Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Gondjainkról - nagyítóval
nek majd az új iskolai évben arra, hogy iskoláinkból kizárják a korszerűtlen, üresjáratú, formális akciókat. Szeretnénk hangsúlyozni: minden szervezeti átalakításnak és reformkezdeményezésnek csak akkor van létjogosultsága, ha az a társadalmilag értékes és egyénileg is elismert tanulói magatartás- és tevékenységformálást szolgálja. Az iskolai élet demokratizálása pl. megkérdőjelezi az autoritativ tanító—tanuló viszonyt! S ez már magában rejti a kreativitásra nevelés problémáit is. Mindehhez azonban meg kell teremteni a tanulók számára az aktivitási lehetőségeket. És itt már nem elég az a folyamatirányítás, mely a felülről adott feladatok lebontását célozta csak meg. Nem elég a felsőbb utasítások engedelmes végrehajtásán mérni igazgatót, tanítót, de értékelni kell őt az általa vezetett—végzett nevelőmunka szintjével. Tudjuk, a gyakorlat nemegyszer járt azzal a követelménnyel, hogy a „végrehajtó” igazgató—tanítók voltak a jók és nem a „kezdeményezők”. Az osztályban pedig nem az igazán tehetséges tanuló volt a „legjobb”, hanem a „jólfésült—engedelmes—magoló”. Minden irányítási szinten a tetejéről a talpára kell állítani értékrendszerünket. Ez a párt meghirdette új gondolkodásmód. Ez nem tűr formalizmust és üresjáratot. Nem tűri pl. a nevelési célok hazárd, „Tantárgyon kívüli” helyezését, s ezzel karikírozášát. E sorok írója jelen volt egy — a járási illetékesek által — kiválónak minősített mintaórén, ahol a tanítónő a Csiga-biga gyere ki kezdetű gyermekdal tanítása során „az állatok megszerettetését” tűzte ki nevelési célul. Az, hogy az órára behozott csigák a melegben szétmásztak és a gyerekek szedték össze őket, de még az sem, hogy felborult a rend, nem lényeges. De az, hogy bűnös módon egy szó sem esett arról, amit a közös éneklés, a muzsika örömének nevezünk; egyszerűbben: a gyerekek nem tudtak és ezért nem is szerettek énekelni, ez bizony baj, mert — zenei nevelésről lévén szó! — a lényeg maradt el! A lényeglátás és ennek megkövetelése: az új gondolkodásmód. Az ennek megfelelő magatartásforma iskoláinkban új energiákat szabadíthat fel, örömtelibb alkotókedvet teremthet. Ilyen jellegű írásokat szeretnénk közölni lapunkban az új iskolai évben. Az említett lényeglátó, új gondolkodásmódnak kellene alárendelni minden olyan innovatív iskolai törekvést, mely — társadalmunk átépítésének természetes hatásaként — az új iskolai évben fokozott erővel indul majd meg. Ennek az új gondolkodásmódnak a jegyében fogalmazzuk majd írásainkat, tanulmányainkat, mert lapunk egyértelműen a „megnyitó”, a patulciusi” új iskolai évet köszönti 1988 szeptemberében ... M. F.
