Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-16 / 219. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 szeptember lö. Á jászberényi járás pártszervezetei adjanak még több segítséget a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdításához „A legfontosabb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, gazdasági és politikai megszilárdítása, jövedelmük, hozamuk emelése’* — határozza meg a Központi Vezetőség kongresszusi beszámolója. E célkitűzés megvalósítása pártszervezeteink egyik legfontosabb feladata, ennek megoldására kell összpontosítani figyelműket. Szükség van erre mindenekelőtt azért, hogy a szövetkezet' tagság jóléte fokozódjék s azért is. hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnye mindenki által szemmellátha- tóvá váljék és magához vonzza a még egyénileg gazdálkodókat. Ennek érdekében sok tenni való5 a akad a jászberényi iárás pártszervezeteinek is. Vizsgáljuk meg közülük a legfontosabbakat. Sokoldalú, nagy hasznot jelentő I gazdálkodást. A jászberényi járás földjeinek terniőereje nincs kellőképpen ki- "irismálva. A szövetkezetek több- jégé külterjes gazdálkodást fOiy- tat ott is, ahol annak megváltoztatására megvan minden lehetőség. Több helyen mód lenne jól jövedelmező melléküzemágak létesítésre, mégis elmulasztják azokat. A következetek párttagjainak fel kel i gyelniök ezekre a hibákra, s ki «:ell használniok minden olyan lehetőséget, mely jövedelmet biztosít a csoportnak. Igen helyesen cselekszenek a jászárokszállási Tán- ’sics tsz párttagjai, akik azért fá- adoznak, hogy a jövő gazdaság- évben' már megvalósíthassák a szántóföldi öntözést. Jó pár mázsával emelik ezáltal a terméshozamot. Követhetnék példájukat a jászteleki Alkotmány tsz tagjai is, akiknek nagy lehetőségük van az öntözéses gazdálkodásra, de munkaerőhiányra hivatkozva, nem használják ki azt. Megfeledkeznek arról, hogy éppen a jól jövedelmező üzemágakból nyert haszon csökkenti a munkaerőhiányt, mivel az vonzza elsősorban az új tagokat. Ha szövetkezetük gazdagodásáén mindent megtesznek, akkor az öt •íj beléoő mellé, még jópáran csatlakoznak. Okos gondolat az is — ami felvetődött már egy-két tsz-ben —i. hogy gyógynövényeket termelnek Ez az ország és a szövetkezetek szempontjából is igen hasznos. A melléküzemágak között igen kifizetődő a gombatenyésztés, hiszen egy négyzetméter terület — míg ki nem pusztul a gomba — 15—20 ezer forint jövedelmet biztosít és gondozása sem igényel különösebb • munkát. Több tsz-nek van erre a •álra alkalmas, kihasználatlan pincéje. Követendő pé’da — ahol erre mód van — a jászteleki Tolibuchin tsz, mely a Zagvva holt medréből — mintegy 15 holdnyi területről lecsapolja a vizet, kitisztítja a fnlvómedret és halastavat létesít. Fő fisveimet természetesen — a tárás adottságainak megfelelően — a gabonaneműek és a kapásnövé- vek terméshozama emelésére kell fordítani. Erre kell ügyelni most az őszi talajelőkészítéseknél és a vetéseknél, Az állattenvésztésnek elválaszthatatlan részét kell képeznie valamennyi tsz gazdaságának. Hasznossága vitathatatlan. A jászárok- szállási Táncsics tsz-nek példáu1 115.000 forintot hozott a házhoz az állattenyésztés ebben az évben, pedig ők sem használtak ki minden adottságot. Akad azonban olyan szövetkezet is — így a jászjákó- halmi Béke tsz — melyben az állattenyésztés— jórészt a párttagok '-özömbösségáből eredően — nem Pivedelmez eléggé. Az okot nem kell sokáig keresni. Az állattenyésztés lebecsülésére vall például az is, hosv a tavaly ősszel tető a'á k»rült 100 férőhelyes tehénistáFó- iuk belső berendezése még mindig nem készült el. Ennek következtében nem kielégítő a gondozás, a ♦akarmánvozás s alacsony a tejho- zam. A szövetkezet oárttagiainak sürgősen fel kell lénniök ez ellen a nr ulasztás ellen. Orvosolják a hibát. Az a'apsxabálv betartásával a szövetkezetek egységéért A szövetkezetek erősítésének — mint általában minden nagv feladat megoldásának — előfeltétele a dolgozók egvsége, közös erőfeszítése. Ez a járás területén — egykét kisebb hibától eltekintve — »•»ndben van. Mivel azonban kis hibákból erednek a nagyok, a párt. övezeteknek keményen fel kel1 lépniök a legkisebb ellentét kiküszöbölése érdekében is. Nem szabad tűrniök, hogy egyesek a volt középparasztok ellen uszítsanak, mondván, hogy .csak az agrárproletárok hivatottak a tsz-ek vezetésére’'. A párttagok magyarázzák meg a tsz-tagok.nak: va’amermyiük egyéni érdeke azt kívánja, hogy a volt agrárproletárok szívóssága, küzdeniakarása párosuljon a vezetésben a volt középparasztok gazdag termelési tapasztalataival. Az ellentétből csak kára származik a szövetkezetnek. Bebizonyosodott ez a jászjákóhalimi Béke tsz-nél is. A volt középparasztok „csináljátok ti, ha jobban tudjátok” — jelszóval visszahúzódnak több munkától. Ennek következtében a tsz nem kap megfelelő, a jószágot szerető és hozzáértő állatgondozókat. Ugyancsak a szövetkezet egységét, dolgozóinak munkakedvét és munkafegyelmét rontja az is, ha nem az alapszabályban meghatározott módon használják fel a munkaegységeket, hígítják azokat, vagy teljesen jogtalanul olyan esetekben is beírják, amikor azok mögött nem áll értéküknek megfelelő termelési eredmény. Ilyen esetben a munkaegység növekedésével nem áll arányban a termés növekedése, a szövetkezet jövedelmének fokozása, s csak azt eredményezi, hogy egyes tsz-tagok saját dolgozótársaikat megkárosítva, jogtalan előnyökhöz jutnak. Található ilyen példa a jászjákóhalmi Béke tsz-nél is. Többek között az aratás jelentős részéért dőlt gabona után járó munkaegységet számoltak el a legszebben talponálló táblákon is. Az állatgondozóknak jóval magasabb munkaegységet írnak be, mint amennyit az alapszabály meghatároz, A tsz vezetősége nem hajtotta végre a közgyűlés határozatát, nem vizsgálta felül a munkaegységbeírást és nem vonta le a jogtalanul megszerzetteket. Ez a példa arra int, hogy a szövetkezeti demokrácia biztosítása terén is akad még tennivaló. Helytelen lenne azonban az is, ha csak a hibákat vennénk észre és nem látnánk meg, hegy a múlt évekhez viszonyítva óriási a fej’ő- dés ezen a téren. Hiszen most már az elnökök nem intézkednek a tsz- tagok véleményének meghallgatása nélkül a szövetkezetét érintő fontos kérdésekben. Mivel azonban a szövetkezeti mozgalom mindannyiunknak közös ügye, nem szabad tétlenül nézni még a kivételes esetekben előforduló, egyedülálló hibákat sem. Szüntelen nevelőmunkót a tsz-mozgalom érdekében A szövetkezeti pártszervezeteknek közvetlen, baráti kapcsolatot kell teremtendők nemcsak a tsz- tagokkal, hanem az egyénileg gazdálkodókkal is. A járás több