Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)

1954-06-17 / 142. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP »64 Jänlue -R, Ázsia népei — Indokína békéjéért Irta: B. Konyev Az amerikai propagandisták igyekeznek megtéveszteni a közvé­leményt és egyre többet hangos­kodnak a .kommunista veszély­ről“, amely szerintük Indokínát és Délkelet-Ázsia többi országait fe­nyegeti. Azonban a sajtó és a köz­vélemény számos képviselőjének ki­jelentései azt mutatják, hogy az ázsiai népek ismerik az amerikai politika valódi céljait és távolról sem veszik készpénznek az óce­­ónantúli propagandisták rágalmazó fecsegéseit. Senki sem hisz az imperialisták által sokat hangoztatott „kommu­nista agresszióban“*, — írja például a „People's Daily“ című burmai lap. A különböző ázsiai országok népei és kormányai Indokína füg­getlenségét követelik. A burmai saj­tó élesen elitéi! az Egyesült Álla­mok igyekezetét az indokínai hábo­rúba való beavatkozásra és mes­terkedéseit a délkelet-ázsiai ag­­ressziós blokk létrehozásával kap­csolatban. A „Times of Burma“ című lap írja, hogy Ázsia országai úgy te­kintenek a Dulles által javasolt tömbre, mint Kína katonai bekerí­tésének kísérletére. Ázsia népe'nek, — írja a „Harian Rakiat“ című indonéz lap, — még határozottabban kell fel­lépniük a béke megszilárdításának ügyéért, az amerikai imperialisták tervei ellen, „akik semmit sem ta­nultak a Kínában, Koreában és In­dokínában szenvedett döntő veresé­gekből. Amerika ismét fenyegeti Ázsiát. Ezért Ázsia népeinek ébe­rebben kell lenniök, mint valaha“. A „Times of India“ című lap az öt ázsiai ország miniszterelnökének colombói értekezletén hozott hatá­rozatokra emlékeztetve hangsúlyoz­za, hogy ezek a határozatok mara­déktalanul tisztázták az ázsiai ^ál­láspontot“. Ez azon a meggyőző­désen alapul, folytatja a lap, hogy Délkelet-Ázsia biztonságához nem fegyveres tömbökre van szükség. Ezt a célt csak „az indokínai pro­bléma mielőbbi rendezésével lehet elérni. A francia ellenőrzés alól felszabadított független Indokína, amelynek biztosítják kivívott sza­badságát, — ez a béke egyetlen biztosítéka ebben az övezetben“. Ä „Times o! India“ helyes következtetést von le: a mai ame­rikai politika nem vezethet a nem­zetközi feszültség enyhítésére vagy a vitás kérdések megoldására. „Semmiféle washingtoni diplomácia sem ködösítheti el a valóságot, írja a lap, — azt, hogy az ázsiai álla­mok már elvetették a Délkelet UKA.K — Megyénk A réffl vfláe­­foól tarka históriák maradd tak fenn napos oldalon iáró em­berekről, akik életük iava ré­szét hóbortos passzióik műve­lésére fordítot­ták. Voltak köz­tük messze föl­dön Ismert ..Pai­­kosok“. akik mindie olvasmd. ken törték ko­­bakiukat. aminek fele se volt tréfa, de ők maeuk an­nak tartották. Sainos, a főztiük­nek nem ők, ha­nem mások ittáuK. meg a levét vagy a közösség vallotta kárát. Ilyen íorditottdolgú ember volt a múlt század derekán az a tiszafü­redi földesúr, akit Füredi Gyun néven emleget a tiszamenti és kunsági hagyomány. Tetteiről ez­előtt sokat beszéltek a malomsá­tor alatt, ahol vasárnap délutánon­ként tanyát ütött a falu férfinépe. Körbe ülve a szárazmalom nagy fogaskerekén, a világ sorjával egy füst alatt ezt is meghányták-vetet­­ték. Faluzó öreg koldusoknak is volt róla históriás énekük az utóbbi időkben, ök pótolták akkoriban a2 újságot, hordták-vitték a híreket, amiket őgyelgésük során felszed­tek, Hallottátok hírét Füredi Gyurinak, Tisza mellett lakó nemzetes uramnakf — adták fel a kérdést, fennen re­­zegtetve. Nem mintha feleletet vár­tak volna, mert már folytatták is az énekszót: • Ha nem hallottátok, énekelek róla, Nincsen Ittenkörfll olyan kflekótya. ti /^kelméről könnyűszerrel sze­­^ rezhettek éneket, mert se szeri, se száma nem volt dóvaj cse­Ázsia ügyeibe való fegyveres be­avatkozás gondolatát, sőt mi több, felelősséget akarnak vállalni ma­gúkra, ha ez szükséges a helyzet konstruktív rendezése érdekében“. Teljesen konkrét alapja van az ázsiai népek törvényes követe­lésednek. Feltétlenül szükséges, hogy az Egyesült Államok uralko­dó körei és azok, akik szövetsége­seikként lépnek fel, felismerjék, mennyire reménytelen és talajvesz­tett kísérlet a történelem kerekét visszafordítani, Ami Indokína népeit illeti, azok készek kivenni részüket a helyzet békés rendezésének ügyéből. A „Nham Dan“ című lap, a Vietnami Munkapárt sajtószerve ezzel kap­csolatban kijelenti, hogy „a genfi értekezleten a vietnami küldöttség már tett ésszerű, gyakorlatilag meg­valósítható és építő javaslatokat... Ha a franciák őszinték lesznek és reális álláspontra helyezkednek, az indokínai béke helyreállítása lehet­ségessé válik“. A „Takungpao“ című kínai lap kommentálva a genfi értekezlet me­netét és ai. amerikai diplomácia próbálkozásait az indokínai konflik­tus békés rendezésének megaka­dályozására, rámutat, hogy a be­folyásos amerikai körök, elkábulva az újabb katonai profitszerzés és a gazdag délkeletázsiai természeti kincsek megkaparintásának lehető­ségétől, nem akarják, hogy helyre­álljon a béke Indokínában. Ugyan­ekkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársa­ság és a Szovjetunió küldöttségei változatlanul a nemzeti független­ség, a béke és a demokrácia elveit védve, mindent megtesznek az in­dokínai kérdés sikeres megoldása érdekében. „E kérdés megoldásának helyes útját Fám Van Dong javaslata és Molotov kiegészítő javaslata mu­tatja meg, — írja a „Takungpao“. — A sajtó nyilatkozataiban az ázsiód politikusok és közéleti sze­mélyiségek kijelentéseiben egy gon­dolat jut kifejezésre. Az, hogy az indokínai kérdés és a többi ázsiai probléma megoldása érdekében fel­tétlenül szükséges az ázsiai gyar­mati rendszer felszámolása és an­nak a jognak biztosítása, hogy az ázsiai népek, köztük a vietnami nép is, maga döntsön saját sorsáról“, Ideie már, hogy helyreállítsuk a békét és biztosítsuk a szabadsá­got és függetlenséget Vietnam:, Khmer és Patet-Lao számára. Ez az ázsiai országok legszélesebb náptö­­megeinek egyhangú követelése. Kaníoni pillanatfelvétel | A másfélmilliós | Kanton Délkína legnagyobb városa és gaz­dasági közipontja. A híres kvan­­tungi gyümölcs és más mezőgazda sági termékek, a tartomány új ipari termékei és a falu részére szánt árucikkek mind Kantonon keresztül jutnak el rendeltetési "helyükre. Kanton a Gyöngv-folyó két part­ján feksaik. A Kuommtang-feandi­­tók által felrobbantott híd helyén új acélhíd ívei! át a folyón. Kanton büszke forradalmi örök­ségére. Sanyuantiban emléktábla hirdeti a kínai nép 1841. évi harcát az imperialisták ellen. Huanghua­­kanban van annak a 72 vértanú­nak a sírja, akik az 1811. évi for­radalom előtt fegyveresen felkelést szerveztek. Itt található a gyö­nyörű Szun Jat-szen emlékcsamok A „Június 23” utat • az 1925. évi „Sacsi mészárlás” napjáról nevez­ték el, amikor az imperialisták golyói megölték vagy megsebesí­tették azokat, akik a kínai töme­­lemészárlása ellen lekedetednek, amelyekre azt mond­ta a célszerű szegény ember, hogy „úri fogás”, nem tudván nyitjukat Mindenkivel tengelyt akasztott. Nemcsak jobbágyait figurázta ki cselédségét tette lóvá, hanem a környékbeli kurtanemeseket is minduntalan heccelte. De legtöbbet huzalkodott a nádudvari atyafiak­kal valamelyik birtok révén szom szédos lévén velük, Pásztoraikat megcsapatta, suttyó fiaikat, akik igáslovakat őriztek a páskumon, gúzsba tetette hajdúival* nyájaik­ból kifogott magjószágaikat kihe­­réltette és egyéb hasonló duhaj tré­fákat agyait ki bosszantásukra. Persze, a nádudvariaknak főtt a fejük, latolgatván* hogy miként kellene hatékonyan és illő módon viszonozni Gyuri nemzetes úr tré­fáit. Egyszer aztán, nem győzvén tovább tűrömfűvel, elküldték hoz­zá a postát, valami kurázsis fickó személyében. Elébb kedvük szerint kioktatták ezt, miképpen visel­kedjen, azután felültették egy jó-Másiiiiülió tatái a Szsvjeiiiiá íscliaitaaite A Szovjetunió technikumaiban és középfokú szakiskoláiban be­fejeződik a tanév. Ezek az iskolák az idén .330 ezer ifjú szakmunkást adnak az iparvállalatoknak, a mezőgazdaságnak, a kulturális intéz­ményeknek és az egészségvédelmi intézményeknek. A technikumok és középfokú szakiskolák hálózata jelentősen bő­vült. Csupán az idei tanévben, mintegy 100 technikum és középfokú szakiskola nyílt a Szovjetunióban. Most azok a szakiskolák állnak a figyelem középpontjában, ame­lyek a kolhozok, szovhozok és gépállomások, a közszükségleti cikke­ket gyártó üzemek és élelmiszeripari gyárak számára képeznek szak­embereket. A háborúutáni évek folyamán, a mezőgazdasági szakisko­lák száma másfélszeresére emelkedett és'most túlhaladta a 800-at. Az iskolai év befejezése után a szovjet mezőgazdaság 48 ezer fiatal szakembert kap, tehát két- és félszer annyit, mint 1940-ben. A krasz. nőd ári határvidék, a voronyezsi, kurszlri, gorkiji, cskalovi, omszki, stb. területek mezőgazdasági-gépesítési technikumain kétéves tanfo­lyamokat szerveztek a gépállomások gépészei szakképzettségének •emelésére. . - ___ A középfokú szakiskolák már készülnek az új hallgatók felvéte­lére. A tervek szerint ősszel több mint 572 ezer ifjú és leány kezdi el tanulmányait nappali, esti és levelező technikumokban, több mint 100 ezren mezőgazdasági szakiskolákban fognak tanulni. Egyre több diák iratkozik be a középiskola elvégzése után tech­nikumokba és szakiskolákba. A tervek szerint ősszel 85 ezer érettsé­gizett diákot vesznek fel technikumokba, akik rövidebb idő, két és fél év alatt fejezik be tanulmányaikat. Az ősszel kezdődő új tanévben a Szovjetunió 3700 technikumá­ban és középfokú szakiskolájában több mint másfélmillió diák fog tanulni. ÉS PÁSZTOROK néprajzának haladó hagyományaiból — lábú csikó hátára, amit a szilaj ménesből törtek nyereg alá, egye­nesen erre a célra. A ddig ólálkodott a fiú, míg végtére a karcagi Ágota­­csárda előtt átadhatta Gyuri nem­zetes úrnak a nádudvari nemesek leírhatatlan üzenetét, amihez a hi­telesítő pecsétként, a kapott utasí­tásnak megfelelően, bizonyos test­részét leplezetlenül fordította a címzett felé. Avval, illa berek, sar­kantyúba kapta lovát a fattyú és elporzott, mint a szélvész, hogy bilyogot ne kapjon , A cifrán fogalmazott üzenet summája az volt, hogy ha a nem­zetes úr minden köpésnyire egy­­egy strázsát cövekel a mesgyéjére, akkor is meglegeltetik dűlőin a ve­res kakast. S a felborsolt nádud­vari felek be is váltották ígéretü­ket. A lesgödrökben hiába silba­­koltak a puskás bakterek éjjel­nappal. hol emerre, hol amarra vetett lángot egy-egy szénakazal, hol meg a nád hodályba dugtak taplót. Minden éjszaka volt ki­­sebb-nagyobb tűz, A veres kakas addig-addig le­gelészett, míg nemzetes uram gondolóra fogta a dolgot — a maga módján. Megüzente a nád­udvari atyafiaknak, hogy hagyják, ülőn már azt a tarajast, mert ki akarja engesztelni. Sejthetően, for­gatott is a fejében valamit. Leara­tott búzatermését oly formán ra­katta hatalmas asztagba, hogy egy általa előre kiléniázott négyszögű teret teljesen bekerítsen. Csupán annyicska rést hagytak rajta, amelyen át erre a bekerített tér­ségre be lehetett menni. Ezzel elké­szülvén, baráti jobbot ígérve, bé­kelakomára hívta meg a nádudvari nemes hadnagyi széket, az elöljá­róságot és minden kutyabőröst ijastól-fiastól. Tulkot vágtak, hor­dókat csapoltak részükre és a fal­vak végéről szekérderékszámra hordták össze a muzsikás cigányo­kat. Már szinte Nádudvar alá hord­­ta-vitte a szél a pecsenye illatát, muzsikaszóval vegyesen. Érezvén gek sangháji tüntettek. K a n t o n f az első polgárhá­borúban is (1924—27) a forradalom bázisa volt. A forradalom leve­rése után, 1927-ben Kanton dol­gozó népe felkelést szervezett a Kuomintang terroristák ellen. A Kínai Kommunista Párt Su Csao­­cseng és Csang Taj-lej vezetésével megalapította a kantoni kómmünt. a kantoni munkások és parasztok demokratikus politikai hatalmát, A kommün csupán három napig tartó uralma alatt a kínai mun­kásosztály ragyogó lapokat írt be történelmébe. Kantont, mely Csang. Kai-sek utolsó fellegvára volt, a kínai szá­razföldön, 1949 október 14-én sza­badította fel a néphadsereg. A le- ’ rombolt város a felszabadulás óta újjáépült és szebb, mint valaha volt. A korábbi Janghang kerület-" ben 64.250 négyzetméter területen építették fel a hatalmas Lingnan kultúrpalotát. A kultúrpalotában a többi között színház, gimnázium, korcsolyapálya, múzeum, stb. van, oly sivár Jueh-A múltban sziu-dombon 50.000 férőhelyes Sportstadion épült; a Pejhsziu ta­von pompás uszoda nyílt meg. A Yuehsziu dombbal szemközt fekvő Csenhaj-vár múzeum lett. A város minden részében új elemi és középiskolák emelkedtek, Kantonnak hat főiskolája van, köz­tük a Szun Jat-szem egyetem és a délkínai technológiai intézet. A dolgozók 176 tanfolyamon tanul­­nak. .. 1 ' 1 Most fejezték be az új klinika építését. A kórházi felszereléseket modernizálták és az ágyak számát 1350-re emelték. A kvantungi tar­tományi népi kórházat új épüle­tekkel egészítették ki. Tavaly | tízezer család szá­mára épültek kényelmes lakások az újjászületett Kantonban. A KOLHOZ Ül KLUBOT ÉPÍTETT Naav eseménv követ­kezett be a moszkvai terület Lenin-kerületé­­nek kulturális életében. Boriszovo faluban a Lenin-kolhoz úi klubot épített. A kolhoz beru­házására előiránvzott 3 millió rubeliéből 800 ezret a klub énítésére fordítottak. Az úi klub emeletes. közDontifűtéses téala­­épület. Földszintién 500 személv befogadására alkalmas színnadterem van. két öltözővel, elő­csarnokkal. rádióhall­gató szobával: az eme­leten 6 szoba van. Itt rendezték be a könyv­tárat és az olvasóter­met. az epves szobák­ban szakkörök kaptak helvet. A vetítőfülké­ben xét állandó vetítő­berendezés van. A klubban már mű­ködik az énekkar, a zenei kör és a sakk­kör. Újjászervezik a falu színiátszókörét: irodalmi kört és sza­bás-varrás tanfolvamot szerveztek, A könwtár a közel­jövőben konferenciákat ésegv-egv témáról szó­ló irodalmi esteket ren­dez. Megszervezik há­rom szomszédos kolhoz állattenyésztőinek ta­lálkozóiát. filmfeszti­vált rendeznek Ukraj­na és Oroszország újra­egyesülésének 300. év­fordulója alkalmából. Az ifiúsáa számára vidám estéket rendez­nek; fellendül a soort­­munka: báli tánctanfo­lyamot. indítanak, A kerületi kulturosz­­tálv közreműködésével a klub helyiségében megszervezik a területi filharmónia hangver­senyeit, és hallván a meghívottak e nagy tisztességet, el is mentek mind­­ahányan! Nem tagadhatom le, hogy így volt, mert a krónikás ének is ezt hirdette: Siilt ökörnek szaga Nádudvarra hatván, Mentek a nemesek, tlakat se hagyván .. . Túllépték az asztaggal övezeti JL-/ térséget, az lévén a lakoma színhelye. Roskadozó asztalok mel­lett folyt a dáridó. A nadrágszíjat eresztett, elázott társaság észre se vette, hogy éjféltájban elillant kö­zülük Gyuri nemzetes úr s a kijá­rat is beomlott. Akkor kapdostak csak borgőzös fejükhöz, amikor az asztag mindenfelől lángbaborult. A lángokon keresztül, egymás he­­gyén-hátán, megporkölődve, leper­zselt hajjal, hamvadó bajusszal, csúnyán átkoződva menekültek nemzetes uramék a békelakomá­ról. Annál is inkább nehezen ment ez, mert a jóféle borital mián mo­zogni is alig tudtak. Nem csoda hát, ha felhadnagy uramnak a farmatringját is lenyalta a láng paszományos mentéjéről. Gyuri nemzetes úr távolabb, egy rakott szekér tetejéről nevetve szemlélte „tréfája’“ sikerét. Hogy sok ezer kéve búza elhamvadt, az­zal ő vajmi keveset törődött. „Ne inaljatok, nemes barátaim, szereti­tek a tüzet, hát gyönyörködjetek benne! Látjátok, ebben is kedvete­ket kerestemígy szónokolt tele torokkal, emésztvén őket még a méreggel is. Fütykösökkel, mor­­dályokkal fegyverzett emberei csa­tárláncban a szekér körül őrizték testi épségét, H e egy olyan ^tréfájáról*“ is tud ám a hagyomány, ame­lyik másképpen végződött, mint ahogyan ő megálmodta! Történt egyszer, hogy két-három úri barátjával betyáros gúnyába öl­tözködve jólábú paripákon elin­dultak, hogy éjszakának idején „megtréfálják“ a pásztorokat. El­sőbbet is a híres-neves kunsági számadót, az öreg Fintát szemel­ték ki; lemennek hozzá az Ecseg­­pusztára, kiszakítanak a gulyájából néhány darab marhát, behajtják va­lamelyik sárréti kis falu bitang­­istállójába, ott aztán kótyavetyélés, előtt megtalálhatja őkelme, ha elég ügyes. ITá t az öreg Finta valóban elég ügyes volt! Ügyszinte a bojtárok is! Három olyan fájin le­gény, akár a túri torony! Akit azok megmarkoltak, abban meghűtőzött a vér. Gyuri nemzetes uramat is megmarkolták, még mielőtt a rava­szul kifundált gulyaszakítást meg­kezdhette volna. Három úri barát­jának sikerült ugyan a nádasok közt elmenekülni, de őt magát olyan derekasan helybenhagyták a mérges pásztorok, hogy azt mi még csak el sem tudjuk képzelni! Nyö­gött ugyan olyasmit, hogy hozzá ne merjenek nyúlni, mert ő nem Rózsa Sándor, se nem Fábián Pista, hanem így és így áll a do­log, — de rá se hederítettek a szavára. A hagyomány ügyesen azt vallja, hogy nem hitték el neki, Pedig hát, — hej dehogy nem!.., A virtikli pásztorember tévesztené össze a farkast a nyállal?!... Ép­pen azért ódalgatták el olyan szé­pen, hogy térjen eszére a kezük súlya alatt. Magára hagyták a kunyhó előtt, nem kellett félteni, hogy elszalad. Hajnali harmatszálltakor azon tanakodott a három bojtár fiú, hogy a megpuhított „betyár“ vájjon kibínná-é, ha még együtt ütnének rajta. Talán bizony meg is próbálták volna, ha meg nem érkeznek érte jött barátai. Számí­tottak rá, hogy esetleg nem talál­ják jó egészségben s ezért aztán nem is nyeregben jöttek, hanem hintóval és lepedőt is hoztak ma­gukkal. A lepedőbe felmarkolták a nemzetes urat, mint a tört diót és lassú hajtásba^ haza hintózták a rezidenciájába. Hogy felgyógyulása után tett-é valamelyes lépéseket a pásztorok megjutalmazása érdeké­ben, arról nem szól a krónika, csak ismervén őt, elgondolhatjuk. Szűcs Sándor Múzeumvezető, Karcag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom