Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-23 / 251. szám
2 SZOLNOKMEGVEl NÉPLAP 1954 október 23. A Magyar Dolgozik Pártja KSzpontl Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról i. A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazdasági helyzetét és a következőket állapította meg: 1. Népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas fejlődést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szerkezete; igen nagy mértékben kiszélesedett az ipari termelés; erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Természeti kincseink, főként a bauxit, az ásványolaj és a barnaszén kiaknázása nagy, ű.i lehetőségeket nyitott meg előttünk. Iparunk az utolsó öt évben 65 új nagyüzemmel gazdagodott; termelése mintegy háromszorosa az 1938 as évinek, felszereltsége, koncentrált- s'Aítíi összehasonlíthatatlanul rop-gs*-- sabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyártottak országunkban. Mezőgazdaságunkat 364 állami gépállomás látja el a traktorok, arató-cséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezreivel, az, öntözött terület nyolcszor nagyobb, mint volt 1938-ban. A szántóterületnek csaknem 30 százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás folyik, amely egyre inkább érvényre juttatja a nasry- üzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szerepe módot ad arra. hogy gazdasági életünket a tudományos előrelátás alapján, tervszerűen, arányosan fejlesszük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik. Rendelkezünk az összes feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészségesen fejlődjék tovább. 2. A gazdasági téren elért hatalmas eredmények mellett, az ötéves terv megvalósítása során népgazdaságunk fejlődésében súlyos aránytalanságok és ellentmondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozatai megállapították, hogy az ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt az a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belül is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítette le. Ebből a helytelen felfogásból kiindulva a párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazdaságpolitikának, a túlfeszített iparosítás érdekeinek, nem eléggé számolva sem a. dolgozó tömegek helyzetének alakulásával, sem a munkás-paraszt szövetség fenntartásának és megszilárdításának alapvető követelményével. Hazai erőforrásaink és szükségleteink kellő figyelembevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és megin- kább a súlyosan elhanyagolt mező- gazdaság messze elmaradt. Az így létrejött számos aránytalanság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre inkább lehetetlenné tette mind a termelés egyenletes, tervszerű menetét, mind a beruházásokra fordított túlméretezett összegek észszerű felhasználását. A túlzott iparosítás a dolgozók életszínvonalának időleges visszaesésére, a város és a falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkás-paraszt szövetség lazulására, a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett. 3. A Központi Vezetőség 1953 júniusában hozott határozata lehetővé tette, hogy még időben elhárítsuk a túlzott iparosításra irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. A Köz- porti Vezetőség 1953 júniusi, majd októberi és decemberi ülésén és a III. Kongresszuson hozott határoza tok világosan megállapítják, hogy a szocialista építés új szakaszában politikánk középpontjába — a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk. A határozatok megjelölik azokat a föíelada- tokat. amelyeket a népjólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése végett meg kell valósítani; a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését: a temetési eszközök és fowa«ztá»l cikkok termelésében a lakosság szükségleteinek megfelelő helyes arányok létrehozását; a mezőgazdasági termelésnek a piaci kapcsolatok kiszélesítése és a parasztság anyagi érdekeltsége alapján való gyors fejlesztését; a közszükségleti cikkek gyártásának erőteljes fokozását; a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését; az ipar műszaki fejlesztését; a termelőberendezések jobb karbantartását és a termelés egyenletes, tervszerű menetének biztosítását Egyedül az új szakasz pártunk által kidolgozott politikája felel meg a munkásosztály és az egész nép érdekeinek; ezért fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói. 4. Az 1953 júniusi határozatokból kiindulva pártunk és kormányunk jelentős kezdeti eredményeket ért el az új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók életszínvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtt súlyossá vált helyzetet. Jelentősen emelkedett a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően — a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártását; a téli átmeneti zavarok után megjavult a villamosenergiá- val való ellátás, különösen gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mezőgazdaságban a termelés fellendülését mutatja a tartalékföldck bérbevétele és megművelése; a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése; az új gépek és szerszámok iránti kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények, a zöldség, és gyümölcsfélék termelése; a sertés-, a Juh- és p baromfiállomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ezévi termelés utáni beadási kötelezettséget sokkal pontosabban teljesítik, mint azelőtt. Az egyéni parasztok jólétének növekedésével cgyidőben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása. Megjavult a dolgozók áruellátása; különösen megnőtt a földművesszö- vetkezetek forgalma és erősen emelkedik a szabadpiacon forgalomba kerülő paraszti termékek mennyisége. A gazdasági téren elért eredmények még korántsem ki- clégítőek, de nyomukban máris megszilárdult a munkás paraszt szövetség, megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. 5. Noha azok az Intézkedések, amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és poütiki eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és azóta hozott nagyfontosságú határozatok végrehajtása a népgazdaságban mindejsideig nem kielégítő; a túlzott iparosítás gazdaságpolitikáját nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvényesíti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakad attól. Kczdefj erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott előállítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességgel; a mezőgazda- sági és könnyűipari beruházások tervének teljesítése továbbra is elmarad a nehézipari beruházások tervének teljesítése mögött. A túlzott iparosítás szakaszában kialakult ő.r- és bérrendszert, az anyag- ellátási és hitelnyújtási szervezetet nem alakítottuk át az új szakasz követelményei szerint. Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei é= még mindig fennálló maradvánval jelenleg is nagymértékben befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak a gazdasági nehézségekben. 6. Az átcsoportosítás vontatott- sága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett a gazdasági élet több területén. Az ipari termelés színvonala egészében alig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai többszázmillió forint értékű áruval kevesebb közszükségleti cikket és a mezőgazdaság számára is jelentősen kevesebb gépet, szerszámot és anya got gyártottak, mint amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség még mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek; főként a kenyérgabona terméshozama és a szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség alakulása: terveinkkel egyenes ellentétben a munka termelékenysége az utolsó évben általában csökkent és az önköltség emelkedett. Az átcsoportosításban és a termelésben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vásárlóerőt csak úgy tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni, hogy az eredetileg beruházásra szánt eszközök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket, amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikájának határozott, következetes érvényesítésével tudunk véget vetni. Csak az aránytalanságok kiküszöbölése, az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazda- sági és ipari termelés növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap lépést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével. 7. Gazdasági nehézségeink alapvető tényezője: az új szakasz politikájának végrehajtásában mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az ellenállást táplálják azok az elméletileg megalapozatlan, téves felfogások, amelyek a gazdasági nehézségeket „vásárlóerő elvonással“ — tehát a munkásosztály és a parasztság életszínvonalának csökkentésével — javasolják megoldani, a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság jólétének emelése nélkül, — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnak megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket és különösen a paraszti termékek szabadpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú ..parasztpolitikának“ tekintik. Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxi-lenini alapelveivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítését követeli meg. A szocializmus építése csak úgy valósítható meg, ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság, hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az életszínvonal csökkentése — a szocializmus békés építésének körülményei között — megingatná a dolgozóknak a szocialista építőmunkába vetett bizalmát, csökkentené a munkakedvet és a munka termelékenységét, gyengítené a tömegek kapcsolatait a párttal. Az életszínvonal csökkentése nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való kapitulálásnak, a szocializmus építéséről való tényleges lemondásnak útja. Ez az út nem járható a dolgozó nép, a munkásosztály, a párt számára. Káros az a felfogás is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazdasági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségének fokozása és anyagi jólétük növelése nélkül. Már pedig a mezőgazdasági termékek bősége teszi csalt lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a munkásosztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre több hazai, mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz jusson, A mező- gazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak és a parasztság jólétének ezzel járó emelése a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika. A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása, vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét, megingatná a párt és a kormány politikájába vetett bizalmát; a termelés csökkenésére, áruhiányra, drágaságra vezetne, aláásná a munkásosztály életszínvonalát, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget. Fejlődésünk jelenlegi szakaszán, amikor a kisárutermelő egyéni gazdaságok teszik ki még a parasztság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok kiszélesítése. Azok az intézkedések, amelyek lehetőséget teremtenek a parasztság számára, hogy termékeinek nagy részét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megszilárdítsuk a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját; az erősen megalapozott munkás-paraszt szövetség pedig elengedhetetlen feltétele a népi demokrácia fejlődésének, a proletár- diktatúra feladatai megvalósításának. A paraszti vásárlóerő elvonása, a szabadpiac megszorítása tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősítéséhez, hanem népi demokráciánk meggyengítéséhez, a munkásosztálynak a paraszti tömegektől való elszigeteléséhez és a városi dolgozók ínségéhez vezetne. Ez az út épp olyan kevéssé járható a munkásosztály, mint a parasztság számára. 8. Alaptalanok és helytelenek azok a nézetek is, amelyek az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy az iparosításról, az ipari termelés kibővítéséről való lemondást jelenti. E nézetek mögött az 1953 júniusa előtt folytatott gazdaság- politikának az a téves alapgondolata húzódik meg, hogy az iparosítás csak a kohászat és a gépipar egyoldalú, mindenáron való fejlesztésével valósítható meg. A valóságban az 1953 júniusa előtt folytatott gazdaságpolitika nem azért volt téves, mert az iparosításra törekedett, hanem azért, mert az iparosítást nem hazai erőforrásaink és szükségleteink reális alapján, hanem azoktól elszakítva, tényleges lehetőségeinkkel nem számolva, túlzott mértékben és túl gyors ütemben akarta megvalósítani. A túlzott iparosításnak ezt a gazdaságpolitikáját gyökeresen fel kell számolnunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen tényezője. Az életszínvonal további emelését, a mezőgazdasági termelés gyors növelését csak akkor valósíthatjuk meg, ha az ipari termelést egyrészt átcsoportosítjuk, másrészt azonban egészséges arányokban, megfelelő ütemben bővítjük is, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére és hogy minél több gép és szerszám szállításával támaszthassa alá a mezőgazdaság fejlesztését. A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják, hanem bennük rejlik nehézségeink főforrása. Pártunknak a lehatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik a munkásosztály és az egész nép érdekeit. 9. Az új szakasz politikájánál; nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti gazdasági nehézségeinkben jelentős szerepet játszik; a) az új szakasz helytelen, engedékeny, liberális értelmezése. Sokan a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításának ürügye alatt lemondanak arról, hogy szigorúan megköveteljék az állami és munkafegyelem betartását, a társadalmi tulajdon gondos megőrzését; elvárják a népi demokráciától az élet- színvonal emelését anélkül, hogy erőfeszítéseket tennének az élet- színvonal emelése előfeltételeinek megteremtésére, a termelés növelésére, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség leszállítására; elfeledkeznek arról, hogy a jólét emelése végső soron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántásnál-vctésnél, a növényápolásnál dől el és nem biztosítják a tervek teljesítését. Ez a helytelen magatartás a munka- fegyelem és a tervfegyelem nagymértékű meglazulására, a béralapnak sokszáz millió forinttal való túllépésére és falun sokszor az adófizetési és a beadási kötelezettség teljesítésének elhanyagolására vezetett és mindezek következtében a termelési és áruellátás! előirányzatok pontos teljesítésének egyik legkomolyabb akadályává vált; b) az utolsó években erősen elharapódzott pazarlás, amely a rendelkezésünkre álló termelőerők, valamint a fogyasztás céljaira szánt anyagi eszközök jókora részének elfecsérlésére, észszcrűtlcn elhasználására vezet. Ez kifejezésre jut az improduktív munkát betöltők számának mértéktelen megnövekedésében és az állami költségvetés lehetőségeinket meghaladó megduzzadásában is; c) a gazdaság irányítása helytelen, bürokratikus módszerei, a rendeletek, határozatok, utasítások, jelentések és adatszolgáltatások tömkelegé, amely elvonja a figyelmet a lényeges gazdasági feladatoktól és amely mögött legtöbbször a vezetés tehetetlensége, az élettől való elszakadottsága húzódik meg. Minthogy az új szakasz kispolgári értelmezése, a munkafegyelem meglazulása, a bürokratizmus, a pazarlás gazdaságpolitikai feladataink eredményes végrehajtásának komoly akadályai, leküzdésükért — teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot kell folytatni. Népgazdaságunk fejlődése azt bizonyítja, hogy az 1953 júniusi és azt követő párthatározatok hosszú időre megmutatták az egyetlen járható utat, amely népünk jólétének következetes emeléséhez, a népgazdaság egészséges fejlődéséhez, a szocializmus eredményes építéséhez vezet. Csak az új szakasz politikájának következetes és hiánytalan, minden elferdítéstől mentes végrehajtása biztosíthatja a nehézségek leküzdését, népünk anyagi és kulturális felemelkedése további feltételeinek megteremtését. II. Népgazdaságunk helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, valamint az új szakasz politikájának követelmé- ményeit figyelembevéve a Központi Vezetőség a következőket határozza el: 1. A szocializmus építésének egyetlen helyes és lehetséges útja hazánkban a Központi Vezetőség 1953 júniusi, októberi és decemberi ülése, valamint a III. Kongresszus határozataiban rögzített politika, az új szakasz politikája, amely a szocializmus építését következetesen a párt és a tömegek közötti legszorosabb kapcsolatra, a munkásosztály és a parasztság közötti szilárd szövetségre alapítja. A párt valamennyi szerve, minden párttag ezt a politikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani. Egész gazdaságpolitikánkat az 1953 júniusi és az azt követő határozatok elvi alapjaira kell helyezni, minden gazdaságpolitikai feladatot és intézkedést az új szakasz politikájának kell alárendelni. 2. A párt következetes harcot indít az 1953 júniusában, valamint a III. Kongresszuson hozott határozatok minden elferdítése, az ettől a vonaltól való eltérések és elhajlások ellen. Biztosítani kell, hogy ezeket a határozatokat, az új szakasz gazdaságpolitikájának alap- elveit a párt összes szervei egyöntetűen értelmezzék és ingadozás nélkül megvalósítsák. Az új szakasz politikájának kérdéseiben meg kell szilárdítani a párt sorainak elvi egységét és határozottan fel kell lépni — személyre és a pártban, vagy az állami szervekben betöltött funkcióra való tekintet nélkül — azok ellen, akik az új szakasz politikáját elferdítik, azzal szemben kétkulacsos magatartást tanúsítanak, vagy a kétkedés szellemét terjesztik. A Politikai Bizottság hajtsa végre az ebből a szempontból szükséges káderátcsoportosítást a gazda sági szervekben és foganatosítson szervezeti intézkedéseket azokkal szemben, akik a III. Kongresszus és a Központi Vezetőség határozatait nem teszik őszintén magukévá, akik képtelenek az új szakasz politikáját megvalósítani. 3. Az új szakasz gazdaságpolitikája a nép növekvő anyagi és kulturális igényeinek minél teljesebb kielégítését, a dolgozók életszínvonalának és kulturális színvonalának következetes emelését és ennek biztosítása végett a termelőerők fejlesztését, a mezőgazdasági és ipari termelés fokozását tűzi ki célul. A párt megalkuvás nélküli harcot folytat minden olyan felfogás ellen, amely — bármi formában is — az életszínvonal csökkentésére vagy a termelés és a termelőerők fejlesztésének megszorítására irányul, minthogy az ilyen nézetek és törekvések összeegyeztethetetlenek az új szakasz politikájával, a műn. munkásosztály és a dolgozó nép érdekeivel. Ugyanakkor tudatosítani keli a dolgozók legszélesebb rétegeiben, hogy anyagi és kulturális igényeik fokozott kielégítésének elengedhetetlen feltétele a termelés szakadatlan emelkedése, ami elsősorban a milliós tömegek erőfeszítésétől, a munkafegyelem megszilárdításától, a munka termelékenységének növelésétől függ, A * 4
