Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-11 / 267. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 november 11. TILTAKOZÁS Irta i Howard Fast Howard Fast, a Nemzetközi Sztálin Békedíjjal kitüntetett ha­ladószellemű amerikai író nemrégiben fejezte be „Silas Timber- man1’ című regényét, amelyben b ítélésén rajzolja meg az Egyesült Államok mai fojtogató légkörét. A közlésre kerülő részlet előzménye; elbocsájtják egy kisvá­ros egyetemének köztiszteletben álló idős professzorát, Ike Amster­damot. A diákság tiltakozó gyűlést hív össze az önkényes eljárás miatt. Ike Amsterdam kartársa és barátja, a regény főhőse, Silas Timberman feleségével elindul a gyűlésre, amelyen fel szándéko­zik szólalni az elbocsájtott profé szór védelmében. Karonfogva végigmentek a városkán. A szél egyre hidegebbé vált és egyre hevesebben fújt. — Kár, hogy ilyen rossz idő van. A gyűlés miatt gondolom .., •— mondta Mira. — Nem tudom — felelte Silas és valóban jóformán semmit sem tu­dott az ilyen dolgokról; nem tudta, mit lehet várai a szabadtéri gyűlé­sektől. De tudta, hogy ott várja egy világ, amelyben semmi sem megy könnyen és fájdalom nélkül, ahol mindenért verekedni kell, s ahol az emberek újból és újból vállvetve harcolnak, mert nincs más erejük, mint az, hogy sokan vannak, nincs más erejük, mint fegyvertelen karjuk és érces hang­juk. Amikor Silas és Mira közelebb ért a tüntetésre összegyűlt diákok és tanárok csoportjához, Mirának egyszerre könnyebbé vált a szíve. Valami ' különös megszállottság fogta el és ifjúi erővel, büszkeség­gel és csodálatos boldog érzéssel töltötte el. Keze erősebben kapasz­kodott Silaséba; teste szorosabban hozzásimult. Silas gondolatai nagyon messze jártak. Futó gyerekkori emlékek jutottak eszébe. Maga előtt látta az időjárás viszontagságaitól gyengén védett házikót, nem messze a fű­részteleptől, ahol apja dolgozott. Később, amikor a fákat már mind kiirtották, sorra zárták be a fű­résztelepeket és ők más házikóba költöztek, jíiszikkadt, elcsigázott, meggörnyedt és megfélemlített ap­jának nem maradt semmije, csak a büszkesége. Büszke volt a fiára, aki, isten segítségével, a tudomány kincseiből fog majd meríteni és nem szakad meg a verejtékes mun­kában , j, * Silas felment a polgárhá­ború áldozatainak emelt emlékmű széles gránittalapzatára. Mögötte állt a szakállas kőember — egész nagyságában és jóságában — kar ján egy-egy sebesült kisfiúval, mintegy figyelmeztetve az embere­ket arra, hogy a háborúban min­dig főképpen a fiúk halnak meg. Silas, amikor felment az emelvény, re, már tudta, hogy mit fog mon­dani, habár néhány perccel előbb még fogalma sem volt róla. Oda-e pett a mikrofon elé, letekintett a feléje forduló ezernyi arcra és kez­detben nagyon idegesen, zsebretett kézzel állt ott. Érezte, hogy tenye­rén és gallérján kiütközik a verej­ték. Aztán mégis megnyugodott. Amint ezt a magas és szelídarcú férfit nézték, aki élesen kivált a ■cőemlékmű és a szakadozott felhők hátteréből, úgy tűnt Mirának és sok más jelenlévőnek, hogy drá­mai, sőt felejthetetlen alak, mint­egy megszemélyesítője a világ józan, észszerű berendezését köve telő emberiségnek, ebben a kor­szakban, amelyben idejét múlta a józanság és az értelem Silas maga sem érzett mást, mint belső össze szedettségét és azt az elhatározást, hogy kivágja magát az őt behálózó elienmondásokból. * Lassan és halkan beszélni kezdett, örült a hangerősítőnek, amelyet a diákok szereltek fel szá­mára. Hangja egyre határozottabbá, egyre keményebbé vált. — Eddig, a mai napig magányos embernek éreztem magam. Csak néhány jóbarátom vett körül, de ez kevés volt, hogy ne érezzem ma. gányemat. Ma megszűnt ez az ér­zésem. Nem tudom, hogyan végző dik ez a szégyenletes história, de ha nem is lesz több ilyen népes és baráti gyűlés városkánkban, min­dig tudni fogom, hogy sokszáz diá­kunknak van érző szíve és hangja is van, amellyel kifejezést adnak érzelmeiknek. Éjszaka gondolkoztam rajta, mit mondjak barátomról. Amsterdam professzorról önöknek. Becsülöm, szeretem és tisztelem, s ő is meg­tisztelt barátságával. Aztán rájöt­tem. hogy nem kell megvédenem őt. Nincs szüksége védelemre. Ne- meslelkű emberek becsületéről nem kell külön tanúságot tenni Ehelyett fehát arról szeretnék beszélni önök­nek, hogy mi áll az ellene indított haisza mögött. A rettegésről és megfélemlítésről, a sötét, halálos szorításról akarok most beszélni, amely egész országunkat fojtogatja. Vájjon nem különös, hogy van a zsarnokságnak olyan formája, ame­lyet sokan nem ismernek fel és ezért nem is tudnak szembenézni vele? Pedig ezt a zsarnokságot nem is olyan könnyű elviselni, mert nem kevesebbet követel tőlünk, mint azt, hogy mondjunk le az ér­telmünkről és a lelkiismeretűnkről. Úgy vélem, korunk gyorsan ha­lad afelé, hogy megvesse az értel­met és kannibáli elképzelései le­gyenek a becsületről. Mindenről a legnagyobb szégyenkezés érzésével beszélek, minthogy még néhány héttel ezelőtt is azok közé tartoz­tam, akik kereken tagadták a zsarnokság létezését, s szememet csak az az esemény nyitotta fel, amelyről már tudnak és amelyről nagy szégyenünkre, tud az egész világ. j Igen, az idős és köztiszteletben álló professzort elbocsájtották. Tu­dom, hogy milyen találékony tud lenni az ember, amikor egyre újabb kegyetlenségeket eszel ki fe­lebarátai számára, s ezért nem tar­tom a legrosszabb büntetésnek azt, hogy nyilvánosan elűzzenek és megszégyenítsenek egy tanítómes­tert. De gondolják meg, hogy ez mit jelent. Megöltek egy emberben valamit, talán a legemelkedetteb- bet, ami emberben élhet. Azt ölték meg benne, amit másoknak akart adni, s ami értelmessé és hasznossá tetté életét. Persze naivitás azt gondolni, hogy az elbocsátott tanár, akire a hírhedt „erkölcsi-politikai árnyék” ráesett, munkát kaphat valamilyen más tanintézetben Nem, nem kaphat munkát. Igaz, ha anyagiakkal jól ellátott ember, úgy tehetne, mint aki visszavonult, hogy megírja Visszaemlékezéseit, vagy újra fordítja Horatiust. Ha nem biztos anyagi körülmények között élő ember — és melyik ta­nárnak sikerül vagyont gyűjtenie? — sokáig kell munka után járnia, ha egyáltalán valaki hajlandó végül is alkalmazni. • Mindezt nemrégóta tudom. A két legutóbbi gyötrelmes hét során tud­tam meg, de alaposan utánajártam és teljes joggal állíthatom, hogy hasonló veszedelem fenyegeti Ame­rika valamennyi tanárát. Rettegés­ben élünk, rettegve dolgozunk, s a többségünk egyre hangosabban kiáltozza, hogy nincs mitől félnünk. Van védőpajzsunk! De értsék meg, hegy ez a pajzs papirosból van és képtelen bennünket megvédeni. Minden, amit a hitleri Németor­szágról tudtunk.. , Itt félbeszakították. Egy átható hang közbesüvöltött: — Hát Szovjetoroszországról? Silas elhallgatott. Gondolatsora megszakadt, teste megmerevedett, mintha hűdás érte volna. A hideg merevség csak fokozatosan és nem minden fájdalom nélkül múlt el. Minden, amit még mondani akart, kiesett emlékezetéből és csak eny- nyit mondott még: — Szovjetoroszországról semmit sem tudok és. * . úgy látszik... keveset, szörnyen keveset tudok Amerikáról is... * Mira elmondta később. hogy jó beszédet mondott, világo­sat, lényegbevágót és ráadásul rö­videt, mint ahogy minden jó be­széd rövid. Az asszony szavai azon­ban nem ingathatták, meg azt a mélységes meggyőződését, hogy be­széde rosszul sikerült. Túl keveset mondott és azt is rosszul. Nem in­tézett felhívást arra, hogy Ike Amsterdamot helyezzék vissza ál­lásába, habár szándékában állt er­ről szólni a beszéde végén. ... Erre az aggályára azonban egyik tanítványa azt válaszolta: — Sir, az már nem tartozott vol. na a lényeghez, ön pedig elmondta a lényeget. Kedvező fizetési feüéteSekke! megvásárolhatók az államosítod családi házak A Német Demokratikus Köztársaság íőáflamügyésze szigorú büntetés kiszabását követelte a GeMen-kémszervezet ügynökeire Berlin (MTI). A Német Demo­kratikus Köztársaság Legfelső Bí­róságának I. számú büntetőtanácsa hétfőn este befejezte az amerikai pénzen fenntartott Gehlen-féle nyugatnémet kémszervezet hét ügynökének bűnperében a tárgya­lást. Mint dr. Melsheimer, a Német Demokratikus Köztársaság főállam- ügyésze vádbeszédében rámutatott, a főtárgyaláson újra beigazolódott, hogy ,a Gehlen volt náci tábornok vezetésével működő kémszervezet háborút készít elő német földön. A hét vádlott a Geblen-szervezetnek végzett kémtevékenységével a leg­súlyosabb bűnt követte el a Német Demokratikus Köztársaság mun­kás-paraszt hatalma, az egész né­met r.áp és Európa békeszerető né­pei ellen. A főállamügyész közölte, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói hétfőn délig több mint 9 ezer határozatban, levélben és táviratban az elvetemült nép­árulók példásan szigorú megbünte­tését követelték. Dr. Melsheimer főállamügyész Bandelow és Misera vádlottakra halálbüntetés, két további vádlott­ra életfogytiglani, három vádlottra pedig 12—15 évi fegyházbüntetés kiszabását javasolta. A védőbeszédek elhangzása után a vádlottak, az utolsó szó jogán szólaltak fel. Valamennyi azt mondta, hogy megbánta súlyos vét keit. Bandelow fővádlott felszólí­totta mindazokat, akik még mindig a Gehlen-szervezet szolgálatában állnak, hogy jelentkezzenek a Né­met Demokratikus Köztársaság ál­lamvédelmi szerveinél és tegyenek töredelmes beismerő vallomást bűnös tevékenységükről, mert csak így tehetik legalább részben jóvá tetteiket és csak így mentesülhet­nek a német nép szigorú, de igaz ságos büntetése alól. A város- és községgazdálkodási miniszter most megjelent rendelete intézkedik az állami tulajdonban levő kisebb házingatlanok és be­építetlen házhelyek értékesítéséről és rendkívül kedvező feltételeket állapít ír eg ilyen ingatlanok meg­vásárlására. A rendelet kimondja, hogy a városok és községek bel- és kül­területén lévő, állami tulajdonban álló. legfeljebb 6 szobáig terjedő, jelenleg bérbeadás útján hasznosí­tott házakat el lehet adni. A vég­rehajtási utasítás magyarázata sze­rint a 6 szobát úgy kell értelmezni, hogy a háziban legfeljebb hárem önálló lakás lehet, de a szobák száma együttesen hatnál nem lehet több. Az 59.000 forintnál kisebb értékű házak és a 20.000 forintnál kisebb értékű telkek eladásáról vidéken a megyei tanács illetékes osztálya, Budapesten a Fővárosi Lakásgazdálkodási Igazgatóság dönt. Az ennél nagyobb értékű telkek, eladásáról a tanács végre­hajtó bizottsága rendes ülés kere­tében határoz. A tanácsok közzéteszik az elad­ható ingatlanok jegyzékét. A vételi ajánlatot a tanács végrehajtó bizottságához kell benyújtani, megjelölve a fel­ajánlott vételárat. Ha egy ingat­lanra több ajálat érkezik, az eladás tekintetében elsősorban a bennlakó bérlőt részesítik előnyben. Az in­gatlan értékét körültekintően álla­pítják meg. Figyelembe veszik a beépített légköbmétert, az épület életkorát és minden év után egy százalékot avulási értékcsökkenés címen levonnak. Az avulás címén engedélyezhető levonás 75 százalék­nál nem lehet több, amennyiben a ház állaga ennél rosszabb vagy az épület még idősebb, úgy romérték­ben kerül eladásra. Túlnyomórészt nem téglából, vagy kőből, hanem vályogból épült házaknál, vagy alá­pincézetlen építményeknél évi 1.5 százalékot vonnak le avulási érték-” csökkenés címén. Az értékelést be­folyásolja természetesen az épület fekvése, közművekkel való ellátott­sága és figyelembeveszik azt is. hogy mennyibe kerülne ma egy hasonló ház építése. A ház telkét 150 négyzetméter nagyságig a fel- énftmény árába tudják be, míg a 150 négyzetméteren felüli telket, fekvése szerint négyzetméterenként 4—12 form*ért számítják fel a ve­vőnek. Messzemenő fizetési kedvezményeket is biztosít az állam az ingatlanok vásárlói számára. Amennyiben a vevő az ingatlan vételárát az adás­vételi szerződés aláírásakor egy- összagjben kifizeti 10 százalékot el­engednek. Ha a vételár negyed­részét fizeti ki, a hátralékra 5 éves kamatmentes törlesztési kedvez­ményt kap. Az ingatlan vételárát az Országos Takarékpénztárhoz kell befizetni. A befolyó vételárak 3 százalékát az Országos Takarék- pénztár részesedés címén az ingat­lan fekvése szerint illetékes tanács­nak utalja át. Ezt az összeget a tanácsok az állami lakóházak, vagy egyéb állami épületek javítási és felújítási munkáira használhatják fel. Az ingatlan megvásárlása illeték­mentes, tehát ingatlan átírási ille- ék a vevőket nem terheli. Az in­gatlanközvetítő vállalat az állami ingatlanok értékeléséért és közve­títéséért mindössze 35 forint díjat számíthat fel a vevő teriiére. Amennyiben a házat a bennlakó bérlő vásárolja meg és igazolja, hogy 1953 óta az ingatlan állagá­nak megóvása érdekében a KIK helyett helyreállítást, lakásfelújí­tást végzett, ennek összegével, maxmálisa-n egy évi bér erejéig a vételár csökken'hető. Olyan esetek­ben, amikor az eladásra kerülő házon 5000 forintnál nagyobb költ­séggel járó helyreállítást, vagy fel­újítást kell végezni, a vételárat további 10 százalékkal csöikken'i az állam. Mezőgazdasági termelőszövetke­zetek az általuk kizárólag gazda­sági célra használt, vagy ilyen célra szükséges kisebb házingatla­nokat tartós és ingyenes haszná­latra megkaphatják. Az ilyen in­gatlanok a termelőszövetkezet kö­zös vagyonának számítanak és a szövetkezeti fag egyéni használa­tára semmikén sem engedhetők át. Ha a bérbeadás útján hasznosított állami ingatlant kisipari szövetke­zet akarja megvásárolni, az eladás feltételei az előbb említettekkel azonosak, azzal az eltéréssel, hogy a kisipari szövetkezet a vételárat olyan részletekben törlesztheti, hogy az évi részletösszeg az évi bérleti díjnál kevesebb nem lehet. Megvásárolhatók a társasházaik- ban lévő államosított öröklakások is, de csak azokban a házakban, ahol az állam tulajdonjogi érde­keltsége az 50 százalékot nem.' éri el. Az olyan, legfeljebb 6 szobáig terjedő háziban, ahol az állam csak résztulajdonos, ezt a házrészt az in­gatlan személyi tulajdonosának el lehet adni. Be nem épített házhelyeket, üres telkeket magánerőből történő ház­építés céljaira szintén értékesít az állam. Ugyanilyen célból fel lehet parcellázni az állami tulajdonban lévő házingatlanokhoz csatlakozó nagyobb kerteket, udvarokat. A parcellázással ISO—400 négyszög- öles házhelyeket alakítanak ki. Nem adhatók el állami ingatla­nok olyan személyek részére, akik az. 1932. évi 4. számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartoznak. E rendelet szerint tehát nem vásá­rolhatják rr.eg az eladásra kerülő állami ingatlanokat: a tőkések egyéb kizsáfcmányolók a megdön­tött társadalmi redszer népelnycmó MIKSZÁTH KALMAN: dl Idolt lein ihzdra jza <7)01 st/mkhál November S-án 33 levél érkezett szer­kesztőségünkbe. Grósz Ferenc Szolnokról a tsz-be belépő új tagokat ismerteti. Kiss Rozália Kunszentmártonból az Ifjúság ha­zafias szellemben való nevelésével 'oglal kozik. Tóth András Szelevénvről, Berényi István tanító nevelési módszerét Írja meg. — Sportleveleket kaptunk Csendes Antal szolnoki, Túri Magdolna tiszatenyői, Koncz Tibor szolnoki, Pádár János. Zaják Gyula, Tóth Gábor jászberényi. Térjék Sándor 1 ászapáti levélíróinktól. Különböző szervekhez kivizsgálásra kül­dött levelekből 6 érkezett vissza. Pana­szuk eredményes intézéséért mondanak kö­szönetét Papp Ferenc Jászberényből, ifj- Pintér János Kengyelről, özv. Vass Sán- dorné Mezőtúrról. Ar/t/el/ei jelöltről és egyetlen esetről lesz szó, tisztelt olvasó, de olyan alakban, hegy minden jelölt benne legyen. Hát mondjuk, hogy úgy történt — egy nap távirat érkezett a kis vidéki városkába. A távirat azt ad ta tudtul, hogy az országos képvi­selőjük, az ünnepelt hazafi és szó­nok meghalt... Nosza, hamar ko­szorút, deputációt. Megy a deputáció eltemetik, s megindu!n?.k a kombinációk: lesz az új kápvise1ő? Eközben vidám vacsora van va­lahol. talán éppen a po’gármester- nél. aki már mindent elért, mit az ember elérhet (ugyanis királyi ta­nácsos), jelen vannak a kolompos e/mberekből is néhányan. Szób^ jön a dolog. Végig jártatják eszüket az üresedésben lévő országos neveze­tességeken: kit lehetne, ki volna jó? Egyik is mond valakit, a másik is a „maradék emberek1' közül. így időközben nem igen lehet turkálni az excelleneiások között. Ejh, nem ''ell a csont! Mit gnndn’tok, urak. hátha iobb volna már egvszer má­zunk közül választani valakit? De kit?... Katvódi Istvánt' Ugyan, eredj vele, az már nagyon öreg, nem arra való Hát Maranyai Gáborhoz mit szóltok? Az még na­gyon fiatal. N’im rossz volna, talán Szabó Ferenc? Az katolikus, a kál­vinisták nem szavaznának rá! Le­gyen hát Tülök Sámuel, arra meg a katolikusok nem szavaznának, mert lutheránus. Addig hányják-vetik a helyi no- tabilitásokat, míg végre valamelyik ráakad Toporczy Jánosra. Az ám, Toporczy János!.. . Az egészen derék ember. És tarokkozni ii tud. Válasszuk meg Toporczyt! Sióéit formán megy az... Másnap felkeresik Toporczyt a mé­hesében. ahol csendesen szunyókál ebéd után a méh dong és mellett. — Tudod, miért iöttünk? — Tudom. Tarokkozni akartok — Nem egészen azért. — No, ugyan miért? Valamivel komolyabb arcot vág a polgármester a szokottnál és elő­adja: — Hát, barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt a képviselőnk és most választani kell valakit helyette. Nem akarunk kap. kodni ide-oda. hanem arra gondol­tunk. hogy vállald el például te Az idő igen rövid, mozogni kell. Ha beleegyezel, hozzálátunk, lansziroz- zuk a nevedet s a többi magától megy. Toporczy, a derék, reális igény télén Toporczy ámuló szemeket mereszt: — Engem? Képviselőnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez? Hát tudok én szóno­kolni, államügyeket megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok, aki nem látom be. mekkora szamár vagyok? Erre aztán megindulnák az ellen­vetések: „de így, de úgy”, Toporczy azonban nem enged: — Egy szót sem többet, hallani sem akarok erről. Jí! őst hát már el van utasítva a jelöltség, de a hiúsági bacillus ott marad a jámbor, igénytelen To­porczy fejében. Este lefekvéskor mikor a gyertyáját eloltja, mikor a papucsát leveti, eszébe jut az eset és mégegyszer átéli, amit a polgár mesterék beszéltek. ... Csak egy szavamba került volna. Csak egy szavamba... Éjjel odaá'modía magát az or szágházi zöld padokba ... Ott ti előtte mind a nyolc miniszter. Tisz most feláll, hozzámegy és kezet fog vele. Toporczvt ez annyira mpghatjp. hogy felébred . . Egész nap gondol kozó. kedvetlen és izgatott... A hiúsági bacillus dolgozik, terjesz kedik odabent Másnap, vagy harmadnap talál­kozik a po'gárrresterékkel a kugli- zóban. De az egész mulatság un tatja most, a szokott tréfák, kedé- Ivo^Vpftések ízetleneknek látszanak előtte. Szinte bp«s7anfja. hogy oly ha­mar tértek fölötte pip'ropdr-e. még csak e’ő sem hozzák többé a je­löltséget. Ah. végre! A polgármester mégis tesz m észrovételt; — Ej, ej, János, nem hittem vol­RÉS! VaUSCTÄSOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom