Szolnok Megyei Néplap, 1953. március (5. évfolyam, 52-77. szám)

1953-03-01 / 52. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 míi-cius 1. ANDRE STIL: A FASIZMUS FELTÁMASZTÁSA NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN csolatban dolgozott a Nyugit Németor­szágban működő amerikai titkos szolgá­lattal és a bonni kormánnyal. Egvebek között az amerikai titkos szolgálat java­solta a szövetségnek, hogy foglalja jegy­zékbe mindazokat a nyugatnémetországi demokratikus szellemű németeket, akiket „x. napon meg kell semmisíteni", vagyis a fasiszta agresszió kirobbantásá­nak napján. A különböző fasiszta katonai ame­rikai szervek vezetői is szoros kapcsolatot tartanak fenn az amerikai-angol imperialistákkal. Senki előtt sem titok, hogy a háborús bűnös, Ramcke tábor­nok, mielőtt a fasiszta ^Ejtőer­nyősök Szövetségének“ „führe- re“ lett, megfelelő utasításokat kapott az Egyesült Államokban. A Pentagon régi ügynöke. Schwerin volt hitlerista tábornok, aki tekintélyes sze­repet játszik a Nyugat-Németországban feltámadó fasiszta kaUnaszövetségek tö­mörítésében. Römer SS tábornok és Graf von Westarp SS tiszt szintén az ingói reakció megkülönböztetett támo­gatását élvezik. Miután a bonni kor­mány kénytelen volt hivatalosan betil­tani a ..Szocialista Birodalmi Szövetség" nevű náci pártot, amelyet ezek a hitle­risták szerveztek, e párt forma szerint „átköltözött" Angliába. A „Scotsman“ című angol lap közlése szerint Römer náci-pártja „feleleveníteni készül nyugat­németországi befolyását. A tá­maszpontja Anglia, ahol most egy „Nemzeti Tájékoztató Hiva­tal nevű szervezet leple alatt mű­ködik .. Csak a nyugatnémet militaristák és az angol-amerikai reakciósok bűnös ösz- szeesküvésével magyarázható az a tény, hogy a bonni államban olyan szemér­metlen nyíltsággal tevékenykednek félre­ismerhetetlenül fasiszta szervezetek. Eze­ket az úgynevezett illegális és félig le­gális szervezeteket Bonnban már régen törvényesítették. Ha nem így lenne, vájjon a „Roham­sisak" és vezetője, a háborús bűnös Kes­selring merné e nyíltan közölni felhí­vásait és nyilatkozatait? Vájjon ellen­kező esetben a „Német Tömb" nevű fa­siszta párt vezére, Meissner, rlmenne-e odáig, hogy máglyán égesse el a pots­dami egyezményt és más olyan okmányo­kat, amelyeket a négy hatalom aláírt? A fasizmus nyugatnémetországi feltá­madása egyik következménye annak a bűnös játéknak, amelyet az Egyesült Államok milliárdosai és nyugateurópai csatlósaik folytatnak Németországgal szemben. Kegner bajorországi belügymi­niszter nemrég nyíltan beismerte: „Az amerikaiak azt a nézetet vallják, hogy a felfegyverzésre legjobb felhasználni a volt nem­zeti szocializmusokat.“ Hasonló nyilatkozatot tett a »Der Spie­gel« című nyugatnémet lap is, amelv megjegyezte, hogy „az Egyesült Államok Nyugat-Németorszáeban olyan régi ka­tonákkal akar rendelkezni, akik már a második világháború idején kitűntek". Az amerikai imperialisták azonban a német nép véleményének figyelembevé­tele nélkül építik fel számításaikat. A tények azt tanúsítják, hogy Nyugat- Németországban a fasizmus és a milita- rizmus feltámasztásának poli'ikája mind határozottabb ellenállásra táláI a német nép körében. Ugyancsak emellett szól az a tény, hogy a népszavazás során mír több mint 15 millió nyugatnémet lakos foglalt állást a bonni és párizsi háborús szerződések ellen, a német békeszerződés megkötése mellett. Nyugat-Németország lakossága visszavág a revansvágvó és fasiszta elemeknek, harcol az eg-séges, demokratikus, független és békeszerető német állam megteremtéséért. , D. MELNYIKOV Nyugat-Németországban az utóbbi lobén olyan nyílt és durva formákat ltött a fasiszták tevékenysége, hogy er 31 még a nyugateurópai országok és a onni „birodalom" burzsoá sajtója is énytelen beszélni. Számos újságban olyan cikkek láttak napvilágot, amelyek elíté­lik a bonni kormányt azért, mert leplezetlenül ösztönzi a fasizmus feltámadását, Jyilvánosságra hoztak néhány okmányt melyek az új-nácik egyre fokozódó ar- átlanságáról tanúskodnak. E lapközlémények célja azonban tá- olról sem az, hogy maradéktalanul le­plezzék a neofasizmus veszélyességét z európai békére nézve. A reakciós úi- ágírók és szemleírók kénytelenek ugyan . közvélemény hatására állástfoglalni a íyugttnémetországi fasiszták aktivizáló- lása ellen, ugyanakkor azonban minden ■szközzel igyekszenek elkenni ezt a ve zélyt. A burzsoá sajtó óvatosan kerüli nindazt, ami fényt vethet a nyugaí- íémetországi fasiszta rriozgriom gyöke- eire, valamint a fasiszták és az ameri cai-angol reakciósok közötti kapcsos­okra. Nézzük csak meg közelebbről, mit is lallgat el olyan gondosan a burzsoá Propaganda ? Mindenekelőtt azt, hogy a bonni biro lalom fasizálódása immár iónéhány éve olyik, mégpedig egyidejűleg „alulról" ■s „felülről". A fasizmus meghonosítói íemcsak a nyugatnémet városokban tévé ténykedő különböző banditacsoportok tanem elsősorban a bonni tisztviselői ipparátus, amelyet Adenauer és arr.eri- tai-angol gyámjai hoztak létre. Köztudomású, hogy a bonni kül­ügyminisztérium munkatársainak 85 százaléka volt hitlerista, akik annakidején Ribbentrop hivatalá­ban dolgoztak. Ugyanez a helyzet a Lehr vezetése alatt álló nyu- ' gatnémet belügyminisztérium­ban is. Lehr hírhedt „személyi őrsége" pontos utánzata Himmler SS-alakulatainak. A Lehr-féle rendőrséget fasiszta tábornokok zezetik. Blanknak — Adenauer tulaj lonképpehi hadügyminiszterének — :örzskarábar. szintén kizárólag fasiszták :evékenykednek, kezdve Hitler volt sze­mélyi titkárától, Achsel von Busche őr­nagytól a fasiszta agresszió olyan tekin télyes megszervezőjéig, mint Hoisinger í hitleri vezérkar' hadműveleti osztályá­nak volt főnöke. A fasiszta elemek befészkelődtek a tartományok közigazgatási apparátusába is. A nyug.’.tnémetországi községi válasz­tások idején egyedül Alsó-Szászorszás tartományban a náci párt 80 volt tagja került be a községi és kerületi taná­csokba, közöttük Schüppmann, az SA volt vezérkari főnöke Hans Sencke, volt SS főmbe mvezető és mások. Ug e.nak- kor a Köln közelében fekvő Nets város tanácsába becsempészték a nácik Man- teuffel fasiszta tábornokot. E „törvényesített" fasiszták mellet’ Nyugat-Németországban a nyílt és titkos fasiszta szervezetek szerteágazó hálózat: működik. Adenauer klikkje a legszoro­sabb kontaktusban áll e szervezetekkel. Bebizonyosodott, hogy a leg­különbözőbb neonáci szervezete­ket ugyanazok az amerikai és angol reakciósok tartják fenn, amelyek annakidején Hitlert és bandáját anyagilag támogatták. Nemrég közölte a nyugatnémet sajtó hogy az egyik legveszélyesebb nyugat németországi fasiszta szervezetet, az úgy nevezett „Német Ifjúsági Szövetséget" í „Coca-Cola" amerikai konszern és nyu gatnémet gyáriparosok finanszírozzák. A „Coca-Cola" konszern többek között 7 millió márkát bocsátott a fasiszta szövet ség rendelkezésére. A szövetség egyik vezetője, Hans Otto volt főrohamvezető beismerte, hogy a szervezet szoros kap­perce itt kóvályog a fejemben egy dal­lam és sehogysem bír felbukkanni, tu­dod, ez: lala, lalala, lalala ... Ujjai szórakozottan turkáltak a hajá­ban, mintha ott is ezt keresnék. — De miért éppen ez a dal? Miéri nem másik? — Talán azért, Árért a szövege, tu­dod, ez: Bajtárs, ha sorsod hős halál, Helyetted majd a sorba áll Baj társ ezer! — Hova gondolsz? Én bizonv ilyes min nem töröm a fejemet. . . Nem ér demes, úgysem találom ki! — Vagy ez a másik: Vannak tájak, hol emberek, Kiket mély ágyak rejtenek, Álmodoznak. .. — Lehet, hogy ez ... Keze az asszony szemére simul. — Hunyd be a szemed egy kicsil Majd nekünk is lesz, mint odaát munkásoknak napfényes lakásunk, köz pontifütéses. minden kényelemmel fe' szerelt hatalmas bérházban ... Akkor é sztahanovista leszek . .. Bizonyosan va ilyen a dokkmunkások közt is ... Min denünk megvan, ami csak kell. A mur kának, mondjuk, hatkor vége. Aztá mind a ketten szabadok vagyunk, mint a madár. A gyerekek tiszták tetőtől- talpig, meleg és száraz szobában játszot­tak, rengeteg játékkal; fehérruhás elv­társnők vigyáztak rájuk ... Sétálni men­nénk kettesben, mint a szerelmesek. Az­tán a klubba, ott van a téren, tudod. a Modern Szálló, ez most klub. Megvan ott minden jó könyv, aztán van dáma­játék, sakk, kártya, minden . .. Aztán van televízió, sok lemez s még egy kis mozi- és színházterem is .. . Szá-szprU jobban töltjük el az estérket, mint a gazdagok a régi világban. Átöleljük egy­mást, úgv megvünk haza, Paulette, mi5... Utána olyan jól érzem magam, ejnye no, könny szökik a szemembe, mint mikor szovjet filmet nézek meg s ha csak ne­vetni látom az elvtársakat, menten el- érzékenyülök. ökölbe kell szorítanom a kezemet, hogy magamhoz térjek Aztán a bérház földszintjéről elhozzuk a gye­rekeket, akik már elbóbiskoltak főképp \ Nénette, látod innen? Kafunkha vesz- szük, lefektetjük ("két. Aztán mi köve*- keziink. Végre újra kettesben vag-unk, nincs semmi gondunk, nem kell m'sra sem gondolnunk, csak m'gunkr’... Igaz-e? -Arra, ami csak kettőnk dolga... Igaz-e, Paulette? Fordította: Révay József Stnß&izk a.’i ág-y&wi Részlet André Stíl »Az első összecsapás« című Sztálin díjas regényéből, amely a kikötőmun • kasok életén át a francia mun kásosztály hős harcát írja le az amerikai megszállás ellen, a bé­kéért* 1/ i kellene vinni azt a kalitkát. így üresen kimondhatatlanul szomorú látvány. Alapjában véve ostobaság volt eladni ezt a papagájt. „Eladni" _ no ezt nem ke ll éppen szószerint venni; inkább adósságot fizettek véle. A fűszeresnek, akitől a tejet hordják, megtetszett a ma­dár. Egyébként kijelentette, hogy csak azért fogadja el, mert segíteni akar raj­tunk, később, ha majd javul a helyze­tünk és lesz pénzünk, visszaadja ... De mégis csak életük társa volt és egy kis vidámságot jelentett a házban. A gye­rekek keservesen megsiratták. Hiába mesélték nekik, hogy csak kölcsönadták annak a bácsinak, aki hitelbe adja nekik a tejét, néha egy hónapig is... A tej az ő szemükben valami természetes do­log, ami az égből pottyan!... És a papagáj is... Már nagyon régóta az övék volt. Majdnem nászajándékul kap­ták egy matróztól, aki nagyon szerette a konyakot, a „Gége'-söntésben. Még legtöbb pénzükbe a kalitka került.. . Most üres, igazán jobb volna, ha a helye is üresen maradna. — Majd holnap kiviszem — mondja rá Henri —, de mit csináljunk vele? — Legjobb volna megtartani. Soh’sem tudhatjuk... Az ilyesmi mindig elkel a házban — szólal meg Paulette. Lefekszenek. Ez az éjszaka csupa pi­hentető, csend és nyugalom; nem fagy, bár a holdfény kristálytiszta, látni az ablaktáblák hasadékain keresztül. Hátu­kon fekszenek, egymás mellett, karjuk összeér, s mint rendesen, kézenfogják egymást, mint a gyermekek. — Ez a nap legszebb pillanata, Henri. Erősebben szorítja az asszony kezét és feléje fordul oldalvást. Másik keze fino­man végigtapogatja vállát, nyakát... — Paulette ... Megcsókolja a szájaszegletét, aztán odasímul hozzá, homlokát az arcához szorítja. — Fáradt vagy... fáj a fejed? — Nem. Zavarja őket a két kis gverek; itt al­szanak közvetlenül mellettük.-— És a gyerek égett keze? — Gyógyulófélben van, de nagyon megkínozta. Nem gondolod, hogy a pikrinsav túlságosan erős egy gyerek­nek? Nem volt egyéb itthon, de talán erős volt. — Nagy baj, hogy nem maradhatsz itthon velük . . . különben ez nem tör­ténhetett volna meg . .. Már a nyelve hegyén volt a válasz; „Miből élnénk, ha én nem keresnék?" De jobbnak látta lenyelni. Kitalálja, hogy tulajdonképpen mire gondol a férje s azt is, hogy nem fogja kimon­dani; vannak hetek, amikor csak a fele­sége hoz valamicske pénzt a házhoz. A férfi kínosan viseli ezt. Ha az ember­nek ennyi mindenféle probléma kavarog a fejében, a szerelmet és a gyöngédséget ki kell küszöbölni, még szóbahozni sem szabad. Ha mindig megmondanának egy­másnak mindent, amire az es^ük rájár. végehossza nem volna a sok összekocca­násnak, minden szóval egy kis fájdalmat okoznának egymásnak. Persze, ha vége- szakadna a nyomorúságnak s mindennek, ami vele jár ... Akkor minden szere­lem volna, ami csak megfordul a fejük­ben, ahogy jön ... Akkor nem volna más dolguk, mint szabadjára engedni minden közölni valójukat, felolvadni egymásban. Akkor ennek a sok és gyak­ran gyűlöletes elhallgatásnak és óvatos­ságnak. érzelmeik, gondolataik, sőt egész belsejük takargatásának nem volna többé semmi értelme sem... De a férfi is tpvább szövögette gondolatait. Megszó­lalt: — Igaz, hogy magam is találhatnék munkát imitt-amott, ha nem töltenem időmet a .., Most az asszony fordul felé, szembe­néz vele, megcsípi a karját, kacag; — Ne beszélj butaságokat. Jól tu­dod, hogy ilyesmire nem is gondoltam. A férfi megint hanyatfekszik. Szeret így' mélyebben feküdni, mint az asszony, mintha védelme alatt volna, mikor így segíti őt. Nagyon jó, hogy az asszony megértette . . . Mindjárt melegebb van itt mellette, ha helyesli a férje magatar­tását. — Valakinek okvetlenül rá kell szán­nia az életét, hogy ez a helyzet megvál­tozzék — szólal meg a férfi, hogy még közelebb érezze magához. _ Sőt, te­gy ük fel, hogy csak magamat akarnám kihúzni a nyomorúságból s keresnék valami kis pénzt hol itt, hol ott. hi­szen én sem vagyok butább, mint más. ez azért még mindig nyomorúság ma­radna, nekünk is, mint mindenkinek. Kell valaki, aki a gyökerénél fogja, ra­gadja meg ezt a dolgot. Ez nekünk, pil­lanatnyilag, talán sokkal keservesebb de elvégre egyszer majd minden megfordul. Az élet helyrezökken. Mindenki végezze el a maga feladatát... én, én is meg akarom tenni a magamét. Nem tudnék örülni az életnek, ha nem követnék el mindent, hogy ez minél előbb bekövet­kezzék. Az asszony ujja ott röpköd ide-oda a férfi száján, minden áron el akarja hall­gattatni, mintha ezt mondaná: „Tudom, ezt mind tudom, engem nem kell meg­győznöd." A férfi elhallgat és el akarja kapni az asszony ujját, hogy megharapja. Az asszony ingerkedik vele: — Vége a szónoklatnak? Az ember' újra nagyon nagyon fiatal­nak érzi magát, mikor így elszigeteli az egész világtól az éjszaka és a csöndes­ség, meg az álom, amely szelíden száll le rájuk s tündöklő tisztán, mint egy nyári este. Meztelennek és tisztának érzik magukat, valahogy túl minden gondon, bajon. Huszonötévesek, s a kezük, iz­maik. ajkuk épp olyan, mintha gazdagok volnának. Valami révület aranyoz be minden szót, amit kimondanak. Most már csak a vágy beszél belőlük: élni, szeretni ... — Tudom, mire akarsz kilyukadni ... Azért mondod el mindezt, mert ha fel­ajánlanák neked, szívesen elfogadnád. Meg akarsz puhítani engem, hogy én is igent mondjak? Henri kitérő választ ad: — Látod, mennyire csalódunk néha az emberekben. Frankeurről szinte lerítt, hogy nem nagyon szereti Gilbert-t. Egy héttel ezelőtt a gyűlésen ezt mondta: „Nem törődök a dokkmunkásokkal, ezé t nem jött el! Tanító..." Épp az imént találkoztam vele. Megkérdezte: „Tudod-e mi az oka, hogy Gilbert nem jött el a gyűlésre?" Elfehérredett, azonnal meg­érezte, hogy a kérdésem szemrehányás, már tudta az igazi okot. Szinte ellensé­gesen válaszolt: „No, no csak lassan! Ne adj a számba olyasmit, amit nem mondtam. Hogy önfeláldozó volt min­dig, nagyon is jól tudom, de nem ez a kérdés. Sőt, ha jobban segítenünk volna neki, nem ott tartana, ahol tart.. Dupuy hozta a hírt, csak azt nem tudta, hogy melyik kórházba ment és hogy mi­lyen gyorsan be kellett mennie. Ez' mondtam néki: „Látod, mindig jól meg kell rágni, kétszer is, mielőtt vádat emelnél valaki ellen . .Ez az eleve­nébe vágott. Ezt felelte rá: „Helytelen, amit mondasz, Henri. Nem értettél meg. Hallgasd meg, mit akartam mondani ... Például azt, amit te mondtál a múltkori gvűlésen Róhertnek a bátorságról, hogy bátornak kell lennie, mi? Gilbert nem mondhatta el ezt, mert ő soha sincs munkanélkül, mindig megvan a tanítót fizetése. Ö nem beszélhetett volna Ró- berthez úgy, mintha magTajta volna. Nem lett volna elegendő súlya a szavá­nak. Bizonyos, hogy Gilbert agyondol­gozta magát s ez olyan, áldozat, hogv fölér mindazzal, amit mi teszünk. Csak­hogy ez nem olyan mutatós és Róbert talán keményen visszavágott volna . . Erre azt feleltem neki, hogy nem akar­tam megbántani; mert annyi bizonvos, jól az elevenére tapinto'tam. Nem érde­melte meg ezt a szemrehányást . .. „Mindegy — felelte — igazad van, ha azt mondod, hogy a leggondosabban kell figyelni az elvtársak fárasztó munkáját. Nem volna szabad megengedni, hogy így tönkretegyék magukat. Pedig többen is vannak ilyenek fönt is, lent is! Oda­fent Maurice,* itt Gilbert... Restell­nek foglalkozni vele. És nézd csak ma­gát a képviselőt, Georges-ot; rá se hede­rít, pedig sokat kínozza a gyomra. De erre maholnap büszkék lesznek. Dicsek­szenek vele. Úgy viselik a be'egsápet. mint valami kitüntetést, mint az önfel­áldozás bizonyítékát. Mulatságos ez a Frankeur, mikor beszél és közben össze­vissza hadonász hosszú karjával. Alszol? — Bolond vagv! Arra gondolok, hogy én bizony semmiáron sem engedném, hogy tönkretedd az egészségedet. Előbb velem gyűlne meg a bajod. — Látod, Paulette, Gilbertnek épren az volt a baja, hogy egészen egyedül van. Első pillantásra ez csupa gyönyörű­ség: nincs felesége, nincsenek gyere­kek, akik megsínylenék az ő önfeláldo­zását. Igazam van?... Az asszony felelet helyett, megint csíp egyet rajta, büntetésül ezért a meg­jegyzésért. ... De minden éjjel, a gyűlések után, egyedül menni haza. hideg lakásba, hi­deg ágyba, hosszú biciklizés után és még csak vacsora sem várja! Gyakran inkább a fáradtságnak engedett, mint az éhségnek, üres hassal feküdt le s még annyi fáradságot sem vett magának, hogy valami kis meleg ételt kotyvasszon . .. Ez a hangulatát is tönkreteszi. Annál inkább, mert tanító. Nála nem úgy van, mint az üzemben, vagy a kikötőben, ahol az ember egyedül van a cimborákkal. Ez olyan mesterség, hogy az ember kissé egyedül érzi magát, ha a gyerekeket hazaengedte, érted ... Átfonja lábával az asszony egyik lá­bát. — No nézd, van már egy félórája, hogy itt fecsegünk, mint a szerelme­sek... Nekem aztán veled, igazán könnyű. — Te hízelgő mondta rá az asszony. — Valamit megint forgatsz a fejedben. — Megfogja a férje kezét, átöleli és magához szorítja, mint egy játékbabut. _ Te aztán érted a csíziót, te huncut.. Ha felajánlanák, elfogadnád, mi? — Valakinek mindig el kell fogadni. — Ejnye már no ... mondd inkább, még büszke is volnál már, mint egv kakas, mint mikor bejutottál a kerületi * Maurice: Thorez elvtárs népszerű neve. pártbizottságba! Tudod nagyon jól, bogyj előttem az ilyesmit nem lehet eltit- ! kölni 1 ... ! — Először is eddig még szó sem volt; róla... Ez talán csak ábránd, játszado-; zom vele. És főképpen nem is tudom,; alkalmas vagvok-e rá?... Ugyan, mit; tudok én Giíberthlz képest ?... ; Mikor az imént megérkezett és be.; számolt feleségének Gilbert visszaesésé ; ről, ezt mondta Paulettenek: „Nem tu-; dom, de az az érzésem, hogy az elvtár-; sak engem kérhetnének meg a helyette ; sítésére ..[ Az asszony megint ingerkedik vele és J tettetett komolysággal kérdi: ! — És ha én ellenezném? ! — Nem fogod ellenezni... 1 — De ha mégis ellenezném? ! Henri már nevet. ! _ Csak nem mondod komolyan? ! Az asszony érzi, hogy a férfi meg-! borzorgott. Henri már csak ennyi‘I mond: i — Az bizony nem volna jó. i Azt is megérzi az asszony, hogy ezek! a szavak a századrészét sem fejezik ki! annak amit a férje gondol. ! _. Te buta — szólal meg az asszony! —, csak tréfáltam. De látod, éppen ez! bizonyítja, hogy már elhatároztad m--! gad. Azt hiszem, engem már csak u‘ó ! lag kérdeztél meg, csak éppen tessék- ! lássék. ■ — Ugyan, ugyan! Elhatároztam ma-I gam, elhatároztam mag’m... először ül ez nem tőlem függ, hanem az elvtársak ! tói. Ha megkérnek rá, nem fogom gő ! gösen visszautasítani, anyi bizonyos .. ! De.ez nem jelent annyit, hogv rátermett-! nek érzem magam. Paulette halkan felkacag: — Mindig ezt mondod, mielőtt... I Az asszonyok — ez néha napnál vilá • gosabb — arra valók, hogy bizakodás:! öntsenek az emberbe. Ez mindenkire ér ! vényes. Az ember sokkal erősebbnek érzi! magát, ha ott van mellette az asszonya« s átölelheti... I — Itt nemcsak arról van szó, hog.« van-e hozzá tehetségem vagy nincs. Én ?.« dokkmunkásokon és a kommunistákon« kívül senkit sem ismerek. A többi ősz-* tálybelxekkel, kereskedőkkel, ipa-osokk.ii > parasztokkal még csak nem is érintkez í tem soha. Nos, a főféladatom _ már« tu dniillik, ha én lennék a kerületi párt-« bizottság titkára most, az amerikli mec « szállás idején, mikor annvi súlvos kérdés« tornyosul elénk _ a főfeladatom az« vo lna, hog>’ ügyesen mindenkit besze--- ■ vezzek az ellenállásba, nem pedig csak' a munkásokat. Ez pedig lehetséges. Bi-' zonyos, hogy megvannak hozzá az esz > közeim. Már pedig az ellenség minden' követ megmozgatott, hogy éppen min-' két, dokkmunkásokat, elszigeteljen a la-' kossá? többi részétől. Vegvük csak a la ' káskérdést: a városi kerületekből kizár 1 nak bennünket. És így vagyunk nvnderj evyéhbel. Hogy voniunk he hát minden-j kit. ha nem ismerjük az emberek felfo j gását? Nekem, mivel többnyire a kiké-] tőben dolgozom, kétségraelnül mindé’ k 1 másnál nehezebb megtalálnom a módját.' hogy szót értsek az olyan emberekkel.] akik nem kommunisták. Múlt éjjel is] Degand doktor autójában, semmit sem] tudtam mondani. Egreden szó sem jöt'] ki a számon. Ö egyfolytában .ontotta a] szót erről, arról, mindenféléről, én meg] csak igent, vagy nemet hiimmögtem rá ; És figyeld meg, szavamra más emberek1 sokkal több mindenféléről beszélnek,] köztünk, kommunisták közt pedig vada-] hogy mindig ugvanazok a kérdések tér-] nek vissza. Ezek a más emberek egy­szerre rengeteg mindenf.'Ie dolog iránt érdeklődnek, amiknek, első pillantásra, látszólag semmi közük sincs a politiká­hoz. A doktor beszélt a gyerekekről, az­tán a súlyokról és súlyzókról _ ez a ve sszőparipája, tudod — aztán a vadá­szatról, az orvostudományról, “Bizonyos tárgyakról, amelyeket a Viviennc-Mú- zeumban kellene elhelyezni. De a furcsa az volt. hogy akármibe kezdett, mindig a politikára lyukadt ki és nem hiszem, hogy csak az én szép szemem kedvéért. Módot talált rá, hogy m-glítrgassa a Szovjetuniót a súlyok és súl 'zók ügyé­ben, csak úgy ontotta a neveket, a szá­mokat! Egyébként ezen felül sokkal já­ratosabb az SZU''hl P történetében, mint jómagam; ezt a könyvet, tudod, te vet­ted nekem. Meg kell mond’nőm, hogy a súlyok és súlyzók iigve iránt, még­hozzá a Szovjetunióban, sohasem érdek­lődtem. Pedig a kikötőben éppen elég dolgunk van a súlyokkal. Paulette a két tenyerébe fogta a férje arcát és két ujjával lezárta a száját: _ — Hallod-e, csak nem akarsz egész éjjel beszélni? Henri kiszabadítja magát, úgy fe'eli: — Ha erre gondolok, semmi kedvem sincs aludni.., Ha az ember így neki- lelkesül, legszívesebben holta napjáig ébren maradna. Ilyenkor legtisztább az agyunk. # V/égigsmogatta az asszony vállát és " karját és minden átmenet nélkül ezt mondta: — Nem is tudod, milyen szép vagy.., — No, persze, mert nem lá‘od a ha­jamat, rajta fekszem. Még sohi élelem­ben nem volt ilyen kócos. Fogd m:f itt. .. — Fantasztikus, hogv eev-egy daltó nem tud az ember szabadulni. Már ö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom