Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)

1954-06-17 / 142. szám

1954 június 17, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 8 Ujszász — másfél héttel a pártkongresszus után Rasti József né kulturotthonigazgatő irányításával az újszászi fiatalok és MNDSZ-tagok június 6-án háromfelvonásos színművet, a Sári bírót mutatták be a község dolgozóinak. A kul­túrotthon előtti szabadtéri színpadon Móricz Zsigmond hősei kel­tek életre. Az előadásnak nagy sikere volt. Annyira, hogy pár nap múlva, június 13-án meg kellett ismételni. A hét és félezer lakosú község dolgozói igénylik a szépet, szeretnek szórakozni. Az előadás bevételéből az újszászi iskola legjobb tanulóit jutal­mazzák. A moziban hétköznap is tartanaik előadásokat. Kedden este a 7:l-et játszották. Mondani sem kell, hogy minden jegy elkelt. Ezek az események csak apró töredékek, de fontos mozzanatok, mert hozzátartoznak a falu életéhez, az egyszerű hétköznapokhoz. Az újszászi tanács jó irányítója, egyre gondosabb gazdája a községnek Mintegy másfél hete ért véget a magyar nép legjobbjainak tanács­kozása. Azóta sok olyan esemény történt Ujszászon, amelyhez nem kell sok magvarázat, mert tettek bizo­nyítják, hogy a kongresszus cél­kitűzéseinek megvalósításáért dol­goznak az ottaniak. Kedden este a tanács végrehajtóbizottsága ülést tartott. A jórészt egyszerű parasz­tokból, parasztasszonyokból álló tagok jegyzeteket készítettek, fel­írták az elnök elvtárs által java­solt napirendi pontokat. Ez az ülés is igazolta, hogy „a helyi tanácsok létrejöttének és fennállásának puszta ténye már magábanvéve hatalmas sikere pártunk, s mun­kásosztályunk államszervező mun­kájának. Jelentős lépés előre a népi hatalom kifejlesztésének, s meg­erősítésének útján.” (Rákosi Má­tyás kongresszusi beszédéből.) Először az iskola igazgatója szá­molt be az oktatási év tapasztala­tairól. Vita következett, majd a végrehajtóbizottság határozatot ho­zott, mely szerint az iskolai tanu­lók fokozottabb igényeinek kielé­gítése érdekében a Nagykerti isko­lát új tanteremmel bővítik. Ezután egyéb problémák meg­vitatására került sor. A tanácsel­nök közölte a végrehajtóbizottság­gal, hogy Ivancsik Imre műsze­rész-, Nagy Károlyné pedig nőí­­szafoó iparengedélyt kért. „Az ipar­­engedélyek megadását javasoljuk“ •— volt az egyöntetű vélemény. Az ülés határozatai bizonyítot­ták, hogy az újszászi tanács jó irá­nyítója és egyre gondosabb gazdá­ja a községnek. Tudják, hol szorít a cipő. Az általuk hozott határoza­tok végeredményben a dolgozó pa­rasztok munkáját segítik. A to­vábbiak igazolják, hogy ahol az élet minden részecskéjével foglal­koznak, ott van munkakedv, van szorgalom és igyekezet. A kongresszusi verseny lendülete nem hagyott alább A kongresszusi héten, mintegy 170 dolgozó paraszt lépett egymás­sal párosversenybe. A növények egyszeri kapálását vállalták leg­többen. ígéretüket kivétel nélkül teljesítették. A kongresszus befe­jezésekor a falu határában lévő 1745 hold kukorica első kézi kapá­lása befejeződött. A nagyszerű ve­télkedés nem hagyott alább, ellen­kezőleg, szélesedett, Jelenleg a kongresszus célkitűzéseinek meg­valósításáért, a legjobbak kezde­ményezésére kialakult a „ki ter­mel többet” mozgalom. Földi Mihály és Paop Pál, a két versenytárs most is épp olyan ár­gus szemmel ellenőrzi egymást, mint a kongresszusi héten. Föld­szomszédok, s így napról napra fi­gyelemmel kísérhetik egymás munkáját. Ennek az állandó ellen­őrzésnek aztán megvan a maga humoros oldala is. A tanács veze­tői sohasem tudják, hogy Földi Mihály, avasv Papp Pál bácsi mi­kor első. Előfordult, hogy Földi Mihály megelőzte idős cimboráját, délelőtt, de estig a versenytárt feltétlen behozta az elmaradást. Az elsőséget nehéz eldönteni, de gyomot is nehezen lehetne találni földjükön. Most, másfél héttel a kongresz­­szus után olyan szép az újszászi határ, hogy öröm ránézni. Szeke­res József 12 holdas dolgozó pa­raszt már harmadszor kapálja a kukbricát. Z?kar Pál, a verseny­társa kicsit gyengébben áll, mert a harmadik kapálást még nem kezdte. A tanács vezetői rendszeresen, szinte naponként értékelik a ver­seny eredményed. Ennek az lett a hatása, hogy még a lassúbb moz gásúak is megemberelték magu­kat. Tóth János, Molnár István dol­gozó parasztokat tegnap már meg­dicsérte a végrehajtóbizottság, mert az elmaradást pótolták. Bálint Kálmánnak, a termelési bizottság elnökének kezdeménye­zésére a kongresszusi héten a köz­ség cukorrépatermelőinek mintegy fele elhatározta, hogy holdanként 200 mázsát termel. Az elmúlt na­pokban híre' járt a faluban, hogy Oszlányi István gazdálkodó 300 mázsát akar termelni. Silye Mi­hály, Szovjetunióban járt paraszt­küldöttnek több sem kellett. Azon­nal csatlakozott a 300-asokhoz. Ma mór 2S olyan termelő van, aki holdanként 300 mázsás termés el­éréséért dolgozik. A Bem tsz tagjai segítik az egyénieket Mikor a község dolgozóparaszt­­iainak munkájáról van szó, feltét­len meg kell emlékezni a Bem tsz tagjairól. Jó hírük, nagy becsüle­tük van a községben. Földjeiken időben elvégeztek mindenfajta gyomtalanítást. Róluk az egyéniek állítják ki a legjobb bizonyítványt. Földi Mihály gazdálkodó szerint „le a kalappal a Bem tsz tagjai előtt”. Id. Kecskés József 10 holdas középparaszt, termelési bizottsági tag. amikor meglátogatta a cso­portot, így nyilatkozott: „Rendes munka folyik, meg vagyok eléged­ve a szövetkezetünkkel“. A Bem tsz valóban az egész falu szövetke­zete, mert mindéin szorgalmas gaz» daemfoer büszke a közösben dolgo­zók eredményeire. A szövetkezeti tagok az idén sok segítséget nyújtanak az egyénileg dolgozó parasztoknak. Varga La­jos kisparasztot mezőgazdasági gé­pekkel, vetőgéppel, hengerrel segí­tették. Király Ferenc, Gömön Sándor, Szabó Flórián egyénileg dolgozó parasztok jószágának le­gelőt biztosított a Bem tsz. * Ä községben lezajló események, a szorgalom, az igyekezet minden­nél jobban bizonyítja, hogy Ujszá­szon a párthatározat célkitűzéseit megvalósítják, A szolnoki Fűfőház legjobb brigádjai már második félévi tervük tejesítésén dolgoznak A kongresszusi verseny ér­tékelésekor rájöttünk arra, hogy nem dolgoztunk minden tekintet­ben megfelelően. Kilométer ter­vünk teljesítésénél nem kevesebb, mint 2 nappal járunk tervünk mö­gött. Terhelési tervünk teljesítésé­nél is 4 nap lemaradás mutatkozik. Sürgősen segítenünk kell ezeken s fel kell használiji rrunkánkban a kongresszusi verseny tapasztalatait. Telepünk dolgozói ezért úgy hatá­roztak, hogy a vasutas nap tiszte­letére versenyt indítanak és a Rá­­kosrendező-csoporttal versenyben harcolnak a hibák kijavításáért. A lemaradás ellen máris harcot indítottak mozdonyvezetőink, javí­tóműhelyeink. Patai Ferenc elvtárs mozdonyvezető és brigádja külö­nösen jói veszi ki részét ebből a munkából, A 424—132 számú mozdony, az ő munkahelyük, a legjobb, legerősebb gépkonstrukciók egyike. Patai elv­társ fűtőivel, Bozsó Sándorral és Szabó Ferenccel Szolnok és Buda­­pest-Ferencváros között „pendlizik“ s természetesen minden alkalom­mal hosszú, jólrr.egrakott tehervo­­natot visznek magukkal, Mosí gördült be mozdonyuk b Fűtőház területére s ahogy hosz­­szú útja után megpihen a nagy gép, Patai elvtárs lépked le a meredek vaslépcsőkön. Arca kissé kormos, keze olajos, de ez már a szakmával jár. Nem látszik fáradság az arcán, mikor eddigi munkájáról beszél. — Az elmúlt 24 óra alatt kétszer jártuk meg Budapestet, 400 kilo­métert utaztunk egy nap alatt s azt hiszem ez szép kis út. Valóba „szép“ út ez, különösen olyan teherrel, amilyet ők vittek magúkkal váltótársukkal, a Ma­rosfalvi brigáddal június 3-tól — június 13-ig járták ezt a „for­dát“. — Pataiék az utóbbi 5 nap alatt 24.000 tonna százelegytonna­­kilométer teljesítményt értek el, ami 300 százalékos tervteljesítésnek felel meg, Szívesen emlékezik vissza Patai etytárs az utóbbi napokra s tőle tudj sír*- meg, hogy, munkájukban ---------—--------»aintáStonsffiesszus útmutatásét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az utóbbi öt­napi kiváló teljesítménynél is 11 tonna szenet takarítottak meg, — mely bőven fedezné 5 család egész­évi tüzelőszükségletét. A legjobb menetidejük egy Budapest-Ferenc­­város-Szolnok közötti út volt, me­lyet két óra és négy perc alatt tet­tek meg, teljes terheléssel. Nem megy azonban minden ne­hézség nélkül a Pataiék által ki­próbált úgynevezett „szovjet típusú forda“: a napi két forduló. Mint minden új, ez is nehéz s egész eir> bereket kíván megvalósítása. A brigádvezető véleménye szerint tíz napnál tovább nem tudják tar­tani a napi rendszeres fordulókat, mert nincs elég idő a kazán gondo­zására. Nem adta fel azonban a reményt s úgy gondolják, hogy a szovjet módszerek még behatóbb tanulmányozásával nemcsak az ő gépükön, hanem a többieken is si­kerül megszervezni véglegesen a „szovjet fordát“, Patai elvtársékat a szovjet mód­szerek nagyban elősegítették ah­hoz, hogy első féléves tervüket már befejezték s ezzel jelentősen csök­kentették a Fűtőház lemaradását. Patai Ferenc és brigádja csak egy azok közül, amely második fél­éves tervén dolgozik már. Németh Béla, Sánta Károly és Csősz János brigádjai is már júliusi tervük be­fejezése felé közelednek. A forgácsoló műhelyben is új lendületet vett a munka s ez nagyrészt Szedő Sándor munkaér­­demrendes csoportvezető nevéhez fűződik. Szedő elvtárs új nagytel­­jesítrr.énvű, különmotor meghajtá­­sos esztergapadokat, gyalugépet, fúrógépet szerzett be s ezáltal sí került kiküszöbölnie a transzmisz­­sziós meghajtás elavult rendszeré­nek 80 százalékát. Tanítványai: Ho­­mommai Jolán, Vénis Margit ifi esztergályosok és Ficzere Eszter fúrós állandóan 120—130 százalék körüli teljesítményt értek el. Szedő elvtárs legközelebbi célja az, hogy véghezviszi a forgácsoló teljes kor­szerűsítését s alapot teremt az új gyorsmegmunkálási módszereknek. Nem lenne teljes a sor, ha nem emlékeznénk meg a pártkongresz­­szus egyik legfontosabb határoza­tának, az önköltségcsökkentésnek eddigi erdrr.ényeiről. A kongresz­­szusi verseny ezen a vonalon is megmutatta hibánkat, azonban jó tapasztalatokat adott. Igyekeztünk felhasználni a verseny e téren szer­zett tanulságait s az eredmény már eddig is az, hogy május végére, a februárihoz képest 29 százalékkal csökkentettük üzemünk önköltsé­gét. Fütöházunk dolgozói becsü­letbeli ügyüknek tartják, hogy ki­küszöböljék a hibákat s a Vasutas Napra ne lemaradással, hanem ter­vük túlszárnyalásával készülhesse­nek, Szombati József mozdonyfelvigyázó. Uj llszíminőscgvizsgáló segíti a kenyér- és tésztagyárak jobb munkáját A kenyér- és tésztagyárak szá­mára komoly segítséget ad a Labo­ratóriumi Felszerelések Gyárának új készítménye: a lisztminőség­­vlzsgáló berendezés. A kenyér ké­szítési módja gabonafajtánként vál­tozik, s ezért fontos, hogy pontosan ismerjék, milyen minőségű liszttel doäconiak. Ehhez nyújt segítséget a Baéxmstóirtnziá'FcíszieretéscflE Gyárá­nak új, korszerű lisztminőség-vizs­­gáló berendezése, amelynek első sorozatát a közelmúltban szerelték össze. Az első sorozat példányait a fővá­ros és több vidéki város: Szeged, Karcag, Kazincbarcika, kenyér- és tésztagyáraiban már használják, — íMTI) Mezőgazdasági szakemberek, dolgozó párnáztok kétnapos íapaaztalaicsere látogatása Dunántúlon A MÚLT HÉTEN | agromómu­sok, mezőgazdasági szakköri tagok és élenjáró dolgozó parasztok két­napos tapasztalatcsere látogatásra indultak Dunántúlra, Az ottani kísérleti gazdaságok munkájáról, eredményeiről kívántak tájéko­zódni. A tanulmányi kirándulást a megyei tanács népművelési osz­tálya szervezte. A kirándulás sok látnivalót és érdekességet tartoga­tott a résztvevők számára. Budapesten a Vajdahunyad vá­rában gyönyörködtek a mezőgazda­­sági termelés és állattenyésztés fejlődését ábrázoló kiállításon. — Másnap a csoport tovább utazott Fertődre. Itt az eszterházyak volt hatalmas birtokán nemcsak az el­ragadóan szép kastély és óriás park ragadta meg a figyelmünket, ha­nem a kísérleti gazdaság eredmé­nyei is elismerést váltottak ki me­gyénk küldötteiből. A TANULMÁNYI kirándulás résztvevői először a laboratóriu­mokba látogattak el. A' tudomány munkásai ezalkalommal egy-egy növényfajta nemesítő kísérleteit mutatták be. így többek között azt a kísérletet is, amellyel a magyar­­országi dióbél tartalmát akarják növelni. A laboratóriumok a ha­talmas kastély balszárnyában van­nak. Innét a csoport a kastély régi szobáit és termeit járta végig, amelyekben a háború pusztításait még nem sikerült helyreállítani, de mégis mindenki láthatta, hogy a műemlékszámba vett épület Kö­­zép-Európa egyik leszebb és leg­tökéletesebb építészeti remeke a maga nemében, Fersze megyénk mezőgazdasági szakemberei a legtöbb időt — a környék megtekintésére szánt séta mellett is a gazdaságban töltöt­ték. Nagy érdeklődéssel hallgatták a magyarázatot és szemlélték a lá­tottakat. Leginkább a citromfák gyümölcsökkel teli ágai vonták ma­gukra a figyelmet. Többen meg­kérdezték, hogyan termesztik ha­zánkban a citromot. A kísérők fel­világosították az érdeklődőket, — Nálunk egyelőre még csak az edényes citromtermesztés lehetsé­ges, mert még nem találtak elég jó fajtát az „árkostermesztésre“ —* mondották. — A kutatók azt is el­mondták, hogyan kell a citrom­­fákat megtartani, gondozni, | A FERTÖDI | látogatás után 15 kis citromfával indultak tovább Sopron felé megyénk kirándulói. Vasárnap kora reggel Sopronhoz pácson a Növénynemesítő és Ku­tató Intézet előtt állt meg az autó­busz. Seidlmayer Kurt kétszeres Kossuth-díjas akadémikus és mun­katársai fogadták a szolnokmegyei vendégeket. Az intézet vezetője el­mondta, hogy neki és munkatársai­nak egy célja van: megmutatni, hogyan kell és lehet maximális ter­mést elérni. A két nagy növény­termelési és növénynemesítési osz­tályra felbontott intézetben ismét sok látnivalója akadt a tanul­mányút résztvevőinek. Sok dolgo-i zóparasztnak nagyon tetszett, hogy a gyönyörű növények között egy szál gyomot sem lehet találni. So­kan azzal a gondolattal búcsúztak a Növénynemesítő és Kutató Inté­zet tudósaitól, hogy szívesen ta­nulnának az intézetben akár egy évig is. AZ ErtEkes 1 tanulmányúi résztvevői sok szép emlékkel, s na­gyobb tudással tértek vissza me­gyénkbe, hogy a látottakat és a ta­pasztaltakat munkájukban haszno­sítsák, WL-né. A megyei munkásvédelmi felelősük értekezletet tartottak a nyári munkákra való felkészülésről Ä MEDOSZ megyei munkásvé­delmi felelősei értekezleten vitat­ták meg, hogyan könnyíthetik meg az arató- és cséplőbrigádok munkáját, (hogyan segíthetik őket a balesetelhárításiban. Elmondották tapasztalataikat a mezőgazdasági gépeknél előforduló leggyakoribb balesetekről s megbeszélték a vé­dekezés különböző módjait. Java­solták, hogy a cséplőgépeken dol­gozók részére az állami gazdaságok és gépállomások vezetősége megfe­lelőbb védőszemüveget szerezzen be, mert az eddig használt védő­­szemüveg több esetben szemgyulla­dást okozott, s emiatt sokan nem használták. Az aratásban és csép­­lésben részvevő időszaki munkáso­kat előzőleg kioktatják a tűzvéde­lemre és balesetelhárításra, a gép­állomásokra beosztottaknak pedig munkábalépésük előtt üzemismer­tetést tartanak. Idejében megszervezik az ivóvízé ellátást is. Az erőgépek személyi zete részére kulacsokat szereznek be, a munkacsapatoknak vízhordó kocsikon szállítanak ivóvizet. Ä falvaktól messzebb eső munkahe­lyeken dolgozók elszállásolásáról is gondoskodnak. (MTI) Jászberénytől távol — jászberényiek között yVem hiába mondják azt, hogy akárhol van az ember, min­^" dig szülőföldjére, szülőfalujába vágyik. Ott érzi jól iga­zán magát. Nekem szűkebb hazám a jászberényi járás s habár már elég régen — 1941-ben — elkerültem onnan, mindig örül­tem, ha olvastam, hallottam Jászberényről, vagy ha odavaló Isme­rősökkel találkoztam. Ilyenkor aztán mindig megindult a beszél­getés. Mi újság otthon? Mit csinálnak a herényiek? Hiszen 13 év nagy Idő, azóta új világ van Jászberényben is, megváltoztak az emberek, megváltozott az élet. Az alábbiakban arról a napomról szeretnék megemlékezni, amikor a véletlen játéka folytán, többször szóba került Jászbe­rény, „földijeimmel“ találkoztam, akik jelenleg is tanítanak engem. A Műszaki Egyetem nappali tagozatának gépészmérnöki kará­ról az esti tagozatra iratkoztam be. Dolgozni jöttem a Csepel Autógyár szerkesztési osztályára Szabó Árpád sztahanovista ter­­vező mellett kezdtem el a gyakolati munkát, akiről „kiderült”* hogy jászberényi születési, (Jelenleg a gyár legjobb tervezője.) A gyártási problémákkal elmentem a megrendelő osztályra megbeszélésre és ott egy „Paréj bácsinak’* nevezett csoportveze­tővel ismerkedtem meg. Rövid beszélgetés után megtudtam, hogy „Paréj bácsi“ Jászberényből jött fel a családdal együtt és egyik fia is itt tanul, technikusnak készül, Délután az egyetemen első órán a „mechanizmusok elméle­­té”-ről Szentgyörgyvári Ödön, a Budapesti Műszaki Egyetem as­piránsa tartja az előadást. Meghívott előadóként tanít bennün­ket, A legérdekesebb, ő szintéin Jászberényi”* ott diákoskodott még nem régen. Szünetben nagy sürgés-forgás támadt a folyosón. 1—1 Vájjon mi történhetett? *—* kíváncsiskodtam. Ellenőrzés a minisztériumból hallottam a feleletet, S amikor az ellenőr belépett a tanterembe, elcsodálkoztam, Azon­­nal megismertem Molnár Jánost —■ Jászberényből *__, aki érett­ségi előtt történelemtanárom volt s most a felsőoktatási miniszté­rium dolgozója, Este gondolkoztam a nap eseményein, Tehát mégsem sza­kadtam el kedves szülővárosomtól, Jászberénytől. Ennyi „földi** egy napon. „Milyen kicsi a világ.” S a sok jóérzéstől megtelt szívvel elindultam lakásom felé a*** Jászberényi-útra, i Kalmár József egyetemi hallgató * Budapest, Csepel Autógyár,

Next

/
Oldalképek
Tartalom