Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

\ Szofiwkmegyei r NÉPLAP MEGTEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MÉGY E.l TANÁCS LAPJA­V| ntoltam 2 0 4/am tra »Ü fillér 1954 innn'ir 24.. vanir ap MAI SZÁMDNK TARTALMÁBÓL: A Rajnai-brigád minőségi munkát végez. (5. old.) „Pálforduló‘‘ Jászladányon. (5. old.) A r.iwi«mnm eredményesebb termeléséért. (6. old.) Jászkun Kakas 1 J Nagy Imre elvtárs beszéde az országgyűlés szombati ülésén Az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor folytatta tanácsko­zásait. Megjelent az ülésen Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Gerő Ernő, a Minisztertanács első elnökhelyettese. Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Föld­vári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai. Bata István honvédelmi miniszter és Szalai Béla, az Országos Terv­hivatal elnöke, a Politikai Bizottság póttagjai. Vég Béla. az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkáia, Boldoczki János külügyminiszter. Olt Károly pénzügyminiszter. Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Kiss Ár­pád könnyűipari miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter. Tisza József begyűjtési miniszter. Szijjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter. Darvas József nép­művelési miniszter, Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter. Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter. A diplomata páholyokban helyet foglalt J. D. Kiszeliov. a Szovjet­unió magyarországi nagykövete, a diplomáciai testület doyenje, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság nagykövete, C. H. Topeynan, a Török Köztársaság követe. H. Mine, a Lengyel Népköztársaság követe, S. Major, a Csehszlovák Köztársaság követe, M. Temnjalov, a Bolgár Népköztársaság követe, C. M. Ravndal. az Amerikai Egyesült Államok követe, I. Farlandaschi. a Román Népköztársaság követe. P. Koci. az Albán Népköztársaság követe, D. Soldatic. a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság követe, J. Decroux. Svájc követe, H. Fink, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, ö. Lundborg, a Svéd Királyság követségének ideiglenes ügyvivője. K. Katz. Izrael követségének ideiglenes ügyvivője, B. C. Peyra, a Hob land Királyság követségének ideiglenes ügyvivője, R. M. Saner, Nagybritannia és Eszak-Irország Egyesült Királyság követségének első titkára. Li Cser-Gya. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság követségének második titkára, J. L. Latapie, a Francia Köztársaság követségének attaséja, A. Struzziero, az Olasz Köztársaság követsé­gének snitóattaséja, továbbá a diplomáciai képviseletek számos tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg.' — Bejelentette, hogy Nagy Imre, a minisztertanács elnöke kíván szólni. Dolgozó nppünlí ön'cláldozó, londü!c<cs munkája és a kormány kftvetkezcíes politikája Jesz biztosítéka a jövőben is a kormányprogramul sikeres megva ósításúnak Nagy Imre, a minisztertanács el­nöke a következő beszédet mon­dotta el: . Tisztelt Országgyűlés! — Az 1953-as esztendő, amelyet az új cv küszöbén átlépve magunk mögött hagytunk, mérföldkő az or­szág fejlődésének széles útján. Azok a mélyreható változások, amelyek a mült év derekán megindultak és azóta mindjobban és jobban kibon­takoztak, azok az új célkitűzések és feladatok, amiket a párt Köz­ponti Vezetőségének júniusi határo­zata és a július 4-én elhangzott kormányprogramm népünk elé állí­tott. az a