Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-11-01 / 3. szám - Kötelességünk keresni az optimális megoldást
kérdésekkel és a nyilvántartással öszszefüggő adminisztratív intézkedések. E téren úgy értelmezzük az átépítést, hogy azt a fajta adminisztrációt, amit nem hagyhatunk el, nem a peda. gógusokkal kell a jövőben végeztetni. Ezzel tehermentesítenénk az igazgatókat és a pedagógusokat is. Hangsúlyoznám a nemzeti bizottságok szerepét az iskolák gazdasági gondjainak megoldásában. Mindenekelőtt a javításokra, a karbantartási munkákra, a szükséges berendezés biztosítására gondo. lók. Tudvalevő, hogy az iskolaigazgatókat épp az ezzel kapcsolatos teendők terhelik meg a leginkább. • Az iskolaügyi minisztérium a komplex ellenőrzés periodicitását ötéves időközökben szabta meg. Mennyire érzik felkészültnek magukat arra, hogy ezen körülmények között is megfelelő tanácsokkal tudják ellátni a pedagógusokat? Hogyan vélekednek a felügyelet új küldetéséről, melynek értelmében az ellenőrzést a tanácsadással kell felváltani? Dobro vický Tibor: Az inspekciós tevékenység új elveit és irányát nagyon pozitívan értékeljük. Az új elvek megvalósítása azonban nem mindig a tanfelügyelők jóakaratától és nem minden esetben szakmai-módszertani felkészültségüktől függ, hanem gyakran a munkakörülményeiknek az új feltételekkel való összehan. golásától. Itt mindenekelőtt két összetevőt emelnék ki: az egyik az időtényező, a másik a hatáskör kibővítése. Ami az elsőt illeti, az mindig rendkívül fontos volt a tanfelügyelők munkájában. Arra gondolok, hogy a tanfelügyelők tudvalévőén állandó időzavarral küszködnek. Mélyen egyetértek az Učiteľské noviny 29. számában közölt „Inšpekcia aká je a aká má byť“ című írással, amely többek között megemlíti, hogy az iskolaügyi dolgozók közül éppen a járási tanfelügyelőknek van a legkevesebb idejük a pihenésre, a testi-lelki regenerációra. Pedig a tanfelügyelők jó munkájának első alapfeltétele az, hogy elegendő idejük legyen. Ebben benne foglaltatik az önművelődésre, a munkájuk állandó tökéletesítésére való idő, továbbá az a lehetőség, hogy az iskolákat „csak úgy“, nem hivatalosan, minden sietés nélkül látogathassák, nyugodt körülmények között oldják meg az igazgatókkal a különböző pedagógiai problémákat, barátként adhassanak tanácsot, vagyis formalizmusmentesen segítsék az iskola munkáját. Az ötéves ciklus részben azt a gondot is megoldja. Azért mondom, hogy részben, mert a tanfelügyelők még mindig sok időt kénytelenek elvesztegetni felesleges gyűlésekkel és különböző funkcióik miatt. Szakosztályunk vezetéssel és ellenőrzéssel foglalkozó csoportjában ez év szeptember elejétől a tanfelügyelet új elveit úgy próbáljuk bevezetni a gyakorlatba, hogy megszüntettük az ún. tematikus inspekciókat — ezek az egyes iskolatípusok ötletszerű kiválasz, fásának alapján történtek, s többékevésbé a szükséges írásbeli dokumentáció miatt került rájuk sor. Úgy döntöttünk, hogy szeptember 20-ig minden tanfelügyelő végiglátogatja a saját körzetébe tartozó iskolákat. Látogatása során közvetlenül segít a nehézségek megoldásában, azokat a gondokat, amelyeket nem tud helyben megoldani, a megadott terminus után együtt oldjuk meg. Nyilvánvaló, hogy nem egy eset pozitív megoldása érdekében személyesen kell majd felkeres, nünk a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságot, illetve az oktatási minisztériumot. ® Az önök járásában nagy számban vannak nemzetiségi iskolák. Milyen gyakran foglalkoznak önök ezek gondjaival külön, például a szakosztályvezető gremiális ülésein? Megfelelőnek tartják-e a nemzetiségi iskolák hálózatát járásukban? 86
