Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Éljen hazank szocialista építésének vezetéereje, a népjólét megteremtésének élharcosa, a magyar munkásosztály!

A tizedik szabad májust köszöntjük

jjzemeinfcben, a* iskolákban. a mezőn lázas munka folyt, hogy méltóképpen köszönthessük május elsejét, a harc ünnepét, a nemzetközi munkásosztály nagy seregszemléjét. Dolgozó népünk május elsején pártunk III. kongresszusára való felkészülés jegyében mutatja meg erejét, elszántságát. hogy minden cselekedetével kész küzdeni pártunk júniusi határozatának, kormányunk programmi ának megvalósításáért; kiált nemet azoknak, akik épülő szép hazánkat, s velünk együtt az emberiség legjavát háborúval, pusztítással fenyegetik.

jy/jajus eiseje az elmúlt több mint 6 évtized alatt kemény helytállást és dicső harcot jelentett a munkások, a dolgozók számára. 1889-ben a II. International első kongresszusa nyilvánította május elsejét a munka, a harc, a nemzetközi szolidaritás ün- 1 népévé. Azóta szerte a föld kerekségén — nyíltan, vagy titokban i— a dolgozók megünneplik ezt a napot. A kapitalista országokban május elsején az utca a dolgozóké. Zászlókkal, jelszavakkal a kezükben. elszántsággal és reménnyel a szívükben vonulnak fel a hosszú, végeláthatatlan sorokban. Hányszor szólaltak meg az eltelt több év alatt a kapitalisták géppuskát május elsején, hányszor vágtattak lcvasrendőrök a dolgozók sorai közé. Hányszor öntözte proletár- vén Párizsban. Brüsszelben, Budapesten május elsején az utca kövét.

^ löld egyharmad részén — közötte hazánkban is *— más körülmények között ünnepük május elsejét. A szabadság, melyért a tőkés országokban küzd a nép. a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek mindennapi kincsévé vált. Május elseje nálunk nemcsak a harcnak, de az örömnek is ünnepe. Munkások, parasztok értelmiségiek, asszonyok, lányok, férfiak, fiatalok és öregek boldogan, jövőbe vetett hittel vonulnak fel. — és küldik testvéri üdvözletüket azoknak, akiknek ez a boldogság még a jövő remény. 6ége. .

^ tizedik szabad május elsején emlékezzünk a mégi napokra. A századforduló nagy agrárszocialista mozgalma megyénkben is termékeny talajra talált. Mezőtúr« Turkeve. Kisújszállás nincstelen mezőgazdasági munkásai szolidaritást vállaltak Szántó-Kovács János kubikosaival, az orosházi. a békési parasztokkal. 1890- ben Kisújszálláson már Agrárszocialista Párt alakult. A következő években Turkevén Munkás önképzőkört hoznak létre a kubikosok. Május elseje akkortájt nemcsak a dolgozók lelkesedését váltotta ki. de rettegést okozott az urailkodó osztálynak. 1912-ben Jászberényben a hatóság megtiltotta május elsejének megünneplését. És a dolgozók mégis felvonultak, megmutatták erejüket, elszántságukat. Az akkor háborúra készülődő földbirtokos rendszer rendőrei tehetetlenül nézték a végeláthatatlan harcos tömeget. Szerte megyénkben harc kérdése volt, a pnoletárbecsü- íet ügye volt május elsejének megünneplése.

A leiszabadulás előtti

**■ évtizedek legszebb májusa 1919-ben az első magyar proletár- diktatúra idején volt hazáinkban. A fővárosban és vidéken felvonultak b dolgozók örömtől, boldogságtól sugárzó arccal, tele optimizmussal. Szolnok főterén többezres tömeg- gvűléaön köszöntötték a szabad májust. S bár keletről tompa ágyú- dörej hozta hírül az imperialista román seregek közeledtét, a pedagógus dalkarral együtt énekelte az ünneplő tömeg a proletárhimnuszt; fLZ Intemacionálét.

Az öröm nemsokáig tarhatott. Az iéj leple alatt a Tisza túlsó partjára érkező román imperialista seregek támogatásával! ellenforradalmi tisztek lopóztak be a városba és ügynökeikkel puccsot szerveztek. Május 2-re egy napra Szolnok az eüenforradalmárök kezére került. Ismét munkások vére folyt az utca kövér« ismét proletárvér szentelte meg a szabadság ünnepét. Az élet ez egy napra kihalt. A legkisebb gyanú is elég volt az agyonlövés- (hez. A fehérek uralmának a Vörös Hadsereg egységei s Szolnok város hős munkásai csakhamar véget vetettek. Május 3-án a Vörös Hadsereg Abony irányából támadott. A MÁV-műhely munkásai pedig olajos ruhában, fegyverrel a kézben csatlakoztak és együtt verték szét a fehéreket. Az ellenforradalmi tisztek a Tiszán át a román imperialistákhoz futottaké Szolnokra pedig a Vörös Hadsereg egységei a munkás csoportokkal együtt a lakosság sorfala között vonult be. Czolnek ismét szabad lett. A szolnoki munkásak bátor tettétől még a későbbi években is rettegett az ellenforradalom. 1920 május 2-án a Horthy-rendszer szolnoki állomásparancsnoksága a következőkben figyelmezteti a polgármestert:

„Bizalmas úton nyert értesülés szerint a helybeli MÁV műhely munkásai f. hú 2-áról 3-ára virradó éjjelen a katonaság és rendőrség egy részét máris megnyerték és biztosan számítanak arra, hogy másik részét és a csendörséget szintén vagy megnyerik, vagy a nem csatlakozókat le fogják fegyverezni ... résen kell lenni és a munkások magatartását éjjelnappal éber figyelemmel kísérni..— (640) Káp.Kt—1920).

A Horthy-rendszer 25' esztendeje alatt az uralkodó osztály mindig félelemmel és rettegéssel készült május elsejére. A fegyvertelen munká&ok ellen zászlóaljakat vonultattak fel, lovas osztagokat helyeztek készenlétbe. A „Május 1-vel kapcsoüatos biztonsági intézkedő. sek“-et minden évben a legnagyobb óvatossággal megtették. És hogyan? — Az 1920-as év május elsejével kapcsolatban kiadott intézkedés néhány mondata illusztrálja: „A f. évi május hó 1-én esetleg mutatkozó destruktív mozgalmak csirájában leendő elfolytására az alábbiakat rendelem: 1.) A csendőrség és a rendőrség egyetértőleg f. hó 27-28-29-30-án széleskörű razziát tart. Kezdete naponként délelőtt 7 órától és tárt egész napon át. Gyanús emberek letartóztattatnak és a cukorgyár! fog. helyiségbe kísértetnek .. .

2. A személypályaudvaron érkező összes utasok igazolását két rendőrfelügyelő végzi. — Ezen működés támogatására csendőr tart. zászlóalj tiszt parancsnoksága alatt 30 embert vezényel ... —

3. A csendőrség f. hó 27-töl bezárólag május hó 6-lg úgy éjjel, mint nappal az őrsök körletében sűrű járőrmeneteket tart fenn. — 4. Állami rendőrség köztisztaságot és rendet megkettőzött őrszemekkel tartja fenn. -- 5. Mindenféle gyülekezés, vagy mulatság megtartása f. hó 27-től május 10-ig bezárólag tilos és nem engedélyezhető. — 6. Az összes irodákban alkalmazott mindazon tisztek, kik forgópisztollyal nem rcdelkeznek, fegyverrel lesznek felszerelve”.

Tgy rettegett az uralkod osztály a proletariátus erejétől. De óvatossága, felkészülése mégsem tudta megakadályozni a munkásokat május elseje köszöntésében. A munkásházak lakói évről- évre megünnepelték ezt a napot. Volt, amikor csak a kemény tekintetek találkozásával, volt, amikor ökölbeszorított kézzel, de köszöntötték májust. — A párt erőt bizakodást adott akikor is a dolgozóknak, reményt ahhoz, hogy lesz még szabad május. 1930 április 30-án Szolnak kertjeiben, ajtónyílásokba a következő szövegű röplapokat találták a dolgozók:!

„Elvtársak! Munkások! Május 1-én az utca a munkásoké! A Kommunisták Magyarországi Pártja május 1-én általános politikai sztrájkra, utcai tüntetésre hívja fel az ország munkásságát. Munkások! Jöjjetek tömegesen május 1-én délelőtt II órára a Tisza Kálmán térre. Tüntessetek! — A munkanélküliség ellen — munkáért, kenyérért, állami munkanélküli segélyért. A raclanolizálás ellen, 7 órás munkanapért, az imperialista háború ellen — a szovjet forradalmi védelméért! A földbirtok kártalanítás nélküli kisajátításáért, s annak a nincstelenek és szegényparasztok közötti ingyenes felosztásáért! A Horthy-Bethlen féle fasiszta diktatúra megdöntéséért, a szocializmus ellen, a második proletárdiktatúráért. — A Kommunisták Magyarországi Szövetsége Központi Bizottsága”.

És a munkásokba nemcsak Budapesten, de Szolnokon is erőt, bizalmat adott május elsején az, hogy a párt él. küzd. vezet. És elmentek, tüntettek, harcoltak, vérüket ontották.

Május elseje új tartalmat kapott a mi életünkben. A munka ünnepére készülni nálunk, ahol minden az emlber jóléte megteremtésének szolgálatába van állítva — szép és nagy feladat. — A tizedik szabad május elsején lelkesítsenek bennünket apáink, nagyapáik dicső harcai, lelkesítsen bennünket pártunk új politikájának, az új szakasznak nagyszerű célkitűzései. Legyünk méltók a hősi harcok emlékéhez és tegyünk igazán lelkes küzdői az új szakasz célkitűzéséért folyó harcnak. Jó munkával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével köszöntsük a tizedik szabad május elsejét,

CSÁKI ISTVÁN, Szolnok, városi pártbizottság titkára

NAGY ERŐ AZ, HA A MUNKÁSOK SEGÍTIK EGYMÁST A kongresszusi verseny során új, sztahanovista teljesítmények születtek a Fűtőházfean

Dübörögve, a gondolatnál gyorsabban száguldott a szó. egyik embertől a másikig — sztrájk. — A keményöklű. szikárarcú emberek egy pillanatra megmerevedtek. Első gondolatuk az volt: miért? Volt. akinek vánnyadt. szikkadt mellű asszonya, örökké kenyérért síró gyermeke jutott eszébe — s össze- facsarodott a szíve. — Ebben a hónapban megint kevesebbet küldhet nekik haza. Volt. aki rongyos ingére nézett, kuporgatott pénzecskéjén újat akart venni. Legtöbbjük alföldi, szolnoki ember volt.

m

A cselédsors embergyötrő keservei elől menekültek az építkezésre, űzte őket a jobb remény hite. a maguk és apjuk sorsának kilátás- talansága, amit a költő oly meg- rázóan énekelt meg;

Betűt nem ismert, mégis fehérre mosta az idő árva fejét. —

Hajnali fénytől csillagvilágig harcolt a földdel szegény cseléd.

Nyúzta az ispán, vágta a gazda, verte az élet, húzta az ág. —

Harminc keserves évet legyúrva, kiadta könyvét az uraság.

Vezetőjük törökmiklósi, idősebb munkás volt. A régi szakmunkásokkal együtt gyakran mondta a vidékről odakerülteknek:

Ü3

Ha bánatod, keserved van. ne feledd: itt vagyunk veled, segítünk. Több ember, nagyobb súlyt tud megmozgatni. S ha sokan, erősen akarnak egyet, előbb, vagy utóbb, de elérik azt. — Most felállt az egyik állványra és nehéz, fojtott indulattal mondta:

— Közülünk tizenötnek nem fizették ki. amiért verejtékezett. Közülünk tizenötnek kenyér nélkül marad az anyia. a gyermeke, ha nem tartunk össze. Hát ezért állunk most le. Értük, a többiekért.

A nehéz szérszámok tompán dobbanva huppantak le a földre. És

nem emelték fel őket sem másnap, sem harmadnap, sem negyednap. A rendőrök a „felbujtót“’ keresték, ígértek fűt. fát. hogy árulót tudjanak venni, Hogy is tudták volna megérteni, miért nem akad egy sem, A sztrájkotoknak pedig fogyott a pénzük, keményebb lett a tekintetük, de kezeik nanról-napra keményebben, forróbban kulcsolód- tak össze.

Pár nap múlva a tizenöt munkás megkapta jogtalanul visszatartott bérét.

Mindnyájan összefogtak, egymásért küzdöttek. — győzniök kellett. Sokan közülük csak akkor, abban a sztrájkban tanulták ezt meg. de soha nem feledték. Nem feledték, hogy a munkások, ha segítik egymást. ha összetartanak, legyőzhetetlen erővé válnak. így tanulta ezt meg Cseh János is.

I3J

„A kongresszusig négy fűtőt segítek úgy. hogy sztahanovista válhas- sék belőlük. Ugyanakkor tíz fűtőházi segédmunkásból, akik nem régen kerültek ide. szakmunkást, fűtőt nevelek.“1 Ez volt a kongresz- szusi fogadalma a szolnoki Fűtőház fűtőoktatójának. Betartotta-e a fogadalmát?

A Fűtőház eddig is sok híres, neves dolgozóval öregbítette megyénk jó hírét. A sztahanovista szintet elért fűtők között most a kongresz- szusi verseny nemes vetélkedése közben új nevek tűntek fel. Ezek között vannak Döme János. Koncz László, Andrási János. Kovács József. Bene János II. és Szabó József VI. fűtők is. A harc a büszke sztahanovista szintért nem volt könnyű. De nem egyedül kellett küzdeniük. Mellettük állt a kommunista fűtőoktató, aki hol az egyik, hol a másik mozdonyon tűnt fel. hogy okos. észszerű tanácsaival elősegítse — a többiek, munkatársai minél jobb eredményeit.

Szovjet szakmai füzeteket vitt magával, s együtt tanulmányozta velük az élenjáró módszereket. — Négy helyett hat sztahanovistát, tíz helyett tizenkét segédmunkásból nevelt fűtőt. Ma már vonalon iár mindegyik. Hadd legyen itt az ö nevük is. Hadd hirdessék, milyen ereje van annak, ha a munkások segítik egymást. Kiss Balázs. Jóljárt István. Kalló László. Pallcsó

Béla, Csőke Imre. K. Szabó László, Kása Károly. Kovács Béla I„ Bálint Béla. Rigó Ferenc, Hegedűs Béla és Rigó, Béla. — Szeretettel köszöntjük mindnyájukat.

m

Szép eredményt ért el a fűtőoktató, pedig nem valami ördöngős ember, csak nagyon őszinte szívből akarta, hogy a többiek, dolgozó társai minél jobb munkát végezzenek, és az eddiginél többet keressenek. Hiszen a segédmunkásból lett fűtők nemcsak magasabbrendű munkát végeznek most. hanem ennek megfelelően keresetük is havonta 400— 500 forinttal több. Ennek ellenére, egyikét, másikát alig lehetett rávenni a tanulásra. Ezek között vöt Kása Sándor is. Az oktatófűtő. amikor úgy érezte, nem elég a több keresetről, a munka szépségéről beszélnie. elővette a múltat s lapozgatni kezdett benne: hogy az úi munkások jobban vonzódjanak rajta keresztül a jelenhez.

na

<— TI nem tudjátok milyen volt

azelőtt a ‘vasutas élete. Egy segéde munkás például örülhetett, ha 10—- 15 év után elérte, hogy fűtő lehessen belőle. De nem akárhogy érte el akkor sem. Nem úgy, hogy felkeresték őket, mint én most titeket „gyertek, tanuljatok, jobban fogtok élni“. De nem ám. Kerestek egy „irodistát“'1, aki megfelelő „ellenérték“ fejében „hozzásegítette“ őket. Na nem volt ez túlságosan sok csak éppen a keresetkülönbség fele. Ha valamelyikük elsején elfeledte leadni a fizettséget, másnap már a segédmunkások között találta magát. Azelőtt a mozdonyon egy fűtő volt, most kettő van. Most egy esztendő után megvan a kinevezés, azelőtt 10 után sem érhették volna el. Itt a példa az öreg Seré- tes János. — Harminc éve van a vasútnál, a múltban a legtöbb, amit szeretett volna, hogy kinevezzék. Várhatta. Most művezető.

GQ

És még sok mindent felsorolt a fűtőoktató. Csak egyről nem beszélt, hogy egy bizonyos régi sztrájkon zárta szívébe a tanulságot: közös a harc, közös az eredmény.

Hadd legyen Itt az ő neve is. — Cseh Jánosnak hívják.

Remete Ibolya,

Kiállítás nyílik Turkevén

Kántor Sándor fazekas, a „népművészet mestere'"

műveiből

Május 1-én nyitják meg Turkevés, a városi múzeumban azt az időszaki kiállítást, amely Kántor Sándor karcagi fazekas népművész munkásságát ismerteti.

A kiállításra kerülő alkotások bizonyságai annak, hogy Kántor

Sándor állandó önképzéssel, önálló népművészeti kutató munkával a magyar kerámia szakértőjévé nőtt fel. — Munkássága során tudatosan törekedett a népi kerámia, a fazekas mesterség ősi művészi hagyományainak

felelevenítésére, formakincsének felhasználására és továbbfejlesztésére. Munkájának sikerét az a megbecsülés is mutatta, melyben kormányzatunk 1953 aug. 20-án részesítette, amikor a „népművészet mestere’“ címmel tüntette ki.

MÁJUSFA

Péter alig várta a naplementét tegnap este. Még örült is, hogy olyan mogorva az idő, legalább hamarabb leszáll a sötét. Csuda bizsergető tervet forralt már magában hetek óta s im április 30-án eljött a cselekvés ideje. Májusfát állít Juliskának! Hadd ébredjen a kedves olyan tündöklő hajnalra, amilyenre még soha.

Hányszor végiglopózott már Péter mostanában a csendes kis Utcán. Pontosan kinézte magának, hova ülteti a fát. Oda a kapufélfától kicsit jobbra. Hadd lássák a környéken a legszebb májusfát s így biztos az is, hogy az Édes első pillantása arra a fára esik, mikor felnyitja szemét. Az ablaka pont odanéz.

*

Mindjobban szétterült már az est fekete szárnya, lassan elnémultak az utcák. De még is, mintha minden-minden megelevenedett volna. Itt is ott is legények osontak, egyesével, kettesével. Egyik vállán íelszaílagozott zöld ág zizegett, a másik pántlikás botot tartott kezében — olyan büszkén, gyöngéden, mint király a jogarát valamikor.. = Egy-egy út- fordulónál fojtott, gyors vitatkozás hallatszott: — Ne tegyél már a jégre, te, hidd el, hogy a Pálfi lány ama utcában lakik ..,

Nyughass már, ha mondom, én már tavaly is muzsikáltam az ablaka alatt.., Az a léckerítéses ház az.

Minthogy egy-egy hegedűhúr meleg pengése kísérte a szóváltást, könnyű “kitalálni, hogy zenészek

kezdték meg májuséjjeli szerenádkörútjukat.

Péterünk szíve egyre hevesebben vert, alig fért már a kabát alatt. Minthogy úgy látta, eljött az ő ideje, hirtelen befordult a saját utcájukba. Az öregek már biztos lefeküdtek, hozzáfoghat.

*

Nesz nélkül nyitotta be a kaput. Belül levetette a cipőjét, hogy ne csapjon zajt a járkálásával. Gyorsan előkerítette a napközben már hozzáférhetővé tett ásót, kapát és munkához látott.

A viirágoskert közepéből kiásta azt a harmatgyenge rózsafát, melynek virágából tavaly is oly sokat ku- nyerált a kis hízelgő. Milyen ennivaló volt a kis- ány, mikor hálás mosoly- lyal tűzte mindannyiszor a pruszlikjára. Szőke hajszálán sziporkázott a napsugár, míg lehajtotta fejét, hogy egy végtelent szippantson a leggyönyörűbb virág illatából. Addig mit tudott mást csinálni Péter? Csak azt, hogy lángoló szemekkel

perzselte a csipkés gallérka mellett kifehérlő nyakát s remegő ujjakkal terítette kezeit Juliska két gömbölyű vállára. Mintha óvná, féltené, nehogv belebóduljon a virág csábító illatába.

*

Aztán felnézett a lányka, kacagott az arca, villogott fehér fogsora s oly hívogatóan biztattak búzavirág szemei, hogy — meg kellett csókolni.

Még jó, hogy mindezeket végiggondolta — most, május éjszakán. Legalább hamarabb kiásta a rózsatőt. Átforrósult a szive, amint a bársonysima ágacskákat végigsimogatta. Szinte Juliska csókjai melegét érezte ujjaí hegyén, ahogy a serkenő rügyekhez ért. Mit szólnak az öregek? Hát szóljanak. Amúgy is azt tartja a példabeszéd, hogy virágot és csókot lopni:-becsület.

Eleget tett az íratlan törvénynek, öreg este, éjfél körül volt, mikor Ju- liskáék kapuján besurrant. Félni nem kell, hogy rajtakapják: a kislány apjával megegyeztek, hogy" naplemente után kizárja az öreg a kaput. Ez így szokás, az apa is volt legény, a világért nem mondja el úgy sem a lányának, ki állított májusiét.

*

Állt már a rózsafa. — Ágaihoz mesefinom selyemkendő simult vagy három. Mivel a hegyébe nem köthette, a tövére tett egy literes üveg vörös burgundit. Holnap úgy is iszik abból ő is és ha marad akármilyen parányi piros cseppecske Juliska állán belőle, bizisten lecsókolja.

— Aludj, álmodj, te kedves! — lesett vissza a sötét ablakra távoztakor. Most biztosan mosolyogsz és szíved a nevemet dobogja.

Úgy is volt. Ma az ünnepi felvonuláson találkoztak. Juliska égő arccal bujtatta arcát a legszebb kendő mögé. *,

Az volt a májusfa legtetején.

Tóth István