Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-23 / 251. szám
1934 október JfS. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5-u-.--“•*-** *“*-*‘*‘ ............ «.h.l»ih«»i>i » «ÉK«« I EG Y SZOMORÚ EMBER KALANDJAI CSÁSDiSKIRÁLYNŐ A Szigligeti Színház bemutatkozó előadása Jelenet az operettből. Kompóthy Gyula, Farkas Anny és Szép Zoltán /Október 9-én nyitotta meg ka- ^puit az immár állandó Szigligeti Színház és azóta estéről-estére zsúfolt nézőtér előtt folynak a „Csárdáskirálynő“ előadásai. —1 Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy tapsorkán, he- lyenkint tomboló lelkesedés teszi emlékezetessé színész és néző számára ezeket az estéket. Jelentős része van a sikerben Kálmán Imre világszerte ismert és kedvéit muzsikájának, de a szereplőgárda játéka nem sokkal kisebb mértékben járul hozzá ahhoz, hogy az öt órás előadást senki sem érzi hosszúnak, az előadás végén — éjfél tájban — senki sem idegeskedik, hanem jókedvűen tapsolja az újra és újra függöny elé lépő művészeket, £Jelyes volt a színház darabválasztása. A „Csárdáskirálynő“ tele vén ötlettel, mókával, vidámsággal és persze — egyáltalán nem utolsósorban — könnyed, vidám muzsikával: mindenegyes dala „sláger“ lett. Ez a darab megfelel a legfinnyásabb színházi igényeknek, kedvére való azoknak is, akik kevesebbet járnak színházba, tehát alkalmas arra, hogy a város minden rétegét színházba vigye. A most induló színháznak ez nyilván egyik elsőrendű feladata. A szereposztásban a közönség az ismertek mellett egy csomó új névvel találkozott. Megmondhatjuk rögtön, hogy a ,.régiek“ — Farkas Anny, Kompóthy Gyula, Fillár István, Szép Zoltán, Velencei István — megérdemelték a megjelenésükkor felcsattanó üdvözlő tapsot, az az „újaikban“ pedig nem csalódtunk. Serfőző Ilona, Varga D. József, Bánky Róbert egy csapásra közkedveltekké váltak, Farkas Anny elemében volt: nagyszerűen alakította a satnzo- nettből Jett hercegnőt. Kedves, életteli játékkal örvendeztette meg a közönséget. Serfőző Ilona valóban szép hangja nagy nyeresége a Színháznak. Kompóthy Gyula annyi melegséggel, bölcse- séggel vitte színre az öreg orfeuma főpincért, hogy megérdemelten kapott myíltszíni tapsokat. Sok_ nevetést váltott ki Bánky Róbert, a szenilis herceg szerepében. Természetes, legtöbbször sallangmentes játéka egy vérbeli színész alakítása. Szép Zoltán Feri bácsija talán az egyetlen pont, ahol a szereposztással vitatkozni lehetne. Szép Zoltán nem operettszínész, •—< erre vall az a megfigyelés, hogy mintha nem tudott volna mindig lépést tartani az operett lendületével. Becsületes művészi munkával mégis bele tudott illeszkedni az együttesbe. Varga D. József nyújtotta az egész produkció legjobb alakítását. Kedves, rokonszenves operettfigurát teremtett a sza'npadon. Lendületes játéka tele volt mókával, jókedvvel, ötlettel. Velencei István kellemes meglepetése az előadásnak: sok átgondoltsággal keltette életre az élvhajhászó „fenséget.“ Mozgása, beszédmódja élethűen ábrázolta a degenerált Habsburg főherceget, A vendég Gozmány György igazi bonviván: méltó partnere volt Serfőző Ilonának. ^ kisebb szereplők közül ki kell emelnünk Fillár Istvánt, a kártyaasztal mellől előránci- gált közjegyzőt. Iskolapéldáját mutatta meg annak, hogyan lehet néhányszavas mondanivalóval, párperces jelenéssel igazán művészit alkotni. A közönség nem fogja elfelejteni az esetlen, lapjait elkeseredetten vizsgálgató közjegyzőt, akit fokról-fokra ragad magával az orfeum! esküvő hangulata. — A többi szereplő is tudása legjavát adta és méltán részesedett a sikerből. A rendező — Orbók Endre — ^ komoly munkát végzett: az újjászervezett társulat tagjaiból kellett együttest faragnia. Megoldotta feladatát. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy bár volt lendület, stílus, ötlet a rendezésben — néhány mozzanat túlzásként hatott, vagy fölöslegesnek látszott még operettben is. Ilyen volt a karlsbadi karmester handabandázása, Bón] gróf megjegyzése a „selejt bosz- szújánól“, a kényszerzubbonyba bújtatott főherceg finálébeli viselkedése, és vitatkozni lehetne a tálcához ragasztott pezsgőspoharakról, valamint Edvin és Stázi „csecsemő-jelenetéről.“ >— Igaz, hogy az operett, operett, de a túlzás is — legalábbis túlzás ... A darab kiállításán is meglátszott, hogy a Színház vezetősége mindent megtett a siker érdekében. A bemutatkozás sikerült: a közönség sokat és jóízűen nevetett, élvezte a szép muzsikát, *— egyszerre megszerette az új társulatot, az állandó színházat, Kisfaludi Sándor. A MEGYE SZÍNHÁZA | amikor | a szolnoki közönség lassan gyülekezik a színház főbejáratánál — boldog jegytulajdonosok és izgatott pénztárostromlók — egy autóbusz indul a színház művészbejárójától. Színészele ülnek benne.Estéről estére felkeresik a megye egy városának, vagy községének kuilturatthonát, hogy eljátsszák Seribe: Egy pohár v'z c. vigjátékát. Seribe, francia szerző,azt mutatja be darabjában, hogy az angol királyi udvarban a XVII. században milyen intrikák, szerelmi cselszövények állnak a politika hátterében. A darab mindhárom női szereplője, a királynő, a hercegnő és egy kis elárusítóleány ugyanabba a testőrtisztbe szerelmes. Ezt használja ki Lord Bolingbroke, ez a ravasz diplomata, hogy megbuktassa a kormányt és ő maga legyen az új miniszterelnök. A szerelem nagy úr, — a terv sikerül. Uj kormány alakul, vége lesz a háborúnak, és az igazi szerelmesek összekerülnek. Azt a bizonyos „pohár vizet” a féltékeny hercegnő önti a királynő estélyi ruhájára és ez okozza a bukását. | a szellemes "f vígjátékot a Szigligeti Színház művészei: Har- sányi Margit, Győri Ilona, Bőd Teréz, Király Zoltán, Veszprémi László, Landvay Gyula és Szőts László (rendező: Kalmár András), eddig 15 helyen játszották kb. 6000 néző előtt. Előadást tartottak Kengyelen, Cibakházán, a szolnoki repülőtéren, Török- szentmiklóson, Kunmadarason, Karcagon, —- s nagy sikerrel. Fejkendős nénik, paraszt bácsik, traktor ista lányok, fiatalok és öregek mulattak jól egy-egy estén az angol udvari élet intrikáin, szerelmi kalandjain. A tájelőadásck sok nehézséget rejtenek. Minden este más színpad. A rossz világítás, a kényelmetlen öltöző ellenére mindig ugyanolyan jól kell játszani. A színészek azonnal megérzik, ha olyan helyen játszanak, ahol különös szeretettel fogadják őket. Mezőtúron és Tudkevén fűtött, világos öltöző várta az együttest, jól felszerelt színpad- és nagyszerű, lelkes, műértő közönség. Az ilyen körülmények megsokszorozzák a színész kedvét és a vendéglátó kedvességét jobb, lelkesebb előadással hálálják meg. | nem mindenütt | va,n ez így. Közös munkával el kell érni, hogy a megye összes színpadán a turkeveihez és a mezőtúrihoz hasonló körülmények között a színház művészei még sok nagyszerű előadással szórakoztassák a megye közönségét. Mert a Szigligeti Színház nemcsak a szolnoki anyaépületet tekinti ott-honának, hanem mindazokat a színpadokat, kicsinyeket, és nagyokat, melyeken játszóik, K—s. "IIT iTv VV,—'“w**+*V»V . Valamelyik nap azt álmodtam, hegy egy keskeny, fákkal szegélyezett úton mentem. Felettem kiábrándítóan szürke volt az égbolt. A fák lombjai méltóságteljesen hajladoztak, lombjaik halkan zúg talc, s úgy éreztem, mintha azt mondták volna: Siess. s. Siess.,, Nagy búsan lépkedtem: az őszi hangulatot árasztó világ ránehezedett ta- vasztkívánó szívemre. Verssorok zengtek bennem, ismerős melódiák csengtek fülemben, de mind, mind nagyon mély szomorúságot árasztott felém. Úgy éreztem: olyan mély ez a szomorúság, hogy sosem tudok belőle kiemelkedni. Hirtelen meggyorsítottam lépéseimet s néhány perc múlva egy nagy, kétemeletes ház előtt álltam. Benyitottam a kapun. Néhány lépés után egy szűk kis folyosóra értem. „Milyen sötét, szomorú ez is‘‘ •—< gondoltam magamban és éppen fel akartam sóhajtani, amikor valaki hátbavá- gott. ** Jaj, de jót kacagtam .,. mondta és szűnni nem akaró lendülettel nevetett, ' Eppen meg akartam kérdezni, ho-gy min kacag ilyen jóízűen, de mire feleszméltem, már el is tűnt a közelemből, „Boldog ember, kacaghat" s—* gondoltam, s szomorúan továbbmentem. A szűk folyosóról lépcső vezetet felfelé. Itt újabb kis kalandom támadt, Hát’bavágás, <—1 Hát ez a Tonesi néni ,,, Milyen ragyogó figura! Kacagás. Mélabús szomorúságom átalakult enyhe idegességgé, Üjabb hátbavágás. *— És ez a Dusnokj Danika . ■, Emlékszel, amikor Babival beszélget.,, Üjabb kacagás Ki ez a Tonesi néni, lei az a Dusnoki Danika?! Ügy tettem, mintha gyanútlanul továbbmennék, de minden idegszálamat megfeszítve vártam az újabb hátbavágást és kacagórohamot, Hopp, most,,, gyorsan megfordultam, t—> a hátbavágást sikerült is elkerülnöm, de ettől függetlenül valaki jóízűen belenevetett az arcomba. Enyhe idegességem átváltozott ösztönző kíváncsisággá. : 1 — Ki az a Tones! néni? Ki az a Dusnoki Danika? — kérdeztem, Üjabb kacagóroham, *-> Hogy kicsoda?,,, rf* „Holnapra kiderül!’* Hogyhogy holnapra kiderül? Ösztönző kíváncsiságom átalakult lázas türelmetlenséggé. — De én ma akarom tudni! Igen, tudni akarom, hogy miért vág minden ember hátba és miért kacag mindenki az arcomba? Hiszen, én ma olyan szomorú vagyok,,, ■ *—* Miért? Holnapra kiderül., szólt az újabb nevető ember és távozott. Kicsit kába fejjel mentem tovább Nemsokára egy ajtó előtt találtam magam. Az ajtón egy tábla állott: próbaterem. Belülről hangokat hallottam. Hallgatóznj kezdtem .,, Aztán egyszerre harsányan nevetni kezdtem. Nevettem, nevettem, majd körülnéztem: kit vághatok hátba? Ember közelemben nem lévén, rá vágtam az ajtóra,»,. Csöndét kérek’, itt próba van! — nyílt ki az ajtó és mögötte egy morc arc fenyegetőzött, -i Hogyan lehet valakinek ilyen az arca? Ilyen morc? Nem értem. Egyáltalán nem értem, hogyan lehet valaki szomorú, mélabús? Nevetséges! Autón újból hallgatózni kezdtem. Üjabb nevetőroham. Az ajtó mögött ugyanis arról volt szó.,, Node ez is káderül. Ha nem is holnapra, de majd a „Holnapra kiderül1* előadásain ., r, . Aztán felébredtem. Lehet, hogy mindezt nem is álmodtam? Híves László Négyen a nagy siker után. Serfőző Ilona, Gozmány György, Szép Zoltán és Yarga D. József DCi-l rendező Orbék Endre Kalmár András