csoportjában — igen helytelenül — szektáriánus vonás, befeléfordulás jelentkezik és ez ellen a pártszervezetek nem lépnek fel kellő eréllyel, megfeledkeznek arról, hogy milyen káros ez a szövetkezeti mozgalom szempontjából. Ennek következtében a jászteleki Tol- buchin tsz-ben olyan nézet terjedt el, hogy „elegen vagyunk mát*’' és CPPENCSAK pitymallott, amikor Lipcsik Károly a Petőfi tsz központi tanyájára érkezett. — Jólesően is, meg idegenül is hatott rá a halk zsibongás, ami a munkára gyülekezők csoportjából szállt felé. Úgy tűnt, hogy senki sem ügyel rá, de feszült idegállapotában csalhatatlanul megérezte: szeme sarkából őt lesi mindegyik. Mire hozzájuk ért, elhallgattak valamennyien. Most mi lesz? Szóba állnak-e vele? Szemére vetik-e, hogy otthagyta a csoportot egy esztendeje? Ketten-hárman már nézik, nem lehet kivenni, mit gondolnak. Lehet ezt: „Hát Lipcsik mit keres itt?“ Hadd gondolják! Mér független tőlük. Igazán nincs rászorulva, hogy tárt karokkal fogadják. Megélt azóta is úgy, mint a tsz-ben. Dolgozott a MEVIÉP-nél, állami gazdaságban, jól is keresett... Csak azért rosszul esne mégis, ha komiszak lennének hozzá... Nem ok nélkül vált meg tőlük, olyan zűrzavaros volt a vezetés, hogy csak emésztette az ember idegeit. De bármennyire is távol volt a csoporttól, velük élt, türelmetlenkedett a jó időjárásért. Változnak az idők. Itt sem cívód- nak már apróságokon. Az öregek sem tartják taknyosnak a fiatalokat, sőt örülnek, ha azok okosabbak, A brigádvezetők nem szaladsz új tagokkal csak baj van”. Természetes, hogy ilyen álláspont alapján nem törődnek eléggé az egyénileg gazdálkodók nevelésével, nem tesznek meg mindent azért, hogy a község valamennyi dolgozó oarasztja minél előbb a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépjen. Megválogatjuk, hogy kit veszünk magunk közé“ — hangoztatják. Ez nem- is volna helytelen, csak az a baj, hogy a „válogatásból” egyre inkább elkülönülés lesz. Pedig a dolgozó parasztokban megvan a tsz iránti érdeklődés, szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni, ismerkedni vele. Több eset igazolja ezt a megállapítást. A já- noshidai Dimitrov tsz-ben több egyénileg gazdálkodó — minden felkérés nélkül — elment segíteni hordani, mondván, hosrv „,a szövetkezet úgyis V!s"pzas‘'Cfti'\ A pAr*- szervezetek ezt a bizalommal teli, őszinte* érdeklődést gyümölcsöztem! kel! a tsz-ek megszerettetésére, taglétszámuk növelésére. Különböző rendezvényeikre hívják mea az egyénileg gazdálkodókat s ha úgy hozza a helyzet, nyújtsanak nekik tBrmelési segítséget. Ismertessék velük szövetkezetük gazdagodását. Mondják el nekik, hogy a szövetkezetben megtalálja számítását minden dolgos ember. Dé- ká.ny Béla, a jászárokszállási Táncsics tsz sertésgondozóia példáu1 riőlegként 23 mázsa búzát .kapott Kovács István pedig — aki családiéval együtt dolgozott — 31 mázsa búzát vitt haza. A szövetkezetek pártszervezeteinek természetesen nemcsak az egyénileg gazdálkodók között kel! nevelőmunkát kifejteni. A dolgozó paraszt azzal, hogy belép a tsz--be —- még nem válik egyszerre „szövetkezeti emberré". Kistulajdonosi sondolk.ozásmód.iát sokáig megőrz' és az so-kminden'ben kifejezésre jut. így például a háztáji gazdaság túlméretezésére való törekvésben, vagy a munkafegyelem lazításában. Megnyilvánult ez a jánoshi- dai Dimitrov tsz-ben is a csépi és ideién, amikor a „kötött munkaidőhöz1’ (rövid munkanaphoz) ragaszkodtak egyesek, szem elől tévesztve, hogy valamennyiük közös érdeke a cséplés gyors befejezése.-Az tfyfcn halK’u'atot az ellen='’gé* elemek is igyekeznek szítani, őszi betakarításunk — vetésünk, szövetkezeteink továbbfejlődése érdekében ügyeljünk err* Is. SIMON BÉLA 15 perc alatt 6 tehenet fej meg A Malomgépgyárban ezév első negyedében készítették el nagyteljesítményű fejőgép mintapéldá- hyát. A gép sikeres kipróbálása után megkezdték a sorozatgyártást. Ezév szeptember 1-ig nyolcvanat készítettek el és még az idén újabb kétszáz fejőgép készletet gyártanak. A szovjet tapasztalatok alapján készített fejőgép teljesítőképességére jellemző, hogy egy fejőgép-készlettel tizenöt perc alatt hat tehén fejését végezhetik el. (MTI.) gálnak, mint a bolond, egyik tanyáról a másikra, hogy munkára ráncigáljék az embereket. Megfigyelte már: minden reggel itt gyülekeznek a központi tanyában, innen rajzanak szét a földekre. JÓ REGGELT agyonisten! —• Agyonisten Károly! Ilyen hamar felkeltél az asszony mellől, — megharagszik, meglásd! Mintha az a facsaró érzés sose lett volna a szíve körül, úgy megkönnyebbült Lipcsik. Nem haragszanak. Akárcsak tegnap találkoztak volna. Aztán sokáig beszélgettek a szekéroldalra könyökölve. Legtöbbet arról, hogy nemsokára aratni lehet a rizst. De senki sem kérdezte, mi járatban van. Ilyenformán ő sem szólt. Pedig várta a kérdést, amire elmondhatja: nem fél az élettől, van kedves kis felesége, akivel együtt könnyű legyűrni a bajokat. Megmutatta a csoporton kívül is, hogy megélnek emberségesen... De bevallja őszintén, megbánta, hogy esztendeje felütötte a hódlást, megvált a tsz-től. •— Már megint napokig odaleszel? — búcsúzott tőle az asszonyka, mikor a MEVIÉP-hez járt munkára. De nehéz volt ilyenkor otthagyni! a meleg fészket. — JÓI fizetnek az állami gazdaságban... csak... — dicsérte kicsi Érdemes jól dolgozni A napraforgómat tisztítását végezte a csoport több tagiával együtt Tönköly János elvtárs, amikor meglátogattuk a jászkiséri Kossuth tsz-ben. ötvenhat éves, de sek esetben a fiatalokat is megelőzi. Van is eredménye igyekezetének. Fe’eségével 354 munkaegységet szerzett augusztus elsejéig. Mindketten a növény- termelési brigádban dolgoznak. 1952-be.n lénett be a csoportba. „Nem bántam meg, azt sajnálom. ho?v nem egy évvel előbb szántam rá magam erre * — mondotta. A termelőszövetkezetben végzett munkája után kapott juttatásból bevezettette a villanyt lakásába. 2000 Ft értékű ruhát vásárolt a múlt évben. Most tehenet vesz. mert a meglevő kevés tejet ad. Ez évben eWegként 11.38 mázsa búzát, 2.94 mázsa burgonyát, m.un. kaegvségenként 6.50 Ft készpénzt és 4 kg csöveskukoricát kaptak eddig. A háztáji földön is termett 25 mázsa kukorica. Ez elég lesz a jószágoknak. Egy tehén, egy borjú, egy hasas disznó és egy hízó •— mely közel másfélmázsás — képezi, a 4(1 szárnyas állat mellett kis gazdaságát. Tíz haszonbéres és 4 saját, összesen 14 hold földön gazdálkodott mi - előtt a csoportba lépett Akkor nem volt ennyi jövedelme. Ma nyugodtan él és örömmé i dolgozik. A végelszámolásig 2 kg hántol* rizsát és 26 dkg cukro* visz még haza munkaegységenként. Kb. 8(1 Ft-ra rúg majd a zárszámadáskor egy munkaegység értéke. Ezért érdemes dolgozni. A bő termés egyik alapja a jó gépi munka Az alattyáni Vörös Csillag tsz tagjainak bő termésért valló igyekezetét évről-évre jobban segíti a gépállomás. A közös gazdaság dolgozói a gépekkel jobban meg tudják művelni földjeiket, s az többet terem. így kapcsolódik össze a párt, a munkásosztály segítsége a dolgozó parasztok és az egész nép jólétének növelésével. A gépekké' gyorsabban, könnyebben megy a munka. Most az őszi szántás-vetes idején is jelentős eredményeket értik el a tsz-tagok. Idejében előkészítették az őszi takarmánykeverék és az őszi árpa magágyát. Oláh Mátyás traktoros kifogástalanul dolgozott, most az őszi búza alá készíti a magágyat, hogy a kenyérgabona mielőbb földbe kerülhessen. A jó vetőágy attól js függ, hogy van-e elég idő a vetőszántástól a vetésig a talaj beérésére. A kiváló traktoros is jól tudja ezt, s ezért gondosan ügyel gépére, hogy műszaki kiesés nélkül dolgozhasson e fontos munka idején. — Képünkön Oláh Mátyás traktoros Kovács Lajos vezetőmechanikussal megbeszéli a munkát. párja máskor. Csak — arra gondoltak mind a ketten, hogy a csoportban nem kellett mindent pénzért beszerezni. Bármilyen jól keresett, sosem érezte magát olyan nyugodtan, biztonságban, mint a szövetkezetben. Most is, mintha csak hazajött volna. Akár egy csalód. Lám, ott van édesapja, Lipcsik Mátyás, Bozsó József, Lóczi Ferenc és a többiek. gZIVVERÉSE meglódult, midkor egy ismerős hang szólalt meg mögötte. — Mi újság Károly? Sík elvtárs, az elnök állt előtte, fején az elmaradhatatlan világosvászon micisapkával. Szava se hideg, se meleg nem »volt, csupán érdeklődött. Mint ahogy megszokásból teszi az ember, ha idegennel találkozik. Lipcse Károlyból se kívánkozott elő bővebb mondanivaló. Úgy beszélt, mint máshol, ahová munkát vállalni ment. — Nem kell-e rizsarató, — elnök elvtárs? Világért sem akarta, hogy meglássák, mennyire szeretné. Belül feszegette csak a nagy várakozás. Hej, ha elutasító lesz a válasz, ide se teszi be a lábét többet. Az elnök zömök alakja tempósan odébbmozdult. Biccentett a többiek irányába. Nem hallotta a választ? Vagy már akkor kiesett a figyelméből, mikor köszöntötte?... Mégis 'Visszalépett Lipcsikhez. SZIVES — Ha meg leszünk szorulva, gyere... Persze, magunk erejéből akarjuk megcsinálni, mert a pénz úgy a mi zsebünkben marad. „Ha meg leszünk szorulva...“ — Vagy kellek, vagy se. Füstölgőit magában Lipcsik Károly, amint hazafelé ballagott. De ha úgy vesz- szük, igazuk van. Miért vernék magukat költségbe, míg elboldogulnak? Azért mondhatta volna biztatóbban Sík elvtárs. Hátha még nem is kerülne csoporton kívülre az a pénz? £|K ÖDÖN elvtárs, az elnök úgy vigyáz a tsz tagjaira, mint akkurátus apa a gyerekeire. Van is munkakedv, a hozzátartozók szinte kivétel nélkül dolgoznak. Tavasz óta símán is megy előre a csoport. Nem maradtak le a betakarítással sem. Pedig még egy évvel ezelőtt az egyéniek nem egyszer mondták: „mit versenyezzünk, úgy is mi győzünk”. Az idén már féltékeny verseny folyt s hogy a Petőfi is, meg az Ezüst Kalász is előbb járt mindenben, ilyenekből lehetett ítélni: — A csoport már úgy is elvetett, — nem tudnák kölcsönadni a ve+ő- gepet — állította meg Sík elvtársat a tavaszon Tóth Imre. — Dehogynem, — arra való, hogy vessünk vele.
