Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-08 / 187. szám

As őszi forgalom feladatai: gyors szállítás, alacsony szállítási költség, balesetmentes közlekedés A szovjet módszerek bátor követői Fergencs János, Kocsis Mihály II. és és Kónyár Gábor a jónevű Barta tolató­brigád tagjai a szolnoki vasútállomáson. Munkaközben a tervet tanulmányozzák. Bátran alkalmazzák Guriev szovjet vasutas síktolatásl módszerét s nagyrészt ennek köszönhetik, hogy jó eredményt érnek el és az állomás legjobb dolgozói között em­legetik nevüket. Szombatig menetrendszerinti vonatindítási tervüket 107. fajlagoss ko- csimozgatási tervüket 106 százalékra teljesítették és 3 százalékkal túlszárnyalták a kocsitartózkodási terv követelményeit is. PARÜCZAI DÉNESÉK A szolnoki Járműjavító személykocsiosztályán dolgoznak Paróczaiék, egy brigád­ban, számszerint tizenketten. Az alkotmányi versenyben, a vasutasnapi műszakon ne­vüket szárnyra kapta a hír s nem is véletlen ez. Július havi átlagteljesítményük 148 százalék volt. A vasutasnap tiszteletére ere­detileg két kocsi alvázlakatos munkáinak terven felüli elvégzését vállalták. Ezt tel­jesítették, azután 10 kocsit vállaltak. Azzal is végeztek. Most munkához fognak, hogy az Alkotmány ünnepéig maradéktalanul, jó minőségben elkészítsék a vállait ter­ven felüli két kocsit is. A brigád négy tagja áll lencse elé (Balról-jobbra) Csizmadia Mihály, Zsák Ist­ván, Paróczai Dénes, Rigó Lajos. kis állomás; HÁRSFAI BÉLÁNÉ FEGYVERNEK HALVAX SÁNDOR Fegyvernemen csak egy percre áll meg a vonat. Az állomás egy a sok közül, olyan mint az országban száz meg száz van. Egyszerű sze­rény emberek dolgoznak itt, akik nem várnak munkájukért kitünte­tést, dicséretet. Munkájuk azonban szorosan beletartozik a vasút egysé­gébe, az ország vérkeringésébe s egy-egy fontos kis csavarja is en­nek a hatalmas gépezetnek. Másfél évvel ezelőtt érkezett meg özv. Hársfai Béláné. Fegyver­nemre helyezték személypénztáros­nak. örményes azonban közelebb van a fegyverneki állomáshoz, mint maga Fegyvernek s itt lakik azóta. A kedves, barátságos asszony ha­marosan „jó embere'* lett a falu­belieknek, megszerették, mert min­denkihez van egy-két kedves sza­va, szívesen igazítja el az utazókat. Ha végzett munkájával a kes­keny pénztárablak mögött, akkor kezdődik az igazj élete. Kulturcso- portot szervezett. Eleinte 8—10 éves gyermekekkel próbálkozott aktív kulturéletet teremteni. Ma már 15 —20 felnőtt tagja is van a vasutas kulturcsoportnak. Vasárnap dél- tán zajos lesz Hársfainé lakása. 5— 10 éves gyermekek, nagyobbacskák a vendégei. Anyai szeretettel tánc­ra tanítja őket, verseket mondanak együtt, énekelnek, ügy tervezik, hogy a vasutasnapi kultúrműsoron, melyen ott lesz az egész község, egy kis pénzre tesznek szert és el­küldik az árvízkárosultaknak. A kis állomás motorja Barcsa Gyula elvtárs, váltókezelő, párttit- kár. Vasutasnapi felajánlását 117.3 százalékra teljesítette. Sok harc, küzdelem jellemzi Hal- vax Sándor munkáját. Tavaly a fegyverneki gépállomás építkezés­hez érkező anyagokhoz rakterüle- tet kellett biztosítani. A vagonki­rakás azonban nem ment s 50—60 ezer forint kötbért fizetett a szol­noki 62/1-es vállalat. Halvax Sán­dor elvtárs márciusban jött Fegy- vemekre raktámoknak, átrakás ve­zetőnek. Első dolga volt, hogy ki­ment a gépállomásépítkezéshez és körülnézett. Nem nyugodott bele abba, hogy olyan hosszadalmasan megy az átrakás. Rövidesen fel­vette a kapcsolatot a gazdasági kis­vasút vezetőségével. Megépítették a kisvasutat a nagyállomástól az építkezésig s ma már zavartalanul 1—2 óra alatt rendeltetési helyén van az építkezéshez érkező tégla, cement. Emellett a költségek is nagymértékben csökkentek s a ko- csi-fekbértől is mentesült a vállalat. így dolgoznak fegyverneki vasuta­saink. Szorgalmasan, lelkiismerete­sen — csakúgy, mint a többi „név­telen” kis állomáson. A vasutas­napon az ő jó munkájukat is ün­nepli az egész ország. Ez a nap a magyar vasutasoké! TY’egyedszer ünnepeljük im- ” már hazánk hűséges fiait, vasutasainkat, azokat az embe­reket, akik a háború romjainak eltakarítása után újból megte­remtették a magyar vasút hír­nevét, győzelemre vitték az 500 kilométeres mozgalmat, megtör­ték a ír aradi elveket és 2000 tonna súlyt akasztottak bátran mozdonyuk után. Azokat a mun­kásokat, műszakiakat, értelmisé­gieket ünnepeljük ma, akik minden akadályt legyőzve meg­teremtették az ötéves terv mara­déktalan teljesítésének alapvető feltételeit, a zökkenőmentes szál­lítást, annyira megnövelték a szállítóeszközök kapacitását, hogy elláthattuk hazánk új nehéz- és vegyiiparát, megnövekedett köny- nyűiparát anyaggal, áruvei, min­den nagyobb nehézség nélkül. A szolnoki vasutasok is kivet­ték részüket ebből a munkából. Mondok Sándor rendelkező, for­galmi szolgálattevő tiszt a vona­tok menetrendszerinti indításá­nak követelményeit 12 százalék­kal szárnyalta túl. Pénzes Vla­dimir és Kákái László kocsi­mesterek tervüket a nehéz kö­rülmények ellenére is ÍOO szá­zalékban valóraváltották. Derék munkát végeztek a váltóőrbrigá- 4ok is s különösen ifj. Kovács János brigádja tűnt ki szorgal­mával, pontosságával és 105 szá­zalékos tervtel jesítésévc* Jó eredmények születtek szol- ** nők többi nagy vasúti üze­mében is. Augusztus 2-től 7-ig békerr.űszakban harcoltak a minél jobb eredmények eléréséért s azt tűzték célul, hogy a Vasutas Napig kiemelkedő sikereket ér­nek el az alkotmányi verseny­ben. Lendületesen folyt és folyik a munka megyénk legnagyobb üze­mében, a MÁV Járműjavítóban. Lendvai Istvánék, alvázlakato­sok 25 kocsival készítettek töb­bet kiszabásuknál. — Hoffman Imre a szekrénycserejavító rész­leg dolgozója, az ócska, használ­ható anyagok bedolgozásával je­lentős megtakarítást ért el s ezen a téren két százalékkal túl­szárnyalta vállalását. A szolnoki Fűtőház dolgozói Is behozták lemaradásukat a yasutas Napig, sőt 8 százalékkal tűi is szárnyalták tervüket. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy vasutasaink erejük meg­feszítésével jelentős segítséget ad­tak a mezőgazdaságnak s baráti segédkezet nyújtottak a legszor­gosabb napokban is gépállomá­sainknak, termelőcsoportjaink­nak, állami gazdaságainknak. — A munkás-paraszt szövetség je­gyében harcoltak az új kenyé­rért a Járműjavító vasasai, ami­kor a kunmártoni Zalka Máté tsz-t segítették. A Fűtőház dol­gozói, amikor elkészítették a kar­cagi Táncsics tsz tilalmasi tanya- központjának teljes vízvezeték- hálózatát s bekötötték ß. villany- világítást is. Végül, de nem utolsósorban kell megemlékezni pályameste­reinkről, pályamunkásainkról, akik hatalmas területen tartot­ták rendben a sínhálózatot, gon­doskodtak arról, hogy a vonatok zavartalanul közlekedhessenek. Csényiék, Konkáék, a IX-es pá­lyamesteri szakasz dolgozói va­lamennyien jól vették ki részü­ket a szolnoki vasutasok együt­tes, kemény munkájából. A mai napon megkezdődik az őszi forgalom. Ez azt kö­veteli vasutas dolgozóinktól, hogy még az eddiginél is jobban áll­ják meg helyüket a vágányok mentén, a robogó vonatokon, és mozdonyokon. A feladatok na­gyok. A jelenlegi gördülőanyag­gal, kocsi- és mozdonyállomány- nyal jelentősen több árut kell elszállítaniok, mint eddig, anél­kül, hogy csorba esnék a menet­rendszerinti közlekedésen, a szál­lítás biztonságán. Vasutas pártszervezeteink ve­zessék új harcra a nagy felada­tok jó megoldásához a dolgozó­kat. A szakszervezetek tegye­nek meg mindent a munkafegye­lem megszilárdításáért, az eddi­gieknél is lelkesebb, nagyobb- arányú versenymozgalom kibon­takozásáért. Szakszolgálati veze­tők, forgalmi irányítók adjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy vasutasaink úgy mint ed­dig, az idén is eleget tudjanak tenni nagy nemzeti feladatuk­nak, az őszi forgalom zavarta­lan lebonyolításának. A CSŐSZERELÉS MESTERE Hering Sándorék hárman vannak egy brigádban. A brigádvezetőn kívül Szekeres Antal és Serfőző György is sztahanovista. A vasutasnapra terven felül egy 324-es gép túlhevítő leszerelését végezték el. Július havi átlagteljesítésük 182 százalék volt, ke­resetük elérte az 1600 forintot. H (ororvhzn Szabó VI. István elv­társ a szolnoki vasút­állomás dolgozója. A kijáratoknál, az úgy­nevezett toronyban vé­gez Iontos, igen fe­lelősségteljes munkát: térfelvigyázó. Az ő munkájától nagyban függ a menetrendsze­rinti közlekedési idő betartása, a fajlagos kocsimozgatás s nem utolsósorban a dolgo­zók és az utazók testi épsége, a balesetmen­tes közlekedés. Szabó István a me­netrendszerinti vonat­indításban 107 száza­lékos eredményt ért el. Fajlagos kocsimoz­gatási tervét 160 szá­zalékra teljesítette. — Munkafegyelme is pél­damutató. végez Minőségi munkát A Ffltöház hosszú javítóvágányain a vasúti kocsik úgynevezett futójavítását vég­zik. Itt dolgozik Milialik Imre és Kónya Imre elvtárs. 130 százalékos vállalásukkal szemben 140-145 százalékos teljesítményt értek el. 5—6 kocsit kiadnak naponta. Az ő munkájuknak nem kis része van abban, hogy a kocsijavító 69 kocsit készített cg terven felöl s tervét 4.3 százalékkal túlszárnyalta. 1 A vasúti szolgálat­ban Is igen nagy je­lentősége van a mi­nőségi munkának, bár a követelményeket nem minden szolgálati ág­ban lehet egyformán jól megállapítani. Nagy István l. elv­társ és sarusbrigádjá- nak tagjai a minősé­gi munkát végző dol­gozók közé tartoznak. Gurítási minőségi ter­vüket 10 százalékkal túlszárnyalták. A for­galom fokozatos nö­vekedésével — számí­tásunk szerint — mennyiségi teljesítmé­nyük em marad a minőségi alatt. Jelenleg azonban az elegybe- futás hiánya gátolja a brigádot a teljes erő­kifejtésben. Képünk Nagy István I. saruscsoportvezetöt munkaközben ábrá­zolja. A fűtőházi javítón

Next

/
Oldalképek
Tartalom