Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa lük kapcsolatos jogait és sok eset­ben még a hatósági ellenőrzés so­rán tett intézkedéseit sem hajlan­dók végrehajtani. Az ilyen hibák megszüntetése és a tanácsoknak mint az államhatalom és az állam­igazgatás; helyi szerveinek megszi­lárdítása érdekében feltétlenül biztosítani kell,, hogy a helyi tanácsnak legyen ellenőrzési és beszámoltatási joga azok felé a gazdasági és kulturális szervek felé, ame­lyek a lanács illetékességi te­rületén a lakosság széles töme­geinek szükségleteit elégítik ki. (Taps.) Ha megszüntetjük a tanácsok gazdálkodása terén ma fennálló túlzott központosítást, ha feloldjuk a gazdasági és pénzügyi kötöttsé­geket, amit az új szakasz hatalmas feldatai — amelyek elsősorban a lakosság életsznívonala emelésére; szükségletei fokozottabb kielégíté­sére irányulnak — feltétlenül meg­követelnek, tanácsaink és a dolgo­zók kapcsolata megerősödik, amit a lakosság széles tömegei az állami ügyek intézésében való tevékeny részvételükkel a tanácsoknak nyúj­tanak. A tanácsok önállóságának meg­teremtésével felszabadul a dol­gozók kezdeményező és alkotó- képessége, melynek nyomán fel fog virágozni a társadal­mi, gazdasági és kulturális élet, (Taps.) Azok a kommunisták, akik nem tanulok meg az államigazgatás fel­adatait, akik felületesen dolgoznak, nem hatolnak be a rájuk bízott munka lényegébe, még ha vezető- és irányító munkát végeznek is, va­lójába nem állnak pártunk politi­kai irányvonalának megvalósításá­ért folyó harc élén, amelyben ma államunk megerősítése, államigaz­gatásunk megjavítása, bürokratiz­musának leküzdése fontos helyet foglal el. Ezek a kommunisták a szocialista éoítés ügyének nem használnak, hanem ártanak. Pedig ezeket a feladatokat csak a kom­munisták vezetésével lehet megol­dani, olyanokkal, akik a ráiuk bí­zott ügyek tényleges gazdái, akik értenek az emberek kiválasztásához és azok munkájának ellenőrzésé­hez. akik képezik; magukat „ meg­felelő termelési terület szerint, akik tehát tudnak dolgozni és felelnek munkájukért. Nagy Imre elvtárs ezután a ta­nácsok államigazgatási feladatairól, a vérehajtó bizottságok szerepéről beszélt, majd így folytatta: ellátására közvetlenül mozgósíthat. A pártszervezetek a tanácsot és az apparátust is egy személyen ke­resztül, a VB elnökén keresztül irá­nyították és irányítják. Ez a hely­telen vezetési módszer és kapcsolat az új szervezeti szabályzat elfoga­dásával. amely a tanácsokon be* lül MDP-csoportokat javasol létre-* hozni, meg fog változni és ezzel helyes, pártszerű alapokra helyezőn dik a tanácsok pártirányítása. Az MDP-csoportok létesítésé­nek nagy politikai jelentősége van a tanácsok egész jövendő munkájára. Bátran mondhat­juk, hogy megszilárdításuknak legnagyobb biztosítéka. Elő fogja mozdítani a tanácsoknak mint hatalmi és tömegszervezetnek a kifejlődését, növeli a tanácsban dolgozó kommunistáit aktivitását és felelősségét, serkentőleg hat az állandó bizottságok munkájára, erősíteni fogja a tanácsokban a bí­rálatot és önbírálatot. Nehézségeket okoz az is, hogy a pártszervezetek általában lebecsü­lik a tanácsokban végzett munkát és nem nyújtanak elég politikai se­gítséget a tanácsoknak. Ehelyett inkább maguk látják el az állami feladatokat, a tanácsokat pedig félreállítják, holott a pártszervek feladata nem a végrehajtás, hanem az irányí­tás és ellenőrzés. (Folytatás a 2. oldalról). Á helyi tanácsok megalakulásuk óta rendkívül sok új faladatot kap­tak, de egyidejűleg mindinkább ér­vényesült a túlzott centralizmus, így állt elő az a visszás helyzet hogy bár a központi szakigazgatási szervek formailag sok feladatot ad­taik le a tanácsoknak, a túlzott centralizáció követ­keztében a helyi tanácsok ön­állósága nemcsak hogy nem nőtt, hanem jelentősen csök­kent. Á legkisebb ügyek eldöntéséhez sincs meg a tanácsnak, a végre­hajtó bizottságnak, vagy az osztály­nak a hatásköre.. A helyzet oda fajult, hogy a tanácsok megalaku­lása előtt pl. Budapesten a kerü­leti elöljáróságoknak nagyobb ön­állóságuk volt, mint jelenleg a ta­nácsoknak. Nem kis mértékben ez kedvetlenül el a tanácstagok egy részét, akik ugyanúgy, mint a ta­nács végrehajtó bizottsága, kis kér­désekben sem igen tudnak eleget tenni választóik jogos kérésének. Ugyanakkor a szakminisztériumok segítsége nem elegendő. Gyakran előfordul, hegy a minisztériumok átnyúlnak a tanács feje felett és közvetlenül beavatkoznak a helyi tanács felügyelete alá tartozó vál­lalatok, intézmények munkájába. Ezt látva, a vállalatok ügyes-bajos dolgaik intézésével ugyancsak köz vétlenül fordulnak a szakminiszté­riumokhoz. Megfelelő jogszabályok­kal rendezni kell ezt a kérdést úgy, hogy a tanácsok kettős, államha­talmi és igazgatási funkciója ma­radéktalanul érvényesüljön, hogy a zavarokat és rendellenességeket mihamarabb kiküszöböljük állam­igazgatásunkból. Ehhez elsősorban a miniszter- tanácsnak és a minisztériumoknak kell a helyi tanácsok felé irányuló munkáját gyökeresen megjavítani. A minisztertanács munkájában a múltban általában a gazdasági fel­adatok kerültek túlsúlyba, számos esetben egészen részlgtskbemenő Államapparátusunk munkájának eredményessége döntően attól függ, hogy a feladatok közvetlen ellátását végző községi vagy városi szervek és az őket közvetlenül irányító ta­kácsi szervek milyen erősek. A nö­vekvő, sokasodó feladatok, a tapasz­talatok, amelyek a járási és községi tanácsok gyengeségére mutatnak, megkövetelik, hogy a községi tanácsok megsegí­tése, munkájuk megkönnyítése érdekében megerősítsük a já­rási tanácsok végrehajtó bizott­ságait és apparátusukat, a túl­ságosan felduzzasztott megyei apparátus terhére. (Taps.) A járási tanácsok szervezeti kérdéseinek megoldása mellett különösen fontos politikai meg­szilárdításuk. Ennek legfontosabb feltétele a já­rási pé rtbizottságok politikai irá­nyító munkájának megjavítása, amit pártunk Központi Vezetősége a megyei pártbizottságok elsőren. dű feladatául jelölt meg azzal, hogy politikailag fejlett, kulturált káderekkel kell megerősíteniük a járási pártbizottságokat. A járási tanácsok politikai megszilárdításá­nak legfontosabb feltétele a politi­kai irányítás megjavítása. Ez most a döntő feladat. Helyi tanácsainkra gazdasági, kulturális és nevelőmunka terén már eddig is hatalmas feladatok hárultak, de a szocializmus építése terén, az új szakaszban még na­gyobb szabású feladatokat kell megoldaniok. Helyi tanácsaink reájuk háruló fe’adataikat súlyos gazdasági gúzsbnköíöttségük miatt eddig mm tudták elég jól megoldani. Most az a feladat áll előttünk, hogy kiküszöbölve tevékenységük­től mindazt, ami munkájukat hátráltatja, képessé tegyük őkzt nagy feladataik megvalósítására. Ennek mindent megelőzően az a feltétele, hogy a tanácsok gazdasági és pénzügyi tevékenységének min­den területén növeljük önállóságu­kat és teremtsük meg ennek mind szervezeti, mind szakmai feltéte­leit. (Taps.) Ennek érdekében mi­hamarabb változtatni kell azon a mai helyzeten, hogy a megyénél is, a járásnál is lényegében a pénz­ügyi osztály gazdálkodik azért, inert más szakterületeknek nincsen megfelelő szervük. Ennek megol­dása azonban csak úgy jár siker­rel, ha a szélesebb önállóság nyúj­totta lehetőségekkel a tanács és a végrehajtó bizottság, tehát rraga a választott szerv él és kézbe veszi a tanácsok szerteágazó gazdasági és pénzügyi tevékenységét, ha meg­felelően gazdálkodik, ha fokezet­határozatokat is hozott, ugyanakkor az államigazgatás működésével kap­csolatos átfogó jellegű kérdések meg­tárgyalására kevés esetben került sor, sőt az igazgatási, vagy gazda­sági szervek mynkájával kapcsola­tos minisztertanácsi határozatokban sem igen történt eddig megfelelő iránymutatás a megyei végrehajtó bizottságok hatáskörébe tartozó alapvető feladatok végrehajtására. A minisztertanács munkájában az államigazgatás legfelsőbb irányítása terén a legnagyobb hiányosság az, hogy nem vizsgálta meg rendszere­sen és nem tűzte napirendre egv- egy megyei tanács végrehajtó bi­zottságának munkáját és ezáltal határozataival nem adott iránymu­tatást a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak további munkájuk megjavításához. A minisztériumok vezetői sem ér­tékelték megfelelően a helyi taná­csok végrehajtóbizottságainak sze­repét, nem vették kellően figyelem­be azok önállóságát, gyakran át­nyúltak a megyei tanács végrehajtó bizottságán, megsértették önállósá­gát. A minisztériumok és országos hatóságok részéről indokolatlan tü­relmetlenség mutatkozik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkájával szemben. Úgy érzik, hogy a'tanácsi apparátus hatáskörükön kívül áll e- ezért igyekeznek szerveiket a ta­náéiból kivonni. Nem ao-rt fektet­ték eddig a fő súlyt, hogy a tanácsi apparátust minél jobban erősítsék, fejlesszék, hanem inkább arra, hogy ha már az egész szakapparátust nem is tudják a tanácsi szervezetből ki­emelni, legalább minél 'öbb ügykört vonjanak el a megyei tanács végre­hajtó bizottságának hivatali szer­vezetétől. A földművelésügyi mi­nisztérium és a pénzügyminiszté­rium részéről nyilvánultak meg ilyenirányú törekvések. Főképpen ezzel magyarázható, hogy egyes mi­nisztériumok ellenőrző és instruáló tevékenysége gyenge, hogy számban ugyan nagy, de nem kellő felkészült­séggel rendelkező instruktor járja a helyi, tanácsok végrehajtó bizott­ságainak szakosztályait. tabban ellenőrzi az ilyenirányú munkát és szigorúan érvényt sze­rez a szocialista gazdálkodás egyik legfőbb elvének, az állam anyagi eszközeivel való takarékosságnak, ha meggátolja a költekezést, a pa­zarlást. A helyi tanácsok gazdálkodási és pénzügyi tevékenységét a költség- vetés szabja meg. Ezért már a költ. ségvetés összeállításánál kell taná­csaink számára olyan lehetőségeket adni, amelyekkel a működésükhöz, gazdálkodási tevékenységükhöz szükséges pénzügyi feltételek biz­tosíthatók. Sok, és hozzátehetjük, jegos pa. nasz merült fel a lakosság részéről az adókönyvelés és nyilvántartás terén, amely most a járási székhe- helyen történik. A panaszok orvos­lása érdekében a pénzügyminiszté­rium elrendelte, hegy a községek­ben adóügyi megbízottak minde­nütt adófizetési nyilvántartóköny­veket vezessenek, tehát minden falusi tanácsnál lesz adc nyilvántartás, ami felöleli a lakosság adókivetési és adófize­tési adatait. (Taps.) A helyi tanácsok helyzete nem könnyebb a vállalati gazdálkodás területén sem, aminek megfelelő irányításához a helyi tanácsoknak nincsenek biztosítva a lehetőségek. A helyi tanács közvetlen irányí­tása ezen a téren nem érvényesül megfelelően. Hogy a tanács meny­nyire nem gazdája a saját vállala­tának, erre jellemző a következő: , XIV. kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál a főorvos a Munka Törvénykönyve alapján egyes dol­gozóknak egészségügyi pótlék jut­tatását rendelte el. Ennek megváló, sítása ma rendkívül bonyodalmas úícn történik. A kerületi tanács, a tröszt, a fővárosi tanács ipari osz­tálya ellenőrzése és szignálása után felkerül a szakminisztériumhoz és az hagyja jóvá. A bajok gyökere itt is a túlzott központosításban van, ami miatt a tanácsok és a dolgozók viszonya komoly csorbát szenved. A túlzott központosítás következménye az is, hogv a mi­nisztériumok a helyi tanácsok meg­kérdezése nélkül adnak le vállala­tokat, illetve vonnak vállalatokat saját felügyeletük alá. Rendszerint az elhanyagolt, veszteséges üzeme­ket adják le a tanácsoknak, míg a iól működőket közvetlenül a mi­nisztérium irányítása alá helyezik. (Derültség, taps.) A heM vállala­toknak ilyen módon való szerve­zése nem szolgálja és nem segíti slő a helyi tanácsok gazdálkodását. A helyi tanácsok végrehajtó bi­zottságai az utóbbi években két­ségtelenül értek el eredményeket vállalataik fejlesztése és tervszerű, gazdaságos működése terén. Az eredmények mellett azonban meg kell állapítani, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nem foglalkoznak megfelelően a hatáskörükbe tartozó trösztök, vállalatok irá­nyításával. kell arról is, hogy a helyi tanácsok­nak a terv keretein belül m eddi­ginél tágabb tervezési lehetőségei legyenek. A helyi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak egyik legfontosabb feladata, ha működési területének igazi gazdájává akar válni és szí­vén viseli a lakosság érdekeit, hogy fokozottabb figyelmet szenteljen a helyi tervezésnek, biztosítsa a ter­vek széles nyilvánosságát és moz­gósítsa a dolgozókat a tervek vég­rehajtására. (Taps.) Feltétlenül rendezni kell a nem tanácsi irányítás alatt álló vállala­toknak és trösztöknek a helyi ta­nácsokhoz való viszonyát. E tekin­tetben a helyi tanácsok hatásköre és jogai nincsenek megfelelő mó­don rendezve és jogszabályokban rögztive. Általános szabályozás ed­dig csak az élelmiszeripari vállala­tokkal kapcsolatban történt, de ez a szabályozás sem teljes. A válla­latok, trösztök és egyéb gazdasági középszervek többnyire nem veszik tekintetbe a helyi tanácsoknak ve­lyes megszervezésével biztosítjuk. Annak, hogy a végrehajtás ellen­őrzése a tanácsapparátus megjaví­tásának hatékony módszerévé vál­jék, egyik legfontosabb feltétele a széles munkástömegek bevo­nása a végrehajtás ellenőrzé­sébe és ilymádon a munkások és parasztok új rétegeinek meg­tanítása az államigazgatásra. A bürokratizmus ellen folytrtott mindennemű „harc”, amely nem támaszkodik a munkásosztály akti. vitására és öntevékenységére, amely megkísérli azt, hogy a mun­kások és parasztok által gyakorolt ellenőrzést valamilyen apparátus tevékenységével helyettesítse, nem hozhat komoly eredményt az állam apparátus valóságos megjavítása, bürokratikus kinövései megszünte­tése tekintetében. Az államapparátus megjavítása, a bürokratizmus leküzdése te­rén kiemelkedő szerep jut az apparátusban dolgozó kommu­nistáknak. oka a paraszttömegekkel való szo­ros kapcsolat hiánya. Ez mutatko­zik meg a pártszervezetek és a he­lyi tanácsok viszonyában is. Gyen-« gefalusi pártszervezetek melléttel-« kerülbetetlenül gyengék falusi ta­nácsaink is. ami komoly veszélyt rejt magában ’ mezőgazdaságunk szocialista átszervezésére, dolgozó parasztságunknak a társas terme-« lés útjára való átvezetésére. Etn bői világosan következik, hogy szocialista előrehaladásunk fon­tos láncszeme, amelyet meg kell ragadnunk — hogy az egész fronten biztosítsuk elő­nyomulásunk sikerét — falusi ( Folytatás a 4. oldalon). Fel kell oldani a tanácsok gazdasási guzsbakötöttségét Annak érdekében, hogy a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vál­lalatok munkája mindinkább terv­szerű legyen és hogy a tanácsok által kialakítandó helyi gazdaság- politikai célkitűzések megvalósítá­sát szolgálja, a helyi vállalatok irányításának módszereit lényege­sen meg kell változtatni. Fel kell számolni a felesleges, túlzott centralizációt, általában a helyi, tehát a községi vagy városi tanácsok irányítása alá kell tartozniok a területükön működő olyan vállalatoknak, amelyek a helyi lakosság szük­ségleteit elégítik ki. (Taps) Ehhez azonban szükséges, bogy a végrehajtó bizottságok, nem úgy mint eddig, hanem sokkal jobban foglalkozzanak a vállalatok irányí­tásával, azok helyzetének, gazdasá­gos működésének problémáival. Ugyanakkor a szakirányítást végző minisztériumok biztosítsanak na­gyobb önállóságot és hatáskört a helyi tanácsok számára saját vál­lalataik irányításánál. Gondoskodni Harc a bürokratizmus ellen Elvtársak! A bürokratizmus ellen, az ál­lamapparátus egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, valamint a tö­megekhez való közelebbvitele érdekében folytatott harc, pár­tunk és állami vezetésünk kü­lönösen fontos feladata. Gazdasági, politikai és kulturális célkitűzéseink az államapparátus­sal szemben az eddiginél jóval na­gyobb követelményeket támaszta­nak, amelyek nem valósíthatók meg az államapparátus megjavítása, egyszerűbbé és olcsóbbá tétele nél­kül, anélkül, hogy az államapparátus minden látncszeme pontosén oldja meg az előtte álló feladatokat, ha­tározottan küzdje le a bürokratikus huzavonát, ez itt-ott megnyilvá­nuló ellenállást. A búrokra ti "OMo elleni harc nem újkeletű, .de ered­ményt eddig vajmi keveset hozott az államapparátus megjavítása te­rén, amely továbbra is túlmérete­zett, drága és bürokratikus. A bürokratizmus elterjedésében és növekedésében az okokat nem annyira a helyi tanácsoknál, mint inkább a felsőbb államigazgatási szervek munkájában kell keresni. Túl sok a minisztertanács ál­tal hozott határozatok száma, ami eleve megnehezíti az ala­pos előkészítést és elbírálást. Ez .vonja maga után azt, hogy Sok esetben válik szükségessé korábbi határozatok módosítása. A határo­zatok nagy számából következik az is, hogy késedelmesen jelennek meg, a végrehajtásra kevés idő ma­rad. Ugyanezek a hiányosságok fo­kozottabban jelentkeznek az egyes minisztériumok munkájában, ame­lyek az utasítások és rendeletek özönével árasztják el a helyi taná­csok végrehajtó szerveit. A minisztériumok az ügyiratok tömkelegében ellentmondó utasítá­sokat is adnak ki, számtalan olyan kérdést is szabályoznak1’, amire sem­mi szükség nincs, ugyanakkor ke­vés gondot. fordítanak arra, hogy a rendeletek végrehajtásához meg­adják a szükséges útmutatást. Az az aktatömeg, amely a fel­sőbb igazgatási szervektől a ta­nácsapparátusra zúdul, j, köz­ségi tanácsok munkáját valóság­gal megbénítja. Az intézkedések zöme ott fut ösz- sze, ott kell minden határozatot, rendeletet, utasítást végrehajtani, holott tanácsszervezetünknek ez a leggyengébb láncszeme. Gyakran a megyei és járási tanácsi szervek, azzal, hogy az ügyiratokat a cím­zett és az aláírás megváltoztatásá­val egyszerűen továbbítják az al­sóbb tanácsi szervek felé, növelik a községi tanácsok amúgy is komoly nehézségeit. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az agyonterhelt taná­csoknak nincs lehetőségük a kaportt utasítások feldolgozására, még ké- vésfofoé végrehajtásuk ellenőrzésé­A bürokratizmus elleni harc­ban párt- cs állami szerveink előtt a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzésének meg­javítása. az. ügyintézés egy­szerűsítése, az igazgatás rend­szerének összehangolása nép­gazdaságunk rendszerével, és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés az államapparátussal szemben tá­maszt. Az áFam és • tanácsapparátu; megjavítását, bürokratikus • eltorzu­lásának kiküszöbölését elsősorban a Végrehajtás ellenőrzésének he­Pártszervezeteink feladata: a tanácsok munkájának irányítása és ellenőrzése A pártszervezetek és a tanácsok közötti kapcsolatok nem kielégítő alakulásának egyik okát abban kell keresni, hogy pártbizottságaink je­lentős része, sőt sok pártfunkcio­nárius sincsen tisztában az állam- hatalom és az államapparátus ■ sze­repével a szocializmus építésé te­rén. Pártpropagandánk sem ismer­tette ezeket a kérdéseket a párt­tagok, főképpen a funkcionáriusok körében. Pedig a tanácsok munkáját csak úgy tudjuk megjavítani, ha azok a funkcionáriusok, akik a já­rási vagy megyei pártszerveze­tek élén vagy felsőbb állami funkciókban a párt politikáját képviselik, ismerik a népi de­mokrácia államszervezetét, an­nak alapelvét és működésének szabályait. Ez ma még nincs meg, de cél, amit feltétlenül el kell érnünk. Hátráltatta a helyi tanácsok fej­lődését az is, hogy a megyei és já­rási pártbizottságok nem tekintet­ték, sőt gyakran még ma sem te­kintik a tanácsokat hatalmi és tö- megszervezeteknek. Nem is támasz­tottak a tanácsokkal szemben olyan követelményeket, hogy mint ál­lamhatalmi szervek, vagy mint át­fogó tömegszervezetek működjenek. A tanácsokat nem nevelték önálló­ságra, s bennük nem is láttak egyebet adminisztratív gépezetnél, amit a párt egyes állami feladatok Községi tanácsaink helyzetére komoly kihatással van az, hogy falusi pártszervezeteink nem' erő­södtek a feladatokhoz mérten, sőt helyenként egyenesen gyengültek. Ennek a veszélyét akkor értjük meg a maga igazi jelentőségében, ha tudjuk, hogy falusi pártszerve­zeteink lemaradásával egyidejűleg a falun éleződött az osztáiyharc. Mivel magyarázható falusi párt- szervezeteink lemaradása a felada­tok mögött? Mindenekelőtt termé­szetesen a falun folyó pártmunka gyengeségével. Falusi pártfunkcio­náriusainkból gyakran hiányzik a szükséges önállóság és felkészültség. Falusi pártszervezeteink gyenge­ségének és lemaradásának legfőbb A községi tanácsok megsegítése végett meg keil erősíteni a járási tanácsokat áros, jaiaoigozo janist pártszervezet — az erős falusi tanács záloga

Next

/
Oldalképek
Tartalom