Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-02 / 284. szám

1954 december 2. SZOLNQKMEGYEI NÉPLAP A tanácstól várnak segítséget a törökszentmiklósi Dózsa tsz gazdái I Árdrágítás, hibás mérés, gyenge minőség Ellenőrző körúton a szolnoki -vendéglátó üzemekben Ül Néhány nappal a tanácsyálasz- tás előtt a törökszentmiklósi Dózsa tsz tagjai egy este arról beszél­gettek, milyen szívvel, milyen ér­zéssel választják jelöltjeiket. Mit várnak tőlük, ha tanácstagok lesz­nek. Az idősebbek, a 61 esztendős Boza Zsigm-ond, a zömök termetű Dogéi István s a csendes beszédű, nyugodt mozgású Rékasi Kálmán szavai a múltat idézték. Boza Zsig- mond tréfásan mondta, hogy régen . '.udajó érzéssel szavaztak, hiszen ::em volt egyikőjüknek sem sza­vazati joga. Ezen a csendes estén .smét megelevenedett a törökszent­miklósi szegény emberek régi em­bertelen élete. m A szövetkezet tagjai ezen az es­tén a régi és a mai választásokról beszélgettek, de akarva-akaratlanul mégis azt mondták el, hogyan él­nek, mint boldogulnak közös gaz­daságukban. Törökszentmiklós szü­löttei valamennyien, de ezt a föl­det csak most mondhatják őszinte .zivvel magukénak. „Ügy emlék­szem a régi világra, mint a mai napra. Ez a gazdag határ nekünk mhasem adott annyit, hogy tisz­tességesein éljünk. Csak a munka volt a miénk, más semmi.'* — így emlékezett Dögéi István. Más a jelen, „Már a tavalyi és az idei esztendő között is óriási különbség van. Az ország, a negye, meg a város ügyes-bajos dolgait vezetőink jól irányítják.1' Ez volt Boza Zsigmond véleménye s így egyszerű szavakkal igazolta a jú­niusi út helyességét. A beszélgető emberek szavai nyomán szinte életre keltek a mostani szép em­beri sorsok, a szövetkezeti gazdál­kodás nagyszerűsége, az új úton járók egyre boldogabb élete, Hl Rékasi Kálmán akkor csendes egyszerűséggel mondta el, miiért megy jószívvel, őszinte örömmel szavazni, — 1945-ig, 41 esztendős koromig egyszer sem voltam moziban. Míg szövetkezeti tag nem lettem, csak nagyon ritka, most rendszeres lá­togatója vagyok a filmszínháznak, legutóbb az Űri murit néztem meg. Már alig várom az „Életjel“ be­mutatóját. — 1931-ben nősültem, akkor vet­tem egy új nagykabátot, s azóta a felszabadulásig ilyen ruhadarabra ne-m tellett. Most már a hainmadiir új nagykabátot csináltatom. Nem készen veszem, hanem csináltatom, s ez nagy különbség. Mikor meg­nősültem, feleségemmel együtt gür­cöltem a mindennapi kenyérért Annyit mindig összekuporgattunk hogy évenként meg vehettük a hí- zónakvalót. A süldőcskét azonban soha sem tudtuk egészen m'tchíz- lalni, mert nem volt miből. Most annyi kukoricám van, hegy még jövőre is meghízik abból két disznó. — Mióta szövetkezeti gazda va­gyok, minden télen két disznót vágói?. Az idén már csak egyet, meguntuk már a sok zsíros ételt A kétmázsás hízót levágjuk, a má­sikat eladjuk, ho-gy legyen másnak is. Soroljak-e még többet. Kam­rámban annyi búza van, hogy még jövőre is lesz kenyerünk. Van még tavalyi cukor, tavalyi rizs — m.-on dobta Rékasi Kálmán. m • A Dózsa tsz tagjai még hosszú ideig beszélgettek. Megérkezett az elnök elvtárs is, aztán a szövetke­zet, a közös gazdaság ügyeire te­relődött a- szó. Ezek az emberek vasárnap azért adták szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire, hogy Nagy Imre elvtárs szavaival élve, ezután még több legyen az öröm, ke ve se-bb a gond. A Dózsa tsz tagjai­nak egyik jelöltje Papp István. Ahogy a szövetkezetbeliek mond­ták, régi mozgalmi ember, már a felszabadulás előtt sokat küzdött ezért a mostani világért. Egy má­sik jelölt is közülük való, Boza Zsigimondn-é. Szorgalmas, ismeri a tagok gondját, baját. Most már nem jelöltek, hanem.' tanácstagok mind a ketten. Nagyon szép tiszt­séget viselnek, s ez azért szebb mindennél jobban, mert dolgozó­társaik bizalma tette őket tanács­taggá. Azom a múltkori beszélgeté­sen az egyik tsz-tag megjegyezte: ,,megválasszuk őket, dolgozzanak erőben, egészségben." III A Dózsa tsz tagjai a jövő gazda sági esztendőt még gyümölcsözőb­bé szeretnék tenni. A tanácstagok segítségére is szükségük van, hisz a szövetkezet további felvirágoz­tatása közügy. Jól élnek a tagok, de problémájuk, gondjuk mégis akad. Itt van mindjárt a tanyaköz­pontjuk ügye. Mintegy másfél hó­nappal ezelőtt villamosították az épületeket. A hálózat beszerelési munkáját már réges régen befejez­tél?. A villany mégsem gyulladt ki még a mai napig sem. Valahol baj van. A közöny és a vállalati bürokrácia útvesztőjében nem ta­lál gazdát a Dózsa tsz tanyaköz­pontjába bevezetendő áram.’ ügye. Jó lenne, ha a tanácstagok utána­néznének ennek a dolognak. A szövetkezet több olyan hízott sertéssel rendelkezik, amelyeket szabadpiacon szeretne értékesíteni. E téren is vanak különböző nehéz­ségek. Az értékesítés problémáját segítsék megoldani a megválasztott tanácstagok. Segítséget vár tőlük a Dózsa tsz valamennyi tagja. Le­zárult a tanácsválasztás. Most jön a munka szebbik része. Viszonozni kell a dolgozóik bizalmát. Sz. P. A HAZAFIAS NÉPFRONT ZASZLAJA ALATT Vörös A Kereskedelmi Felügyelőség el­lenőrizte a szolnoki Vendéglátó­ipari Vállalat munkáját. Meg­vizsgálták a hatósági árak betar­tását, valamint a forgalomban lévő mérőeszközök hitelességét, pontos­ságát, az áruk minőségét, a tiszta­sági követelmények betartását és a társadalmi tulajdon megóvását. Az ellenőrzésbe bevonták a társadalmi aktívákat és segítségükkel sok hi­bát feltártak. Sok helyen tapasztaltak árdrágí­tást. A (2-es) Pálma cukrászdában a 10 dkg-os „csemege" csokoládé­part, melynek az ára 8.80 Ft, 12.— Ft-ért árusították. A (3-as) Muskátli cukrászdában a tízfi-lléres darabáru karamelláért 15 fillért, s egy-egy pohár málnáért a megengedett ár­nál tíz fillérrel mindig többet kér­tek. Hasonló árdrágítást tapasztal­tak a színházi büffében is. Több helyen, főleg az italboltoknál azt állapították meg, hogy nincs kitéve a hivatalos árjegyzék. A forgalomban lévő mérőeszkö­zök hitelességének vizsgálata során súlyos visszaéléseket tapasztaltak. A legkirívóbb eset a Népbiifében történt, ahol a 2 deciüleres ürmér- eét szándékosan, szeggel kilyukasz­tották a k’mérők, s így lopták meg a vendégeket. Hasonló hibát talál­tak a 6-os és a 12-es, állomásmel­letti italboltban is. Nem engedhető meg az sem, hogy konyhai és hite- lesíttetlen mérlegeket használjanak, amint az ellenőrzött 14 vállalat kö­zül 12-ben teszik. Megnézték a feketekávé adagolá­sát is és jogosnak találják azokat a panaszkönyvi bejegyzéseket, ame­lyek a kávé minőségét kifogásol jók. Sem a szolnoki vendéglátó üzemeiben, sem a Tisza Szállóban nem kapják meg az előírt mennyi­séget a fogyasztók. A rövid italok kimérése is sok helyen szabálytalan. Az Árnyas­kertben pl. kávéspohárral, gondo­lámra adagolják. Joggal írják hát sok esetben a látogatók a panasz­könyvbe, hogy nem kapják meg azt az árul, amiért megfizetnek. A társadalmi tulajdon megvédése területén is sok a hiba. A vállalat központi raktárában pl. a trafik­áruk penészesek, az ottlévő fagy- alttölcséreket és egyéb árukat az p.gér és patkány rágja. A Népbüfé konyhai raktárát hanyagul kezelik. A földes árut, fűszerféléket, kész­ételt, tejterméket, húskészítményt teljes össze-visszaságban a földön tárolják. A vállalati dolgozók szakmai to­vábbképzésével is hiba van. Az első foglalkozás kivételével három-négy üzletvezető ment csak el az elő­adásra. A tanulás a szakmai tudás fejlesztése pedig egyik feltétele an­nak, hogy a fennálló és fel nem sorolt hibákat is kijavítsák a ven­déglátó dolgozói. Elsősorban a ve­zetők kötelessége a rendszeres el­lenőrzés. A Nemzeti Szálloda szobaasszo­nya, Jánosi Jánosné dicséretet ér­demel, mert a reábízott közös va­gyont pontosan, becsületesen ke­zeli. De sok hozzá hasonló, becsü­letes dolgozója van még a vállalat­nak, akikhez nagyobb bizalommal, több emberbaráti éreéssel kell kö­zeledni a vállalat vezetőségének. A párt és szakszervezettől is kapnak segítséget, ha igénylik azt. Közö­sen, s a vevők tapasztalatainak, ja­vaslataink figyelembevételével tud­nak csak jobban, a követelmények­nek megfelelően dolgozni a vendég­látóiparban is Kultúrát várunk, nem összecstipott, színvonalnélküli műsort A Hazafias Népfront programm- jábam engem, mint pedagógust kü­lönösen az érdekel, hogy a kul­turális élet területén milyen célo­kat tűz ki. Jó volt olvasnom a proigrammbam azt, hogy fokozott mértékben kell fejlesztenünk isko­lahálózatunkat, elsősorban az ál­talános iskolákat. Azt jelenti, hogy évről-évre egyre több kisrragyar végezheti el az általános iskolát, szerezheti meg az alapműveltséget. Egyetértek abban, hogy őriznünk kell függetlenségünket, hazánk sza­badságát. Legyen meg ezért a ha­zafiak millió között az egyetértés, úgy, ahogy az november 28-án, a szavazás napján olyan szépen megnyilvánult. Erősítsük tovább a nemzeti egységet és vigyük győze­lemre a Hazafias Népfront Pro­gramm j át. Erdész József iskolaigazgató, Tiszafüred. Alattyán községben a lakosság 99.3 százaléka a népfrontra sza­vazott. A Vörös Csillag tsz nép­nevelői is hozzájárultak a válasz­tási eredményekhez. Négy szavazó­kor volt községünk területén s mindegyikben ott voltak a Csillag tsz népnevelői. Büszkén mondhatjuk mindany- nyian, hogy még ilyen választás nem volt Alattyánhan. A lakosság nagyrésze egyöntetűen még a dél­előtti órákban leszavazott. Jó munkát végeztek: id. Nagy József, Mészáros István, Voller Mátyás, Nagy Mihályné, öz Ist­vánná, Szabó József, Kállai Ala­dár, Kiss Károly és Hájas Mária. Varga Mátyásné, * Cserkeszöllő dolgozói engem küldtek el a Hazafias Népfront Országos Kongresszusára. Párton- kívüli, öt holdas kisparaszt vagyok s nagyon örültem annak, hogy párttagok és pártonkívüliek egy­aránt helyeselték azt, hogy én menjek a kongresszusra. Bármerre megyek, bárkivel be­szélek a kongesszus lefolyásáról, az elhangzott beszédekről, mindany- nyian helyesnek és időszerűnek tartják, hogy alakult egy olyan szerv, mint a Hazafias Népfront, amdly magában foglal minden be­csületes magyar embert. Mindenki szívesen, örömmel tömörül zászlaja alá környezetemben; Minden dolgozó társamat arra kérek, hogy többet termeljünk, mert ezáltal tudjuk szebbé és bol­dogabbá tenni Magyarországot, ez­zel valósítjuk meg a népfront cél­kitűzéseit is. Andracsik Demeter, egyénileg dolgozó paraszt. * Szombaton a szavazás előtti na­pon sek népnevelővel beszélgettem el községemben, Tiszaigaron. Más­nap községünk már reggel 9 óra előtt teljesen leszavazott. Eredmé­nyeink elérésében nagy része van Cinege Erzsébet VB. titkárnak, Mészáros Mihálynak, Somlai La­josnak és még sok más dolgozónak, akikre mindnyájan büszkék lehe­tünk. Tcfcb dolgozóval elbeszélget­tem, amikor sűrű sorokban gyüle­keztek a szavazóhelyiségek előtt. Mindegyik azt mondta, hogy öröm­mel és bizalommal szavaz a nép­front jelöltjeire, mert általuk úgy érzik, meg fog javulni a község gazdasági és társadalmi élete is, több lesz a termék,' nagyabb a jóllét. Szebenyi Lukács. Öles plakátok arasznyi betűkkel hirdették Jászladány kulturszemjas népének a „Thália” fővárosi mű­vészegyüttes vendégszereplését Gör­be János Kossuth-díjas művész fel­léptével. 10-12 Ft-os jegyek kifizetése után fokozott érdeklődéssel, meg­lehetősen igényes közönség ülte tele a nézőteret. A várt élmény azonban elmaradt. Öcska díszletek s a színészek kedvetlenül összecsa­pott játéka hervasztetták le a lel­kes várakozást. Szirmai „Mézeska­lács" p. daljátéka szívhezszóló me­lódiáiból kivonatokat suttogtak el rekedt női hangok silány zongora­kíséret mellett. A szövegre vonatkozó megjegy­zésünk: Nem hinnénk, hogy Ernőd Tamás olyan vaskos tréfákkal tűz­delte volna tele a darabot, mint amilyenekkel a szereplő színészek lebecsülték a humorban is mérték­tartó jóízlést. Vagy azt hiszik, hogy csupán a . megveszakedett kan­ca” és más hasonló zsíros klfejezé- ken derül a falu népe? Azt várjuk művészeinktől, hogy a falura is Jcuitúrát hozzanak. Ha már oly ritkán jelennek is meg, mint a fehér holló, ne csupán az anyagiakat nézzék. Gondolják meg: hol állna ma a magyar kulurális élet, ha Thália hajdani nagynevű magyar papjai és papnői (Déryné és kert-ácsai) ebben a szellemben járták volna a magyar városokat és falvakat? Borhy Gyuláné tanár, Jásaladány. OIS TUDHATNA Nem vagyok színműíró, de a pontosság kedvéért párbeszédben írem meg esetemet, ami az SZTK Madách-utcai bejárata alatt tör­tént velem: Személyek: Én, mint aki gyengülő látásomra óhajtok orvoslást. Portásnő, aki becsukott üvegajtó mögött ül és szorgalmasan stop­pol. Idő: d. e. 10 óra 15 perc. Én (a portásnőhöz): Tessék mondani, hoi van a szemészet? Poríásnő: Emelet X. sz. (A számot nem értettem a zárt üvegfal mögül.) Én: Kérek egy sorszámot. Portásnő: Hol lakik? Én: Kisújszálláson, de Szolnokon dolgozom. Portásnő: Akkor jöjjön délután, Én; Hány órakor? Portásnő: 4 órakor.­Én: Nekem akkor már késő, mert haza kell utaznom. Portásnő: Most már annyi jegyet adtam ki, hogy délelőtt nem kerül rá a sor. Én: Nem baj, majd jövök holnap korábban. Délelőtt hány óra. kor kezdődik a rendelés? Portásnő (magából kikelve): Hát nem érti, hogy délelőtt nincs rendelés?... hogy mennyit kell egy embernek beszélni. Én (csodálkozva azon, hogy ha délelőtt nincs' rendelés, hogyan adott ki a portásnő annyi számot, hogv már nekem nem jutott. És ahogy tőlem telt): ügy tudom, az elvtársnő azért Vari itt, hogy pon­tos felvilágosítást adjon az érdeklődőknek. Sajnos, csak én tudom. Ö nem tudja. Varga Sándor Sólyom-utca 2, A KÖVETKEZŐI megtörtént esetet a szerkesztőséggel szeret­ném közölni, hogy az illetékesek és a nyilvánosság véleménye alapján választ kapjak, hogy helyesen járt-e el a MÁVAUT. Röviden ez történt: a 47-ik bér­hétre szabályszerűen megváltottam a heti jegyemet. Abonyból járok be a Műtrágya Értékesítő Válla­lathoz dolgozni. A MÁVAUT ál­tal megszabott útvonalon e hó 18-án szokás szerint délután 15.30 órakor a kórháznál felszálltam az autóbuszra, — amely tekintettel arra, hogy látogatási nap volt, a kórházban — már az indulás pilla­natában zsúfolásig megtelt. A JEGYKEZELŐ | kalauz legnagyobb igyekezete mellett sem tudta az utazó közönség 50 száza­lékának jegyét kezelni. így történt, hogy a Bajesy-Zsilinszky-úti meg­állóig heti bérletemet a jegykezelő nem tudta ellenőrizni. Á megálló­nál a kocsin tartózkodó ellenőr bérletemet és utazási igazolványo­mat elkobozta azzal, hogy menjek be érte a . Szabadság-térre. Kértem az ellenőr kartársat, hogy vegye tekintetbe, hogy azért nem kezelték a jegyet, mert a kocsi túl­zsúfolt volt. Ennek ellenére a bér­letet és igazolványt magánál tar­totta. MUNKABEOSZTÁSOM nem engedte meg, hogy pénteken és szombaton reggel bemenjek a Sza­badság-térre a hetijegyemért, így mindhárom utazásnál, annak elle­nére, hogy előző szombaton meg­váltottam az egész hétre érvényes heti jegyemet, a három utazásért mégis 4.50 forintot kellett fizetnem:. Batta MíháJyné, Szolnok. i Truffaldino, a paraszti legény békésen henyél a velencei Jaguna-parton. Érdeklődéssel szemléli a fel-alá suhanó gondolákat, a parton lévő színes for- istagot. Békés nyugalmát egy belső hang zavarja meg, néghozzá igen nagy mér­tékben. Korog a gyomra... — Ejnye-ejnye. 4. vala­mi kereset után kell már nézni — fordul meg agyá­ban — a tarisznyámban már hiába kutatok valami eleség után, már morzsá­kat sem találok benne.. Rövidesen rámosolyog a szerencse a derék fiúra. Egy ifjú nemesnek segít elhelyezni bőröndjeit, és annak, annyira megtetszik a legény, hogy szolgájává fogadja. Különös szerzet ez az ifjú nemes. Magas, kar­csú, arcvonásai nőiesek, szinte azt hinné az ember, hogy férfiruhába bujtatott leánnyal van dolga ... Rö­videsen ki is derül, hogy az ifjú valóban nő, igazi neve; Beatrice. Szerelme, KÉT ÚR SZOLGÁJA Szovjet vígjáték Florido Aretusi párviadal­ban megölte Federikót, a leány bátyját és ezért el kellett menekülnie szülő­városából. Torinóból. Mi­után Beatrice elsiratta bátyját, férfiruhát öltött és elindult, hogy megke­resse kedvesét, Florindót... Miközben Truffaldino, Beatrice újdonsült szolgá­ja a fogadóban elhelyezi gazdája nagy bőröndjét, az ál Federiko felkeresi Pan- teleonet, a helybeli keres­kedőt, akitől bátyjának négyezer arany követelése van. A kereskedő házában családi ünnepre készül­nek. Clarice, a kereskedő leánya eljegyzését ünnepli. A leány először Federico menyasszonya volt, de Clarice Silviót szereti. Mi­után értesültek Federico haláláról, a két fiatal bol­dogságából elhárult min­den akadály. Elképzelhető, milyen nagy a kereskedőcsalád megrökönyödése, mikor egyszerre csak megjelenik Federico, jegyesét és pén­zét követelve. Miközben ezek a drámai események bolygatják meg a kereskedőház nyugal­mát, Truffaldino, a hű szolga „betéved’’ a ven­déglőbe. Itt összetalálko­zik Florindóval, gazdája szerelmesével, aki éppen most érkezett Velencébe. A „hű‘‘ szolga némi ha­bozás után elfogadja Flo- rindo ajánlatát és hozzá is elszegődik szolgának. így lesz Truffaldinóból egyszerre két úr szolgája... Továbbra is viharos gyorsasággal peregnek az események. A kereskedő házában vége a családi boldogság­nak. Az atya be akarja tartani szavát és leányát, Claricet újból odaígéri az ál Federicónak. Silvio, a leány vőlegénye pedig pár­bajban akarja megtorolni a pajta esett nagy sérel­met. Claricet némileg megnyugtatja, hogy az ál Federico leleplezi magát előtte, de esküjét veszi, hogy senkinek nem szól titkáról. A fogadóban is különös helyzet alakul ki. Egy fe­dél alatt lakik Beatrice és Florindo, a szeretett fér­fiú, akiért Beatrice haj­landó volna felkutatni akár a fél világot is. Tud- tukon kívül közös szolgá­juk is van, Truffaldino, aki kétségbeesett lelemé­nyességgel igyekszik mindkét gazdáját jól ki­szolgálni . • Sok kacagtató jelenet félreértés és párbajozás után végül tisztázódik a helyzet. A fiatalok megta­lálják boldogságukat. — Truffaldino, a hű szolga is elnyeri a megérdemelt jutalmát, feleségül veszi Clarice szobalányát, a fe­keteszemű, tüzesvérű, Sm°raidát. Bemutatja a szolnoki Vörös Csillag mozgó december 2-től december 5-ig. Megint a M Á VA U T

Next

/
Oldalképek
Tartalom