Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-12 / 293. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1934 december 13. Beszélgetés a törökszentmiklósi járás levelezőivel Lapunk levelezői sok segítséget nyújtanak a lap igényesebb szer­kesztéséhez. Ez a hozzájárulás min­dennapi munkánkhoz javaslat, bí­rálat, tanács formájában érkezik a társadalom minden rétegéből, me­gyénk minden területéről. Sok esetben nem is ismerjük a levél íróját s ezért külön öröm, ha mód, alkalom adódik arra, hogy szemé­lyesen is találkozzunk velük, aho­gyan legutóbb Törökszentmiklóson is történt. A járás levelezői mon­dották el véleményüket, terveiket, mindazt, aminek megvalósításával újabb lépést tehet a szerkesztőség előre. % Igen figyelemreméltó jelenség volt, hogy levelezőink — munká­sok, parasztok, tanácsdolgozók — nemcsak a lap eredményeit méltat­ták, hanem bátran és nyíltan fel­vetették a lap hibáit, politikai, szerkesztési, nyelvi hiányosságait. Az egyik fontos kérdést fábiAn marton elvtárs, a törökszentmiklósi gőz­malom dolgozója mondotta el. Ki­fogásolta, hogy a lap keveset fog­lalkozik az üzemekkel, s az ipari munkásokról írott cikkeink nem az alapvető, az embert és a terme­lést leginkább érintő kérdésekről íródnak, hanem a könnyebb végén fogjuk meg a dolgot sok esetben, s néhány szám, név közlésével meg­elégszünk. Hiányolta, hogy nem.1 ügyelünk . arra, hogy az üzemek közötti együttműködés milyen, s nem nyújtunk elegendő segítséget a jó tapasztalatok közreadására. BAKONDI PÄL surjáni dolgozó paraszt véleménye az, hogy a lap szűkén van a bírá­lattal. Keveset, s nem érdemben foglalkozik a gazdasági és közigaz­gatási kérdésekkel, nem harcol elég következetesen a bürokrácia ellen s nem neveli szerénységre azokat a vezetőket, akik még min­dig nem foglalkoznak a dolgozók mindennapi kérdéseivel s csak a lap felhívására hajlandók elintézni az ügyeket. A másik dolog, amit felvetett: írjon a lap többet és alaposabban a fiatalok életéről, körülményeiről. Náluk Surjánban a serdülőkorú fiúk .lányok sokszor a kocsmában, vagy a kocsmaajtó előtti álldogá- lással, ténfergéssel töltik az időt vasárnap, ahelyett, hogy valami­lyen módon a sport, vagy a kultúra területén foglalkoztatnák őket. (Ez természetesen a helyi vezetők hi­bája is, akik nem érzik, mennyire visszás ez a helyzet, s intézménye­sem kell változtatni rajta.) FÖLDES LAJOSNÉ a kuncsorbai Vörös Csillag tsz tagja, a csoport hangulatáról, az eddig végzett munkáról beszélt rö­viden, majd rátért a bennünket leginkább érdeklő külpolitikai kér­désre: a nyugatnémet felfegyver­kezésre. Egyszerű, szívvel telt sza­vakkal beszélt a békeharc fontos­ságáról, minden ember helytállásá­nak szükségességéről, s azt java­solta a Néplap számára: több, vi­lágos, magyarázó, mindenki által érthető külpolitikai írást közöljön. STEFÁN MIHÁLY elvtárs kifogást emelt az ellen, hogy a Néplap munkatársai inkább a vonattal, autóval könnyen meg­közelíthető helyeket keresik fel, s kevésszer jutnak el Tiszaibőre. Pe­dig a megye legkisebb községéről is van mit írni, Náluk például igen színvonalas volt az alakuló ta­nácsülés. Sok szép, megvalósítható vállalás is született, jó lett volna közölni a Néplapban. TÖVIZI ISTVÁN (Kengyel, Sallai tsz) azt javasolta, hogy a megyei tsz iroda működé­séről adjon számot az újság, kí­sérjük alaposabban figyelemmel a tsz-ek működését, s foglalkozzunk többet s részleteiben is a község- politikai dolgokkal. TRENCSÉNYI MIHÁLY (Tiszatenvő), a hanyag lapterjesz­tést tette szóvá. Az újságokat rendszerint nem kapják rr.eg az előfizetők, ezért nem is emelkedik az olvasók száma. BODAN ISTVÁN vasutas, a fegyverneki állomásról Ígéretet tett arra, hogy a Szolnck­megyei Néplap szerkesztőségét a közeljövőben többször értesíti majd mindazokról a kérdésekről, me1 vek dolgozótársait, s a lapot érdeklik. A lap egyik fontos rovata a sporté. Megyénkben is több-tízezer embert érdekel. Éppen ezért a sporthírek közlése, a különböző sportágakkal való foglalkozás sem.' '^hanyagolható. Ellenkezőleg! — Ügyelni kell arra, hogy a megye minden területéről érkezzék cikk, levél, híranyag, ne szűküljön le sem terü'et. sem téma szempont­jából csak Szolnokra a sport ügye. Mindezeket — s részlteiben még jónéhány kérdést — Lesán János elvtárs mondotta el, a járási TSB elnöke, aki eddig is sok értékes beszámolót írt a járás sportéletéről. % Lapunk szerkesztői a levelezési értekezleteken elhangzottakat meg­vitatják, s az elhangzott javasla­tokat az újságírói munkában hasz­nosítani fogják. Az újjáalakult túrkevei tanács tervei A túrkevei tanács december 6-án tartotta alakuló ülését, melyen érvényesítették a tanácstagok man­dátumát és megválasztották a tanács elnökét, elnök- helyettesét és titkárát. Elnöknek a városban köztisz­teletben álló Sz. Kovács Józsefet, elnökhelyettesnek Seres Sándort, titkárnak pedig Nagy Károlyt. A megválasztott tanácstagoknak sok feladatuk van, amelyeket igyekeznek legjobb tudásuk szerint elvé­gezni Már a tanácsülésen igen sok olyan hozzá­szólás hangzott el, mely a város fejlesztését, szépí­tését, a dolgozók igényeinek kielégítését hangsúlyozta. Van tehát mit tenni a végrehajtóbizottságnak. Erre azonban már felkészült a végrehajtóbizottság, tervet készített, melyben számít a dolgozók aktív közre­működésére, a párt. és a Hazafias Népfront segít­ségére. A tervek között szerepel egy 200 vagonos raktár építése, melynek kijelölése m.ér megtörtént. Erre a raktárra igen nagy szüksége van a városnak, mert begyűjtés idején nagy gondot okoz a gabona táro­lása. Ha elkészül a raktár, felszabadulnak épületek, melyeket némi átalakítás után lakás céljaira fel le­het használni. Hogy a vízellátási probléma megoldódjék, az egyik közeli ártézi kútból csővel vezetünk vizet a víztoronyba, hogy biztosítsuk a vizet azokra a he- Ivekre, ahova beszerelték a vízvezetéket. Tervbe vet­tük azt is, hogy sok utcán mélyítjük a víz­vezető árkokat, ami által az évtizedek óta sáros utak járhatók lesznek. A régi rossz járdák helyén, előre­láthatóan 4000 méteren új betonjárdákat építünk. Tervbe vettük két km.', bekötőút építését is, mely a keleti és nyugati új várost fogja majd összekötni. A villanyhálózatot még kb. 6000 méter hosszú­ságban kell bővítenünk, hogy mindenki élvezhesse a villanyvilágítást. Új mozit is tervezünk építeni, mert a jelenlegi már nem felel meg a követelmé­nyeknek, sőt veszélyessé válhat, olyan rossz állapot­ban van. Létesíteni fogunk gyümölcsfa csemete-kertet, ab­ból a célból, hogy ott a túrkevei talajnak és ég­hajlatnak megfelelő fajtákat állítsunk elő. A termelő­szövetkezetek jövedelmezősége érdekében mellék­üzemágakat létesítünk. Máris készül egy rizs-szalma feldolgozó üzem. Az állattenyésztés fellendítése ér­dekében — a város dolgozóinak javaslatára — ser- téscsürhét fogunk létesíteni a város keleti és nyu­gati részén, hogy ide minden tsz-dolgozó kiverhesse háztáji sertéseit. A túrkevei tanácsnak az a célja, hogy a dolgozó emberekkel egyetértésben, azok segítségével végre­hajtsa területén a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot és a júniusi politika útján jólétet, meg­elégedést teremtsen munkájával a város dolgozói között. Seres Sándor, VB. elnökhelyettes. A francia héhcbisoltság felhívása a ratifikálás eiten Párizs (MTI). A francia bókemoz- galom országos bizottsága — a pá­rizsi egyezményeik ratifikálási vitá­ja előtt — felhívással fordult a francia néphez. A felhívás hangsúlyozza, hogy a francia képviselők az egyezmények ratifikálásával félelmetes következ­ményekkel járó cselekedetet követ­nének el, majd a többi között eze­ket mondja: A képviselőknek vissza kell uta- sítaniok az egyezmények ratifiká­lását és állást kell foglalniok a négy nagyhatalom közötti tárgya­lások azonnali megkezdése mellett. Nem szabad, hogy külföldi kormá­nyoknak a ratifikálást sürgető nyo­mása háttérbe szorítsa nemzeti ér­dekeinket. Csak maguk a fran­ciák dönthetik el azt, hogy mi áll érdekükben. Minden képviselő felelős lesz a nép és a történelem előtt a német újrafelfegyverzést eldöntő szavaza­táért. Az eljövendő napokban a francia népnek erőteljesen fel kell erre hívnia képviselői figyelmét. A francia nép sohasem fcgja be­fejezett tényként elfogadni a német militarizmus újjáélesztését. (MTI). N. M. Svernyik megnyitó beszéde a szovjet—francia szövetségi szerződés 10. évfordu óján Moszkva (TASZSZ). N. M. Sver- nyiik, a Szovjetunió Szakszerveze­tei Központi Tanácsának elnöke a szovjet társadalom képviselőinek, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Francia Köztársa­ság között megkötött szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkal­mából a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában december 10-én tartott ülésén megnyitó beszédet mondott. Beszédében többi között ezeket mondotta: Tíz évvel ezelőtt, a második vi­lágháború hevében, amikor a bátor szovjet nép szocialista államának védelme és Európa népeinek fel­szabadítása érdekében elszántan harcolt a francia néppel együtt az emberiség legádázabb ellensége, a német fasizmus ellen, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége és a Francia Köztársaság 1944. december 10-én szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerződést írt alá. E szerződés jelentősége szinte felmérhetetlen. A legutóbbi évtize­dek története megdönthetetlen erő­vel megmutatta, hogy Franciaor­szág és a Szovjetunió népeinek mindaddig együtt kell haladniuk, amíg az agresszív törekvésekkel rendelkező német imperializmus fennáll. . Még 1941-ben, a háború legsúlyo­sabb napjaiban a szovjet kormány kinyilvánította azt a hajlandósá­gát, hogy minden irányú támoga­tást nyújtson a francia népnek és együttműködjék a francia néppel a hitleri Németország ellen vívott közös harcban, valamint Francia- ország füpgetlemséga és nagysága tökéletes helyreállításának biztosí­tásában. Ma, amikor a népeink létfontos­ságú érdekeinek megfelelő szövet­ségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordu­lóját ünnepeljük, egyes hatalmak, de mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, szá­mításaikat az úgynevezett párizsi és lendoni egyezmények segítségé­vel az agresszív német militariz­mus feltámasztására építik. Teljesen nyilvánvaló, hogyha Franciaország és a Szovjetunió to­vábbra is kölcsönösen megtartja a szövetségi és kölcsönös segélynyúj­tási szerződést és a jelen szerződés szellemét követve, nem külön, ha­nem közösen keresi külső biztonsá­ga biztosításának megbízható út­jait, akikor senki sem meri elszánni magát az európai béke megsérté­sére. Ami a Szovjetunió népeit és kor­mányát illeti, mint eddig, ezután is eltökélt szándékkal teljesítik köte­lezettségeiket az európai biztonság biztosítása érdekében. (MTI). Jl megyei pártbizottság támogatása a szolnoki gazdakörnek A megyei pártbizottság anyagi­lag is támogatja a nemrég meg­alakult szolnoki gazdakört, hogy az minél előbb megkezdhesse és zavartalanul folytathassa munká­ját. A megyei pártbizottság a gazda­kör felszereléséhez egy íróasztallal* egy kályhával, egy szekrénnyel, öt asztallal és húsz darab székkel járult hozzá. A PÁRTOKTATÁS hírei A megyei párt-végrehajtóbizott­ság oktatási alosztálya közli az ön­álló tanulásban résztvevő elvtársak­kal, hogy a filozófia I. évfolyamán, a politikai gazdaságtan I. és II. év­folyamán tanuló elvtársak részére a konferenciát 1954 december 18-án d. e. 10 órakor tartjuk. A konferenciák anyaga a követ­kező: A politikai gazdaságtan I. évfo­lyama: „Áru és pénz". — Konfe­renciavezető: Dencső István és dr. Száz János. A politikai gazdaságtan IX. évfo­lyama: „A társadalmi Össztőke újra­termelése és forgalma**. — Konfe­renciavezető: Fodor Mihály. A filozófia I. évfolyama: „A mar­xista dialektikus módszer a termé­szeti és a társadalmi jelenségek egyetemes összefüggéséről és köl­csönös feltételezettségéröl”. — Kon­ferenciavezető: dr. Réti Ferenc. A politikai gazdaságtan I. és II, évfolyama a Pártoktatás Házában. A filozófia I. évfolyama a megyei pártbizottság 6. számú szobájában. II. G. WELLS: ' Az anyai büszkeség­nek is van — úgy lát­szik — felső határa. Ami Redwoodnét ille­ti, ő ezt a határt akikor érte el, amikor cseme­téje betöltötte földi pályafutása ha­todik hónapját és elegáns, mély gyermekikocsija összetört alatta, — úgyhogy tejeskocsin kellett haza­hozni, nagy bőgés közepette. A kis Redwood súlya akkoriban majdnem harminc kiló volt, magassága száz­húsz centiméter és játszva megemelt harminc kilót. A szakácsnő és a szobalány egyesült erővel cipelte fel a lépcsőn. Ezek után már csak napok kérdése lehetett, hogy az asz- szony rájöjjön, mi történt. Egy dél­után Redwood hazajött laboratóriu­mából: felesége a pamlagon ült és mélyen elmerült „A hataimas atom" című érdekfeszítő regény olvasásá- sában. —- A szerencsétlen asszony, amint felpillantott, félredobta a könyvet, felugrott és sírva férje vál­lára borult. — Mondd meg nekem, mit csi­náltál vele? — zokogta. — Mondd meg, mit csináltál? Redwood megfogta a kezét és visszavezette a pamlaghoz; így egy kis időt nyert és lázasan törte a fe­jét. hogy megfelelő védekezést eszeljen ki. — Nincs semmi baj, szivem — [fildlfe mondta, minden rendben van. Ki­csit ideges vagy, ez az egész. Per­sze az a vacak olcsó gyerekkocsi! Már intézkedtem, hogy holnap jöj­jön ide egy ember és hozzon magá­val egy jó erős tolószéket. — Redwoodné köny. nyeit törölgette zseb­kendője csücskével. — Egy gyerek... toló- székben? — Igen. Miért ne? — Mint egy nyomorék? — Nem. szivem. Inkább mint egy fiatal óriás! Semmi okod szégyen­kezni miatta. — Valamit csináltál vele, apus, ne is tagadd... látom az orrodon! Mi volt az? — Hát... akármi volt is, nem vetette vissza a fejlődésben, annyi bizonyos — felelte Redwood kegyet­lenül. — Tudtam! —1 kiáltott fel Red­woodné és labdává gyúrta a zseb­kendőt, amelyet kezében szoronga­tott. Amint férjére nézett, arca hir­telen szigorúvá változott. — Mit csináltál a gyermekünkkel, apus? — Miért? Mi baja? — Nagy. Rettentő nagy. Valósá­gos monstrum. — Ostobaság. A legpompásabb gyerek, akivel anya valaha is büsz­kélkedhetett. Hát mi hibát találsz rajta? Nem látod, mekkora? — Hát aztán? Nézz körül: csupa törpe, satnya . gyereket láthatsz. A mienk ezerszer különb. Nagyszerű kölyök! — Túlságosan nagy­ja» szerű — mondta az asszony. V'-y® — Nem fog mjndig így nőni — vigasztalta —/ Redwood. — Csak a rajtnál vett nagy len­dületet. Magában persze nagyon jól tudta, hogy nem igaz. A gyerek nem is hagyta abba a növést. Egyéves ko­rában már kis híja másfél méter volt, a súlya pedig ötven kiló. Kö­rülbelül akkora volt, mint egy ke- rub a vatikáni Szent Péter temp­lomban és látogatói megemlegették, ha szeretettel belemarkolt a hajuk­ba vagy az arcukba. Egész West Kensington erről beszélt. Egy hord- széket szereztek neki, abban vitték fel az emeleti gyermekszobába és úgy hozták le. Különleges dajkát fogadtak mellé, egy nagy izmos fia­tal nőt, akinek ez volt az első állá­sa. ö vitte el naponta levegőzni egy nyolc lóerős motorral felszerelt gyermekkocsin, amelyet külön neki készítettek. Még szerencse, hogy Redwood nemcsak egyetemi tanár volt, hanem törvényszéki szakértő is és megfelelő összeköttetésekkel rendelkezett. — Az első megdöbbenés _ • után, amelyet a- kis Redwood szo­katlan méretei váltott ki, az em­bernek el kellett ismernie,— hogy rendkívül okos és igazán szép gye­rek. Ezt olyanok mondták nekem, akik naponta lát­ták lassan töff- töffözni a Hyde Park sétányin. Rit­kán sírt és cuclit is ritkán kellett neki adni. Volt egy óriási csörgője, azt szekta rázni, ha a park rácsán ke­resztül demokratikusain barátkozó módon odakiáltotta az omnibuszo- soknak, meg a rendőrnek: „Dad- da!“ — vagy „Babba!’’ — Ott megy az a gyerek, akit az istenek papijával etetnek — mond­ta ilyenkor az omnibuszkocsis. — Egészséges gyermeknek látszik — jegyezte meg az utas, aki a ko­csis mellett ült. — Cuclisüvegből táplálják —ma­gyarázta a kocsis. — Azt mondják, külön ötliteres üveget 'csináltattak •neki. — Az a fő, hogy egészséges — hajtogatta az utas. Amikor Red­woodné rájött arra. hogy ez a nö­vekedés nem marad abba, hanem logikus módon folytatódik — utolsó iiluziói ebben a tekintetben akkor foszlottak szét, amikor a motoros gyermekkocsi megérkezett — nagy búnak eresztette fejét. Elkeseredé­sében kijelentette, hogy többé nem teszi be a lábát a gyerekszobába.,, bárcsak meghalna már ő is. meg a gyerek is és mindenki a világon.., bárcsak annakidején kikosarazta volna Redwocdot, bár sohase ment volna feleségül senkihez. Visszavo­nult szobájába és három napon át nem evett semmit a világon, csak jónéhány tányér tyúkleivest. Ami­kor Redwood bement tiltakozni, az asszony párnákkal dobálózott, zo­kogott és a haját tépte. — A gyereknek semmi baja —< mondta Redwood. — Minél nagyobb, annál egészségesebb. Csak nem sze­retnéd, ha kisebb lenne, mint a töb­bi gyerek? — Azt szeretném, olyan lenne, mint a többi gyerek, se na­gyobb, se kisebb. —» Azt akartam, hogy egy rendes kisfiú le­gyen, mint ahogyan Georgina is rendes kislány. Fel akartam nevel­ni rendesen, ahogy kell, most meg — a szerencsétlen asszony hangja megtört — most meg harmincnyol- cas cipő kell neki, mint egy felnőtt-« nek és a gyermekkocsiját nem tol­ják, hanem ... jaj istenem! ,., motorral hajtják! — No és? — Nem tudom szeretni — zoko­gott az asszony — hiába, nem tu­dom! Túl nagy nekem! Nem lehe­tek az édesanyja úgy, ahogyan sze­rettem volna! (Részlet a világhírű angol irí hasonló című regényéből.) 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom