Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-31 / 205. szám
1954 augusztus 31. SZOLNOKMEGYEJ NÉPLAP 3 A mezőgazdasági termelés további fellendítéséért írta : Hegedűs András Egész dolgozó népünk örömmel fogadta a Központi Vezetőség és a' minisztertanács decemberi határozatát a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, megértette, hogy igazi nemzeti ügyről van szó, olyan célokról, amelyek elérésére össze kelll fognia a munkásságnak, a dolgozó parasztságnak és a néphez hű értelmiségnek. A határozat jelentőségének megértését mutatja az, hogy végrehajtására rövid idő alatt nemcsak a falvakban, hanem a városokban is széles tömegmozgalom indult meg. Már az év első hónapjaiban munkásak tízezrei vettek részt a gépállomások és termelőszövetkezetek patronálásában. A falvakban hetek alatt többezer termelési bizottság alakult, amelyekben sofctízezer dolgozó paraszt vitatta meg a határozat végrehajtása érdekében szükséges teendőket. Traktorosok, termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok között a legkülönbözőbb versenymozgalmak indultak a határozat egyes célkitűzéseinek teljesítésére. A decemberi határozat eredményességét azonban elsősorban mégsem ezeken az önmagukban nagyszerű mozgalmakon keresztül lehet és kell lemérni, hanem a mezőgazdasági termelés alakulásán. A terméseredmény, az állatállomány növekedése és hozama mutatja legjobban, hogy van-e tényleges eredménye a határozatnak. Jelenleg már megvan a lehetőség ilyen mérleg készítésére is. Rendelkezésünkre állnak a gabonafélék termésátlagai, s megközelítően pontos becslésekkel meg tudjuk határozni az ősszel lekerülő növények hozamait is. A határozat megjelenése óta eltelt közel háromnegyedév pedig módot ad arra, hogy megfelelő következtetéseket, vonjunk le állattenyésztésünk helyzetéből is. Ilyen mérleg elkészítésére és a helyes következtetések1 levonására azért is szükség van, mert a decemberi határozat hosszabb időre, két- három évre szabja meg a tennivalókat. Ezen az időszakon belül viszont, mindenekelőtt a határozat végrehajtásának menetétől függően időről időre Változnak azok a fő faládátok, amelyeknek a megoldása az adott időszakban elsősorban szükséges a mezőgazdasági termelés általános fellendítéséhez. Megnőtt a parasztság termelési kedve Nézzük meg, hol tartunk a mező- gazdasági termelés fejlesztésében? Kétségtelen, hogy az elmúlt évekhez képest a mezőgazdasági termelés legnagyobb ágában, a növénytermelésben, »— mutatkoznak eredmények. Az idén úgyszólván minden talpalatnyi földet megműveltek, mégpedig sokkal gondosabban, mint bármikor azelőtt. Míg az elmúlt években sok dolgozó paraszt szabadulni akart a földjétől, az idén valóságos harc folyt a földért. A földek jobb megművelését elsősorban az bizonyítja, hogy ebben a gazdasági évben több mint félmillió kataszteri holddal több földet trágyáztak meg, mint az elmúlt években. Sokszázezer vagon olyan istállótrágya került ki szántóföldjeinkre és a szőlőkbe, amely éveken át gyűlt össze a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek udvarán. Az istállótrágya fokozott felhasználásán kívül a mezőgazdaság több mint kétszerannyi műtrágyát kapott, mint az előző évben. Nyugodtan mondhatjuk, hogy talajaink termékenysége — bár egyáltalán nem kielégítő — az idén már jelentősen növekedett. A növénytermelésen belül a legnagyobb érdeklődés — különösen az egyénileg dolgozók között —elsősorban a kukorica termelése iránt mutatkozott , meg. Ezt nemcsak a vetésterület növekedése igazolja, hanem az is, hogy a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek igyekeztek a kukoricát legjobb földjeikbe vetni és azt gondosan meg is művelték. Ez örvendetes jelenség, mert a kukorica egyike legértékesebb kultúráinknak, A kukoricához hasonlóan nagy volt az érdeklődés a lucerna termelése iránt is, de a kevés vetőmag miatt a vetésterület nem növekedett. Megnőtt a zöldségtermelés is; a mezőgazdaság a határozatnak megfelelően 80.000 új melegágy! ablakkeretet kapott. A zöldségtermelés fejlesztésének eredményeként a legtöbb zöldségféléből több került a városok piacaira, mint az előző években. Megindult a gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztése is. Az újonnan telepített gyümölcsösök területe megközelíti a 9000 kát. holdat, több mint 400 holdon pedig új faiskola létesült. A mezőgazdaság a szőlőtelepítés tervét 124 százalékra teljesítette, új szőlők létesítéséből kiveszik részüket nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg dolgozó parasztok is. Mindaz az előrehaladás, amely a növécy terrresztés területén történt, azt mutatja, hogy megnőtt a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok termelési kedve, dolgozó parasztságunk nagy kedvvel és bizakodással fogott a növénytermelés fejlesztéséihez. Örvendetes . fejlődés következett be az állattenyésztés több ágában is. Különösen nagy az előrehaladás üteme a sertéstenyésztésben. A sertésállomány a márciusi áillat- számiáliásofctól június 1-ig 1.1 millióval, azaz 24.6 százalékkal nőtt, az egyéni gazdálkodók hízóállománya ez év júniusában megközelítően hárcmszorakkoira, mint az előző év hasonló időszakában. Kielégítő a fejlődés a baromfitenyésztésben is; ezenbelül a víziszámya- sok tenyésztésében azonban elmaradás van. Június 30-ig az állami kgltetőállomások kereken 8 millió naposcsibét keltettek, amelynek túlnyomó részét kedvezményes áron adták el a termelőszövetkezeteknek és egyéni termelőknek. Csak az állami keltetőéllomásokon ez évben több mint 10 millió csirkét keltetünk ki. A javuló tojástermelés lehetővé tette a tojásárak csökkentését, s lehetőséget adott jelentős tartalékolásra és exportra is. Nem becsülhető le az állati betegségek leküzdéséiben elért eredmény sem. Ez évben az állati betegségek, a baromfipestiist kivéve, sokkal kevesebb kárt okoztak, mint az elmúlt évek bármelyikében. Ez azt igazolja, hogy népgazdasági szempontból is előnyös volt az állatorvosi szolgálat ingyenessé tétele. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a decemberi határozat 'végrehajtásában vannak sikerek. Elmaradás a kenyérgabonatermelésben és a szarvasmarha tenyésztésben Ezek azonban még csak kezdeti eredmények — első fecskék — amelyek inkább csak a lehetőségeket mutatják meg, amelyekkel a mezőgazdasági termelés fejlesztésében rendelkezünk, amelyeket azonban még korántsem használtunk ki megfelelően. A kezdeti sikerek mellett több nagyon fontos területen rendkívül súlyos az elmaradás, amely sok tekintetben még az előbb felsorolt eredmények kibontakozását is veszélyezteti. Nézzük meg az érem másik oldalát a növénytermelésben. Bármennyire fontos is számunkra az az előrehaladás, amelyet a kukorica a zöldség-, a gyümölcs- és szőlőtermelésben értünk el, de mégsem feledkezhetünk meg arról hogy a mezőgazdaság legfőbb feladata a kenyérgabona termelése, a lakosság kenyérrel való zavartalan ellátásának biztosítása A kenyérgabona termelésében is történt bizonyos előrehaladás; a vetésterület az elmúlt évihez képest 210.000 holddal nőtt, több minőségi vetőmagot és műtrágyát használtunk fel. A búza és a rozs terméshozama azonban mégsem kielégítő; a sokévi átlag körül mozog. Az ország kenyérrel való zavartalan ellátását ugyan biztosítani tudjuk, de nekünk többre volna szükségünk, dolgozó népünk bőséges ellátása mellett tartalékolásra és bizonyos exportra is. Miért alakultak ilyen kedvezőtlenül az őszibúza és rozs termésátlagai? , Közrejátszott ebben az időjárás, a kedvezőtlen ősz és a tél is, de nem ez az egyetlen ok. Kétségtelen, hogy a dolgozó parasztok, a termelőszövetkezeteink tagjai és az állami gazdaságaink vezetői legfontosabb növényünk, az őszi búza és a rozs termelésére ma még nem fordítanak megfelelő gondot. Súlyos hibák vannak az állat- tenyésztés fontos területein is. Bármennyire örvendetes is a sertés- és a baromfitenyésztés fejlődése, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy országunkban a legfontosabb állattenyésztési ág: a szarvasmarhatenyésztés. Nemcsak azért, mert értékben ez szolgáltatja az összes állattenyésztési ágazat közül a legtöbb élelmiszerterméket, hanem azért is, mert fejlesztése egyik legfontosabb előfeltétele a talaj megfelelő trágyázásának, a talaj termékenysége növelésének. Magas hozamot adó növénytermelés országos méretben szinte elképzelhetetlen fejlett szarvasmarhatenyésztés nélkül. A szarvasmarhaállomány növekedésének ' adatai azt mutatják, hogy ezen a téren — szemben az állattenyésztés egyéb ágaival — fejlődés helyett egyhelybentopogás van. A szarvasmarhatenyésztés elmaradása — különösen az alacsony vágási súly, kedvezőtlenül befolyásolja húsmérlegünket, a tehénállomány lassú fejlődése pedig megnehezíti a tej- és tejtermékek fogyasztásának növelését. A mezőgazdasági termelés két rendkívül fontos ágában, a kenyér- gabonatermelésben és a szarvasmarhatenyésztésben, bár sok más területen születtek jelentős eredmények — nagy elmaradás van. Ha előre akarunk jutni a mező- gazdasági termelés fejlesztésében, ha következetesen végre akarjuk hajtani a decemberi határozatot, erőinket a növénytermelésem belül a kenyérgabonatermelésre, az állattenyésztésen belül a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére kell összpontosítanunk. Rendelkezünk-e azokkal az eszközökkel és erőkkel, amelyek szükségesek a mezőgazdaság e két alapvető árinak gyors fellendítéséhez? Teljesítjük hiánytalanul az őszi kenyérgabona vetéstervet Nézzük meg először a kenyérgabonatermelés helyzetét. Magyarországon a búza és a rozs termelését évtizedek óta az jellemzi, hogy nagy a különbség a termésátlagokban az egymást követő években. Mint ismeretes, hazánkban, a felszabadulás előtti éveket is beleszámítva, őszi búzából a legjobb termést az elmúlt évben értük el, amikor kát. holdanként 9.7 mázsa búza termett. De ez a „legjobb“ termés is messze eins-i/riad azoktc'Jl a lehetőségektől, amelyekkel országunk az őszi búza termelésében rendelkezik. Meg kell mondanunk: még a legkedvezőbb időjárás mellett sem kielégítőek a termésátlagok országunkban. Mi az oka az alacsony és időjárástól függően rendkívül változó termésátlagoknak? Több oka van. Mégis kétségkívül egyike a legfontosabbaknak az, hogy az őszibúza és a rozs nem megfelelő termékenységű talajba kerül. Kevés a jó elővetemény és ott, ahol az elővetemény közepes vagy nem kielégítő, ott sem gondoskodunk ezen hátrány behozásáról. Nagyon sokszor előfordul, hogy az őszibúza olyan talajba kerül, amit 4—5, sőt több évvel ezelőtt trágyáztak. Hogyan segíthetünk ezen a hibán? Termelőszövetkezeteink, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és az állami gazdaságok vezetői számára azt kell tanácsolni, hogy az őszi búzát és a rozsot, lehetőleg legjobb földjeikbe, jó elővetemény után vessék. Ha az őszi búza mégis régebben trágyázott földbe kerül, érdemes megpróbálni a vetés előtti istállótrágyázást kevés mennyiségű, jól érett istállótrágyával. A , termés ingadozása elsősorban a vízzel rosszul gazdálkodó talajművelési módszerek miatt van. Az őszi búzát és rozsot nálunk nagyon sok esetben rosszul előkészített talajba vetik. Az elmúlt évben különösen gyakori volt ez, arn'kor a szárazság miatt nehéz volt jó magágyat készíteni. Erőteljesebben kell harcolnunk a gabonák gyomtalanításáért, nemcsak az agrotechnikai módszerekkel, azaz jó talajműveléssel, hanem kémiai módszerekkel is. Ezévi, kö- zei 30.000 holdon végzett kísérleteink tapasztalatai azt mutatják, hogy a vegyszeres gyomirtás kedvező hatást ad: a gyomokat elpusztítja, ugyanakkor nem okoz kárt a gabonafélékben. Kormányunk széleskörű tapasztalatok alapján a jövő évben már többszázezer kataszteri holdra biztosít vegyi hor- rr.onos gyomirtószereket. Alig pár nap választ el bennünket az őszi kenyérgabonavetések megkezdésétől: haladéktalanul minden erőt mozgósítanunk kell tehát arra, hogy a kenyérgabona vetéstervet hiánytalanul teljesítsük, s a vetést olyan minőségben végezzük, hogy az lehetővé tegye a termésátlagok növelését' ’ A megyei és járási pártbizottságok, tanácsok és mezőgazdasági szervek legfontosabb feladata az elkövetkező hetekben a jövőévi gazdag kenyérgabonatermés előfeltételeinek a biztosítása. Meg kell magyarázni minden dolgozó parasztnak, a termelőszövetkezetek tagságának, az állami gazdaságok dolgozóinak a kenyérgabonatermelés fontosságát. Sehol sem szabad eltűrni ebben a kérdésben a hanyagságot vagy nemtörődömséget. Ha a vetés időszakában megfeszítjük erőnket, akkor megteremtjük az előfeltételét a kenyérgabonatermelés területén mutatkozó egyhelybentopogás megszüntetésének, a termésátlagok növelésének. Több szarvasmarhát, nagyobb lej- és húshozamot Megvan a lehetőségünk arra is, hogy komoly előrehaladást érjünk el a szarvasmarhatenyésztésben is. Tavaly június óta több olyan intézkedés látott napvilágot,, amely megnövelte a dolgozó parasztok érdekeltségét a szarvasmarhaállomány növelésében. Ezeknek a hatása azonban még nem mutatkozott rr.eg eléggé, elsősorban azért, mert nem ismertettük megfelelően ezeket a kormányintézkedéseket. A begyűjtési törvény többek között előírja, hogy az 1954. év elejétől kezdve a fejbegyüjtési kötelezettség megállapítása az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban nem a tehenek után történik, hanem aszerint, hogy mennyi földön gazdálkodnak. Ez azt jeleníti, hogy nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is messzemenően érdekeltek a tehénállomány növelésében, mert tejbeadásuk nem növekszik teheneik számával. Még nagyobb kedvezményt kaptak a termelőszövetkezeti tagok; háztáji gazdaságuk és egy tehenük teljesen mentes a tejbeadás alól. Ezek a rendelkezések érdemessé teszik azt, hogy termelőink szinte minden üszőborjút felneveljenek tehénné és ezzel tehénállományunkat jelentősen a jelenlegi fölé emeljük. Nemrégen nagyjelentőségű minisztertanácsi rendelet jelent meg a szarvasmarba állami szabadfelvásárlási árának felemeléséről. Ennek következtében nagyon nagy árkülönbség van a jobb és á rosszabb minőségű szarvasmarha felvásárlási ára között. Ezért minden dolgozó paraszt és termelőszövetkezet érdekelt abban, hogy levágásra kerülő kiselejtezett tehenét feljavítva adja el az államnak és hogy a bikaborjút ne vágja le borjú korában, hanem meghagyja és mint tinót vagy ökröt meghízlalja. ; A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében az említett rendeletek széleskörű ismertetése mellett nagy gondot kell fordítani a szálas- és tömegtakarmányok betakarítására. Az idén nagymennyiségű tömegtafcarmányt termeltünk: jó termést ad a csalamádékukorica, takarmányrépa és a magnak termelt kukoricából is értékes szárat kapunk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy sokkal több silót készítsünk, mint az ein ult években. Kormányunk minden segítséget megad a silózás kiterjesztéséhez; a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok a tavalyi kedvezményekhez hasonlóan nagyon előnyös feltételek mellett építhetnek állandó jellegű cement és téglasilókat. Az építkezéseket azonban meg kell gyorsítani, mert egy-két hét múlva a silókat mór meg kell tölteni. — Arra törekedjünk, hogy minél több állami gazdaság, termelőszövetkezet és egyéni paraszt lássa el állatállományát a télre elégséges silótakarmánnyal. Jobb minőségű gépi munkát A decemberi párt- és kormány- határozat egyik legfőbb célkitűzése volt a termésátlagok növelése érdekében a mezőgazdasági munkák gépesítésének meggyorsítása. Ezért a Központi Vezetőség és a minisztertanács elrendelte a traktorállomány és különböző munkagépek számának gyors növelését a gépállomásokon és az állami gazdaságokban. Az elmúlt hónapokban a határozatnak megfelelő mezőgazdasági gépgyártásunk termelése je-" lentősem megnövekedett. A mezőgazdasági gépgyárak kássága és műszaki értelmisége nagy erőfeszítést tett a decemberi határozatban előírt célok eléréséért, hősies munkájuknak köszön-i hető, hogy ebben az évben a mező- gazdaság már sokkal több mező- gazdasági gépet kapott, mint az elmúlt években, és hogy a nagygépek mellett megnőtt a mezőgazdasági kisgépek termelése és választéka is. A mezőgazdasági gépiparunk munJ kájában azonban az elért eredmények n ellett is — nagyon sok a hiba, sok gyár nem azokat a gépeket gyártja, amelyekre a mezőgazdaságnak szüksége van, és nem felel meg sok újonnan gyártott gép minősége sem. Ezeken a hibákon feltétlenül változtatni kell. A mező- gazdasági gépgyártás vezetői, párt- szervezetei nagyobb határozóttság- gial küszöböljék ki ezeket a hibákat. Jóllehet mezőgazdasági gépgyár- fásunkban még mindig sok a kívánnivaló, különösen a gyártmányok minőségében, a fő hiba ma már nem ezen a területen mutatkozik. A mezőgazdasági munkák gyorsabb gépesítésének fő akadálya ma a gépek nagyon alacsony- fokú kihasználása, az állami gazdaságok és a gépállomások nem: kielégítő munkája miatt. Különösen‘nagy a lemaradás ott| ahol a gépesítés új termelési módszereket, a megszokottól való eltérést követel meg. Állami gazdaságaink és gépállomásaink az elmúlt években és az idén is viszonylag kielégítő eredményeket értek el.aa alapvető talajmunkák és ia vetés gépesítésében; így a tavaszi szántás, vetési munkálatokban is. Sajnos, nem igy áll a helyzet a növényápolás és az aratáá gépesítésében; itt nincs előrehaladás, sőt szégyenletes az elmaradás« A kapásnövények munkaigényes növényápolási munkáinak gépesítése mindenekelőtt attól függ, hogy a vetést megfelelő módon végezték-e el. Nálunk pedig a hibák már itt, a vetésnél kezdődtek. Nagyon sok gépállom ás és állami gazdaság a kukorica négyzetes vetését felületesen végezte, és ez a felületesség sokszorosain megbosszulta magát a növényápolási munkáknál, A kapáskultúráink közül elsősorban a kukorica növényápolási munkáinak gépesítésében kell előrehaladnunk. E cél érdekében négyzetes vetőgépeinket még a télen át kell szerelnünk a Szovjetunióban bevált dróthuzalos vezérlési rendszerre. , Nem kielégítő az a munka, amelyet a gépállomások, állami gazda-. Gágok a kalászosok aratásának gépesítésében végeztek. Meg kell azonban nyíltan mondanunk azt is, hogy itt nem annyira a gépesítők- ben volt a hiba, mit inkább az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőiben, akik nem bíztak a gépekben, és gépek helyett kézzel aratták le a kombájnok és aratógépek számára kijelölt gabona jelentős részét. A tanulság a jövőre nézve az, hogy jobban elő kell készítenünk a gépi aratást, továbbá jobban kell bíznunk a kombájnvezetőkben, a tráktoristákban és aratógépkezelőkben, mert ezzel nagyon sok költséget takaríthatunk meg, sok veszteségtől óvhatjuk m eg termelőszövetkezeteinket, állami gazdaságainkat. A gépállomások és állami gazdaságok nem szervezték meg megfelelően a tarlóhántást sem. Igaz, hogy a learatott területnek az aratás idején nagyobb százalékát szántották fel, mint az elm.ult évben; 1954 augusztus elsején a learatott terület 42.5 százalékán, tavaly 34.3 százialékán történt tarlóhántás. Ez a fejlődés nagyon lassú, az állami gazdaságok és gépállomások messze elmaradtak ia decemberi határozat azon célkitűzésétől, amely szerint aratás után legkésőbb két nappal el kell végezni a tarlóhántást, amely szerint a kombájnt, az aratógépet, a kaszát nyomon kell követnie a tárcsának, illetve az ekének. A tarlóhántásnál elsősorban azért történt elmaradás, mert az aratás idején tarlóhántás helyett nagyon sok traktor állt, s ezt az elmaradást később, a cséplés megkezdésekor — amikor ezek a traktorok cséplögéDet hajtottak — természetesen már nem lehetett behozni. Abból a tényből, hogy a gépállomásokon és az állami gazdaságokban (Folytatás 4. oldalon.’'
