Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-20 / 117. szám
1954 május 20. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP S As első hét napon több mint 34 mássa papírt termelt napi tervein felül a szolnoki Papírgyár három brigádja Kedvező hírek érkeztek a Papírgyárból: a kongresszusi hét első ösz- szesített eredményeiről számolnak be. A papírgépek termelékenysége szépen emelkedik — kibontakozott a gyártóbrigádok közötti verseny s az eddigi sántikálásnak utolsó nyoma is eltűnt az üzem munkájából. Valóban örvendetes jelenség ez, hiszen a Papírgyár a legtöbb objektív nehézséggel küzdő üzemeink közé tartozik s jóformán az év kezdete óta nem tudott talpraállni. Most más a helyzet. Lendületesen megy a munka s remény van arra, hogy a kongresszusig sokat tud törleszteni az üzem elsőnegyedévi adósságából. 17-én, az első napon a II. papírgép Tamasl József brigádja kilépett a sorból és napi tervén túl 854 kg papírt szerelt le gépéről. Strucuj József és emberei 113.3 százalékos teljesítményt értek el s 70 kg terven felüli papírral álltak Tamasiék mögé. A III. papírgépen Tassi Lajos és brigádja 100.6 százalékot ért el. 25 kg papírt adott terven felül. A második napon tovább fokozódott a termelés. Strucujék 1190 kg papírral kerültek előnybe 111.1 százalékos eredményt értek el. Tamasiék 134.2 százalékkal 1715 kg papírt emeltek le terven felül összesen. Tasslék is szorosan felzárkóztak a két legjobb brigád mögé s 630 kg papírral termeltek többet. Egy lépéssel a három legjobb brigád mögött haladnak az I-es papírgépnél Farkasék, a IJ-esnél Kraft- sikék, a Ill-asnál Lipozsencsicsék csak néhány százalékos differencia választja el őket váltótársaiktól. Jól halad a munka a gyár többi üzemrészében: kiszerelőben, válogatóban, karbantartó műhelyekben, kazánházban. A Papírgyár brigádjai lelkesen harcolnak azért, hogy a kongresszusi héten minél jobb, minél több papírt adjanak az országnak. Ma estig öt exportgép készül el Vasárnapig letörleszti exportadósságát az Aprítógépgyár Egyre fokozódik a verseny irama az Aprítógép- gyárban. Kedden elkészült egy cementmalom. Csütörtökön estig előreláthatóan további 5 darab fontos fcép készül el az exportadósság törlesztésére. 23-ig. vasárnapig. — ha minden rendben megy — exportkötelezettségük utolsó gépi berendezését is szállításra kész állapotba helyezik. A műhelyek közötti versenyben a szerelde tört az élre. s maga mögött hagyta az első napok győztesét: a forgácsolót. Palásti elvtárs és szerelőbrigádia 136 százalékot ért el. Vaprezsánék 125. Bóriék 116. Lászlóék 111 százaléknál járnak. Sok nevet lehetne még felsorolni, hiszen egyetlen 110 százalékon alul teljesítő sincs ebben a műhelyrészben. A forgácsoló műhely 117 százalékos átlagot ért el. Cseresznyési Béla és Zaják József 140 százalékon felül teljesítettek s sokan mások zárkóztak fel mögéjük. A lemezlakatosműhely hétfőn 103 százalékot ért el; kedden 108 százalékig küzdötte fel magát. Sze- leiék 115. Tenyeredék 110 százaléknál tartanak. — A hegesztők 6 százalékkal teljesítették túl tervüket. Normán alul teljesítő nincs ebben az üzemrészben. A kongresszusi hét ideje alatt selejt nem esett még a műhelyekben s ez igen nagy előrehaladást jelent a kiváló minőségű munka megjavítása felé. Jó munkát végez ezekben a napokban a szerelde művezetője. Bakos elvtárs. Az ő kezébe futnak össze a munka szálai s egy percig sem hagyja cserbe műhelyét. A nagyobb alkatrészek szállításánál a darut maga irányítja, hogy az esetleges átrakással a felesleges mozgatással járó időt megtakarítsa a termelés számára. Kétóránként rendszeresen körüljárja embereit s pontos versenyjelentést készít az általános értékeléshez. Az ő érdeme is az, hogy a szerelde a gépgyár legjobb műhelyrészei közé tartozik. A kongresszusig 100 darab hízottsertést adnak be a jászárokszállási dolgozó parasztok Jászárokszállás dolgozó parasztjai az elmúlt héten olvasták a Ganz vagongyáriak kongresszusi hét tartására vonatkozó felhívását. Elhatározták, hogy a begyűjtés, adókivetés — és a növényépolási munkák megjavítására, az eredmények fokozására ők is kongresz- szusi hetet tartanák. Legény Lajos, középparaszt kezdeményezésére mozgalom indult a községben: a kongresszus napjáig 100 hízottsertést adnak be, hogy ezzel is elősegítsék községük, valamint a begyűjtésben elmaradt jászberényi járás tervteljesítését. A -vállaláshoz tizenheten nyomban csatlakoztak. Közöttük Antal Alajos 12 holdas középparaszt is. Neki csak későbbi időpontra lesz megfelelő súlyú a beadásra hizlalt sertése, de még a héten megvásárolja és nyomban be is szállítja, hogy kötelezettségének a kongresszus napjáig teljes egészében eleget tudjon tenni, Bódis Gábor 172 kg-os, Szántó Alajos 139 kg-os, Tóth János, Major József pedig 130 kg-os hízót ad be ezen a héten. Egyedül a Táncsics termelőszövetkezet 21 hízottsertés beadásával járul hozzá a mozgalom sikeréhez. Ä község nagy határában több helyen 3 napon át átvételi napot szerveztek, hogy az ott lakóknak ne kelljen kilométereket menniök az átvételi helyekre. Az első átvételi napon, a kongresszusi hét első napján 18 termelő adta át hízottsertését. Ezzel a felajánlást tett dolgozó parasztok jelentős része máris valóraváltotta ígéretét. A községben e hónap végéig 1488 hektoliter tejet kell begyűjteni. Eddig 1309 hektolitert már beadtak. 43 mázsa soványbaromfi beadási kötelezettségüket 5 mázsával túlteljesítették. Május végéig tojásból 90 mázsát kell teljesíteni, s ebből 72 mázsát beszállítottak a község dolgozó parasztjai, A vezetők példamutatása jelentős mértékben hozzájárult az eredményekhez. A begyűjtési állandó bizottság elnöke Juhos László és a bizottság többi tagja az elsők között rendezték tartozásukat. A fel- világosító munka is megjavult az utóbbi időben. Juhos László az I. típusú Rákóczi tszcs tagja. Példa- mutatása és felvilágosító munkája nyomán a Rákóczi tszcs tagjai, kivétel nélkül már a félévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségüket is teljesítették. A III. típusú Táncsics tsz-ben a háztáji földek utáni beadásnak szintén eleget tettek a ts2- tagok. Azonkívül a szövetkezet, a kötelező tejbeadáson felül, havonta 2400— 2500 liter tejet szállít a városi dolgozók ellátásának megjavítására. Egészévi vágómarha beadási kötelezettségüknek több mint 50 százalékát már teljesítették. A községben most folynak a begyűjtési terv felbontási munkálatok, melyet összekapcsolnak a begyűjtési agitációval. Ezideig 98 termelő határozta el, hogy hízottsertését a második félév végéig beadja, hogy ezzel is elősegítse az élelmiszerellátás megjavítását, s azon felül részesülhessen a kukorica beadási kedvezményben. Vegyszeres gyomirtás a A tiszasasi Rákóczi tsz tagjai a tél folyamán sokat gondolkoztak azon, a rendelkezésükre álló munkaerővel, hogyan tudnák a növényápolási munkát meggyorsítani. Hiszen ebben az esztendőiben be akarják bizonyítani a község egyénileg dolgozó parasztjainak, milyen nagyszerű erő van a közös gazdálkodásban. Beszerezték a szükséges vegyszert és kalászosvetéseikből azzal távolítják el a gyomot. így a felszabaduló munkaerő a cukorrépa, kukorica és a többi kapásnövény ápolását végezheti. A hét elején megkezdték búza- vetéseikből az acat eltávolítását, ígéretet tettek, hogy ezen a héten valamennyi kalászos vetésüket tiszasasi Rákóczi ísz-íien gyomtalanítják. A tiszasasi Rákóczi tszcs példájára a cibakházi Vörös Csillag termelőszövetkezetben is ehhez a módszerhez folva- modtak. ök is vegyszeres permetezéssel pusztítják el a gyomot kalászos vetéseikből. A két termelőszövetkezetben a vegyszerrel való gyomirtás 1600 munkaegység megtakarítását eredményezi és ezt az időt a kukorica, napraforgó és a cukorrépa kapálására fordíthatják a tsz-tagok. Az egyénileg gazdálkodó parasztok nagy érdeklődései figyelik az új módszert, mely mint oly sok más eljárás, a fejlődő nagyüzemi gazdálkodás előnveit sugározza. Garáz Sándor Márki Ferencné, a furkevei Vörös Csíl'ag tsz tagja október 1-ig 300 munkaegységet teljesít A turkevei Vörös Csillag tsz nőtagjai hetekkel ezelőtt ígéretet tettek, hogy ebben az évben egyenként többszáz munkaegységet télje- sítenek. Márki Ferencné vállalta, hogy október 1-ig 300 munkaegységet szerez a növényterxnelőbrigád- ban és nagy gondot fordít a minőségre. A DISZ-tagok is csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. L. Nagy Margit 450, Gönczi Teréz 400, Tatár Magda 500, Juhász Róza 350 munkaegység elérésére tett ígéretet. Vállalásuk teljesítésével előrehaladtak. Az esőzések közötti szünetet kihasználják a kukorica, napraforgó és a cukorrépa ápolására. Arra törekednek, hogy a kongresszusi héten kapásterületük nagyrészét megtisztítsák a gyomtól. TELEKI IMRE Turkeve Úttörő zenekar köszönti a példamutató dolgozókat Jászandrásnak köt zenekara van, melyekre méltán el lehet mondani: „Szemnek, fülnek egyformán kedvest •- nyújt’’, A huszonnégytagú szájharmonika- és a szintén huszonnégytagú úttörő fúvószenekarról van sző. Öröm hallgatni őket, hiszen kritikus legyen a talpán, aki hamis hangot akar felfedezni játékukban. S melyik szemnek ne lenne kedves látni, például a szájhar- monikásokat, akiknek legöregebb tagja 12 éves és csak ketten képviselik közülük a „férfi nemet". A sok szöszke, barna, fekete fejecske, a rövid szoknyácskák, a fúvósok kurta nadrágocskái örikénytelenül eszébe juttatják az embernek saját gyermekkorát. Mindkét zenekar karnagya Pe- thes Sándor, a járási tanács oktatási osztályának dolgozója. Most a kongresszusi hét versenyében é’.en- járó dolgozók köszöntésére készül a két együttes. Már jól ismerik őket a járásban, például a tisza- sülyi állami gazdaságban, ahová abból az alkalomból látogattak el, hogy a gazdaság élüzem lett. Üdvözölték Kővári Józsefet, a gazdaság igazgatóját, Dénes Albertet, a kitüntetett rizsagronómust, Galambos József sertésfarmvezetőt. Legközelebb Jászandrásra készülnek, hogy a növényápolásban, begyűjtésben, beadásban élenjáró dolgozóknak szerezzenek örömet a kis muzsikusok. Negyedszázados színészi munka Erdfldy Kálmán, a szolnoki Szigligeti Színház érdemes művésze ez évben ünnepli színészi pályára lépésének 25. évfordulóját. Negyedszázados múltja során számtalan operett táncoskomikusaként szerzett vidám nevetéssel töltött órákat a közönségnek, s az ország majd minden vidéki színházában szerepelt már. Ez évben nemcsak mostani jubileuma, de első jelentősebb prózai szerepei, mint a Bánk bán Biberach- jának és a Pygmalion Pickering . ezredeséenk alakítása Is új állomást jelentenek művészi munkájában. A legközelebb Csiky Gergely bohózatának, a Muká- nyinak - címszereplőjeként láthatják, — s tapsolhatják majd városunk színház látogatói a jubiláns művészt. Zenekari hangverseny A z Állami Szigligeti Színház és ^ a Szolnoki Repülőtér zenekarának zenei fegyverbarátsága nern újkeletű ‘ és nem adhoc jellegű egyesülés. Már a múltban több ízben hangversenypódiumon és színházunk keretében jelenleg is hasznos és eredményes együttműködésről számolhatunk be. A napokban László Ferenc százados vezetésével nagyszabású és sokoldalú hangversennyel örvendeztették meg Szolnok város zenét kedvelő közönségét. A műsor első része a zeneileg igényesebb publikumot szolgálta. Két nyitányt: Erkel: Ünnepi nyitányát, — Weber: Oberon nyitányát és Grieg: Zongoraversenyét hallottuk Mezriczky Lajos tolmácsolásában. — Műsorpolitikai szempontból kissé szokatlannak tartjuk két nyitány szerepeltetését, különösen amikor csak a műsor egyik fele tölti ki a komoly zenét. Szívesebben hallottunk volna és közönségünk zenei ízlésének fejlesztése érdekében célszerűbb lett volna egy rövid szimfónikus műnek beiktatása. T ászló százados biztoskezű, •— megbízható zenei vezető, aki a zenekari hangszercsoportok minden csínját-bínját kitűnően ismeri. Nagy rutinját és zenei rátermettségét különösen a Grieg koncert nehéz és precíz zenei vezetést igénylő kíséretében észleltük. Az Óberon-nyitány dinamikai felépítésében nagyon jól hangzott. — Az egész zenekar és elsősorban László százados munkája becsületes alapos produkciót nyújtott. Az egyes hangszercsoportok hangzásban ki- egyensúlyzottak voltak, a tempók teljesen megfeleltek az évtizedes tradícióknak. — Meggyőződésünk, hogy még egy-két próbával László százados művészi elgondolásait is jobban át tudta volna adni zenekarának. A műsor első részének közép- ^ pontjában a Grieg zongora- verseny állott. Mezriczky Lajos ezt a sokoldalú, nagy zenei készséget igénylő versenyművet kitűnően oldotta meg. Mindjárt az első tétel főtémájának gyönyörű megformá- ,ása ragadta meg érdeklődésünket. Az első tétel drámai hangulatának aláfestése, a harmadik tétel pezsgő ritmusának kitűnő megoldása nem volt meglepetés számunkra, ismerve művészünk ebbeli képességeit. A második tétéiben, mely a hangverseny egyik fénypontja volt, — Mezriczky Lajos feltárta előttünk Grieg csodálatos lírai poézisét. — Egyszerű, közvetlen, őszinte érzelmekből fakadó hangok szólaltak meg művészünk játékában. Osztatlan dicséret illeti meg a kísérő zenekart és kitűnő vezénylőjét. Egyedül a zongorának szokatlan előtérbe helyezését kifogásoljuk. Ezáltal a szólóhangszer és a kísérő zenekar, mint egymástól teljesen független egységek szerepeltek és az összhangzás is ennek megfelelően nem mindig volt kielégítő. így pl. a Violin I.-t a zongora hangja elnyomta és úgyszólván mindig sor- dináltan hangzott. A műsor második része a könnyű Múzsák birodalmába vezetett. Mint vendégművészek Gencsy Sári és Lóránt György Áll. Operaházunk tagjai szerepeltek. — Mindketten régi kedvencei közönségünknek, és ezt a megbecsülést ez alkalqjnmal is kiérdemelték. Gencsy Sári kiváló művészetét, bár hangilag, úgy látszik, kissé indiszponált volt, a Csárdáskirálynő és Lili bárónő közismert számaiban élvezte közönségünk. A pálmát kettőjük közül ez alkalommal, a magunk részéről, mégis Lóránt Györgynek juttatjuk. Kiváló énekkultúrája, kifejezésteli előadása, plasztikus szövegkiejtése, gyönyörű lírai hangja, mely a drámai akcentusok mintázásában is kitűnően megállja a helyét, teljes mértékben megragadta közönségünk figyelmét és érdeklődését. Megérdemelt nagy sikere volt. A MAGYAR JÖVŐ KIÁLLÍTÁSA HOSSZÜ életútamon láttam, — esetleg végigunatkoztam, vagy végiggyönyörködtem már számtalan kiállítást, de kevésben volt annyi örömöm, annyi tiszta gyönyörűségem, mint a szolnoki Uttörő-Ház mostani kiállításában. A sáros, lucskos, ködös utca komorságából a kiállítási terembe lépve, mintha egy napsugaras, ezer színben ragyogó mesevilágba bű- völődtem volna. A gyermeki álmok, vágyak, szépségek, ábrándok, színes, mosolygó, százfelé csalogató forgataga ragadott magával. Gondoljuk csak el: Majdnem másfélezer gyermek, leány és fiú, képzelete, akarata, szépség utáni vágyakozása, ügyessége, szorgalma, tudása, szeretete, rajongása, ábrándja, fantáziája és művészi hajlama kelt itt életre a kiállított tárgyak végtelen sokaságában. Nem tudtam büszkeség nélkül szemlélni őket, a magyar teremtő géniusz aprócska bimbóit. Valami grandiózus, felemelő, magasztos gondolat: ime, itt vannak előttünk a magyar jövő írói és tudósai, mesterei és művészei, a magyar élet, a magyar értékek megőrzői, folytatói, továbbépítői, egyszóval: a jövő Magyar- arsiága. AZT SE TUDOM, miről szóljak. A kézzel csinált parányi, csodálatosan precíz rézcsavarról, a bámulatos ügyességgel megszerkesztett tökéletes vasesztergapadról, a lá- nyok gyönyörű kézimunkáiról, a remekbe készült és színes népi viseletbe öltöztetett bábukról, a liliputi konyha- és szobaberendezésekről, melyeknek láttán a kislányok szíve hangosabban zakatol, vagy talán a kémiai kísérletekhez készült nagyszerű szerszámokról, vagy a biológiai szakkör által készített kifogástalan preparátumokról és akváriumokról, a rajzokról, festményekről, vagy apró íróink apró műveiről? Vagy azt áruljam el, hogy a mi Űttörő-Házunk repü- lőgép-konstruktorai nyerték el az országos vándorzászlót? Talán arról meséljek, hogy e másfélezemyi, iskoláink kitűnő és jeles tanulói közül rekrutálódott gyerekhad egyetlen tagja se múlt még el 14 éves? Vagy végül arról, hogy szinte fájó irigységgel gondoltam erre a nekünk valamikor elérhetetlen boldogságra, hogy itt, ebben a házban minden gyerek fúrhat, faraghat, mesterkedhet, írhat, rajzolhat, festhet, ahogy kedve és képessége hajtja, s hozzá még melegszívű, hozzáértő vezetés mellett? DE UGYANAKKOR, amikor szerető büszkeséggel regisztráljuk úttörőink műveit, meg kell hajolnunk az előtt a nagyszerű munka előtt, melyet az Üttörő-Ház vezetői, pedagógusai végeznek. Elismerésünk és köszönetünk nagyobb része őket illeti. Szép példáját adták annak, hogyan lehet szerető, hoz-< záértő, fáradhatatlan segítéssel ki-> bontakozásra bírni a gyermeüd lélekben szunnyadó képességeket, vagyis: hogyan lehet igaz emberen két nevelni, Mestereik és tanítványok büszí kék és boldogok lehetnek e gazdag és ígéretes aratás láttán. Mi pedig meghatódott szeretettel fogunk velük kezet. Betkowski Jenő
