Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-09 / 57. szám

SZOÜTOKMEGTEI NÜTLAP 1954 mérete 9. A puszfamonostori MSZT-szervezet tagjai lelkes kulturmunkások Pusztamonostor nem nagy köz ség. Lakói többségben dolgozó pa­rasztok, akik egy pár évvel ezelőtt a hosszú téli estéken legfeljebb a szomszédba jártak el tanyázni. Ma egészen más a helyzet. A szorgos hétköznapok estéin is a kultúr­otthon t keresik fel, ahol tanulnak, olvasnak és szórakoznak. Nagy sze­repe van a helyi MSZT szervezet­nek abban, hogy a dolgozók második otthonuknak tekintik a kuiturházat és szívesen látogatják azt. Szöllősi elvtárs, az MSZT-titíkára elmondja, hogy 1952-ig csak pangott a szervezet élete. Nem foglalkoz­tak a dolgozó parasztok nevelésé­vel, a szervezetbe való bevonásuk­kal. Komoly fejlődés van e téren is, amit bizonyít, hogy jelenleg 47 dolgozó paraszt tagja van az MSZT-nek. Közülük Guba Sándor, Veres Sándor a kulturmunkában és más feladatok megoldásában lelke­sen vesznek részt. Az elért eredmé­nyek nem születtek meg egyköny- nyen. A szervezet vezetőinek és a tagoknak szívós harcot kellett foly­tatni azért, hogy a hibákat kijavít­va, kiérdemeljék a dolgozók elis­merését, támogatását. Szöllősi elv­társ szeretettel foglalkozik a tagok­kal, lakásukon is felkeresi őket, is­meri személyes problémáikat. A ta­gok bizalommal fordulnak hozzá. Közös erővel szervezték meg a 67 tagú kulturcsoportot, amelynek nem csak fiatalok, hanem idős dol­gozó parasztok és asszonyok is lel­kes tagjai. Nemcsak saját községükben, ha­nem az egész járásban szeretik a kultúrcsoportot, többször hívják őket szerepelni más községekbe is. Ä dolgozók érdeklődése, szeretete arra ösztönzi a tagokat, hogy szor­galmasan, odaadással készüljenek a kulturelőadásokra. Igyekezzenek tudásuk legjavát adni, hogy ne csak szórakoztassák, hanem neveljék is a dolgozókat. A község lakói nem egyszer végignézik próbáikat és megteszik észrevételeiket. Ez is mutatja, hogy magukénak érzik a kultúrcsoportot, segítik annak mun­káját. Dicséret illeti Kaposvári Má­ria, R. Nagy Magdolna, Kovács Ist­ván. Ágnecz Miklós, és Kóczián László 'kultúrcsoport tagokat, akik fáradságot nem Ismerve veszik ki részüket a munkából. Gál Imréné MSZT-tag napi munkája és két kisgyermeke nevelése mellett a szervezeti életben is tevékenyen részt vesz. A fiatalok mellett az idősebb dolgozók is segítik a kuL túrcsoportot. A 63 éves Lengyel István és felesége. Maszlag Mari néni a tánccsoport tagia. Népi tán­cokkal minden alkalommal nagy sikert aratnak. A kultúrcsoport va­lamennyi tagia lelkes munkát vé­gez. komolyan veszi a rábízott fel­adatokat. Ennek köszönhetik, hogy a járási kultúrversenyben mér ta­valy is elsők voltak. A Barátsági Hónap ideién minden vasárnap egész estét betöltő szórakoztató műsort adnak Február 28-án Pusztamonostoron vidám farsangi estet rendeztek, ahol mintegy ötszáz dolgozó vett részt. További tervük az. hogy Jászberényben és Jószágon szer- ' veznek a dolgozóknak egy-egy vi­dám estét, Az MSZT-szervezet tagiai nem­csak kultúrrendezvényekkel segí­tik a község fejlődését, hanem, mint a kiseyűlések előadói ismer­tetik a párt- és kormány határoza­tait. Részvesznek a különböző szak­csoportok munkáiéban, hogy tudá­sukat bővítve még eredményesebb munkát végezhessenek. Az MSZT kezdeményezésére, a pártszervezet és tanács segítségével szervezték meg a mezőgazdasági szakcsopor­tot. ahol a dolgozó parasztok meg­ismerik a szovjet agró- és zoótech- nikai módszereket. A tanultakat összekapcsolva saját termelési ta­pasztalataikkal. sikeresebben har­colnak a december 19-i határozat megvalósításáért, az életszínvonal emelkedéséért, Sokat tett a vezetőség annak ér­dekében is. hogy a szovjet irodal­mat megszerettesse a dolgozókkal. Kb. 200 kötetes könyvtár áll ren­delkezésükre. Kaposi Mária szavai is azt tükrözik, hogv kedvelik a szovjet szépirodalmat, a szovjet fii. rncket. Elmondotta, hogy sok szov­jet író művét olvasta. Igv pl. a Csendes Don. Uj barázdát szánt az eke. Gorkij élete c. könyvek na­gyon lekötötték figyelmet. Az eredmények nem tehetik elbi- zakodottá a szervezet vezetőit és tagjait. Állandóan javítsák mun­kájukat. Fokozottabban ismertes­sék a tömegekkel a Szovjetunió eredményeit, a szovjet i|co minden­napi életét, hogy még jobban el­mélyüljön és tovább erősödjön a két nép igazi barátsága. DISZ 'híradó A III. pártkongresz- szus tiszteletére kiala­kult munkaversenybe sok fiatal kapcsolódott be. Közülük többet pél­daképül állíthatunk if­júságiink elé. Ilyen Ra­dies elvtárs. aki első­ként csatlakozott a ver­senyhez az Aprítógép- gyáriban. Ugyanitt a szereidében dolgozó Papa István és Laka­tos László 148 százalék­ra teljesíti előirányza­tát. A fiatalok helytál­Kitüntették megyénk termelőszövetkezeteinek, gépállomásainak, tanácsainak legjobb dolgozóit A Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a minisztertanács előterjeszté­sére a szolnokmegyei termelőszö­vetkezetek, gépállomások, tanácsok legjobb dolgozóinak és a turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet­nek kormánykitüntetéseket adomá­nyozott. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE kitüntetést kapta: Márki Elek, a karcagi Táncsics termelőszövetke­zet juhásza, Gaál Antal, a turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet növénytennelési brigádvezetője. A MUNKA VÖRÖS ZÄSZLÖ ÉR­DEMRENDET kapta a turkevei Vö­rös Csillag termelőszövetkezet. A SZOCIALISTA MUNKÁÉRT kitüntetést kapta: Kun Imre a tur­kevei Harcos termelőszövetkezet elnöke. Mándoki Sándor, a karcagi Béke termelőszövetkezet elnökhe­lyettese, Szöllősi Lukács, a kisúj­szállási Petőfi termelőszövetkezet tagja, Cscte Lajos, a mezőtúri Pe­tőfi termelőszövetkezet elnöke. Gö- römbei Sándor, a kunmadarasi Dó­zsa termelőszövetkezet elnöke, Be- bők István, a kisújszállási városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Vida Lajos, a karcagi gép­állomás főagronómusa, Borics Ist­ván, a turkevei melőszövetkezet Vörös Csillag ter- sertésgondózója. MUNKAÉRDEMRENDET kapott: Rónyai Kálmán, a turkevei Vörös Csillag tsz zooteohnikusa, Retter György, a turkevei Táncsics tsz ju­hásza. Bernáth Lajos, a karcagi Április 4 tsz elnöke. Debreczeni András, a mezőtúri Törő Pál tsz el­nöke. Káli József, a jászkiséri Kos­suth tsz elnöke. MUNKAÉRDEMÉRMET kapott: Mihályi Tiboroé, a turkevei Tán­csics termelőszövetkezet párttitkára, Balogh Lajos, a karcagi Szabadság termelőszövetkezet elnöke, Fóris Sándor, a kengyeli Sallai termelő- szövetkezet elnökhelyettese, B. Nagy Lajos, a kisújszállási gépállomás párttitkára, Vékony István, a két- pói Szabadság termelőszövetkezet elnöke, Magas László, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának agronómusa, Buzi Zsigmond, a me­zőtúri Szabad Nép tsz párttitkára, ifj. Szarka János, a kisújszállási Petőfi tsz tagja, id. Ulveczki Sán­dor, a kisújszállási Sallai tsz tagja, id. Demeter Lajosné, a kisújszállási Táncsics tsz tagja, Marton Ferenc, a kunmártoni Zalka Máté tsz elnö­ke, ifj. Varga Zsigmond, a mezőtúri Bercsényi tsz elnöke, A Szovjetunió németországi főbiztosának levele Franciaország, Anglia és az Egyesiül Államok íőbiztosához Berlin (TASZSZ). V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió . német- országi főbiztosa március 6-án leve­let intézett Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok németor­szági főbiztosához: „Igazolom, hogy megkaptam az ön 1954 február 22-én kelt levelét, amelyben javasolja, hogy a négy hatalom németországi főbiztosa vizsgáljon meg néhány kérdést, amely a német lakosságnak a Nyu­gat- és Kelet-Németország között: demarkációs vonalon át való uta­zásával és a teherforgalommal, va­lamint a Németországokét része kö­zötti gazdasági és kulturális kap­csolatokkal függ össze — hangzik a többi között a levél. — Szüksé­gesnek tartom kijelenteni a követ­kezőt: Kelet- és Nyugat-Németország kapcsolatában sok fontos kérdés van, amelynek megoldása a német lakosság halaszthatatlan ügye. A német lakosságnak érdeke Nyugat- Németország és Kelet-Németország közeledése, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztése. A szovjet kormány, figyelembe véve ezt, a külügyminiszterek ber­lini értekezletén —• miután kide­rült, hogy lehetetlen összeegyeztet* ni az értekezlet résztvevőinek állás­pontját a Németország egyesítésére és a békeszerződés megkötésére vo­natkozó lényeges kérdésekben —> javaslatot terjesztett az értekezlet elé arról, hogy ajánlják Kelet- és Nyugatnémetország megfelelő szer­veinek: Alakítsanak össznémet bizottság got a kereskedelemmel, pénzügyi elszámolásokkal, a közlekedéssel, a határforgalommal és más gazdasági jellegű kapcsolatokkal összefüggő kérdések összehangolására. Alakít­sanak össznémet bizottságot a kul­turális, tudományos és sportkapcsx)- latok elmélyítésére. Az említett össznémet bizottsá­gok megszervezése fontos hozzájá­rulást jelentene Nyugat- és Kelet- Németország közeledéséhez, előse­gítené a kedvezőbb feltételek meg­teremtését Németország egyesítése szempontjából. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya hivatalosan kije­lentette, hogy hajlandó azonnal tár­gyalásokat kezdeni az össznémet bizottságok megalakításáról. A szovjet hatóságok pedig készek mindenben elősegíteni az említeti össznémet bizottságok megalakítá­sát és tevékenységét."’ (MTI) Eredményesen alkalmazzák a szovjet tapasztalatokat az Országos Tuberkulózis Intézetben Az Országos Tuberkulózis Intézet szervezeti felépítése a Szovjetunió tudományos intézeteinek tapaszta­latain alapul, tudományos kutató­munkán kívül szervezési, módszer­tani és továbbképző feladatokat is betölt. A tuberkulózis elleni küzde­lem vezető intézménye, ahol az élenjáró szovjet tudományos elmé­letet a gyakorlatban is alkalmaz­zák. A szovjet példák nyomán ered­ményesen alkalmazzák a vérátöm­lesztést, különösen olyan betegek­nél, akik vérszegények, gyengék, műtét előtt, vagy műtét után erősí­tésre szorulnak. Az Országos Tuberkulózis Intézet átvette a Szovjetunióban bevált hastöltés alkalmazását, a gyógyke­zelés eredményessége érdekében a tüdőbetegek hasüregébe levegőt ve­zetnek be. Ezt a beavatkozást a be­tegek nagyon könnyen és szövőd­mény nélkül viselik el. További eredmények elérése ér­dekében az Országos Tuberkulózis Intézet minden munkatársa, kuta­tók, vegyészek, statisztikusok állan­dóan tanulmányozzák a szovjet szakirodalmat. (MTI) A szovjet dolgozók helyeslik Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága teljes ülésének határozatát Moszkva (TASZSZ). A szovjet dolgozók lelkesedéssel fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága teljes ülésének „az ország gabonatermelésének to­vábbi növeléséről, valamint a szűz és parlagon hagyott földek termő- vétételéről” hozott határozatát. A március 7-i moszkvai lapok beszá­molnak arról, hogy a határozat széles visszhangot keltett a Szov­jetunió különböző körzeteiben, ami a dolgozóknak a határozat megva­fásítása melletti eltökéltségét bizo- nyitja. Barnaul városból közlik: Az altáji határvidék kolhozainak és szovhozainak fontos szerepük van a gabonatermelés fokozásában, Az altáji határvidéknek már ebben az évben további sokmillió púd ga­bonát kell adnia az országnak. Ezen a területen több mint ötszázezer hektárnyi földet szántanak fel az idén tavasszal gabonafélék alá. „Mi gépészek — mondja Novi­kov, az altáji gép- és traktorállo­más traktorosbrigádjának vezetője — becsülettel fogjuk teljesíteni a Kommunista Párt-adta feladatot. Erigádunk vállalja, hogy a „Szov- jetszkaja Szibir" kolhoz szántóföld­jein tavaszi búzából magas termés­eredményeket érünk el.” Kazahsztán mezőgazdasági dolgo­zói nagy figyelemmel hallgatták a rádión keresztül az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésének határo­zatát. A kazahsztáni dolgozók lel­kes helyesléssel fogad ták a Kom­munista Pártnak a gabonatermelés további szakadatlan emelésére irá­nyuló intézkedéseit. Sok kolhozban már befejezték a szántásra és ve­tésre szánt szűzföldek kiválasztását. A krasznojarszki gép- és trak- torállomás brigádjai vállalták, hogy 10.500 hektárnyi szűzföldön tavaszi búzából hektáronként egy mázsával teljesítik túl a tervet. (MTI) Az amerikai kormány újabb hatmillió dollár „segélyt“ nyújtott Iránnak (MTI) Nyugati hírüEvnÖkséaek jelentik, az iráni pénzügyminiszté­rium egyik szóvivőié bejelentette hogy az Egyesült Államok kormá­nya újabb hatmillió dollár „se­gélyt“ juttatott Iránnak, Az úgynevezett segélvnvuitás valódi hátterére rávilágít a „Teh- ran-e Mosszavar“ című teheráni lap amelv kiemeli, hoav ,.a héten Teheránba érkezett ielentések sze­rint a Török-Pakisztáni Szövetség egy négyoldalú egyezmény megte­remtésének előiátéka. amelvben Irak. Pakisztán és Törökország venne maid részt.’1 (MTI) lásáról tanúskodik az a tény is. hogy február­ban kilenc ifi érte el a sztahanovista szintet. A Fém- és Lemez­nyomó V. fiataliai sem maradnak el mögöttük. A mennyiség növelése mellett a minőségről sem feledkeznek meg. Ennek eredménye, hogy Tóth Gyula elvtárs 500. Gatyán József 490. Ke­lemen Sándor nedig 400 százalékos teljesítmény mellett sele.i [mentesen dolgozik. Ezek az ered­mények — melyeket hosszú sorban lehetne sorolni — nem választ­hatók el a fiatalok lel­kesedésétől. hazaszere­tetétől és a DlSZ-szer- vezet munkájától. Most még arra kell ügyel­niük. hogy a Tisza Ci­pőgyár fiataljaihoz ha­sonlóan nagy gondot fordítsanak az energia­megtakarításra. TÓTH ERNŐ DISZ megyei bizotts. Jászapáti felé robog az autónk. Ahogy fogynak a álométerek, úgy nő bén­áéra a kíváncsiság. Vaj- ion változott-e a girnná- :ium? A diákok hangjától iangosak-e most is a fo- yosók, mint nem is olyan •égen, amikor még én is >tt tanultam, ott töltöttem liákéveimet. Sok szép, de iok kellemetlen emlék is :űz a gimnáziumhoz. A kellemetlenek lassan a \áttérbe szorulnak már és :g.yre inkább a szépek, a ioha vissza nem térő diák- tmlékek hatása alatt va­gyok. Most is =■» mint nyolc ívvel ezelőtt, amikor elő- izör láttam a gimnázíu- not • — különös érzéssel íyitok be az ajtón. Akkor isz volt. A parkot sárguló evelek díszítették. A kis arisznyás gyerekek egész »rege lépte át a küszö- jöt. Most a tavasz kezdi jontogatni a fák rügyeit, rarisznyás tái’saim szét- ;zóródva künn az életben egyedül kell benyit- íom a gimnázium két- izárnyú ódon kapuján. A olyosón csend honol. Egv elket sem lehet látni. A iiákok órán vannak. De lokszor voltam én is ,órán” és izgultam, mint nőst ők. Tekintetemmel :sak úgy falom, ismét szí­nembe akarom zárni a égi ismerős dolgokat, azt i nagy fehér öreg órát, imitől mindig azt vártuk, iogy rohanjon a szürke álakat, amit közben meg- límogatok — a tablóképe- ;et, a lépcsőket — min- ient. Most újra diáknak >rzam masam. DIÁKOK Az irodájában fogad az igazgató. — Foglalj helyet, elvtárs •— mondja. Aztán sorsam felől érdeklődik. Míg válaszolok, megszo­kott mozdulattal a cigaret­tatárcámat keresem, de félúton megáll a kezem. A diáiknak nem szabad ciga­rettázni, ezért igazgatói megrovás jár. — Gyújts rá nyugodtan •— hallom s én habozva még, de megteszem. ‘— Vannak-e most is rossz diákok, mint mi vol­tunk? — Mindig akad, az ifjú­sággal jár. — Mosolyogva mondja ezt az igazgató. Megérti a diákokat, de tudja azt is, hogy a tanár­nak szigorúnak és igazsá­gosnak kell lenni. Aztán a végző diákok tervei felől érdeklődőm, hisz ez tulaj­donképpeni célja látogatá­somnak. Szívesen tesz eleget ké­résemnek és elmondja, hogy a Pedagógiai Főisko­lára jelentkeztek a legtöb­ben, de igen sokan jelent­keztek a tudomány- és a műegyetemekre is. Jellem­ző a diákok tanulási ked­vére, hogy 103 végző közül 93 tanuló jelentkezett to­vábbtanulásra. •— Különben beszélgess a diákokkal, azok majd el­mondják terveiket. Csengettek. Vége az órá­nak. Itt is, ott is ismerős arcok. A negyedikes diá­kok közé keveredek. De­meter Klára, az örökké vi­dám szőke lánv szól tér­Közön veiről. Mikor beszél, feltű­nően komoly, de szemei csillognak. „Magyarszakos tanár szeretnék lenni. Már második edemista korom­ban Jókai-regényeket ol­vastam és nagyon szeret­tem a Petőfi-verseket is. Tíz éves lehettem, amikor Karinthy Frigyes „Tanár úr kérem-’ című regényét olvastam s elhatároztam, hogy tanár leszek. Akko­riban kinevettek otthon érte, de tervemen azóta sem változtattam. Ma is szeretem az irodalmat, jó­magam is szoktam novel­lát írni. Ne gondoljanak az elvtársak valami nagy műre. Osztályunk egy-egy problémájáról, eseményé­ről írok. Nagyon szeretem osztálytársaimat és általá­ban az embereket. Lehet, hogy ezt a tulajdonságot otthonról hoztam. A szü­leim szegények, és meg­tanulták szeretni a hozzá­juk hasonlókat.” Deli Pál negyedikes, ki­tűnő tanuló veszi át a szót. ..Az én apám kubikos volt. Édesanyámtól hallottam, hogy látástól vakulásíg dolgozott. Szótlan és dol­gos embernek ismerték. Megtörte őt a munka. 1937 után nem lehetett többé hallani a szavát, meghalt. Másféléves lehettem ak­kor s még nem tudtam, mit jelentett ez anyám­nak. Azontúl dolgoznia kellett az uraknál, hogy eltartson engem és bátyá­mat. Az általános iskolá­ban mindig kitűnő tanuló voltam. Az anyám azt mondta, tanulj tovább, fiam. Most az érettségi előtt állok. Hamarosan pályát választok. Mindig érdekelt a telefon, a rádió és a villamossággal kap­csolatos problémák, az utóbbi időben pedig a tá­volbalátó kérdését tanul­mányozom. Ezzel szeret­nék egyetemi éveim alatt, sőt azon túl is behatóan foglalkozni. Villamosmér­nök leszek.” — Egyszerű, keresetlen szavakkal mondta el ezeket és tekin­tete valahol messze járt, a gimnázium kertjén is túl. Édesanyja jár az eszében. Vágó Erzsiké sem állja meg szó nélkül. Ö is el­mondja terveit, „Van egy unokatestvé­rem, négy éves kis fekete gyerek, Lacikának hívják. Nagyon szeretem. Elhatá­roztam, hogy ha elvégzem az orvosi egyetemet, őt is és még sok kisgyereket fo­gok gyógyítani. Jelentkez­tem hát a szegedi egyetem orvosi karára. Hiszem, hogy sikerül tervem, fel­vesznek az egyetemre”. Becsengettek. Búcsúzom kedves régi iskolatársaim­tól és a gimnáziumtól Ezek a szép tervek, ami­ket hallottunk, bizonnyal valóra válnak. Ilyen lel­kes emberekre van szük­sége szocialista hazánk­nak. Miközben hazafelé röpít az autó, kedves iskolatár- saimra gondolok és sok szerencsét, jótanulást kívá­nok nekik az egyetemek és főiskolák padjaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom