Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-12 / 190. szám

2 SZOLNOKMfcÜVEl NÉPLAP 1954 augusztus 12. Papírniunka helyett rá kell térnünk as élő kádermunkára Irta: Juhász Imréné, a Megyei Tanács VB elnöke AZ ELMÚLT [esztendőben ko­moly eredményeket értünk el mun­kánk minden területén. De nem tartott lépést a fejlődéssel káder­munkánk, amely sok helyen for­maivá, bürokratikussá, papírmun­kává vált. Ha valamelyik osztályon egy dolgozó valamilyen oknál fogva nem felelt meg — sokszor talán azért, mert nem kapott elég segít­séget, s így nem tudta megismerni feladatait, vagy helytelen volt arra a munkára tenni, egyébként becsü­letes, talán más munkakörben ered­ményesen dolgozni tudó emberről volt szó — leváltották anélkül, hogy törődtek volna további sor­sával, gondoskodtak volna róla. Több esetben hosszú ideig elhúzó­dott, mire más munkába elhelyez­kedett, mert mindenki azt vizsgál­ta, hogy miért lett leváltva elő tő tu-ivéről. Az ilyen túlzott bizalmatlanság megtalálható olyankor is, amikor nem „leváltott’1 káderről van szó. l’edig a bizalmatlanság és gyanakvás a káderekkel szemben több kárt okoz, mint hasznot. Az a sze­melj zeti osztály, vagy annak a dolgozója, amely bármilyen kis funkcióba beállítandó káderrel az összes családfáját és őseit felkutatja, információk tömegeit gyűjti össze, — tapasztalat sze­rint elsősorban azért teszi, hogy saját magát, biztonságát védje az olyan eshetőségre is, hogy ha az új káder valami hibát kö­vet ei, vagy valami kiderül ró­la. Egyszóval a felelősségtől való félelemről van itt szó. Miután meggyőződtünk arról, hogy a káder nem ellenséges elem, hogy becsületes, a párthoz, a dolgo­zó népihez hű, hogy megvan a meg­felelő politikai, szakmai képzettsé­ge, illetve rendelkezik azzal a ké­pességgel, amellyel a ráváró mun­kát el tudja látni, még ha múltban nem is értett egyet a mi politikánk­kal, de ma már más a nézete és igen jó szakember, jól dolgozik, — akkor merjük bátran munkába ál­lítani. I NÉPI DEMOKRÁCIÁNKBAN minden állampolgárt odaállítunk, ahol a legtöbbet tud adni, ahol a legjobban megállja a helyét. Sok helyen gyakorlattá vált, hogy olyan feljegyzéseket, írásokat adtak a káderről, annak múltjáról, ami lehetetlenné tette, hogy munkához jusson, s amelyek gyakran nem is voltak helytállóak, vagy éppen túl­zottak voltak. A túlzott bizalmatlankodás, a gya­nakvás helyett tanulmányozzuk az emberek napi tevékenységeit. A leggondosabban törődjünk velük. Akármilyen területen dolgoznak, gondoskodjunk fejlődésükről, tá­mogassuk őket, ha szükség van rá, bíztassuk őket, amikor az első si­kereiket felmutatják, Ellenőrizzük náluk a feladatok végrehajtását, de — mint Sztálin elvtárs mondotta, — nem az irodában, formálisan, jelentések alapján, hanem kint a munka színhelyén, az utasí­tások végrehajtása közben. Csak ez teszi lehetővé, hogy megismerjük a káder igazi tu­lajdonságait. A felülről való ellenőrzés azon­ban nem elegendő. Az is szükséges, hogy a tömegek, — az úgynevezett vezetettek — ellenőrizzék a vezető­ket. A vezetők tapasztalata egy­magában nem elegendő. KJ kell egészíteni azt a tömegek tapasz­talatával. |A VEZETŐK az embereket, a dolgokat, csak egyoldalról látják, — felülről. A tömegek fordítva, a dol­gukat, eseményeket, embereket a másik oldalról látják. Az egyik is, másik is bizonyos vonatkozásban korlátozott. Egyesíteni kell a kát tapasztalatot, hogy megkapjuk a kérdő" helyes megoldását. Az egyszerű emberek lenn a munkaterületen sok esetben köze­lebb járnak az igazsághoz, mint egyes felettes szervek, vagy