Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-16 / 219. szám
W94 szeptember 16. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP UJ OTTHONRA TÁLALT Szeptember 1-ig 320 munkaegységet Írtak a javára A kenderest Vörös Csepel tsz tagjai egész esztendőben szorgalmasan dolgoztak. Most hozzákezdtek a bő termést ígérő kapásnövények betakarításához. A napraforgó egyrészét már leszedték. 24 holdat másodnövényként őszi takarmány- keverék után vetettek. Ez Is gazdag termést ígér, hamarosan mee kell kezdeni a betakarítását. A szövetkezeti tagok 40 holdon rizst termeltek. A múlt héten megkezdték az aratást s e hét közepéig be is fejezték. Most csépelik. A fogatok egyrésze a trágyát hordja. Az eddigi 40 holdon kívül az idén még 120 holdat terítenek meg érett istállótrágyávaA, melyet mélyszántással forgatnak bele a talajba. A közös munkának megvan a haszna. A szorgalmas tagok egyre jobban élnek. Pozsonyi Imre nagycsaládos ember, harmadmagával dolgozik a szövetkezetben. Előlegosztáskor több mint 20 mázsa tisztabúzát vitt haza. Vasárnap Fegy- vemeken vásár volt. 2200 forintért akkor szerezte be a jövőévi hízónak vallót. A tagok egyre szebb életének láttán több egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét a Vörös Csepel tsz-be. Tóth János, Csontos Imre, Pataki János és még jó néhányan augusztusban írták alá a belépési nyilatkozatot. Azóta már valamennyien dolgoznak. Tóth János jószágszerető ember volt világéletében. Különösen a lovakhoz ért Ezért ő fogatos lett. Ahogy mondja — igen jól érzi magát a csoportban. Uj otthonra talált. És új otthonra talált vele együtt az a hat dolgozó paraszt is, aki az elmúlt héten lépett be a szövetkezetbe. — Képünkön Tóth János a gondjaira bízott lovakkal. A „kiváló termelőszövetkezeti tag'* jelvény boldog tulajdonosa Mond! János, a jászteleki „Tol- buchin“ termelőszövetkezet dolgozója. Tíz hold földdel lépett be a csoportba még alakulásakor, 1949-ben. „Nem bántam meg, hogy ezt tettem“ — mondotta. — Állami kölcsönből 2 szobás lakóházat építtetett 25.000 forintért, 20 évi részletre. Hét gyermeke van. Ilona nevű leánya vele együtt dolgozott a csoportban, eddig 250 munkaegységet teljesített, Mondi bácsinak pedig 485 munkaegysége van szeptember 1-ig. Tizenhét mázsa búzát, tíz mázsa takarmányt, két mázsa árpát és munkaegységenként 7 forintot kapott eddig előlegként. A háztáji földön is közel 30 mázsa kukorica termett, így lesz a hízónak is ennivaló. Tóth B. Istvánná, a pusztarr.izsei Tolbuchin termelőszövetkezet tagja. Becsületes, szorgalmas munkája jutalmául kormányunk „kiváló termelőszövetkezeti tag“ jelvénnyel tüntette ki. 1949 decembere óta dolgozik a közös gazdaságban. 1953-ban 499 munkaegységet szerzett. Ebben az évben is jól megfogta a munka végét. Szeptember 1-ig 320 munkaegységet írtak javára; | Fia még csak 14 éves, de mint munkakönyves családtag rendszeresen részt vesz a munkában. Mint ssrtésgondozó, jól megállja helyét, Pedagógus — a tsz mozgalom elissegítőie SZÓVAL... Majd Pap Mátyás, Kis János jött ugyanezzel a kéréssel. Később Bet- tenbukk András. Még a kultivátor- ra is sor került. — De hogy kell ezt kezelni? Mi egyéniek nem vagyunk ebben jártasok, fordultak egyre nagyobb bizalommal a tsz-hez az egyénileg gazdálkodók. Nem volt nehéz tanácsot adni. Agronómusa van a Petőfinek, meg a tagok is ismerik a modem gépeket. Sík elvtárs szívetája jólesően bi- zsergett, mikor egyre többen elegyedtek vele beszédbe hazafelé menet. Olyanok is, akiket nem ismert névről. — Mit csináltak azzal a földdel, elnök elvtárs? Azon a rongy szikesen 10.5 mázsa tavaszi búzát termeltek, pedig annak nem volt sose becsülete a gazdák előtt. — Tavasszal 60 holdat fejtrágyáztunk, így sikerült ott 10.4 q tavaszi árpa, 11 mázsa zab holdanként... Ezt a csoportban megtehetjük —■ folytatta elégedetten a tsz elnök. Odáig azonban nem jutottak, hogy egyikük mondta volna: „Látod, nekünk könnyebb, gyere közénk“, vagy a másik megkérdezte volna: „Vájjon szívesen fogadnátok, ha belépnék? Ez, —* akárhogy szépítgetjük, inkább az elnök elvtárs hibája volt. Hiszen ő volt az erősebb, aki már ismeri az új utat. Neki kéllett volna bátorítani, szíves szóval kézenfogni amazokat. cZEPTEMBER 7-én Sík elvtárs ^ is rádöbbent erre. A Szabad Népben ezt olvashatta magáról is: „Itt van például a kőteleki Petőfi tsz elnöke és párttitkára. Ezek az elvtársak nem igyekeznek új tagokat nevelni a szövetkezet számára. Azt mondják: az új tagok csak ártanak a szövetkezetnek. A sok föld, a sok ember pedig mindenképpen sok gondot, széthúzást, fegyelmezetlenséget idéz elő — szerintük’*. Bizony ez rosszul esett! — Hát miért nincsenek megelégedve a csoporttal? Rend van, a munka ha- ladósabb, mint bármikor, a beadást határidő előtt teljesítették,— md kell még! „Nem igyekeznek új tagokat nevelni...“ Mit csináljanak, ha a tények sem elegendők? Kölcsönadták a vetőgépet, kultivátoít, jobb a termésátlag, szakmai tanácsot adnak a kívülállóknak... De ha felteszik nekik a kérdést, belépsz-e hát? — legtöbb ezt mondja: — „Mindez rendben van, de még ha az apám parancsol, azt se szeretem... A csoport kiváltképpen ne parancsoljon!*’ Mit tehet az ember ilyenkor? Ha annyira rövidlátó valaki, hiába a szép szó! A ZÉRT a jó kommunista lelki« M ismerete nem hagyja nyugodni Sík elvtársat. Eszébe jutott például Lipcsik Károly. Azt is milyen kurtán-furesán elintézte. Pedig biztosan csak pár szó hiányzott volna: „Gyere vissza közénk“, „Parancsol a csoport’* — mi az, hogy parancsol? Mikor ő egyénileg gazdálkodott, nem felkeltette az asszonyt éjfélkor, hogy menjenek herét gyűjteni, mert a napon össze- pödrődilk a levele. Az idő parancsolt. Ha aratni kell, a csoport tag is az egyéni is arat. Minek ahhoz parancs. És ha egy brigádban tizenöten elhatároznak valamit, de egy nem hajtja végre, miért ne lehetne azért felelősségre vonni,,. Ez nem parancs. Viszont igaza van. a cikknek. » Minderről vitatkozni kell a parasztokkal, nem rájuk hagyni, türelmetlenkedni... Csakhát, igazat megválva, úgy voltak eddig a tsz-ben, mint a gyerekek a játékkal: féltették, hogy másnak ne jusson belőle. Pedig a jó annál jobb, minél többen élvezik. így gombolyította nyugtalan gondolatai fonalát az elnök és belátta, hogy nemcsak a hideg, józan ész formálja az életet, nemcsak a tények kellenek az emberek meggyőzéséhez, hanem mindenekelőtt meleg szív... Jöjjetek, ne féljetek az újtól! pGY HÉTRE az első találkozás *" után Lipcsik Károly újból jelentkezett az elnöknél. Ahogy Sík elvtárs a rizsvágó sarlót meglátta a fiatalember vállán, valósággal meghatódott, örült magában, hogy jóvátehet valamit. — Ülj le, Károly..; hazajöttél? Hát az asszonyka, beszélj már róla. — Nem pénzért aratom én a rizst, elnök elvtárs — állt fel a beszélgetés végén Lipcsik Károly, — Károly.., —> szólt utána az elnök. — Megyek aratni, de előbb aláírom... Tag leszek... _ Akkomap későn ért haza Sík elvtárs. Barta József, Koczka János és felesége szintén beszélgetett vele. Aláírták ők is a belépési nyilatkozatot. Másnap megint beállított Lipcsik Károly. Jóképű menyecskét tessékelt maga előtt. — Elhoztam a feleségem is... fogadja be a csoport. És milyen fürgén siklott az elnök tolla, mikor a megyei lapnak megírta a büszke tudósítást: „A kőteleki Petőfi tsz hat dolgozó parasztot vett fel tagjai sorába“. Azóta már tízre növekedett az új tagok száma. Kettő elsején veszi fel a munkát, a többi belépése percétől dolgozik. Belépett a többi között Táj ti István, az ötszörösen kitüntetett állatgondozó, aki Sík elvtárs szerint is „aranyat ér". Tóth István. Háromsoros cukorrépa kiemelögép Szovjet minta szerint nemrég hazánkban is elkészültek a háromsoros cukorrépa-ikiemelőgép első példányai. A Zetor- és a Lanz Bulldog-traktorokra szerelhető gép egyszerre három sorban lazítja, s emeli ki a répát a talajból. Napi teljesítménye körülbelül hat hold. Erősen kötött talajon kétsorosán állítható. A cukorrépa betakarításának idejére 334 kiemelőgépet gyárt a bajai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat és a jövő évre máris újabb ezerre kapott rendelést. Készül a traktorosok téli ruházata A gépállomási dolgozók csaknem 35 millió értékű téli holrr.it kapnak az idén. A szegedi Ruhagyár már átadta a nála rendelt vattaruhák nagy részét, a kisipari termelőszövetkezetek pedig elkészítették a téli sapkákat, a meleg kesztyűket és a halina-csizmékat, „Kiváló termelő szövetkezeti tag“ Demeter István a jászfelsőgyörgyi hajtai iskolában tanító. Egy hold földdel rendelkezik. Már régebben érlelődött elhatározása, hogy közös gazdaságba viszi be földjét. A környék dolgozó parasztjaival beszélgetett arról, hogy alakítsanak I. típusú csoportot. A képen Demeter István tanító Pintér István 10 holdas dolgozó paraszttal beszélget. Szeptember 9-én rrindeketten aláírták belépési kérelmüket az I, típusú csoportba,
