Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - J. U. Afanaszjev: A tanítási óra másfajta értelmezése
következő részben összefoglalás címén visszakérdez. Az ilyen óra nem okvetlenül feltételezi a jó mikroklíma kialakítását, sem a tanuló és pedagógus tevékenységének megszervezését. Nem zárja ki a tananyagtól idegen elemeket, lazítást, újságbeszámolókat stb. és mindezek következtében azt sem, hogy az új témát csak részben dolgozzák fel. Felborul a tanítási óra dialektikája, amely egyfelől az egész oktató-nevelő folyamat része, másfelől pedig önálló egész. A kombinált óra az utóbbi követelménynek nem tesz eleget. A legésszerűbb, ha az órát úgy szervezzük meg, hogy a tanulók csak egy témával foglalkozzanak, és a vele nem kapcsolatos tananyagot mellőzzük. Ezt az óratípust nevezhetjük tematikusnak. Logikája nem ellenkezik az óra dialektikájával; az oktató-nevelő folyamat részeként szorosan kapcsolódik az egész tananyaghoz és a többi tantárgyhoz is azáltal, hogy a már elsajátított ismeretekre támaszkodik. Egységes didaktikai céllal teljességében egy adott téma feldolgozására irányul. A felkészüléskor nem zárjuk ki a házi feladat kiszabását sem, viszont értelmét abban látjuk, hogy a korábban alaposan áttanulmányozott és a következő óra anyagának tartós elsajátítását szolgáló anyagrészt ismételtetjük. Csak az adott témához kapcsolódó legfontosabb paragrafusokat nézetjük át (nem mind!), azok lényegét, általánosításait, következtetéseit követeljük meg. A hangsúlyt nem az újraolvasásra, inkább az ismeretek rendszerezésére, a bennük való tájékozódásra, azok reprodukálására, átgondolására helyezzük. A pedagógusnak is át kell gondolnia, hogyan, milyen kérdések láncolatával, írásbeli vagy gyakorlati feladatok megoldásával támaszkodhat az adott problémakör már ismertetett részeire úgy, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse és a lehető legnagyobb önállóságot biztosítsa az új anyag elsajátítása során. Ha a tantárgyon belül egy témát több egymást követő órán tárgyalunk, az előző óra anyaga kiindulópontként szolgálhat. Az ilyen tanítás jellemzője nem a folyamatos, hanem a tematikus ismétlés és ellenőrzés. Az átvett tananyag állandó ismétlése minden egyes alkalommal új szemszögből világítja meg a témakört, és egyre magasabb szintű általánosításhoz vezet. Az óra lényeges részét nem a soron következő tananyagrész magyarázata tölti ki, ahogy adott tantárgyon belül, a tantárgyak közti kapcsolatokat figyelembe véve, lépésről lépésre halad az ismeretek rendszerének formálása felé. A Szovjetunió történelme program- anyagának tartalma egyértelműen tagolódik a következő tematikai egységekre: gazdaság, politikai felépítés, háború, munkásmozgalom, politikai pártok, forradalmi helyzetek és forradalmak, nemzetközi viszonyok, kultú- stb. A személyiségformálás erkölcsi kérdései alapján élesen körvonalazhatók az irodalmi tananyag egyes részei. Minden tantárgynak megvannak a fő, központi témái. A tematikus tanítás alapfeltétele, hogy a tantárgyak közti, valamint a tantárgyon belüli és a tanítási folyamatban létrejövő egyéb kapcsolatokat jól szervezzük meg. Az ismeretek rendszerének tökéletesítése, elmélyítése a befejező stádiumban több órát vesz igénvbe, amikor a tanulók nem a pedagógus magyarázatát reprodukálják, hanem logikai feladatokat oldanak meg, s közben az újonnan elsajátított tananyagot, valamint régebbi ismereteiket is alkalmazzák. Megváltozik az ismétlő-összefoglaló órák lényege is, amelyek új feladata, hogy az ismeretanyagot magasabb szinten általánosítsák. A tematikus tanítás során az óra tagolása külsőleg nem változik, de az egyes részek mélyebb értelmet kapnak. Az egyszerű ismétlés helyét az új anyag befogadására való felkészülés és az átvett tananyag tematikus számonkérése veszi át. Az új anyag magyarázatát — amit eddig a tanító végzett — felváltja a tanulók önálló, aktív munkája. Az új anyag összefoglalása nem korlátozódik a tanító által előadott tények reprodukálására, hanem az elsajátított ismeretek alkalmazásával elmélyíti őket. Egyidejűleg ellenőrizzük az új anyag elsajátításának mértékét is. Megváltozik az óraelemzés metodikája. A hagyományos órának a részelő
