Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Linhart Gabriella: Célunk az új nevelői hozzáállás kialakulása
pszichológiai tanácsadói munkám folyamán bebizonyosodott, nem mindig helyesen). A pszichológusok és a pedagógusok a jelenlegi tudomány szintjének megfelelően arra a megállapításra jutottak, hogy szükség van az új nevelői hozzáállás kialakítására. Arra kell ösztönözni a pedagógusokat, hogy megváltoztassák a nevelésről alkotott elképzeléseiket és főleg nevelői gyakorlatukat. Az új hozzáállás segítséget kíván nyújtani azoknak, akik már elindultak ezen az úton, de szükségük van az elmélyülésre és a nevelés tudatos irányítására. A következőkben erről az új nevelési hozzáállásról és módszereiről szeretnénk szólni Ruth Bony pszichológus A segítő kapcsolat című könyvét használva alapul. A nevelés folyamatában mind a nevelő, mind a gyermek részt vesz érzelmeivel és értelmével egyaránt. A nevelő szempontjából szükséges, hogy a nevelés tanítási és egyben tanulási folyamat is legyen önmaga számára. Vagyis a rá ható külső befolyásokat, élményeket helyesen be tudja építeni saját személyiségébe úgy, hogy megóvja lelki egészségét, amely magába foglalja az ember testi-lelki-szellemi és szociális közérzetét. Ide soroljuk az emberekhez való jó viszonyt, az egészségesen fejlett érzelmi életet, az olyan állapotokat, mint a boldogság, az elégedettség, a védettség. Ezeknek az állapotoknak a hiányos átélése zavarokhoz, a lelki egészség károsodásához, az ember lelki egzisztenciájának veszélyeztetéséhez vezet Az érzelmi kielégítetlenség — lelki frusztráció magyarázatot ad a gyerekek és felnőttek destruktív magatartásmódjának egész sorára. A magatartászavarok okait lelki téren a megzavart lelki egyensúlyban találhatjuk, mégpedig olyan embereknél is, akik testileg és szellemileg teljesen egészségesek. A tanárok bőven ismernek ilyen diákokat. Korábban még nem ismerték fel eléggé az ember külső magatartása és érzelmi élete közötti ösz- szefüggéseket. Hajlamosak voltak arra a feltételezésre, hogy olyan érzelmek, mint az elégedetlenség és a magányosság mindenkinek személyes ügye. Következésképpen meg kell változtatnunk a segítségnyújtás kiindulópontját: ahelyett, hogy szemrehányást tennénk a kudarcot vallónak, adott esetben úgyszólván „érzelmi ajánlatot” kellene tennünk neki, hogy ezzel megszüntessük meglevő fogyatékosságait s ily módon morálisan alkalmazkodóbb magatartáshoz segítsük. Ebben a megválasztott kiindulópontban rejlik a vezető munka egyik új aspektusa. Tudjuk, hogy a gyermekek gyorsabban többet és jobban tanulnak attól a pedagógustól, akit szeretnek. Ez pedig nem csupán az intelligenciával függ össze, hanem azzal is, hogy az öröm és elégedettség érzése esetén a tanulás eredményesebb. Ahelyett tehát hogy negatív kritikával, szidással és szemrehányással fordulunk a gyermek és a fiatalkorú felé, bizonyos esetekben először az elégedettség növeléséről s ezzel együtt a jobb lelki egyensúlyról kell gondoskodnunk. A pedagógusok fontos feladata neveltjeik és önmaguk lelki egészségének kialakítása és fejlődésének befolyásolása. A lelki egészség kialakítása során fontos az érzelmi alapszükségletek kielégítése. Ilyen szükségletek közé tartozik többek között a szeretet, a gyengédség, a valakihez tartozás, az elismerés, a siker szükséglete stb. E szükségletek kielégítésekor az ember nem önellátó hanem nagyon is igényli a társakat, tehát az érzelmi szükséglet a kielégítő emberi kapcsolatok iránti alapszük ségletté válik. Az ember sohasem egyedül önmagában fejlődik, hanem mindig csak másokkal való kapcsolatában, akár pozitív, akár negatív értelemben Ha az emberi kapcsolatok valamilyen 19
