Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-17 / 142. szám

Ára 50 fillér 1. érfolyam. 142. nám i wmmmmmmtmmmmmmmm 195S júaini 17., azerda A MEGYEI PART B12 OTT SÁG ÉS 1A M EGYE! 'TA N ÁCS LAP JA Szívboljövő, meleg szeretettel sok sikert kívánunk a békeharc vezérkarának — az egész emberiség boldog jövőjéről való tanácskozáshoz j # wt' Békeharc a földeken Ne tétlenkedjenek a tiszafüredi és kunmárioni járásban E zekben a napokban megkezdődött a legnagyobb munka, az aratás. Az ellenség nem alszik, rémhíreivel gátolni igyekszik a munka ütemét. Nerr egy helyen olyan nézetek kezd­tek lábrakapni, hogy addig nem lehet aratni, míg tele nem lesz a bocskor szemmel. Minden becsületes ember előtt világos: az ilyen nézet hatalmas károkat okoz népgazdaságunknak. A tanács vezetőinek az a feladata, hogy mindenütt szerel­jék le az ilyen elméleteket. Erősítsék meg a figyelő szolgálatot és ahol beérett a gabona, szorgalmazzák az aratás azonnali meg­kezdését. Népszerűsítsék azokat, akik nem ülnek fel semmiféle ellenséges híresztelésnek és éjt napot eggyétéve aratnak. Szombat óta megyénkben számos helyen hozzáláttak az ara­táshoz. Különösen a jászberényi és a törökmiklósi járásokban vett nagy lendületet a munka, ahol a tanácsok vezetői állandóan szemmel kísérték az árpa érését S a beérés pillanatában ezért tudták azonnal megkezdeni a munkát. A kunmártoni, tiszafüredi járásban még mindig várakoz­nak. Nem igaz, hogy ott nincs olyan terület, ahol ne lehetne aratni. Az a baj, hogy Csépán a tanács vezetői is váltig azt han­goztatják, csak egy jó hét múlva lehet vágni az árpát. Szerdán reggel Mezőtúr tsz városban megkezdték az aratást Mező tiír on a tsz-ek ha­talmas gabonatábláin szer­dán reggel megkezdődött a bő termést ígérő ősziárba aratása. Ez a nagy munka most még lobban arra kö­telezi a tsz-ek tagságát, bogy a legrövidebb idő alatt pótolták a növényápo­lásban lévő elmaradást. A pártbizottság és a tanács vezetői adjanak nagyobb se­gítséget a termelőszövetke­zetek tagságának. Nem le­het egy percig sem tétlen­kedni. a nagy munka hőst helytállást követel. Most tudta minden becsületes dolgozó bebizonyítani, hogy szereti a hazáját, védi a békét. Szülessenek út mun­kahőstettek. A Haladás és Törő Pál tsz-ben kedden már meg­tették az előkészületeket a gazdag aratás megkezdésé­re. A szerszámokati s a munkaerőt is biztosították. A gépállomáson is ítiiiáí meg a harci riadót. Indul­janak az aratógépek. Vala­mennyi dolgozó azzal a büszke tudattal dolgozzék s az adton erőt az akadá­lyok leküzdésére, hogy a mi megyénkből adják az első gabonát a hazának. Kengyelen Földes Béla dolgozó paraszt kezdte az árpa aratását Földes Béla 6 holdas dolgozó pa­raszt is azok között van, akik tet­tekkel bizonyítják, hogy a békét nemcsak óhajtják. Minden, eddig elvégzett munkája azt igazolja, — kiváló békeharcos. Élenjár a nö­vényápolási munkákban. Becsület­tel teljesítette félévi beadási köte­lezettségét is. Hétfőn reggel pedig elhatározta, nem vár tovább az aratással sem, mert az árpa beérett. Példát mu­tatva a község dolgozó parasztjai­nak, estig 1000 négyszögölön vé­gezte el az artást. Kövesse őt va­lamennyi dolgozó. Beszéljenek úgy a mi községünkről, hogy lakói ki­váló békharcosok. Futás Lajos tanácselnök, Kengyel. Arainak Törökmiklós élenjáró dolgozó parasztjai Sok eső esett az elmúlt hetekben. Földvári Károly középparaszt ép­pen ezért még jobban igyekezett a cukorrépa és a kukorica kapálásá­val . Ha délelőtt az eső megállásra kényszerítette, délután már ujből munkához látott. Minden órát, min­den percet kihasznált. Tudta, nincs idő a gondolkodásra. Az aratás megkezdéséig gyomtalanítani kell a földeket. Földvári Károlyt szorgalmas em­bernek tartja mindenki Törökmik- lóson. Az adófizetésben, a beadás teljesítésében mindig élenjár. A múlt héten befejezte a kukorica és a cukorrépa 3-ik kapálását. Napról- napra nagyobb lendülettel dolgo­zott, mert látta, hogy rövidesen be­érik másfél hold ősziárpája. Tegnap reggel aztán hozzálátott az aratás­hoz. Sokan aratnak ma már Török- miklóson. Czakó Lajos 7 holdas, Fehér Ferenc 2.5 holdas dolgozó pa­rasztok is megkezdték a nagy mun­kát — a békearatást, ök is gyors és jó munkával köszöntik Budapes­ten ülésező drága vendégeinket, a világ békeharcosainak hős vezér­karát. Id. Magyar István pusztamonostori dolgozó paraszt befejezte az ősziárpa aratását A pusztamonostori dol­gozó parasztok olvasták az újságban, hogy a iászfénv- szarui Lenin tsz tagsása szombaton megkezdte az aratást. A hír hallatára id. Magyar István még aznap megnézte árpatábláiát. megállapította: ..kasza aiá való. nem lehet vele késle­kedni". Hétfőn reggel elkezdte a munkát és estig végzett az aratással. Neve eddig is ott volt a versenvtábián. mert a növénvápolási mun­kákban elsők között van. Ezévi tóiás- és baromfi' beadási kötelezettségét is 100 százalékra téliesítetté. A dicsőségtáblán ezután is ott lesz a neve. mert a szemveszteség nélküli ara­tással. a gyors betakarítás­sal a gabonabeadást is el' sők között tudia teljesí­tem. Azóta már több dolgozó paraszt követi id. Magvar István példáját Pusztamo­nostoron. R. Nagv Mihály is elhatározta, hogy szer­dán reggel megkezdi az aratást. Osziárpámat kevés híján learattam Örömmel közlöm a szerkesztőséggel, hogy a Béke Vllágtanács ülése megkezdésekor hozzáfogtam ősziárpám aratásához. Négy és fél hold földön dolgozok. 800 négyszögöl ősziárpám szépen beérett. Hét­főn két fiammal kevés híján levágtuk. A szélén egy rendnyit meg­hagytunk, egy-két napot érnie kell még. 18 csomó lett, elég nehéz ka­lászok vannak. Huszonöt kilót várok csomónként. Tudom miből tel­jesíteni beadási kötelezettségem. Példát mutattam az elmúlt évben is. Mindenből teljesítettem a beadási előírást. Ezévi tojást, baromfit is beadtam, félévi adómat kifizettem. A répát kiegyeltem idejében, háromszor megkapáltam. Többször nem tudom, — olyan nagy. A kukoricát is másodszor kapálom. Azon vagyok, hogy minden munkával rendben legyek, — így várhatok csak bő termést, s tudom, hogy mi dolgozó parasztok a feladatok mara­déktalan végrehajtásával védjük a békét. FARKAS EMÄNUEL dolgozó paraszt, Tiszapüspöki, A Béke Világtanács budapesti tanácskozása Az ülés ünnepi megnyitóján Emanuel d'Astier de la Vigerie, volt francia miniszter, a Béke Vi­lágtanács tagja elnökölt. Lelkes taps közepette foglaltak helyet az elnöki emelvényen Eugé- nie Cotton asszony, Kuo Mo-zso, Gabriel d‘Arboussier, a BVT al- elnökei, Jean Laffitte, a BVT fő­titkára, P. Guljajev, Emi Sziao, Pa- lamede Borsai, Ivor Montagu, a BVT titkárai, Nyikolaj Tyihonov, a Szovjet Békebizottság elnöke, Hja Erenburg, Xkuo Ojama és Isa­belle Blume, Louis Saillant, a SZVSZ főtitkára, Branca Fialhp, a Brazil Nőszövetség elnöke, Jan Mu- karovsky, a prágai Károly-egyetem rektora, Jessie Street, az ausztrá­liai békemozgalom végrehajtó bi­zottságának tagja, Ausztrália ENSZ- delegációjának tagja — a BVT-iro- dájának tagjai, Yves Farge özvegye, Anna Seghers, a német békeharco­sok bizottságának elnöke, nemzet­közi Sztálin-békedíjas, Emanuel d'Astier de la Vigerie, Antoine Ta- bet, a libanoni békebizottság el­nöke. Riccardo Lombardi olasz kép­viselő, J. C. Endicott lelkész, a ka­nadai békebizottság elnöke, Wil­helm Elfes, a Németek Szövetségé­nek elnöke, Laurent Casanova, Emilio Sereni szenátor, a BVT tag­jai, Jacques Denis, a DÍVSZ főtit­kára, Sir Sahib Singh Sokhey in­diai vezérőrnagy és még mások. A Béke-Világtanács tagjai közt ott volt az ülésen Nyikolaj mosz­kvai metropolita, Hormize Mah- monde, az iráni békemozgalom fő­titkára, Wiktor Klosiewicz, a Len­gyel Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke, Valerian Zaharia román metropolita. Ott volt a meg­hívott vendégek közt Jose Ventu- reli chilei festőművész, R. O. West­maas brit-guyanai békeharcos is. Megjelentek az ülésen J. V. Tarle akadémikus, A. M. Pankratova, a Szovjet Tudományos Akadémia le­velező tagja, P. N, Tretyakov, a történettudomány doktora, a ma­gyar történészkongresszuson részt- vett szovjet küldöttek is. Résztvett az ülésen Andics Erzsé­bet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke. Lu­kács György Kossuth-díjas akadé­mikus, és Péter János refor­mátus püspök, a Béke-Világtanács tagjai. Az elnök megnyitja az ülést, majd Erdey-Grúz Tibor felsőokta­tási miniszter, a magyar kormány és a magyar nép nevében üdvözií a Béke-Világtanácsot. Ezután Isabelle Blume belga kép­viselő emlékezett meg a nemzet­közi békemozgalom kiváló harcosá­nak, Yves Fargenak elhunytáróL Szavait a jelenlévők felállva hall­gatták végig. Emanuel d’Astier de la Vigerie megnyitó beszéde — 1952 júliusában Berlinben tar­tott legutóbbi ülésünk nagy fontos­ságot tulajdonított a német problé­mának és a folyamatban lévő kon­fliktusok megszüntetésének, majd a Népek Kongresszusának előkészíté­sére és az azon való részvételre hívta fel a figyelmet. Bécsben vázolták fel azt a kom­promisszumos megoldást, amely le­hetővé tette, hogy Koerában ismét felvegyék a fegyverszüneti tárgya­lások fonalát... És végül, ugyan­csak Bécsben határozták meg a végső célkitűzést, az öt nagyhata­lomnak azt az egyezményét, ame­lyet „béke-paktumnak“ hívunk és amelynek lehetővé kell tennie a harmonikus nemzetközi együttmű­ködés visszaállítását, s meg kell nyitnia a lefegyverzéshez vezető utat. — így a kongresszus egy egyete­mes akarat kifejezője lett. És ez az erősen megnyilvánuló akarat lehe­tővé tette, hogy felvegyék a már- már reménytelennek tetsző tárgya­lás fonalát és hogy újra megnyissuk a hosszú hónapok óta megakasz­tott tárgyalások útját. — Az előzetes tárgyalások meg­indultak. Majd D'Astier de la Vi­gerie méltatta az amerikai állam­elnök nyilatkozatát, s a Pravda cikkeit. — Az újrakezdett fegyverszüneti tárgyalások és a megkezdett pár­beszéd azért volt lehetséges, mert megelőzte őket a béke erőinek nagy bécsi találkozója, melynek lefolyása nagy visszhangra talált a népek körében. A békemozgalom további céljai­ról beszélt ezután a nagy francia békeharcos. — Az öt nagyhatalom közötti egyezmény, amit mi „békepaktum“- nak neveztünk el, a legfontosabb célkitűzés marad. De mi ezt nem állítjuk előzetes feltételként. Hogy eljussunk ehhez a célhoz, minden békés eszköz, minden kezdeménye­zés, minden tárgyalás megfelelő. — Kína és a Szovjetunió konkrét javaslatai, az indiai kormány ismé­telt erőfeszítése visszhangra talál­tak a legtöbb nyugati országban. i— Sir Winston Churchill a nagy­hatalmak legmagasabb síkon tör­ténő találkozását javasolta. Beszé­dében hallgatólagosan elismerte — amit ml már Berlinben hangoztat­tunk — hogy nem lehet a saját biz­tonságunkat mások biztonságának fenyegetésére alapozni. Attlee, az ellenzék vezetője, követelte Kína felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe az egész parlament helyeslése közepette. A skandináv miniszterelnökök egymásután tá­mogatták Churchill javaslatát. — Néhány héttel később a Com- menwealth miniszterelnökei négy fontos javaslatot tettek: — Négyhatalmi konferencia ösz- szehívása még ősz előtt; — ne szabjanak semilyen előze­tes feltételt a szovjet kormányhoz intézett meghívás elé; — szovjet és nyugati szavatosság keretében javasoljanak megoldást a német kérdésre; — Kínát vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. — Végül Franciaországban Men- des France, kijelölt miniszterelnök, a nemzetgyűlés többségének taps­vihara közepette rámutatott az or­szág belpolitikája megváltozásának lehetőségére, elismerte, hogy a tár­gyalás Indokínában és a katonai kiadások terhének megkönnyítése szükséges. — Ámde még jelentős erők áll­nak szemben, közvetve vagy köz­vetlenül a tárgyalással és ha meg­ritkulnak is soraik, megkettőzik erőfeszítésüket. — Nem szabad, hogy ezek az erők győzedelmeskedjenek. Az ENSZ-nek nem szabad gyengülnie vagy megszűnnie. A békemozgalom egyik legnagyobb feladata, hogy szüntelenül kinyilvánítsa ragaszko­dását egy nemzetközi szervezeten belüli együttműködéshez. Egyetlen nemzet sem fordíthat hátat ennek a szervezetnek. Ez a szervezet csak akkor végezhet valóban eredmé­nyes munkát, ha valóban nemzet­közi jellegűvé válik, ha megtalálja benne helyét minden nemzet. A koreai hadifogolycsere-egyez- mény, amely bevezetése a minden pillanatban várható fegyverszüneti egyezménynek — nagy győzelem, a béke szellemének hatalmas győ­zelme. Ezt a g yőzelmet mi vív­tuk ki. i— A Német Demokratikus Köz­társaság legutóbbi kezdeményezései újabb távlatokat nyitnak Németor­szág újraegyesítésére. A Szovjet­unió gesztusa Ausztriában és Ber­linben és a brit nemzetközösség álláspontja lehetővé kell hogy tegye a megfelelőbb körülmények közötti tárgyalásokat a Németországgal és Ausztriával megkötendő békeszer* ződés tárgyában. — A legcsekélyebb jelt is ki kell hangsúlyoznunk, a legcsekélyebb kezdeményezést is bátorítanunk kell.. i D'Astier de la Vigerie ezután azt hangsúlyozta, hogy Ázsiában és Európában még súlyos kérdések várnak megoldásra. A tárgyalások * számára minden utat szabadon kell hagyni, nem szabad azonban, hogy a remény és derűlátás az erőfeszí­tések gyengüléséhez vezessen. Majd befejezésül ezt mondotta: — A béke ügye nemcsak a diplo-i maták és a kormányférfiak ügye. A döntő tényező a népek akciója. A népeken múlik az, hogy találko­zók jöjjenek létre, hogy siettessék a tárgyalások lefolyását, megakadá­lyozzák a szabotázscselekményeket és hogy az akadályokat elhárítsák. A népek és a béke erői nem csele­kedhetnek egymástól elkülönülve, ha sikert akarnak elérni. A népek­nek meg kell állapodniok egymás­sal, meg kell határozniok törekvé­seiket és a közös utakat és ezeket érvényre kell juttatniok a közvéle­mény és a kormányok előtt. Ez a feladata, ez a szerepe a Béke-Vi­lágtanácsnak. Ezután Jean Laffitte a Béke-Vi­lágtanács főtitkára lépett a szónoki emelvényre és javaslatot tett a na­pirendre és ügyrendre. A napirendi indítványok — ame­lyek két fő kérdésre vonatkoznak — a következők a 1. Tárgyalások és a nemzetközi feszültség enyhülése. 2. A Béke-Világtanács szerepe és összetétele. Az elnök az előterjesztett javas­latot szavazásra tette fel, A javas* latot elfogadták. Jean Laffitte e szavakkal fejezte be beszédét: Sok sikert kívánunk az ülésszak­nak ahhoz a munkához, amelynek jelszava: ha az emberek csinálják a háborút, akkor a békét is meg tudják teremteni, Kuo Mo-zso: A koreai fegyverszünet és a távolkeleti kérdés békés megoldása Ezután Kuo Mo-zso, a Béke Vi­lágtanács alelnöke, a Kínai Nép- köztársaság központi népi kormá­nya közigazgatási tanácsának el­nökhelyettese szólalt fel. Az ülés résztvevői felállva, lelkes tapssal üdvözölték. Felszólalását így kezdte: — A vitás nemzetközi kérdések megoldására irányuló minden épí­tőszellemű lépés és intézkedés a háborús veszély csökkenését von­hatja maga után és hozzájárul a fegyverkezési hajsza által okozott gazdasági válság levezetéséhez egyes országokban. Kuo Mo-zso ezután arról a ha­talmas lelkesedésről beszélt, mely- lyel a világ népei a koreai fegy­verszüneti tárgyalásokon a hadi«? foglyok hazatelepítésének kérdés sében létrejött egyezményt fogad* ták, — Minden nép tudatában va* annak — mondotta — hogy a ko* reai fegyverszünet jelenleg a leg* jelentősebb, legélesebb és a legpe- (Folytatás a 2-ik oldalon.) Megyénk békeharcosai! Minden perc kihasználásával gyorsítsuk meg a növényápolást! Vigyük győzelemre az aratás nagy munkáját!

Next

/
Oldalképek
Tartalom