Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)
1953-05-12 / 111. szám
Siolnokmegyd r~ MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. évfolyam. 111, «rám Ára SO fillér 1953. mája« 12., kedd 1 Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség testvéri szövetsége: a Magyar Függetlenségi Népfront! „Legyen e Választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek forrása" Egy héttel a szabad magyar nép történelmének nagy eseménye, május 17-e, az országgyűlési választás elölt a Magyar Függetlenségi Népfront választási nagygyűlést hivott össze Budapesten, a Kossuth Lajos-téren. A tér felett szüntelenül zúgnak a béke, a munka jelszavai — a választás ünnepre készülő nép jelszavai. A tér minden sarkából forró lelkesedéssel száll az üdvözlés a Magyar Függetlenségi Népfront vezetöereje, a nagyszerű győzelmeinket szervező Magyar Dolgozók Pártja felé. Az országház lépcsőjén felállított díszemelvény felett Lenin és Sztálin, alatta Rákosi elvtárs arcképe. Az emelvénytől balra, az országház homlokzatán G. M. Malenkov, L. P. Berija, V. M. Molotov és Ki ]. Vorosilov elvtársak arcképei. A jobboldalon Dobi István, Gerö Ernő, Farkas Mihály és Révai József arcképeit helyezték el. A vörös és nemzeliszínü zászlókkal díszített homlokzaton ott vannak a Magyar Függetlenségi Népfront programmját hirdető jel. szavak is. A díszemelvényen helyet foglal az MDP Politikai Bizolságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, több kiváló tudósunk, művészünk, sztahanovistánk. A Himnusz elhangzása után Földvári Rudolf elvtárs, a Budapesti Páré- ' bizottság titkára, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg a választási nagygyűlést, majd Dobi István elvtárs kezdi meg felszólalását. Dobi István elvtárs felszólalása Tisztelt Nagygyűlés! Y Kedves Elvtársak! Választásokra készül az ország ■népe. Számba vesszük eredményeinket, népünk győzelmeinek hosszú sorút, Számbavesszük a tennivalókat is, eljövendő győzelmek kivívásának útját. Engedjék meg. hogy e nagy számbavételből kiemeljek egy tényezőt: a munkások és parasztok szövetségét, amely népünk mindég győzelmének alapja volt és marad. Évszázadokig a magyar paraszt minden hősies erőfeszítése, bogy lerázza magáról az urak igáját, hiábavaló volt, mert nem volt hii és odaadó szövetségese. Ma már az egész dolgozó paraszt- _ eág. előtt világos, hogy ’a munkás- osztályban megtalálta azt a követig kezetes harcostársat, aki biztos kézzel vezeti előre a felemelkedésnek útján. Meggyőzte erről a felszabadulás, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom első rohambrigádjának, a Szovjetuniónak és dicső hadseregének köszönhetünk; meggyőzte erről a földosztás, amely mindörökre visszajuttatta a földet azoknak, akik megművelik — dolgozóparasztoknak; meggyőzte erről a néphatalom győzelme hazánkban; amelynek gyakorlásában a munkásosztály mellett résztvesz a dolgozqparasztság is; meggyőzte erről a sokoldalú gondoskodás, amelyben a népi demokrácia évek óta részesíti a dolgozó parasztságot. Amíg a magyar városok a tőkések kezén voltak, addig nálunk is elnyomta, kiuzsorázta a város a falut. Mióta a magyar városok a munkás- osztály. a dolgozó nép kezén vannak, azóta a városból szüntelenül áramlik a segítség a falu dolgozói felé, A falu népe bizalmatlanul tekintett a városra, míg ott a bankárok és a tőkések uralkodtak, akik utolsó tulajdonából kiforgattak sokszázezer dolgozóparasztot és a gyűlölt kulákot támogatták. Ma a város anyagilag és erkölcsileg segíti a falut, a modern technika és a kultúra vívmányait viszi a falura. Ezért a mi parasztságunk bizalommal tekint a város felé. A munkások és dolgozó parasztok harci szövetsége a régi rendszer ellen, a föld, a gyár, az ország bir tokbavételéért mindinkább mély és melegebb barátsággá válik az ötéves tervek és a szocializmus megvalósításáért folyó