Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-02 / 207. szám
4 8ZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 szeptember 2. MEGYÉNK MÚLTJÁBÓL „Törvényt szabtak a legényre — Mit mondanak: erről a régi irAsok — Sí A kuniági városok molyette írásait végigböngészve, láttam, hogy hajdanában milyen szigorú rendeleteiket hoztak a hatóságok a legényi virtuskodás regulázására. Csak aztán értettem meg igazában azt a furcsa régi nótát, amelyet öreg kunoktól hallottam ezelőtt: Törvényt szabtak a legényre: Sipkáját ne csapja félre, Hajit ne plllangózza ki, Bajuszát se pödörje ki. A csárdába ritkán járják. Olyankor is kicsit igyék. Ezután már — az áldójátt — Szeretőt is a törvény ad. Valamikor az 1700-as évek derekán azzal kezdte a karcagi tanács, hogy „Az tséltsap ifjúság, még inkább a szolgáló suhantzok az negédségben, bujaságban, kevélységben, parázna dobzódásaik- ban, tartalék nélkül való éktelen káromkodásaikban és egyéb förtelmes tulajdonaikban mindenképp megzaboláztassanak.‘‘ A „csélcsap“ ifjúság azonban nerr.' sokat hederített erre a dörgedelemre, hanem tovább „negédeskedett.“ Való igaz pedig, hogy árestáltak nem egyet, pálcát és korbácsot is számláltak többekre. Vass Sándor circiter 19 esztendős ifjú legény még fenyegetőzött is; vasárnap a Dombos Malomnál „magát kényesül hány-vet- vén kiáltozva mondotta, hogy felmegyek én hétfőn a városházára, osztán kiválogatom', kiket csapjak meg!“ — Fel is ment, mert kísérték s időt se engedve neki a beígért válogatásra, megcsapták azon melegében. Dehát nem az a legény, aki üti. hanem: aki állja! Hiszen ha minden rendeletet a lelkűkre vesznek, azt se tudták vön szegények, mi tévők legyenek! Még ruhabéli viseletűk ilyen vagy amolyan íródj a is szemet szúrt a kunkapitánynak, tanácsnak egyaránt. Sőt mondhatjuk, hogy testi ábrá- zatukat is régulázta az árgus szemű hatóság. Illési János kapitány uram 1777-ben azt kurrentáltatta ki, hogy „a hegyes bajusz, csákó és abroncsos süvegnek viselése 12 kemény korbácsoknak büntetése alatt tiltatik.“ 1780-ban pedig a széles gatyák divatja ellen is zúg a parancs. „Akik pedig a publikáció után is viselik a rövid Ingeket és azon gyalázatos gatyákat, azoknak hátukon el kelletik hasogatni és 20 korbácsot a hátokra vágatni.“1 De hasztalan, mert még hosszú évtizedek múltán is ez a tanács témája: „Akármely renden lévő ifjak, az, kik tapasztalás szerént vulgó kacagányban, zsíros kurta ingben és széles gatyáiban kényesül járnak, az ilyenek rólok levonassanak és mezítelenített farokra 12 pálca méressék,“ A kacagány viselését különösképpen kárhoztatták, úgyszinte csengő-bongó sarkantyúkat is. Azt mondja a kurukapitány rendeleté, hogy „az olyan rendetlen sarkantyú és kacagányok nem egyébre, hanem a ruhában való bújaságra és kényességre való, melyet az Isten törvénye is tilt.“ Nosza, erre az egyházi férfiak is bekapcsolódtak a virtus elleni hadjáratba! A verselgető sápi kántor például nerr.' csak közönségesen, hanem szép rigmusban tárta a legények elé kárhozatra jutásukat: Haljátok meg szómat, ti híres legények, Akik kényetekre kacagányt viseltek. Zsoltárt kik nem zengve, kocsmákon mfveltek, Mint virág hervadtok, pokolba vettettek! A legények azonban hervadással és pokollal se törődve, vígan élték világukat a fekete kacagányban, sarkantyút pengetvén. Az egyik múlt század eleji sár- gultlevelű jegyzőkönyvből olvastam, hogy némely „imposztor su- hancok megittasodván, templomba menetei idején a kántor kocsma előtt botránkoztattak. Nem is mint emberek, a kacagányban juhok s kosok módjára ugráltak, a tisztességre nem számítva.“ Főbíró uram és a tanács ítélete alapján jól meg- pálcázták őket, fekete báránybőr kacagányuk farkát pedig lemetszették, már pedig ennek a háton viselt gúnyának a legényeik szerint ez volt a dísze. Nem csoda hát, ha az egyik vásott fiú még jobban megvadult s imigyen fenyegetőzött: ,.Akinek farka nincsen kos, hamisabb az olyan!“ Hirtelen elkapták a gellesét és még egyszer rászámolták a fenyítéket, hogy „hadd szelídülne, emberséget tanulván.“ A csepegésig zsírozott hajról, annak sodorgatása és tarka szíjba való fonása ellen szintén írtak paragrafust. De a rátarti legények tán még annál inkább pomádézták rr agukat. Hosszú hajat viseltek, kétoldalt piros bőrből vágott, kicsipkézett szélű pillangót fontak bele. Nem a tanácstól kérdezték ők, mi a szép! De a botok, csákányok, fokosok miatt még több baj volt! Ki tudná, hányszor adtak ki ilyen rendeletet: „Senki a kocsmáiba fokossal, bunkós bottal, vagy más efféle ártalmas eszközökkel ne menjen, mert különben az ilyetén ártalmas eszköz az olyantul elvéte- fik, büntetésül pedig 12 pálcát azon felül elszenvedni tartozik.“ A régi kun legényekről keveset tud az, aki azt hiszi, hogy e rendeletnek volt valamelyes foganatja! .. * A kapun se léptek ki ilyen „ártalrr-as eszköz“ nélkül. Ha pedig már a kezük ügyében volt, használták is. Erre lépten-nyomon adódott alkalom, tekintve, hogy akkortájt őszintébbek voltak egymáshoz az emberek. A csárdások, kocsmárosdk ünnep közeledtén a padlásról, ólból már előre összeszedték a vastag pókhálót, hogy legyen mit borítani a bevert koponyákra, Ilyen alkalom sohase múlt el véres számadás nélkül. Ilyenkor botra beszéltek a legények. Némelyiket úgy kifizette az adósa, hogy nem fűzte többé e földi világhoz még a pókháló sem!.., De leghíresebb legényszerszám volt az ú n. kálvinista kereszt: hosszú, ólmos botra húzott rézfokos. Ezt se arra használták, hogy a karcagi meg a kunhegyesi templom előtt sétálgassanak vele! Egy tanúvallatási jegyzőkönyv szerint 1775-ben egy karcagi kun ilyen kegyes szóval fenyegette ellenfeleit: „Isten, Szentháromság, Miatyánk úgysegéljen, ha bántja valaki a sógoromat, mindjárt reá teszem a kálvinista keresztet!“ Igencsak úgy gondolta őkelme, hogy ha már ez a szerszám van a kezében, ehhez pászítja a szót. A tanács meg két bőrt húzott egy rókáról; káromkodással is, verekedéssel is vádolta. A másik legény szintén ha sonló kiáltással foglalta el vetély- társaitól a csapszéket: „Ügy gyertek be, te csalymások, hogy rátok hányom a kálvinista keresztet! Meggörbültök alatta, te!“ A kocsmákban, csapszékekben virágzott ki a legényi virtus, de annak melegágyai az ólak voltak. „Tudva vagyon, hogy a tüzelős ólakban úgy a gazda ifjak, valamint a kocsisok télen át tétlenül henyélnek, éjfélig dobzódnak, rossz hírű személyekkel, gyanús társaságban élnek és tolvajlásra is vetemednek, nem csak, hanem tüzet is okoznak, miért is figyelemmel kísérendő'* és a közéjük elegyült bujtogatók kicsapassanak,“ rendeli egy régi írás. Való igaz, hogy így volt! Kun- kapitány uraimék és a nemzetes tanácsbeliek azonban helyesebben cselekedtek volna, ha rendeletek kiagyalása és botok osztogatása helyett az „oskolá“-ra fordítottak volna gondot, oda szorítván be a „csélcsap“ ifjúságot, hogy „hadd szelídülne, emberséget tanulván.“ Szűcs Sándor, múzeumvezető, Karcag, a Társadalom- és* Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat tagja. HŰTLEN ASSZONYOK OLASZ FILM Jelenet a „Hűtlen asszonyok" című olasz filmből. ki maga is A trágyának a szántóföldben a helye — mindnyájunk egészsége érdekében Is Igen gyakran szóba kerülnek a fertőző betegségek. Utón, útfélen találkozunk a kérdéssel és feleletet várnak sokan. Nem egy esetben panasztárgyát képezik a legyek. Sokan tanácsot Jkérnek a légy elleni küzdelemre. Vannak, akik egyszerűen úgy fogják fel a kérdést, hogy a legyeket irtani kell és akkor nem okoznak kellemetlenséget. A légy kérdés és a fertőző betegségek ügye egymással szorosan összefügg. Mindkettőnek közös alapja a trágya, amit megyénkben nagy tömegekben láthatunk gondatlanul kezelve az udvarokon, a községek, városok határában. TTJ Kormányunk a mezőgazdaság fejlesztését célzó programmjában előírta, hogy a szántóföldek termő- erejének fokozása érdekében fokozottan kell a trágyázást végezni, nem szabad, hagyni, hogy a nagy értéket jelentő trágya felhasználatlanul kárba vesszen. Amellett, hogy a föld trágyázása biztosítja a több termést, a trágyának a szántóföldben való elhelyezése jobb egészségügyünknek is tosítéka. Ha a trágya a szántóföldibe kerül, kevesebb lesz a nyári fertőző betegség, mert kevesebb a légy. Állataink jobban pihenhetnek, tehát jobb erőben lesznek, teheneink több tejet adnak, igavonó állataik nagyobb munkát tudnak végezni. Az embereknek is kevesebb bajuk lesz a léggyel, eltekintve a legyek betegséget terjesztő szerepétől. m Ä légyirtásnak leghathatósabb módja a trágya és szemét megfelelő eltávolítása és nem a légyfogóval, vagy más módszerekkel végzett pusztítás. Minden más mód szer csak kisegítő eszköz, amit nem szabad lebecsülni, de a trágya megfelelő kezelését pótolni nem tudják. A legyek a trágyában, föld felett rothadó anyagokban szaporodnak. Ide rakják petéiket, amikből a további légyrajok szárnyra kelnek. A légyírtásnak tehát a legcélravezetőbb eszköze a tenyésztő helyek eltüntetése, amit a trágyának, a szemétnek, egyéb rothadó anyagoknak a földbe való juttatásával érünk el. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy szaporodni tudjanak, s az emberre gyilkos kórt terjesszenek. A legyek irtásának egyéb módja 'kiegészíti fő munkánkat és annak eredményét biztosítja. A légy hazánkban a nyári fertőző betegségeiknek a terjesztője. Bebi- zonyítottan terjeszti a légy a hastífuszt, a dizentériát (vérhast) és a gyermekbénulást. Más betegségeket is terjeszt, de fő szerepe ezeknél a betegségeknél van. m A legyek mindenre rászállnak. Lábukra, testükre igen sok szenny, piszok tapad. A szennyei és piszokkal a betegségek kórokozóit is magukra szedik és továbbítják. Beteg, vagy bacillusgazda székletéről, vizeletéről, egyéb váladékáról rászáll a gyermekre, ételeinkre. Anélkül, hogy gondolnánk erre, elfogyasztjuk az ételt. Megbetegszünk. Megbetegszik a gyermek. Okolunk mindenkit, csak a legyek látogatásában nem keresünk okot. Hála népünk megnövekedett kultúrájának, már vannak, akik belátják ezeket a tényeket és igyekeznek azon segíteni. Legfeljebb még kevesen vannak, illetve kevesebben, mint kellene lenniök. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a légy-kérdést tisztán egészségügyi vonalon lehet megoldani. Tévednek. A légykérdés legalább annyira mezőgazdasági, mint egészségügy probléma. Mi a tennivaló? Itt van az őszi munka ideje, ami a szántóföldeknek az őszi vetés alá való készítését is jelenti. Hordjuk ki a trágyát a szántóföldre, szántsuk azt be, hogy búzaföldjeink erőben gyarapodva több búzát, több kenyeret adjanak a reánk következő évben. ED A trágya kihordást naponként, de legalább hetenként el kéül végezni. A földdel letakart trágyában a légy nem tud szaporodni és az értékes tápanyagait is megtartja. Ha szabadon hagyjuk a föld felett, a mezőn is tenyészik benne a légy, bár kevesebb, mert a lakott helyről nemigen száll messze petéinek lerakása végett, hogy megkeresse a trágyát. Mindamellett a kitenyé- szett legyek állatainkon és a szelek segítségével bejutnak újra lakásunkban és kifejtik sok bajt okozó szerepüket. Legokosabb tehát, ha beleszántjuk a földbe a trágyát, vagy jól letakarjuk földdel, hogy megakadályozzuk a legyek tenyésztését. m Igen helytelen eljárás a trágyának tüzelésre való felhasználása. Trágyázott földben — több, jobb. egészségesebb tüzelőanyag terem, mint amilyen tüzelőanyag a trágya, Emellett a tüzelőként felhasználható növények magja jövedelmünket gyarapítja. Ez újra több kenyeret és jobb egészséget jelenít. A trágyának a szántóföldben a helye. Hordjuk ki a szántóföldre, szántsuk bele a földbe. Több kenyerünk és jobb egészségünk lesz. A Megyei Tanács Egészségügyi Osztálya. A zzali sajt-gyáros egy zug-nyomozóirodát . bíz meg, hogy figyelje Luisát, a feleságét, mert bizonyítékot szeretne arról, hogy az asszony megcsalja, E tény^ egymagában nem nagyon zavarná, hiszen már néhány éve nem él vele házas- életet, viszont el akar válni, mert feleségül venné Marisát, egy nagyon csinos, fiatal, s romlott leányt, akit amúgy is „finanszíroz“. A nyomozóiroda vezetője Luisa megfigyelését egy gátlásnélküli fiatal csirkefogóra bízza. A nyomozás — eredménytelen! Azzalin-é „kifogástalan életet'“ éli.., (Valójában, soffőrjével van viszonya!) Osvaldo — a fiatal csirkefogó — tehát azt a megbízást kapja, kísérelje meg az asszony megkísérlését. A gyáros háromezer lírát ígér, ha a csel sikerül, Osvaldo ugyanakkor véletlenül újra találkozik ifjabbkori szerelmével. Liliánával, akivel egykor jegyben járt, s aki most egy angol diplomata felesége. Liliana szívességből bemutatja Osvaldot a sajt- gyárosnénak. A fiatalember udvarolni kezd az asszonynak, akinek meg is tetszik, ugyanakkor Liliana, aki még mindig szereti Osvaldot, a szeretője lesz, L iliana -lassanként felismeri, hogy a fiú hazudozik neki, de megsajnálja, amiért olyan aljas .munkára“’ vállalkozott ' és elhatározza, segít neki és becsületes mun -kát szerez számára. Osvaldo azonban úgylátszik jobban szereti a becstelen utat, egy hazugsággal kicsal az asszonytól kétszázezer lírát. Az asszony rádöbben az újabb aljasságra és elhatározza szakít Osvaldóval. O valdo időközben észrevette, hogy a sajtgyáros feleségének a so-ffőrje a szeretője; megzsarolja az asszonyt, s az így szerzett pénzből visszatéríti Liliana „kölcsönét“. — Az asszony nem kérdezi a pénz eredetét, hiszen szereti a fiút és boldogan meg- bocsájt neki. Osvaldo most már egészen el- szemtele-nedik, elrabolja Liliana vagyontérő gyémántnyakékét az asszony szobájából. Az angol diplomata, a nő férje Cesari-nat, a kis szobalányt gyanúsítja, akit a feleMU --------------- W raga szkodik Liliánához. Ä derék, becsületes, érzékenye szívű, fiatal teremtés elha-> tározza, hogy otthagyja áldását. —* Liliana — miután hiába marasztalja -szerez számáTa egy másik szobalányi állást egyik tehetős barátnő^ j énéli. Alig dolgozik pár napot új he-* lyén Cesarina, egy estélyen,^ az egyik vendég hölgy kézitáskájából nagyobbösszegű pénz tűnik el, Tc- mét Cesarinát gyanúsítják. Most már sokkal nehezebb Cesaj rína helyzete, még Liliana is gyanúba veszi. A kihallgatásnál — úgy érzi, — hogy már semmi sem tudja megmenteni a szégyentől, az igazságtalan megaláztatástól és a hamis látszat alapján való elítéléstől, Néhány percig magára marad* kétségbeesésében meggyujtja saját ruháit. Pár óra múlva Liliana kai-- jai között hal meg a kórházban* Amikor Liliana elhagyja a halottas szobát, egyik barátnője — Lulls — sírva vallja be neki, hogy ő lopta el az erszényt. — „Kellett " pénz'*. Osvaldo őt is zsarolta. L iliánában feltámad a lelkiismeret — úgy érzi — közvetve maga okozta a leány tragédiáját* Feljelenti a rendőrségen Osvaldo! és azokat, akik részesei voltak bűnös üzelmeinek., * Magát sem kíméli! Férje azonban tagadja annak lehetőségét, hogy a gyémánt-nyak- éket Osvaldo lopta volna el feleségétől. Lulla asszony pedig letagadja, hogy Osvaldo zsarolta. A sajtgyáros felesége sem ismeri ed* hogy pénzt csalt volna ki tőle. A látszatot féltik mindannyian, a látszatot, amely bearanyozza hazug és romlott életüket. — A rendőrtiszt elejti a vádat, mert „egy tanú — nem tanú”! Néhány perc múlva — az utcán — néhány lövés dördül el. Liliana, férje revolverével lelőtte Osvaldót. így torolta meg Cesarina halálát. „Tanácsos úr —< mondja a rendőrtisztnek — most már megkezdheti a vizsgálatot“. * Bemutatja a szolnoki Vörös Csillag filmszínház szeptember 2-től—* 8-ig. A GŐZFÜRDŐ ÉLETTANI HATASAI Kevesen TUDJAK, hogy a közkedvelt gőzfürdő eredeti formájában nem volt más. mint a gőzkamrában való izzadás. A rómaiaknál és a keleti népeknél is megtaláljuk, de nálunk alárendelt jelentősége volt. A gőzkamra hazája Oroszország. Az orosz rendszerű gőzfürdőnek sem kádja, sem medencéje nem volt. A fürdés olvmó- don történt, hogy egy jól elzárt helyiségben a tűzhelyre nagy köveket helyeztek, s amint ezek izzani kezdtek, hidegvizet öntöttek rájuk. A víz hirtelen elpárolgott, s a helyiséget forró gőz töltötte be. Mikor az erős Izzadás beállott, a testet melegvízzel öntötték le és a bőrlnger fokozása céliából gallyakkal, vesszőnyalábokkal ver- desték saját vagy egymás testét. Használata után hideg medencében lehűtötték magukat, vagy hideg vízzel öntötték le testüket. „Római” — „török” — vagy „fr” fürdőnek nevezik a száraz légkamrában való Izzadást. A gőzkamrában a vízgőz állapotát használjuk fel a test felmelegítésére. Itt a testet ellepő verejték nem tud elpárologni, mert a kamra levegője telítve van párával. A bőrre lecsapódó s a bőrön állandóan lecsurgó pára erősen tisztit és a mirigyek kivezető csatornáiból alaposan kimossa a váladékot. E LHAGYVA A GŐZKAMRÁT rövid Ideig tartó hűvös zuhanyozás, vagy fürdő után használjuk a medencefürdőt. A medencefürdést is rövid ideig tartó hűvös eljárással kell befejezni. A hűvös fürdő, vagy zuhany felfrissít és óv a meghűléstől, mert összehúzza a kitágult bőrereket. A gőzkamra vagy forró fürdő hatására a hőtorlódás következtében a test hőmérséklete 40 fokot is elérhet és a szervezet űgv viselkedik, mint egyszerű lázas állapotban. A szívműködés és légzés szaporává válik és fokozódik az anvagcsere. A bőr erei az egész test felületén kitágulnak és ugyanúgy az agwelő, a lép és a vesék erei is. A hasüregben a mái és a belek erei azonban a testfelület erezetével általánosságban ellentétesen viselkednek. A bőr ere? és k'váltkép a ha;száferek nemcsak tágulnak, hanem utóbbiak meg is szaporodnak, s így a környék! vérkeringés sokszorosan kibővül. A májban és belek** ben pangó és renyhén folyó vér újból keringésbe jut és a tüdőn áthaladva oxigénnel telítődik. De a vivőeres vér oxigén- tartalma is nagyobb az átlagosnál, mivel a gyorsult vérkeringés csökkenti a leadást. Bár a vérkeringést szabályozó hatás, a szapora érverés, a szívre munkatöbbletet hárít, mégis könnyít a szíven. Ennek kettős oka van. Az egyik a bőrerek tágulása, amely csökkenti az ellenállást és így a szívnek, mint központi motornak kevesebb erőre van szüksége, hogy a vért az érrendszerbe nyomja. A hajszálereket éppen eme, a szív munkáját segítő képessége miatt „környéki szívnek** is nevezik. A másik ok a jobb vérkeringés, amely biztosítja a szívnek tökéletesebb vérellátását. Az ANYAGCSERÉT a gőzfürdő és a me. leg fürdők jelentékeny módon befolyásolják. A testhőmérséklet' emelkedésével eleinte csak az oxidáció lesz nagyobb és a nitrogénmentes anyagok égnek el. Viszont, ha a hőmérséklet növekszik, (40 fok), a fehérje szétesésére is sor kerül. Megszokott, hogy az izzadássai elvesztett súly eléri az 1 kilogrammot. A verejtékjcel sok anyagcseretermék távozik. Néhányat felsorolva Ilyen a húgysav, különféle sók* nitrogén — és úgynevezett aromás vegyü* letek. A bőrön kiválasztott nitrogén 1, a konyhasó 2 grammra is rúghat. Figyelemreméltó, hogy Izzadás közben a vérplazma konyhasó tartalma nem változik, ami azt bizonvítja. hogy nem a vérből, hanem a szövetekből választódik ki. A bőrt. a feleslegessé vált salakanvagokat kiválasztó működése miatt „harmadik vesének’* is szokták nevezni. Élettant szempontból figyelembe kell vennünk a víz mechanikai hatását is. Ezt a hatást a víz nagyobb faisúlyából adódó nagyobb hidrosztalikai nyomása révén feiti ki. Ezért nagymértékben függ attól, hogy az ember a vízben milyen helyzetben állva, vagy ülve foglal-e helyet. Amint látjuk a gőzfürdő sokoldalú hatásával a tisztaságot, egészséget és felfrissülést szolgálja. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a szívet és érrendszert nagymértékben igénybeveszl. Ajánlatos, ha a beteg csak orvosi tanácsra használja* A-
