokat javasoljon.“ Tartalma alapján ^megítélve — folytatja a szemleíro. „A nyilatkozat eléggé eltér a múlt év februárjában tartott berlini értekezlet zsákutcájától ahhoz, hogy csábító legyen a németek számára... “ Mint S. Priddlenek. a Reuter komm entátorának hírmagyadázatá- ból kitűnik, londoni hivatalos köröket komolyan nyugtalanítja, hogy ■a Szovjetunió kész rendezni kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Ezek a körök akadályozni próbálják e kapcsolatok rendezését és azt állítják, hegy ez a lépés Németország kettészakítására vezetne. Pedig ismeretes, hogv éppen a párizsi egyezmények ratifikálása összeegyeztethetetlen Németország újraegyesítésével, mivel rögzíti kettéeszalkítottsáaát. A jugoszláv sajtó a szovjet kormány nyilatkozatáról A Borba és a Politika ismertette a szovjet kormánynak a német kérdésről kiadott nyilatkozatát. A Borba ezzel a címmel közölte a nyilatkozatot: „A Szovjetunió Németország egyesítésének helyreállításáról folytatandó tárgyalásokat javasol a nyugati országoknak. A szovjet kormány beleegyezhet az egész Németországban megtartandó szabad választásokba, ha Németország egyik része sem vesz részt más or-® Bzágokkal kötött katonai szövetségekben.“ ^ politika címében hangsúlyozza; „A Szovjetunió kész rendezni kapcsolatait Nyugat-Németországgal, ha nem ratifikál iák a párizsi egyezményeket.“ (MTI.) A szovjet kormány nyilatkozata a nyugat-német politikai élet középpontjába került Berlin (MTI.) Vasárnap valamennyi nyugatnémetországi lap és rádióállomás vezető helyen ismertette a Szovjetunió kormányának a német kérdéssel kapcsolatban közzétett nyilatkozatát. Számos más lap hangsúlyozza, hogy a szovjet nyilatkozat, ha megszívlelik, döntő fordulatot hozhat a német; kérdés békés megoldása és a nemzetközi feszültség csökkentése terén. A nyugatnémetországi politikai pártok vezetői rádió- és sajtónyilatkozatokban mondtak véleményt a Szovjetunió új kezdeményezéséről. A Német Szociáldemokrata Párt több vezető képviselője követelte: a bonni kormány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a nagy hatalom képviselői még a párizsi szerződések ratifikálása előtt tartsanak értekezletet a német kérdés rendezésére. Olenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, aki hétfőn reggel visszatért oslói látogatásáról, kijelentette: — Az a tény, hogy a szovjet kormány kész a szabad össznémet választások nemzetközi ellenőrzéséről tárgyalni. világosan bizonyítja, hogy a Szovjetunió teljes komolysággal törekszik a nemzetközi légkör megjavítására. Tjomas Dehler, a bonni kor- , mánykoalícióban résztvevő szabad demokrata párt országos elnöke hangsúlyozta: Nyugatnémet részről nagy köny- nyelműség lenne kihasználatlanul hagyni a Szovjetunió nyújtotta lehetőséget. Dehler nyilatkozatában — alighanem Adenauer haragjától való félelmében — végül azt mondotta, hegy egyidőban kellene négyhatalmi értekezletet létrehozni és a párizsi szerződéseket ratifikálni. A badeni Dühlerhöhén üdülő Adenauer sietett kijelenteni, hogy „kitart eddigi politikája mellett." — (MTI.),
