Szolnok Megyei Néplap, 1953. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1953-02-26 / 49. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 február 26. ■ IIIIIW ■ ! ■ —■——t „Boldog- ggemekUoc" — A Magyar-Szovjet Társaság képkiállítása — Fehérblúzos, pirosnyakkendős lányok, fiúk vidám csapnia szalad a tavaszi napsugár tényében pompázó virágos fák alatt: szovjet gyermekek. Ez a kép fogadja á belépőt a szolnoki múzeum kiállítási termében, a Magyar-Szovjet Társaság képkiállításán. A gyönyörű képek a szovjet gyermekek boldog életét mutatják be. % A szovjet egyetmetek egészséges, fákkal körülvett szülőotbonokban látnak világot. A szülőotthonok befogadóképessége 1913-hoz viszonyítva húszszorosára növekedett. Az anyák és újszülöttek egészségére gyermekgyógyászati tanácsadók vigyáznak, akik nemcsak az anyát, hanem a gyermeket is óvják a megbetegedéstől, figyelemmel kísérik növekedését, fejlődését. A Szovjetunióban nagy példányszámban adnak ki könyveket és brosúrákat a gyermeknevelésről. Külön folyóirat jelenik meg a szülők számára, a „Szemja i skola" (Család és iskola). % A Szvofetunióban békés, boldog életre neveli a család a gyermekeket, derűs, munkaszerelő, kulturált emberekké. Nagy segítséget adnak ehhez az óvodák, bölcsődék. Itt a szülők 13 százalékát fizetik a gyermekeikre fordított összegnek. Az iskola és a társadalmi szervezetek fokozottan törődnek a gyermekekkel. A tanító szívesen látott vendég és tanácsadó a családnál. Az iskolai tanulók száma ma már 37 millió a Szovjetunióban. Az iskolákban nagy figyelemmel és szeretettel kísérik a gyermekek fejlődését. Megismertetik őket a gyakorlati élettel. Az elméleti oktatás párosul a szakkörökben és az iskolák kertjében végzett gyakorlati munkával. A fiatalok tanulmányi kirándulásokat tesznek üzemekbe, építkezésekre és kolhozokba. A könyv utitársa a szovjet gyermekeknek. A szovjet hatalom éveiben a Szovjetunióban 39.132 kiadásban jelenlek meg gyermekkönyvek, összesen 1,006.000.000 példányban. Negyven kü- önféle újság és folyóirat jelenik meg a gyermekek számára. A pionírok — erejükhöz mérten — _társadalmilag hasznos munkát végeznek. Fiatal gyümölcs- és virágkertészek, állattenyésztők és agrotechnikusok százezrei vesznek részt az ifjú természetbúvárok iskolai szaköreinek. munkájában. Az ifjú micsurinisták 1931-ben 32 millió gyümölcsfát, bokrot és dísznövényt ültettek % Nagy gondot fordítanak a fiatalok kulturális és művészeti munkájára is. A Szovjetunióban 99 gyermekszínház van. Ezek évene több mint 30 ezer előadást tartanak a kisebb gyermekek számára. Ezekben a színházakban állandó színészi, rendezői, képzőművészeti, zeneszerzői és pedagógus-kollektívák dolgoznak. A gyermekszínházak rendszeresen megvitatják a gyermekekkel az új előadásokat. A vitában résztvesznek a színészek, színműírói, rendezők, zeneszerzők, képzömü vésgek és pedagógusok. A különböző korú gyermekeknek filmeket készítenek. Ezek kifejlesztik a gyermekekben a leg- jobb tulajdonságokat: az igazságot, a bátorságot, a merészségei és a hazaszeretetei. Minden gyermek számára biztosítják az egészséges, vidám és hasznos nyári pihenést. A gyermekek milliói pionír- táborokban, gyermeküdülőkben, szanatóriumokban, óvodák és bölcsődék nyaralóiban pihennek. 1932-ben a gyermekek nyári pihenésének megszervezésére csak az állami társadalombiztosítás és szakszervezetek költségvetéseiből 7 64 millió rubelt fordítottak. Fejlett az ifjúsági turisztika. 1931 nyarán a szülővárosuk, vagy falujuk környékére tett kirándulásokon, túrákon 8 millió iskolásgyer mek vett részt. % A Szovjetunióban mintegy 600 sportiskola működik. A kötelező tanórákon kívül a gyermekek különböző sportkörökben és szakosztályokban sportolnak. A kiállítás levelei, melyeket szovjet gyermekek írtak, arról tanúskodnak, hogy tiszta és derűs a szovjet gyermekek és ifjúság lelkivilága. Nagyszerűek és nemesek a törekvéseik: ,,Én csillagász szeretnék lenni — írja Alekszandra Brjan gyijukaja 13 éves pionír. — Szeretnék elrepülni a Marsra és más bolygókra, ha majd feltalálják a bolygók közli léghajót... Tanulmányozni akarom a világ- egyetemt, hogy minél több új felfedezéssel gazdagítsam Szovjet Hazámat". A kisújszállási női traktoros iskoláról írták Az iskola tanulói lelkes felajánlásokkal készülnek március 9-e méltó megünneplésére. Vállalásaikból kitűnik: mindnyájan tudják. hogy Rákosi elvtársnak köszönhetik a háromhónapos tanfolyamon való részvételt és a továbbtanulási lehetőséget. Mészáros Katalin bár. más átlagát négyesre javítja és úgy tanul, hogy városába visszatérve, komoly segítséget nyújthasson a gépállomásnak és traktorostársainak. Csajági Mária brigádvezető arra tett ígéretet, hogy brigádjában lévő elvtársait tudásához mérten segíteni fogja minden téren. Csőké Mária, Laskai Anna, Tóth Piroska és Soós Róza szívvel lélekkel tanulnak és fokozottabban ügyelnek a fegyelem megtartására mint eddig. Az iskolából kikerülve, mindnyájan olyanná akarnak válni, mint Vékony Róza sztahanovista traktoros, aki: példaképül választottak. A HOLLANDIAI n ÉS ANGLIAI Az elemi csapások közül talán a víz pusztítása a legiszonyatosabb. Ha áttöri a gátat a tengerek vagy a folyók árja, zúgva, rohanva mindent elönt, elsöpör... Régen az emberek általában elkerülhetetlen csapásnak tekintették az árvizet Immár látjuk: az árvizek ellen igenis védekezhetünk. Az árvizek közül legsúlyosabb az úgynevezett szökőár. vagy vihardagály. A tengerek alacsony fekvésű partvidékét önti el. Idén február elsejének éjjelén szörnyű katasztrófa érte Hollandia népét. Pusztító tengerár törte át száz és száz helyütt a németalföldi gátakat. Brabant nyugati része, Zeeland a délhollandiai szige ek, továbbá Rotterdam egész környéke tengerré változott. Az északi partvidék is teljes hosszában víz alá került. Szörnyű éjszaka volt. A tenger szintjénél mélyebb fekvésű országrészek több méter magas vízréteg alá kerültek. A lakosság a magasra épített házak emeletein vagy a házle őkön keresett menedéket. De ezreket és ezreket ragadott magával a víztömeg sebes áradata. Hivatalos megállapítás szerint ?00.000 ember vált órák alatt hajléktalanná. 1400 a halottak száma. A borzalmas katasztrófa milliónyi embert, vagyis Németalföld népességének 10 százalékát érinti. Hollandia területének egyhatodát bortíotta el az árvíz. GATJAVITAS HELYETT ESZTELEN FEGYVERKEZÉS Víz alá került csaknem egész Dél- nyugat-Hollandia. Az elemi csapás sújtotta vidéken nem kevesebb, mint egymillió ember tartózkodott. A partvidék lakossága az elöntött házak tetején, vagy a vad hullámok mosta fák ágai közt várta megmentését. Közel 100 helyen szakadt szét a gát. Hollandia dolgozó népe egyemberként sietett a bajbajutottak segítségére. Hanem egy pillanatig sem volt vitás, hogy a katasztrófa bekövetkezése miatt a kormányzat a felelős. A kormányzat elmulasztotta a gátak karbantartását és megerősítését. Ama híres gátákat tette tönkre a kormányzat hanyagsága, amelyeket évszázadokkal eze'ő t igazi hősi erőfeszítéssel emelt a hollandus nép. A gátak, amelyek oly sokszor dacoltak már a természet erőivel, most egyik óráról a másikra felmondták a szolgálatot. Angliában is hatalmas- árviz pusztított. Az Északi-tenger vize többeze- mérföldn i sávon elárasztotta az ország délkeleti partvidékét. Mintegy 110.000 hektár termőföld került víz alá. Csaknem félszázezer ember vált hajléktalanná, ezer pedig nyomtalanul eltűnt. Itt is, akárcsak Németalföldön, többszáz felyü't szakadtak át a gátak. Ezt a pusztítást is el lehetett volna kerülni, ha a kormány az angol adózók pénzéből az esztelen fegyverkezés fokozása helyett kijavítja a régi gátakat. A belga és francia partvidéken is súlyos pusztításokat okozott a tengerár, hasonlókép a kormány hanyagsága miatt. A víz pusztításán kívül rettentő károkat okozott ama tomboló szélvihar is. melynek óránkénti sebessége meghaladja a 150 kilométert. A nyugateurópai súlyos katasztrófák természeti okozója végeredményben a pusztító szélvihar. Hazánkban a 600 négyzetkilométernyi Balatonon igen tanulságosan megfigyelhetjük ezt a jelenséget. Ha mondjuk ke leti szél fúj, úgy Keszthelyen duzzadást, Kenésén apadást okoz. Ha pedig nyugati szél fúj, éppen fordított a helyzet. Az északi szél a déli partokat duzzasztja meg erősen, az északin ellenben leapad a víz. Igaz, mindez csak rövid ideig tart, mert ellenáramlás indul meg a tó alján. HA EROS A SZÉL ÉS ALACSONY A PART Mindeme jelenség hatalmas méretekben jelentkezik az óceánokon. Kivált ak- ko rveszélyes a helyzet, ha nagyon erős a szél és alacsony a tengerpart. Ilyenkor ugyanis nem tud kifejlődni az ellenáramlás. Ha a tenger felől part felé fúj a szél, óriási mértékben feduzzasztja a vizet. Ha ez a jelenség éppen egybeesik a dagály időpontjával, különösen óriási a veszély. Hollandiát és Németország északi partjait kiváltképpen gyakorta veszélyezteti a tengerár. Ahol magasak a partok, vagy ahol mély a tenger vize, ott nem okoz sok fejtörést, gondot a kérdés. Mert a szélviharokkal együttjáró árvizek jobbára az alacsony fekvésű tené gerpartokat öntik el. Szökőár vagy vihardagály a neve az iszonyatos jelenségnek. A vihar hevessége váltja ki elsősorban. De nem utolsó az a körülmény sem, hogy a vihar középpontjában uralkodó alacsony légnyomás alatt magasra emelkedik á víz szintje. Egy-egy hatalmas vihar középpontjában a légnyomás 50—60 milliméteres higanynyomással az átlagos alá kerülhet. A víz tizennégyszer hígrbb anyag, mint a higany. Az imént említett víznyomáskülönbség így hát azt jelenti, hogy a tenger vize itt 70—80 centiméterrel magasabbra emelkedik. Emellett további veszedelmet jelent az is, amikor két kiválóan erős különböző irányú légáramlásnál, az úgynevezett időjárási frontokon nagy vízmennyiség torlódik össze s a víztömeget a szél maga előtt hajtja. A pusztító vihardagályok és szökőárak többnyire forróövi orkánokkal járnak. Nagy viharok idején megjelennek néha a magasabb szélességi övék alatt is. Európa tenger parti vidékeit sok ilyen eredetű áradás sújtotta már. Hollandia igen régi idők óta védekezik a tenger vihardagálya ellen, hatalmas mesterséges töltés-rend szer-el. Hol'an- diában többször is előfordult, hogy a tenger a gátak fölött átcsapott, vagy szétrombolta a parti védőmüveket. 1570- ben a gátak gyöngének bizonyultak és olyan pusztítás keletkezett, hogy a feljegyzések szerint 400.000 ember fulladt meg. A hollandiai polderek mesterségesen kiszárított lagúnák, ezeket kell védelmezni. MEGELŐZHETJÜK AZ ELEMI ERŐK PUSZTÍTÁSÁT Hollandia előtt sorakoznak a Frit»-' szigetek. Valamikor összefüggő homok- turzást alkottak. A szigetek ma is erősen pusztulnak és védeni kell őket. Történettudósok tanúsítják: 1086-tól 106 községet pusztított el teljesen a vihardagály. Tizenegy sziget is víz alá merült. Ez ellen építették a hatalmas gátrendszert és szerveztek viharjelző szolgálatot, A viharjelző szolgálat ugyan most is pontosan működött, de a gátak karbantartását annál inkább elhanyagolták. Nemcsak Nyugat-Európában, de számos más területen is nagyon kísért a tengeri szökőár. A Baltitenger délkeleti partjain is jelentkezik e pusztító elem. Az ottani lagúnákban hatalmas méretekben megduzzad a víz és a Pregel-folyón ilyenkor visszafelé áramlik a víz. Kö- nigsbergnél méteres duzzasztást mértek. Előfordult már a Finn-öbölbe ömlő Néva-folyón is, hogy felduzzad a vize és Leningrádnál megemelkedik a vízszint. Régente Pétervár utcáit is elöntötte ilyenkor az ár. A Földközi-tengeren a Balkán-hegységről lebukó bóra átnyomja az Adria vizét a velencei partokra és olyankor a vihardagály elönti a Márkus- teret. Az Egyesült Államok keleti partjait is igen erősen fenyegeti a vihardagály pusztítása. Florida és a Mexicói-öböl partját is több ízben látogatta meg egy- egy vihardagály. 1875-ben így pusztult el Galweston. 1891-ben ismét pusztított, 1900 szeptember 8-án pedig olyan erős vihardagály tombolt, amely az utcákat az első emeletig elárasztotta. A nagy házak szigetszerűen emelkedtek ki a tengerből és egymásután dőltek össze. 6000 ember fúlt a vízbe. Elő-Indiában. a Ganges torkolati vidékén 10—20 évenként 10—20 000 ember esik áldozatául a vihardagálynak. 1876 október 23án 10.000 négyzetkilométer terület került víz alá, 15 méter mélységben. Falvak pusztultak el olyannyira, hogy még nyomukat sem lehetett megtalálni. 200.000-nél több ember pusztult el. Mindezt ma már elháríthatjuk modern gátépítéssel s a régi gátak korszerű karbantartásával. E művelettel megelőzni az elemi erők pusztítását: elsőrendű feladat a Szovjetunióban és a népi demokráciákban. De nem elsőrangú feladat az imperialista fegyverkezési hajsza országaiban. S a népellenes kormányzat bűnös hanyagságának sajnos, a -dolgozó néptömeg látta kárát Hollandiában is, Angliában is.-üách Alfréd, az Orsz. Meteorológiai Intézet helyettes igazgatója. **************************************************************************************tt*t***t****** ******************************************************************************* /ly. cghall a faluban a legszegényebb zsellér' ember. Meghalt szegény emberi módon, ágyban fekve, hosszú sorvadás után. Kivilték a temetőbe, gyalulatlan deszkakoporsóban, betették a földbe, s ráhúzták a rögöt. Aztán hazajött az a néhány ember, aki kikísérte, nagyon kevesen voltak; a két legénysorban lévő fia s a töppedt kis öreg felesége: a szomszédokból három asz- szony, meg egy öreg, akivel egész életében csak veszekedett. Talán azért kísérte ki, hogy rrtég- egyszer megdobja röggel a koropsóját. Négy-öt iskolásgyerek ment elöl a tanítóval, aki végigénekelte a falut s hátul megint négy-öt gyerek, de ezek nem énekeltek, csak bámészkodtak. Aztán hazajöttek s mielőtt szétoszlottak, egy- pár szót váltottak, hogy jóravaló ember volt. még élhetett volna, hogy különösen pipázni nagyon szeretett, ha dohánya vót, a krumpliszárat is el- szitta szegény, ezzel elmúlt az emberek emlékezetéből. A két fia bement a kis házba, amely olyan alacsony volt, hogy a mestergerendát érte a kalapjuk, csendesen leültek a két székre, az anyjuk meg bezárta az ablakot, amit eddig nyitva hagytak a koporsó után. Az öregasszony tüzet rakott s megmelegílette a töltött káposztát, amit gazdáék küldtek, egy nagy fazékkal. Ez a töltött káposzta az egész temetés alatt ott volt s a szaga beleszólott a tanító imádságába is, a két fiú már arra gondolt mellesleg, hogyha hazajönnek a temetőből, legalább egy jót fognak enni a szegény atyus halálára. Nagyon tisztességes embernek nevezték magukban a gazdát, pedig csak három napja mondta meg nekik, hogy ki kell menni a házból. Addig még ett- maradhatnak, míg az öreg meghal, de másnap aztán gondoskodjanak maguknak helyről, mert már másik zsellér várja, mikor költözhetik be. Itt a tavasz, kell a munkás, mert a trágyahordással is elmaradtak az öreg betegsége miatt. Nem búsultak ezen, mert a jövő el volt rendezve. A vénasszonyt megszólította a papné, mikor fentjárt a parókián bejelenteni, hogy az öreg úrvacsorát kíván, hogy „hát Zsuzsi néni, mit fog azután csinálni?" Alondta, hogy nála ellakhat, kivált, ha ágya is van, a kis kamrát odaadják neki, ott el lehet, míg él, csak a baromfira kell vigyázni, zöldet szedni a rucáknak, disznót etetni, udvart seperni, meg a kertben, már amit egy öreg asszony lendíteni tud. Nagyon meg is nyugtatta szegényt ez a dolog s azóta nem sírt annyit, mint addig, most inkább azt sajnálta, hogy mér nem tudott ő régebben erre a boldog állapotra jutni. Nem kellett már neki a rogy- ryant kis ház, még kiseperni is csak a szoba közepét kot.orta össze, minek, s más számára? MftRICZ ZSIGMOND : cA birkaitaté ocíLll Reggel ő már megy, a papákhoz, a többibe meg semmi köze. Lassan, szótlanul eddegéltek, míg csak meglehetősen jól nem laktak. Akkor a két fiú ai anyjára nézett, ők is készen voltak: egyikük se marad a gazdánál, eleget ette a zsírjukat, még jó, hogy szabadulnak tőle. Egyik elmegy kocsisnak, egy nagygazdához, a másik meg a városba megy, nincs kedve többet falun lakni, városba megy. Most hát arra gondoltak, hogy el kéne osztozni. — Maga megy, a papákhoz? __ kirdez'e az an yját a kisebbik s a városra gondolt: ha pénzt tudna csinálni, meg se állna Amerikáig. — Nem tudom, hogy lesz — mondta óvatosan az öregasszony. Nem mert őszinte szét mondani, megszokta életében, hogy a jövő percet se tudhatja az ember s hátha a gyerekeknek van még valami külön akaratjuk. Attól félt legjobban, hogy valamelyik azt fogja kívánni, hogy vele lakjon, mert biz ö már nagyon megútálta az örökös szegénységet, csak úgy reszketett, hogy kikerüljön ebből a nyomorúságból, mint a paradicsomba, úgy vágyott a Ppprté konyháiára, istenem, csak ma is, hogy fenni járt, csirkét pucoltak, hétköznap ... — Maga dóga — mondta csendesen az öregebb fiú, aki itthon akart maradni a faluban, de lány járt az eszébe, házasodni szeretett vón, annál jobban, mert jányéknak van egy kis házuk is: örült azért, hogy szabadul az anyjától. A kisebbik bekattantotta a bicskáját. Halnyelü penicilusa volt, úgy csattant, mint egy pisztolylövés, ki is nyitotta mégegyszer s újra becsattan, tóttá: ez olyan messzevágyó embernek való fajin kés volt... Sehogy se tudta, hogy kén kezdeni mán az osztozkodást. — Be cifra egy tarasznyi — mondta aztán s a szőrtarisznyára nézett. A bátyja is odanézett a tarisznyára: hm. az öcskös a közös tarisznyát akarja, amivel az apjuk a vásárra járt, meg messze idegenbe, régebben, kubikos munkára. Ez a szőrtarisznya volt álmaik netovábbja, gyermekkorukban ebből kerüli ki a madárlátta kenyér, meg a vásárfia, nagyon megbecsülték ezt a tarisznyát. De ő tudta, mit jelent az öccse szava: böcsmöli, hogy ingyen kapja meg az öreg szerszámot, Iatssan. hosszú várakozás után, mintha nem volna fontos, lenézett az öregnek a csizmájára, ami kikandikált az ágy alól. y— No a tarisznya még tarisznya — mondta —, de evvel a vedlett rossz csizmával micslnál- junkl kisebbik fiú kapzsin pillantott oda. Ohó. a csizma. Nincs valami jó állapotba, de kímélni lehet vele a jobbikat. Már ő is harmadik napja tanakodik, méket válassza, a csizmát vagy a tarisznyát. Ha tudta vón, mék kell jobban a bátyjának! Mert hiszen ő úgyis csak addig fogja viselni a tarisznyát, míg nem ér a városba, mert a városban már senki se hord tarisznyát, de ha ennél marad, itt még száz esztendő múlva is meglesz, hát ennek ez sokat ér... De ő is szerette volna, mert ö meg elutazik. Hogy lehet tarisznya nélkül útrakelni a faluból, szinte úgy érezné magát, mintha üresen, semmi nélkül menne, csupaszon... Hanem most szörnyen megijesztette, hogy a bátyi0 fel se veszi a tarisznyaválasztást s a csizmához pártolt. Elkezdett vörös arccal azon gondolkozni, hátha mégis sokkal jobb az a csizma, amilyennek ő látta. — Ó, fijajim — mondta az anyjuk elpitye- redve —, itt mán minden a tiétek. Meghalt a ti jó apátok!.., S szomorú szemmel pislogott a tarisznyára meg a csizmára. Bizony úgy vóna az igazság, hogy itt minden az övé volna, el lehetne adni a tarisznyát, el is akarta, de nem merte, míg az öreg élt, hogy majd azután. A Lukácsék fia járt itt valamelyik este kérte a tarisznyát meg a veres pipát s egy ötözet ruhát ígért érte az anyjáéból, fekete ternó ruhát, kicsit ződ már a színje, de még el elfeselve nincs. Nagyon szeretett vón abba a ruhába menni a papékho, mert akárhogy forgatja, nincs neki egy valamirevaló rongya se, amibe mutathassa magát. Elkezdett keservesen sírni, sírt, sírt, csak úgy bulldogéit a könnye. Kifordult a házból olyan erősít sírt. Nem lesz mán semmi becsülete a parókhián, ha a fiúk a csizmát is, a tarsznyát is viszik, mehet utcai kódusnak... A fiai tudták, hogy sajnálja tőlük a tarisznyát, de nem tudták a Lukács Sándor kínálatát, hát azt hitték, ez csak irigység s ez nagyon fájt a tulajdon édesanyjuktól. Mikor elunta a sírást, a nagyobbik rá is szólt: — Maga mit rücsköt! .., Az öregasszony sokára s szepegve szólalt meg: — Ó, fijaim, sajnálom én azt a ti jó apátokat!... Nem tudjátok ti, mi, vét ü nekem! Akkor már a Feri a gombos lajbit akasztotta le az ajtó sarkáról, az öregasszonynak megállt a szívverése, ennek a zsebjébe vót a veres pipa ... A másik meg a kaszakészségre tette rá a kezét s hosszan s nagy értelemmel tűnődtek rajta, hogy most melyikük jár jobban... De a szegény anya csak azt látta, hogy a tarisznyát is, a veres pipái is a kisebbik fiú harácsolta el, ez a rossz, kígyótermészet, aki még a faluból is el akart menni s rettenetesen meggyűlölte érte a gyerekét. — Ó, ti. kutyák __ motldta s megfenyegette ők et ököllel — még el se dugták jól az apjukat, már ezek rávetik a körmüket a jó lélek vagyonára. Inkább téged kapartalak vón el, ha ilyen bitangok vatlok. , De a fiúk felöl beszélhetett. Azok egymásután hiimmögeitek, ümmgettek, egész másnap délig folyton spekuláltak, míg mindenen elosztoztak. Már akkor beköltözött az új zsellér, már az anyiukat is elhurcolta a szomszéd szekere a papéihoz, ágyával, ágybélijével, ócska ládájával, a fiúk még mindig nem végeztek, de már úgy gyűlölték egymást, hogy mind a kettő tudta, hogy soha az életben még háttal sem jog arra fordulni, amerre az egy testvérét véli... Itt nőttek fel ebben a rossz házban, e közt a lim-lom közt, soha nem jutott eszükbe válogatni, osztozkodni valamin: családi közösség levegője, békesség volt ez körülöttük. De most egyszerre egyénekké. lényekké lettek a bútorok, ruhák, még a rozsdás járom szeg is: megjelent köztük, amit eddig itthon nem ismertek, a magántulajdon, minden borzalmas szenvedélyével és átkával és kést tudtak volna verni egymásba a rossz molyokért, amit még felkajtattak. Végre mégis csak készen voltak. Akkor a kisebbik meglátott az udvar fenekén egy hosszú s rettenetesen rossz birkaitató válút. — Ezt még nem oszto'tuk el — mondta. — Az a — morogta sötéten a bátyja. — Most evvel mit tegyünk? Az új zsellér odaállt közéjük s heccölve beleszólt: __ Vágjátok ketté. Ne vetett rajtuk, mert mit ér a válú, ha ketté vágják. De az öregebb, a gazda, kifundálta, hogy ha kettévágják, akkor ő a levágott végire deszkát szegez, jó lesz a még válónak. Az öccse persze nem akarta magáiul vinni a városba, neki mindegy, majd valakinek elajándékozza, vagy a zsidó ad érte egy pakli dohányt... Aíihály átvetette á fűrészt a válú derekán. Erre Feri k:találta a bátyja számítását. Hm, még ez a válú teszi gazdává a bátyát; ebből malacot lehet etetni, ha a malacot eladja, hornyát vesz; ha a tehenei eladja, házat vesz; gazda lesz; ő meg kódus az országúton ... Fogta a fűrészt s hosszába tette a válún.. így vágták el a válút kétfelé, hosszában, hogy egyiknek se legyen haszna belőle. (1921).