veze­tők. Minden vezetőnek kell káder- munkát végezni, de ezt ne csak szóban hagoztassuk, hanem tettek­ben Is jusson ez kifejezésre. SA vezető, hivatal, intézmény, vállalat vezetője, igazgatója foglalkozó ugyan kádermunkával, de nem 11J- ia, 'r ogy mi van a személyzeti os. - * '«Ijvi A személyzeti osztályok ellen sok panasz érkezik be. Sok az információkérés. Távoli roko­nokról, nagyapáról, nagyanyá­iéi, nagybácsiról, akiket a ká­der talán nem is ismer. Ezek semmit sem mondanak, csak fe­lesleges zaklatás, amivel ren­geteg idő vesz kárba, azok ré­széről, akik kérik, de azok ré­szérői méginkébb, akiktől kérik. Jászapáti községben pl. ezévben a községi tanácshoz 212 drb. infor­mációkérés érkezett. Ezek kő, ül eddig 162-t válaszoltak meg, a ‘öb- bire nem is tudnak válaszolni. Sok­szor az apparátus nem erre hiva­tott tagja is járta a községet, kü­lönböző. ismeretlen személveik utár érdeklődve, hogy meg tudják adni a kért információt. Ezután nem is lehet csodálkozni, hogy sok esetben az információk sablonosak, általánosak. S bár sze­mélyzeti osztályainknak, személy­zeti előadóinknak elég terhes mun­ka volt ez, és habár egyik-másik eleinte tiltakozott is, a végén már automatikusan beleélték magukat, az információt adták, ha kellett, ha nem. Sokszor azt sem nézték, hogy kinek és miről, kitől és mit kérje­nek és adjanak. | SOKSZOR 1 egészen alacsony munkakörben, vagy egyszerű fizi­kai munkára alkalmazott szemé­lyekről is, illetve személyek hoz­zátartozóiról is részletes informá­ciót kértek. Tavaly nyáron történt, hogy Béres elvtársnak, a megyei tá­rnics személyzeti osztályvezetőjé­nek feleségét a MEZÖKER, zöld­ségüzletbe kiszolgálónak alkalmaz­ta. Erre a MEZÖKER személyzeti elő­adója elég szigorú felszóllítást küldött a megyei tanács elnöké­nek, hogy „nevezett alkalma­zóit férje a megyei tanács sze­mélyzeti osztályvezetője, kérjük, hogy róla záros határidőn belül részletes információt küldjön’'. Mondanom sem kell, hogy a MEZÖKER erre az információké­résére semmiféle választ nem ka­pott. De először is a zöldségklmé- réshez miért kell a dolgozó család­ját, rokonait • lenyomozni? Másod­szor: hogyan gondolta azt el a MEZÖKER, hogy a megyei tanács személyzeti osztályvezetőjéről mi részletesen megírjunk mindent. Harmadszor: hogyan gondolták, hogy lehet olyan körülmény, ami miatt ugyan mi személyzeti osz­tályvezetőnek alkalmazhatjuk Bé­res elvtársat, de feleségét a MEZÖ­KER zöldségkimérésre nem alkal­mazhatja? I AKIT NEM HAT AT f a dolgo zók iránti mélységes szeretet, aki előtt az élő ember közömbös, az ha tudatlanul is, az ellenségnek dol­gozik, A személyzeti osztályok, csopor­tok munkája akkor lesz jó, ha nemcsak öszegyüjtik a sok papírt, hogy alkalmadtán „a káder fejé­re öntsék’“, hanem mindig foglal­koznak a dolgozóval. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozata óta pártve- nalon van javulás ezen a 'é- ren is. Egyre több helyen foglal­koznak a káderekkel. Nagyobb lett a rend, higgadtabb a kádermunka. Javulásnak kell bekövetkezni a hivataloknál, vállalatoknál Is. A személyzeti munkában a ve­zetők mellett a személyzeti vona­lon dolgozó elvtársaknak arra kell gondolni hivataloknál, vállalatoknál és bárhol, hogy a feladatok egyre nagyobbak és bonyolultak, az igé­nyek is mindig nőnek, hogy nem leihet mindig régi módra vezetni. Elvégre már 10 esztendő múlt el a felszabadulás óta és nem elég az, ha a vezetők, vagy felelős posztra állított káderek politikailag megbízhatók. Meg­felelő szaktudással is kell ren­delkezni. bizonyos helyeken megfelelő általános műveltség­gel is, hogy azon keresztül meg legyen a hivataloknak a tekin­télye és jól el tudja látni a munkáját. Jobban meg kell be­csülni a néni demokráciához hü. pártonkíviili értelmiségi dolgo­zókat is. SZEMÉLYZETI osztályoknál s a tanácsok személyzeti osztályainál sem sokat törődnek a dolgozók fe­gyelmi ügyeivel és sok esetben a fegyelmi indokolások nem fedik a valóságot, vagy a f“gy°'mi élbe csájtásnál nem mondják meg az igazat. Ez nem helyes, mert a dol­gozó úgyis érzi, ha valótlan indo­kot hoznak fel ellene, hogy ő ab­ban nem bűnös, nem követett el olyan hibát, ami miatt el kell bo- csájtani és akkor fűhöz-fához sza­ladgál, keresi az igazát. A szolnoki városi tanácsnál Ha­zán Istvánné gyenge mukaerőnek bizonyult, ezt kényelmetlen lett volna neki megmondani, s így az elbocsájtását létszámcsökkentéssel indokolták. Holott semmiféle lét­számcsökkentésre szükség nem volt és az Egyeztető Bizottság döptése alapján vissza kellett venni. Kiss Károly elvtárs hangsúlyozta hogy mindig meg kell mondani a kádernek az elbocsátás, a fegyelmi okát. A papírosmunka helvett rá kel’ térnünk valóban az élő kádermun­ka végzésére. Akit funkcióba állítunk, előző­leg beszélgessünk el vele, kér­dezzük meg tőle, mi a vélemé­nye, képesnek érzi-e magát a megjelölt feladatra. Feltétlen beszé'ni kell velük új munka­helyükről, jövő feladataikról, így megértik a rájuk vonatko­zó javaslat szükségességét és többségük szívesen választja a javasolt munkakört. Ne csak a politikai megbízható­ságot, hanem a gyakorlati ráter­mettséget, szakmai képzettséget is vizsgáljuk meg. Elsősorban azokat válasszuk ki, akik törekszenek is politikai, szakmai tudásuk gyarapí­tására, akik akarnak tanulni, fej­lődni. Bár ha fontosabb beosztásba kerül a káder, megvizsgáljuk a múltját is, de ha a múltbeli hibáit kijavította, nem ez a döntő, ha­nem az. hogy az utóbbi időben, fel- szabadulás óta hogyan dolgozott, hogyan végezte a munkáját, milyen becsülettel állt helyt az ország új­jáépítésében. Adsnauer a nyugatnémelországi sztrájkharc élesedése miatt magához rendelte a bonni koalíciós pártok vezetőit Berlin (MTI.) A hamburgi köz­művek és városi közlekedési válla latok nyolc nap óta sztrájkoló 15.000 munkása és alkalmazottja, valamint a három nappal ezelőtt sztrájkba lépett több rrint kétszáz bajorországi fémipari dolgozó teljes akcióegységben, töretlen elszánt­sággal folytatja küzdelmét meg­élhetésének biztosításáért, béreme­lési követeléseinek megvalósítá­sáért. Bajorországban a dolgozók el­szánt sztrájkharcának hatása alatt eddig 57 fémipari üzem teljesítette a szakszervezet bérköveteléseit. — Ezekben az üzemekben ismét meg­kezdődött a munka. Augsburgban kedden este rrun- kások megverték Trillich rendőr- századost, aki 15 főnyi rendőrosz­tag élén el akarta távolítani a sztrájkőrséget egy nagyüzem kapu­jából. Jellemző, hogy a rendőr­osztag tagjai nem siettek parancs­nokuk segítségére. . Erwin Essl, a bajorországi fém­ipari dolgozók sztrájkbizottságának elnöke rádióbeszédében kijelen­tette, hogy a sztrájkolók követe­léseik teljes megvalósulásáig foly­tatják küzdelmüket. Adenauert erősen nyugtalanítja a nyugat-németországi sztrájk­helyzet élesedése és az egyre nö­vekvő bérmozgalom. A bonni kan­cellár ezért péntekre magához ren­delte a nyugatnémet koalíciós pár­tok vezetőit. — A megbeszélésre Bühlerhőgeben. Adenauer Dél- Badeni nyaralóhelyén kerül sor. (MTI.) Eisenhower Adenauerhoz in»ézett levelében a há­ború alatt lefoglalt náci vagyon feloldásáról volt szó Berlin (MTI.) A bonni kormány hivatalos közleményt adott ki ar­ról a levélről, amelyet Eisenhower amerikai elnök Adenauer kancel­lárhoz intézett. A hivatalos közlés szerint Eisen­hower értesítette Adenauert, hogy a washingtoni kormány minden tőle telhetőt megtesz a második világháború idején az Egyesült Ál­lamokban lefoglalt náci-vagyon tel­jes feloldása érdekében. A bonni hivatalos közlemény hangsúlyozza, hogy a náci-vagyon visszaadása az eredeti tulajdonosok­nak tovább erősítené a nyugat­német-amerikai „barátságot.“ — (MTI.) Berlinben nagygyűlést tarlónak Eugene Dennis 50. születésnapja alka mából Berlin (MTI). A berlini „Baby­lon” filmszínházban kedden este nagygyűlést tartottak Eugene Den- nis-nek, az Amerikai Kommunista Párt bebörtönzött főtitkárának 50 születésnapja alkalmából. A nagy­gyűlésen Paul Wandel Németország Szocialista Egységpártja Központ Bizottságának egyik titkára és Ste­fan Heym ismert német író mon­dott beszédet. A nagygyűlés résztvevői egyhan­gúlag elfogadott tiltakozó levelet intéztek Brownell amerikai igaz­ságügyminiszterhez és ebben Euge­ne Dennis, valamint az amerikai börtönökben sínylődő többi béke­harcos és demokrata azonnali sza- badonbocsátását követelték. Németország Szocialista Egység- pártjának Központi Bizottsága táv­iratban üdvözölte az ötven éves Eugene Dennist. (MTI) r Ez történt a nagyvilágban Peking (Uj Kína). A „Vietnam Tájékoztató Iroda’* jelenti, hogy a Vietnami Egységes Nemzeti Arc­vonal szaigoni szervezete üzenetet intézett Ho Si Minh elnökhöz amelyben elmondja, hogy azok kö­zül, akiket az ország északi részé­ből délre hurcoltak, sokakat kény­szermunkásként délvietnami gumi- ültetvényeken dolgoztatnak. Az üzenet a továbbiakban kifejti, hogy Szaigon vietnami lakossága milyen örömmel és lelkesedéssel fogadta az indokínai fegyverszünet’ egyezmények aláírását. Az üzenet végül hangsúlyozza, az ország déli részének vietnami la­kossága követeli a francia kor­mánytól, hogy lelkiismeretesen tartsa be a fegyverszüneti egyez­mény rendelkezéseit. Tel-Aviv (TASZSZ). A. N. Abra­mov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazot nagykövete augusz­tus 10-én átnyújtotta megbízóleve­lét Ben Cvinek, Izrael állam elnö­kének. A megbízólevél átnyujtása után az elnök és a nagykövet beszélge tést folytatott, amelyben résztvett Sárét, Izrael miniszterelnöke és külügyminisztere. • Párizs (MTI). Armand Salacrou drámaíró, a Goncourt Akadémia tagja a „Le Monde” számára adott nyilatkozatában állást foglalt a nyugatnémet újrafelfegyverzés el­len és hangsúlyozta, hogy a német egységet békés úton kell megvaló­sítani. Moszkva (TASZSZ). A finn par* lamenti küldöttség Fagerholmnak, a képviselőház elnökének vezetésé­vel augusztus 10-én meglátogatta és megkoszorúzta V. I. Lenin és J, V. Sztálin mauzóleumát, • Nanning (Uj Kína). Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyet- tese és ideiglenes külügyminiszter» hétfőn este Nannigból hazautazott. (MTI) Moszkva (TASZSZ). A. P. Vol­kov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Szövetségi Tanácsának elnöke ebédett adót a Szovjetunióban tar­tózkodó finn parlamenti küldöttség tiszteletére. r * A CSODAVÁROS ÍRTA: LEONYID LEONOV ■'Tygy érzem, a Moszkvá- ^ ban megnyílt mező- gazdasági kiállítás nagy és rendkívül tanulságos ese­mény minden kortársunk számára, beleértve a kül­földieket is. A kiállítás te­rülete óriási, még egy ma­ratoni futó is bajosan nyargalná körül egyszúsz- ra. Kellemes a séta a hosszú, egyenes sugáruta­kon, amelyek mintha a tisztaság valósággá vált álamvilágába vezetnének — de ez az álom egyben okos és pontos beszámoló a szovjet mindennapok fontos kérdéséről: a bő­ségről. Bevallom, a kiállí­tás anyagával és grafikon­jaival megismerkedve, egyre nő az ember étvá­gya mezőgazdaságunk fel­táratlan lehetőségeinek megismerésére.,, Megközelítőleg ki is ta­lálhatjuk, milyen egymás­utánban érik az embert a benyomások a kiállításon bármilyen lett légyen is a látogató, a kora, helyzete és foglalkozása. Eleinte megilletődötten hallgat, de ezt a némaságot elég ha­mar felváltják az elragad­hatott felkiáltások, amikor megpillantja a mesébeillő csodás, de rendeltetésük­nek mindig pontosan meg­lelő pavilonokat, vag^ a pompás növényeket, amelyek még az 1939— 1941. évi kiállítás óta ma­radtak itt. A látogatót végesvégig az az izgalomérzés tölti el. hogy elvarázsolt városban jár, ahol mindenünnen csodálatos és ámulatos dolgok bukkannak elő.. Ez a hangulat fogott el mindenkit, aki a kiállítá­son járt. A hétköznapi gondolatok helyére haza­fias elragadtatás lép, s ezt mezőgazdasági dolgozótár­saink munkája váltja ki (mert a szocialista gazda­ság minden ágát egymást tápláló és egymással ösz- szehangoló szálak fűzik egybe). Dicséret a kiállítás épí­tőinek. Futólagos megte­kintésnél is mély benyo­mást kelt, hogy mennyi szeretetet és munkát fek­tettek a kiállításba építői N. V. Cicin akadémikussal az élen. Minden tökélete­sen csiszolt, az utolsó fű­szálig minden a helyén van ebben a gyönyörű zöld foglalatban, hogy a láto­gató emlékezetébe annál jobban belevésődjék en­nek az ünnepi díszszemlé­nek az alapgondolata. A kiállítás állandó hír- a",é=7r’?ó',atra hivatott: a szovjet nép legbensőbb gondolatairól, a szovjet haza haladásának irányá­ról beszél. Szocialista rhe- zőgazdaságunk elénk tá­ruló képe azért nyújt oly lenyűgöző látványt, meri a már megteremtett min­taképek, a már megszüle­tett eredmények ékes nyelvén beszél. Mindaz, amit a kiállítá­son látunk és megcsodá­lunk, a gyümölcshöz ha­sonlatosan szép gribovi káposzta, az izmos lovak (az ember úgy érzi, éppen ilyenek ágaskodtak haj­dan a kievi daliák alatt), a Micsurin-kert áldott bok­rai, amelyeken már ott la- komáznak a tolvaj vere- becskék, a szőkén hullám­zó len a központi terüle­tek pavilonjaiban — mindez, a szovjet földmű­vesek és állattenyésztők sok-sok tegnapi rekordja ma már a megindult űi szocialista előretörés hét­köznapjainak lelkesítő, de vasszilárd mértéke. Egyszóval, csodák nin­csenek a kiállításon, de ott van a közös munka nagyszerűségében össze­fonódott sokmillió nap­barnított, dolgos kéz oda­adó fáradozásának ered­ménye. Annál is feleme­lőbb, annál nagyobb tisz­teletet ébreszt ez a sok békés diadal, minthogy mind nehéz körülmények között, a háború utáni újjáépítés idején született. De az Összgzövetségi Mezőgazdasági Kiállítás ablak is, amelyen át a jö­vőbe nézhetünk. Meglát­hatjuk ezúttal mezőgazda­ságunk holnapját. Mi ma­gunk, de ellenfeleink is elképzelhetik, milyen táv­latok állnak a szovjet nép békés munkájának többi területein is. Nagyjából hát ilyen lesz annak a jövőnek anyagi alapja, amikor az emberi­ség győztes többségének nem kell többé alkotóere­jét és javait hidrogénbom­bákra, légierődökre és más, ugyanilyen sok pénzt és erőt felemésztő, de az emberi boldogságnak csak ártó gyilkos eszközökre pazarolnia... És ezzel el is jutottunk ahhoz a fő­gondolathoz, amely a kiál­lítás megtekintése után megmarad bennünk: min­den áron, egészégünket és életünket sem kímélve meg kell mutatnunk ha­zánk példáján a világnak, hogy mit tud elérni a szovjet ember, .az Ember nagy betűvel. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom