Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-02 / 129. szám

«'Tr*-T NOKTVJEOYEI NfPT.AP 1958 iúoia^ 2. A termelési eredmények fokozásával, jobb tanú ássál készüljünk a bukaresti VlT-re ,-,... Ünnepélyesen esküszünk, hogy minién erőnket megfeszítjük az új há­ború megakadályozására, leleplezzük és meghiúsítjuk a béke és az emberiség el­lenségeinek terveit... Esküszünk, hogy hűek maradunk a béke ügyéhez!" Több mint 2 millió fiatal békeharcos tette ezt az ünnepélyes békefogadalmat a berlini VIT záióünnepélyén. Azóta kö­zel 2 év telt el és a világ ifjúságával együtt a magyar fiatalok is bebizonyí­tották, hogy méltók a világ ifjúságának nagy találkozójára. A dolgozó magyar Ifjúság a Sztálini Vasműnél, üzemekben, termelőszövetke­zetek dúsan termő földjein, az iskolák padjaiban valósította meg a berlini VIT-en tett esküjét. Elsősorban tettek kel harcol a szovjet, a magyar, y román, lengyel és a világ minden dolgozója az emberiség leghőbb vágyáért, a békéért. Brazíliában, Dániában, Belgiumban már cúdig is több országos találko­zót rendeztek. Az ausztrállal fiata­lok csoportjának egyrésze már el­indult Bukarest felé, bogy Idejében megérkezzen a VIT színhelyére. A világ ifjúságának VlT-elflkészüle- teit nagy érdeklődéssel figyelik me gyénk fiataljai is. A május 17'i győze­lem kifejezője annak is, hogy a magyar ifjúság minden erejével kész harcolni a Világifjúsági Találkozó célkitűzéseitért. Ezt bizonyítja a Járműjavító fiataljai­nak munkavállalása, akik az 154j-a5 sz. mozdony főjavítását és egy személy kocsi teljes kijavítását vállalták. Ezzel több mint 4000 órai munkát takarít.!;- riak meg a VIT tiszteletére. A Tisza Cipőgyár fiataljai egy ro­mán cipógyár fiataljaival versenge­nek nagy lelkesedéssel. A Mezőgazdasági Gépjavító üzemébep a Homonnai'brigád vállalta, hogy a VIT Idején kéthetes „VIT-műszakot" tartanak. Az építkezéseknél dolgozó fiatalok lendületét biztosítja a 62/1-es Ma­gasépítési Vállalat diszistáinak vál­lalása, ami szerint az Ifjúság! épít­kezést 10 nappal a határidő előtt, július 20-ra befejezik. Térmelőszövetkezeti, állami gazdasági .és gépállomási DISZ-szervezeteinkben a nyírbátor Lenin tsz országos felhívásá­hoz való csatlakozással készül sok pa­rasztfiatal. Különösen kitűnnek a kar cag—tilalmas! állami gazdaság fiataljai, akik szemveszteség nélküli aratással, a gépierő jó kihasználásával búzá­ból 11 q holdanként! átlag betaka­rítását vállalták és az aratást 7 nap alatt végzik el. A tehenészetben dolgozó fiatalok a négyszeri fejés bevezetésével a jelenlegi istálló­átlagot 8 literről 1» literre emelik. A clbakbázi »Vörös Csillag» fiatal­jai kora hajnaltól késő estig dol­goznak, hogy vállalásaikat teljesít­sék. A Műszaki Egyetemen és középisko­láinkban még nem mutatkoznak meg­felelő kezdeményezések. Az elmaradás oka hogy a DISZ-vezetők elhanyagolják a tanulók mozgósítását. Az előkészítés időszakában járási, vá­rosi bizottságaink, alapszervezeteink szé- lesköríí politikai felvilágosítómunkával ismertessék fiataljainkkal a VIT célkitű­zéseit. Az ifjúgárdisták személyes beszél, getésben tudatosítsák a kommunizmust építő szovjet ifjúságnak, a népi demo­kráciák ifjúságinak nagyszerű eredmé­nyeit, A magyar ifjúság megváltozott életének bemutatása mellett a Román Népköztársaság és a román ifjúság ered­ményeit is ismertessék. Alapszcrvczeteínk a békebizoftsá­gokkal közös rendezésben tartsanak kisgyűléseket, röpgyűlésekct, ahol megmagyarázzák a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseit, a béke- mozgalom eredményeit. Az előkészületek egybeesnek a Béke­világtanács június hónapban sorrakerülő ülésszakával. Szorosan össze kell köt­nünk a két, világraszóló esemény elő­készítését. Alapszervezeteinkre nagy feladat vár abban is, hogy megfelelően készüljenek a napokban tartandó ifjúsági taggyűlé­sekre. Az Ifjúgárdisták a taggyűlést meg­előző napokban személyesen be­szélgessenek el minden egyes fia­tallal. A titkári beszámoló vala­mennyi DISZ tagnak konkrét meg­bízatást, feladatot adjon. A Világifjúsági Találkozó nemcsak nemzetközi, hanem minden ország szá’ mára nemzeti esemény is. Az előkészü­letnek tehát olyannak kell lenni, hogy az ifjúság legszélesebb rétegei a maguk fontos nemzetközi és nemzeti feladatá­nak érezzék a találkozót. Különösen lé­nyeges, hogy a VIT ideje alatt vala­mennyi szervezetünk tovább erősödjön, szilárduljon. Erre a VIT gazdag, sok' oldalú programmja módot nyújt és elő­segíti azt, hogy sok becsületes, szer­vezeten kívül álló fiatal DISZ-tag legyen. A Világifjúsági Találkozóra való fel' készülések idején mindjobban el kell mélyítenünk ifjúságunkban a legneme­sebb jellemvonásokat: a hazaszeretetei és a nemzetköziség érzését, a párt és a mi drága Rákosi elvtársunk iránti ren­díthetetlen szeretetet, akik lehetővé tet­ték, hogy békében és boldogan élhessen ifjúságunk. MAGYAR GYULA JISZ megyei szervezőtitkár SketUéQitók — TAN ÁRI UK Kipirult arcú, csillogiszemü diáko­kat látni a szolnoki Közgazdasági Gim­názium folyosóin. Egy-egy suttogó cso­port még most az utolsó percekben is megbeszéli az anyagot. Vájjon én mit fogok felelni? — hang­zik egy-egy sóhajszerü mondat. Vizsgák vannak. A tudás elvetett magvainak termését, a pedagógusok és a diákok egész évi munkájának gyümölcsét aratják most. Ebben az iskolában. tanít, nevel mát hét éve Szurmai Ernő nyelvszakos tanár. Az első évben egy fiúosztály vezeté­sét bízták rá. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de fáradságot nem ismerve nevelt, tanított. Sikerült igenj jó közös­séget teremtenie az osztályból. — Mind megállják a helyüket az életben — mondja büszkén —> mert hi­szen nyomon követem minden lépésüket. Nehéz lenne megmondani, melykükre va­gyok a legbüszkébb. Daróczy Miklós a Lenin Intézetben tanul, Kiss Imre a Közgazdasági Egyetemen tanársegéd, Tóth István orvostanhallgató, Berta László főkönyvelő. Egytől egyig derék, becsületes emberek. Szurmai Ernő jelenleg a IV. leány- osztályt vezeti. — Alégy évvel ezelőtt kissé fur­csa volt, hogy leányosztályt kaptam, de a sok közös élmény, a küzdelem, a jobb tanulmányi eredményén eggyéforrasztotta az osztályt, s ma már mindez magától értetődik. Minden problémájukat meg­osztották velem, s én igyekeztem segítem megoldani azokat — mondja szerényen, miközben osztálya naplójában lapozgat. — Elsőben 3.14 volt a tanulmányi át- lag, azóta állandóan emelkedett. Idén már 4.1. Ezért most nagyon derűlátó vagyok, ha az érettségi vizsgára gondo­lok. — Ezeknél a szavaknál kipirul az arca, hiszen teljesen együttérez osztálya tagjaival, akik most a tanulószobában az érettségi tételeket tanulják. S ha a naplóba nézünk, valóban nin­csen félelemre ok. Az éveleji hármasok, négyesek alig egykét kivétellel négye­sekké, ötösökké változtak. Ezek a puszta számjegyek sokminden­ről tudnak meséjni. Nagyszerű mód­szerrel vezetett magyar és orosz órákról, szakkörökről, korrepetálásokról, szótanu- lési, fordítási versenyekről és amit a csil­logó diákszemekből olvashatunk ki: sok­sok szerétéiről. Érrel beszélnek Muhi Katalin és Homa Anna IV1. osztályos diákjai is. —v Mindig a legnagyobb szeretettel nevelt, tanított bennünket. Minden prob­lémánkon segített, soha nem hagyott magunkra — mondja Homa Anna. — Hatalmas változáson ment keresz­tül az osztályunk. Ezt csak most, négy év után látjuk igazán. Olyanok vagyunk, mint a testvérek, akiket Szurmai Ernő osztályfőnökünk, édesapaként nevelt — veszi át a szót Muhi Katalin. Osztályukban nem akad egyet. len leány sem, aki ne szeretné a magyar és orosz tantárgyakat. — Alom volt nála végighallgatni minden órát. Ha lehetett, arra kértük, ne fejezze még be — mesélik, s abban már hallgatólagosan megegyeztek, hogy érettségi után, ha majd Szolnokon jár­nak. első útjuk idevezet az iskolába, má­sodik otthonukba, hogy meglátogassák osztályfőnöküket, akitől olyan nehezen válnak el. 1 Az elválás pillanata már kezel van. Szurmai Ernő is nehezen búcsúzik kedves osztályától, de reá már új feladatok, új diákok várnak, akiket ismét be kell ve­zetnie a tudás berkeibe. — A legnehezebb osztályt szeretném megkapni és olt még ennél is jobb ered. ményeket elérni. Ebben rejlik a mi mun­kánk igazi értelme és köszöneté — mondja mosolyogva, s felcsillanó sze­meiből kiolvashatjuk a felszabadult bol­dog ember munkaszeretetét. A tízéves Michael Rosenberp levele Eisenhower elnökhöz New-York (MTI). 'A Rosen- berp-hdzas-pár megmentésére alakult^ országos bizottság va­sárnap átadta az amerikai saj­tónak a Rosenberg-házaspár tíz­éves fiának, Michael Rosenberg- nek Eisenhower elnökhöz inté­zet levelét. A levél szövegéhez az országos bizottság mellékelte az eredeti fényképmásolatát is. Michael Rosenberg, — mint az ,,AP“ amerikai hírügynökség jelenti — a többi között a követ­kezőket írta: „Édesanyámat és édesapámat New-Yorkban börtönben tartják. Öcsém hatéves, Robbynak hív­ják. Szüléink nagyon hiányoz­nak neki is, nekem is- Az a gon­dolatom támadt, hogy írok Ön­neki kérve: bocsássa szabadon édesapámat és édesanyámat és gondoskodjék róla hogy ne tör­ténjék semmi bajuk. Ha haza­térnének Robby és én nggyon boldogok lennénk és nagyon megköszönnénk Önnek. Michael Rosenberg(MTI). A „Zsenminzsipao“ a „Pravda66 május 24-i szerkesztőségi cikkéről Peking. (Új Kína), A „Zsen­minzsipao“ vasárnapi száma vezér­cikkben üdvözli a „Pravda“ május 24-i „A jelenlegi nemzetközi helyzet­ről“ című cikkét és többek között ezeket írja: Egészen nyilvánvaló,- hogy a ,,Pravdá“-nak ez a cikke nagy buzdí­tás a béke minden híve számára. „Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűző­dik, a koreai kérdés — mondja a „Pravda“ cikke, Churchill angol mi­niszterelnök május 11-i alsóházi be­szédében annak a véleményének adott kifejezést, hogy a koreai béke kérdésének két vagy három más nem­zetközi problémának megoldása az elkövetkező néhány évre enyhíthetné a nemzetközi feszültséget és újabb távlatokat nyithatna minden ország „biztonsága“ és „virágzása“ számára. A jelenlegi koreai fegyverszüneti tárgyalások előrehaladása fontos próbatétele azon országok őszintesé­gének, amelyek a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésében érdekel­tek. Köztudomású; hogy a koreai há­ború kitörése óta eltelt csaknem há­rom esztendő alatt Kína és Korea következetes erőfeszítéseket tett a koreai kérdés békés rendezésére. Leg­utóbb, a kínai és koreai kormány- kezdeményezésére és ezt a kezdemé­nyezést a Szovjetunió támogatta — újból megindultak a koreai fegyver­szüneti tárgyalások. Mivel az ameri­kaiak nem helyeslik azt. hogy a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifog­lyokat egy semleges államba küldjék a koreai-kínai fél május 7-i javas­lata magáévá teszi az amerikai kül­döttségek azt az álláspontját, hogy ezek a hadifoglyok maradjanak Ko­reában. A világ közvéleménye lelkesen tá­mogatja a koreai-kínai félnek ezt a javaslatát. Churchill angol és Nehru indiai miniszterelnök ugyancsak úgy véli, hogy ez a javaslat alapjául szolgálhat a koreai fegyverszüneti egyezmény létrejöttének. Ez teljes mértékben mogmutatja. hogy a ko, reai-kínai fél milyen őszintén törek­szik a mielőbbi megegyezésre és a koreai fegyverszünet megvalósítá­sára. Az amerikai küldöttség — mi­vel ellenjavaslatát“ a koreai-kínai fél határozottan elutasította és kü­lönböző országok közvéleménye eré­lyesen szembeszáll azzal — kónytolen volt újból fontolóra venni „ellen­javaslatát“ ée új javaslatot terjesz­tett elő. Mintán az amerikai küldött­ség ezt az új javaslatát beterjesz­tette, a Li Szín Man-féle klikk nyíl­tan megszegte a teljes -küldöttségek zárt üléseinek titkosságát é3 nyilvá­nosságra hozta az új amerikai ja­vaslat tartalmát, valamint a teljes küldöttségek zárt ülésein történteket. A „Pravda“ május 24-i cikke nyo­matékosan rámutat arra a tényre, hogy a „nyugati“ hatalmak az Ameri­kai Egyesült Államok, Nagybritan­nia és Franciaország kormányfőinek találkozóját tervezik. E találkozó célkitűzése homlokegyenest ellentét­ben áll annak az elvnek szellemével, amely szerint a vezető hatalmak kö­zötti tárgyalások útján kell a nem­zetközi vitás kérdéseket rendezni. Az amerikai burzsoá lapok nyíltan megírják: a háromhntnlmi értekezlet­nek az a feladata, hogy az úgyneve­zett közös irányvonalat vagy össze­egyeztetett állásfoglalást dolgozzon ki a Szovjetunió irányában. A „Washingtoni Post“ egy hírmagyará­zója május 22-én még bátrabban ki­mondta: „A háromhatalmi találkozó jelentősége a következő: Amerika kipuhatolja az angol és a francia kormány nézeteit és e kormányokkal együtt szilárd frontot alkot Szovjet- oroszországgal szemben.“ Ez— amint a „Pravda“ rámutat — azt jelenti, hogy Churchill valójában már vissza­lépett a „legmagasabb színvonalú ér­tekezlet“ összehívásáról szóló javas­latának, ha nem is a szövegétől, a szellemétől azonban mindenesetre. A szavak és a tettek összhangjának ilyen hiánya egész biztosan nem al­kalmas ilyen kérdés rendezésére. Nyilvánvaló, hogy a legengesztel­hetetlenebb erők, amelyek jelenleg a nemzetek közötti vitás kérdések tár­gyalások útján történő rendezését akadályozzák a'z amerikai uralkodó körök olyan harcias élőméiben tes­tesülnek meg, mint például Taft szenátor. Ezek az elemek fenn­hangon követelik a háború folytatá­sát és ellenzik, hogy tárgyalások út­ján rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket. Minden ország népe a koreai háború végét kívánja. A „Zsenminzsipao“ a továbbiakban így ír: A világ közvéleménye a ve­zető hatalmak értekezletét követeli. Néhány harcias amerikai személyiség magatartása a főoka a jelenlegi nem­zetközi bizonytalanságnak és ez a magatartás teszi lehetetlenné, hogy a vezető hatalmak békés tárgyalások útján rendezzék a vitás és meg­oldatlan nomzetközi problémákat, Az Egyesült Államok kormánya őszinte­ség hiányáról tesz tanúbizonyságot a vitás nemzetközi kérdések rendezésé­vel kapcsolatban és ezzel lehetet­lenné teszi a nemzetközi feszültség gyors enyhítését. A „Pravda“ hangsúlyozza: ;,A’ Szovjetunió mindig kész teljes ko­molysággal és lelkiismeretességgel megvizsgálni minden olyan javasla­tot, amely a béke biztosítására, az államok között mind átfogóbb gazda­sági és kulturális kapcsolatok meg­teremtésére ij-ányul.“ A Szovjetunió kormányának, ez a magatartása meg­mutatja; hogy őszintén törekszik a népek közötti békére. Ha más népek kormányai ugyanilyen őszinteséggel törekednek a békére és a nemzet­közi biztonságra, akkor egész biz­tosan nem lesz nehéz dolog az összes vitás nemzetközi kérdések rendezése, (MTI). Á kinai népi önkéntesek két orvosa saját vérével mentette meg egy amerikai bombatámadás áldozatát Korea (Uj Kína). — Május 14-én amerikai bombatámadás következtében Kim Zsung Szűk 18 éves koreai leány és 15 éves öccse, Kim Ku Szűk megsebe­sült- Amikor -a kínai népi ön­kéntesek tábori kórházának két orvosa a sebesültekre rátalált, a leány állapota már rendkívül súlyos volt és e nagy vérveszte­ség következtében eszméletét veszítette. Az orvosok elhatá­rozták, hogy azonnali műtétet hajtanak végre és vérátömlesz' test alkalmaznak. — Tung Te- Juean és Li Ju-Lin, a kínai népi önkéntesek orvosai — mind­ketten a Kínai Kommunista Párt tagjai — 300 köbcenti vért ad*' tak a leánynak. (MTI). A koreai—kinai népi erők május 21 óta 1560 ellenséges katonát semmisítettek meg Koreai arcvonal1 — (Uj Kína). A koreai-kínai népi erők ala­kulatai május 27 óta a koreai arcvonal legkülönbözőbb szaka­szain több mint 1500 ellenséges katonát — amerikaiakat. li«zin­nia n istákat, angolokat és törő' köket semmisítettek meg- (MTI). A múltban csak ötf ma tizenkét tanító oktatja a jásztelki gyermekeket JVlem is olyan régem alig egy évtizeddel ezelőtt, az d * urak és földbirtokosok Magyarországán nem volt élet isztelken, nem volt a dolgozó parasztok szamára. Régi, poros akták között lapozgatunk, azokból az idök- 57, amikor még a virilisek, kulákok és a jegyző ur uralko- nt a községben. Az egyik, akta erről beszél. 1926-ban az állam teljes államsegélyt adott egy tanyai kóla építésére. A kulákokbél álló képviselőtestület azonban -y határozott, hogy nem építi fel az iskolát, mert a tanító zciését a kézségnek kellett volna viselnie és „a tanítók zetése elviselhetetlen terhet jelent a községnek" — mint ezt képviselőtestületi közgyűlés megállapította. Ugyanakkor -.ónban elhatározták, hogy a község költségén padokat vasa. ónak a templomba, kijavíttatták a templomi orgonát és — 'tndezeken felül meg -— a plébános istállójának tetejét. JKmlékeznek a jásztelkiek arra is, hogy tüdőbeleggon- Ah jrjzó csak azért nem épült Jásztelken, mert a kép- ;selölestiilet erre a célra nem vblt hajlandó telket biztosítani •indián, hogy „újabb megterhelést a község már ném b>‘ Szinte hihetetlen, de megfőném, hogy ugyanez a képii- ■.iőtestület ugyanezen a napon azt a határozatot hozta, hogy községbe érkező püspököt „ősi szokáshoz híven lovasbandé- • ómmal, zászlódísszel és diadalkapuval fogadja". Természe­tesen a község költségén, kerül, amibe kerül. Emlékeznek a jásztelkiek arra is — írás is tanúskodik róla —, hogy a'községi elöljáróság ,,örömmel üdvözölte" azt a bejelentést, hogy a magasfeszültségű villamos távvezetéket a községen keresztül építik meg, a villany bevezetéséhez azon­ban nem járult hozzá, mert a községnek nem volt pénze. A jásztelkiek sohasem felejtik el, hogy negyedszázad- a*- dal ezelőtt öt tanító fizetése elviselhetetlen teher volt a kulákokr.ak, ma viszont 12 tanító oktatja a dolgozók gyer­mekeit. Államunk az iskolákat modern felszereléssel látta és látja el, a községban napköziotthonos óvoda működik, eltűnt a nyomor, a sötétség — a község minden házában ég a villany. Ma már nem a plébános istállójának tetejére, lovas­bandériumokra költik az adóbevételeket, hanem gyárak, isko­lák, kórházak, üdülök, traktorok, a dolgozó parasztok munká­ját megkönnyítő, jólétüket és felemelkedésüket elősegítő gé­pek születnek belőle. Látják ezt' a jásztelki dolgozó parasztok. F-zért harcolnak lelkesen a begyűjtési verseny sikeréért a növényápolási mun­kák időben történő és gyors elvégzéséért, az aratás, cséplés jó előkészítéséért. ' DR. IMRE LAJOS Tito Jugoszláviájában tavaly 250.000 üzemi baleset történt Szófia. A LNapred“, jugo­szláv forradalmi “emigránsok Szófiában megjelenő lapja írja: A belgrádi hatalombitorlók mit sem törődnek a gyárak, a bányák, az építkezések munka- védelmével, túlmunkára kény­szerítik és kegyetlenül kizsák­mányolják a munkásokat- Ennek a lelkismerotlen mód­szernek a következménye^ a rend­kívül sok üzemi baleset és a rok­kant munkások számának növe­kedése Jugoszláviában- Csupán a. Szarajevói Vasút­építő Vállalatnál 588 üzemi bal­eset történt a multév első hat hónaojában. A Sziszaki Vas­gyárban 742 szerencsétlenség történt 1952-ben, amelyek közül négy halálos kimenetelű volt. A szlovéniai Store fémkohászati üzemben 1952 első három hónap­jában a Martin-kemencéknél dol­gozó munkások 88 százaléka, a mechanikai részlegben pedig a dolgozók 90 százaléka sérült meg- Szarajevó egyik hadiüze­mében az ez év januárjában tör­tént robbanásnak több mint 109 halott és sebesült áldozata volt. Még az iparilag fejletlen Montenegróban is igen sok az üzemi baleset. — A „Pobjeda1 a ti te ista párt montenegrói lapja kénytelen volt bevallani, hogy az elmúlt évben a halálos kimenetelű balesetek száma 244-4 százalékkal, a súlyos sebesülé­sek száma 154.2 Százalékkal, a ’könnyebb sebesüléseké pedig 387.8 százalékkal emelkedett Mon­tenegróban 1950-hez viszonyítva- Egész Jugoszláviában 1951 "ben. í’0-436 üzemi baleset, 1952-ben pe­dig 250 ezer, azaz 176 százalékkal több üzemi baleset történt, mint az előző évben- (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom