Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Gondjainkról - nagyítóval
eonBjfiinKRóL-nfleyíTéuňL Szeptember az új iskolai év kezdetének a hónapja. S ezzel tulajdonképpen szeptember szimbóluma az örökké megújuló, örökké kezdő és mindent elölről kezdő, megújító tanulás—tanítás élményét előtérbe állításának. A kezdetnek, a család meghitt légkörének az élet iskolájába indulásnak — tágabb értelemben —, az új világ bejáratának a szimbóluma. Ezért szeptember a tanuló és a pedagógus számára egy kissé ezzel azt a januárt idézi, melyet a minden kezdet istenségének, Janusnak szenteltek. Janust, a kezdet istenét két arccal ábrázolták: egyszerre tekintett előre is és hátra is. Mert ő számon tartja a múltat és (talán éppen ezért?] tudja a jövőt. Szobrai a bejáratnál állva látják azt is, ami a házon kívül, de azt is, ami a házon belül van. Mint az ajtók, bejáratok őrei figyelik a bejövöket és a távozókat. Nyitnak és bezárnak, hiszen kulcsot tartanak a kezükben és ezzel Janusnak két ellentmondó mellékneve van: Patulcius, a megnyitó és Clusius, a bezáró ... Az 1988/89-es iskolai év kezdete, a minden kezdetben eleve meglevő kettősség melyikét részesíti majd előnyben: a nyitást vagy a bezárást? Az új iskolai évben mennyire leszünk képesek egyszerre hátra is és előre is tekinteni; számon tartani a múltat s abból megőrizni a megőrizendőt, de tudni (vagy: és így bizton tudni) a jövőt is; látni azt, ami a „házon” kívül, azaz a társadalomban történik és ehhez igazítani azt, aminek a „házon”, azaz az iskolán belül kell majd az új iskolai évben történnie. Tudjuk-e majd janusi elhivatottsággal őrizni iskoláinkat, szerető figyelemmel nevelni az iskolába „bejövöket”, de tudni a „távozók” gondjairól is, tehát azokról, akik mar elhagyták iskoláinkat. Mert tanítványaink sikere és ennek a sikerességnek a társadalmi tudatba való beépülése a nyitja tulajdonképpen annak, hogy pedagógusaink a „patulcius” vagy a „clusius” epi- tetont érdemlik-e majd ki unokáinktól... A virtuális kérdéssorra a választ az iskola és a társadalom szerves kapcsolata adja meg. A szocializmus történetében még soha nem jelentkezett ilyen erővel p nyitás és a nyíltság, a „patulciusi glasznoszty” mint társadalmi igény. A pedagógia több ezeréves alakulásának törvényszerűsége alapján állíthatjuk: az iskola és a társadalom sokat emlegetett (és sajnos nemegyszer formálissá koptatott!) szerves kapcsolata az iskola által közvetített magatartás- -és tevékenységformák, valamint a társadalom megkövetelte magatartás- és tevékenységformák megfelelését jelenti. Minden kezdet, tehát a társadalmi átépítés kezdete — s ennek lehetünk tanúi a tudományos élet „peresztrojkáját” látva, — tehát ez az új iskolai év, a fogalmak újraértelmezését, a formalizmustól való letisztítást is jelenti és követeli. A pedagógia történetének újragondolása a nevelés olyan értelmezését sugallja, amely szerint a nevelés lényege és társadalmi funkciója tanítványaink (és önmagunk!) magatartás- és tevékenységformálása. Konkrétabban olyan magatartás- és tevékenységformák kialakítása és megerősítése, amelyek egyénileg eredményesek és társadalmilag értékesek. A társadalmi átépítés programjának megfelelően hazánk pedagógusainak ezrei töreked-
