Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-20 / 117. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 május 20. Csiky Gergelyt MIKA.MI Vígjáték négy felvonásban J ó szolgálatot tesz a magyar színház kultúrának és a színházlátogató közönség igényeit is kielégíti a szolnoki Szigligeti Színház műsorpolitikája. A magyar irodalom legnagyobb drámai alkotása, a Bánk bán után a Dohányon vett kapitány c. operettet, majd a nyugati drámaírás egyik jelentős művét, Shaw: Pygmalion-ját, aztán a Leányvásár c. nagysikerű operettet tűzte műsorra. Május 21-én Csiky Gergely: Mukányi c. vígjátékát mutatják be. A 74 évvel ezelőtt írott és eredeti formájában csak akikoriban játszott vígjáték eddig hiányzott a magyar színpadról. A magyar kulturélet hivatalos irányítóinak jó okuk volt arra, hogy ne engedjék a közönség elé az úri Magyarország társadalmának bátorhangú, leleplező szatíráját. A Szigligeti Színház előadása nemcsak ezt a hiányt pótolja, hanem azt a mulasztást is igyekszik helyrehozni, melyet Csiky Gergely- íyel, a magyar kritikai realista drámaírás legnagyobb alakjával szemben elkövettünk. A Mukányi cselekménye a múlt század 80-as éveiben játszódik le. A földbirtokos nemesség halódásának korszaka ez. A földbirtok egyre inkább kicsúszik a nemesség lába alól, és a könnyelmű, dologtalan élethez szokott úri osztály arra törekszik, hogy az elvesztett gazdasági hatalmat politikai hatalommal pótolja. Az állami és vármegyei hivatalok megtelnek a nemesi előnevüket, úri életformájukat féltékenyen őrző dzsentrikkel. A „cifra nyomorúság“ világa ez, ahol a csillogó külső alatt egyre gyorsabb ütemben bomlik a korhadt régi világ. A magyar munkásosztály megmozdulásai és a mind sűrűbben kitörő aratósztrájkok jelzik, hogy a mélyben olyan erők gyülekeznek, melyek előbb- utóbb végrehajtják az uralkodó osztályon a régen megért ítéletet. A haldokló nemesi osztály életét a korrupció, a megvesztegetés, a panama jellemzi. Az erkölcsöknek ez a bomlása mutatja, hogy az uralkodó osztály napjai meg vannak számlálva. Csiky éles szemmel látta a társadalom problémáit, és volt bátorsága ahhoz, hogy ezeket meg is írja. Igaz, hogy hitt a javulás valamiféle lehetőségében és ez arra késztette, hogy darabjainak jelentős részét opportunista módon fejezze be, de akad néhány olyan műve, mely megalkuvás nélkül, következetesen halad a befejezéséig. Ezek közé tartozik most színre kerülő Mukányi c. víg játéka is. A darab főmondanivalója, hogy ■r*' a főhősön, Mukányin keresztül nevetségessé tegye, kigúnyolja a rang- és címkórságban szenvedő embereket. Mukányi Bódog vidéki gazdag közéleti nagyság. Minden cselekedetét az irányítja, hogy szeretne királyi tanácsos lenni és kitüntetést kapni. — Minden helyi társadalmi megmozdulásban résztvesz, hajlandó komoly pénzeket áldozni, csakhogy célját elérhesse. Mikor a természettudósok vándorgyűlést tartanak a városban, ezt az alkalmat is me^ ragadja: ő a rendezőbizottság elnöke, szenvedélyesen gyűjti az ösz- szeköttetéseket, természetesnek veszi, hogy a cím és a kitüntetés pénzbe is kerül. Hajlandó leánya életét elrontani, saját családi életét tönkretenni, — mindez nem nagy ár a remélt kitüntetésért. De minden igyekezete hiábavalónak bizonyul: a darab végén megszégyenül, nevetségessé válik. A kudarc sem józanítja ki, mert azt reméli, hogy az új helyzetben is megtalálja a kitüntetés felé vezető utat. A n dráma értéke, hogy Csiky nemcsak ezt az emberi gyöngeséget állítja pellengérre, hanem a darab egyéb szereplőin keresztül kegyetlen bírálatot mond a kor társadalmáról. Kozák Manóban az újságírónak azt a veszedelmes típusát támadja, aki a szereplők számára kellemetlen titkok birtokába jutva, értesüléseit a delikvens zsarolására használja fel. Számára az újságírás nem hivatás, hanem eszköz kis, piszkos céljainak elérésére. Zápolya Ignácz, a nyelvész annak az akkoriban nagyon is ismert soviniszta tudósnak megtestesítője, aki minden idegengyanúsat üldöz a nyelvben, de ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a nép egészséges nyelvérzékét. Zápolya alakjában Csiky ezt az erőszakos, korlátolt tudományt gúnyolja ki. Bátorságára jellemző, hogy megjelenik alakjai között a főispán, aki nyugodt lelkiismerettel jár ki érdemteleneknek kitüntetést, de viszszahúzódik mindentől, amikor a küszöbön álló botránytól jóhírét félti. A főispán unoikahúga is jellegzetes alakja ennek a társadalomnak: ajándékok ellenében hajlandó nagybátyjánál mindent elintézni. De Csiky nem felejtette el a korrupt minisztériumi tisztviselőt sem, és ennek a világnak jellegzetes ügyvédalakját, akinek tevékenysége jogi tanácsadás helyett a megvesztegetési ügyletek közvetítésében merül ki. Egy csomó kisvárosi figura egészíti ki a kört, mely leleplezően mutatja a kor társadalmának egy darabját. A Mukányi műfajilag jellem*’*■ vígjáték: a „főhős“ jellemének következtében kerül olyan helyzetekbe, melyek nevetségessé, végül lehetetlenné teszik. Abban különbözik a jellemvígjáték megszokott formájától, hogy az író nemcsak a „hőst“ teszi nevetségessé, hanem ugyanolyan bírálatban részesíti környezetét is. A mű szerkezete nagyszerűen példázza Csiky szerkesztő művészetét. Számító előrelátással építette fel az egyes jeleneteket, imponáló biztonsággal mozgatta a nagyszámú szereplőgárdát. Nyelve kissé régies, de még mindig eleven ahhoz, hogy a mai közönség is maradéktalanul élvezhesse. A Mukányi-ban nyoma sincs a megalkuvásnak, az író, Mukányi Bódog és társai számára nem talált mentséget, nem adott nekik kegyelmet. Az utolsó felvonásban mindenki leleplezve, megszégyenültem vagy megbélyegezve áll a közönség előtt. Ezért érthető, hogy a hivatalos Magyarország nem fogadta a darabot kitörő lelkesedéssel. Túlsók közéleti férfiú érezhette magát találva Mukányi és a főispán alakjában, vagy pl. nem egy újságíró ismert magára Kozák Manóban. Egész rágalomhadjáratot indítottak Csiky ellen, melynek során elsősorban azt akarták bizonyítani, hogy darabja idegen minták másolása. Ha a darab mondanivalójával nem is vitatkozhattak, legalább íróját akarták lehetetlenné tenni. Nem sikerült. Ä * Mukányi Csikynek és a magyar kritikai realista drámairodalomnak egyik leghibátlanabb alkotása. Méltán megérdemli, hogy színházaink #landó műsordarabja legyen. Dicséret a szolnoki Szigligeti Színháznak, hogy elsőnek teljesíti ezt a feladatot. Kisfaludi Sándor a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat tagja. VÁZLAT a szolnoki csatornaépítkezésről Aki arra jár, mind megáll. Megállók tehát én is: mi lehet, amit megcsodál, mosolyog még az ég is? mi lehet, amin úgy derül a víg kubikos sereg, hogy — lám — egy lapát se perd az árkot tölteni meg? — Hej, vasbetont szerelni nem volt jó?... kellett a gép?! — Könnyebb vón leányt szeretn — Hát hódítsd meg te elébb! Akit a szó ér, ifjú még, emberesedé forma, alig magasabb, mint a gép, de fölé magasodva. A jókedv kacagva lobban, s kibomlik, mint a virág, hogy a pöttöm legény nyomban és biztosan visszavág: — Menni fog ez! Este tízig, ha kell, abba se hagyom! Széjjelszedem porig-ízig és újból összerakom! — Erre fel ő is felnevet — s amíg tűnődöm azon, évei száma hány lehet, túl-e a tizenhaton? — szökken s végkép megáll a gép. (Egy kis kölyök felkacag ...) — No, semmi baj! Ugrasz ma még! Vagy nem akarsz, te vacak? — szól a fiú s csak nekilát, megvizsgál mindent aprón, az indítót, gyújtást, gyertyát s így becézi sóhaj tón a makacs döngölőbékát: ,1— No, mi lesz már, kedvesem? - s szeme a járdára néz át, hol leány lép kedvesen. ?Majd indít. Immár hányadszor!? A brigád vár, mind nevet. Már egész közönség drukkol: — Nézd csak meg a szelepet! — Nem kell már, elmegy az szépen, okosan és szívesen. Mint a lányt, elébb megkérem.. És egyszercsak hirtelen a béka magasra dobban, dördül és lángot lövell s a földet már egyre jobban veri ütéseivel. A kubikosok közül egy korsóból vizet kortyol, majd álmélkodik: — Nézd, már s aj, de szépen kuruttyol [megy A fiú pedig csak ballag, lassan a gép mögött, s az ugrálva, döngve halad az új csatorna fölött. Péteri István POLEVOJ: KORT ARS Alis K Borisz Nyikolaievics Polevoi 1908-ban született Moszkvában. 1928 óta uiságíró. 1941 óta a Pravda munkatársa, regénye 1938-ban jelent meg. A Nagy Honvédő Háborút haditudósítóként és a Szovjet Hadsereg Dolitikai munkatársaként küzdötte végig. Háború után írt művei közül az ..Egy igaz ember“.- a „Mi. szovjet emberek” és az ..Arany” a magyar olvasók kedvelt könyvei. Borisz Polevoi legújabb novellásköteté- nek címe: Kortársaink. E mű hősei orvosok, mérnökök. hegesztőnők. soffőrök. exkavátorkezelők, iskolásaverekek. akiknek — az író szavai szerint — ..hétköznapiságukban egyszerű és mégis nagy élete, munkája, hőstettei .., legjobban tükrözik napjainkat’1. — Az író három évig utazgatott az országban, meglátogatta és megcsodálta a kommunizmus nagy építkezéseit. De a páratlan méretű munkálatok. a nagyszerű technika mögött meglátta a legértékesebbet, a legfontosabbat, az építkezés lelkét: a szoy- jet embert. Apró epizódokkal. néhány vonással rajzolja meg hőseit, az országoshírű. nagy teljesítményeiről nevezetes főmérnököt, aki arra legbüszkébb, hoev kislánva kimentett esv csibét egy vad kutya szájából, a kiváló operaénekest. aki az épít-< kezés diszoécserberen- dezésén keresztül hangversenyt ad az éjjeli műszak dolgozóinak, a fiatal mérnöknőt. aki első éjjel elveszti brigádját a nagy építkezésen. az öreg orvosprofesszort, aki egy szocsi üdülőből éjnek idején interurbán-telefonbe- szélgetés útján tartott konzíliummal menti mega Volga—Don csatorna egyik építőié beteg kislányának életét. Ingyenélők szövetsége a termelőszövetkezetek ellen Jialogh Gyurka, így nevezik őt a tiszaföldváriak. Gyurka, csak úgy. mint a gyereket szokták, — vagy a falu bolondját. Pedig gyereknek nem gyerek, hiszen alaposan belecsoszogott már az időbe kurta, görbe lábaival. Mikor leikászálódik közismert csézájáról az egykori földesúr, karikalábai megroggyannak, mint a kocsi fédere. Hiába, a póknak is sok lábat adott a természet, hogy cipelni tudja vérből növesztett potrohút. Gyurka pocakja is a szegényember véréből-verejtékébőil dagadt akkorára, hogy még mostanra is maradt belőle, ősz hajzattal tetejézett, ingerlő vörös ábrázatán két ravasz szemgolyó figyel a világba. Ügy tűnik, mintha az elmaradhatatlan szivar füstjére ügyelne a két sunyi, hunyori szem, pedig dehogy! Ezek a szemek mindenre érzékenyek, amiből pénzt lehet csinálni. Ezt a tulajdonságukat már az apától örökölték egykor, aki kákítővel, cipőfűzővel, pipereszappannal addig járt pusztáról pusztára, míg egy kis szatócsüzletet nem fütyült össze, ahogy a földvári öregek mondják, Attól kezdve már nem használta a fütyülőt az öreg Balogh. Befészkelte magát a pult mögé és nagy nyugalommal babusgatta, cirógatta a forintokká, pengőkké cseperedett garasokat. Egyszer éppen egy gyönyörűségesen csillogó pénzoszloppal játszadozott, mikor egy ráncokba szomorodott arcú paraszt állított be boltjába. Jó üzletember eltalálja vevője hangulatát, *— Rossz kedved van, Imre, — nocsaktán nem árvereznek nálad?... Nooo.,, Nem veszett még el minden. .. Hű, csak ecetet viszel?! Na, ha már így van, igyál egy pohár- kával az én pálinkámból... Adj- isten egészségünkre.,. Cccc! Mintha foga volna, úgy harap, — mi?.,. Te Imre, ne légy szamár — hajolt oda Balogh az elkeseredett paraszthoz, miközben élvezettel markolá- szott a csengő forintok között, s lopva fel-felsandított, milyen hatást vált ki vendégén a pénz zenéje. — Imre, eladsz nekem három holdacskát, abból kifizeted a végrehajtót . , . kilenc holdat meg kiadsz nekem bérbe... Okos legyél, megmenekülsz — igézte suttogva a parasztot s ügyes ujjai közt szerelmesen csurgatta tovább a csillogó pénzdarabokat. — A családommal mi lesz, három gyermekem van?! — Jajdult fel a paraszt és sápadt homlokán megszaporodott a verejték. — Éppen ezért... a családodért... Fő a becsület, Imre... Kilenc hold a neveden marad, újkor már kapod a haszonbért... Javítani kell azt a birtokot.. , Nekem hitelez a bank, gépeket hozatok, megforgatjuk azt a jó zsíros talajt. Ha akarod, munkát is adok, és csak a saját földeden dolgozol.,. Nesze egy kis előleg... addig se haljatok éhen ... így kezdődött az öreg Ba- loghnál és fia, Gyurka már számon se tartotta, hány sápadt paraszt „becsülete“ megmentéséből ragasz- tódott össze az a jópárszáz hold, amelyet már gyalog nem is tudott körüljárni s hintót szerzett ülepe alá, — Tíz fillérrel minden gazdánál többet adok! — sürgött-forgott az emberpiacon, mikor aratókat, kommenciósokat fogadott. És szegény nincstelenek hogyne kaptak volna az alkalmon .., Tíz fillérrel többet ad Balogh Gyuri! Volt esze. így biztos volt a dolgában? hogy éves cselédei nem hagyják ott. 10—15 évig nyűtte egy-egy paraszt húsát, csontját.,. Mert tíz fillérrel többet adott. — Ínséges esztendők sűrűn jártak a rozzant tetejű kunyhók táján. Gyurka úr kövér kezefeje gyengéden simogatta a pocakot. Okos ember a nincsenből is aranyat sajtol. „Oh, oh, szegény asszony! Hát nincs munkája az uradnak?.,. Hm.,, hm! Hogy tudnánk rajtad segíteni. ,, Nekem is alig csurrant ez a párszáz hold, miből adjak nektek kenyeret? .,, Te Mari, van neked egy kisfiad, a szomszédban, Bercziéknól a- Laci meg a Sanyi, a Süveges Ferkó, Bognár Jancsi. Tímár Sanyi,, ■ — szólj a szüleiknek . , , Kisgyerekek igaz, de találunk nekik munkát. Csépelni kell a borsót. Elvégzi azt a gyerek is. Kicsi pénzt tudok értük fizetni, ■— hol vannak ők az emberszámtól? De csak jó lesz az a pár garas is... így aztán a jóságos Balogh Gyurka még azt is megtette, hogy az „értéktelen“ gyermeknek is „kenyeret adott.‘‘ Pedig a borsócsép- lést éppúgy elvégezték, mint a felnőttek. Mégis csak pár deka paprika, só telt a keresetből s a kis- foltos nadrágokra nagyfolt, vagy még az se került, mire iskolába kellett menni. A vajszívű Balogh Gyurka örömében akkora szivart adott a jó üzlet után kocsisának, hegy az lekapta fejéről a parádés- kalapot. Mikor aztán a szabadság friss vihara megtisztította a földvári földeket is az élősködő férgektől, Balogh Gyuri pocakja is megreszketett a félelemtől. Mi lesz vele ezután? Ezek a hálátlan, kíméletlen parasztok úgy kirántották lába alól a földet, mintha mindig az övéké lett volna. A munkátlan élet istene tiltakozott benne, hogy a föld azé legyen, aki azt valóban megműveli. Balogh úr istene önmaga volt, jobban mondva a pocakja, amit hússal, kaláccsal, borral tömött, pántliké® szivarokkal füstölt, hogy meg ne romoljon. Ezt az istent kocsikáz- tatta, öltöztette finom ruhákba, lakattá szépséges kastélyban, hűset árasztó fák között. A sokszáz holdon meg, ropogott Gulyás László, Jenei Sándor, Jenei Gábor, Polyóka András, Polyóka István,’ Boros Ferenc, meg a többi cseléd csontjai. A császár földesúr mostanában minden nap sűrűn elrobogott Földvár főutcáján a Lenin tsz székháza előtt. Peckesen, szíva rozva ült a vén kujon a hintó egyik felén, míg az ülés sarkában valami hozzáragadt szerencsétlen „támogatóját“ szorongatta. Olyan esett embert, akinek már rég eltörte a gerincét puha kezével. — Hadd lássák, milyen „demokratikus’1 ember Balogh Gyurka. De lessünk csak be abba a templomközeli házba, ahol Libényi ügyvéd lakik. Vájjon, mit keres itt Gyurka? .»** No, kollega ss tette le riagylihegve pocakját Balogh úr az ügyvéd kopott karszékére — hoztam egy ügyet magának, ha ebből nem arat — és itt hüvelyk, meg mutatóujját pénzszaglászó gondolattal dörzsölgette össze — együgyü ügyvédnek tartom. — — Csak kivele, Gyuri bácsi — bíztatta állát dörzsölgetve a felborzolt képzeletű fiskális. És már kutatott is a fiókjában az ügyvédi meghatalmazás után. — Arról van szó ,. 5 _ részletezte hosszan Balogh úr a dolgot s az jött ki belőle: Balogh György eljárást indít a tiszaföldvári Béke termelőszövetkezet ellen príma szekéralj, stráfkocsialj, lógereblye, fogas .., stb.; stb. gazdasági felszerelés jogtalan eltulajdonítása miatt s visszaköveteli azokat, vagy ameny- nyiben azóta használódtak — ellenértékűket . •. i — Remek! Gyuri bácsi.,, Zseniális.., Ez még nem nagy üzlet, de majd micsoda lavina indul meg ezután,.,, Jön a többi földbirtokos. ,, a Megtáncoltatjuk a téesz urakat.,, Épp valamelyik este volt vitám az egyik sarkon megbízható parasztokkal, akikre most görbe szemmel néz a rendszer: „Nézzék — mondtam — az állam kénytelen lesz egyre több kölcsönt adni a szövetkezeteknek, hogy kifizethessék a rengeteg követelést...“ Tehát csak rajta! Indítsuk el a dolgot! És a felvilágosító munkát! — fordult vissza zihálva az ajtóból Balogh György s úgy lépett ki, mintha már meg is nyerte volna a pert, Majdnem úgy is volt. A járás- bíróság helyt adott Balogh György követelésének, s á tsz-t marasztalta el. Kötelezte a gazdasági felszerelések visszaadására, vagy azok ellenértékének megfelelő kétezer- néhányszáz forint megfizetésére. Még csak azt sem derítette fel az ítéletet meghozó bíró. hogy vájjon Balogh úr tett-e a szerszámokkal egy karcolást is valaha, rakta-e odébb két lépéssel a fogast,’ volt-e egyáltalán a felszerelésekre szüksége, mikor évekkel ezelőtt a tsz igénybevette azokat, • Ez kellett csak Balogh elunnak.' Legközelebb nagy robajjal állított be a Lenin tsz udvarára. Éppen Biacsi István elnökkel találta magát szemközt. Rákezdte hát. Adják neki sürgősen vissza ezt is, azt is, mert úgy járnak, mint a Béke. Az elnök megkérdezte: hát az hogy járt? „így!” — mutatta diadallal a papírt Balogh. Biacsi elvtársban rettenetes érzések dulakodtak. Eszébe jutott hirtelen Lenner Miklós alázatos képe. amint könyörgött hónapokkal ezelőtt — szintén papírra hivatkozva: csak azt a 3804 négyszögöl szőlőcs- két adja vissza a tsz, úgy vágyik gazdálkodni. Amint visszakapta, 40 ezer forintért másnap eladta.., 40 ezer forint egy aljas üzleti fogáson. Hány esztendeig kell annyi pénzért dolgozni egy szövetkezeti tagnak?! Mennyiszer belefájdul dereka a kapálásba, mennyit fagyoskodik; hogy téli hidegben legyen rend a jószágok körül. — Mindennapi szívós munka árán keresi meg becsületes kenyerét, és az ilyenek,, , Az ilyen igyenélők napok alatt szétszednék a szövetkezetei. A gyönyörű gazdaságot, amiért szenvedtek, küzdöttek, gürcöltek, de nagyüzemet csináltak belőle... És ezek, a földesúr, az ügyvéd, a spekuláns akarja most szétrágni a sudárfa gyökerét?!... Azt már nem! — No, nálunk meg így jár! — tett az elnök egy félreérthetetlen mozdulatot Balogh Gyurka becstelen irányába .., Az fehérré vált, mint a fal, mert úgy érezte, nyomban elégeti az az izzó tűz, ami Biacsi szemében lobbant s csak akkor tudott mozdulni, mikor fel-* érte ésszel, amit hall. — Arra van a nagykapu, de már menjen, mert az is kicsi lesz, ha öt perc alatt nem tűnik el a környékről. A papír ott volt ugyan Balogh Gyuri kezében, de ott van Tisza- földváron is a pártszervezet, amely vigyáz a dolgozók minden lépésére és most is idejében közbelépett. — Balogh úr nem fogja „leemeltetni“ ügyvédjével a tsz egyszámlájáról a kétezeméhányszáz forintot? mint ahogy fenyegetőzött. S a pártnak lesz gondja rá, hogy büntetlenül senki ne emeljen kezet a termelőszövetkezet vagyonárai Földváron se, Tóth feCván i
