Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-06 / 4. szám
4 j£/uu>uivmtUtU NtfLAP .955 január 6. A HOSSZÜNADRÁG A kitör tizenkettedszer értem ■** már meg a nyárvégi napokat. Erős, magas, jólfej lett gyermek voltam, afféle pusztai tekintély, a magamfajta legények között. A szégyent azonban, hogy nekem még nem volt hosszú nadrágom, semmi sem moshatta le rólam. Legfeljebb egy hosszú nadrág. Tehén-, liba- és disznóörző pajtásaim — sápadtarcú cselédgyerek volt mind — egyet irigyeltek tőle«' csak. Azt, hogy az én gazdámat „tekintetes úr“-nak titulálták, az övék meg csak Laci-, István-, vagy Feri-gazda. Az irigység nyomán érzett „büszkeség“ azonban semmi volt az övékéhez képest. Pajtásaim már „jövő nyári legényeknek“ számítottak mert mindegyik pantallóban, hosszú nadrágban járt. Csak én nem. S azért ne«', mert mi igen-igein szegények voltunk s édesanyám nagyon jól tudta, hogy a rövid nadrág fele annyiba sem kerül, mint a hosszú. Jómagam azonban ezt aíkkor még nem értem fel ésszel. Egyik augusztusvégi délután el is panaszoltam édesanyámnak. — Hát nekem már sose lesz hosszúnadrágom? Meglepetten nézett rám. A fele- ’ettel azonban rögtön készen volt. —* Nem divat az már manapság, fiam. A válasz nem nagyon elégített ki. így hát tovább duzzogtam Mire negsímogatta a fejemet. — Majd varrók én neked, kisfiam, olyan nadrágot, amilyen nincsen senkinek. Hát csakugyan lett nekem ilyen nadrágom! £ 'gyik szeptemberi vasárnap — 1 a háború már az országban tombolt — egy feketéző toppant be hozzánk. Ezidőtájt igen sokan fe- ketéztek. Ruhafélét hoztak falura, zsírt, lisztet, miegymást vittek érte cserébe. Ez a házunkhoz tévedt feketéző két katonainget kínált anyámnak. Katonaholmiról lévén szó, vészedéin es üzlet volt. Anyám nem akarta megvenni, különösképpen pedig azért nem. mert a két mg német katonaing volt. A feketéző azonban mindenáron el akarta adni az ingeket, s nem is kért érte sokat. Lehet, hogy szabadulni akar- tőlük. Végül is anyám megvette. Gyerekfantáziám talán még sohasem csillogott olyan szertelenül álmomban, mint ezen az éjszakán. Lefekvés előtt ugyanis anyám elővett s a centiméter szalagjával össze-vissza mércsikélt. Hogy miért azt nem mondta meg. Én azonban sejtettem. S abban a boldog tudatban aludtam el. hogy anyám másnap bizonyára hosszúnadrágot vásárol majd. Ezért centizett meg. össze is álmodtam én mindenféle hosszúnadrágot azon az éjszakán. Hajtókával és hajtóka nélkül, élesre vasaltam, nadrágszíjjal és hozentrágerral.' Egyszóval gyönyörű hosszúnadrágok között válogatta«'. M ásnap reggel a rövid nadrág helyén hosszú nadrágot találtam Éjszaka varrta édesanyám a két nőmet katonaingből. Ez azonban semmit sem vont le örömömből. Mert csodálatos hosszú nadrág volt az. Még szárnyai is nőttek talán, legalábbis én így emlékszem, hiszen repültem benne. Repültem pajtásaimhoz. — Nézzétek, új hosszúnadrágom van! Kár volt dicsekedni. Mert amint odaértem, csipkelődve, nevetve, gúnyolódva vettek körül. — Nem zsebkendőkből varrtatok tik ezt? — Dehogyis! Hiszen ez a Terka cigányaisszony csipkésszélű rokolyája. Sértett a tréfa. Egyszercsak egyikük elkiáltotta magát. — Hé, fiúk! Nézzük csak! Hátha benne háttá a szabó a tűt! Bizony úgy megcsipkodtak, hogy sírva szaladtam haza. — Édesanyám, én ezt a nadrágot többé fel nem veszem — szipogtam. A rra már nem emlékszem1, hogy édesanyám, aki egy egész éjszakát görnyedt a nadrág fölött, mit szólt arra. Hanem én valóban ura lettem szavamnak. Nem vettem fel többet a nadrágot. Teltek a napok, a hetek. Nagyot fordult az idő. Akkor én ebből a fordulásból nem sokat értette« «.ég. Nem láttam mást, csak a háborút s csak annyit tudtam róla. hogy bizony nagyon rossz dolog. A front már közel volt. A szomszéd falut elfoglalták a szovjet csapatok. A visszavonulás zűrzavarában sorra-rendre szöktek az ellenük harcolni nem akaró, családjukhoz vágyódó, magyar katonák. Meggyötört, sovány bakáit zörögtek be a ház ajtaján, ruhafélét kértek, hogy ledobhassák magukról a gyűlölt n.undért. Egy öreg így kérte édesapámat: — Szánjon meg, jóember. Én is szegény vágyói:. Odahaza Kassán négy kis családom vár. — Mit tehetek? — tárta szét apám a kezét. — Odaadtam már minden érdemes gúnyám. De azért csak szétnézett a ház táján. A padlásról került elő, kezében egy rossz nadrággal. , — Nincs más, csak ez. — nyújtotta az öreg bakának — de ebben megveszi az isten hidege. Mert bizony hideg veit, csípős, deres idő. A katona is így találta. Tanácstalanul forgatta földszín kezében a nadrágot, ami olyan állapotban volt már, hogy kilenc macska nem tudott volna megfogni benne egy árva egeret. Afféle gyerek, és is ott bámészkodtam, ténferegtem. _ Dícsi .— mondtam a kato•k * nának, mert esze» be jutott, hogy van a háznál még ruhaféle, férfinek való — vegye fel alája az én hosszú nadrágom. Az még vadonat új, csak egyszer volt rajtam. Az öreg baka rámnézett. Megkapott a hónom alatt. Felemelt, s hogy fejem egymagasságba került az arcával, láttam, hogy álmatlanságtól véres-vörös szeme megtelik könnyel. — Köszönöm, fiacskám.:» Csak ennyit mondott. Aztán elment. Magával vitte mind a két nadrágot. Nekem semmit sem jelentett az a nadrág. Neki talán a családját, az életet. Mit tudtam én ezt akkor. Csak örültem, hogy megszabadultam a nadrágtól, a ma már olyan kedves emlékű hosszú nadrágtól. Borzák Lajos. Hortobágyi László: SZOLNOK IV. Tudom, melvik napfényes délelőtt Tört ránk a éviikos. romboló hiéna. Mert én is ráetam a zord levegőt. Amelv akkor borult az omLadákra. Köröskörül tarka cseréptetők! Lentebb sok csupasz, megcsorbított tégla! Amott f« őrzi a szilánkesőt! S mennyi lakás lett lángok martaléka! Nyugaton megint lappang valami. Ne feledjük el kínos sebeinket! Mi ássuk sírba azt a kórt. ami Szüléink életét oltotta ki! S Indiainkat s épületeinket Ne hagytuk útra felrobbantani! V. Vad mérget főz a szörnyek agyvelőie. A háború: dörgő, sötét, komor. Fagyos ölő. förtelmes népnyomor Testem borzongva undorodik tőle. Minden fnagvar legyen családja őre! Előttem szép cirill-betűs szobor. S tövében sok zöldes-Diros csokor: Csöndes a szovjet hősök temetője. Bensőm motorja láncszemet kutat. Eszembe iut a győztes fordulat: A tankok érces hangja zsong fülemben. Akkor forrongott bennem a tudat. Midőn először láttam arcukat: De már azóta megemberesedtem, ' VI. Ajkamra ült egy űjabb évtized. S ez mélyebb nyomot hagyott, mint a másik: Homlokomon redősebb bőr pompázik. Mert feiembem több gondolat libeg, Friss vér hevíti át ereimet. Dolgos elmémben fényes vágy cikázik S papírra szórom értein em szikráit. Hogy átadhassam maid mindenkinek! Mostan a gvámegyedben ballagok. Cipőmön puha. nyirkos, hervadt, sárga. Kis lomblevélek simulnak egymásra. Gyorsul az ész. s nyomában ú.i dalok Kontúria ékesül a iambus-lábra. De még nem készült el a koronája! A fenti bárom szonett egy hosszabb ciklus darabja. A fiatal szolnoki k5!tö szonettciklusának első részét 1954. december 25-i számunkban közöltük. A három kisdiák vígan kocogott a2 iskola felé. Arcuk kipirult az igyekezettől v..gy talán a friss tavaszi szél csípésétől? Még korán van. nem késnének el. Nekik azonban óra előtt fontos haditerveket kell megbeszélniük Mikor az iskola sarkához értek, nekirugaszkodtak. Ez volt a szokásuk Aki leghátul maradt, az csukta be a kaput. A legcingárabb, Szili Pista ért oda leghamarabb. Ránehézkedett a vaskilincsj-e, vállát nekivetette az ajtónak ani nagynehezen kinyílt. Alighogy befordult Pista, már is izgatottan. lihegve dugta ki fejét. — Siessetek, — ki ne szaladjon! Egy egér van a lépcső mellett. — Hol? — kérdezte Frici, meg Tahi Gyurka s hirtelen mind a kettő beugrott a kapun. Becsapták, csak úgy rengett bele a reggeli szu- nyókálásból ébredező folyosó — Ott a sarokban, az a kis szürke nem látjátok? De »ennyire látják! Kicsit tanácstalankodnak. de nő bennük a harci kedv. Vigyáznak, el ne szökjön a „vad.“ —- Megfogjuk! — mondta ki Gyurka hármójuk szándékát és cyorsan földredobta aktatáskáját Egy pár könyv a földre is hullott de most nem számít. Nem lehet lehajolni, mert az egér megijed és elszalad. — Igen, de mivel.. így nem lehet, mert felszalad a nyakadba. Többet ne«.' szólhattak. Az egér, mintha ki akarta volna használni az alkalmat nekiiramodott. Menekült szélsebesen a fal tövén, vé- knnv hosc^ű farka repült utána, ondolkodósra nincs idő Már ^ repült is egy sapka: rhaid- rern eltalálta. Nyomban a második- talált. Az egér odébbperdült, fordult néhányat az ütés erejétől s mire ‘ovább sza’adt volna, a harmadik sapkp temette maga aD. Egyszerm hám an tenyereitek az áldozatra TVr°-efsnoe?fták pontosan a sanVa alá kmült-e. — Hagyjátok! — maid én felveszem — kiáltotta Szili Pista és sapkástól együtt felkapta a zsákmányt •— Van egy ötletem, fiúk — ugrik egyet örömében Frici. Beletesz- szük egy mértani kockába az egeret s óra alatt elengedjük... Mi is az első óra? Latin! Éppen jókor jött ez az egér. Tanár úr azokat kérdezi, akik intőre állnak. Konferencia lesz szombaton. — Vigyázzunk, meg ne tudja valamelyik spicli — óvatoskodik Gyurka. — Persze, nem mondjuk senkinek a n.i titkunk marad. — De ki engedi el? — Majd én — ajánlkozott Pista. Az ablak felől ülök. arra nemigen járkál tanár úr. lytegszokott latin-órai hangulat. Senki sem drukkol. Nem érdemes. Tanár úr nem olyan szigorú, mint tavaly. Az idén csak kisegít, nyugdíjba ment. • Persze, a tere-fere mégis csak az izgalmat leplezi, hiszen, ha nem is szigorú a tanár, de a tényeken ez ■ nem változtat. Aki ne«- tud — ha szelíden is, — csak dacit kap s az viheti haza az intőt aláíratni. Az egér Pista padiában lapul a mértani kocka rejtekélfcen. Még nem lehet elengedni: maid akkor, ha valaki bajban Disz. Ártatlanul ül a három „összeesküvő.“ ahogy megbeszélték, tükörbő', figyelik egymást. Ez maga külön szórakozás. Ügy kell használni, mint a periszkópot. Gyurka ül leélő! és két oldalra figyel. Majd Frici adja a jelet. Kipróbálták: a tükörben nagyszerűen látszik a fejbólintás. Pista, a „merénylet“ közvetlen elkövetője feltűnően nvugodtnak akar látszani. Szerencséje, hogv senki nem figyeli az „összeesküvőkön" kívül. Egyébkén* báhki észrevenni hogv gvp.nűs. Ünv ül »int egv fasz-nt akit csípős helyre ragasztottak. Töri a felét, mit mond- ion írtkor ?z G’IcnsfPíli. rűn q kockára ni’'"”* rrprt a ki* ÍQST'.rrf. ryrTTi erf ni ovplrr jyj 4 rz "■ k rfok. kiír állnak itt pvenge lábon? — vágta ke'té az álta'é.noc duruzsolóét a tanár haneia. Ami a gyenge lábat illeti igencsak mindenki azon áll. Minek magolni? Aki egy kicsit AZ EGÉR ügyes, kíhjnyen megél a kissé már idétlen t® ár előtt 1 esésből, „puskából.“ Súgni sem nagyon kell. A kellékek elő vannak készítve a pádon, a padban. A tanár lassan lapoz a noteszban. A csendben csak a lapok zizegése, meg a papírkodkában. kaparászó egér motozása hallatszik. — Kovács Imre! Neked van itt »égy gyenge feleleted. Négyesre állsz. Imre lassan emelkedik fel. Lopva kiteszi maiga elé a könyvet. Ijedten néz körül segítségért. Neki nem olyan könnyű a lenes, nagyon elől ül. Menteni próbálja a helyzetet, — már csak időmyerésért is. — Tanár úr kérnn, inkább a jövő órán szeretnék felelni. Mára nem tudtam olyan jól elkészülni. — Milyen jól?! — csap le a tanár szokatlanul éles hangon. — Mostanában mindig van valami kifogásod. Jövő órán nem lehet javítani ... Mondjad csak a könyvnél k üli t! Imrét szinte gúzsbaköti a félelem. Megíörli az orrát — azzal is idő telik. Sóhajt egyet. Tudná, hogyan kezdődik a vers de mi is a címe? Nyel egy párat, néz lehajtott fejjel a könyvbe. Lökdösni kezdi a szomszédiát. a szőkehaiú Szabáraot. Két-égbeesetten súsja. — Keresd már ki, — nem jó helyen van kinyitva. T anór úr észrevehetett vala' mit. mert hirtelen feláll a katedra mellől s megindul Imre felé. tgv Szábács esek annyit se- gitbet, hogv elkapja Imre elől a könyvet s pvnrsan a padba dugja. — Frv k'cs't harvronabban — gúnyolódik a tanár. Tessék... Lupus et agnus. Meg van a cím. a felelő neki- fohász'-'d": Ék—dália — Ad riveun&om — lupuset- agnus -vén arat... Sí... — Nem venerat — venerant — nem veszed észre, hegy több alany van’ Imre javítás után folvtatia. — Siticompulsi-superiorsata-tuslupus... — Micsoda, te az elejét is így tudod?! Mióta tanuljuk már?! Imre azonban örülne, ha legalább így tudná tovább. Nem jut eszébe egy mukk se«.'. Mintha nem is lenne mellette a tanár, esdekelve hajol Szabáos felé, huzigálja a kabátját. — Még szemtelenkedsz. mikor itt vagyok melletted?! így akarsz mozdonyvezető lenni?! Imre félelmében már nem törődik semmivel, még közelebb hajol Szabácshoz. — És még tovább csinálja! — fortyan fel az öreg tanár. Céklavörös feje belefényeisedik a méregbe. Nesze! — hatalmas pofon csattan — de nem az Imre, hanem Szabács arcán, aki meglepetten, hebegve ugrik felt — De tanár úr kérem.-.? én ne«.1.., Mert úgy történt, hogy Imre sejtette már a veszedelmet s éppen jókor kapta félre a fejét lehajoltában. C * i I i Pi*ta izgatottan mereszti J szemét a' tükörre. Itt a nagy pillanat! Várja a jelt. Izeg-mozog izgalmában. Félkezében a papírkockát tartja, másikkal a tükröt mozgatja, de sehogysem találja Gyurkát. A veszély egyre nő Imre felett. Félre a tükröt! Lefelé fordítja a kockát. Az egér nem mozdul. Belenyúl a dobozba s rettegve dobja vissza a padba: az egér ujjába kapott. — Psssztü! — sziszegi az osztály túlsó sarkából Frici. aki ezekben a pillanatokban Kovács néni reménytelen arcát látja maga e'őtt, amint könyörög a cinikus tanárnak: „Pedig úgy szeretném, ha kijárná a négy gimnáziumot — máskép nem lehet mozdonyvezető.“ Pista elszántan rántia ki útból a skatulyát m°grá-za Végre kicsik py CTHTMtl JJ fP1 m*!!é n-p-ro akar nd?bb menni, hiába Pp-dlí? mp'S kell menteni Imrét! T£v is eleget kapott már, a tanár nem akarja abbahagyni a pofozkodást. Feláll hát Szili, köszörüli a torkát, rekedten hadarja. — Tanár úr kérem, ott egy egér az ablak alatt. Abba marad a pofozás, a tanár otthagyja Imrét. — Hogy került ide, honnan jött? —• Onnan a katedra felől szaladt, biztosan a szekrényből mászott ki. — Csináljatok vele valamit. Fogjátok meg és lökjétek- ki. Az osztály azt se»' tudja hova “ legyen örömében. Kijutott a látnivalóból. A fiúk otthagyják helyüket körülveszik az egeret. A lányok sikongva a padra állnak. Teljes a felfordulás. — Tanár úr kérem ... macskával! Hozok egy macskát Laci bácsitól! — jelentkezik a szemfüles „Guli“ egy kajla lábú fekete gyerek. — Siess, hozzad! A három „összeesküvő“ boldogan, izzadtan is, sápadtan is. pirultan is pislog egymásra. Jobban nem sikerülhetett volna. Már itt is van „Guli“. Vigyorogva mutatja a nagy fehér kandúrt az osztálynak, mint a pap a kely- bet úrfelmutatáSkor, Leteszi gra- mancánál fogva. A macska azonban vadul menekülne, szeme riadtan keres rést az ember gyűrűn Eszébe sincs bántani az egeret, bár az futkos meg- kergülten a sarokba szorítva. A kandúr hirtelen kiugrik, sza'ad a hátsó pad alá s keservesen nyávogni k°zd. Mikor az egér meghalja az ősi ellenség hangját, egy szempillantás alatt eltűnik. — Be a katedra alá! A macskával nem lehet mit kezdeni. Mároedig az egérrel el kell bánni. Valaki kilöki a kandúrt azalatt néhánvan lesnelik az asztalt ■ a katedráról. Felemebk a dobogót Megint Guli a vállalkozó, aláhuiil: eay darab fával. ecak hosszú fekete lábaszára marad kívül. Égy va — *»•*—"9 farkánál fogva a dög lőtt eo°ret. — Megvan! — kiá'tjs hn'dogs'i a na.cv vadász, lobéiig a jószágot és diadalmenetben viszi a macskának. Tanár úr haragja is elmúlik ekkorra. Tóth István
