Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Linhart Gabriella: Célunk az új nevelői hozzáállás kialakulása
egyéb strukturális és funkcionális ösz- szetevők szempontjából történő egymáshoz viszonyításával bővíti ki. A tanítási óra tudományos elemzése részeinek eredményességét valamennyi komponense és az azok közti kölcsönös kapcsolat alapján döntsük el. Ha ilyen megvilágításba állítjuk a tanítási órát, érthetővé válik egyes részeinek helye az egész folvamatban, magyarázatot nyernek a sikerek és kudarcok okai, következésképpen a bajok orvoslásának járható útjai is feltárulnak előttünk. A tanító—tanuló kapcsolatának színvonala a tanítás’ óra eredményeként alakul. A végső értékelést az eredmények és a célkitűzések egybevetése után mondhatjuk ki. J. U. AFANASZJEV: Jiscso aqyin padhod к uroku (Megjelent a Szovjetszkaja pedagogika 1987/4 számában.) Fordította: Csemez Béláné Szőgyéni (Svodín) AI Célunk: az új nevelői hozzáállás kialakulása Az oktató-nevelő munka folyamán a pedagógusok gyakran szinte minden osztályban találkoznak olyan gyerekekkel, akik egyéni bánásmódot és szorosabb személyes kapcsolatot igényelnek nevelőikkel valamilyen személyes problémájuk miatt. Az ok lehet teljesen személyes jellegű probléma, az osztályközösségre nézve nem káros, viszont annál inkább visszahat a gyermekre, személyiségének egészséges fejlődésére. Ilyenek például a neurotikus tünetek, a fejfájás, szédülés, a gyomorfájdalmak, a félelem, az általános nyugtalanság, szomorúság stb. A problémás gyermekek másik csoportjába tartoznak a magatartási zavarokkal küzdők, akik viselkedésükkel gyakran károsan befolyásolják mind a közösséget, mind egyes gyermekek egészséges fejlődését. Ide sorolhatjuk a fegyelmezetlenséget, figyelmetlenséget, hazudozást, iskolakerülést, közép- iskolások esetében a nagymértékű italozást, dohányzást, csavargást és az utóbbi időben, sajnos, már a kábítószerezést is. Az első esetben az odafordulás, a gyermek problémái iránti érdeklődés a tanárok részéről gyakoribb, de nem ritkán csak a sajnálkozásban vagy külső segítségnyújtásban nyilvánul meg [a tanár a gyermeket elküldi orvoshoz). A neurotikus tünetek valódi okai így gyakran rejtettek maradnak a tanárok, pedagógusok előtt, és ezért segíteni sem tudnak a gyermeken. A második esetben a problémák szembetűnőbbek, mivel viselkedési zavarokban nyilvánulnak meg, s az ebben szenvedő gyerekek már zavarják az oktatás menetét. A pedagógus ilyen esetben embersége és pedagógiai, pszichológiai képzettségének szintje szerint különbözőképpen jár el (mint ez 18
