Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-01 / 103. szám

r ?<^<3K8<SOKS?OSaK3<^a<9CSCK»CS<^<ílC5<5<5aSa<«CSa^CSa<3C®a<®CSa<5CS-CKS<S^' | ,Köszönet a magyar értelmiségnek, réginek és újnak, amelynek tudása és hazaíisága ? I egyik döntő hajtóereje volt nemzeti felemelkedésünknek." (A Magyar Függetlenségi Népfront» választási felhívásából.) & *7Sl>fe>3DSD&c^V2gD§MO§D£>ioSD«eHD5D«MP®Dß>43SO«cHD5Dfi:HD50«>ID5Ö&>toj^OSOS^£7SDß^^^ Tanítványaimmal együtt örömmel várom Gerő Ernő miniszterelnökhelyettes vasárnapi beszédét Zana Mátyásné ma a szolnoki Kohói Anna-úti általános iskola tanárnője. Már gyermekkorában elhatározta, hogy tanítónő lesz. Elképzelte, milyen öröm­mel és szeretettel tanítja majd a gyer­mekeket, mindegy, hogy hol, városban, vagy falun, vagy éppen egy roskatag ta­nyai iskolában is. Minden vágya az volt, hogy ott állhasson egyezer a ' katedrán, hogy taníthasson. » Ezért szorgalmasan tanult. Tudta, hogy csak akkor mehet tanítóképzőbe, ha jeles eredménnyel végzi iskoláját. Ki­tűnő tanuló lett. Felvették a kiskunfél­egyházi tanítóképzőbe. Szorgalma itt sem hagyta el. Különösen zenével és énekkel foglalkozott sokat, ezt kedvelte legjob­ban. 1938-ban képesítőzött, örömmel lé­pett ki az iskola kapuján, kezében a bi­zonyítvánnyal, most már tanítónő. Vágya, álma azonban mégsem vált valóra, nem taníthatta a gyermekeket. Nem volt sziijtség akkor új tanítókra, hiszen a régiek is állás, munka nélkül tón] er égték. — Diplomás emberek, tanárok, tanítók álltak muitka nélkül, mit várhattam volna? — emlékezik vissza Zanáné. — Kérvényt kérvény után küldtem a tan- felügyelőségre, kértem, helyezzenek el. Ezt nem tették meg. Annyit értem el, hogy kisegítő tanítónak alkalmaztak. Ez a munka azonban nem biztosította meg­élhetésemet. Egy napi munkáért 1 pen- - gőt kaptam. Ha egy hónapon ál min­den nap dolgozom, 24—2ő pengőt ke­restem volna, ez azonban sohasem tör­tént meg. Egyszerűen lehetetlen volt el­helyezkednem. Élethivatásomnak válasz­tottam a tanítói pályát, mégis alkalmi irodai munkával kellett foglalkoznom, mert ez biztosította a mindennapi ‘be­tevő falatot. S így történt, hogy Tana Mátyásné '1938-tól egészen a felszabadulásig nem végezhette azt a munkát, amit szereteti volna, amire mindig vágyott. A szabad­ságot hozó Szovjet Hadsereg fegyverei megnyitották a nép előtt a felemelkedés útját, a művelődés útját. Nem volt már felesleges tanító. Zanáné 1943-ben je­lentkezett a tanfelügyelőségen, hogy szeretne tanítani. A válaszra nem sokáig várt, s a válasz kimondhatatlan örömet okozott neki: kinevezték a szandaszöllösi |iskolába. Egy év sem telt el, már Szol- \nokon, a Költői Anna-úti iskolában \tanitott, s azt, amihez legtöbb kedvet., tehetséget érzet, az óneket. Ugyanakkor [pedig egyre kevesebb és kevesebb lett a ■gondja is. Népi demokráciánk megbe­csüli a tanítókat, jó fizetéssel jutalmazza munkájukat. S Zana Mátyásné örömmel dolgozik, van értelme munkájának. Kibővítette az iskola úttörő-énekkarát. Ma már \120 gyermek hangja lendíti né­pünk dalait. A gyermekek, s azok szülei megszerették, megbecsülik. — Ma nem olyan a tanítók élete, mint a múltban. Akkor nem sokat tö­rődtek a tanítók feljödésével. Mi most állandóan tanulunk. A szakfelügyelők tegítik munkánkat, megismerjük a leg­jobb szovjet és magyar pedagógiai mód­szereket. Zana Mátyásné eredményes munkát végez. Az últörőénekkar sók-sok hang­versenyen szerzett már dicsőséget az is­kolának. A II. Országos Kulturverse- nyen bekerült az énekkar a megyei dön­tőbe, s itt jó minősítést kapott. Az út, amelyen a ma tanítói és taná­rai járnak, egyre feljebb-feljebb ível. Zana Mátyásáé is tovább képezi magát, fejleszti tudását. — Csak így és csak ekkor lehetek iga­zán jó tanító — mondja. — Ezév őszé­től kezdve a szegedi pedagógiai főiskola tanárai eljárnak ide Szolnokra, hogy elő­adásokat tartsanak nemcsak a szolnoki tanároknak, hanem a megye tanárainak is. En is beiratkozom erre a továbbképző tanfolyamra, az ének-szakra. így dolgozik, így akar Zana Mátyásné egyre jobb és jobb nevelőjévé válni a fiataloknak, az általános iskolás gyerme. keknék, akiknek az élete boldog, jövője biztos. Zana Mátyásné pártonkívüli. Tudja azonban, hogy az új szocialista Magyarország neki is épül, az ö íeze- munkájával is épül. Ezért kapcsolódott bele az általa vezetett úttörő énekkarral a választást előkészítő kulturagitációba. Most május elsején, másodikán és har- madikán a szolnoki szabadtéri színpado­kon szerepel az énekkar. — Tanítványaim és én is örömmel várjuk Gerő Ernő miniszterelnökhelyet­tes vasárnapi látogatását, a szolnoki választási nagygyűlést. Mi is ott le­szünk. Felejthetetlen élmény lesz szá. momra, hogy találkozhatok Gerő elvtárs­sal, hogy hallhatom személyesen is an­nak a pártnak egyik legnagyobb fiát, amely boldoggá tette a tanítók életét. cápám Efjip kÉpühd'óúátasztás áldozata lett — Egy tanító levele — Gyermekkoromban több képviselőválasztást éltem át. Azt a választást, mi­kor IV. elemista voltam, sohasem felejtem el. A kormánypárt jelöltje „gróf" Tisza István volt. Még fülemben cseng az ellenzék kortesnótája: „Általános, titkos választói jogot akarunk!" Édesapám pék volt, aféle kis sülömester. A jövedelméből éppen csak ten­gődtünk. Anyám az üzletben tejet is árult, hogy ezzel is könnyítse életünket. E nevezetes választás előtti időben, egyik este üzletzárás után a város kél küldötte jeleni meg nálunk. Megpróbálták apámat rábírni arra, hogy a kor­mánypártra adja_ szavazatát. Édesapám, aki keménykölésű zalai ember voll, ki­jelentette, hogy nem szavaz Tisza Istvánra, mert ő ellenzéki. Hiába ígérték a küldöttek a belváros legjobban jövedelmező pékségéi, hiába fenyegették. Állta a szavát. A választás zaja elcsendesedett, s csendes lett péküzletünk is. A vevők el­kerülték, a vendéglősök, akiknek süteményt szállítottunk viszonteladóira, le­mondták a megrendelést. Megfizették az „árát" apámnak, amért az ellenzékre szavazott. A tönk szélére kerültünk, s hiába ment apám az ipartestülethez segít­séget kérni, bezárkóztak előtte. Lefoglalták mindenünket, még az ágyneműt is adóba. Egy napon pedig megjelent a végrehajtó — árverésre. Mikor a sütő- lapátokat kivitték a műhelyből, apám összeesett és meghalt. Édesanyám elájult.' A temetés költségeit a pékek adták össze. Az üzlet a városháza egyik „alá­zatos szolgájának" vejéé lelt, aki Tisza Istvánra adta nyílt szavazatát. Kegye­lemből még egy hónapig lakhattunk a ház konyhájában. Anyám mosott, s így nevelt fel bennünket. A ,.nemeslelkü esperes úr" a temetési szertartás költsé­geinek fedezésére apám karikagyűrűjét kérte biztosítékul, anyám sohasem tudta kiváltani: Én magam hiába kilincseltem évekig tanítót állás után iskolám vé­geztével, mert az 1919-es forradalom katonája voltam. Nyomorúság, szenvedés volt az életem. Milyen nagyot változott az én életem is, hogy szabadság az osztályrészünk. Dolgozó parasztok gyermekeit tanítom, hogy művelt, okos fiai, leányai legyenek hazánknak. Ezek a gyermekek tudják, kinek köszönhetik szép életüket. Virág­gal díszítik Sztálin és Rákosi Mátyás képeit. Ezekért a gyermekekért, boldog jövönkért a népfrontra szavazok. .............. SZ ABÓ FERENC vezető-tanító Szászberek—Daruhát SOHASE FELEDJÜK A MÚLTAT cámik&t a mérnök selgeniharisnifát Nemcsak a munkások és a dolgozó parasztok helyzete volt a múltban elvi. selhetetlen, hanem az értelmiségieké is. Ha valaki elvégezte iskoláit (a Szolnok és Vidéke írja 1942 július 8’án: „Mibe kerül egy diák a bölcsőtől az érett­ségiig? ... 23.320 pengőbe ..."), kilá­tástalan, bizonytalan sors, állásnélküli­ség várt rá. Állásba csak az jutott, aki­nek protekciója volt. Hiába közölt hir­detést a lapokban sok érettségizett, nem nyílt előtte munkalehetőség. A Szolnoki Újság 1932 szeptember i25-i számában olvasható: „...Állást jkeres jelesen érettségizett, országos ta- ■nul mányi versenyen díjat nyert ifjú. A '■.legminimálisabb fizetésért is szolgálatba 'áll." Ugyanilyen elszomorító képet mu­tat a kormánypárti Nemzeti Jövőnk 1934 április 1-i száma is: „....Állás­talan szellemi munkások ... munka nél- kül élnek, munkára vágyó lélekkel, .- / a. mérnök éveken keresztül selyemharis- tiyát köt, végzett gazdász irattárban dol­Ha véletlenül munkához jutott vala­melyik érettségizett, vagy főiskolát vég­zett ifjú, ritkán történt meg, hogy saját szakmájában helyezkedhetett el. Ez; állapította meg a Szolnoki Újság 1938 február 15-i számának „Tavaszt..." cí­mű cikke: „ ... A magyar ifjúság ma kenyér har­cát vívja. Ez fagyasztja meg a mosolyt arcukon, ez nyomja rá szájuk szélére a keserű vonást. Kicsi (t küzdőtér, szűk a porond és kevés a kivilágított pozíció. Hősies lemondással cserél pályát az ügy­véd és ügynök lesz, a tanár házitanító rabszolgának megy... a tisztviselő pin­cérnek szegődik el, hogy az éhenhalás elől meneküljön ... Csoda-e, ha a fiatal­ság arcán kényszeredett az öröm? Csoda-e, ha a fiatalság nem tud őrülni, mert látja, hogy míg idelent a mélység­ben ezrek tülekednek egy falat kenyérért, addig munka nélkül nagy jövedelmeket élveznek olyan szercncsefiak, akiknek a humanizmus érdekében való cselekede­teiről hallgat a krónika." S nemcsak Szolnokon és Szolnok me­Tolna Károly a felnövő új értelmiségi generáció tagja. 1948-ban került a Magyar Nemzeti Bankhoz, ahol 1949-ben már csoportvezető lett, az elmúlt esztendő novembe­rében pedig a Magyar Nemzeti Bank szolnoki te. rületi irodájának vezető, jévé nevezték ki, A pár- tonkivüll Tolna Károly jó munkájával, tudásával és tehetségével mpgbecsü. lést szerzett magának. Most két megye Nemzeti Bank fiókjainak munkáját Irányítja. Tolna Károly tudja, hogy népi demo. kráeiánk szerető gondos­kodásának köszönheti hol. dog életét. Ezért május 17-én a népfrontra szavaz [elesésével együtt gyében, hanem az egész országban ilyen volt a helyzet. A Jász-Nagykun-Szolnok. megyei Lapok 1937 június 27-én vezér­cikkben foglalkozott ezzel a kérdéssel. „Sok a tanító", ez a cikk címe, amely megállapítja, „ ... hogy az állástalan tanítók száma 1929 óta folyton nő, évente .1900—2000-rel szaporodik és csak 480-al fogy (nyugdíjazás, stb.) .. . Be kell, hogy lássák az illetékesek, hogy a mai rendszer, amely 9000 tanítót do. boti az utcára, sürgős változtatásra és gyökeres, erőteljesebb beavatkozásra szo­rul". Gondolhatjuk, hogy az állástalanok közül milyen sok volt a nő! A Szolnoki Újság 1938 április 3'i számának „Hal­lotta már?" rovatában azt közli az olva­sókkal, „ ... hogy a polgármester által leépített női munkaerők közül az egyik hét érvel eezlött szerezte jeles eredmé­nyű tanítónői oklevelét — és mindkettő hadiárva.'' A Horthy-rendszer nem tudta megol­dani az állástalan diplomások, szellemi szükségmunkások munkanéiküiiségét. Csak 1938—40-ben, Magyarország terü­leti gyarapodása, a háborúra való ké­szülődés tette lehetővé, hogy ezek vala­milyen kenyérhez jussanak. Nagyrészük azonban akkor sem tanul szakmájában helyezkedett el, hanem a háborús kon­junktúra által létesült munkahelyeken. A tanítónak, tanárnak ekkor sem volt jó a sorsa. A Szolnok és Vidéke című lap 1943 január 6-i számában már „ta­nítóhiány" -ról beszél ugyan, ennek oka azonban érthető: ,.Magyarországhoz csa­tolt területeken helyezkedett el a legtöbb állástalan. De elmennek más pályán (gyárba, bankba), ahol annyi fizetést kapnak, amennyit — mint tanító __ csak ősz fejjel érlek volna el". Mérnök, tanító, tanár, mezőgazdász — a múlt nem nyújtott számukra teret, s nem nyújtott a művészeknek sem Átkcs világ volt ez. S az értelmiség.’ dolgozók, tanítók, tanárok, mérnökök orvosol-, művészek sohasem felejtik el. !gozik, ... a történetszakos tanár adó- végrehajtó Cjijöri (jtjti/a a jászapáti gimnázium tanára Győri Gyula, a jászapáti gimnázium tanára ma boldog életet él felesé, gével együtt. Annak a népnek a nyelvét tanítja, amelynek hős katonái vé, rüket hullatták, életüket adták hazánk saabadságáért, függetlenségéit. A gimnáziumnak azon osztályain, ahol Győri Gyula tanítja a szép, zengő orosz nyelvet, a tanulmányi átlag jó. Győri Gyulát nemcsak a gimnázium, ban, hanem a községben és az egész Jászapáti járásban szeretik, megbe­csülik. Győri Gyula új megváltozott, boldog életéért, a jövőért a népforntra szavaz május 17-én. «*• NEMES GERZSON a szolnoki Kultúrmérnöki és Belvízrendező hivatal főmérnöke 1328 óta dolgo. zik öntözési téren, harcol a belvízár elhárításáért, de niég soha nem veit részt olyan hatalmas iné. retű munkában, mint most .a felstzabdulás óta. Ebben az évben a termelőszövet­kezeteknek 5100, az álla­mi gazdaságoknak .1000 hold öntözött területet lé­tesít közel 1000 munkás és inüstzaki az ő irányítása mellett. A választási bé­keverseny második szaka­szában már a jövő évben öntözendő területek elő_ készítő munkáit végzIkT 20,000 kát. bold területet már felmértek, s 13,001 hold újabb öntözött terü­let tervét elkészítették. Nemes Gerzson pártonkí­vüli mérnök munkáját ma elárasztott rizstelepek si­ma víztükre dicséri. Dr. Sarkadi László a megyei tanács kórhá­zának főorvosa. Dr. Sar_ kadi a régi magyar értei, rniséghez tartozik, akik lelkesen és odaadóan har­colnak, dolgoznak új éle­tük inég szebbé, gazda, gabbá tételéért. Dr. Sar­kadi László a megy© múltban elhanyagolt köz. egészségügyének megjaví­tása és felemelése terén végzett és végen fáradha­tatlan munkát. Dr. Sar­kad! László pártonkívüli. Népi demokráciánkban ér­tékelik és megbecsülik munkáját. A dolgozók sze­retik, tisztelik, bizalom, mai fordulnak hozzá. — Legutóbb a Magyar Füg. getle-nségi Népfront Me­gyei Bizottsága tagjának választották meg. A legnagyobb rizslermelo állami gazdaság vezető agronóinusa Bene Antal ma a megye legnagyobb rizstermelő állami gazdaságának, a tiszasülyl állami gazdaságnak vezető agronómusa. A múltban nem tanulha­tott. a mezőgazdaság ezerfeló ágazó tudományát úgy leste el. Ma más a hely. zete azoknak, akik a mezőgazdasági tudomány iránt éreznek hivatást. Benő Antal fia az agrártudományi egyetemen készül arra, hogy édesapja nyom. dohaiba lépjen, s legalább olyan kiváló agronómus legyen, mint 6, aki pártonkívüli létére minden erővel harcol a magasabb terméseredményekért, hazánk gazdagodásáért, erősödéséért, a békéért. — Képünkön Bene Antal a h'azűaság Szemes nevű versenylovával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom