Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-24 / 278. szám
4 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1954 november 25. Súlyos börtönbüntetést kaptak a sikkasztó volt MÁV alkalmazottak Néhány nappal ezelőtt ítélkezett a szolnoki megyei bíróság Kertész János és társai bűnügyében. A bűnügy szereplői Kertész János, Kiss Endre, Soltész László, Petényi Mihály, Sinika Pál és Fehér László, akiík valamennyien MÁV alkalmazottak. Kertész János a szolnoki MÁV állomás pályafenntartási főnökségénél volt szolgálati ruhatár-kezőle. 1951 január 1-én kezdte meg munkáját, azonban kifogások, merültek fel ellene és ezért 1952. október 17- én leváltották. — Ö helyette Kiss Endrét bízták meg a vezetéssel. — Kertész János továbbra is ott dolgozott a ruhatárban, mint beosztott. — Ismeretséget kötött Soltész Lászlóval, aki ugyancsak a szolnoki MÁV állomáson teljesített szolgálatot. Kertész Jánosban felmerült az a gondolat, hogy jó lenne a vasutas szolgálati ruhákból eladni, azt értékesíteni és így „szert tenni egy kis mellékkeresetre“. Elhatározását tett követte és megkezdte hamarosan romboló munkáját. Egyelőre csak egyedül adogatott el a felszerelésekből, majd amikor Kiss Endre lett az új vezető, már együtt működtek, mindketten rendszeresen elvitték a szolgálati ruhákat a raktárból. Valamelyik MÁV dolgozó nevére elkönyvelték, a dolgozók neveit aláhamisították és az így birtokukba került ruhákat eladták, a befolyt pénzen megosztoztak. Ezzel a módszerrel elsikkasztottak összesen mintegy 142.000 forint értékű munkaruhát, esőköpenyt, kamgárn ruhát, csizmát, női egyenruhát, stb. A bűnügyi vizsgálat azt is kiderítette, hogy Kertész János Budapestről, a MÁV igazgatóságtól még a sikkasztás eltusolásához szükséges iratokat is kicsempészte, hogy bűncselekményük sorozatát vizsgálat során ne deríthessék ki. Mikor már javában folyt a fosztogatás, Soltész László is bekapcsolódott a bűnszövetkezetbe. Jó üzletet sejtett az összeköttetés mögött. Számításaiban nem csalódott, mert megvásárolt Kertész Jánostól és Kiss Endrétől folyamatosan mintegy 13.000 forint értékűt. A ruhákat többnyire munkahelyén vette át Kertésztől és Kisstől, így jól tudta, hogy azok hogyan kerültek birtokukba. A ruhák adásvételén kívül rendszeresen foglalkoztak cigaretta, töltőtollak, nylon- harisnyák, karórák vételével és eladásával is, melyeken szintiéin volt ny ereség. Soltész László beszervezte az üzletelésbe Petényi Mihály MÁV alkalmazottat. Soltész lakóhelyén — Ujszászon — elég sok személynek tartozott, azért a Kertésztől és Kisstől megvásárolt ruhákat, illetőleg azoknak egy részét — természetesen már megfelelő haszonnal — Petényi Mihálynak adta el. A ru hák továbbadása Petényinek nem ütközött nehézségekbe, mert lakásán zug-bormérést folytatott és így Ujszászon már volt ismeretsége. — Ilyenformán mintegy 4700 forintot „keresett’1. Sinka Pál MÁV pályamunkás is bekapcsolódott a bűnszövetkezetbe. Kertésznek és Kissnek volt a beszervezettje. Tevékenysége abban merült ki, hogy pár darab sikkasztott egvenruhát eladott s 2900 forintos kárt okozott. Állítása szerint ezért a ,közreműködéséért” Kertésztől és Kisstől semmit sem kapott* A bűnösök között szerepel Fehér László MÁV pályamester is. Egy alkalommal Szolnokon járt a ruharaktárban és ott látott új esőköpenyeket. Kérte Kiss Endrét, hogy szolgálati ruhaként adjon ebből az ő nevére. Ekkor még nem kapott, mivel nem is járt neki, de Kiss Endre megígérte, hogy majd „szerez“ egyet. — Hamarosan el is vett egyet az esőköpenyekből. Ezenfelül eladott még Fehérnek egy öltöny kamgárnruhát. Fehér tudta, hogy Kiss hogyan szerezte ezeket a ruhákat, mégis megvásárolta tőle. A bűnügy világosan tükrözi, hogy a vádlottak durván visszaéltek hivatali beosztásukkal és a MÁV bizalmával. Elítélendő magatartásukkal elégedetlenséget keltettek a MÁV dolgozói között, mert amikor a munkások megjelentek a raktárban és kérték a nekik járó ruhákat, azt válaszolta ' nekik Kertész és Kiss hogy most nincsen, majd ha lesz akkor kapnak. A társadalmi tulajdon fosztogatói a bíróság előtt igyekezték eltussolni bűneiket, de az igazságszolgáltatás kiderítette a valóságot. ítéletet hirdetett a megyei bíróság. Kertész Jánost 12 évi börtönre, állampolgári jogainak gyakorlásától 10 évi eltiltásra, Kiss Endrét 9 évi börtönre, állampolgári jogainak gyakorlásától 10 évi eltiltásra, Soltész Lászlót 4 évi börtönre, állampolgári jogainak gyakorlásától 5 évi eltiltásra, Petényi Mihályt 1 évi és 6 hónapi börtönre, állampolgári jogainak gyakorlásától 2 évi eltiltásra, ezenfelül 1000 forint pénzbírságra, Sinka Pált 7 hónapi börtönre, Fehér Lászlót pedig 6 hónapi börtönre ítélte. Mindezen felül kötelezte a megyei bíróság a vádlottakat, hogy az államnak okozott összes kárt, vagyis 142 ezer forintot fizessék meg a Magyar Államvasutaknak. Az ítélet kihirdetésekor rámutatott a bíróság arra, hogy a társadalmi tulajdon védelme a haza minden állampolgárának szent kötelessége, de különösen kötelessége az olyan személyeknek, akik a nép vagyonát kezelik, mert ezért fokozott felelősséggel tartoznak. Ezért súlyos Kertész János és Kiss Endre bűne, akik nagyértékű vasúti egyenruhát kezeltek, azonban ennek a vagyonnak becsületes kezelését nem tartották kötelességüknek, hanem ebből akartak magúknak tőkét kovácsolni. Az elítéltek abban bíztak, hagy cselekményük, bűnös munkájuk örökre titokban marad, hogy káros tevékenységüket nyugodtan folytathatják tovább. Azonban a bűnüldözésre hivatott álami szervek ■ leleplezték és a bíróság is olyan büntetést szabott ki rájuk, amelyre méltán rászolgáltak. Az ítélet ellen az elítéltek fellebbezést jelentettek be, így az ítélet rr.ég nem jogerős. Kertész János, Kiss Endre és Soltész László a börtönben letartóztatásban vannak. Garai Géza ügyész, Szolnok. A bizalom erőt ad Több mint tíz éve dolgozom Tiszaföldváran, s a sokszáz gyermek tanítása során közeli kapcsolatba kerültem a szülőkkel. Iskolai munkám nehézségeiben ők mindig segítségemre voltak. Közösen oldottuk meg a nehéz feladatokat is. A családtaglátogatások alkalmával megismertem a szülők panaszait, melyet mint régi tanácstag, a tanácsüléseken igyekeztem orvosolni. Az MNDSZ-ben éveken át kul- turmunkát végeztem. Munkám elismerését látom abban, hogy tanácstagnak jelöltek s a Hazafias Népfront megerősítette jelölésemet. Ez a bizalom még nagyobb erőt ad nekem. Zádor Bélául tanítónő, Tiszaiföldvár. A gzajoli 115-ös üzletben Szolnokon, a szajoli bejárati jelzőnél dolgozunk közel negyvenen. Egy betoncső áteresztőt építünk a vágányok alatt. Szállásunk közel van munkahelyünkhöz. Esténként a 115-ös élelmiszerüzletbe (mivel az van hozzánk legközelebb) meevünk vásárolni. Jobban mondva csak vásárolnánk, mert minket nem szolgálnak ki, mondván, vidékiek vagyunk Nem kaptunk 5—10 deka zsírt, amivel vacsoránkat elkészítsük, holott mások kilószámra vehetik. Szeretnénk megkérdezni, hogy mivel főzzünk, vagy hová menjünk azért a néhány deka zsírért? TÖRÖK TAMÁS MÄV Hídépítő Ü. V. 10. sz. Építésvezetőség Gondosabb kiszolgálást a tíszaigarl iHvetkezetl boltban A napokban vásárolni mentem a földművesszövetkezetbe. Egy kiló kenyere és fél kiló almát szándékoztam venni. A kiszolgáló kartársak járkáltak jobbra-balra, 'csak éppen tőlem nem vették el a blokkot. Már csaknem egy órát töltöttem várakozással, nem is beszélve arról, hogy betegeskedő kisfiámat rr.ár szinte a hideg rázta. Az a kérésem, változtassanak jelenlegi munkájukon a szövetkezet vezetői. Annál is inkább, mert nem ez az első eset. Tóth Imréné, Tiszaigar, MINDENKIT ÉRDEKEL Az elektromos áramot termelő halak A tengerekben| számos olyan halat találunk, amelyek szervezete elektromos áramot termel. Ez az áram elég erős ahhoz, hogy még nagyobb állatokat is megbéníthasson, sőt meg is ölhessen. Az Electro- phorus nevű hal például árarr.üté- seivel nálánál jóval nagyobb halakat is képes elpusztítani. Ezek az elektromos kisülések az állat központi idegrendszerétől függnek, tehát szabályozhatjaf azokat. Ha rövid idő leforgása alatt több elektromos kisülés következett be, az áramütések fokozatosan gyengülnek és a halnak rövidebb-hosszabb pihenőre van szüksége, amíg .áramtelepei" ismét feltöltődnek. Elektromos kisülés csakis akkor következik be, = ha a hal testének két különböző pontját — két elektromos pólusát •—1 érintjük. Az áram könnyen kimutatható, mert fémtűt mágnesessé tesz, vegyi anyagokat képes elbontani és elektromos szikrákat eredményezhet. áramot termelő Az elektromos szervek vagy a hal farkán, vagy gerincoszlopának két oldalán, vagy pedig körkörösen az egész testén helyezkedhetnek el. A Torpedo nevű halnál ezek az elektromosságot termelő szervek apró prizmákból állnak. Egy-egy prizmában vagy 40 rekeszt találunk, amelyek bonyolult ideg- és véredónyvégződések- ből, valamint kötőszövetből állnak. Ezek a rekeszek valóságos elektromos lemezek, amelyek között zselatinréteget találunk. Egy-egy prizma szerkezeti felépítése a Volta-féle elemre emlékeztet, amelyben cinkés vörösrézlemezek váltakoznak. Az egyes rekeszeknek — elektromos lemezeknek — az a felülete, amelyen az idegvégződések vannak, negatív elektromos töltésű, másik felülete pedig pozitív elektromos töltésű. A Torpedó halnál a test háti része negatív, a hasi része pozitív töltésű, az Electrophorusnál a test elülső része pozitív, hátsó része viszont negatív elektromos töltéssel rendelkezik. Egyes halféleségeknél az elektromosságot termelő szervek haránt- csíkos izomrostokból fejlődtek ki, az elektromos lemezek pedig megfelelnek azoknak a pontoknak, ahol az idegszálak beléptek ezekbe az izomrostokba. Más halfajtáknál az elektromosságot termelő szervek a bőrben lévő mirigyekből fejlődtek ki. | Hogyan | termelődik az elektromos áram ezeknek a halaknak a szervezetében? Az elektromos lemezeket elválasztó zselatinréteget, valamint a prizmákat körülvevő szöveteket igen híg elektrolit itatja át, amely tulajdonképpen ionizált oldat. A zselatinréteg és a környező szövetek érintkezési felületeinél különböző vegyi folyamatok mennek végbe, amelyek eredményeként érintkezési potenciál lép fel. Az elektromos áram a nagyobb koncentrációjú pozitív ionok felől a gyengébb koncentrációjú helyek felé halad. Az elektromos szervek élettani szerepe elsősorban a védekezés. Ezek a szervek félelmetes fegyvert biztosítanak birtokosaik számára, védekezésre és a táplálék megszerzésére egyaránt alkalmasak. Ezek a halak elektromos ütéseikkel ölik meg a többi halakat és más tengeri állatokat, amelyeket aztán elnyelnek. Az elektromosságot termelő szervek kilakulása a környezethez való alkalmazkodás egyik igen érdekes megnyilvánulása. Ezek a halak igen nehézkesen mozognak és gyenge úszók, tehát helyzeti energiájuk nem mozgási energiává, hanem elektromos energiává alakul át. A suriáni földművesszövetkezefben Velem történt meg, amit leírok. Beadtam a kapott szén- és fa- utalványomat szeptember első felében a földművesszövetkezet faelosztójának. Pár hetet vártam, mikor tudomásomra jutott, hogy fa érkezett a telepre és csak az utal- ványosok kapnak. Fuvaroskocsit kerestem, de, sajnos, mire odaértem, mind kiosztotta Sz. Balogh kartárs utalvány nélkül az árut. Néhány nappal később a szénszállításhoz fogadtam fuvarost, hasonlóképpen jártam. Egyik nap délutánján újra odaáll tam- kocsival együtt és Sz. Balogh kartárs csak negyed báromkor sétált munkahelyére. E hó 15-én is 8 óra helyett negyed 10-kor mutatkozott. Mikor megkérdeztük, hol volt, be voltam rúgva — válaszolta. Nekem az a véleményem, nem jól van ez így. Valószínű, ha felettes szervei ellenőriznék Sz. Balogh kartárs munkáját, nem így dolgozna. LosonczI József Surján, Á. G. Miért állnak meg a vonatok Szolnok előtt Száj ólról 11 éve járok minden nap vonattal munkahelyemre, Szolnokra a Járműjavítóba. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy bár elindul a vonat pontosan az állomásról, 3/47 előtt soha nem érünk be Szolnokra. Rendszerint a szolnoki bejárati jelzőnél leállítják a vonatot. Képzeljék el, mennyire kell sietnem, hogy hétre beérjek, persze számtalan esetben már minden hiába való. Nagyon sok esetben a Szolnok és Szajol közötti utat lépcsőkön tesszük meg azért, mert a Szentes és Szolnok között járó vonaton szinte több a párnás, mint a fapados kocsi. Békési állomásfőnökhöz nekem és dolgozótársaimnak az a kérésünk, vizsgálják ki panaszunkat. Gondoljanak arra, hogy lépcsőn utazni 10 fokos hidegben minden reggel egy csepett sem kellemes. Hegedűs Károly Szolnok. Járműjavító Szeretném, ha nálunk is kiavulna a villany Csupán pár száz méter választ el bennünket — pontosabban hét családot a villanytól, a fénytől. E kis távolság azt jelenti, hogy a hosszú estéken füstölgő petróleumlámpa mellett vakosikodunk. Már egy évvel ezelőtt méréseket eszközöltek, amiből azt következtettük, hogy végre nálunk is kigyullad a villany. De azóta sem történt semmi. Hét család, iskola, kertészet, üvegház és istállók várják az igazi fényt. Kérjük az illetékes szerveket, ne húzzák, halasszák a dolgot, hanem intézkedjenek, hogy hozzánk is eljusson a villany, a kultúra. Farkas József, Kengyel, Sallai tsz.. Ben:.' apó-telep. iMttniiiiiitiiniiiiiiiiniiiiitiiHtMiiiHiiiiiiiiiiiiiMiiiiiMititiiiiiiiiiritiiiitiiiiiriiittmiifiiimtTirniirnfiiHiiiiitHiHiiiHiiiitiiiiiifiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiH MÓRA FERENCi kiló- dá, epy litek ftettoieim id a itűfMdá Történetek egy régi rálaaatáaról A plakátragasztó olykor kortes <r* is. A hóna alatt vannak a plakátok, a belső zsebében az aláírási ív. Amazért húsz fillért kap darabonként, emezért egy pengőt nevenként. Különben csak olyan paraszt, mint a többi, csak egy kicsit neki van hevülve. A lehelletén úgy érzem, nem annyira a lelkesedéstől, mint inkább egy kis szíverősítőtől. —< Melyik pártnak az embere maga? <— Én? Izé, i, hogy Is csak,»s nézze, mán megint elfelejtettem. Merre vagy mán, no, fene beléd! —■ tapogat a feslett fenekű belsőzsebben. Előkerül az fv, Lebetűz róla egy nevet. i—i De hát milyen párti az az úr? «—> Mindegy az kérem, nagyon fáin ember. Az egyik napszámosom kiszól a gödörből: — Tegnapelőtt másik úrra mondta kend, hogy nagyon fáin ember. —* Hát az is az vóí — bólogat a kortes. — De az csak nyolcvan fillért reszkérozott az aláírásért. — Ez mindig ilyen hazafi vót — mondják az embereim, amikor a kortes elhalad. a-* Hazafi? — veszem föl a szót. » Hát. Elkorhelykedte már házát, földjét. Szó szót ér s kiderül, hogy fezen a tájon milyen különös kritériumai vannak a hazafiságnak. Aki nagy hazafi, az részeges, károtnkodós, munkakerülő, garázda ember. De éppen ezért mindenfelé tudja a járást, ráérő ideje is van, a cifra beszédhez is ért, ennélfogva ő a leg- kantárosabb legény az igehirdetésre. /llagy ötszáz szavazó van ebben ^ a járásban, de nem tudom, van-e köztük tíz olyan, aki meg tudná mondaná, kit ajánlott követnek, vagy kire adja majd a voksát. öt futtató van, de senki se kérdezi, melyiknek milyen az elve. Az egyik is úr, meg a másik is úr, mi különbség lehetne köztük? Terror? Nekem nem panaszkodott róla senki... Lehet, azért,mert én is úr vagyok, s az egyik urat, a szó köztünk maradjon, csak úgy a fenének kellene megenni, mint a másikat. De meg független polgárok ezek, tetszik tudni. Nem függenek ezek a világon senkitől, csak az éhségtől, meg az Ínségtől, hát mi szükség volna itt terrorra? — Maga kire szavaz, földi? — kérdem a kocsisamat, ahogy szorongok mellette az ülésdeszkán. Megcsapkodja a gebéli fúletövét, aztán békességesen mondja: «—< Hát majd aki a bírságot leveszi rólam. —< Micsoda bírságot? —< Az öt pengőt. Majd elmondom, ha a nagy homokba beérünk, ott nem zörög a kocsi. /U érni, itt csak zizereg a kerék- agyig érő homok. És mondja az ember szép folyamatos keserűséggel, amin megérzik a sok gyakorlat. — Hát az úgy volt, tudja, hogy azt mondja nekem a komám tavaszon, vigyem be a hét malacált a vásárra, mert az ő lovai szántanak, vagyis hogy a legényfia szánt velük. Hát beviszem, mondok, miért ne vinném, úgyis üres kocsival megyek. Pölrakjuk a malacokat, nem fémek. Ejnye-ejnye, mit csináljunk, kapja magáit a koma, azt mondja, ha az ő kocsiját rákapcsolnánk az enyimre, fémének a malacok. így is tettünk, be is értünk a városba, odagyün a csöndér. megállít, hogy hohó, hogy mertem én két kocsit összekapécsolni, mikor az tilos? Tilos? Mondom, hát honnan tudjam én azt, hogy tilos? Közhírré volt téve, azt mondja. Megengedem, mondom, de én harminc kilométerre vagyok ide, az én tanyámon nem- dobolták ki. Nem ér az a beszéd semmit, azt módja, azzal fölírja a nevemet és megfenyeget azzal, , hogy errül majd kihoznak nekem öt pengő bírságot. No, én él is csendesedtem erre, de a koma megszólalt, hogy micsoda igazság ez, mikor nem is az enyimek a malacok. — Hát kié? — kérdezi a csöndér. Hát az enyimek, ha tudni akarja, okosítja fel a koma. Hogy hívják magát? így, meg úgy, megmondja a koma a nevét. No, akkor maga is öt pengőt fizet, acsarkodóit rá mérgesen a csöndér és fölírta az ő nevit is. Ki is hozták pünkösdkor a pailétát, vagy az öt pengőt köll megfizetnem, vagy elviszik a tehenem. De hát mibül fizessek, uram, mibül? Szerencse még, hogy ez a követválasztás van, valamelyik az öt közül majd csak leveszi rólam a bírságot, oszt arra rászavazok. Gyi, Bogár, a nehézség cifrázza ki a füled gombját! Csilla, ne, a kórság essen beléd! Elhallgatott, csak az aranycsil- lámú futóhomok sírt a kerekek alatt éles, sikoltó, ezeresztemdős sírással. Cgy hétig éltem itt, a holt lel- c-' kék zugában, inkább szárazon, mint vízen. Száraz kolbászon, szalonnán kenyéren, mertkét-három dűlőbe nem bírtak adni egy pohár tejet, vagy egy-két tojást. De ezt ki lehet bírni, beletanultam gyerekkoromban: hanem mikor a Harmatvizem kifogyott, akkor széde- legni kezdtem. Hiszen kút van minden tanyán, de a vize hol sárga, hol szürke, hol édes, hol olajos, s ránézni is betegség annak, aki meg nem szekta, megszokni pedig csak az tudja, aki bele nem halt. Ame«
