Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-03 / 79. szám

2

SSEOL.NOKMEOT5S1 NÍPfcAP

1954 április 3.

így próbálta felbomlasztani az ellenség a tiszaroffi termelőszövetkezetet

A tiszaroffi ötéves Terv tsz-ben az elmúlt napokban néhány dolgozó bejelentette a vezetőségnek, hogy a gazdasaga év végéig becsü- üetesen dolgozik, de azután megválik a szövetkezettől. A kilépni óhajtók között vannak olyanok is. mint Gál Balázs, Ban Jánosné, akik eddigi felületes munkájukkal inkább az ellenséget segítették. Meggondolásra késztet azonban az. hogy a kilépni szándékozók között becsületes, jól dolgozó emberek is vannak. Ilyen például Juhász Pál. a szövetkezet egyik legszorgalmasabb tagja és Nagy Zsigmond. aki tavaly öthónapos brigádvezető iskolán vett részt.

Joggal vetődik fel a kérdés, mi lehet az oka antjak, hogy az állam nagymérvű segítsége után, most a legnagyobb dologidőben ilyen gondolatok foglalkoztatnak néhány embert.

A koratavaszi növényeket mind elvetették, jól halad a munka

a tsz-ben. A bő termésnek és ezzel együtt a magas jövedelemnek minden előfeltétele megvan. Mi okoz problémát mégis?

A látszólag dolgos hétköznapok leple alatt elkeseredetten harcol a megvert ellenség. A volt nagybirtokosok, kulákok minden alkalmat és módot megragadnak, hogy a község egyetlen termelőszövetkezetét szétbomlasszák. elidegenítsék tőle az egyénileg gazdálkodókat.

A termelőszövetkezet tehénistállója Zitás Pál horthysta katonatiszt volt kastélya mellett van. A kastélyban lakik a tsz három dolgozója és Zitás ..őrnagy“ volt cselédje, Jámbor Pál, akinek az „őrnagy" nagylelkűen t,öröklakást“ biztosított itt azzal a kikötéssel, hogy a nálánál jóval idősebb Jámbor eltartja majd őt öreg napjaiban. Zitás Pál jelenleg a tiszasűlyi állami gazdaságban dolgozik. Jámbor Pál is itt dolgozik. Zitással nem- csali munkaközben, hanem otthon ás tartja a kapcsolatot. Az őrnagy’“, aki az egyik szomszédos utcában lakik, sokszor besurran a kastély hátsó kapuján és bizalmasan, hosszan elbeszélget volt cselédjével,

A tsz-szel szemben érzett gyűlöletét nem titkoíl.ia. A közelmúltban

bírósági úton akarta visszaszerezni kastélyát.

Terve természetesen nem sikerült.

ennek ellenére ő azt hangoztatta, hogy visszaadták neki a kastélyt és hurcolkodni kell az ott lakó tsz tagoltnak. így akart nyugtalanságot kelteni köztük. A kastély visszaszerzésére azonban legnagyobb biztosítéknak a tsz felbomlását látta. Erre törekedett közvetett úton Jámbor Pál segítségével. Jámbor Pál megkezdte tevékenységét. Gál Balázzsal, a tsz akkori tehéngondozójával .hosszú estéken át kártyázott. Nehéz lenne választ adni arra, miről folyt ott a szó. Abból a tényből azonban, hogy az állatokat egyre jobban elhanyagolta, a tejhozam napi fél literre csökkent, következtetni lehet a megbeszélések tartalmára. Közben Gál Balázs a tsz tagok között is

elégedetlenséget kezdett szítani.

Az ellenségnek még az is kedvezett, hogy a tsz vezetősége a kun- hegyesi járási tanács szemeláttára, lépten-nyomom fölrúgta a szövetkezeti demokráciát. Pádár Imre tavaly ősszel lett a tsz elnöke. Abban az időben akadt olyan tsz tag —• így például Berényi István. — akinek még az 1952-es évi pénzbeli járandóságát sem rendezték. Pádár Imre ahelyett, hogy ezt intézte volna, a tsz tagok megkérdezése nélkül a szövetkezet pénzéből közel tízezer forintért motorkerékpárt vásárolt. A tsz tagok döntő részének bizalmát ezáltal már az első napokban elvesztette.

Tudvalévő, hogy a termelőszövetkezeteknek előleget kell biztosítani a tagoknak az elvégzett munkaegység arányában. Napokkal ezelőtt csoportgyűlésen beszélték meg a juttatás módját. Ezen az emlékezetes csoportgyűlésen aztán a keveset dolgozó, de annál hangoskodóbb egyének hatására, a szövetkezeti demokráciára hivatkozva olyan határozatot hoztak, hogy a megszerzett munkaegységtől függetlenül, előleg címén egy-egy pár malacot kap minden család. A malacok közül egyiket választják, a másikat az erre a célra kijelölt egyén adja. Ez a határozat, mivel

az „egyenlősdi*

elvére épült fel, eleve helytelen volt. Az történt ugyanis, hogy az a család, amelynek 3—400 munkaegysége volt. annyi malacot kapott, mint amelyiknek csak 50. vagy 100 volt,

A szövetkezet vezetősége még azt a hibát is elkövette, hogy még mindig nem osztotta szét a tagoknak

járó háztáji földterületet. A képzett embereket sem osztották be megfelelő helyre. Tavaly például Nagy Zsigmondot a szövetkezet tagsága öt hónapos brigádvezetői iskolára küldte, de haza jövetele után nem gyümölcsözteték tudását. A vezetőség olyan embereket állított be brigádvezetőnek, akiknek nincs meg a kellő képzettségük.

Az ilyen hibák miatt akar megválni a csoporttól Juhász Pál, Nagy Zsigmond. akiket bántott a tagokkal szemben elkövetett sok igazságtalanság. Ezek az egyszerű emberek nem is gondoljál«, hogy mennyire előkészített, tervszerű munkáról van szó. Az ellenség a sértődöttségre, elégedetlenségre előre számított. Gál Balázs útján már előre hangoztatta, hogy „nem érdemes a csoportban maradni, mert nem igazságos a jövedelemelosztás.“ Pedig könnyen megoldhatták volna, ha az értük kapott pénzt a megszerzett munkaegység arányában, minden sértődöttséget kizárva, igazságosan eloszthatták volna.

Az elégedetlenséget szító Gál Balázs az első volt. aki nagy hangon kijelentette, hogy megválik a csoporttól, rare buzdította a többieket is. Most tette ezt. mikor minden erővel a tavaszi munkára kell felkészülni.

Az eddig elkövetett hibákat Csonka Lajos tsz tag véleménye szerint is meg lehet és meg kell szüntetni, ha

a semmiffevőkef kizárják

maguk közül, a munkaerőhiány pedig a családtagok segítségével pótolják. Hasonlóan kell gondolkozni minden tsz tagnak és a szövetkezeti demokráciát érvényre juttatva ügyelni kell arra, hogy minden ember képessége szerinti beosztásban dolgozzon és elvégzett munkája arányában részesüljön a közös jövedelemből, ne csak a zárszámadáskor, hanem előlegosztáskor is. Ha ez így lesz, az ellenség minden kísérlete meghiúsul.

Reméljük, ebből az esetből a járási tanács mezőgazdasági osztálya és a megyei tanács szövetkezeti csoportja levonja a tanulságot és a tsz tagok jogainak fokozottabb védelmével jobban betölti hivatását.

Simon Béla

Kilenc esztendő telt el azóta » . .

Az CL nap is úgy kezdődött, mint a többi. Az intéző úr reggel fél 3-kor megkongatta a lóistálló ajtaja mellett függő vasat, tudomásunkra adta, hogy vége az alvásnak, kezdődik a munka. A yékony falakon keresztül áthalüat- szott az ébredező emberék jellegzetes neszezése, mocorgása. A cse- Hédlakások háta megett veszettül nonyitottak a kutyák. 10—15 perc múlva egymás után nyikorogtak a konyhaajtók. A lovak az istállóban már türelmetlenül dobogtak, eiz abrakot várták. A tehénakolból messzire hallatszott egy-egy üsző bőgése. A nagy udvar közepén egy kisbéres szemeit dörzsölgette, nagyokat ásított s álmosan lépegetett h gémeskúthoz, hogy vízzel merje ítéli a hosszú itatóvályút. Éppen 95 szőr kellett a fél hektós vedret megmeríteni, hogy teli legyen a vályú. A kisbéres már tudta ezt, rle azért minden reggel újból számolt, hátha egyszer valami csoda folytán 90 vederrel is megtelik a .vályú . i,

j^eleten a7 ég alján lassan, magasra emelkedett a felkelő nap. Sugarai először végig borzolták a tanyát körülvevő akácfák hegyét, aztán megsimogatták a cselédház falát és megpihentek a füves gyepen. Az istállók előtt szerszámcsörgés, kurjongatás zaja. mi béresek a lovakat fogtuk be. Nem gondoltunk ilyenkor semmire. Gépies mozdulatokkal végeztünk aznap is mindent. A tanyák népe. a puszták lakói voltunk. Éppen csak annyit számítottunk, mint a kulák igavonó-barma. A vadászkutya már magasabb ..kaszthoz’' tartozott, mert az jobban élt, mint mi. Születtünk, hogy három órakor keljünk és éjjel 11 órakor feküdjünk. ÉHtünk. hogy fájjon az iélet, meghaltunk, hogy nagyabb legyen a kulák vagyona. Cselédek, béresek vdltunk. Suta mozdulatokkal, istállószagú, rongyos ruhákig«,

Aznap is, már korareggel vetőgép elé fogtuk a lovakat, és munkába álltunk. A puha fekete földbe hullott a búzaszem, hogv másnak teremjen az élet. 1944-et írtak, ősz volt, csodálatosan szép, meleg ősz. Ilyenkor mondják arra mifelénk: „Ez az idő még a beteg embert is meggyógyítja.“ A határ szinte roskadozott a bő termés súlya alatt. És ahol végetértek a kukorica táblák. ott kezdődtek a szőlőskertek. A levegőben úszkáló ökömyálak finom hálóval fonták be a tömött’ fürtöktől terhes tőkét,

[)élfelé már érezni lehetett, hogy valami történt. Olyan nyomott volt a levegő. Máskor már kora reggel tele volt a határ, s most meg rajtunk kívül sehol egy lélek. A sárga levelű kukorica, és nagyfejű „tányérrózsa“ táblák közé ékelt keskeny dülőutakon nem járt senki. A Duna felől. Baja irányából. tompa ágyúdörgést hozott erre a szél.

Délután 3 óra tájban Fokos Ferenc bácsi, egy volt nyomdász, akit ki tudja, az életnek milyen játéka sodort felénk, megállította a lovakat és elkiáltotta magát. „Nézzétek csak, a szőlők felől lovasok jönnek.’“ Messziről valóban egy gyors vágtató lovascsapat közeledett. Lehettek olyan 15-en. Kis csoportba verődve, izgatottan figyeltük őket, vájjon kik lehetnek, mi újságot hoznak. Már csak egy fél kilométerre lehettek tőlünk, mikor apám abbahagyta a figyelést, levette zsi- ros kalapját, felénk fordult, s nyugodt. tisztán csengő hangon, úgy ahogyan még soha nem hallottam beszélni, egy kicsit huncut jókedvvel mondta: „Kozákok!“

szovjet katonák ezalatt odaértek hozzánk. Leszálltak lovaikról. Kezetfogtak velünk, cigarettával kínáltak meg, s úgy ahogy tudták, beszélgetni kezdtek. Érdekes, hogy a félelemnek még csak a nyomát sem éreztük. Mielőtt elmentek volna, az egyikük harmonikát vett elő. a többiek pedig kórusban énekelték a szép, ismeretlen dalt. Akkor hallottuk először a ma már ismerős „Drága föld. szülő hazánknak földje“ akkordjait,

Búcsúzáskor én egy Komszomol- jelvényt, Feri bácsi a harmonikát, apám pedig egy lovat kapott ajándékba. Már messze jártak, de mi még mindig fedetlen fővel álltunk, azt hittük, hogv álmodtuk az egészet.

Elmentek. De másnap reggel és azóta soha nem szólt a kolomp. Apám és a többiek is fél háromkor csak felébredtek. A lovaknak enni adtaik, aztán visszajöttek a kis cselédszobába. Körül ülték az asztalt cigarettára gyújtottak. Feri- bácsi szólalt meg először, „hát emberek, most mi lesz, még csak négy óra van. lefekszünk’“,

^Qy Órácskát még pihenhetünk. aztán vetünk tovább, a kenyér jövőre is kell. Tegnap még az uraknak, ma meg már magunknak csináljuk •—. vélekedtek a többiek.

Persze nem feküdt le akkor reggel senki. Feri bácsi áthözta a harmonikát, mi meg énekeltünk. Hat óra felé így szólt az öreg: „Mielőtt megkezdenénk a munkát, énekeljük el az Internacionálét“. Szólt a harmonika, mi felálltunk. Énekelni ugyan nem tudtunk, hiszen most hallottuk először ezt a gyönyörű dalt, azt azonban éreztük, hogy felszabadultunk.

Már 9 esztendő telt el azóta, de azok a percek, még mindig frissen élnek emlékezetünkben. Az idő nem hogy feledtetné, hanem szépíti, ragyogóvá teszi felszabadulásunk napját. Sokan vagyunk olyanok, akik azóta élünk. Köszönjük a pártnak, a szovjet embereknek.

Szekuüty Péter

Hz SZYSZ Végre!laltő Bizottságának deklarációja a világ dolgozói szakszervezeti jogai alapokmányának alapeiveirőt

Bécs (TASZSZ). A Szakszerve- vezetl Világszövetség Végrehajtó Bizottságának záró ülésén deklarációt fogadtak el, amely a többi között megállapítja:

Ma a kormányok és vállalkozók fokozott mértékben támadják a szakszervezeti jogokat. A szakszervezeti jogok kivívásáért, illetve megvédéséért folyó harc ezért elenged- hetetlenebb, mint valaha. — Éppen ezért a III. Szakszervezeti Világ- kongresszus szükségesnek tartotta, hogy még jobban megszilárdítsák a dolgozók szolidaritását a szakszervezeti jogokért vívott harcban. A III. Szakszervezeti Világkongresz- szus e célból azt a határozatot hozta, hogy dolgozzák ki a dolgozók szakszervezeti jogainak alapokmányát.

A deklaráció ezután megvitatásra javasolja a dolgozók szakszervezeti jogai alapokmányának alapelveit: — mely a többi között a következőket tartalmazza:

Minden fizikai és szellemi dolgozónak joga legyen korra, nemre, fajra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül, szakszervezetet alapítani, szakszervezetbe belépni és résztvenni a szakszervezeti munkában. Minden szakszervezetnek joga legyen szabadon megválasztani vezetőit a kormányhatóságok, vagy a vállalkozók bármiféle beavatkozása vagy ellenőrzése nélkül,

A szakszervezetek minden dolgozó érdekeit védelmezhessék: vegyék figyelembe a dolgozóknak a sztrájkra és a sztrájk különzböző formáira való jogát. Adjanak jogot a dolgozók érdekeinek védelmezé- sére irányuló bármely akcióban való részvételre.

A szakszervezeteket vonják be a szociális és gazdasági politika meghatározásába és a dolgozókat közvetlenül vagy közvetve érintő törvények kidolgozásába.

A szakszervezetek egyesülhessenek helyi és országos méretű szövetségekben,

A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtóbizottsága ülésszakának záróülésén nyilatkozatot fogadtak el a III. Szakszervezeti Világkongresszus által az egység kérdésében hozott határozatok végrehajtásáról.

A nyilatkozat a többi között hangsúlyozza:

A Végrehajtóbizottság kijelenti,

hogy az akcióegységre szükség van és azt a dolgozóknak el kell érniük:

a gazdasági és társadalmi hala-»

dúsért;

az életszínvonal és a munkabér emeléséért;

a munkanélküliség ellen; a munkanélküliek létfontosságú követeléseinek teljesítéséért;

a szakszervezeti jogok és a demokratikus szabadságjogok védelmében;

a nemzeti függetlenségért és * népek kollektív biztonságáért;

a nemzetközi feszültség további enyhítéséért, az államok közötti — társadalmi rendszerüktől független — gazdasági és kulturális kapcsom latok fejlesztéséért folyó harcban.

*

A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtóbizottsága záróülésén határozatot hozott a SZVSZ Nemzetközi Szakmád Szövetségeinek munkájáról.

A határozat a többi között javasolja a Nemzetközi Szakmai Szövetség vezetőszerveinek: minden erőfeszítésüket arra irányítsák, hogy megszilárdítsák a nemzeti és a nemzetközi akcióegységet a különböző kategóriájú és szakmájú dolgozók, valamint a mezőgazdasági és értelmiségi dolgozók követeléseinek teljesítéséért folytatott harcban.

Fokozzák a tapasztalatcserét az alábbi célokért folytatott harc szervezeti formái és módszerei terén: a bérek emeléséért, a bérek rögzítése ellen és a bérrögzítés igazolását célzó mesterkedések leleplezéséért;

olyan kollektív szerződések megkötéséért, amelyek biztosítják a dolgozók érdekeit és személyét minden nemi, faji, nemzeti és politikai megkülönböztetéssel szemben, a minden eddigit meghaladó kizsákmányolás ellen; a munka jogának megvédéséért, a munkanélküliség, az elbocsájtások ellen, a gyárak, a bányák, építkezések leállítása ellen; a városi és falusi dolgozók baráti kapcsolatainak fejlesztéséért és követeléseik kölcsönös támogatásáért; a gyermekek kötelező oktatásának kiterjesztéséért cs a pedagógusok érdekeinek megvédéséért. (MTI)

Felháborodás Franciaországban a Juin tábornaggyal szemben alkalmazott szankciók miatt

Párizs. (MTI) Franciaországi katonai és politikai körökben nagy felháborodást keltett a kormánynak az a határozata, amely szerint Juin tábornagyot leváltották a francia fegyveres erőknél viselt katonai tisztségeiből.

A sajtókommentárok rámutatnak, hogy a francia kormány — tekintettel az „Európai Védelmi Közösséggel“ szemben megnyilvánuló közhangulatra —, kínosan ügyelt arra, hogy Juin leváltását ne a tábornagy beszédével indokolják. A minisztertanács azzal magyarázta a leváltását, hogy Juin „súlyosan megsértette a katonai fegyelmet'“. Ez amiatt történt így — mutat rá az „AFP“ kommentárja — mert „a kormánytöbbség pártjai, sőt. maguk a miniszterek nem értenek egyet“ a ratifikálás kérdésében. A kommentár a továbbiakban úgy véli, hogy „az ilyen incidensek mégjobban megnehezítik. a szerződés ratifikálását’“,

Moszkva (TASZSZ). R. Rasz- szagyin, a „Pravda” párizsi tudósítója a következőket írja „Juin tábornagy ügye'’ című cikkében:

Juin tábornagy kegyvesztett lett.

Mivel vádolják Juint? Mit vétett Juin? Ezek a kérdések önkéntelenül felvetődnek, mivel Juin egészen a legutóbbi napokig tiszteletben állt és az amerikai sajtó úgy tüntette fel őt, mint az égjük „legmegbízhatóbb” személyt,

Mint kitűnt, Juin tábornagy azért vonta magára néhány francia miniszter mennydörgéseit és villámait, mert most az egyszer vett magának annyi bátorságot* hogy fellépjen az „Európai Hadsereg” ellen,

Ez a fellépés s» jegyzi meg a tudósító — ismételten azt bizonyítja, hogy az „Európai 1 Hadsereg” létrehozásának terve, amely a nemzett haderők likvidálását és Franciaországnál« a német militaristák alá rendelését jelenti, a francia tábornoki és tisztikar körében annyira népszerűtlen, hogy még az ilyen magasrangú személyiségek, mint Juin, sem képesek tovább támogatni. (MTI)

Á bonni és a párizsi szerződés megfosztja Franciaországot a szuverén állam jogaitól

Párizs. (TASZSZ) Március 31-én Dániel Mayer elnökletével megtartották a nemzetgyűlés külügyi bizottságának ülését, amelyen megvitatták a bonni és a párizsi szerződés ratifikálásának törvénytervezetét.

Elsőként a szocialista Gerard Jaquet, a szerződések egyik támogatója szólalt fel. Kijelentette, hogy nem ért egyet Jules Mochkal, a bizottság szocialistapárti előadójával, aki beszámolójában hangsúlyozta, hogy az „Európai Védelmi Közösség" akadályozza a Kelet és Nyugat közötti igazi megegyezést.

Az utána felszólaló Jacaues Isar- ni, a függetlenek és parasztok szövetségének tagja hangsúlyozta a párizsi szerződés „belső ellentmondásait’“.

Léon Noel. az URAS tagja kijelentette, amennyiben Franciaország csatlakozik az „Európai Védelmi Közösség" rendszeréhez, lehetséges, hogy hadüzenet nélkül és a parlamenttel való tanácskozás nélkül háborús konfliktusba taszítják az országot. (MTI)

Megbénult az olasz főváros forgalma a közlekedési dolgozók csütörtöki 24 órás sztrájkja miatt

Róma. (MTI) Csütörtökön Rómában egyetlen autóbusz, trolibusz és villamos sem volt forgalomban a közlekedési dolgozók 24 órás sztrájkja miatt. A sztrájk teljes sikerrel zajlott le, a főváros forgalma megbénult. Csak néhány magánkézben lévő autóbusz és teherautó szállított utasokat. A sztrájkot a három szakszervezeti szövetség egyöntetűen határozta el az olasz főváros közlekedési dolgozói béremelésének támogatására. (MTI)