bírálat, amely a múlt hibáit feltárta és az ország politi­kai, gazdasági, társadalmi és kul­turális életében egyaránt levonta belőlük a jövő számára a szükséges tanulságokat, fejlődésünkben úi sza­kaszt nyitottak, új politikának ve­tették meg alapjait. — Alig hat hónap telt el azóta. Nem sok idő, hiszen programmunk­­kal tarlós és szilárd alapokra fek­tettük a párt és a kormány új po­litikáját. Mégis ez a rövid idő ele­gendő ahhoz, hogy mérlegre tegyük fél esztendővel ezelőtt ugyanezen a helyen, az ország házában, népünk színe előtt adott szavunkat és azt követő tetteinket. — Visszapillantva a kormány hathónapos tevékenységére, megál­lapíthatjuk, hogy nagy erőfeszíté­seink nem maradtak eredménytele­nek. Pedig nem mindennapi fel­adatokat kellett vállalni és meg­oldani, rendkívüli nehézségeket kel­lett leküzdeni. Mint minden mély­reható váliozás, ez sem ment ki­sebb zökkenők nélkül, az új cél­­kitűzések nem érvényesülnek má­ról-holnapra. A legnagyobb elisme­rés hangján kell szólnom arról a nagyszerű teljesítményről, lendüle­tes. odaadó munkáról, amellyel ipari munkásságunk, bányászok, kohászok, vasasok a műszaki ér­telmiséggel karöltve hozzájárultak a párt határozatának és a kormány programmjának megvalósításához. Dolgozó népünk önfeláldozó, lendü­letes munkája és a kormány követ­kezetes politikája, az új szakasz alapclveihez és gyakorlati célkitű­zéseihez való feltétlen ragaszkodása volt és lesz a jövőben is a bizto­sítéka annak, hogy a kormánypro­gramm minden pontját lépésről-lé­­pésre megvalósítsuk, az új politi­kát sikerre vigyük. A kormány ed­digi tevékenysége, a Programm magvalósítása során bért szerény eredményei, csak kezdet azoknak a feladatoknak a megoldása terem amelyek összesesükben’, végső ki­bontakozásukban hazánk felvirág­zását, -népünk • boldogulását, a szó cializmus építésének sikerét bizto­sítják. — Az az öröm és lelkesedés, amely a kormányprogramm nyomán a lakosság körében országszerte osztatlanul megnyilvánult, mutatja, hogy azok a mélyreható változá­sok, amelyeket a kormány új poli­tikája elindított, mennyire idősze­rűek és szükségesek, hogy a nép vágyait fejezik ki, hogy azok a népi törekvések öltenek testet ben­nük. amelyek népköztársaságunk állami és társadalmi életét, gazda­ságpolitikáját és kulturális tevé­kenységét a szocializmus építése te­rén előre lendítik és irányítják. Ebben van a párthatározat és a kormányprogramm nagy ereje. Ab­ban, hogy vonzó erejével maga körül tö­mörítetté az ország egész lakos­ságát, hogy az országépítő erő­ket erős egységbe kovácsolta és ezzel a legszélesebb alapot te­remtette meg a nemzeti össze­fogásra. Nép és kormány még nem forrott olyannyira egy­ségbe, mint napjainkban. Pedig népi demokráciánk belső és külső ellenségei hol nyíltan, hol burkoltan megpróbálták keresztezni a kormány üdvös célkitűzéseit. Le­becsülni igyekeztek a kormánypro­gramm jelentőségét, vagy taktiká­zásnak magyarázták és hol letompí­tani és visszatartani, hol pedig túl­hajtani igyekeztek a kormány cél­kitűzéseit, nyilván azzal a szándék­kal. hogy aláássák a kormány te­kintélyét és megrendítsék a néptö­megek beléje helyezett bizalmát. A zavartkeltő kísérletek a kor­mány tevékenysége nyomán szé­gyenteljes kudarcba fulladtak. A Programm célkitűzéseit a kormány gyors ütemben valósította meg. A szükséges intézkedések nem várat­tak magukra: a kormánv pontosan és határidőre valóra váltotta azo­kat- A kormány a Programm meg­valósítása során foganatosított szám­talan intézkedésével, a falu és a város gazdasági, társadalmi és kul­turális kapcsolatainak fejlesztésével megszilárdította a munkásság és a parasztság szövetségét, államisá­gunk megingathatatlan fundamen­tumát. Ahhoz, hogy nemcsak a Pro­gramm ban kitűzött feladataink végrehajtása terén végzett mun­kánk hozott eredményeket, ha­nem ugyanakkor a kormány­programm ellen irányuló alat­tomos. zavartkeltő kísérleteket is felszámoltuk, erőt affott az. hpgy népünk e nagy feladatok megoldásához, a nehézségek le­küzdéséhez, dolgos két keze és szellemi képességei mellé igaz szívét, szeretetét és bizalmát is kölcsönözte. Ez a szinte felbecsülhetetlen erő­forrás az. amelynek birtokában a kormány mint a múltban, megküzd minden feladattal á lövőben is. Tisztelt Országgyűlés! Az elmük fél esztendő alatt, a július 4-én el­hangzott Programm irányelveihez híven és annak szellemében a kor­mány, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának törvényerejű rendeletéi­vel, a Minisztertanács határozatai­val a feladatok nagyrészét megva­lósította, más célkitűzések végrehaj­tását, amelyek hosszabb idő mun­káját követelik, folyamatba tette. Nem kívánom tételesen felsorol­ni. tisztelt Országgyűlés, azokat az intézkedéseket, amelyeket a kor­mány az elmúlt hat hónap alatt tett a Programm megvalósitására. Ezek ismeretesek nemcsak képvise­lőtársaim előtt, de a lakosság köré­ben is. A napi sajtó is bőven fog­lalkozott velük. Mindent mérlegelve, megállapít­hatjuk, hogy a népgazdaság, a ter­melés és beruházás terén 1953 évre a kormányprogrammban kitűzött feladatokkal, nagyobb zökkenők nélkül, alapjában megbirkóztunk, megoldottuk azokat olymódon. hogy az 1953 második felében meg­kezdett átcsoportosítás fő elveiben irányában és az elért szerény ered­ményeiben alapját képezheti az 1954. évi népgazdasági tervünknek, amelyet tegnap ismertetett beszá­molójában a tisztelt Országgyűlés előtt az Országos Tervhivatal el­nöke. zalékkal volt magasabb a szocia­lista kiskereskedelmi forgalom, s ha az árcsökkentéseket is figyelem­bevesszük, a növekedés ennél is na­gyobb. Az áruforgalmon belül je­lentős eltolódás mutatkozik az. ipar­cikkek, azon belül a ruházati cik­kek javára. Érdemes külön kiemelni a kará­csonyi nagy vásárlásokat, amikor is az állami kiskereskedelem minden eddigit felülmúló forgalmat bonyo­lított le. December két utolsó de­­kádjána-k együttes forgalma 36.6 százalékkal haladta meg a korábbi legmagasabb 1951. évi karácsonyi forgalmat. A falu áruforgalmát főképpen a földművesszövetkezeti bolthálózat bonyolítja le. A forgalom növekedésében élénken tükröződnek azok a kormányintézkedések, melyek­nek eredményeképpen a pa­rasztság terhei jelentősen csök­kentek, jövedelmei pedig nagy­mértékben emelkedtek, ami a falusi lakosság vásárlóerejének gyors és nagyarányú emelkedé­sére vezetett. Ez a magyarázata annak, hogy a földművesszövet­­kezeti bolthálózat 1953. IV. ne­gyedévi áruforgalmi tervét 113.2 százalékra teljesítette, így 1953. IV. negyedévi áruforgalma 38.2 százalékkal volt magasabb, mint 1952 hasonló időszakában. A falusi lakosság vásárlóerejének növekedésével azonban még ez a hatalmas áruforgalom sem tudott minden téren lépést tartani az el­múlt esztendőben. Az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áruforgal­ma mellett a harmadik tényező, amely élénken megvilágítja azokat a gazdasági változásokat, amelyek a kormány új politikáját jellemzik és a lakosság anyagi helyzetének javulását mutatják — a szabad piac és termelői felhozatal alakulása. A budapesti termelői felhoza­tal mennysége szeptember _ óta csaknem valamennyi áruféleségben jelentősen meghaladja nemcsak az 1952. évi, hanem a jótermésű 1951 évi felhozatal mennyiségét is. Ez­zel magyarázható a termelői piaci árak alakulása, amely azt mutatja hogy az 1953 novemberi piaci árak átlagosan 13.3 százalékkal voltak alacsonyabbak az' 1952 novemberi áraknál, ami kedvezően hat a vá-Azt, hogy milyen mértékben és milyen eredménnyel történt meg népgazdasági terveink és azon be­lül ipari termelésünk átállítása, hogy mennyiben szolgálja a gazda­ságpolitikánkban bekövetkezett for­dulattal megalapozott új szakasz fő célkitűzéseit — az ország lakossága életszínvonalának . emelését — a termelés és áruforgalom számadatai tükrözik a legvilügosabban. A szocialista ipar 1953-ban évi termelési tervét 101.3 százalékra teljesítette és ezzel 11.8 százalékka, haladta meg a szocialista ipar 1952. évi teljes termelését. Az 1953-as esztendő termelési ter­vét és azok teljesítését az jellemzi, hogy a július 4-i kormányprogramm ú j gazdasági célkitűzéseit kettéosz­tották úgy,' hogy lényegében az első és második félév termelési felada­tai között a gazdaságpolitikában bekövetkezett fordulattal komoly változások következtek be. A kor­mányprogramm végrehajtását tehát nem annyira az egész múlt évi ipari termelési tervek teljesítése, mint elsősorban a második félév ter­melési és beruházási számai jellem­zik. Míg 1953 második felében az első félévhez képest, a nehézipar beruházásai 35.5 százalékkal emel­kedtek, addig a könnyűiparé 169.9 százalékkal, az élelmiszeriparé 203.5 százalékkal. Az ipari termelésnek a kormány­programm szellemében a lakosság szükségletei fokozottabb kielégíté­sére történt átállítására az 1953. évi első és második félév fontosabb cikkei termelési számainak össze­hasonlítása ad világos képet. Iparcikkeink közül például fla­nelt 40.2 százalékkal, férfiin­get 16.3 százalékkal, bakancsot 17.9 százalékkal, élelmiszerek közül például nyershúst 10.1 százalékkal, zsírt és szalonnát 22.4 százalékkal, vajat 28.5 szá­zalékkal és cukorkát 75.2 száza­lékkal gyártott többet 1953 má­sodik félévében, mint a meg­előző első félévben. A fenti számok nem szorulnak bő­vebb magyarázatra, mutatják, hogy az ipari termelés átállására, a la­kosság szükségleteinek kielégítésé­re irányuló erőfeszítéseink nem ma­radtak eredménytelenek. A lakosság életszínvonalának emelkedéséről közvetlen áttekintést a kiskereskedelmi áruforgalom ala­kulása nyújt. 1953 második felében az első félévhez viszonyítva 27 szá- rosi lakosság élelmiszerellátására. Ä munkáság anyagi és szociális helyzetének, munkaviszonyainak megjavítására történt közvetlen intézkedések Tisztelt Országgyűlés! Az áruforgalom jelentős növeke­dése a lakosság vásárlóképességé­nek és életszínvonalának általános emelkedését mutatja. Ezen túlme­nően a kormány számos olyan in­tézkedést tett, amelyek közvetlenül a munkásság anyagi és szociális helyzetének, valamint munkaviszo­nya nak megjavítását célozzák. A párt Központi Vezetőségének hatá­rozata és a kormányprogramm óta a Minisztertanács javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa módosította a Munka Törvény­könyvét. Kiterjesztette a nők és a fiatalkorúak védelmét és a terhes és szoptatós anyák jo­gait, megszigorította a túlmun­ka elrendelését, szabályozta a dolgozók felmondási jogát, eltö­rölte a pénzbüntetést és a rendbírságot, büntető rendelke­zéseket írt elő azokkal a veze­tőkkel szemben, akik csorbít­ják a munkások törvényes jo­gait és részletesen szabályozta a szakszervezetek jogait és kö­telességeit a Munka Törvény­könyvének végrehajtásával kap­csolatban-Elsősorban a munkásság helyze­tnek javítását szolgálták a kor­mány által elrendelt árpolitikai in­tézkedések, a júliusi és szeptem­beri árleszállítások, melyek folytán a bérből és fizetésből élők, elsősor­ban munkások 1953. négy hónapjá­ban 550 millió forintot takarítottak meg, ami egész évre kivetítve, 1954- ben több mint 1200 millió forint megtakarítást jelent számukra. A parasztság az árcsökkentés révén egész évre kivetítve. 490 millió Ft megtakarításhoz jut. A kormány árcsökkentő intézkedései tehát fő­képpen a városi lakosság helyzeté­nek javítását eredményezték. A kormányprogramm megjelené­se óta a bérből és fizetésből élők helyzetének javítására a Miniszter­­tanács számos bérügyi intézkedést is foganatosított, melyeknek egy évre eső ossz bérkihatása keréken 762 millió forint, köztük vannak a villamosenergiaipar, a kohó-, mar­tin- és hengerművek munkásai, a bányamunkások és egyéb iparágak munkásai. A dolgozók szociális és egészség­­ügyi helyzetének megjavítása érde­kében is számos intézkedést hajtott végre a kormány. Az 1953. évi munkásvédelmi 'beruházások keret­összegét 60 millió forinttal, az üzemi bölcsődék és óvodák 1953. évi beruházási keretösszegét pedig 40 millió forinttal felemelte. A rendelkezésre bocsátott 100 millió forint azonban egyrészt az üzemigazgatók egy részének nemtörődömsége, másrészt a kivitelező vállalatoké felkészü­letlensége miatt nem került mindenütt teljes mértékben fel­­használásra, holott rendkívül nagy szükség lett volna rá. A dogozók szociális és egész­ségügyi helyzetével szembeni közömbösségért nem maradhat cl a felelősségrevonás, a lema­radást pedig a legsürgősebben be kell hozni. A kormányprogrammot követő hónapokban hozzákezdtünk a lakó­házak tatarozásához is, amire a Mi­nisztertanács 1953. évben 100 mil­lió forintot irányzott elő. Bár a ta­­tarozási Programm december 31-ig nem valósult meg a maga egészé­ben, az elvégzett munkával lépést tettünk előre a dolgozók lakásvi­szonyainak megjavítása terén. Lakásépítésre a kormány kere­ken mégegyszer annyit irányzott elő, mint a megelőző 1952. évben. S bár a lakásépítési Programm végrehajtása terén is van némi le­maradás, mégis a múlt év folya­mán e téren is komoly lépést tet­tünk előre, amit mutat az is, hogy az elmúlt esztendőben, főképpen a második felében, állami erőből mintegy kilencezer, állami támoga­tással kb. kettőezer és magánerő« bői ötezer, összesen tizenhatezer lakás épült fel. vagyis 24.5 száza­lékkal több, mint 1952 második félévében. — Az 1953-ban befeje­zett lakásokon kívül mintegy ti­­lyamatban lévő lakásépítés húzó­dott át az újesztendőre. Nem térek ki részletesen azokra az intézkedésekre, amelyeket a kormány a fentieken túl a bérből és fizetésből élők helyzetének meg­javítására tett. Hiányos felsorolá­suk Is meggyőzően ^tnutatja, hogy a kormány elsőrendű kötelességének tartja és — mint arra az 1954. évi feladatokkal kapcsolatban még ki­térek — jövőben méginkább annak tekinti a munkásosztály anyagi kulturális és szociális helyzetének, életszínvonalának általános emelé­sét, anyagi lehetőségeink, erőforrá­saink népgazdaságunk teherbíróké­pessége alapján. Milyen eredménnyel szolgálja Ipari termelésünk álállítása az új szakasz fő célkitűzéseit

Next

/
Oldalképek
Tartalom