Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-09-01 / 1. szám - Linhart Gabriella: Célunk az új nevelői hozzáállás kialakulása

kell, hogy minden nevelőnek elegendő ereje legyen bizonyos fokú jóindulatra, jóakaratra, amely szívélyességgel és érzelmi melegséggel párosul.

A Jóindulat, a gondoskodás, az érdeklődés együttérzésről tanúskodik, ami rendkívül konstruktívan hat ki a problémás gyermekek, fiatalok belső feszültségének feloldására és ez egyben az emocionális ajánlat érzelmi és gondolati tartalma.

Az eddig elmondottakból kitűnik hogy a nevelő nem alapozhatja spontán érzelmi reakciókra a munkáját. De mit tehet még, hogy gondolatait és érzelmeit úgy irányítsa, hogy a kívánt módon hatékonyak legyenek? „Kipróbált és járható út az a gondolati előkészület, amelyen keresztül a nevelő a nevelés alapmeggyőződéseihez igazodik. Elsősorban ahhoz az alapelvhez hogy az ember magatartási zavara és érzelmi élete szorosan összefügg. Ha ismerjük és tudatosítjuk a magatartási zavar kialakulásának mechanizmusát általában és konkrétan is egy bizonyos gyermek esetében, akkor a kudarcot vallóból többnyire károsult lesz ez kiváltja az érdeklődésünket és emberi együttérzésünket. A gondolati előkészület ösztönzi a megismerés és meg értés vágyát, a megértés vágya viszont csökkenti az elutasítás érzését, a prob lémás gyermek elítélésére és lebecsülésére való hajlamot.” Ahhoz, hogy a gyermeket, a fiatalkorút megnyerjük az első problémák jelentkezésekor és megbeszélésük alkalmával fontos a nevelőnek a gyermekkel szembeni elfogadó, nem elítélő beállítottsága és magatartása. Például az iskolakerülésen rajtakapott gyermekhez az emocionális ajánlat jegyében elfogadó magatartással a következő módon közeledhe tünk: Bizonyára megvolt rá az okod. hogy nem jöttél el az iskolába. Szeretném, ha elmondanád, mi indított erre vagy mi történt, hogy ilyen megoldást választottál...

Az ilyen közeledés a gyermekhez nem értékelő, nem fejez ki rosszallást.

hanem megértésre törekszik. Az elfogadó magatartással megszerezzük a gyermek bizalmát és szimpátiáját, mert őszinte közeledésünkkel tudtára adjuk hogy igyekszünk őt megérteni, és segíteni akarjuk.

Természetesen előfordul, hogy a nevelő dühös a gyermek magatartása miatt. Ilyenkor megtörténik, hogy ha a nevelő nem ellenőrzi az érzelmeit, megsérti a gyermeket, és ezzel végérvényesen elveszti bizalmát.

Az érzelmi ajánlattal egyidejűleg fontos a teljesítmény megkövetelése.

A gyermek önbizalmát, önértékelését úgy növeljük vagy bontakoztatjuk ki ha feladatokkal bízzuk meg, és lehetőséget biztosítunk számára a jó teljesítmény elérésére, aminek elismeréssel és sikerélménnyel kell párosulnia. Ezt bizonyítja a teljesítménykövetelmény és a megterhelhetőség viszonyának helyes megértése.

Nem várható el egy folyton rendetlenkedő vagy hazudozó gyermektől hogy egy jóindulatú, megértő és viselkedésének a megváltoztatásáról szóló beszélgetés után már nem lesz vele probléma. Ennek az az oka, hogy az emberben két pszichológiai törvényszerűség hat egymással szemben. Az egyik a továbbfejlődésre, a másik pedig az adott szint fenntartására irányul. Akár jó, akár nem, az adott szintnek az az előnye az újjal szemben, hogy egy bizonyos fokig ismerjük, már megbékül- tünk vele, és ez biztonságot nyújt. Értelmileg a gyermek felfogja, hogy amit tesz, az helytelen, de ez már megszokottá vált nála, viszont az új viselkedésforma még ismeretlen, így újra és újra visszaesik a régi viselkedésformába. Az elkerülhetetlen visszaeséseket konstruktívan kell kezelni, és nem helyes a gyermek előtt lemondóan nyilatkozni.

A viselkedés megváltoztatására először is a gondolatok és érzelmek megváltozása szükséges. Ha a gyermek érzelmileg vonzódik tanítójához, nevelo21