Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-08 / 187. szám
KÖSZÖNTŐ a fegyvernek! Kossuth tsz-neli Harmincadik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1954 augusztus 8. fiislánv: — A Jász-Kun Kakas bácsi eneem küldött, hocrv ezzel a virágcsokorral köszöntsem a tsz-t. amelv gabona- és állatbeadási kötelezettségét erre az évre teljesen kieevenli- tette. Ez aztán a csasztuska-brigád ! 'Vasárnapi entllk Beteg vagyok, fáj a májam, A tüdőm és a vesém. Mitől kaptam e bajokat, Elmondja e kis mesém. Szóval ügy volt, hogy vasárnap Nagyon nagy volt a rae.eg, Úgy gondoltam, hogy a strandra Asszonyommal kimegyek. Gondolatot tett követte. Máris váltom a jegyet. Körülnézünk, takarónak Hol találunk majd helyet. A jászdózsai tanács úgy gondolta, hegy a hordás majd magától is megy. Amint a képen látható, nem vált be az újítás: a munkából mihasznára elhívott emberek nélkül megállt a munka. Cséplőgépek csasztuska-brigádja: *—> Abádszalók büszkesége traktoros Nagy Jóska, i— Amiért rendben tartja gépét, neki szól a nóta. Okét nem lehet egészen lóvá tenni A kunhegyes! járási tanács mezőgazdasági osztálya nemrég a foz-ek fakiutalásáról feledkezett meg, most meg a szerszámok javításához szükséges bőrkiutalást hanyagolta el. Azért iötiek össze, hegy ne legyenek szanaszét? Jászdózsán hangszóró, dobolás, sőt kézbesítők útján gazda- gyűlésre hívták a dolgozó parasztokat délután 3 órára. 4 órakor bosszankodva hagyták ott a gyűlés színhelyét a megjelentek, mert á tanácstól senki nem ment el a gyűlés megtartására. A szolnoki Vendéglátóipari Vállalat több dolgozója elhatározta, hogy a gyenge halellátás ellensúlyozására horgász-szakosztályt alakít. Tímár igazgatóhelyettes egy malacot adott el, hogy horgászfelszerelést vegyen. A szakosztály megalakulásához azonban nem kapták meg az engedélyt. Tímár ig. h. vágya; — Legalább megvolna az önköltség! Dúslombú fa a strand szélén, Alatta gyep... tévedés?! Nincs alatta senki, gyerünk, Itt lesz nyugodt pihenés. Leterftjflk a takarót. Óh, Isteni nyugalom! Egy-két szúnyog kezd étkezn Csendesen a nyakamon. Szeretem a gyerekeket, Sivalkodnak, no sebaj! Én sem Voltam különb náluk, Én Is voltam fiatal. Egyszerre csak nejem visft: Orrára egy labda szá'It. Visonganak a gyerkőcük, Élvezik azt, hogy tatáit. Hagyd csak drágám, semmi baj sincs, Megesik Itt Ily dolog ... Caltítgatom, de a nejem Bőszen tovább háborog. „Én napozok és pihenek, Azért jöttem most ide. Kifizettem a jegy árát. Ne zavarjon senki se!” Jő! van, jő!, no hunyd be szemed ... Gyorsan én is behunyom, S „gyönyörködöm” a ragyogó Sok-sok aprő csillagon. Mert ugyanis az történt, hogy ... (S máris áldom sorsomat) Egy jó kemény futball-labda Lapította orromat. Ejnye, fékom teremtette! llgranék a fa alól. Mikor hallom: a lomb közül Csodálatos zene szól Óh, e zene mindent pótol! Lecsillapít, hallgatom. Elkódorog fáradt lelkem A friss dallam szárnyakon. De most, ejnye, mi e zúgás?! S mi e bántó recsegés?1 Amit hallok a zenéből, Az biz, sajnos mind kevés. Prüszköl, krákog. zúg, búg. recseg, A délután így halad, (Ülne, aki felszére le — Egy órát e fa alatt!) Beugróm a vízbe és csak Iszom, Iszom a vizet. Mert egy Ifjú víz alá nyom, — Bocsássák meg, tévedett! Rábeszélem a nejemet: öltözködjünk és gyerünk! Helyesel és azt mondja, hogy: „Jő, majd otthon pihenünk!” O. t. Resxoriisál'ssnh . . . Stupnt kartárs rendkívül izgatott volt már: előtte tizenöten felszólaltak s még 5 nem mondott semmit. Ilyesmi neir.i történt meg vele emberemlékezet óta. Izzadt, csurgóit hájhurkás nyakéba a verej. ték, aranyira erőlködött: miről is kellene hozzászólni. Végre meg« szülte. Belefehéredett a megkönnyebbülésbe, mikor gyorsan lejegyezte: emberről való gondoskodás, — javaslat, *-■ felelős, De hogy milyen felelőst javasol, még nem tudta Ez már akkor jutott eszébe, mikor javában clrádázta szavalt. Ismét verejtékezni kezdett, mert sehogy sem tudott kilyukadni a lényegre. Egyszer meg is állt a szónoklatban s éppen, mikor zavarában az előtte ülő nyakát nézte, felvillant benne az ötlet. Ezt azután hallatlan ügyes fordulattal nyomban elő is tárta — Mert kedves kartársak, ha megnézzük, azt látjuk (mennyire örültek ennek a hallgatók: eddig nem Is tudták, hogy akkor lábnak meg valamit, ha megnéznek) — azt kell tehát látnunk, hogy a múlt reakciós világban csak a grófok és bárók vagy azok gyermeked ellenőrizhették nyakbőségüket... Ennek a világnak már vége.». Éppen azért, mert testileg is gyarapodunk, jobb üzemi konyhánkon'az ellátás, vastagszik mindnyájunk nyaka, javasolom, hogy ennek szervezett irányítása érdekében jelöljünk ki nyakbőségfelelőst. — E® szorosan hozzátartozik az emberekről való gondoskodáshoz, éppen ennek folytán külön státus beállítására van szükség, Ezzel tartozunk önmagunknak.,, A külön funkció feltétlenül szükséges, mert óriási elfoglaltsággal és állandó önképzéssel járó reszortról van szó, szaktársaim — ömlött belőle a szó a hüledező kollégáiéra. —» Mert miről van szó: arról, hogy ha vidámabban élünk, jobb az étvágy; ha jobb az étvágy, gyorsabban hízunk. Ezt tervszerűen figyelni kell, mert szorosan összefügg a termeléssel és világnézetünkkel. Nem kell messze menni, szaktársak, a ló is megbotlik, pedig négy lába van, én is voltam kálvinista és nézzék meg, milyen nyakam van tapogatta meg Stupni kartárs puha dudorait. •— Persze mai nyakam tartalmában, minőségében más, mint a kálvinista volt. így, ilyen ragyogó érvelésre állították be a szappanbuborákfor- máló vállalatnál Kacat Tódor szaktársat nyakbős ágfelelősnek. A javaslatért Stupni prémiumot kapott s azóta új indítvány van benne kialakulóban. Legújabban így alakítja magában az érveket: „Növünk, napról napra növekedünk, az emberek mindennapi ügyeivel való törődéshez feltétlenül hozzátartozik, hogy magasságuk változását is figyelemmel kísérjük. Mert kérem, ha jobban belenézünk a problémákba, megállapíthatjuk, hogy a múltban csak királyok nőhettek nagyra, emlékeznek a szaktársak László királyra, akit emiatt szentté is avattak. Fejjel kimagaslott mindenki közül. Azért tudott vizet fakasztani a sziklából.,. Ez a világ már elmúlt... Javasolom, bővítsük státusunkat egy magasságfelelős beállításával'’. És S t H (in i Vendel alkotó elméje folytán hamarosan tele lesz felelőssel a vállalat minden zuga. Megszületnek a szebbnél szebb elnevezésű reszortok, csak a végén az nem lesz, aki a szappanbuboré- kokat fújja. T. Egyik ló a másikhoz: — Én aztán egy tapodtat sem megyek. Ilyen toldott-foldott szerszámokkal nem vagyok „marha” kimenni az utcára. Nem jó előre inni a medve bőrére Örvendetes csa'átH esemény (Szín: igazgatói iroda. Színen a titkár.) KIKÜLDÖTT: (be) Szabadság! TITKÁR: Szabadság! KIKÜLDÖTT: Az igazgató elvtársat keresem. A minisztériumból jöttem ellenőrzésre (igazolványt ad át.) TITKÁR: Az igazgató elvtárs házon kívül van. KIKÜLDÖTT: Hol van? TITKÁR: Elment haza, örvendetes családi esemény történt náluk: unokája született.., KIKÜLDÖTT: Akkor a főkönyvelő kartárssal szeretnék ... TITKÁR (közbevág): ö is házon kívül van. Náluk is örvendetes családi esemény történt: kisfia született... KIKÜLDÖTT: És a főmérnök elvtárs? TITKÁR: Házon kívül. Családi esemény, örvendetes. Unokaöccse született! KIKÜLDÖTT: Mondja, hány gyermek születik maguknál naponta? TITKÁR: Hogy-hogy? KIKÜLDÖTT: Hát maga n.ár hármat sorolt fel! TITKÁR: Én? Hát csak egy szü- 'etett... KIKÜLDÖTT: De hiszen, it TITKÁR: Na Igen, az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő — rokonok! (Függöny.) Pardon !,Egy kis türelmet! Szolnokon igen fegyelmezettlenek a kerékpárosok. Járdán vagy parkban nyujodtan cikáznak a gyalogosok testi épségét veszélyeztetve. ’
