Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-23 / 251. szám
4 wertiA* 1TO4 október 23. Határidőre befelezzük az őszi kalászosok vetését Pártaktíva ülés Kisújszálláson | KISUJSZALL.AS.~I kommunistái pártaktíva-ülésen tárgyalták mega Központi Vezetőség október 3-i határozatait. A beszámoló, melyet Herfbály János elvtárs, a párt- bizottság első titkára tartott, a határozat szellemében elemezte a város helyzetét, rámutatott a legfontosabb feladatokra. A pártaktíva- ülésen résztvett és felszólalt Ró- nyai Kálmán elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője. A beszámolót követő nagyszerű, lelkes hozzászólások bizonyságot tettek arról, hogy Kisújszállás kommunistái egységesen, szíwel-lélekkel állnak a Központi Vezetőség határozatai mellett, megértették azt, s harcba indulnak végrehajtásáért. | MRACSKO SAndor. I a Nagykunsági Állami Gazdaság igazgatója arról beszélt, hogy állattenyésztésünk ebben az esztendőben megjavult, de növénytermesztésünk rosszabb, mint 1953-ban volt. — Ezt nem foghatjuk az időjárásra. Önköltségünk alakulása sem kedvező. Ehhez hozzájárult, hogy az ipari gyártmányok minősége gyenge. Akaratos, kötött talajunk van, hajlanak az ekefejek, mint a papír. Javaslom, hogy az ilyen talajra külön gyártsanak erősebb gépeket. Máté Sándor, az Ady tsz tagja felhívta a figyelmet a pazarlás elleni harcra. A csorbái állami gazdaság pl. két esztendővel ezelőtt két vagon műtrágyát raktározott el az egyik épületben j azóta is ott felejtette. Vigh Elek elvtárs, a földművesszövetkezet igazgatója az úton-út- félen fellépő bürokráciáról hozott fel példákat. — Még mindig a körlevelek halmazait kapjuk, amelyek odakötnek bennünket az íróasztalhoz. Június után eltűntek ezek, de azóta még több új jött a helyükbe. A sok aktagyártás helyett inkább azon kellene töprengeni, hogy építhetnénk fel egy kis boltot a 8 kilométerre lévő tanyavilágban, mert ennek az engedélyét nem vagyunk képesek megszerezni. *— Nem folytattunk következetes harcot a decemberi határozat végrehajtásáért — mondotta Kovács Sándor, a városi tanács vb. elnöke. — Eltűrtük pl., hogy a szövetkezetekben eltérjenek az alapszabálytól. Az állattenyésztést másodrendű kérdésként kezeltük. A tanács most javítani akar ezeken a hibákon. Elsősorban szorosabbá teszi kapcsolatát a dolgozókkal. KISS MARTON a Hengermalom igazgatója elmondta, hogy hat nap alatt kilenc instruktor volt nála. — Ä jóból is megárt a sok. De azon még nem segítettek az illetékesek, hegy' a Termény forgalmi Egyesülés ne szállítsa tőlünk Tisza- földvárra a búzát, s ugyanakkor ne hozzák ide Öcsödről az őrleni valót. Bobvos János, a gépállomás igazgatója: — Nem igyekeztünk fokozni a termelékenységet. Sírunk több gép után, de a meglévők nem teljesítik terveiket. Gyengén állunk a vetéssel. Mindnyájan helyeseljük a párt politikáját, de nem feledjük el: hiába jó a politika, ha nem harcolunk végrehajtásáért. Hiába helyeseljük az életszínvonal emelését, ha feltételeit nem teremtjük meg. Ha életszínvonalról beszélünk, akkor a kenyérgabona elvetésére keli gondolnunk. Ide tartozik a munka- fegyelem is. Van, aki felveti, ha szólunk neki — „hát ez a szocializmus, hogy nem hagyhatom kint a gépem a szabadban, hogy marja a rozsda?“ Meg kell magyaráznunk nekünk kommunistáknak, hogy a pazarlás merénylet a nép életszínvonalának emelése ellen. | MÉSZÁROS ISTVÁN~j tanács- elnökhelyettes többek között a munka jobb megszervezésének problémáját vetette fel. • 0 “ A cukorrépa folyamatos szállítását akadályozza a vagonok hiánya, a rakterűiét kicsisége. 20—25 kocsi álldogál megrakottan, ahelyett, hogy más fontos munkát végezne. Huza-vona van a kislakásépítkezéseknél. Anyag már van, de a minisztériumtól késik az engedély. Elmentünk személyesen a város- és községgazdálkodási minisztériumba. Az illetékes elvtársnak azonban igen jó titkárnője van. Félti a tömegektől a főnökét, mert akárhogy kiabáltunk, csak nem engedett be hozzá. Az engedély meg azóta sem érkezett meg. Lévai József, a nagykunsági állami gazdaság párttitkára: —1 A párt tagjai és a pártonkívü- liek között is sokan vannak, akik nem ismerik a párt célkitűzéseit. Amit pedig nem ismerünk, azért nem is tudunk harcolni. Ez is arra hívja fel figyelmünket, hogy sokkal többet legyünk a dolgozók között. Hiányos az utóbbi időben a termelés pártellenőrzése is. Ez is hozzájárul a munkafegyelem meg- lazulásához. Gyakran akadályozzák a munkát felsőbb szerveink is. A takarmányozást például a földművelésügyi minisztériumból irányítják, I ami azt „eredményezi“, hogy hol kéthetes malacokkal kukoricát kell etetnünk, hol pedig a lovak nem kaipnak mást, mint korpát. Vagy az építkezések. — Az istállónkat úgy építették fel, hogy a vizet nem vezették be. Mikor végre nagynehe- zen megoldottuk saját erőnkből a problémát, a minisztérium „fekete beruházásnak“ minősítette az erre fordított összeget. I FÉSŰS ANTAL | elvtárs, az Ady tsz tagja nagy tetszés közben kijelentette: —■ Fel kell végre mérnünk, mink van, miből, mit lehet kihozni. Nem lehet mindig az államtól kérni, a közöst meg herdálni. A termelést kell fokozni, s akkor lesz miből osztani. Bírálta ezenkívül az aktíva résztvevőit: — Nem beszélünk eleget a pártmunka fogyatékosságairól, jó és rossz oldalairól. Itt is csak kerülgetjük, mint kint az életben tettük az utóbbi időben. Jobb pártmunka, jobb termelési eredményt jelent. Sz. Máthé Mihály, a Táncsics tsz tagja, az önköltség csökkentéséről beszélt. Elmondta, hogy 25 zsák rizst is lehet szekéren szállítani, a tsz-ben négis 39 zsákot három szekérrel fuvaroznak. S ezt helyeslik maguk a brigádvezetők is. | KÖNYAI~K ÁLMÁN. I a megyei pártbizottság osztályvezetője a vetés mielőbbi befejezésének fontosságára hívta fel Kisújszállás kommunistáinak figyelmét. Bírálta az értekezletet, amiért ezzel a legfontosabb, legsürgetőbb feladattal nem foglalkoztak súlyának megfelelően. , A város kommunistáihoz intézett felhívásukban Kisújszállás korrmu- nista aktivistái leszögezték: „Közel hét és félezer holdat kell búzával bevetnünk, amelynek időben és az agrotechnikai módszerek betartásával történő elvégzése jelentősen hozzájárul jövőévi kenyerünk biztosításához. Ezért mi, a pártaktíva- ülés résztvevői vállaljuk, hogy október 31-ig területünkön befejezzük az őszi kalászosok vetését." P OST ÁN KB ÓL <5^1 Október 22-én 28 levelet kapott szerkesztőségünk. Klómon Mi- r.aly a szolnoki Cukorgyár tervteljesítéséről ír. Nagy József a szolnoki vasútállomás _ munka versenyének eredményeiről tájékoztat. Oláh am or Mezőtúrról ^ mezőgaz dasági munkák állásáról ad hírt. Bodonyi Ernő Jászdózsáról írja, hogy vállalását teljesítette, elvetette az őszi búzát. Szabó István Törökszentmiklósról az őszi vetési és betakarítási munkák eredményeit ismerteti. Kardos György Kunszentmártoniból a járás DISZ szervezeteinek munkájáról és a pártszervezetek irányításáról számol be, « A különböző szervekhez kivizsgálásra küldött levelekből 9 érkezett vissza. Panaszuk eredményes intézéséért mondanak köszönetét Csillag Julianna Tiszaderzsről, Búzás Albertné Kengyelről, Turóczi Lajosné Tiszaföldvárról. özv. Herényi Antalné kőtelki, Körmendi Rozália tiszainokad, Lakatos Vendelné jászberényi, Eszes Jánosné mesterszállási, Kovács János tiszaföldvári, Sípos Béla kisuj szállási, özv. Bagamári Lajosné tiszakürti, Borbély Teréz tiszaroffi. Pataky Lajos abádszalóki, özv. Nádházi Antalné mezőtúri, Sindel József tiszaföldvári, Ház; István hunyadfalvi, Kollár Piroska kunhe gyesi, özv. Baranyó Istvánná tisza- burai, Bori István tiszavárkomyi levélíróink kérését, panaszát megvizsgáljuk. Nehru pekingi látogatásáról Uj-Delhi ftJj Kína). Indiának majdnem valamennyi lapja első oldalán és feltűnő címbetűkkel közölte szerdán a Nehru miniszter- elnök lelkes pekingi fogadtatásáról és Mao Ce-tung Nehiru tiszteletére rendezett fogadásáról szóló híreket. Igen sok lap Nehru és Mao Ce- tung fényképét is közli. A „Times Of India’’ tudósításának címe: „Nehru miniszterelnök nagyszabású fogadtatása Peking- be‘‘. A lap tudósítása elmondja, hogy „Nehrumak bevonulását a repülőtérről a városba, éneklő és éljenző tömeg nézte végig”, * Frankfurt (MTI). Ä „Frankfurter Allgemeine Zeitung“ című nyugatnémet burzsoá lap Nehru indiai miniszterelnök pekingi útjáról többek között a következőket írja: Nekünk, nyugatiaknak .eléggé nehezünkre esik azok tanácsát követni, akik szerint az emberiség többsége, s nem pedig a nvugaí szemüvegén keresztül kell ttfe* nünk ,a dolgok folyását. Pedig soha még ilyen szükség nem volt e tanács megfogadására, mini éppen most, amikor Nehru megkezdte nagy ázsiai utazását. Azon beszélgetések során, amelyeket az indiai miniszterelnök és külügyminiszter Mao Ce-tunggal, Csu Tevel és Csou En-lajjal folytat Pekingben, világtörténelmi jelentőségű események és kérdések merülnek fel. Nekünk viszont hozzá kell szoknunk ahhoz ,a gondolathoz, hogy mindez nélkülünk, európaiak nélkül történik. Ez négyszáz éves ázsiai uralmunk után, merőben új jelenség számunkra. * Dzsakarta (TASZSZ). Ä „Harian Rahiat” című lap a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság egyezményének a délkeletázsiai béke szempont j álból való fontosságára utalva rámutat, hogy Nehru pekingi útja is az ázsiai népek közti barátság további fejlődését szolgálja. (MTI) = KÜLFÖLDI HÍREK = New-York (TASZSZ.) Az ENSZközgyűlés politikai bizottságának október 21-d ülésén elsőnek a délafrikai Unió képviselője szólalt fel. Visinszkij — mondta a délafrikai Unió képviselője — egyik beszédében helyesen mutatott rá a szó- banforgó probléma megoldásánál mutatkozó nehézségek okaira. A hidegháború eloszlatta a bizalom légkörét, amely nélkül pedig aligha oldható meg a leszerelés kérdése. A kis országok hatalmas szerepet tölthetnek be és kell is, hogy be- töltsenek minden erejükkel elősegítve a bizalom légkörének kialakulását. Rafael de la Colina, Mexikó küldötte hangsúlyozta, hogy a leszerelés kérdése a közgyűlés napirendjén szereplő minden rrás kérdésnél fontosabb. Üdvözölte a Szovjetunió szeptember 30-i javaslataiban megnyilvánult kezdeményezést, de ugyanakkor támogatta az Egyesült Államoknak az ellenőrző szerv kérdésével kapcsolatos ismert javaslatát. Ezután L. F. Pa- lamarcsuk külügyminiszter, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság vezetője szólalt fel. — Utalt azokra a szovjet erőfeszítésekre, amelyek arra irányulnak, hogy közelebb hozzák egymáshoz a feleknek a fegyverzet csökkentése és az atomfegyver eltiltása kérdésével kapcsolatos nézeteit. * Peking (Uj Kína). Dzsavaharlal Nehru, indiai miniszterelnök és leánya, Indira Gandhi szerdán Csou En-laj-jal, a Kínai Népköz- társaság mini sztereln őkével ebédelt. Csütörtökön Szung Cing-Iing- gel, az Országos Népi Gyűlés elnökségének alelnökével villásregge- lizett. * Peking (Uj Kína). Csou En-laj miniszterelnök fogadta az ETds Schmidt és George Sámuel Lind- gren vezetésével Kínában tartózkodó angol parlamenti képviselők, szakszervezeti tagok és szövetkezeti vezetők küldöttségének tagjait, valamint Stanley Spencert és John Derry Chinneryt, az angol művészek és tudósok küldöttségének tagjait. New-York (TASZSZ.) K. V. Kiszelj ov, az ENSZ 9. ülésszakán résztvevő Bjelorusz küldöttség vezetője, a Bjelorusz SZSZK külügyminisztere és minisztertanácsának elnökhelyettese, október 20-án fogadást adott az ENSZ 9. ülésszakán résztvevő küldöttek tiszteletére. A fogadáson megjelent A. J. Visin- szkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, továbbá több küldöttség vezetője, több küldöttség! tag, a haladó amerikai közélet több képviselője s több kük földi és szovjet újságíró, * Párizs (MTI.) A Szocialista Párt Végrehajtó Bizottsága a hét elején ülést tartott és megvizsgálta a szocialisták kormányíban való részvételének kérdését. Ismeretes, hogy Mendes-Fnance felhívta a szocialistákat a kormányba való belépésre. Akkor arra számítottak, hogy ezzel kapcsolatban rövidesen megbeszélésre kerül Guy Mollet és a miniszterelnök között. E találkozó azonban mindezideig nem történt meg. Mendes-Francenak Adenauerrei folytatott tárgyalásai, valamint a francia és német nagykapitalisták együttműködésére vonatkozó tervek erős visszatetszést váltottak tó a Szocialista Párt tagsága körében és a párttagok nyomására több szocialista vezető is ellenzi ezeket a terveket. A Szocialista Párt Végrehajtó Bizottságának e kérdésben tanúsított habozása azonban elsősorban azt a mélységes nyugtalanságot tükrözd vissza, amelyet' az idézett elő a párttagok körében, hogy Mendes-France kapitulált a nyugatnémet újrafélfegyverzés kérdésében. A KÉT IVÁN Iván szép, szőke, kerekarcú katona volt. Mosolygó kék szemével nagyszerűen, tudott kacsintani. — Göndör haja mindig a szemébe hullott, ha levetette kende kozáksapkáját. Fütyüléshez, harmoniká- záshoz és tánchoz verhetetlenül értett. Megnevettetett mindenkit. Sohasem láttam szomorikodni... Azaz... mégis egyszer! Még sírt is, de akkor nagyon keservesen. Zokogott. ' Máékor mosolygó szeméből fel- tartózhatatlanul záporozott a könny Ráborult az asztalra és én megrendülve, értelmetlenül álltam felette. Másnap tudtam meg, hogy meghalt az édesanyja. A németek még annakidején alaposan megkínpzták, mert partizánokat rejtegetett. Nagyon beteg volt, mikor a faluból kikergették a fasisztákat. Iván, ekkor vonult be katonának. Á szörnyű kínzások édesanyja halálát okozták. Akkor halt meg, amikor már újból nyugodtan, békésen élhetett volna. Egr hét mulra Iván újra mosolygott, de ez a mosoly már nem volt olyan, mint régen. A búzakék szemben ott ült a kedves mosoly mellett a szomorúság, az elszántság és a gyűlölet is.a Két szembe mennyiféle érzelem belefér!... Szerette mindenki... Hamar a szívünkhöz nőtt O lépett be elsőnek hozzánk, mikor szorongó lélekkel, összebújva, aggódva vártuk a szovjet csapatokat. — Vájjon mi lesz velünk ezután? — kérdeztük egymástól, mikor az utolsó német is kitakarodott a faluból, .magával víve, amit lehetett. Nemsokára megtudtuk... Iván lépett be hozzánk egy borús, őszi reggelen, vidáman mosolyogva, barátságos arccal, és nyomában sok- sok szovjet katona. Nemcsak a mi képünk, hanem az ég is kiderült, mikor megtudtuk, hogy nem kéül már félni. A németek nagy mérgesen — vissza-visszalőttek egy-két napig, de ekkor már nem ijedeztünk. — Iván arcáról meleg, szelíd fény áradt szét és egyszeriben bátrak lettünk. — Szabadok vagytok! — mondta. — Éljetek a szabadsággal! Hittünk neki, tudtuk, hogy igazat szól, í — Azért vagyunk itt, hogy segítsünk nektek! Segített is, ahol csak tudott. — Egyet említek meg a sok közül, Valahogyan szokatlanul hideg reggelre ébredtünk 1945 újévére. A szél porhavat kergetett. A házakból azonban békés füst szállt a magasba. A községben lévő szovjet katonák kultúrműsorra készültek az ipairoskörben. Estére a szél még jobban felélénkült, s metsző hideggel sepert végig a falun. A ssomsaédb an Zsámbáék- nál gyermeket vártak. Zsámbáné egyedül volt öreg anyósával. Fiatalasszony volt Zsámbáné, egy éve ment férjhez. Az ura valahol katonáskodott. A baj ott kezdődött, hogy a bába orvost kért, mert komplikáció állott be, és ő nem vállalta a felelősséget. Iganám, csakhogy orvos nem volt a faluban. Elmenekült Nyugatra, mert nagy nyilas volt. Jónéhány asszony gyűlt már ösz- sze, de csak sápítoztak, siránkoztak, Segíteni egy sem tudott. Egyszer valamelyikük nagy félénken kikoftyantja, hogy szólni kellene az oroszoknak, hátha tudnának segíteni, azonban egyből lehurrogta a többi. 1 A fiatalasszony fájdalmasan feküdt az ágyon, homlokán veríték ütött ki, a nagy kíntól meg-megvo- naglott. A bába tanácstalanul állt az ágy mellett. Már pusmogva arról beszéltek az asszonyok a sarokban, hogyha meghal, beteljesül, az anyósa kívánsága, mert ellenezte a fia házasságát. i — Lehet, hogy megátkozta! — suttogták. És ekkor beállított Iván. Az asszonyok egyrakásra húzódtak, s laposakat pislogtak rá. Iván megdöbbenve állt az ágy mellett és nézte a fiatalasszony kíntól rajzolt arcát. A bába kinyögte, hogy doktorra volna szükség. Iván megértette. — Doktor nyema? — kérdezte, mire a szülésznő bólintott. A fiatalasszony feléje fordította lázban égő tekintetét. Iván szeméből azonnal a biztatás, bátorítás kedves mosolya sugárzott. Utána gyorsan kifordult a házból, s hal-1 lani lehetett lábának gyors dobogását. IVemsokára lóra ült és az istenverte hidegben a szomszédfaluba vágtatott orvosért. Úgy ültette az öreg doktort maga elé a nyeregbe és rövidesen betolta Zsám- báékhoz. I Nem sok időbe telt. mikor a nagyszemű, pirosképű fiúgyermek sírása felhangzott a szomszédszobából. Iván a konyhában ült a többi asszonnyal és felújjongott, Szeme most kimondhatatlanul boldogan mosolygott. Az asszonyok körülfogták, s egyszerre honnan, honnan nem, egyik kezében egy hatalmas, tálcán még karácsonyról maradt mákosbeigli, a másikban egy darab sülthús ékeskedett. Olyan vidám hangulat keletkezett, hogy majd táncra perdültek. Iván. kezébe vette a bepólyázott kisgyereket és fütyült neki. Talán ilyen szépen még sohasem fütyült. Zsámbáné Ivánnak keresztelte a kisfiút. i Aztán egy napon a mi kedves, mosolygó Ivánunk elbúcsúzott és elment. Mi sírtunk, ő mosolygott. — Vojna, vojna! — mondta. Mégegyszer elment a kisfiúhoz, elköszönt tőle és emlékül a párnájára tűzte a vöröscsiLlagot a sapkájáról. Elment, magával vitte szerete- tünket és nekünk itthagyta a kedvesen mosolygó kék szemeit. Később hallottuk, hogy Budapest felszabadításakor hősi halált hallt. Megsirattuk. Sokáig emlegettük. Szeretettel gondoltunk rá. A Kis Magyar Iván pedig nőtt, növekedett. És most hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóján ő is tizedik évében van. — Nagyranyitott, kerek gyermekszemeivel hallgatja édesanyját, amint szeretettel beszél Ivánról, a szovjet katonáról, akinek ő az életét köszönheti... S kezében forrón szorongatja az emléket: a szovjet ka- temasapka vörös csillagát. Kunráth Sándor,