küzdelemben. A magyar parasztok milliói mindenekelőtt a népi állami hatalom iránti hűséggel tesznek hitet e barátság mellett Egyre növekszik azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak száma, akik példásan tesznek eleget állami kötelezettségeiknek határidőre és gondosan végzik el a mezőgazdasági munkákat, mintaszerűen gondozzák állatjaikat. Az egyéni gazdáknak és a tcrmelö- "szövetkczeH parasztságnak egyaránt 4 köszönhetjük, hogy az elmultévi sú- , ilvos aszály elleniére is biztosítani '■tudtuk az ország élelmezését. A munkás-paraszt szövetség mellett tesz hitet termelőszövetkezeti parasztsá gunk, amely felismerte, hogy a mezőgazdaság szocialista útja a dolgozó- j parasztság számára a jóméd és a kulturált élet útja, egész népünk szá' j mára a közellátási kérdések végleges 1 megoldásának útja. Büszkék vagyunk; hogy ma már f közel 340.000 parasztcsalád lépett önéként erro az útra és 2,000.000 hold szántóföldén folytat nagyüzemi gazdálkodást. De továbbra is őrködünk azon, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésénél szigorúan betartsák az önkéntességet, mert a munkásosztály — ahogyan a népfront választási felhívása hangsúlyozza — nemcsak a termelőszövetkezetekben egyesült parasztságnak, hanem az egész dolgozó- parasztságnak szövetségese és barátja. A közös cpitömunka lázában elválaszthatatlanul eggyéforr a magyar munkás és a magyar paraszt, a választáson szavazatával csak megerősíti, amit az életben, mindennapi munkájában megvalósít. Ezért biztosak vagyunk: minden honfitársunk, minden becsületes magyar ember ma- váévá teszi a Magyar Függetlenségi Népfront fogadalmát, hogy úgy, mint eddig, ezután is szent kötelességének tartja óvni, szilárdítani, fejleszteni a munkásosztály és a dolgozóparasztság szövetségét. Az erős munkás-paraszt szövetség államrendünk alapja, amelyet megvédelmeztünk népünk ellenségeinek minden támadásával szemben a múltban és védelmezni fogunk a jövőben is. A munkás-paraszt szövetség közé ver éket, aki a nép állama nevében a dolgozóparasztsággal önkényeskedik. Rajta leszünk; hogy kedvét szegjük a munkás-paraszt szövetség e megrontóinak és megszilárdítsuk a törvényességet a nép államában. Budapest Dolgozói I Tisztelt Nagygyűlés! Csak egyet emeltem ki azok közül a tényezők közül, amelyeknek megváltozott életünket köszönhetjük. Minden sikerünk előfeltétele és alapj a legdöntőbb tényező — a Szovjetunió barátsága. Népünk ezen a választáson is meg akarja mutatni: rendíthetetlen hűséggel áll a Szovjetunió mellett, amely rendíthetetlenül és következetesen támogatja a magyar függetlenség, a magyar nép fel- emelkedésének ügyét. A második tényező — a Magyar Dolgozók Pártja. Az elmúlt nyolc év kemény munkája csak azért hozott ilyen gazdag gyümölcsöt, mert népünk élén olyan hareedzett párt áll, mint a magyar Dolgozók Pártja mert országunk ügyeit olyan bölcs, előrelátó és szilárd kormányzat irányítja, mint a mi kormányunk, mert népünk élén olyan kipróbált vezető áll, mint a mi Rákosi elvtársunk. Rákosi Mátyás élvtárstól elválaszthatatlanok nagyszerű vívmányaink, az ő neve az a zászló,; amely körül egyetlen egységes táborban egyesül az egész magyar nép. Rákosi Mátyás elvtársat a magyar dolgozók forró szeretető és mély tisztelete övezi mert benne látja békénk nagy harcosát, a független, szabad életünket biztosító békét, amely népünk legdrágább kincse. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az előttünk álló választáson népünk még egységesebben tömörül pártunk, kormányzatunk, Rákosi Mátyás körül, hogy ez a választás új győzelem és új erőforrás lesz azon az úton, amelyben diadalra visszük a Magyar Függetlenségi Népfront programmját, a béke; a munka, a jólét, a felemelkedés programmját. Éljen a munkásság; parasztság, értelmiség testvéri szövetsége, a Magyar Függetlenségi Népfronti Éljen népünk bölcs vezére; a béke első ma gyár harcosa, Rákosi Mátyás elvtársi — fejezte be beszédét a nagygyűlés résztvevőinek lelkes tapsa közepette Dobi István elvtárs. Ezután. Rákosi Mátyás elvtárs lépett az- emelvényre. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen Amikor Rákosi elvtárs a mikrofon elé lép, végigzúg a tapsvihar az egész Kossuth-téren, s a környező utcákban, ahol a térre nem férő tömegek állnak. A zászlók magasba emelkednek, s lengetik őket a zászlótartó kezek, ezer és ezer lengő nemzetiszínű és vörös zászló köszönti Rákosi elvtársat. Zúg, harsan az éljenzés, a taps, s akkor is csak lassan ül el, amikor Rákosi elvtárs megkezdi beszédéi: Kedves Elvtársak! Budapest Dolgozói! Engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném azokat a célkitűzéseket,: melyek megvalósítása a megválasztandó országgyűlés feladata lesz, visszapillantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve indultunk elsöizben egységesen választásra a Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesült; hazafias, demokratikus erők. Ezen a választáson már csak a dolgozó nép fiai voltak a jelöltek. Gróf, nagybirtokos, bankár s a nép egyéb ellensége már nem volt köztük. Ha most visszatekintünk a négy év alatt megtett útra, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a demokratikus erők összefogása bevált és a népfront is beváltotta mindazt; amit ígért. (Taps.) A népfront fő választási jelszava négy évvel ezelőtt így hangzott: ,.A munkásosztály vezetésével, szövetségben a dolgozóparasztsággal, a népi demokrácia útján előre, a szocialista Magyarországért“. A függetlenségi népfront hangoztatta á béko megvédésének szükségességét és teljes erővel aláhúzta hűségét felszabadítónkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz. (Taps. „Szovjet-Magyar barátság!“ — felkiáltások.) Az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság viszonya a Szovjetunióhoz mélyebb, bensőségesebb lett. Erősödtek a baráti szálak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győzelmes harcokban létrejött Kínai Népköztársasághoz Is fűztek. Törhetetlen és egységes volt népünk kiállása a béke megvédésének kérdésében. Hűek maradtunk ahhoz a jelszóhoz, hogy: „Hazánk nem rés. hanem erős bástya a béke frontján.“ (Nagy taps.) Mik voltak négy esztendővel ezelőtt legfontosabb gazdasági kérdéseink? Hároméves tervünk befejezése az első ötéves tervünk clöké- tése állott akkor figyelmünk köz pontjában. A hároméves tervünk hatmilliárd forint beruházást tűzött ki célul. Ez a célkitűzés akkor oly merésznek lát szőtt; hogy az ellenség megvetően „kommunista propaganda-blöffnek1 nyilvánította. És mégis a magyar dolgozó nép lelkesedése és szorgalma ezt a tervet két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrabban haladtunk: Ötéves tervünk beruházásaira 35 milliárd forintot irányoztunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott. hogy szükség volt a kétkedőkkel és szkeptikusokkal szemben an nak bizonyítására, hogy tervünk megalapozott, reális. Azóta ezt a szá mot ismételten meg kellett emelni, mert kiderült; hogy lehetőségeink és tartalékaink sokkal nagyobbak, mint ahogy hittük. Az elmúlt három esztendő alatt népgazdaságunkba 40 milliárd forintot fektettünk be, többet; miint az ötéves terv eredőt összegét. A terv öt év alatt kívánta megduplázni acéltermelésünket; szénter melósünket, villamosenergia terme lésünket. Mindezt a célkitűzést nem öt, hanem három esztendő alatt valósítottuk meg. Megvalósult az a célkitűzésünk is, hogy hazánk iparo sodó mezőgazdasági országból, fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá változzék. Gyáriparunk a múlt év végén háromszorannyit termelt már, mint a háború előtti utolsó békeévekben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzelhetetlen gazdasági fej lodésnek kellő értékelésénél tekin tetbo kell venni a?t, hogy az el múlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a közepesen alul volt. a múlt évben pedig a fagy, az aszály és a korán beállott szokatlanul bő őszi esők következtében termésünk rosz- szabb volt, mint az utolsó évtizedekben bármikor. Azt a célkitűzésünket, amely az ipari munkásság számát öt év alatt 300 ezerrel kívánta növelni, már három év alatt teljesítettük. Ezzel megszüntettük a dolgozókat sújtó legsúlyosabb csapást, a munkanélküliséget. Jelenleg cgy-egy tervévünkben a munkaerő növekedése jóval meghaladja a 200 ezer főt. Az elmúlt négy év alatt a társadalombiztosításban részesülők száma l,G50.000-rel nőtt és ma népünk majdnem 60 százaléka részesül szociális biztosításban. Törvényt hoztunk az anya- és csecsemővédelemről; a többgyermekes szülők családi pótlékát három év alatt megháromszoroztuk. Kelszámoltuk a háborús gazdálkodás maradványát. a jegyrendszert. Az ötéves terv első három évében a falusi és üzemi kulturbttlionok, mozik, népkönyvtárak ezreit létesítettük. S végül, de nem utolsósorban létrehoztuk néphadseregünket, békénk és szocialista jövőnk őrzőjét. (Hosszantartó, lelkes taps.) Azt hiszem; elvtársak, hogy ezekre az eredményekre joggal lehet büszke a magyar dolgozó nép. (Nagy taps.) ■> Négy esztendő nem nagy idő egy nemzet történetében és mégis e tö- vid néhány év alatt hazánk többet fejlődött és változott, mint azelőtt hosszú évtizedek során. Ez a változás nemcsak gazdasági és kulturális téren jelentős, hanem népünk összetételét is megváltoztatta. Megváltozott szocialista építésünk derékhada, nagyszerű munkásosztályunk. Ez a változás elsősorban számbeli növekedésben jelentkezik, örökre eltűnt a munkanélküliség réme; eltűnt a Horthy-idök hárommillió koldusa, megszűntek a köpködők; az ember- piacok. Míg a kapitalista országokban az állandó munkanélküliség tovább gyötri a dolgozókat, addig nálunk — és hozzátehetein, a többi népi demokráciában is — az egyik legnagyobb probléma; hogy honnan vegyük az új munkásokat. De nemcsak számbelileg nőtt meg o négy esztendő alatt az ipari munkásság, hanem öntudatában; szaktudásában és kultúrájában is. Elég rámutatni arra, hogy jelenleg több mint 70,000 sztahanovistánk van, ami bizonysága annak, hogy munkásosztályunk egyre nagyobb része közelíti meg szakismeretben és tudásban a műszaki értelmiséget. Ma már ott tartunk; hogy iparostanulónak mindinkább csak ölyan fiatalokat veszünk fel, akik elvégezték az általános- iskola nyolc osztályát. Azok a munkások. akik ma a mi ipari tanrnü helyeinkből kikerülnek, úgy tudás, mint általános műveltség tekintetében messze felette állnak a kapitalista idők inasaiból lett segédeknek. A munkásosztály ma már nem az, ami négy évvel ezelőtt volt. Ma műveltebb, tanultabb, magabiztosabb és ön tudatosabb. Négy esztendővel ezelőtt; a választások idején még külön szükségesnek tartottuk aláhúzni azt, hogy a magyar munkásosztály nemcsak hivatott vezetője dolgozó népünknek, de hivatásának meg is tud felelni. Az elmúlt négy év a felszabadulás óta eltelt, időnek a fele. Ez a négy esztendő minden felmerült kérdéssel kapcsolatban igazolta, hogy munkásosztályunk meg tud felelni a történelem által rárótt feladatoknak és biztos kézzel Jucija vezetni egész népünket a jobb; szocialista jövő felé. Nemzetvezetö szerepére hivatottsúgát nem kell már bizonyítani, mert a magyar nép a felszabadulás óta eltelt, idő alatt a vállalt áldozatok és az elért eredmények alapján ma szilárd meggyőződéssel vallja vezetőjének a munkásosztályt és a Magyar Dolgozók Pártját. Hála és dicsőség demokráciánk alappillérének; a magyar munkásosztálynak! (Nagy taps. „Éljen a párt!‘‘ „Párt és Rúkosi!“-fel- kiáltások.) Megváltozott az elmúlt négy esztendő folyamán a magyar parasztság is. A dolgozó parasztság egyre növekvő része tér át a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra. Négy esztendővel ízűéit a termelőszövetkezetekben még csgk 15.000 család volt. Ä2 idén- tavasszal már majdnem 340.000 család dolgozott a termelőszövetkezetekben és a szövetkezeti tagok száma megközelíti a félmilliót. (Tapsi. „Munkás-paraszt sző vétség!“-felkiáltások.) Jelenleg a szántóterületnek 40 százaléka van a termelőszövetkezeti tagok vagy az állami gazdaságok kezén, A termelőszövetkezetek a tavalyi rossztermésü esztendőben is niegállták a helyüket, s népi demokráciánk hathatós segítségével erőteljesen tovább fejlődtek. Az őszi és a tavaszi mezőgazdasági munkáknál most már világosan jelentkezett a szocialista nagyüzemi termelés fölénye. A szövetkezetek, az állami gazdaságok földjét jobban művelték meg az agrotechnika új módszereit szélesebben alkalmazzák. Beigazolódott hogy helyes volt kormányunknak az a politikája, hogy nem tűrt semmiféle erőszakot vagy nyomást a szövetkezetek létrehozásánál, hanem szigorúan betartotta az önkéntesség elvét. Míg ellenségeink azt hí- Tesztelték, hogy nálunk a szövetkezetekbe kényszerrel viszik a parasztságot, mi inkább lassítottuk a szövetkezetek növelését. Arra vettünk irányt; hogy először kiképezzük azokat a kádereket, akik a szövetkezetek vezetését jól el tudják végezni. Ez az eljárás helyes volt, s ma inár megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek megerősödésében jelentős szerep jutott, a növekvő számban — munkábaálló új szakembereknek, ag- ronómusoknak. Ma már biztos a szövetkezetek erőteljes továbbfejlődése;, mert a parasztság egyre nagyobb rétegei győződtek meg a szocialista! nagyüzemi termelés fölényéről. A szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés egyben a munkásparaszt szövetség erősödését és további megszilárdulását is jelenti. Nem szorul magyarázatra, hogy a termelőszövetkezeti tag; az állami gazdaságok vagy gépállomások dolgozója tudatosabban és mélyebben! fogja fel a munkások és parasztok szövetségének nemzetfenntartó jelentőségét, világosabban látja o szövetség fontosságát az egész magyar nép jövőjo és életérdeke szempontjából. De a parasztságnak az a része is, amely még nem határozta cl magát; hogy a szocialista nagyüzemi termelési mód útjára lép, egész más ma, mint a felszabaduláskor vagy négy évvel ezelőtt volt. Népi demokráciánk politikai vívmányaival, nemzetünk gazdasági és kulturális növekedésével nagyot változott a dolgozó- parasztság. A villany, a rádió, a telefon, a kulturotthoaok hálózata; a könyvtárak, a mezőgazdaság növekvő gépesítése, a megjavult közlekedés természetesen rá is hatással vannak, Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek magasabb termelési módszereit 5 is átveszi. A mezőgazdaság gépesítóse, az ipar decentralizálása is egyre közelebb hozza a falut a városhoz. Mindez azzal jár, hogy parasztságunk egésze politikusabb, műveltebb. igényesebb lett. Megnőtt szemhatára — és hozzátehetein —* megnőtt állami fegyelme, állampolgári hűsége is. Az a tény, hogy a tavalyi rossz termés dacára parasztságunk lényegében teljesítette a beszolgáltatást és az új aratásig biztosította közellátásunkat, nagyfokú állampolgári, fegyelemre és állampolgári hűségre vall. A munkás-paraszt szövetség ma szilárdabb; mint va- szövétség! (Éljenzés, taps.) E szövetség jegyében az elmúlt négy év folyamán közel 100 ezer ipari munkás és dolgozóparaszt került az üzemek és vállalatok élére, az államigazgatásba, a néphadsereg tisztikarába. Az egyetemek és főiskolák hallgatóinak egyre növekvő többsége került ki a munkások és parasztok közül. Rajta leszünk hogy ez a folyamat a jövőben még jobbad meggyorsuljon és vele erősödjék népi demokráciánk alapja, a munkás-paraszt szövetség! (Éljenzés, taps.) Megváltozott az elmúlt négy év! alatt értelmiségünk is. A régi értei-, miség közül négy esztendővel ezelőtt sokan még tétováztak, kétkedéssel1; nézték hatalmas országátalakító tér-’’
