Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

1935 január 6. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Egy nevelő visszapillantása őst, a téli szünet idején nagyon csendesek az iskolák. Szinte furcsa a zajhoz szokott fülemnek. Ilyen csend­ben akaratlanul is elgondolkozik az ember. Nem zökkenti ki semmi gondolataiból. S ahogy az asztalon megpillantom a tanu­lóknak a nevelőkhöz írott üdvözlő lapjait, eszembe jut, hogy ismét lepergett egy év. Az öreg 1954-re ráadtuk kopott felöltőjét, ki­ürült tarisznyáját és ki fájó, ki örömteli szívvel búcsút intett neki. ö pedig eltűnt előlünk az idők végtelenségébe. De még el sem engedte a kilincset, máris fogta azt a vidám, fiatal új év, 1955. Puttonyát titokzatos dolgok feszítik. Vájjon mit rejteget számunkra? Nyilván hoz váratlant is, amire nem számítunk, de mindannyian tudjuk, hogy a jövő elsősorban a mi kezünkben van, s hogy 1955-től milyen lesz a búcsúzásunk, az a mi munkánk­tól függ. Petőfi versben búcsúztatta az óévet, és üdvözölte az újat. Én prózában teszem, hadd tudja meg 1954. miért szerettük és miért kárhoztattuk, hadd lássa 1955. mit várunk tőle. Hátha elol­vassa a Városi Tanács és Megyei Tanács Oktatási Osztálya is, hátha megtudja ebből az OM Építő Vállalata és a Tatarozó Vál­lalat is, hogy mi fáj a szolnoki iskoláknak, nevelőknek és tanu­lóknak, s talán segítenek az új évnek, hogy szebb emlékekkel távozhassák ilyenkor, mint az elmúlt év. Lii Oktató-nevelő munkánk ezévben is továbbfejlődött. A nyár folya­mán is több kartárs tette le a pe­dagógiai főiskolán az államvizsgát, s szerzett így tanári képesítést. Uj színt hoztak a tantestületekbe — különösen a középiskolákba — a most végzett fiatal kartársak. Mindenki örömmel üdvözölte a szakmai továbbképzés új módját. Bár nem alakultak ki ennek új for­mái, de biztosak vagyunk benne, hogy hasznosabb lesz, mint a régi. Az ideológiai továbbképzést egy kissé elhamarkodottan tervezte meg az OM. Ebben az estben a túl­ságos aprólékos tervezés bosszulta meg magát. Mikor végre megtud­tuk, hogy ki tanulhat hát ebben az évben, ki nem, akkor már csak né­hány hét választott el bennünket az első beszámoló napjától! EH Sokat vártak nevelőink a tan­anyag-csökkentéstől. Azonban csak vártak, de nem kaptak. Egyes tár­gyakban annyira kevés volt a csökkentés, hogy számításba sem jöhet, a történelemből pedig sem­mit sem hagytak el, holott ez az anyag a legnagyobb. A régi tan­terven és a tankönyveken nem so­kat segíthetünk a csökkentéssel, módosítással. Éppen ezért örömmel vettük kezünkbe a napokban az új alsótagozatos tantervet és tan­könyveket. A bírálatuk a Pedagó­gus Szakszervezet kebelében mű­ködő alsótagozatos munkaközössé­gekben már folyik. — Ugyancsak örömmel vettük tudomásul azt is, hogy jövőre újra tanítani fogjuk a kézimunkát és a szülőföld ismere­tet. EH Sokat beszéltünk 1954-ben a ta­nulók iskolai és iskolánkívüü fe­gyelmének megjavításáról. Három nagy ankétot tartottunk csak Szol­nok városában. Harcunk eredmé­nye, hogy felkeltettük a társada­lom érdeklődését a nevelés problé­mái iránt. Eredménynek könyvel­hetjük el azt is, hogy mostmár rendelet szabja meg, milyen fil­meket látogathat a tanulóifjúság. EH A felettes szervek munkájában is Javulást tapasztaltunk az elmúlt évben. Csökkent a tanügyi büro­krácia. Sokkal kevesebb rendelet érkezett most az iskolához, mint az elmúlt években. Nem tartjuk már nyakló nélkül az értekezlete­ket. A felügyelők nemcsak ellen­őrizni jönnek az iskolába, hanem elsősorban segíteni. A tárgyi fettételek biztosítása ezévben sikerült a legjobban. A kormányprogrammnak megfelelően egymás után érkeztek iskolánkba a szertári felszerelések. Nevelőink szinte minden tárgyat be tudnak mutatni, minden jelen­séget tudnak szemléltetni, amiről az általános iskolában tanítunk. Kaptak az iskolák szekrényeket, padokat, asztalokat is, azonban ezekből még nagy a hiány. A füzet és tankönyvellátás is jobb volt ez év szeptemberében, mint az azelőt­tiében. Nagyon kérik a nevelők az OM-et, hogy a tankönyvárusítás gondjait is vegyék le a nevelők­ről, ugyanúgy, mint tették azt a füzeteikkel kapcsolatban is. Az is­métlések összefoglalók idején, ami­kor minden időt és erőt a tanulás­ra kellene szánni, a nevelők a könyvek és az érte járó díjak be­szedésével és kifizetésével vannak elfoglalva, nemkülönben szeptem­ber első napjaiban is. Annyi, a ne­velők, a szülők és tanulók közötti súrlódásra ad ez alkalmat, hogy már csak ezért is meg kellene szüntetni. Nagy meglepetés várta szeptem­berben a nevelőt és tanulót egy­aránt. Kimeszelt, olajozott, tata­rozott épületek fogadták őket. A városi tanács többszázezer forint­tot költött az általános iskolákra. Néhány iskolában azonban még ma sincs befejezve a tatarozás. És sajnos éppen azoknál az iskoláknál nincs, amelyeket az OM Építő Vállalatá­nak adott a tanács. Az újvárosi ál­talános iskola tatarozásához 1954. júniusában hozzáfogtak, de még ma sem fejezték be. Nagyban hát­ráltatták az oktatási munkát, mert zavarták a tanítást. Ugyancsak ilyen fájdalmas volt az elmúlt évben a Tatarozó Válla­lattal való kapcsoltunk is. Ez a vál­lalat a kerítést készítette el, de több mint egyévi munkával. A be­temetetten gödrök, a gyalogjáró szélén egész télen veszélyeztették a járókelők testi épségét. Volt olyan felnőit, aki súlyos sérülést szenvedett. m A nevelők megbecsülésének ör­vendetes jele, hogy Szolnokon is sok pedagógust választott népünk a tanácsba. Azt mutatja ez, hogy bíznak a pedagógusban, maguk kö­zé tartozónak érzik. Ugyancsak szép számban vesznek részt neve­lők a Hazafias Népfront munkájá­ban is. A pedagógus társadalmi megbe­csülése anyagiakban is kifejezésre jut. Egyelőre a tanyai és falusi pe­dagógusok fizetését javította kor­mányunk és megélhetésüket kony­hakerti föld juttatásával is köny- nyí tette. Égető probléma Szolnokon a la­káshiány. Különösen súlyos ez a nevelőknél. A közelmúltban sike­rült ugyan orvosolni néhány súlyos esetet, de ez még kevés. Kérjük az illetékeseket, hogy a jövőben még jobban viseljék szívükön a peda­gógusok lakásügyeit. Ezek a gondolatok jutottak eszembe az ó-óvtől való búcsúzás- kor. A sck üdvözletre nem vála­szolhatok külön-fcülön. Itt kívánok diákjainknak ötösökben gazdag új esztendőt, feletteseinknek, kartár­sainknak pedig eredményes, öröm­teli munkát. Páldi János. ELMÉS MULATSÁGOK Irta-. Kolozsvári-Grandpierre Emil Ezeket az anekdotákat ré- gyűjteményekből szed­tem össze. Legtöbbjük fe­ledésbe merült. Mivel pedig az anekdotáknak az a ren­deltetése, hogy vándorolja­nak. útjukra bocsátom a régi történeteket, a magam szavaival elbeszélve. Kát boldog ember Péter és Pál ióbarátok voltak. de elszakadtak egymástól. Hosszú évek után eev napon összeta­lálkoztak. Megölelték egymást, aztán Fái meg­kérdezte Pétert, hoev mint meev a sora. — Én. barátom, elége­dett vaavok — válaszol Péter —. a birtokomon élek szód feleségemmel, három egészséges gyer­mekemmel s nagyobb bol­dogságot nem kívánok is­tentől. Hát veled mi tör­tént. njióta nem tunk? — Megházasodtam *— felett Fái. — No. az lő . * i — Talán ió is tehetett volna a házasság — vá­sott barátia szavába Pál — csakhát átkozottul go­nosz természetű feleséc- eel vert mea az isten­— A-/ bizonv bai *—• vélte Péter. — Balnak éppen nem volt bai. mivel hozomá­nyul ezer aranv forintot hozott a házhoz. — Ez már aztán derék vigasztalás. — No. no — emelte rá Péter az ujiát —. nem sok örömem tellett a vi­gasztalásban Az ezer fo­rinton -tiavanls birkát vettem s valamennyi megdöglött főszédélsés- ben. Péter szánakozón csó­válta mea a felét: — Ugyancsak szeren­csétlenül tártál. — Tévedésiben vafiv. kedves barátom — felelt Pál —>. hiszen többet kaptam a bőrökért, mint amennyibe a birkák ke­rültek volt. — Akkor hát megtérült a károd. — Megtérült volna va­lóban. ha a házam te nem ég. s a leégett ház­ban ott nem vész a pén­zem. •— Te aztán csafcugvan szerencsétlen ember vaev — mondta Páter s rész­véttel magához ölelte scrsüldözött barátiát. De amaz kibontakozott az ölelésből s vidáman föl­kiáltott: — Megintcsák nem ta­láltad el. mert érmen ez a szerencsétlenség volt a», én legnagyobb szeren­csém. Nemcsak a pén­zem veszett .a tűzbe.. ha­nem az én sátán felesé­gem is. Ezért vartok én is olvan boldog, akárcsak te. Kitájékozás Három rátóti ember megrakott egv szekeret szeksóval s elindult a Bánságba cserélni. Egv tál széksó. egv tál búza. egv tán kukorica, eev tál széksó. ilven mértékkel cseréltek akkoriban. Három lovat fogtak a szekér elébe s mentek estéig békességben. Este a lovakat kicsapták a le­gelőre. maguk kenverez- tek. maid lepihentek Hainal felé föLserken- tek. hoev tovább folytas­sák űtiukat. De a három ló közül az éevik hiány­zott. Még pedig a légi szebb, eev na*v. sárga kanca- Keresték erre. ke­resték arra. nem találták. Utóvégre megállapodtak abban, hoev a maev sár­gát ellopták. Megszólalt eme az eevik rátóti: — H altra-e. komám, tá­jékozzuk ki. uevam Ki lophatta él a naev sár­gát. — Azt tudom, hogy a tóival ember volt — mondta a kárvallott. — Ha ember volt. naev volt — toldotta mec a harmadik. •— Ha ember is volt. nagv is volt. akkor bizo­nyosan véres volt — bi­zonygatta az első. Miután ilyenformán ki- tálékozták. hoev a tóival ki tehetett. elmentek megkeresni a naav veres embert. Nesvednapra megta­lálták a nagv sárgát, az országút szélén, egv fá­hoz kötve. Az országúton pedig egv naev veres em­ber dolgozgatott. — Kend lopta el a lo­vunkat — csapott rá a három rátóti. Az a nagv veresember útkaparó volt. Szabadko­zott. ho«v nem loota 5 a lovat, a maga szántából lőtt iá-» erre. ő csak kikö­tötte. hogyha valaki ke­resi. meetalália. De « három rátóti nem tágított: ■— Mi Jcitáiékoztuk. hogy a lovat egv nacv veres ember lopta el. Kend az. Jöllön velünk a bíróhoz. Bementek a faluba, a faluban a bíróhoz. El- -mondték a panaszukat. A bíró nem hitte hoev n naev sárgát az útkaparó lopta volna el. hiszen be­csületes emberfőit világ- életében. — Hornná in tud iák ma­gúit. hoav a iollvai az út- kaparó volt? — kérdezte a bíró. — Hát onnan, hogy ki- táiékoztuk­— Boszorkányok ma­guk — mérgeskedett a bíró —'. hoev ilven ör- döncősen táiékozeatnak? Hát nem tud iák. hogv a boszorkányokat máglyán égetik meg? Mindiárt vasra veretem magukat! Azza/i kiküldte a három rétótit. maga pedig meg- vallati« az úlkaparót a nagy sárga felől. Mikor látta, hoev annak a be­csületéin nem esett csor­ba. mondta, honv menien vissza, iavítsa tovább az utat. Mihelvt piacuk marad­tok megszólalt a bíró. — Hanem ezeket a nagv kitárékozókat mee kellene tréfálni. Mondott a iegvző is valamit, mondtak az es­küdteit is. Utóvégre vet­tek egv piros almát, lebo­ntották egv bögrével. Amint ez megvolt, behív­ták a három rátóti em­bert. a bíró pedig szigo­rúan ráiuk narancsott. hoav táiékozzák ki für­gén. mi van a bögre alatt mert ha nem. boszor­kányság vétkével máe- iván hamvasztiák el őket. A három ember naev- búsan nézte a bögrét. Az­tán megszólalt az első. — Azt tudom, hogv gömbölyű. ■— Ha gömbölyű, akkor alma — vágta rá bátran a másik. — Ha gömbölvű is al­ma is. akkor veres — mondta a harmadik. A MŰVÉSZET ÉS EMBERSÉG FILMJE S ZERETEM A MOZIT. Azok közé a mozilátogatók közé tar­tozom, akik másfél órára teljesen át tudják adni magukat a vásznon pergő élet izgalmas, megható vagy megrendítő élményednek, akik melegebbnek érzik a Kedves kezének szorítását a sugártörte félhomály meghittségében, s akiit ilyenkor még közelebb tudják ma­gukhoz az embereket. Diákkorom hány keserves korrepetálással kiérdemelt reggeli-, vagy vacsorapénze vándorolt a körúti mozik pénztárába! De ha oly­kor üres gyomorra! kellett is lefeküdnöm, boldog voltam mégis, mert annál tettebbnek éreztem a szívem, annál színesebbnek a maga szűk, kicsiny köréből kitömi készülő léteknek ismeretlen jövőbe futó útjait. Ifjúkorom emlékei éledtek újra, amikor szilveszter éjszakáján és újév délelőttjén két olyan fikr et láthattam, mint az „Egy nyáron át táncolt1* és a „Verdi.“ Az elsőről a szerelem születésének erről a tündéden bájos, mégis emberien őszinte kis filmkölteményéről már sokan elmondták véleményüket, s én csak csatlakozni tudok azokhoz, akiknek hosszú időre maradandó élményt jelentett e film. INKÁBB a másikról, a Verdiről szeretnék írni, nem annyira a bíráló, mint inkább a néző tollával, akit az első, friss él­mény melegével csapott meg ez a mélyen emberi s éppen ezért mé­lyen művészi film. Ezt a filmet még kevesen látták Magyarországon, hiszen csak 1955. I. negyedében kerül bemutatóra. A szolnoki MOKÉP Vállalat újévi ajándékaként láthatták azok a kevesek, akik nem sajnálták egy szilveszteri éjszaka után elhagyni kedvéért az ágyat. S akik elhagy­ták — biztos vagyok benne — nem bánták meg. Annak a zeneszer­zők életét és művészetét bemutató nagy olasz filmsorozatnak leg­kiemelkedőbb alkotása ez, melynek előző állomásait a „Halhatatlan melódiákját és a „Pucciniit nrár a szolnoki közönség is jól ismeri, g AJÄTOS visszatekintő szerkesztésmóddal készült, mint a3 ..Eev nváron át táncolt1*. Verdi, az olasz opera halhatatlan művésze, aki ..szegényen 1ött a világra, s szegényen akar meghalni'*, halálos ágván végigtekint multbahulló életének keserves küzdelem­mel. mérhetetlen nélkülözéssel, ragyogó sikerekkel, sok fájdalommal k kevés örömmel megtűzdelt pályáján. A film alkotói művészi módon kötötték hozzá a zsneköltő életét a kor történelmi és társadalmi eseményedhez. A maevair néző szívéhez olv közelálló 1845-as olasz forradalom népben feszülő ereie dobogtatva meg szívünket a ..Na- bucco** császári kormányzó által félbeszakított előadásán. Leköt ben­nünket Verdi és Victor Hugo vitája a Riaolettóról. megértjük, mi­lyen életrajzi azonosság íratta mea Verdivel a ..Traviáta* 'csodálato­san szép melódiáit. A zeneértők és operakedvelők gazdag tábora keletkezésük rendiében az életrajz szerves egységében 'gyönyörködhet a már említetteken kívül az Emáni. a Trubadúr, az Otíiello. pz Aida legszebb részleteiben. De azt mondottam cikkem címében, ez a film a művészet és az emberség filmje. Hogv valóban az lehet, abban a film alkotói mel­lett nagy szerepe van a Verdi szerepét alakító Pierre Gressov-nak. a Mascagni-filmből ismert nagyszerű színésznek is. A fiát vesztett aoa. a feleségét sirató féri. a sikertől jogtalanul elütött, élet széliére ke­rült művész fájdalmának megforrr ázása csakúgy maradandó ételénv a néző számára, mint az élet értelmét újra meglelt, a vigasztaló má­sodik szerelem emberien naív hőse. Cj KI FELEDHETNE el olyan jeleneteket, amelyek éppen igazsá­guk és emberségük révén adnak igazi művészi élménvt. Gon­dolok a farsangi álarcosbál utcai táncosaira, akik levett álarccal komolyra fordult szemmel köszöntik a darabja bukásáról gyermeke halottas ágyához hazatérő Verdit. Vaav kit ne rázna meg ez a félbetört mozdulat ameUvel az öreg zeneköltő elhalt feleségének üres széke felé nvuitia a színházi látcsövet? De hi álba folytatnám a jelenetek felsorolását. Ezt » filmet látni kell! S aki látta maid. velem esvütt nagvon igaznak ítéli a Verdi- emlékműről felénkragvogó szavakat: ..Mindannyiunk helvett élt. gon­dolkodott szenvedett és szeretett**­Ha e sorck fordítása nem pontos, ne rójanak meg érte. a könv- nyek az okai. amelyek e sorok írójának Is aflcarva-akaxatlan szemébe szöktek az utolsó filmkockák nyomán. SZURMAY ERNŐ. a TTIT taaia Belügyi dolgozóink kitüntetése Kedden este ünnepelte a BM szol- nekmegyei főosztálya a demokra­tikus rendőrség tízesztendős meg­alakulásának évfordulóját. Ebből az alkalomból mintegy 200 kitün­tetést, miniszteri, illetve főosztály- vezetői dicséretet osztottak ki. Az ünnepi, beszéd után, — amelyet Nagy István alezredes tartott ■— műsor következett. Felléptek a Szigligeti Színház művészei, s a főosztály kulturgárdája. A műsor után reggelig tartó tánc volt. Két részletben közöljük a kitün­tettek névsorát. Kormány kitüntetés: Misa Imre r. főhadnagy. Pók József r. hdgy., Murányi József áv. hdgy. Közbiztonsági Érem arany fokozat: Varga Sándor r. őrnagy. Palásti Gyula r. őrgy., Hajdú János rny. szds., Tóth Vincze r. szds., Temesi Győző r. szds., Llbertlny Sándor r szds., Bozsik János r. szds., Annus László r. szds.. Rab Lalos rny. szds., Bognár János r. hdgy.. Erdős András r. hdgy.. Varga József r hdgy., Tóth János r. hdgy., Csekő Lajos r. al- hdgy., Nárneth Pál r. alhdgy., Farkas And­rás r. alhdgy.. Béres István r. alhdgy., Kocsis I.ászióné ri. If. o. ft.. F. Tóth Imre r, tftrm., Nagypál Barnabás r. törm., Kiss Sándor r. törm. Közbiztonsági Erem ezüst fokozat; Szentlványl Zoltán r. őrgy., Fehér Lajos r. fhdgy., Bankovics István r. fhdgy., Pa- tóczkl András r. fhdgy.. Lakatos László r, (hdgy., Szilágyi János r. hdgy., Szőke Jó­zsef r. hdgy., Prokal András r. hdgy., Gu­lyás János r. hdgy., Gábor Mihály r. hdgy., Fábián Lajos r. hdgy., Papp József r. hdgy., Bálint Balázs r. hdgy.. Nagy Gábor r. alhdgy., Ozse Béla r. alhdgy., Sajtos István r. alhdgy., Vári Bálint r. alhdgy., Rlzán László r. alhdgy., Kiss István r. alhdgy.. Marsi Illés r. alhdgy., Czlkó József r. alhdgy.. Varga Valéria rf. II. o. ft.. Patkós István r|. I. o. sgt., VI- taszek Ilona ri. II. o. It., Szlrákl Pál r. szerz. alk.. Nagy János rny. It»rm., ■ Mi­hályi László r. törm.. Nagy Sándor r. törm., Darabos János r. törm., G. Nagy Lajos r. tärm-, Magyar Sándor r. tőrm.. Borsos Imre r. tőrm.. Zagyi János r. törm., Tóth Endre r. törpi.. Tolmács Alajos r. törm., Szilvásl Pál r. törm.. Sza­bó István r. törm.. Sipka. István r, tőrm., Sajó Pál r. törm., Mihályi Mihály r. törm., Kovács Mihály r. törm. (Mezőtúr), Kiss István r. törm., Kiss Imre r. törm., Kevevárl József r. fönn., Kálmán Imre r. törm., Jancsa Ferenc r. törm., Ferenczl Károly r. törm.. Farkas Antal r. tőrm. Sz. Demeter Sándor r. törm.. Csordás Gábor r. tőrm., G. Csafó László r. törm., Balaskó János r. törm.. Varga Ist­ván r. őrm. Tóth István r. örm., Varga József r. őrm., Nagy Lajos r. őrm. Nagy Mihály r. őrm., Kónya Lajos r. örm.. Ki­rály Géza r. őrm., Gyárfás Kálmán r. őrm.. Bodnár János r. őrm., Bódi Imre r. őrm. A» eltévedt Üzemünknél fásítási munkálatok folytak múlt év november 15-ig be­zárólag. Az Erdőgazdasági Hivatal telepünkre leküldött 50 db. facse­metét. Megérkezett Lengyel János endőhivatali kiküldött is, azzal, hogy a facsemetéket ültessük el­Az utasítást el is fogadtuk és a fák darabját 2.50 Ft-ért elültet­tük. Lengyel János jegyzőkönyvbe is foglalta. A megegyezésünk úgy szólt, hogy amikor a fa el van ültetve, az ál­tala számunkra otthaayott bérjegy­zéket juttassuk el Szolnok, Nefele j ts munhadij út 21. szám alá. Három napon be­lül meg fogjuk kapni az illetmé­nyünket. Ma már több mint negyven nap­ja, a munka be van fejezve és pénzt még most sem kaptunk. De­cember 8-án küldtünk egy távira­tot, legalább a karácsonyi ünne­pekre küldjék el a jogos munka­díjat, ezenfelül telefonon is értesí- tettük_ az illetékes szerveket. De a pénzről senki sem tud. Kardos János művezető, Cibakháza, rostikikészftő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom